Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-14 / 163. szám
Vasárnap, 1063. július 11. 4 SOMOGYI NÉPLAP KOPPÁNY-PARTI ÉRETTSÉGP’ Munkában Indulás előtt: Magyar Jancsi, lapát. a szalmakalap ős tanár, táborparancsnok úgy mondja, hogy a fiúk he hallják: — Nagyon tudnak dolgozni... A munkaversenyben lóhosszal vezetnek. Három nap alatt 138 köbméter földet termeltek ki, 172 százalékot teljesítettek. Dolgoznak, viccelnek, közben formálódik a meder, magasodik a töltés. _____ m arkolják a lapátnyelet. Ha nem csúszik a kéz, nem lesz hólyag a tenyéren, bár a fiúk azt mondják, hogy a hólyag nem szégyen, csak kellemetlen. Szlavicsek István büszkén mutja a tenyerét. A csurgói Csokonai-brigád gőzerővel dolgozik. Jó lenne a hatodik helyről élre törni! Keményen rTúl a ságvári faluvégen, jó félóra! járásra a néptelein sátortábortól hirtelen vége szakad a poros földútnak. A vasúti sínnel párhuzamosan töltés kanyarog a rögtönzött fahíd mellett két földbe ásott hordó, a töltés alatt gatyára vetkőzött, csizmás és tornacipős fiúk. Csaknem háromszáz négerbarnára sült, jókedvű gimnazista: kaposváriak, csurgóiak, nagyatádiak, tabiak, marcaliak és az alföldi »-diák- mesteremberek.-« Tudniillik kubikosnak lenni — ha csak két hétre is — komoly mesterség. Erre esküsznek. Néhány órai szemlélődés után meggyőződtem, hogy joggal. A patakpart padkáján izmos fiútestek hajladoznak, magasodik a töltés, egy-egy lapát mozdulatonként 3—4 kilós földrögöket »harap« ki a mederből. — Héééé...! Jón a Jézuska...!!! — harsan a kiáltás, és a töltésen megjelenik Végii Sanyi, derékszíjára fűzve tizenöt kulacs csörög éktelenül, kezében piros mázas kannát lóbáL Egy pillanatra megáll a munka. — Igyál, brigadéros uram... így... áhölölö... — makog egy pöttöm legényke, és bugyborékol, mert a második mondatnál valaki »csupa szeretetből« a derékig érő vízbe tessékelte... A lapátos sorokon, mint a villanyáram, fut végig a kacagás. — Bánkúti, most te következel. .. És Bánkúti Laci a Kaposvári Táncsics Gimnázium tíztagú brigádjának vezetője remekbe szabott hátnaszal- tót ugrik a töltés padkájáról a patakba. Csavart hátraszal- tót! Ez különben azért lényeges, mert Laci a csavart szaltónak köszönheti a bri- gadérosságot. A főnökválasztáskor a veterán Bedegi, Takács és Kovács volt a titk esélyes, végül hosszú vita utáni valaki megkérdezte: — Ki tud hátr aszaltót ugrani? — Bánkúti. — Akkor 6 lesz a brigádvezető! Harsány éljen, és Bánkutit »pajzsra emelték.« — Róna Gyuri is tud ám szál tózni — mondja valaki, de mindjárt jelentkezik az ellen- vélemény: — Gyuri csak ne ugorjon, mert kilencen maradunk... De már forognak a lapátok, a Bánkúti-txrigád gőzerővel dolgozik. Kertész István testnevelő Megjött a »Jézuska«.. • — Ezt nézze meg! A legtöbb hólyag és a legnagyobbak! S míg az FKM (Feltört Kéz Mozgalom) táborbajnoka a tizennégy hólyaggal dicsekszik valaki csöndesen megjegyzi: — A tizenötödik hólyag a nyakadon van... Szlavicsek sértődötten fordul a hang irányába. — Hülye vagy, Kacsa, csak ezért nem haragszom. Sárdagasztók a Koppány-pMtoo. Kacsa csúfondárosan fintorít és énekel: »Jobb ma egy szemüveg, mint holnap egy üvegszem...« És éneklik a többiek is, nagyon hamisan éneklik a táborslágert. Legalább öt hangnemben egyszerre. Még az sem akadályozza különösebben a munkát, hogy néha-néha átmekegnek a patak túlsó partján dolgozó kecskemétiek — ugyancsak »csupa szeretetből.« Jó hangulat, jó munka — ez a jelszó. Később Kecskés Ferenc műszaki vezető — »civilben« az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem negyedik éves hallgatója — bemutatja az »Aranykapca«- és a »Kanya- ró«-brigádot. (A »kanyarósok« — milyen véletlen! — éppen a patak kanyarulatánál dolgoznak .. ,)A vízügyi technikus, Kovács Gábor vastag füzettel, tervrajzokkal jár a fiúk között. Tanácsokat ad, kijelöli az új munkahelyet, följegyzi a teljesítményeket, s az érdekű ő- döltnek szívesen beszél a Kis- koppány történetéről. Az ember nem is gondolná, -'.egy ez a kis patakocska menynyi bajt okozott a környéken. Nagyobb esőzésekkor kilépett edrébőű, s az egész rétséget elöntötte, pontosan 340 kataszt- rális hold kaszálót, okozva évente 210 000 forint kárt. Még azt is tudják a fiúk, hogy a kétmi 11 i ó-egyszázezer forint értékű munka — ebből 810 000 forintot teljesítenek ők — tíz év alatt visszatérül, persze mindenekelőtt meg kell birkózni a 84 800 köbméter földdel. — Ezen ne múljon!... — mondják, és megpróbálnak úgy dolgozni, mint az igazi kubikosok, a Mayer Ferenc felnőttbri- gád. Pontosan délben, fél órával a munka befejezése előtt futótűzként terjed a hír: elromlott a teherautó, gyalog mennek visz- sza a táborba. Gyalog? Ügy szaladnak a sűrű porfelhőben, mintha egész délelőtt strandoltak volna, pedig a hirtelen ösz- szeállított / statisztika szerint összességében 130—140 százalékos a teljesítményük. A zuhanyozás után ebéd: ka- ifúábéleves, rizses hús, uborka- saláta. Bőségesen van repeta is. Aztán csendes pihenő. A sátrak között keresem a délelőtti ismerősöket. Egyik sátorban televízió, ar- réb, a stúdióból operettmelódiákat közvetítenek. Remek, összkomfortos tábor. Nézzük csak: A napszítta ponyván fehérrel festett csontváz, alatta nagy piros betűk: »Kísértetkastéiy ifi!« Jobbra lent egy tengerészfej, sapkáján a felirat: »Pop- petke«. De van itt »Colibri Bár«, MöTöKá-sátor, Dominóvilla, »Csodál-lak« (a »lak« mellett szép női fej...) és a »kövérek sátra«, a Jól-lak- tam.;. A sátrak mögött kis csoport hever a fűben. — Verset írnánk erről a tárDolgos család A nyári mezei munkák idején a dolgos kéz aranyat ér. Ilyenkor a család minden munkaképes tagja munkába áll. Így szaporodik a munkaegység. Sok helyen egy család három nemzedéke dolgozik a mezőgazdaságban. — Jó dolgos családot keres? — kérdezik a memyei tsz-iro- dán. — Látogassa meg Ková- csékat... Réggéi négy óta borsót kaszál Kovács István. — Egy idő óta állandóan aranyat kellene lelnem — tréfálkozik —; hajnaltól késő délelőttig kaszálok, azután ismét fogatossá változom. Ti- zenkét-tizennégy órát dolgozzam naponta. — Vasárnapi kaszálást nem szerveztek? — De igen. A tagok javasolták, össze is jöttünk olyan harmincán, az asszonyok is segítettek. A kaszások »védőitaláról* gondoskodott a szövetkezet. Minden hajnalban fejenként fél deci pálinkát osztanak ki. — Minden nap dolgozom — mondja Kovács István. — Ha kevés is az egység naponta, azért csak szaporodik. Arról beszél, hogy szükség van a pénzre, mert megnövekedtek az igények. — Ügy járnak a fiatalok, mintha állandóan misére mennének. Nagylány lett az én Ilonkám is, most fejezte be 3 nyolcadik osztályt. Az egyik ruhát ráveszi, a másikat kinövi. Ilonkának nagy nap ez a mai. Már reggél óta sürög-forog, készülődik, nem találja a helyét. Hát már hogyne volna izgatott, amikor ma kapja kézhez élete első fizetését Barátnőjével, Kántor Piroskával már lent jártak egyszer a tsz-irodán, csak még nem érkezett meg a pénz. — A szövetkezet kertészetében dolgoztunk — mondja Ilonka. — Borsót szedtünk, egy forintért kilóját. Körülbelül kétsaázhúsz forintra számítok. Mit vesz a pénzen? Ezt mór sokszor eltervezte. Mindenekelőtt be kell szereznie egy divatos papucsot parafa sarokkal. S ahogy megígérte, egy korsó sört fizet majd édesapjának. Édesanyja kapál a kukorica« földön. Felváltotta nagymamáját, aki idős asszony létére is még mindig megfogja a munka végét. — Dolgozom én mindenütt; ahol szükség van rám — mondja Kovács néni. — A múlt héten kukoricát, répái kapáltam. Amit kimértek rám, még mindig elvégeztem. Tavaly kevés munkaegységünk volt, betegeskedtem fél évig, a fiam sem bírt dolgozni. Ketten 395 egységet hoztunk ösz- sze. Az idén jóval többre számítunk. Bizonyára több is lesz Kovácsékhoz hasonlóan töt* család is van Mennyén, ahol nagymama és unoka együtt dolgozik a szövetkezetben, mint például Szekeresek, Dé- ványék, Szecsődiék. S nemcsak Memyén, hanem mindenütt a megyében. S. M. Rendet az utcatáblák körül! Kaposváron mind nagyobb az idegenforgalom. Az idegenből jött ember az utcanévtáblákra szarul, hogy tájékozódni tudjon, ám ezek egy része nem segít megfelelően eligazodni a városban. Csak néhány példát említ ünk a sok közül: A Csokonai közben a Május 1. utca felől nincs utcatábla. A Kossuth Lajos utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán levő táblán a betűk annyira elmosódottak és piszkosak, hogy lehetetlen elolvasni őket. Két tábla van a megyei tanáccsal szemben: az egyiken utcaként, a másikon útként jelzi a Május 1. utca nevét. Melyik az .igazi? A Noszlopy Gáspár utcában három házon nincs számtábla. A Tanácsház utcában semmiféle felirat nem tudatja az emberire!, hogy valójában melyik utcában jár. mert a régi utcanév- és házszámtáblák még Lenin utcaként jelzik a háza« kát, viszont a Lenin utcában jelenleg is a Sztálin nevét viselő házszámtáblákat találjuk. Miért nem csinálnak rendet a házszámtáblák körül? Várjuk azoknak a véleményét, akik tavaly szeptember 24- én azt válaszolták hasonló tárgyban írt cikkünkre, hogy »Az utcatáblák rendezése 1963 első negyedévében megtörténik«. Azóta eltelt már a második negyedév is, de a rendetlenség maradt... Ideje volna intézkedni a városi tanácsnak, s rendet teremteni végre az utcanév- és házszámtáblák körül! sadalmj munkáról — mondja egy alföldi »néger«. — Jó lesz így? »Koppány-parti érettségi • • •« És mondja tovább a hat strófát. Balra, az ötödik sátorban Fiese le meséli fojtott hangon kalandos élményeit, a »Colibri Bár« lakói szundítanak, egy kis szőke fiú levelet olvas, a borítékon a cím: »Latinka Sándor önkéntes ifjúsági építőtábor, Ságvár, Somogy megye.« Szürke pokróccal letakart ágyen pöttöm legényke motyog álmából: — Igyál, brigadéros uram így ... áhölölö... Vincze Jenő A 13-as AKÖV kaposvári és vidéki telephelyre rakodómunkásokat fölvesz. Jelentkezni lehet: Kaposvár, Berzsenyi u. 1—3. (51304) A Somogy megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat a Kaposvári Nagymalomhoz azonnalra fölvesz erőátviteli villamos berendezések javításában jártas, több éves gyakorlattal rendelkező fiatal villanyszerelőt. Jelentkezés a vállalat műszaki osztályán, Kaposvár, Füredi út L (51646) «
