Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-14 / 163. szám

Tasámap, 1963. július 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hí akarjuk.,diadalmaskodik az élet! A BÉKE EZERKÉTSZÁZ RÓZSÁJA — EUGENIE COTTON, DOLORES IBÁRRURI, VALENTYINA TYERESKOVA - SOMOGY MEGYEI ASSZONY A NŐK VILÁGKONGRESSZUSÁN *>A Nemzetközi Demokra tikus Nőszövetség, amel, 1945. december 1-én, köz­vetlenül a második világhá­ború befejezése után ala­kult meg, az egész viláo asszonyainak azt az akara­tát képviseli, hogy összefog­janak a háború, az elnyo­más és a nyomor ellen, hogy a haladást, a szabadsá got, az igazságosságot és a békét biztosító jövendőt épít­sék fei.« (Az NDN szerveze­ti szabályzatából.) Ezerkétszáz gyönyörű, új rózsatő pompázik néhány he­te Moszkvában, a Gorkij park­ban: a bélte rózsái. Asszonyok telepítették a rózsakertet; a virágok a világ valamennyi asszonyának békevágyát, ösz- szefogását jelképezik. Az ezer­kétszáz rózsatő egyikét Fejes Sándorné, a Barcsi Járási Nő­tanács titkára ültette. — Vasárnap volt, mér két napja tartózkodtunk a szovjet fővárosban, 1381 nő a világ százhúsz országából. Szomba­ton délután mi is részt vet­tünk a Vörös téren Tyeresko- va és Bikovszkij fogadásán, vasárnap elültettük a béke ró­zsáit... Felejthetetlen volt! És hétfőn, június 24-én délelőtt 10 órakor a Kreml kongresszu­si termében megkezdődött a nők világkongresszusa. — Nagyszerű asszonyokkal találkoztunk a kongresszuson. Eugenie Cotton beszámolóját, Dolores Ibárruri felszólalását hallani olyan élmény volt, amit sohasem tudok elfelejte­ni. Ott ült a kongresszus el­nökségében a világ első női űrpilótája, Valentyina Tyeres- kova is. Nagyon kedves jele­net volt, amikor az indiai de­legáció javasolta, hogy Bi- Rovszkijt is válasszák be az elnökségbe, elvégre egyenjo­gúság van..: Végtelenül örül­tem, amikor először közvetlen közelről is megpillantottam Válját. Amikor belépett, az emberek százai fogták körül, ölelték, csókolták, ajándékok­kal halmozták el..: — A legnagyobb élmény? Megszavazni a programot. Ott a kongresszusi teremben érez­tem, hogy milyen nagy dolog a nők összefogása. Ez fejezte ki a világ valamennyi asszo­nyához intézett felhívás is: A magyar delegáció egy csoportja a Kreml kongresszusi termében, a nők világ- kongresszusán. A kép bal oldalán sötét kosztümben Fejes Sándorné, a Barcsi Járá­si Nőtanács titkára. »Noha országaink a fejlődés különböző színvonalán állnak, vannak köztünk különbségek a szociális származás, a politi­kai nézetek és a vallási meg­győződés tekintetében, de egyesít bennünket az a közös törekvés, hogy kivívjuk a tar­tós békét a földkerekség min­den népe számára.« A nők világkongresszusán szólásra jelentkezett Dél-Viet- nam küldötte is. Amikor be­fejezte felszólalását, minden­ki könnyezett a hatalmas te­remben. Szó szerint nehéz volna fölidézni, amit mondott, a szavakat is lehetetlen ponto­san visszaadni. — Nálunk féktelen terror tomboL Elég valakire ráfogni, hogy partizán, az illető már elveszett ember. A gyermek szeme láttára gyilkolják meg a szülőt, az apának, anyának végig kell néznie kisgyermeke haláltusáját. Az emberi élet­nek nincs értéke... Egy béke- harcost elevenen megnyúztak, majd elégettek... Julién Grimau felesége fér­jének gyilkosait vádolta... Egy afrikai asszony elmon­dotta, hogy országukban csak minden harmincnyolcadik gyermek éri el az 1—3 éves kort... »Nálunk a bennszülöttek nyolcvan százaléka analfabé­ta-« — szólalt fel egy másik afrikai küldött..; Ausztrália és Japán asszo­nyai elmondották, hogy ná­luk nincsenek polgárjogaik a nőknek. — Beszéltünk a második világháború borzalmairól is — mondja Fejes Sándorné. —■ Kislány voltam akkor, nem nagyon értettem, mi történik körülöttem, de néhány kép ki­törölhetetlenül él bennem, és soha, de soha nem akarok há­borút. .. A kongresszus befejezése után a magyar delegáció és még néhány küldöttség más­félnapra Leningrádba utazott. A programban szerepelt an­nak a temetőnek a megtekin­tése, ahol a második világhá­ború 900 napos ostromzárának félmillió áldozata nyugszik. — A temetőben láttuk egy kislány — az orosz Anna Frank — naplóját. Leírta, hogy »ma meghalt a nagyma­ma, ma meghalt a nagypapa, az anyuka is meghalt, már csak én élek«... Láttuk a ki­csi sírját is. Borzalmas volt. Kislányomra, a tizenkilenc hónapos Margitkára gondol­tam, és arra, hogy nincs ret­tenetesebb a gyermekhalál­nál. .; ... A moszkvai Gorkij park­ban ezerkétszáz gyönyörű ró­zsatő pompázik. Azok az asz- szonyok ültették, akik a világ valamennyi országában élő anyának, leánynak üzenik: »Mi, asszonyok, akik az éle­tet adjuk, kötelesek vagyunk védeni az-életet. Ha akarjuk, diadalmasko­dik az élet!« V. Ö. A GABONABETAKARITAS DANDÁRJÁBAN Éva lerrásáiböl. Ügy meglepő­dött, hogy nem jött ki hang a száján.« — Látom, unatkozik, fiatal- ember...A húgom magára hagy­ta? — szólalt meg csendesen, nyugodtan a honvédszázados. — Bocsánat! Még nem ismerjük egymást.« Ferenczi József. — Sípos Tibor... — nyújtott Rezet az ügynök. És bármennyi­re is háborgott belül, arcán nem lehetett észrevenni semmi nyugtalanságot. — Itthon dolgozom néhány napja, csak leugrottam ebédel­ni — szólt ismét Ferenczi. — Nem tudtam, hogy maguk haza­jönnek... Pedig akkor gyümöl- csóztettem volna gyenge sza- Rácstuöományomat...­— Ó, nagyon kedves... Bár tulajdonképpen nem is volt szándékunkban itt ebédelni... — Csak nehogy mérgezést kapjon a föztjétől! — mondta nevetve Ferenczi. — Mentegetőzött, de biztosan ügyes háziasszony... Különben sem vagyok válogatós — felelt Sipos élénken, de agyában fo­gócskát játszottak a gondolatok. Mit tud a fickó? Miért vicce­lődik? Időt akar nyerni, hogy segítséget hívjon? Ki kell pró­bálni ... — Hát te meg itthon vagy? — szaladt a szobába Éva. Megcsókolta bátyját, aztár Síposra mutatott: — Látom, már ismeritek egymást... — Igen! Nem vártam meg, amíg kegyeskedsz bemutatni — mosolygott a százados. — Hallom, itthon ebédeltek ... — Igen, főzök __ — Mit szólnátok hozzá, ha leszaladnék egy kis sörért? — Ó. felesleges... Nemso­kára úgyis mennünk kell... — szabadkozott Sipos; meg volt győződve róla, hogy Fe­renczi segítségért menne. — De hozzál csak! — erős- ködött Éva. Ferenczi máir indult is. Az­tán Éva kissé rosszallóan mondta Síposnak: — Biztosan nem tetszett ne­ki, hogy a szobájában vagy... Még engem se nagyon enged ' be... De a jövőben úgyis meg kell szoknia a jelenléte­det! Igaz? — és egy hirtelen mozdulattal a férfi ölébe ug­rott. Sipos megcsókolta a nya­kát. — Te butus.... Meglátszik. — Szégyelled? — Hogy fogok kinézni? Mindenki rajtam nevet majd... — Púderozd be — javasolta Sipos. Közben azt leste, hol foglalhat el tüzelőállást... A legrosszabbra is fel kell ké­szülnie. Először a századost intézi el a vegyipisztollyal, az­tán a többieket. A lány utol­jára marad... Nagyon bízott vegyi fegyverében. Jó tíz perc múlva két csalá­di sörrel a kezében visszaérke­zett Ferenczi százados. Sipos az előszobában állt, zsebredu- gott kézzel, majd amikor lát­ta, hogy nem fenyegeti ve­szély, bement a konyhába, és felajánlotta segítségét... — No, ebből aztán jó ebéd lesz... — heccelte őket Fe­renczi. A két fiatal azonban annyira belemerült a munkába — a főtt tojások héjával bíbe­lődtek —, hogy nem is reagál­tak az ugratásra. A modem bútorral berende­zett szűk kis konyhában alig volt szabad hely, úgyhogy a százados kiszorult az előszo­bába. Onnan nézte őket, mint szorgoskodnak ... Síposnak valójában még mindic azon járt az esze, hogy mit láthatott meg a száza­dos ... De bármit tervez is el­lene, ő el van készülve a cse­lekvésre. Nem fog habozni ... Igaz, nem lesz valami kelle­mes a lány előtt használni a vegyipisztoüyát, aztán őt is lete­ríteni, de ha a helyzet úgy parancsolja, ő megteszi... Muszáj! A konyharuha eltakarta Si­pos nadrágzsebét, de kicsit még így is kidagadt a zseb­kendőbe csavart gittmintáktól. Jobb zsebében pedig a 6-os vegyipisztoly, ez a hangtalan, azonnal ölő fegyver, amelyről fogalma sincs ennek a keki- ruhába bújtatott moszkovitá- nak ... Évára pillantott. Ha jól meggondolja, nem tudná elvenni feleségül. A bátyja miatt. Agyonnyomná az é’etét. Esténként a szerelmes órák helyett szemináriumot kellene hallgatnia... Csakugyan nem vett észre semmit ez az em­ber? ... Most nem nézhet rá, nagyon ügyesen, pontosan fel kell vagdalni a tojásokat... Mit csicsereg Éva, hogy mi­kor indulnak? Igen. azt mond­ta, hogy azonnal ebéd után..; A legegyszerűbb mégis az lenne, ha mindkettőt elintézné itt, a lakásukban, aztán eltűn­ne. A tervrajz, a hajtóanyag összetétele megvan. Mi a fe­nének még minta is? Csak komplikál ja a dolgot... De ió lenne most BrondeHel beszél­ni... Ő biztosan azt monda­ná. hogy indulton azonnal. Minden itt van az orra előtt. Vemrrn értelme kooknra tenni az életét .Arről nem is álmo- doH. hngv bozzáiuthat a hai- +ds7erke7“t tejioa leírásához mea p vemé kénle+oVhez. A frízekéi tidn ídenkéeoen az el­méietil.-,» TíobeveHK n+a+ vá­lasztották: a mintából akarták kielemezni az összetételt.. Persze nem számíthattak rá hogy ilyen könnyen birtokba veheti Sipos a tervrajzokat.. Mit csináljon? Lőjje agyon őket? Aztán meg' se álljon Dunáig? És ha holnap vissza­jönne? A kulcsminták meg­vannak, ez nagy segítség szakaszvezetőnek... Nem sza­bad kockáztatni semmit.. »Hidegvér, kivárni a legalkal­masabb pillanatot« — monda ná BrandeH... Igen, vánu kell! Visszamegy a szállodába és rádión megkérdezd a B 26-ostól, hogy mit tegyen. Per sze, ha eléri... Ma nincs meg beszélt adás... — Tibor! Nem hallod? Ho jár az eszed? — hatoltak el az agyáig a lány szavai. Azon kapta magát, hogy nem figyel a jelenlevőkre. Ez ritkán for dúlt elő vele... Ügy tett, mint­ha továbbra is a tojásvagdo- sásra koncentrált volna, aztán megszólalt: — Ügv elmerültem, mintha a Ritz főszakácsa lennék ... — Ki az a Ritz? — kérdezi Éva. — Ez csak amolyan szólás­mondás. .. Ügy tudom, régen volt egy híres Ritz-szálloda odajártak az urak... — ütötte el a kérdést Sípos. A lány egy lábasba rakta krumplit, aztán rátett egy so tojást, majd egy sor kolbászt és ismét krumplit... — Zsírt nem teszel rá? szólt rá nevetve a bátyja, ak még mindig ott állt szótlanu az ajtóban. — Hű, arról meg is féled keztem ... Tejfölünk viszon nincs itthon. — Jó lesz így is — nyugtat ta meg Sípos, bár valóiába most neki lett volna szükség nyugalomra... {Folytatjuk) 'T’öbb mint három hete -*■ kezdődött meg me­gyénkben az aratás. A gépek­nek jutott a legnagyobb fel­adat, nagyobb, mint eddig bármikor. Készültek is rá me­gyénk gépállomásai, állami gazdaságai, termelőszövetke­zetei — legalábbis elég ide­jük volt a felkészülésre, csak okosan kellett kihasználni. A mintegy fél hónap alatt több száz tonna kenyér- és takar­mánygabonát vágtak le és csépeltek el a kombájnok, sőt malomba is jutott már az idei búzából. A határ tarka képe! mutat: az álló gabona mel­lett rendre vágott kalászosok, keresztek hosszú sora, felszán­tott táblák, de tarlóvetések is láthatók. Mindebből következ­tetni lehet arra, hogy hogyan szervezte meg a legnagyobb nyári munkát, a gabanabeta- karítást egy-egy gazdaság, mi­ként oldotta meg a ráháruló feladatot a gépállomás az ed­digi időszakban. Cok helyen a tervezett- ^ nél nagyobb területen arat a gép. Gépállomásaink több kombájnt kaptak, mini amennyire számítottak, és ott is géppel dolgozhatnak, ahol korábban csak a kézi aratást tartották lehetséges­nek. A Zselicségben örülnek, hogy az idén már a dombo­kon is arat a kombájn, s a szilvásszentmártondak szeret­nék, ha jövőre saját arató­cséplőjük is lenne. A közvet­len kombájnóláshaz jól meg kell választani a területet. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem tették meg éri mindenütt. Bárdudvarnokon is például nagy segítséget jelent a kombájn, a dombos terepen is ezzel arathatnak, ám még többet dolgozhatna, ha a sík területen nem kévekötővel vágták volna le a gabonát. A csurgói járásban előfordult, hogy gazos búzatáblába állí­tották az arató-cséplőt, s a gép minduntalan megállt, mert a rosták eldugulnak a gyom­tól. Ezt a gabonát a rendrevágó- val kellene aratni és rendföl- szedéssel elcsépelni. Meg le­het érteni — s ez így van rendjén —, hogy az ilyen gabonamezőről átirányítja a gépállomás a kombájnt oda, ahol tiszta gabonában rende­sebb munkát végezhet. Azt, hogy hol, hogyan dolgozik s gép, és mennyire van kihasz­nálva, a csurgói járásban a mezőgazdasági osztály és a gépállomás vezetőiből álló bri­gád rendszeresen vizsgálgatja Azt is megnézik, hogy milyen magas tarlót hagy maga mö­gött a kombájn. A tarlómagasságtól füg- gő premizálással kap­csolatos miniszteri rendelet megjelenése után a gazdasá­gok, a gépállomások vezetői, de maguk a gépkezelők is nagy figyelemmel nézegetik í tarlót. A tsz-ek mezőgazdasági brigádvezetői pontosan túl­jegyzik a tarlómagasságot, és rávezetik a kombájnos munka­lapjára. Vesén a főmező­gazdász följegyzése a mérv­adó, annak alapján számol prémiumot a gépállomás. A Darányi Gépállomás körzetéi ben viszont előfordult, hogy a termelőszövetkezet előre el­készített igazolást adott, ami­be a traktoros tetszés szerinti tarlómagasságot írhatott. Saj­nos, egynémely gépkezelő na­gyon is »ráhajt« az alacsony tarlóra. Az Iharosberényi Gép­állomás igazgatója és műhely- vezetője arról panaszkodik, hogy gyakran kell a kombáj­nok vágószerkezetét javítani, mert a kombájnos a gabona helyett a földet vágja gépé­vel. Ha húsz centiig hagyja a tarlót az arató-cséplő, vezető­je már jutalmat kaphat, ép­pen ezért fölösleges a földel súrolni a vágószerkezettel, kü­lönösen ott, ahol a talaj nem egyenletes. A premizárás a több szalma betakarítását kí­vánja segíteni, de semmi eset­re sem a gépek rongálását. ILI indenki tudja, hogy az utóbbi években egyre súlyosabbá vált az alomnmb- léma. Most tehetünk sokat azért, hogy a továbbiakban we legyenek ilyen gondjaink. A szailmalehúzó brigádokat e cél­ból szervezték meg megyénk gazdaságai és gépállomásai, azért, hogy a kombájn után mielőbb letisztítsák a gabona* táblát. A Lábodi Állami Gaz­daságban példásan folyik ez a munka. A szalmalehúzás szin­te nyomon követi a kombájno. lásit. A Tapsonyi Gépállomás körzetében ennek ellenkezője tapasztalható: Mesztegnyőn a kambájnszalma akadályozza a tarlószántást Ilyen • jelensége- két a megyében másutt is tapasztaltunk aratási őrjára­tunk során, s a mezőn sora­kozó konnbájnszalmakupacok arra intenek, hogy így nem őrizzük meg a drága almot, s nem biztosítunk szabad teret a trágyázásnak és a szántás­nak még akkor sem, ha a ga­bonát idejében levágtuk. A Bárdibükki Állami Gaz­daságban a gabonabetakaritás után már mintegy száz holdon vetettek napraforgót. Mihelyt üres lett a tábla, szántótrakto­rok és vetőgépek álltak mun­kába a tarlón. A számítás, a gazdaságosság ezt követein Kell a siló az állatoknak vagy a zöldtrágya a talajnak, te­hát idejében földben a helye a magnak. A szárazság hamar kiveszi a nedvességet a nyi­tott szántásból, gondoskodni kell hát anról is, hogy henger kövesse az ekét. Ügy van rend­jén, ahogy a Lábodi Állami Gazdaság fogott munkához a learatott táblán: műtrágyát szórtak a területre, majd négy gép istállótrágyát terített szét a tarlón, ezután pedig elkezd­ték a nyári mélyszántást a traktorok. A hhoz, hogy a munkák sorrendiben menjenek, és az aratástól a tarlóvetésig lehetőleg a legkevesebb gép­kiesés zavarja a tennivaló­kat, jó gépek, üzemképes ara­tó- és talajművelő eszközök kellenek. A gépállomások te­lefonon és adó-vevő rádióké­szülék útján szereznek tudo­mást a körzetükbe tartozó gé­pek munkájáról, teljesítmé­nyéről és esetleges meghibáso­dásáról. A tavasza szántás-ve­tés, majd pedig a növényápo­lás állította nagy feladat elé a gépállomásokat^ tehát a nyá­ri felkészülés tervén kívül munkaszervezési tapasztalatuk is volt. Ahol alapos körülte­kintéssel, minden eshetőség számbavételével készültek az aratásra, ott most. rendben megy a dolog. A Kaposvári Gépállomás így segíthet a Ze- licség termelőszövetkezetei­nek, az esetleg elromlott iha­rosberényi gépeket így lehet gyorsan kijavítani anélkül, hogy a szerelőműhelybe vin­nék őket És ahol hiba volt a felkészüléssel, mint pél­dául a Tapsonyi Gépállomás körzetében, ott dugig telve a szerelőcsarnok hibás gépiekkel; némely gazdaságok kevesebb gabonabetakarító gépet kap­tak, mint amennyire szerződ­tek, másokat meg szerződés nélkül is szükségleten félül láttak el kombájnokkal. Jó szervezés a felkészülés­ben, az aratásban, a gépjaví­tásban — ez a biztosítéka a gabona gyors betakarításának. Ha ez így mind együtt van. és kielégítő ütemben halad a munka, az idejében végzett mótyszántással jól megalapoz­hatjuk a jövő évi termést Hemesz Ferenc Műszaki vezetői állás betöltésére mérnöki vagy technikusi képesítéssel, a fémtömeg­cikk-gyártásban jártassággal rendelkező személyt te veszünk Erkölcsi bizonyítvány-zökséges. Jelentkezés személyesen vagy írásban a Tolna megyei Tanács V. B. Ipari Osztályán, Szekszárd. (3742)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom