Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-13 / 162. szám
melléklet! ^<1>€ §xl>S ^<1>@ NEMZETKÖZI vidámság — És mi a legjobb? — Minden — válaszolnak újra, és még jobban kacagnak. — És mi a szép? Megoszlanak a vélemények. —• Á tenger.,; — Á hegyek.., — Á part... — Á vitorlások .;. — Á nyugalom .. — És mi a legszebb? Egyhangú az á-val kezdődő válasz — A kislány. Minden kislány ... A szíriai Zeutun kiegészíti a választ: — Kilencvenkilenc százalékban ... Ebből vita kerekedik. A sudár növésű fiú. A jugoszláv lányok — szépek, mint a nyíló rózsák — pártatlanok. Csak mosolyognak a fiúkon. A fekete hajú, tüzes szemű Irina vet véget a vitának. — Minden lény szép — mondja és elpirul. Arra a kérdésre, hogy mit lebet itt legkönnyebben megtanulni, a hallgatag Husszein válaszol: — Kacagni ..: — Mit szeretnek? — Viccet hallgatni ... — Miért? — Mert nehezen értjük meg, és jó, mert a viccet mindenki szereti meséim . :. — És még? — Táncolná. Á twiszbet. Már mindenki tud ... — Horgászni — mondja a bolgár Zuruf, pedig a szerencse elkerülte eddig. — Ki a legvidámabb? Kézerdő mutat egy szalmakalapos, legyezős fiúra. — Szuszu. — És ki a legkomolyabb? A kézerdő újra Szuszut veszi célba. A hosszú hajú, babaarcé laoszi fiú tiltakozik. — Ez nem lenni igazságos... A többiek sorolják Szuszt érdemeit. — Megtanult kácágni, twisz- telni és udvárolni. És komoly, mert á kálápjától meg á legyezőjétől még a vízben sem válik meg... Egyszerre nagy csönd lesz, és mindenki feláll. A fiúk meghajtják magukat egy fehér ruhás szöszke lány előtt. Szuszu csak a fiúkat látja, mert háttal ül a kapunak. Gyorsan hátrafordul, és elönti a pír. — Ellifoe. .. Mágá? A nemzetközi összefogás segíti ki Syiszut. Kimenőt kap. A fiúk összesúgnak, és átnyújtanak egy kockás papírlapot. — Ez á nyilatkozat... A papíron ez áll: — Köszönjük ezt a vidám két hetet^. Németh Sándor /» halatonszemesi sé- -—Jj. tányon zöldellő C-S harsak és fenyők között van a nemzetközi vidámság székhelye. Az otthonosan berendezett villában csupa külföldi diák nyaral. Tizenöt nemzetet képviselnek. — Mi lenni a jókedvűik — mondja mosolyogva a ciprusi Andreas. A kenyai Mohamed nevetve tiltakozik. — Nem jó ván mondva. — Hát igazítsd... — Mi.:. Szünetet tart, és formálja a következő szót: — Vágyunk á jókedvűek. A biztonság okáért ránk néz, és várja az elismerést. Sudár növésű fiú kér szót: Halin Achmed, Szudán szülötte. — Minden nagyon szép, minden nagyon jó. Itt mindenki vidám. És ez nagyon, nagyon jó. Nincs rossz kedvű ember... — Mi itt a jó? Egyszerre öten akarnak válaszolni. — Minden — mondják és kacagnak. A sszáfyuldá Két hete érkezett a Balaton mellé. Gyönyörű luxuskocsijával folyton-fölyvást száguldozik. Biztosan vezet. Nemcsak a kocsija, a szőkesége is feltűnő. Egyedül jött Amerikából. Azt mondja, pihenni és szórakozni akar. Akik ismerik, sajnálkoznak, mert mindenki minden nap karambolt jósol neki. Ezzel azonban a szőkeség nem törődik. Pedig már hódításának a sikerét is kockára tette. Egy siófoki fiú megnyerte tetszését. Azaz kölcsönösen. .. A fiatalember azonban csak két órán át bírta az iramot. Akkor kiszállt a kocsiból, jelbeszéddel elmagyarázta, hogy bár tetszik a szőkeség, a luxuskocsi, de azért nem hajlandó kitörni a nyakát, meri nem rendelkezik tartalékkal. A telt idomú hölgy lesújtó pillantást vetett utána: — Gyáva... Szerinte nálunk nagyon óvatosak az emberek. Nincs bátorságuk a gépkocsivezetőknek. Náluk — mondja— amű- utak szélén rengeteg az autóroncs, és ez az érdekes, mert bátorság van a roncsok mögött. Itt játszva meg tud előzni mindenkit. Nincs igazi versenylehetőség. Mindössze három karambolt látott a két hét alatt. Durcásan, a húszévesek fölényével beszél. Arra a kérdésre, hogy hányszor fürdött, nevetve válaszol: — Most autózni jöttem. Jövőre majd eljövök fürödni... Valószínű, hogy úgy nagyobb sikere lesz. — éá — Legfrissebb híreink Az öreg biciklista Érkezését nem tartotta számon senki. Először a vámőrök csodálkoztak a szakállas öregúr láttán. — No, ez is egy csodabogár... Pedig nem az. Csupa szenvedély, akarat és kitartás. Bejárta a világot, és most hetvenéves korában pótolni akarja a régi mulasztást. Ellátogatott Magyarországra, pontosabban a világhírű Balaton mellé. Nem vonattal, nem repülőgéppel, még csak nem is autóval, hanem kerékpárral érkezett. Svájcban, egy Bern melletti apró falucskában ült nyeregbe egy hónapja. Azóta kerekezett, taposta a pedált. — Mi ebben az öröm? — kérdezték tőle qpár sokan. Mindig így válaszolt: — Újat, szépet látni... Az az igazi... Végigkerekezett a kék tó partján, és a sokat látott emberek rajongó szeretetével áradozott: — Ha nem látom a tulajdon szememmel, nem hiszem, hogy ilyen csodálatos. Ha fiatalabb volnék, minden évben itt töltenék egy hónapot... A szépet szerető szikár öregúr nem hóbortos milliomos — egyszerű nyomdász volt. S ezért jött kerékpárral, mert nem futotta vonatra. Meg azért, mert úgy érezte, hogy adósságot törleszt. S jó érzés most hallani: — Nem sajnálom a fáradságot. Érdemes volt... — te — cA zene,, a, túz, cl Szép ség,, a (Balaton, A legkedvesebb operett ★ Színek és melódiák * Beszélgetés Horváth Denő zeneszerzővel Kint a Balaton-parton és a villasorok között százszínű, jókedvű karneváli tömeg kavarog; az apró házak és az emeletes üdülők vászonredőnyei mögül hangulatos fények szűrődnek az utcára. Csodálatos ez a lellei este, leírhatatlanul szép, az ember érzi, hogy minden jelző, amit mondatba kíván illeszteni, suta... De van egy dallam: a víz, a szépség — a Balaton — melódiája; ha ezt hallod, látnod kell a százszínű »karneváli« tömeget, a hangulatos fényeket, a sötétezüst vizne kifutó hófehér vitorlást. »Balaton, te kedves öreg tenger.,.« A zeneszerző, Horváth Jenő — számos nagy sikerű operett és zenés vígjáték, négy film zenéjének szerzője — ül a zongora előtt, ujjai könnyedén futnak a billentyűkön: »Balaton, te kedves öreg tenger...« Egy évekkel ezelőtt látott operett, a »Tavaszi keringő« hegedűszólójára gondolok. Amikor a főszereplő leengedte a hegedűt, néhány másodpercig nagyon nagy csend volt a nézőtéren, áhítatos csend, aztán felcsattant a szűnni nem akaró taps. A többi operett: a »Szabin nők elrablása«, a »Nem nősülők«, a »Bekopog a szerelem«, a »Szeress belém«, a »Kis Katalin« vagy a legkedvesebb slágerek: »Gyere, ülj, kedves, mellém«, »Álltam a hídon. ..« és a legutóbbi, melynek zenéjét az idei nyár — és a Balaton ihlette __ — Nagyon szeretem a Balatont, ezt a lüktető lellei életet, az embereket — mondja később Horváth Jenő. — Négy év óta minden nyáron hosszabb időt töltök a Balaton mellett, zongorázom, dolgozom. Az emberek cselekedetei, tulajdonságai, érzései, indulatai foglalkoztatnak. Mindig látok valami újat, ami meglep, elgondolkoztat. A színekben harmóniát látok, a harmóniákban színeket. Mindig mást és mást... Az emberi érzésekből, a színekből és a harmóniákból dallamok lesznek, kedves, vidám dallamok. A zeneszerző azt mondja, zenével mindent ki lehet fejezni, csak a túlságosan prózai dolgokat nem. — A színeket is? — A pasztellszíneket igen. Az aranysárgát, lilát, zöldet... A kiabáló szín már nem zenei. A pasztellszínekért szeretem Puccinit és Debussyt, a modem zenében Gershwint. A zongorán felcsendült a Rhapsody in Blue egyik részlete, erőteljes akkordok és lágy »pasztellfufamok«... — Figyeljen csak... — Egy néhány éve »befutott« és azóta is nagyon népszerű slágert játszik a zeneszerző: a »Vaya oon Dios«-t. — A szöveg magyar fordításának tartalma körülbelül ez: Szerelmétől búcsúzik a lány a tengerparton, a hajó már útra kész, néhány perc múlva indul. A »Vaya con Dios« a szerelem, a búcsú dallama. Akkor is ezt érezaé az ember, ha nem ismerné a szöveget. Ezért nagyon jó szám, és ezért nem lehet »elcsépelni«. A jó szöveg mindig tökéletes egységben van a dallammal, és mindig őszinte... Horváth Jenő szerzeményeit — a régieket is! — szeretik, és szívesen hallgatják az emberek. Rákosi János, Szenes Iván, G. Dénes György, Halász Rudolf és Szabó Sándor szövegei és Horváth Jenő melódiái őszinték — »aranysárga, lila és zöld« dallamok..: A zeneszerző játszik. , A villák és az üdülők vászonredőnyei mögül hangulatos fények szűrődnek az utcára — és egy csodálatosan szép melódia. A víz, a szépség, a Balaton melódiája... Vincze Jenő tolmács A Csiba Lajos, a SZOT egyik fiatal, jó megjelenésű tolmácsa említette, hogy nemrég egy nyugati országból jött vendégeket kalauzolt. Közülük többen provokatív kérdéseket tettek föl neki. Nem tért ki előlük. Elhatározta, hogy rávilágít az igazságra. Rekedtre beszélte magát. Végül oda lépett hozzá az egyik külföldi, megszorította a kezét, és azt mondta: — Köszönöm a kalauzolást, az ön szavaiból ismertem meg szép országukat és az igazságot. Csiba Lajos magabiztosén mozog az idegenek gyűrűjében. Magas alakjával, mosolygós tekintetével magára vonja a társaság figyelmét. — Négy gyerek apja vagyok — mondta —, Budapesten dolgozom. Nyaranként vállalok közvetítő szerepet az idegenforgalomban. Több nyelvet beszélek. Mo6t cseh— magyar tolmács vagyok. A jó tolmács is sokat tehet az idegenforgalom fokozásáért, baráttá szelídíthet olyanokat, akik nem azok, és fordítva: elveheti a vendég kedvét ügyetlenségével, ellenszenves viselkedésével. — Milyennek kell lennie a jó tolmácsnak? — kérdeztem Csiba Lajostól. — Nem magamról beszélek — mondta szerényen —, de van elképzelésem róla. Szerintem a jó tolmács képzett idegenvezető, jó barát, kellemes és szellemes társalgó is egyben. Persze könnyű ezt mondani, de nehéz csinálni. Az idegenvezetés például azt kívánja a tolmácstól, hogy jól ismerje hazája természetrajzát, földrajzát, történelmét, és hogy jó beszédkészsége legyen. Jól kell beszélnie az idegen ország nyelvét. Nyáron, ami- kor sok tolmácsra van szükség — noha az IBUSZ nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megfelelő gárdát állítson a megnövekedett idegenforgalom szolgálatába —, kevés a rátermett tolmács. — Pedig ma elég sokan tanulnak Magyarországon nyelveket. — Valóban. Csakhogy a nyelvtudás megszerzéséhez nem elég a tanulás megszokott formája. Rendkívül fontos a gyakorlás. Az idegen nyelven sokat kell hangosan olvasni, gyakran kell beszélni. Rádióból, televízióiból hallgatni szinte napi követelmény. — Azt mondta az imént, hogy a legdivatosabb nyelv a francia, a német, az angol, és kezd azzá lenini a spanyol, ön mégse ezieikre specializálta magát? — Szeretem a szflév nyelveket is. Tévedés azt hinni, hogy a szomszédos országok nyelvét nálunk sokan beszélik jól. Pedig a mind. szorosabb együttműködés folytán igen megnőtt a velük való érintkezés jelentősége. Két csehszlovák újságíróval beszélgettünk. Ügy hozta a sor, hogy Csiba Lajos tol- mócskodott. A beszélgetés i gen gördülékeny volt. Nagyszerűen kapcsolódtak egymás’}» a szótöredékek is. Úgy éreztük, hogy még a mosolyt is fordítja. Érthető hát, hogy csehszlovák kollégáinktól rövid fél óra alatt sok mindent megtudtunk. Sajnos, kifutottunk az időből, indult a vonatunk, búcsúzkod,ni kellett. Pedig csehszlovák barátaink éppen azt hallgattak nagy érdeklődéssel, hogy milyen szépen halad előre szocialista mező- gazdaságunk. De hiába, a beszélgetést félbe kellett szakítani. Azt gondoltam, hogy elbúcsúzik tőlük Csiba Lajos is. De nem, a helyén maradt. Ö, a pesti ember, készségesen válaszol gatott a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdésekre. Ügy éreztem, hogy az előbb a jó tolmács tulajdonságairól nemcsak beszélt:.. Szegedi Nándo#
