Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-07 / 157. szám
Vasárnap, 1963. június 7. SOMOT,n NÉPLAP KÉT ESTE IWo, nézd csak azt a kék ruhást! Egészen csinos! Egy kicsit molett ugyan, de úgyis az a zsánerem. Felfésült kontya van és nagy masnis nylonruhája. Ráadásul pisze is. Most idenéz. Biztosan észrevette, hogy figyelem. Ügy látszik, mégis érdemes volt eljönni ide ma este. Ha a srácok nem piszkálnak anv- nyit a műhelyben, biztosan otthon maradok. Különösen az a táskarádió-hangú Varga öcsi szekál folyton. — Persze — mondják — az érettségizett szakmunkás úrnak derogál a mi társaságunk! Ha meg velük megyek, akkor azon akadnak fel, hogy kikkel táncolok. Azt mondják, hogy engem csak a jói nevelt nylonvirágok érdekelnek. Hát tehetek és arról, hogy mindig ilyenekkel akadok össze? Különben az ilyenek közt ír akadnak rendes lányok. Bä is biztosan az! Varga öcsiék most is az ajtóban állanak. Nem megyek oda hozzájuk. Biztosan azt figyelik, kit kérek majd fel. Ügy látszik, észrevették a kék ruhást, mert gúnyosan összemosolyognak. Ha nem fociznék együtt velük, most összetörném a képüket. Azért is fel fogom kérni! Nem érdekel az a hülye banda! Megigazítom a nyakkendőm, aztán odalépek. — Szabad? — hajlok meg és bemutatkozom. A szája egy kicsit vastag, és kissé nehezen táncol. Jól meg ked fogni. — Ma mindenkinek ilyen érthetően mutatkozik be? — kérdezi és rám néz. — Igen! — mondom —, szeretem, ha a nevemet is tudják. Táncolunk tovább. Egészen kicsi a füle, ás szép a foga. Kár, hogy a lábát nem néztem meg az előbb. — Tegeződhetűnk, ugye? — mondom — mert én senkit sem tudok magám.. — Jó! — áll rá könnyen. — Egyébként én is itt dolgozom az üzemben. — Még nem láttalak, pedig én mindenkit ismerek. — Két hete vagyok csak itt, biztosan azért nem találkoztunk. — És miért csak most Jöttél ide? Hamarabb is fölvettek volna! — Tudod, most érettségiztem, de ne*n sikerült bejutnom az egyetemre. Szóval kartársnő! Én két évvel ezelőtt jártam ugyanígy. Egyébként nagyon tetszik, így közelről még mutatósabb. Különösen a szeme szép. Meg olyan közvetlen, és nem kapja el a tekintetét, ha egy kicsit jobban ránéz az ember. A zenekar elhallgat. Leülünk a fal mellé. Szorosan melléh úzódom, és kitartóan nézem az arcát. Most egy kicsit zavartan visszanéz, mintha kérdezné, mit nézek annyira, de nem szól egy szót sem. — Te — mondom neki —, kivel vagy itt? — A nagybátyámékkal — feleli —, ő itt a főkönyvelő. — A Kemenesékkel? Jól ismerem a Pista bácsit! Szóval akkor nem kísérhetlek haza? — kérdezem később, és meg akarom fogni a kezét. — Te mindig ilyen gyorsan szakiad elintézni az ilyesmit? — tért ki a kérdés elől, és arrébb húzódott egy kicsit. — Nézd! — mondom neki —, jobb az ilyesmit minél hamarabb tisztázni, és különben sincs már sok idő a bál végéig. Éjfélkor vége lesz. Szóval igen vagy nem? — Ne haragudj, de nem! Pista bácsiókkal megyek haza! — És holnap? — csapok rá. — Holnap? Holnap nem tudom! 10—15 méteres üregház vasszerkezetét megvesszük. Ajánlatokat „Növényvédő Állomás, Kaposvár” címre kérünk. (3738) — És mikor tu^ksd. majd? — Várj egy kicsit! — mondja, és elkéri a fésűmet. Ez mindenesetre jó .jel. — Nem akarsz valamit inni'? Gyerünk a büfébe! — mondom aztán. — Jó — feleli —, úgyis szomjas vagyok. . Átmegyünk a termen. Egy kicsit hátramaradók. A lábát akarom megnézni, de nem sikerül. Túl bő a szoknyája. Varga öcsiék ott állnak az ajtóban. Nem is nézek rájuk. Visszafelé már kézenfogva jövünk. Á bál végéig csak vele táncolok. — Szóval holnap? — kérdezem tőle éjfél előtt. — Hát — néz rám a szeme sarkából —, ha nagyon akarod? — Persze, hogy akarom! Jó lesz hatkor a Mókus előtt? — Jó, de nyolcra otthon kell tennem! Hazafelé egyedül megyek. Végigfütyülöm az egész utcát, és szeretnék bekopogni minden ablakon. Hülye srácok! Még hogy egy ilyen nő nem tehet rendes! Igazi angyal! ásrtap hat előtt ott va- gyök. Ö tíz percet késői. — Azt hittem, már nem is jössz! — mondom neki —, és jó alaposai megnézem. Kék kosztüm .van rajta meg rózsaszín kalap. Most is nagyon csinos, de most valahogy másként. — Hova menjünk? — kérdezem. — Ide a Mókusba, nagyon jó hely! — mondja, és rám mosolyog. Én inkább sétálni akartam, de így is jó. Beülünk egy sarokasztalhoz. — Mit kérsz? — kérdeztem tőle. — Mindegy! Amit te! — mondja aztán kedvesen. — Voltál már itt? — kérdem tőle, míg kihozzák a likőrt. — Csak egyszer — feleli, és nagy szemével körülnéz a teremben. — Fiúval? — Fiúval! — mondja kis szünet után. — Most mi van vele? — Nem tudom, valahogy elmaradt. Pedig egészen jó megjelenésű fiú volt. Különben hasonlított egy kicsit rád — teszi hozzá később. — Szerettél vele lenni? — faggatom tovább. — Csuda tudja! Egy kicsit zárkózott volt, meg tudod, nem volt társasága. Ezt is a társaság érdekli? Ezt nem bírom némelyik nőben. Az embernek legyenek jó barátai, jó ismerősei, de ne »társasága«. Fene tudja, valahogy olyan rossz ize van ennek a szónak. Na. mindegy! Hallgatunk egy kis ideig. — Voltál is náluk? — kérdezem aztán. — Nem, de sokat mesélt a szüleiről. Egészen egyszerű emberek. Azért nem is mentem el hozzájuk, hátha csak feszélyezném őket. Ugye, jól tettem? — Jól! — mondom minden meggyőződés nélkül. — És 8 járt hozzátok? — Volt néhányszor, de mindig olyan furcsán viselkedett. És kéjpzeld, a nagynénimnek mindig jónapot köszönt. Meg tudod, más ilyen problémák is voltak vele. Anyukám nem is nagyon szerette, hogy vele járok. Elgondolkozva bólintok néhányat. Most tökéletesen el tudom képzelni az édesanyját. A likőr mellé szódát is kaptunk. A buborékok az előbb még vígan táncoltak, de most már lecsendesedve, lassan odatelepszenek a pohár falához# — De beszéljünk most már másról! — mondja, és megigazítja a haját — Hányra szoktál hazamenni? — kérdezem. — Rendszerint nyolcra! — És ha egyszer kimaradnál? — Nem lehet! Tudod, én nem csinálhatom meg azt, amit mások! — mondja, és jelentőségteljesen rám néz. Aytán megint hallgatunk egy sört. —* Jó ez a likőr! — mondom, hogy szóljak valamit — Jó! — feteh, és azonnal iszik is egy csöppet. Nézem a kabátját. Gallérján fehér virág van. Ügy fest ott, mintha kék földből nőtt volna ki. Sápadt, vértelem, de szirmai a kínosságig szabályosak. Aztán észneve&zem, hegy ő a kezemet figyeli, látszik rajta egy kis feketeség, de az nem olaj, az már én vagyok. Mindenkié ilyen a műhelyben .. . Megfordítom. Hadd lássa mind a két oldalát. — Te régóta dolgozol ilyen beoszrtsban? — kérdői, s érzem, hogy úgy kereste az utolsó szavakat. Gondolkodom egy pillanatig. — Már régen — mondom aztán, és most tényleg úgy érzem. mintha régóta volnék ott., Hétkor mondom, hogy me- j hetnénk. — Jó — egyezik bele készALKALMI TÜKÖR ELŐTT. Ahogy megyünk kifelé, most látom csak, milyen jó laba van. Odakint gondolok egyet, és a vállára teszem a kezem. Épp egy villany alatt haladunk ei. — Jaj, de modortalan vagy! — mondja és lelöki. Aztán egy sötét kapualjhoz érünk. Elém áll, és simogatni kezdi a kabátom hajtókáját. — Na, ne haragudj! — mondja, és felém csücsöríti a száját. Vagy jó negyedóráig ott álldogálunk. Mikor elindulunk, nem érzek semmit, csak az agyonfésült hajára emlékszem. Útközben összeér a kezünk. Arrébb húzom egy kicsit, de ő belém karol. Most már nem húzódhatok el. A kapujukban vagy öt percig búcsúzkodik. — A jövő vasárnap bemutatlak a szüleimnek — mondja, és megsimogatja az arcom. — Csak aztán illedelmes légy! — teszi hozzá, és nylonkesztyűs kezével megfenyeget. Nagyot nyelek, és nem szólok egy szót sem. Csodálkozva néz rám, aztán beszalad a kapun. A lépcsőről még visszainteget. p n csak átlók zsebreúu- ^ gott kézzel. Nézem a kapujukat. Zöldre festett, vékony kis vasrácsból van. Csupa ciráda meg kacskaringé. Ha megráznám, szétpotyogna az egész. Aztán csapok egyet a levegőbe. és elindulok haza. Ahogy távolodom a háztól, egyre könnyebbnek érzem magam. összefcacsintok a csillagokkal, s magasra ugorva belefejelek egy telógó faágba. Ha látna, most még a Varga öcsi is meg volna elégedve velem ... Akácz László Szint* perzsel a nap, de azért nem moccanatlan a levegő. Mert. ha az volna, nem esik Imj ezzel a hajkollemennyel. Helyre kell igazítani, amit összekuszált a szél. és igazán nem gond, ha a mindig kéznél levő fésű mellé nem társul tükör. Mióta kitalálták a foncsoroeolt szemüveget, csak egy türelmes szembenállóra van szükség, és elég néhány mozdulat..« PAPP ÁRPÁD: Július Kezükben a keskeny holdsarlo Ezüstösen sajog. Járják a mezőket, és tártón Tépik véresre talpukat A marokszeciőiány-hajnalok. A sárga váltja már föl a zöldet. S az ébredező táj kérges Kitáruló tenyér. Ügy párolognak rajta a földek, Mint frissen sült S a hajnal pengéivel Megszegett kenyér. LUDÁNYI MIHÁLY: Este Foltos felhők legelik az eget, csordájuk egyre árad, változik. Ha elvonultak, majd megláthatom a sötétség kis repedéseit. Onnan talán könnyednek látszom Mt a fű kései közt, ahogy hanyatt fekszem, zöld égben, hol csillag leszek, mert harmattal borít az alkonyai. Gyerünk, elő egy derűs éneket! Az este tücskei bangóinak a szamártövis csipkés erkélyeim, s táncolni készül a galagonya. ÚJ KÖNYVEK Harmadik kiadásban jelént meg tó Európa Kiadónál Stendhal népszerű regénye, a Vörös és fehér. A VÜágífödaló.m Ktesszilcuß&i-aoro- zatban 4 kötetben adták ki Tolsztoj Háború és békéjét. Kenyér-törés címmel jelent meg a Magvető Kiadónál Gyufkovics Tibor fiatal költő második versés- kötete. Az angol társadalom hű keresztmetszetét adja Kolozs Rál regénye, a Westminsteri útvesztő. Solymár József első müve. a Megöltek agy leányt könyvben és filmben is nagy sikert aratott. Most két művet tartalmazó kötetét adta ki a Magvető, címe: Jó emberek örököljék a Világot. Rideg Sándor két önéletrajzi adatokra épülő írását foglalja magában a Szépirodalmi Kiadó kiadásában megjelent kötet, címe: Tűz- próba — Sámson. Ugyancsak e kiadónál jelent meg két kötetben Laczkő Géza történelmi regénye, a Rákóczi. A Képzőművészeti Kiadó újdonságai: egy Botticclli-albuvn és A Művészet. lCi3könyvtár-soro«atban Cseh Miklós Ferenczy Noémiről szóló monográfiája. Régi adósságot törlesztett :: Gondolat Kiadó Eisenstein kötetének kiadásával, címe: A filmrendezés mii vés sete. A KlastóikU* Üttéira- sok-sorozatban adták ki Mark Twain művét, az Utazás az Egyenlítő körül elműt. A Helikonná! Potroniiw szatirikus regénye jelent meg, a Satyri- kon. A hitleri koncentrációs táborok borzalmairól szól a Kossuth Kiadónál megjelent Fritz Selbmann-re- gény. címe: A hosszú éjszaka. Fiatalokról rzól deorgi Markiv regénye, a Férfiak. A* I.n Könyvtéram-sorazatban ietent meg & Móra Kiadónál Mii’k Twain műve, a Tóm Sa«vycr kalandjai. Két történelmi regen5 jelent meg továbbá a kiftdónál LÁTOGATÁS Ál ÉCESZGYÁRBAN Már évekkel ezelőtt vállára kapta a hír a gyárat, mert sehol annyi jó kezdeményezés, ötlet nem született, mint itt. Nem múlt el hónap, hogy magára ne -hívta volna a figyelmet az ügyes miszaki és szervező gárda. Innen indult el a »Fűrészeljünk fűrészpor nélküli« -mozgalom, melynek híre csakhamar befutotta az egész országot. Jó öreg écesz- géberek költötték ki ötlettojásból ugyanitt azt a kezdeményezést, hogy •semmiből valamit/«, aminek hatalmas anyagi eredményei lehetnek a takarékosságban. De nemcsak termelési mozgalmunkat segítették kitűnő ötletekkel, hanem a társadalmi élet más zugaira is kiterjedt a figyelmük. Hallották, hogy sok a válás? Kiadták a jelszót: -Többet törődjünk egymás feleségével/« El- szaparodtak a közlekedési Hal- esetek? Kitalálták, hogy aki nem »közlekedik«, annak nem eshet baja az országúton. Valamennyi ötletük, kezdeményezésük, mozgalmuk közül azonban a legfrissebb volt a legszenzációsabb. Egy hónapja sem múlt még, hogy új jelszóval lepték meg a közvéleményt, új tartalommal gazdagították a versenymozgalmat. Ennek lényegét így foglalták össze: »Mindennap tegyél túl önmagodon!-’ S a sikerre jellemző, hogy « gyárkapukon és a munkatermekben mindenüt ott fogadta a jelsző az embereket, mindenütt és mindenkor élt és hatott, mint élesztő a kalácsban. Gyűléseken az ö mozgalmukról beszélt az előadó, bri- gádgyüléseken őket idézték, róluk cikkeztek az újságok, és ha öntudatról, leleményességről, a kezdeményező készség kibontakozásáról, a népen belüli tartalékok feltárásáról tanakodtak valahol, az écesz- gyár neve lett a zászló. A mi gyárunkban is mindennapos szólás lett a lelkesítő ige, de annál többre alig jutottunk. Megpróbáltuk ugyan a fűrészpor nélküli fürészelést, a semmiből valamit csinálás nehéz feladatát is, de mégis az utóbbival voltunk a legnagyobb bajban. »Minden nap tegyél túl önmagádonJ« — hogyan kell ezt helyesen értelmezni, s hogyan kell ebből anyagi hasznot préselni a közösségnek? — máig is hozzáférhetetlen számunkra. Így esett meg, hogy elküldték az éceszgyárba, nézném meg, hogyan és miként, és hoznám haza a tapasztalatokat. Kerek egy hetet kaptam tapasztalatcserére, minthogy a téma gazdag és sokágú, mindamellett srok-sok mást is el lehet lesni egy ilyen helyen. Nagyon kedvesen fogadtak, és minden ajtót kinyitottak előttem. — Nálunk nincs titok — mondogatták —, mi bárkinek szívesen átadjuk gazdag tapasztalatainkat, hiszen az a célunk, hogy kezdeményezéseinkkel az egész népgazdaságot előbbre lendítsük. — Haladjunk talán akkor sorjában! — kértem hű segítőtársaimat, és mindjárt érdeklődni kezdtem, hogyan Is megy az a fürészelés. — Mozgalmunk célja az, hogy megtakarítsuk a ffíré- szelésnél keletkező hulladékanyagot, a fűrészport, s ne vesszenek el értékes köbméterek a drága faanyagokból. Ha ezt az ország valamennyi üzeme meg tudná valósítani, milliókat spórolhatnánk az államnak. Egy a baj: mindeddig nemigen ismerték föl ennek a jelentőségét. — Talán nem is ismerik még a módszereket. — Ez az! Éppen ez az! — mondták egyszerre. — Ki kell dolgozni ennek a technológiáját, és akkor megy, mint a ka- ríkakcsapás. — Értem, értem. És a »semmiből valamit!-«, az hogyan megy? — Az még egyszerűbb. Mondjuk, egy üzemnek bőségesen van értéktelen semmije. Ha ennek csak tíz százalékát bekapcsolja a termelésbe, vagy mondjuk csak ötöt, újabb milliókat fial a kezdeményezés. Vegyünk egy kerek példáit, Mondjuk, hogy mi rendelkezünk háromezer köbméter semmivel. Köbmétere átlagosan érjen nyolcszáz forintot, bár semmije válogatja. Tessék számolni! Az annyi mint cirka két és fél millió. Osztva tízzel... És csak ebben az egy üzemben! — A számítás jó! — De ennél is hatásosabb a «Mindennap tegyél túl önmaga- don!—mozgalom. Ennek az a lényege, hogy aki ma egy forint árú anyagot megtakarít, holnap már keltőre lesz képes, és így tovább. A végén az egész termelési költség olyan minimális lesz, hogy szinte elhanyagolható. Persze, persze, nem mindenütt értik meg, hogy milyen módszerekkel kell ezt az ügyet szorgalmazni. — Hát önök például? / — O, kérem, nálunk ez már régi gyakorlat. Itt váltak, ugye, az említett kezdeményezések ... Mi már valamennyien túl vagyunk. Ezen is. — De még csak nem is alkalmazzák saját módszereiket? — Alkalmazni? Az már semmi! Kitalálni mindig és újra kitalálni, ez a valami! Hiszen az előbb mondtuk: semmiből valamit. Tudja maga, milyen jóT fizetnek ezek az újítások? No, csak próbálgassák,' Sok szerencsét hozzá! Aztán ha megy, majd üzenjenek! Sa. Simon István
