Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-06 / 156. szám

Szombat, 1963. július 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP ESTI FEJESEN Az istállóban uralkodó rend, a kimosva sorakozó kannák arról árulkodnak, hogy fejesre készülődnek Csokonyavisontán. Csaknem üres az istálló, csu­pán két-három tehén áll a já­szolnál, előttük lucerna. — Ezek nem járnak ki — tájékoztat Csapó Józsi bácsi —, mindig megetetjük őket mielőtt a többiek megjönnek. — Mit kapnak az állátok? — A bentiek friss lucernát, a többieknél korpával és da­rával egészítjük ki a legelt zöldet. Elegendő takarmányt kapnak. Ez nagyon lényeges, mert azt vallom, hogy a tej először a jászolban van. Közben hazaérkeznek a le­gelőről az állatok. Megtelik hanggal az istálló. — Ide, Dáma! — Nem menj oda, Szegfű! — a gondozók alig győzik hely­re terelni a teheneket. Segít Edesár János tehenész is. — Nagyon meleg volt ma — mondja később —, alig legel­tek valamit az állatok. Meg­viselte őket a hőség. Valóban, még mindig zihálnák, néme­lyik lefekszik a friss szalmá­ra. A tejhozamon is meglát­szik a kánikula — ezt mutat­ja a tejkönyv. A múlt hónap­ban az 52 tehéntől átlag 350 liter tejet fejteik naponta, most 170—200 liter között váltako­zik a napi hozam, A gondozó­kat premizálják, a kifejt tej után literenként 15 fillért kap­nak. Jól összeszokott a Jószág- gondozók kollektívája. Megér­tik egymást, segitenek egy­másnak a munkában. Nem ókoz gondot a kannák mosása sem. megoldották okosan. Min­dennap más marad tovább az istállónál, s mossa ki az edé­nyeket. így mindenki egyfor­mán dolgozik, nincs vita. Nagy gonddal készülnek a gondozók a fejeshez. Lemos­sák a tehenek tőgyét, ők ma­guk is »bemosakodnak«, »be­öltöznek«. Előkerül a kis szók, a fejőkanna. Elsőként Kulcsár Sándor bácsi lát hozzá a fe­jeshez. Aztán követi a többi öt is. Elcsőndesednek a jószágok, nem hallani mást, mint a tej spriccelésót és a legyek don- gását. Mert légy, az van sok. Egypercnyi nyugta sincs tő­lük embernek, állatnak. Csapó bácsi kedvencét, a Fügét vette elsőnek. Amíg a Mennyit és Pillantás a munka tükrébe a Faipari Vállalatnál Csapó bácsi feji a Füget többi állat öt-hat litert, a Füge nyolc-kdlencet ad átlag na­ponta. — Körülbelül mennyi tejet fejt ki már életében? — kér­dem Csapó bécsit. — Nagyon sokat. Tizenkét éves koromtól ezt csinálom. Anyám tanított meg rá. Öt helyettesítettem. Azóta eltelt ötvenhat év, tessék kiszámíta­ni — unszol. Pezdán Józsefnél könnyebb a számolás. — Két és fél éve fejek, éven­te átlag 1300—1400 litert te­henenként ... Telik a fejőedémy, habzik a tej. Szűrőruhán keresztül ön- tik a kannákba. — Drótszűrőt is tettünk az edényekre — mondja Kovács Géza és Batthyány Géza —; vigyázunk, nehogy beleessen valami a tejbe. Nagyon tisz­tán kell kezelni... Az istálló előtt már várja a kocsi a teli kannákat. Viszi be a faluba. Ma is megvan a kétszáz liter..; Strahl Márta A Somogy megyei Faipari Vállalat vezetői és dolgozói mindent megtettek, hogy pó­tolják a téli kiesést. Erőfeszí­tésüket siker koronázta: a má­sodik negyedévben nemcsak hogy sikerült megszüntetniük a lemaradást, hanem hét háló- szobabútorral többet is gyár­tottak a tervezettnél Vajon miközben ezen fára­doztak, nem feledkeztek-e meg a másik fontos feladatról a termelékenység emeléséről az önköltség csökkentéséről a gazdaságos termelésről? Mindentudó könyvek i j Kelemen János főkönyvelő j nagy, kemény táblás füzetek- ! bői vett adatok alapján vála- | szol a kérdésre. A három — i könyvnek is beillő füzeten — j ilyen feliratok olvashatók: »Különféle mutatók«; »Utókal- i kulációs lap«; »Befejezetlen I termelés mérése.« A füzetek- ; ben igen sok rovat található. ! A termelési érték alakulása hó- ! napról hónapra épp olyan pon- J tosan megtudható belőlük, : mint az egy főre, a száz forint munkabérre eső termelési ér­tek, az anyagfelhasználás; az, hogy milyen a normaórák vál­tozása a tervhez viszonyítva; a költségek üzemrészenkénti és cikkenkénti alakulása — hogy csak néhányat említsek. Nem kell sokáig lapozgatni, hogy megállapíthassuk: üzemi tervé­vel a vállalat nincs elmarad­va. Túlsúlyban vannak azok a rovatok, amelyek azt mutat­ják, hogy a költségek kisebb összegűek a tervezettnél A gyümölcs megérik A gazdálkodás elemzésének ilyen formájával ennél a vál­lalatnál találkoztunk először. A könyveket, amelyekből min­den fontos adat. kivehető, nem régóta, csupán három éve használják — nem utasításra, hanem Kelemen János kezde­ményezésére. A főkönyvelőt a tapasztalatok késztették arra, hogy megszervezze az elemzés­hez szükséges adatok össze­gyűjtését, amelyeknek segítsé­gével a termelés mennyisége és költsége megbízható módon, rövid és hosszú távon figye­lemmel kísérhető. Rájött, hogy alapos elemzés nélkül, sokol­dalú és ésszerű nyilvántartás nélkül nem lehet jól irányíta­ni. Ahhoz, hogy tiszta képet láthasson a gazdálkodásról, nem elég néhány mutatót vagy csupán az idei számokat is­merni. Előfordult, hogy feltű­nően nőtt a termelési érték. Ám mégsem emelkedett a ter­melékenység, mert az ered­ményt nem a jobb munka ja­vította, hanem az idézte elő, hogy az előző évinél drágább anyagot használtak fel. Kelemen János sokat gon­dolkozott azon, hogy hogyan tartsa nyilván az említett mu­tatókat. Segítettek neki a szak- folyóiratok. A tanultakat ösz- szeolvasztotta saját tapasztala­taival, és így alakította ki ezt a formát, s időről időre töké­letesíti. Tudta, hogy munkáját csak akkor koronázza síiker, ha az adminisztráció minden dol­gozója támogatja. Kérte segít­ségüket. Megmagyarázta, hogy mi a cél, és önképzésre ösztö­nözte őket. A gyümölcs meg­érett. Az egész apparátus a megbízható adatszolgáltatásért tevékenykedik — eredménye­Hassnos jelzések A gazdasági elemzés alapjául szolgáló számviteli könyvek gyakran forogtak a vállalat ve­zetőinek kezében. Különösen az utóbbi hónapokban lapoz­gatták őket sokszor, hogy fi­gyelemmel kísérhessék a gaz­daságos termelés mutatóit és a termelési érték alakulását. Azonnal intézkedtek, ha a leg­kisebb rendellenességet tapasz­talták. Igen jellemző egy nem­rég történt eset. A legkisebb eltérést is érzékenyen mutató könyvek jelezték, hogy a ter­vezettnél négy kilogramm ra­gasztóanyaggal többet használ­tak fel az egyik műhelyben. Ez egy év alatt sok pénzt je­lent. A vállalat vezetői azon­nal magyarázatot kértek a műszakiaktól Azok nyomban megkeresték a hiba forrását, s egyszerű beavatkozással — egy lemez alkalmazásával — sikerült megakadályozni a gép túlfogyasztását. Számtalan ha­sonló példát említhetnénk, amelyek azt bizonyítják, hogy a jó könyvelés és tájékoztatás a gazdaságos termelés és az elemző munka alapja. Nagymértékben a megbízha­tó nyilvántartás segítségével végzett rendszeres elemzésnek köszönhető, hogy miközben pó­tolták a téli kiesést, nem feled­keztek meg arról sem, hogy csakis úgy zárhatják eredmé­nyesen az évet, ha nemcsak arra ügyelnek, hogy mennyit, hanem arra is. hogy hogyan dolgoznak, ha teljesitik az üzemi eredménytervet, és ol­csón termelnek. Szegedi Nándor í » Olcsó<* szolgáltatás ♦ A Marcali Községi Tanács | egy táblát küldött átfestésre | a helyi építőipari ktsz-hez. I Nem volt sok mun Ica a 40— J 50 centiméter nagyságú táb- | Ián, éppen ezért, amikor a | számlát megkapták, elcso- | dálkoztah. A számlán ugyan- t is ez állt: i »Anyag: 1,25 Ft. í Munkabér: 9 és fél óra (á ♦ 8,50) 80,75 Ft. I 105 százalék általános üze- I mi költség: 84,75 Ft. t 8 °0-os haszon: 13,34 Ft. I S %-os forgalmi adó: 15,53 I Ft. I Fizetendő összeg: 196,—■ Ft.« Gyakran panaszkodnak a szolgáltató vállalatok, a kis­ipari termelőszövetkeze te le vezetői, hogy a lakosság szí­vesebben veszi igénybe a kontárok munkáját, őket meg mellőzik. Ha ezt a számlát tekintjük, ezen nem is lehet csodálkozni. 1 fo­rint 25 fillér értékű anyag mellett 194,75 forint munka­díjat felszámítani nem sok egy kicsit?! Vajon mennyit kellett volna fizetnie a köz­ségi tanácsnak, ha az anyag crtélce száz forintra rúg? Kedvezett az időjárás az akácvirágzás idején. A szorgos méhek ki is használ­ták a jó időt, ezért vásárolhat­tak fel több mint 350 mázsa akácmézet megyénkben a mé- hészszövetikezetek. Egy lakással kevesebb Pintér László—Szabó István: (40) A jelzőpor pedig egy olyan cipő alakját mutatta ki, amely még csak nem is hasonlított Síposéhoz. Tulajdonosa kissé befelé taposta a sarkát, és má­soktól eltérően, a sarok belső felén hordja a védővasat... Pálos felállt, leporolta nad­rágját, majd már indult volna kifelé, amikor hangokat hal­lott. Egy pillanatra megreme­gett. Sípos hangját ismerte fel... Lászfcad főhadnagy hosszan köhögött a folyosón, mint akit a fuldoklás ráz. Pálos körülnézett a szobá­ban, zsebre dugta a lámpát, az­tán egy pillanat alatt bepré­selte magát a szekrény és a fal közé. Elővette pisztolyát, zajtalanul csőre töltötte, s ma­ga elé tartotta. Elhatározta, hogy ha Sipos felfedezi, belelő a combjába. Nem hagy neki időt, hogy használhassa külön­leges vegyjipisztolyat. A főhad­nagy nem fog bejönni a szo­bába. A harc tehát kettőjük között dől el... A kulcs megcsikorduTt a zár­ban. Pálos hallotta, amint a férő határozott léptekkel bejön a Mohába. Bezárja maga után az ajtót. Tekintete nyilván az ágy­ra eshetett, mert négy-öt lépés után megáll. Majd gyors lép­tekkel a szekrényhez jön, ki­tárja az ajtaját. Valamit ki­vesz a szekrényből, igen, a bő­röndjét, hallani lehet, amint a zárak felpattannak. Ismét csend. Aztán megint egy kat­tanás. Majd még egy. Most bi­zonyára a cédulát olvassa a poláris fényű lámpával. Pálos kíváncsi lett volna, vajon ho­gyan fejti meg Sipos a szöve­get. Speciális code-jelek ezek, nem valószínű, hogy fejből meg tudja fejteni. De nem mozdulhat.. # Ha látta volna, hogy Sipos rávilágít a karjára, ahol a po­láris fénytől előtűnik egy számsor, s a számoknak megfe­lelő betűsor, bizonyára elcso­dálkozik ... Pálos vérnyomása kissé fel- szökkent az izgalomtól. Nem az életét féltette, hiszen volt ő már ilyen helyzetben né­hányszor, hanem a nyomozás további menetét. Ha Sípos fel­fedezi őt, használnia kell a fegyverét, mert különben a2 ügynök menthetetlenül agyon­lövi. Ha viszont fegyvert hasz­nál, megszakadnak a szálak. Säpost le kéfl tartóztatni, s az ügynökhálózat úgy vissza­bújik állásaiba, mint a sün­disznó. Egy kéz jelent meg az őr­nagy arca előtt; megfogta a kitárt szekrényajtót, és behaj­totta ... De Sipos máris visz- szalépett a szekrényhez, újra kinyitotta... A fogasra akasz­tott ruhák között motoszkált— Tehát átöltözik... Valahova készül... Ha el akar menni, ennek csak egyetlen oka le­het: a papírszeletkén jelzést kapott, vagy utasítást. A háló­zat dolgozik... Sürgősen meg kell fejtetni a számsort... Azonnal leadom telefonon, mi­helyt kijutok ebből a kalitkád ból... Mint parányi fogaske­rekek, úgy kapcsolódtak egy­másba Pálos gondolatai. Sípos sietve öltözött. Végül is elkészült. Aztán Pálos már csak azt hallotta, hogy nyitja a zárat, kilép... Bezárja az ajtót... Az őrnagy azonban még várt. Addig nem mert kimenni, amíg Liszkaitól jelzést nem kap. A főhadnagy behúzódott a fürdőszobába, miután gondol­ta, hogy Pálosnak! sikerült oda­benn elbújnia. Amikor aztán Sipos már lefelé ment a lép­csőn, előjött re j telőhelyéről. Odalépett az ügynök ajtajá­hoz, és halkan beszólt. — Gyorsan tessék kijönni! Pálos őrnagy még M sem jött a szobából máris paran­csot adott: — Azonnal adja le telefonon ezt a számsort. A lehető leg­gyorsabban fejtsék meg! A fickó valahova készül... Ha nem talál itt, el ne mozduljon az üdülőből. A lányt tartsa szemmel! — hadarta, aztán hármasával szedte lefelé a lépcsőket. De hirtelen meg­állt, — Telefonálja meg azt helyrehozni a lakást, mert a háztulajdonos erre nem haj­landó. Az üzem kőművesbri­gádja vállalta, hogy társadalmi munkában felhúzza a falat, de mivel a háztulajdonos a téglát eladta, nem volt építőanyag. A bérlő ekkor a városi ta­nács ipari és műszaki osztályá­hoz fordult. A műszaki osztály 1962. április 25-én kelt határo­zatában kötelezte a háztulajdo­nost, hogy május 31-ig állítsa helyre a lakást. A háztulajdo­nos a megyei tanács ipari és műszaki osztályához fellebbe­zett. Itt megerősítették a váro­si tanács határozatát, és köte­lezték, hogy 1962. július 31-ig állítsa helyre a házrészt, és a tartófalat 30 centiméterről 38 ........*.....................................................................*............................. centiméterre bővítse ki. H orváth Gyula most már a megyei tanács, végrehaj tó bi­végállomásánál várják és fi- Beszaladok a postára, s a kö- tzottságához fellebbezett, hivat- gyeljék Sípost. Legyenek raj- vetkező busszal jövök is visz- {kozva szociális körülményeire. sza IA megyei tanacs vb hatályon . , , . ; kívül helyezte a műszaki osz­Hat akkor nem nézzük J^jy határozatát, és kötelezte a meg a varost, csak benszlek es *városi tanácsot, hogy Klug Je- visszahozlak eroskódott j nőnének egy másik lakást biz­Éva. A Kaposvár, Dimitrov utca 21. számú ház főépületéhez hozzácsatolt egyszoba-konyhás lakásban lakott hosszú évek óta Klug Jenővé. Ez a lakás egyik napról a másikra egy szobává zsugorodott, de most már ez szoba is használhatat­lan. Azóta a háztulajdonos és a bérlő állandó viszályban áll egymással. 1962-ben Klug Jenőné kony­hájának a falát lebontották, mert »életveszélyessé vált egyik napról a másikra«. Jelen­tésében az igazságügyi szak­értő így fogalmazta meg a gyors rongálódás okát: »A szem lekor látható volt, hogy az udvari falon egy kitámasztott gerendát feszítettek neki a fal­nak, a feszítés következtében a vakolat lehullott, belülről is repedezni kezdett.« A bérlő azt állítja, hogy a háztulajdonos bontotta le, amikor ő nem volt otthon. (Bontási engedély nélkül.) A tulajdonos felesége viszont azt mondja, hogy úgy dőlt le. Mi az igazság? Utólag nehéz meg­állapítani. A tény az, hogy miután a fal ledőlt, a háztulaj­donos, Horváth Gyula gyorsan túladott a téglán arra hivat­kozva, hogy szüksége volt a pénzre. A bérlő kérte munkahelyé­nek, a Kaposvári Ruhaüzem­nek vezetőjét, hogy segítsen ta! Váltott követéssel — És ha nem Miskolcra megy? — kérdezte Liszkai. — Akkor én itt úgyis szem­mel tartom... Pálos újra nekiindult a lép­csőknek. Sípos közben már kiért a parkba, és Évát kereste. A lány egy kerti széken ült, s a — Ahhoz neked is át kéne: öltöznöd... S tudom, hogy milyen sokáig öltöznek a nők... — Miért ne mehetnék sort- kocsi- I verseskötetet olvasgatta. Ami­kor meglátta az elegánsan öl- ban? Bent maradok a tözött Sípost, megrökönyödött, tjgjj.- Felmentem a törülközőért, _ ” . .. Mon­s lejöttem galaba öltözve — vágta magét vigyázzba Sípos, <^om> hogy jövök nemsokára mert látta a lány arcán, hogy vissza... nem érti, mi történt, — Be A lány elhallgatott. Látta, kell mennem Miskolcra, kap- hogy a férfi egyedül altar bé­tám egy értesítést, hogy pén- menni a városba, s nyilván va- Iszik, nem győzte ezt sem ki- zem jött, és csak személyesen járni oka van erre. Biztosan | várni, ugyanis a szoba egyik vehetem át a főpostán... nőügy... Csalódott volna azfsarka másfél hete kidőlt. Az — Miért nem küldték M, őszinteségében? Olyan lenne ő f építészmérnök szerint rongá­tosítson. A városi tanács azon­ban eddig még nem tudott megfelelő lakást adni. Két íz­ben felajánlottak ugyan egy szükséglakást, de Klug Jenőné nem fogadta el. Azt mondta, hogy neki megfelel a jelemegi egy szoba, az legalább száraz. A lakáshivatal úgy döntött, hogy akkor juttat lakást Klug Jenőnének, ha az új szövetke­zeti lakások elkészülnek, mert a ház romos állapotban van, tovább nem használható. A háztulajdonos, úgy lát­ide a szállóba? Micsoda buta­ság ez, ezért bemenni Mis- kizárt, dolog... Hát mindegy, kolera? . _ ka nem akarja, nem akarja... — Az apám küldte, s az Majd kifaggatja ő este, miért öreg nagyon garasoe ember, ment egyedül..: mindig attól fél, hogy elvesz Si csókolta át­egy forint. Az a legbiztosabb, &pOS SZaj°n at fiam, mondta, ha a postán ve- azt'm elrohant, szed át. A kihordóra nem sza- — Sietek vissza — kiáltotta, bad pénzt bízni, így oktatott... amikor már jó húsz méterre is, mint a többiek? Nem, ez Most aztán mehetek be Mis­kolcra — magyarázta Sípos, s megfogta a lány kezét, hogy felsegítse a székről. — Délben visszajövök... Megcsókolhat­lak? Nem lát senki..: lehetett a lánytól. • lás következtében dőlt ki a fal >A repedés azt mutatja, hogy [erőszakos beavatkozás történt: [Ezzel végképp használhatatlan- [ná vált a szoba. (A bérlőnek [el kellett költöznie; két napig ta szállodában lakott, majd [édesapjánál talált otthonra.) A ház valóban romos, és a [szomszédok is kérik lebontását, [mert életveszélyes. De hogyan [lett azzá? A szakemberek sze- Eltűnt a bokrok között. Két Jrint erőszakos rongálással, percig sem tartott, amíg ki-| Nem lehet ezt szó nélkül hagy- ért az autóbuszmegállóhoz, de tni még akkor sem, ha magám- mintha teljesen kicserélték ^tulajdonról van szó. Akkor,- Tudod mit? Menjünk be J«*“?- A bobokban ugyanis tamikor az állam nagy csszege­együtt! Itt a kocsi, úgy kö­nyörögtem ei a bátyámtól, és még nem is használtuk... Be- viszüek, aztán egyúttal meg­félhúzta arcára a finom gu- mírozású, parókára szerelt, tő-: kéletes maszkot. Kis tükörben megigazította, s a következő pillanatban már egy teljesen két fordít lakásépítésre, nem engedhető meg, hogy néme­lyek még használható épülete­ket tönfcretegyenek. Helyes lenne, ha a városi tanács ipari mutatom a várost ftevi« pmanatoan mar egy legesen »iiciuic, n« d vaiuM lanara ipar* be akartál menni " idegen arcú fiatalember szállt!és műszaki osztálya megvizs­fel a buszra, amelyen csak né-! Sálná, hogy miért lett romház — Inkább holnap vagy hol- hányán ültek, s így kényelme- {két év alatt ez az éoület, és ha napután ... Jó? Olyan meleg sen utazhatott... fa tulajdonost terheli a felelős­van ma... Meg aztán most jség, kötelezze a he1 y realitásra, már átöltöztem, és ebben a (Folytatjuk^ $> Kercza Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom