Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-23 / 170. szám

Kedd. 1963. július 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP £lazdaságo§9 kifizetődő a takarmánykeverék etetése Interjú Balogh Ferenccel, a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat osztályvezetőjével A takarmánykeverékek üze­mi előállítása 1961-ben kezdő­dött megyénkben. A nagyüze­mi állattenyésztés fejlesztése érdekének megfelelően épült ki a keverőüzemek hálózata. A Malomipari és Tercnényfor- galmd Vállalatnak jelenleg hat takarmánykeverője van, és hamiinehárom fajta anyag­ból kilencféle keveréket készí­tenek. Balogh Ferenccel, a vállalat osztályvezetőjével be­szélgettünk a tapasztalatokról. •— Gyártanak-e elegendő takarmány keverélceket? — A gyakorlat bebizonyítot­ta, hogy a takarmánykeverék jobb, mint a gazdasági abrak. Például egy mázsa sertéshús előállításához átlag 5 mázsa árpadara kell, takarmánykeve­rékből pedig csak 3 máizsa 40 kiló. Ez hízónként legkevesebb 200 forint megtakarítást je­lent. Öt keverőüzem két mű­szakban dolgozik. Havonta át­lag 450 vagon keveréket ké­szítünk. Erre az évre 5100 va­gon keverék gyártását tervez­tük, ennyire van szüksége a megye állatállományának. Az első félévre 2400 vagon keve­rék átadására szerződtünk, azonban csak 2300 vagonnal szállítottak el a szövetkezetek. — Miért nem etetnek több keveréket a szövetke­zetek? — Sajnos, a szövetkezetek egy része — érthetetlen taka­rékossági meggondolásból — az árpa betakarítása után rá­tér a hagyományos abrak ete­tésére, s egyoldalúan takarmá- nyoznak a kukorica megélésé­nek idején is. Nem törődnek vele, hogy árt a jószágnak a gyakran változó etetési mód­szer, arról nem is szólva, hogy a hagyományos takarmányozás sokkal költségesebb. Tehát magát károsítja meg a szövet­kezet, amikor így tesz, s ak­kor is, amikor a keveréket ár­padarával hígítja. Pedig köz­tudott, hogy a keverék tudo­mányos vizsgálatok alapján összeállított, kész takarmány. Abból már nem tud semmit sem értékesíteni a jószág, amit a szövetkezetben hozzáadnak. A hígítás nem takarékoskodás, hanem a takarmány pazarlása! Kiváltképpen a csurgói járás­ban terjedt el ez a helytelen módszer. Bizonyítja ezt az is, hogy csupán a csurgói üzem dolgozik egy műszakban, s napi kétszáz mázsa keverékből mindössze 60—70 mázsát vesz­nek igénybe a szövetkezetek naponta. Sok helyen az áipa nem hoz­ta meg a várt mennyiséget. Éppen ezért kellene a legcél­ravezetőbben, a leggazdaságo­sabban takarmányozni! A szö­vetkezetek egy része szállítási nehézségekre hivatkozik. Igaz, a mostani munkák lekötik a szállítóeszközöket. Ám nem megoldhatatlan feladatról van szó. Hiszen vasúton is lehet szállítani. A balatonszentgyör­gyi gazdaság például Csurgó­ról szállítja havonta a 750 mázsa keveréket. A költség nem nagy, mázsánként 3,50 forint a távolságtól függetle­nül Kedvezményt ad a válla­lat akkor is, ha a szövetkezet saját eszközével viszi a takar­mányt. Tíz kilométeren felül mázsánként és kilométeren­ként 25 fillért térítünk. — Mit kellene tenni, hogy jobban kihasználják a szö­vetkezetek a lehetőségeket? — Rengeteg példát említhet­nék. Karúdon, Szóládon, Bala­(T ndósítónktól.) A Tabi Járási Ügyészség és a Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vizsgálatot tar­tott a községi tanácsok adón kívüli bevételeinek tervezésé­vel, beszedésével és elszámolá­sával kapcsolatban. A vizsgálat több mulasztást, szabálytalan­ságot állapított meg. Néhány faluban a tanácsi utak mentén levő fák, illetve fű értékesíté­séből eredő bevételeket nem tervezik meg, s beszedésüket is elmulasztják. A dobolási díja­kat a hivatalsegéd saját magá­nak tartja meg, holott a taná­csot illetné. A nagyberényi ta­nács vezetői 1961 áprilisában két évre kishaszonbérbe adtak Szávai Lajosnak és Póczik Ká­rolyiénak 551 négyszögöl ház­helyet. Bérleti díjat azonban még egyikük se fizetett, s ezt a tanács se szorgalmazta. A ta­nács 1962. november 1-én négy köbméter nyárfa kivágásra kért és kapott engedélyt. A fá­kat a sportpályán ki is vágták, tomszabadiban, Tapsonyöan, a kaposvári Latinka Tsz-ben és még jó néhány szövetkezet­ben, ahol szakszerűen etetik a keveréket, bárki megtekinthe­ti az állatállományt, megvizs­gálhatja, hogy milyen jól jár a gazdaság. Népszerűsítem kel­lene ezeket az eredményeket, j Ehhez kérjük a megyei és a j járási mezőgazdasági osztályok szakembereinek segítségét. A járási főállattenyésrtők igen sokat tehetnek a tsz-vezetők meggyőzéséért. Példa erre Druzsin Imre fomyódi, Hege­dűs Dezső nagyatádi főállat- tenyésztő munkája. Mivel a kaposvári járásban is gondok vannak, Vágvölgyi József fő- állattenyésiztő velünk együtt járja a szövetkezeteket. A vállalat felkészült, min­den igényt ki tud elégíteni. Fontos, hogy a szövetkezetek szakítsanak a helytelen gya­korlattal, és saját érdekükből; keverékeket etessenek. T, ÜK. azonban a vizsgálat napjáig onnan se el nem szállították, se pedig anyagszámadásba nem vették. A Miklósi Községi Tanács V. B. vezetői az 1962. július 1-én megtartott fűárverezéskor be­szedett 5346 forintot a költség- vetési számlára nem fizették be, és nyilvántartásba se vették. A pénzt a népi ellenőrök a pán­célszekrényben találták meg. Karádon a piaci helypénz- szedő három hónapja adós a havi bérleti díjjal. A vizsgálat időpontjában az állami lakóhá­zak 14 bérlője csaknem három­ezer foript lakbérrel tartozott. A hátralékosok szinte vala­mennyien pedagógusok. Van, aki már egy év óta nem fizet lakbért. Az általános iskola ko­rábbi igazgatója például már egy éve elköltözött Karádrál, ám még most is 330 forint lak­bérrel tartozik. A lakbérhátra­lékok évről évre felgyülemle- nek, noha a tanácsnál gazdál­kodási előadó is dolgozik. Két vizsgálat tapasztalatai a tabi járás tanácsainál Pintér István—Szabó László: (541 — Semmit..; Nem .;; A bar­langon nem volt jelzés ... A külföldi vadászok randalíroz­nak a folyosón. — No menjen, feküdjön le... — mondta az őrnagy, s a mosdóhoz ment, hogy le- mosakodjom. Zúgott a feje, mert ilyen rövid idő alatt nem tudta kipihenni az átvir­rasztott éjszakát. Ledobta magáról az inget, és nyakát a csap alá tartotta. Jólesett a hideg víz, felfrissítette. Ma­gához tért... Felöltözködött, zsebre dugta pisztolyát, és lement a park­ba. Odalent mindenki fürdő­ruhában élvezte a nyári nap sugarait, csak ő nem. Még nyakkendőt is kötött, ahogy ez már egy idősebb zenetanár­hoz illik. Meg is szólták érte, hogy miért nem napozik egy kicsit, hiszen ebben a korban sok napfényt kell elraktározni télire. — Még mindig abból élek, amit fiatal koromban össze-, gyűjtöttem — mondta nevet­ve, aztán odament Éváéfchoz. Sipos vidáman felugrott, s át akarta adni a nyugágyát. De Pálos nem fogadta él. — Feküdjön csak vissaa, én úgyis behúzódom ide az ár­nyékba — mutatott néhány méterrel arrább. ahová a kö­zeli fa széles árnyékot vetett. — Lassan mi is követjük, mert meg fog fájdulná a fe­jünk — mondta Sipos. — Jössz. Éva? — Mehetünk ..; — hagyta rá a lány, aztán ő i® felállt, és a hűvösre húzták a két nyugágyat. Pálos leült a méregzöld gyepre, a fiatalok pedig visz- sza a nyugágyba. Mindkettő­jüknél könyv volt, Pálos miatt azonban nem akartak olvasni. — Nem tudja, ki mibe öl­tözik estére? — kíváncsisko­dott újra Éva. — Senki sem akarja elárul­ni ... De igazuk is van, úgy lesz meglepetés... — <aála­szolta Pálos, és végígdőtt a füvön. — Milyen zenekar lesz, nem tudja? — kérdezte Sípos. — Ügy hallottam, hogy Miskolcról hozzák. Azt, ame­lyik az ismerkedési esten ját­szott .; ; — Az jó zenekar vott — szólt közbe a lány is. Elhallgattak. Pálos a füvet bogarászta, négylevelű lóherét keresett. Nagy gonddal szét­választotta a fűszálakat, s egé­szen belemélyedt a kutatásba. Éva Sípost figyelte. A férfi be­hunyta szemét, s szempilláin át nézte a kék eget. Gondola­tai Münchenben jártak. Mit csinálhatnak most a többiek? Hirtelen nagy gyengeség fog­ta el. Mintha ennek a Pálos­nak röntgenszeme lenne... Vigyázni!! Az őrnagy szintén sokért nem adta volna, ha most be­lelát az ügynök gondolataiba. Mit tudhat, mire készülhet? Egyáltalán tudja-e, hogy a szakastzvezető lebukott? Nem valószínű, mert akkor nem viselkedne ilyen nyugodtan ... Egészen biztos, hogy rövide­sen keresni fogja az alkalmat, és újból felveszi a kapcsolatot a szakaszvezetővel. De eddig még nem is telefonált neki . Vajon mit válaszolhatott a kémközpont? A legvalószí­nűbb, hogy csak a B. 26-os is­meri a történteket, s most ke­resi az alkalmat, hogyan ölje meg Sípost. Vigyázni kell rá, mellette maradni! Ügyes em­berek ezek, nem hamarkodják el a dolgokat. Elszántak a vég­telenségig, a pillanatokat még­is jól kiszámítják.. 3 Keme­LENARATÁS A mernyei Március 15. Tsz 100 holdas tábláján géppel vágják a lent. Márton Jó­zsef traktoros és Gelencsér József gépkezelő naponta 10—12 holdat arat le. A városi pártbizottság határozata nyomában: A tartalékok feltárása »Az üzemek fordítsanak na­gyobb gondot a munka szerve­zésére, mert a munka tudomá­nyos vizsgálatával nagy tarta­lékokat tárhatnak fél, jelentő­sen növelhetik a termelést. Na­gyobb üzemekben hozzanak létre szervezési csoportot.« így szól a Kaposvári Városi Párt- bizottság múlt év októberében hozott határozata. Hogyan hajtják végre a határozatot, azt vizsgáltuk meg két üzem­ben. Mind a Kaposvári Ruha­üzemben, mind pedig a Finom- mechanikai Vállalatnál több tanújelét láttuk annak, hogy a városi pártbizottság határoza­tának szellemében munkálkod­nak, sokat tettek már a belső tartalékok feltárásáért. Külö­nösen a ruhaüzemben foglal­koznak behatóan a munka ter­melékenységének növelésével. Ezt bizonyítja az üzem re­konstrukciója is. Az új üzem­részeket a gazdaságos termelés alapelveinek megfelelően épí­tették. Ügy helyezték el a ter­meket, hogy az anyagnak a raktártól a készáruraktárig a lehető legrövidebb utat kelljen megtennie. Kiküszöbölték a ké­zi szállítást. Szép példája a korszerű termelésnek a nemrég létrehozott úgynevezett köz­pontosított előregyártó részleg. Megfigyelték, hogy a szegő- és csei meggyilkolása is olyan tö­kéletesen volt időzítve, hogy éppen akkor szakadtak meg a szálak, amikor már egészen forró volt a talaj a B. 26.-os Iáiba alatt... Sokat töpren­gett már azon, miért nem be­szélt Kemecsei őrnagy a nyo­mozati eredményekről. Hiúsá­gi kérdést csinált belőle? Vagy csupán néhány órával azelőtt találta meg az összefüggése­ket? Most már szinte bizo­nyos, hogy Kemecsei őrnagyot a B. 26-os gyilkolta meg. A Síposnál felfedezett ampulla és a vonat padlóján talált kis üvegcse teljesen egyforma. Csak a B. 26-osnak állt érde­kében elhallgattatni Keme- cseit.;. Vajon mit szólna most ez az ügynök, ha tudná, hogy az öreg zenetanár álar­ca mögött egy nyomozó tiszt rejtőzik, aki minden titkát is­meri? Egy kivételével... Saj­nos, éppen emiatt kell ilyen sokat várni, ez akasztja meg a nyomozást, s ki tudja, mit hoznak a közeli órák? A B. 26-osnak mindenképen jelent­keznie kell Síposnál... A B. 26-osnak mindenkép­pen bekell mennie Sipos szo­bájába, ha art akarja, hogy Fecske csomagjai megsemmi­süljenek ... Nem tehetnek mást, figyeltetni kell Liszkai- val Sipos ajtaját. Igen, ezt kel] csinálni;.. — Nagyon meleg van... Bemegyek, iszom egy pohár limonádét — mondta Pálos a fiataloknak, de azok nem hal­lották, mert mindketten él- szundífottak. (Folytatjuk) gallérpikírozó gépek munkája ingadozik, mert a szalagok nem adnak mindig elég felada­tot nekik. Ezért elkülönítették őket a szalagoktól. Fölmérték, bogy naponként mennyi mun­kadarabot kell készíteni ezek­kel a gépekkel. Eszerint szab­ták meg normájukat. így job­ban kihasználták kapacitásu­kat, csökkentették a termelés költségeit is, hiszen jóval ke­vesebb géppel és emberrel is ki tudták elégíteni a szalagok igényeit. Láttuk, hogy szerelik azt a villamos, dobozos, auto­mata futószalagot, amely egye­dülálló berendezés lesz a me­gyében. Segítségévéi a munka intenzitását hallatlanul megnö­velhetik. A korszerű automata futószalag létesítése egymillió forintba kerül. A Finommechanikai Válla­latnál se tétlenkednek. Náluk főként a gyártás-előkészítés ja­vult. Azzal, hogy a technoló­giai osztály előlkalkulálja, ahogy az üzemben találóan mondják, »felöltözteti« a mun­kadarabokat, meggyorsul a termelés. Megkíméli a műveze­tőt attól, hogy olyasmivel fog­lalkozzon, ami nem az ő fel­adata, s lehetővé teszi számára, hogy több időt fordítson az el­lenőrzésre. A szakszerű előké­szítés következtében nem kell időt vesztegetnie a munkásnak se; rövidült a javítás ideje. A tekercselőrészlegben gazdasági elemzéssel fölmérték a munka- folyamatokat, s intézkedtek, hogy mielőbb szalagszerűvé váljon a termelés. Egyik üzemben sincsenek megelégedve az eredmények­kel. A ruhaüzem igazgatója szerint a központosított előre­gyártó részleg létrehozása még több lehetőséget kínál az auto­matizálásra. Hogy milyen mértékben nö­velik a termelékenységet, az attól is függ, hogy mennyire elemzik a munkát tudományos alapon. Erre nyomatékosan hívja föl a figyelmet a városi pártbizottság határozata is. Hiszen ma, amikor szédületes tempóban fejlődik a technika, nem lehet a véletlenre építeni a munka meggyorsítását. Na­gyon is tudatos, tudományos elemzésre van szükség. Meg­nyugtató, ahogyan a ruha­üzemben keresik a belső tarta­lékokat. A kutatócsoport, ame­lyet azért alakítottak, hogy si­keresen megoldja azt a felada­tot, amelyet a gyár a KGST- től kapott, sok azonnal haszno­sítható belső tartalékot is fel­tár. Igen jók az üzem nemzet­közi kapcsolatai. A gyár veze­tői figyelemmel kísérik a kül­földi ruhaipar fejlődését, s a tapasztalatcseréken, a szakla­pokból szerzett ismeretek alap­ján merészen kezdeményez­nék, újítanak. Csupán azért nem működik még külön üzemszervezési csoport, mert még nem alakult ki végleges kép a ruhaiparban folyó át­szervezés következtéiben. — A Finommechanikai Vál­lalatnál nem folyik tudomá­nyos elemzés — ismerte el a főmérnök —, mégpedig azért, mert nincs meg a személyi fel­tétele. Az a közgazdász, akinek a nevéhez fűződik többek kö­zött a tekercselőrészleg mun­kájának elemzése, nincs már a vállalatnál, másik közgazdász pedig majd csak szeptember­ben jön. Ám amíg megismer­kedik a körülményekkel, elte­lik az idei év. Előreláthatólag tehát csak jövőre fogják a töb­bi részleg munkáját szaksze­rűen felülvizsgálni. Megértjük, hogy közgazdász nélkül nehéz helyzetben van a Finommechanika. Azzal még­sem értünk egyet, hogy a belső tartalékok feltárásának vizsgá­latát a következő évre halasz- szák. A vállalat vezetői, szak­embered képesek arra, hogy a többi részlegben is még az idén elvégezzék az elemző fölmé­rést, s ahol kell, új munka- módszert alakítsanak ki. Az üzem legjobb, legrátermettebb szakembereiből alakítsanak egy olyan bizottságot, amely a munka jobb megszervezésének lehetőségeit kutatja. Persze nincs előírva, hogy ezt kizáró­lag közgazdász végezheti. Sőt, nem is egészséges az, ha a fel­adatot egy emberre, a közgaz­dászra bízzák. Szegedi Nándor Elkészült a közúti baleset-elhárítási tanács munkaterve Megírtuk már. hogy me- jgyénkben is megalakították a {közúti baleset-elhárítási taná­csot. Legutóbb azonban szóvá I tettük, hogy mind ez ideig {semmi érdemlegeset nem tet­etek. Most arról kaptunk tájé- [ kozta tást, hogy az alakuló {ülésen meghatározott irányel- ivek alapján elkészült a tanács | munka terve. Még ebben a hónapban ta­in ácskoznak az első félév bal- I eseti statisztikájáról, a mező- Igazdaságban dolgozó gépjár- xmüvek műszaki állapotáról, és a közúti balesetek megelőzésé­re tett intézkedésekről. A negyedik negyedévben megvizsgálják a megye gépjár­műparkját és az úthálózat helyzetét, a termelőszövetkeze­ti és gépállomási járművezetők képzését, az 1964. évi útháló­zat-fejlesztési terveket és az iskolákban megindított közle­kedési előadások tapasztalatait. A munkaterv célul tűzi a já­rási balesef " ' rítási tanácsok létrehozását. L mellett propa­gandaanyagot készítenek, és kiállításokat rendeznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom