Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-21 / 169. szám
▼asámap, 1963. július 21. 5 SOMOGYI NÉPLAP A „jövő párti“ költő A nagy költőiket gyakran éri el az a végzet, hogy szobrot faragnak róluk (és egy kicsit belőlük), szobrot, amelyen üres szemgödör helyettesíti azt az ösztönzően eleven tekintetet, amely verseikből sugárzik felénk. Ez történt — egy ideig — Majakovszkijjal is. Szavalták verseit, de csak néhányat közülük, és azt sem értették, és nem tudták megérteni úgy, ahogy azt a költő — a -bugyetljagyin", a jövő párti — akarta. Aki Majakovszkijból csak a nagy, ellenállhatatlan lendületű forradalmi dübörgést látja — és semmi mást —, az ugyanúgy leszűkíti öt, mint aki semmi másról nem akar tudni, mint furcsa, sajátosan gyöngéd szerelmi lírájáról. Az Októberi Forradalom, az új világot építő »150 millió« (a szovjet nép, a szovjet társadalom) elmúlhatatlan dicsőségét zengő Majakovszkij nem választható el attól a Majakovszkijtól, aki — már túl a harmincadik éven — szinte kama- szos hévvel ostromolja »szép, barna, epedő szemű« Liljája szerelmét. A kommunista, a népek ellenségei ellen küzdő Majakovszkij azonos azzal a Majakovszkijjal, aki testi és lelki higiéniát követelt, aki meghatódott egy kedves tekintettől, és oly szeretettel szólt édesanyjáról és »segéd anyjáéról — nővéreiről. A már szinte gyermekként egy bolsevik illegális csoport munkájában küzdő költő egész életében kétfrontos harcot vívott. Küzdött a filiszteri szemlélet ellen, amely belenyugszik az igazságtalanságokba, s húzódik mindentől, ami új. És küzdött az újnak olyan értelmezése ellen, amely a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntené. Senki sem ábrázolta oly^n maró élességgel, mint ő, Amerika »koronázatlan kárályai«-t, a dollármilliók urait, az iszonyatos nehézségekből ismeretlen magasságok felé szárnyaló szovjetrendszer ellenségeit, azokat, akik »a nagy megoldás«-ra, a kommunizmusra acsarkoditak. De nem ismert kíméletet a különböző rendű és rangú bürokraták ellen sem, akik »forradalmi mezben« és »a marxizmust csúrve-csavarva« kompromittálták a nép előtt a nép igazságát A Gőzfürdő — e nagyszerű szatíra — Diadalszkij elvtársában a forradalom egy élősdijét, a beképzelt és korlátolt kiskirályt személyesítette meg. Nem véletlen, hogy a személyi kultusz éveiben háttérbe szorult a szatirikus Majakovszkij. aki a maga művészi zsenialitásában már csírájában meglátott később veszedelmessé vált, a szovjet rendszer lényegétől idegen jelenségeket. Mi az, amitől oly igazán nagy Majakovszkij költészete, ami oly testvéri és elvtársi közelségbe hozta őt — többek között — a mi József Attilánkkal, amiért — bár a felszabadulás óta több mint húsz kiadás jelent meg magyarul a költő verseiből — magyar olvasóközönség újra meg újra igényli Majakovszkijt? Az, hogy jövő párti volt, s ennek minden művészi, politikai és emberi konzekvenciáját vállalta. Viktor Sikiovzskij, a mai szovjet irodalomtudomány egyik nesztora (a költő személyes jó barátja) találóan állapította meg, hogy »Majakovszkij már akkor a megvalósult forradalom álláspontjáról szemlélte a világot és benne önmagát is, amikor a proletárforradalom még csak az ajtón kopogtatott«. És már akkor írt bolygóközi repülésről, amikor még az autó is ritkaság- számba ment... Előre látott, és nem akarta — nem is tudta votoa — elalkudni látomásait. Ez azt jelenti, hogy nemegyszer türelmetlen volt azokkal szemben is, akiket szeretett (az emberiség nagy - többségét szerette), de akiknek haladását túl lassúnak találta az elméjében és szívében száguldó »csodajámnú- vek«-hez képest. Nem lehetet- len, hogy ha megérheti korunkat, így szólt volna: »No lám, azok az egyszerű Ivánok, akiknek lendületét én gyakran túl lassúnak találtam, végül is olyan járműveket szerkesztettek, amelyek lepipálták képzeletem hasonló alkotásait! Néha türelmesebb, bölcsebb lehettem volna irányukban!... — Lehet, hogy ezt mondaná, ha élne, de bizonyos, hogy máig sem halt volna ki belőle az az alkotó, szent türelmetlenség, amely nélkül a bölcs türelem nem sokat ér. A költő, aki élesen és bátran küzdött a marxizmus vulgarizálása, a dogmatikus betúrágás ellen, aki arra intett, hogy »a marxizmus fegyver, a tüzelés módszere: ügyesen használd, okosan élj vele«, valóságos megtestesítője a józan ésszel nem szemben álló, hanem azzal a legteljesebb összhangban levő, pozitív, forradalmi szenvedélynek. Ö, a nagy néptribun, azt hirdette, hogy vállalni kell olyan gondolatokat. és érzéseket is, amelyek egyelőre nem nem tetszenék azoknak sem, akiknek érdekeit szolgálják. A költőnek nem hangulatokat kell szolgálnia, a költőnek elöl kell járnia, de azon az úton, amely felé a történelem vezeti a népet. Ez a hetven esztendeje született Vlagyimir Majakovszkij évszázadokra érvényes költői hitvallása. Antal Gábor PAUL ELUARD: MAJAKOVSZKIJ Lágy volt mint a gyapjú Es becses mint a selyem A keze fehér Leánykéznél gyöngédebb A szegények és Gyermekek nyelvén beszélt Anyák boldog ártatlansága Lakozott benne Látnok volt Ki megjárta a Csüggedés és halál Ezernyi poklát Munkakedv sugárzott Belőle és tudás Magabízó remény Harcos elszántsága Ágyúszónál hangosabban Hirdette népének diadalát Szétzilálta az életet Hogy újjá fésülje Völgyek és bércek Visszhangozták igazságát Ismerte a könnyet és a mosolyt Tudott simogatni De féltek haragjától Csupasz mellét mutatva Az ellenfélnek Ellenségei meghaltak Ö maga is él Egyszerű emberek szívében Es vére ott lüktet Az emberiség ereiben Boldog Balázs fordítása TAKÁCS TIBOR: A varsói gettó kapujában Július heve izzaszt, mintha ránk égne, tapad a ruha. »Kt itt belépsz..." Nem. nincs felírva, ez volt a Gettó kapuja. Magányos, térdre bukott állat, kínját feledni nem lehet, bombák tépték, gránátok rágták, de mégis áll két emelet, s alul a boltív, — nem remekmű, hiszen csak bérkaszárnya volt, mégis, máris emlékmű, eskü, szivében hordja a golyót. Nézzük, tizenöt nyár hevében, mi, Európa fiai, hogy itt, e görcsbe dermedt, szégyenkapu miképp tud vallani! Ez volt a Gettó, s ez maradt csak, — »fci itt belépsz..." — mondták sohan. Dante késői pokla hallgat, mi meg csak állunk komoran. FERNANDEZ MORENO: ALKONYAT Mindent magába zár az alkonyat, csak a szemedet látom s ajkodaL Három pillangó nézi arcodat, kettő szemedet, egy az ajkadat. Csányi László fordítása Lóránt János: PARASZTBÁCSI (taí X7 alentin csodálatos figu- ' ra. Pontosan olyan, mint minden más ember. Vagyis hát mint mindannyian. Neki is elvei vannak, melyek gerincét teszik. Elvek nélkül az ember — mosogatórongy, spongya. Valentin kiáll az elvei mellett, és megveti azt az embert, aki nem áll ki. Igaza is van, mert ha gerince van az embernek, aikkor azt ne rejtse véka alá. Valentin — éppen azért, mert ilyen» — szigorú szemmel nézi a társadalmat, a maga külön mércéjével mindenkit megmér, s aki rövidnek látszik, azt enyhe megvetéssel illeti. Ennek a megvetésnek .árnyalatai legföljebb a szánalomig terjednek, melyet a fölényes, magabiztos ember érez az ostobák, a gyengék és a kicsinyek iránt. Valljuk meg, alapjában véve mindannyian ilyen fölényes, magabiztos emberek vagyunk. Mit mondjak még róla? Valentin elved maradandóak, állják az időt. ö mindig mindent úgy mondott, mint ma, és úgy fogja mondani holnap is. 0 nem változtatja véleményeit az idők járása szerint, de az idők mindig őt igazolják. Egyszóval Valentin jellem, gerinc. Bajuszt nem visel, mert ez ma már nem általános, sőt kalapot is csak esős időben hord. Foglalkozására nézve vállalati tisztségviselő, de ez nem fontos, mindannyian tisztséget viselünk valahol, és mindany- nyiam fontosnak tartjuk a munkánkat. Pontosan, mint Valentin. sztendeje vagy kettő, hogy találkoztunk, s mint régi ismerősök borultunk egymás nyakába. — Szervusz, öregem! — Szervusz, öregem! S könnyeink potyogtak az elérzékenyüléstől. Ügy, mint mikor két hasonmás egymásra talál. Vagyis hát ha emberek egymásra találnak, hiszen mindannyian hasonmások vagyunk. Valetin, ahogy ez már lenni szokott, azonnal közös ismerősökre terelte a beszédet. Ismerik ezt a szokást! Bár előbb még beültünk egy kocsmába megpecsételni ritka örömünket. — Hát Tónival mi van? A szelíd kis Tónival? — nyele- gette csöndeskén Valentin a bort. — Tóni? Várj csak, talál tam vele a múltkoriban. Nősülne szegény gyerek, de problémái vannak. — Annak mindig problémái voltak — mondta megvetően Valentin. — Csinált ő egy elég rossz házasságot, s most el kellene válnia, hogy elvehesse, akit szeret. — Valentin láthatóan megörült a témának, felujjongott hiába magyarázod nekik. Ok benne élnek valamiben, s abból nem akarnak engedni. Amit nekik évezredeken elmagyaráztak a papok meg a kapitalisták, abban vannak, és kérlek, akármit csinálnak velük, nekik nem kell a szabadság ... Kérlek szépen, csak egy esetet mondok el, kérlek szépen, hogy úgy mondjam, udvarolok egy nőnek, egy aszE majdnem. Hiszen mint mindannyian, ő is rögvest a maga problémájára ismert. — Ez az! Ismerem az esetet. Mit keli ennek olyan nagy feneket keríteni? Váljon el! Én az ő helyében egy percig se gondolkodnék. De hát ő mindig ilyen volt. Nem értem azokat az embereket, akik a huszadik században a házasságból problémát csinálnak. Ma meg pláne ostobaság, mikor az állam is módot ad .. . Eh, marhaság! Már Marxek megírták a véleményüket erről a dologról. Kapitalista csökevény... Le keü rombolni az előítéleteket. Kérlek szépen, nekem már Marx előtt megvolt erről a dologról a véleményem, mikor itt még senki sem tudta, hogy Marx létezik, akkor én már pontosan ezt mondtam. Nem lehet egy életre a házasság rabságába taszítani az embereket. Ha már nem szeretik egymást, váljanak el, világos. Csak a szerélem lehet, ami összeköt. Ha szerelem nincs, szűnjön meg a házasság is, igaz, vagy nem igaz? Kiki kövesse a szívét. De hát az emberek ostobák, szamarak, a természet dien vannak. Kész öngyilkosság amit csinálnak, s szonynak. Miért nézel rám úgy? Mert asszony az illető? .. . Te is tele vagy, látom, gátlásokkal. Pedig azt hittem, belőled már kivesztek a klerikál- kapitalista csökevények. Szeretjük egymást, no és ez tiszta ügy. Mégse élhetünk együtt, mert ő is tele van csökevé- nyekkel, gátlásokkal, mint te meg Tóni. Folyton azon siránkozik, hogy ő nem tudja a férjét otthagyni, mert ő hűséget esküdött neki egy életre, és hogy a házasság szentség, melyet az égben kötnek, és azzal nem lehet játszani. És hogy tudja, hogy egy életen át boldogtalanul fog élni a férje mellett mégse tudja megtenni, hogy elváljon. És én, öregem, az ilyet nem tudom megérteni, én világéletemben forradalmár voltam, s a méreg önt ed, hogy az emberek milyen barmok, direkte a boldogságuk ellen cselekszenek. Hej, hej, barátom, úgy szeretném néha megrázni az embereket, a fülükbe kiabálni, hogy ébredjenek föl. .. Hej, pajtás, ha ismernéd, milyen helyes nő! Milyen jól élhetnénk! ... Nagyot sóhajtott, hogy megmozdult körül a levegő, s még borai ik is fodrot vetettek. ostanában találkoztunk megint. Mondanom se kell, hogy megint az utcán, s megint behajóztunk az első kocsmába. Valentin semmit se változott, csak mintha egy árnyalattal több bölcsesség ülne az arcán, s szemé mintha megértőbben fürkészné a világot. — Hát mi újság, régen láttalak — mondta, mikor borainkat megkaptuk. — Azt tudod, hogy Tóni elvált? Valentin összevonta homloka ráncait, s elgondolkodóan maga elé nézet — Hm — mondta, s a vízköröket, melyeket poharaink hagytak, ujjával szétrajzolta. — Nem szeretem a hebehurgya dolgokat Tóni mindig hebehurgya volt. .. Nem tudom, mi lenne a világból, ha mindenki ilyen könnyen venné a házasságot. A család az alapja, öregem, midennek, az egyetlen biztos bázis. Üregem, hogyha ezt felrúgjuk, az emberiség nihilizmusba süllyed. Nem véletlen, hogy megszorították nálunk is a házassági törvényt. Nem lehet már olyan könnyen elválni, ha nem tudnád, öregem, én ezt nagyon helyeslem, és régen mondtam már, hogy ez kellene ... Ami felelőtlenség nálunk az utóbbi években ezen a téren elburjánzott, az katasztrofális ... öregem, ha már nincs szerelem a házas társak közt, az még nem ok, hogy elváljanak. A szerelem idővel szeretetté alakul. Magad is tudod, hogy ez sokkal mélyebb dolog, és ez az igazi erős kapocs. De a mai nők, pajtás! Megáll az ember esze, hogyan gondolkoznak! Kétségbeejtő. A legszentebb dolgokat félvállról intézik el... Kérlek szépen, és nem veszek mást, csak a feleségemet ... — Megnősültél? — kérdeztem meglepődve. — Meg — mondta közbevető- leg, és folytatta elveinek fejtegetését. — Kérlek szépen, a feleségem angyali mosollyal tud olyanokat mondani, hogy történetesen, ha egyszer majd nem fog már szeretni, hát akkor majd elválik tőlem. Kérlek szépen, megáll az ember esze, meghűl a vér... Ez a Tóni, ez a Tóni, mindig nagyon felelőtlen volt. Nem értem, hogy lehetnek ilyen emberek. S pontosan akkorát sóhajtott, mint esztendőnek előtte, még a borunkat is úgy láttam fodrozna. Szelj erényi Lehel
