Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-20 / 168. szám

Szombat, 1963. július 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP Magyar-szovjet baráti nagygyűlés a Kreml kongresszusi palotájában (Folytatás a 2. oldalról.) kodásában, a tudomány­ban és kultúrában is mi­előbb osztatlanul uralodó- vá tegyük a marxizmus— leninizmust. A marxizmus—leninizmus eszmei offenzívája azért is fontos, hogy kizárjuk az ideo­lógiák békés együttéléséit és utolsó hadállásaiból is kiszorít­suk a burzsoá ideológiát. Elért eredményeink mellett vannak le nem becsülhető gondjaink és nehézségeink is. Mezőgazdaságunk fejlődését éveken át késleltette az aszály, majd idén a nálunk szokatlan hosszú és kemény tél. Vannak nehézségek iparunkban és kül­kereskedelmünkben is. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy a mögöttünk levő több mint fél évtizedet a si­kerek jellemzik, hiszen megvédtük a nép hatal­mát, leraktuk a szocializ­mus alapjait, végrehajtot­tuk a hároméves tervet és alapjában véve sikerrel teljesítjük második ötéves tervünket. Amikor a Magyar Népköztár­saságnak az elmúlt években elért nagy sikereiről, népünk jelentős győzelméről beszélünk, köszönettel emlékezünk meg arról a sokoldalú és hatalmas segítségről, amelyet a Szovjet­unió Kommunista Pártja, kor­mánya és népe nyújtott és nyújt a magyar népnek. Eredményeink elérésében a belső tényezők között döntő szerepe van pártunk politiká­éinak, a párt és a dolgozó nép özött az elmúlt esztendőkben kialakult szoros, bázalomteli kapcsolatnak. Politikánk: kidolgozásában fontos szerepe van annak, hogy kijavítottuk a korábbi hi­bákat. Levontuk a tanulságokat a szektásság és a dogma - tizmus okozta súlyos tor­zulásokból, valamint a revizionizmus kártevései­ből. Mindehhez nagy segítséget nyújtottak a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kongresz- *iusániak, az 1957-es és az 1960-as moszkvai nyilatkoza­toknak az egész nemzetközi forradalmi mozgalomra érvé­nyes megállapításai. Voltak és még ma is akadnak emberek, akik ostoba és álnak módon arra a képtelen állításra ve­temednek, hogy az 1956-os magyarországi ellenforradalmi felkelést a személyi kultusz bűneinek a XX. kongresszuson történt gyökeres feltárása idézte elő. A valóságban azon­ban az történt, hogy Magyar- országon nem a személyi kul­tusz leleplezése, hanem ma­ga a személyi kultusz ásta alá és rombolta szét a párt egysé­gét, a pórt tömegkapcsolatait, gyengítette meg a népi demok­ratikus rendszert Az igy előidézett helyzetet használta fel azután a tömege­ket megtévesztve és félreve­zetve a hazai és a külföldi rekació a rendszer elleni álta­lános támadásra. Éppen ezért, a XX. kongresszus adta a magyar munkásosztály és annak forradalmi pártja kezébe azokat az eszmei fegyvereket, amelyekkel határozottan és teljesen le tudta küzdeni mind a személyi kultuszt, mind az ellenforradalmi felkelést. Éppen a XX. kongresszus tette lehetővé, hogy a kommu­nista és munkáspártok meg­szabaduljanak azoktól a bék­lyóktól, amelyeket a személyi kultusz, a szektásság és a dogmatizmus rakott a marxis­ta gondolkozásra. Így vált lehetővé, hogy a szocialista országok megsza­baduljanak azoktól a hibáktól, amelyek fékezték a tömegek alkotó lendületét, a szocialista építést; csökkentették a szo­cializmus vonzóerejét és vég­ső fokon visszatartották a vi­lág forradalmi munkásmozgal­mának lendületéit Az elmúlt évek ideológiai és politikai küzdelmei nálunk is bebizonyították, hogy a szektás és dogmatikus állás­pontról nem lehet eredménye­sen harcolni a revizionizmus ellen, amint hogy revizionista álláspontról sem lehet siker­rel harcolni a szektásság és a dogmatizmus ellen. A marxizmus—len inizmus álláspontjáról kell kétfrcntos küzdelmet folytatni mind a szektásság és dogmatizmus, mind a revizionizmus ellen. A Magyar Népköztársaság a szocialista fejlődés egyenc-s útján jár, és ha szerény mé­retekben is, de most már mi is előrébb visszük a nagy kö­zös ügyet. A tények és az eredmények hatására nőtt a Magyar Népköztársaság nem­zetközi tekintélye és még a velünk szemben eddig legel­lenségesebb körök is változ­tatni kénytelenek álláspontju­kon. Ma már normalizálni kí­vánják állami kapcsolataikat a Magyar Népköztársasággal. Mi üdvözöljük a józanság és a reálpolitika megmutatkozó jeleit, és az őszinte készségre hasonlóval fogunk válaszolni. Kedves elvtársak! Kedves szovjet barátaink! Ez a magyar kommunisták, a magyar nép álláspontja a szocialista építőmunka, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzetközi helyzet érin­tett lényeges kérdéseiben. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszu­sa meghatározta számunkra az előttünk álló esztendők programját. Otthon is azt mondjuk, itt is azt mondjuk, hogy politikánk nem változik. Kitartunk mellette, mert sok küzdelemmel tapos­tuk ki ezt a jónak bizo­nyult utat. Sem jobbra, sem balra nem térünk le róla. Az imperialista propaganda szereti a dolgokat a maga szá­ja íze szerint magyarázni. Amikor a Magyar Népköztár­saság mostani kormányzatáról és annak politikájáról szól­nak, gyakran használják azt a kifejezést, hogy nálunk ma Hruscsov hívei vannak ha­talmon. A mi fogalmaink sze­rint ma Magyarországon nem egy személy hívei vannak ha­talmon, hanem a magyar munkásosztály. A politikát nem valamely baráti kör sze­szélye, hanem a marxizmus— leninizmus legyőzhetetlen esz­méi, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresszu­sának útmutatásai, a kommu­nista- és munkáspártok 1957- es és 1960-as moszkvai tanács­kozásain elfogadott közös el­vek és eszmék, pártunk és népünk történelmi harcainak tapasztalatai határozzák meg. Azok, akik ma Magyaror­szágon vezető párt- és állami funkcióban dolgoznak, Nyiki- ta Szergejevics Hruscsovot, mint élveikben szilárd, harc­ban élenjáró és vitathatatla­nul jól küzdő orosz bolsevi- kot, mint edzett kommunistát tartják nagy tiszteletben. Pintér István—Szabó Lászlót (52) 21 A forrásbarlang mélyén ládi- kákon ült három nyomozótiszst és Pálos őrnagy. Elmlúlt haj­nali három óra. Odakinn las­san pirkadt mór, de a barlang­ban most is vaksötétség ural­kodott. Nem látták egymást, csak körülbelül sejtették, ki hol ÜL Istvánfi százados lába mel­lett halkan megcsörrent a te­lefonkészülék. A százados fel­vette a kagylót. — Igen ... Itt vagyunk... Semmi? Miért... Várjanak egy kicsit... — Páloshoz for­dult: — Azt mondják, hogy a B. 26-os nem jelcint keze tt új­ra. Nem tudták venni az uta­sítást ... Mindéin létező hul­lámsávra ráálltak, de nem tudták elcsípni... Mit csinál­janak? — Figyeljenek tovább — szólt Pálos. — Adja csak ide azt a telefont... Halló! El ne mozduljanak a készülék mel­lől! Figyeljenek tovább! Vége! Pálos visszaült a ládikóra. — Meg kell tudnunk, hogy milyen utasítás érkezik kint­ről. Ezen dől el minden. Attól tartok, hogy a B. 26-os most bebújik a kuckójába, s hosszú ideig semmi nyomot nem hagy maga után ... Egyszerűen nem mozdul — magyarázta. — Szerintem a lányt sürgő­sen el kellene küldeni a szál­lóból — mondta Istvánfi. — Attól tartok, hogy Sipos az ő életét sem kíméli, ha mene­külnie kell. Ha ott van a lány, sokkal nehezebb a dolgunk... — Valóban ... Gondolom, Ferenczi százados is nagyon féltheti. S igaza is van. A lánynak az életébe kerülhet ez a ►»szerelem«. Reggel feltét­lenül beszélek vele! Ismét csend lett. Valami mocorgott a barlang mélyén, bogár vagy vipera. Istvánfi felemelte a lábát. Félt a kí­gyóktól. Reggel hat óráig vártak, amikor a telefon ismét felber­regett. Pálos kapott a kagyló után. *— Nos? Halljam... Igen ... Igen ... Azonnal fejtsék meg, várok... — mondta kissé iz­gatottan, majd a többiekhez fordult: — Vették az adás vé­gét. Két mondat lehet az egész, most fejtik... Ugyan­azzal a code-dal jött, mint a korábbiak... Csend lett. A barlang mé­lyébe beszűrődik a friss, reg­geli madárdal. Néhány perc múlva a vonal túlsó végén ismét megszólalt egy hang: — őrnagy elvtárs, olvasom a szöveget: »Fecske nem re­pül többé. A bőröndök tartal­mát eltüntetni.« Ennyi. — Köszönöm. Maradjon a vonalban! Pálos közölte a három rend­őrtiszttel a hírt. — Ez várható volt. Sípost elteszik láb alól. Ügy látszik, hogy a szakaszvezető nem tudta értesíteni a B. 26-ost a letartóztatás körülményeiről. Pálos nem láthatta a töb­biek arcát, s olyan érzése tá­madt, mintha a süket falak­nak beszélne. Pedig mindhá­rom nyomozó olyan éberen fi­gyelt, mintha az életük füg­gött volna tőle, hogy megérte­nek-e minden szót. — Mozgósítani kell még embereket. De hogyan? — töprengett, mintegy magának beszélve az őrnagy. — Már reggel van... De nem jöhet­nek ... Halló! — szólt ismét a telefonba. — Beleznay őrnagy vezetésével azonnal indítsanak útinak egy helikoptert. Legye­nek vele rádiókapcsol atb"m. Valahol itt a közelben, a he­Ugyancsak nem vitás, hogy Hruscsov elvtárs híve a XX. kongresszus és a közös nyi­latkozatok eszméinek, és mi, magyar kommunisták szintén a XX. kongresszus és a közös nyilatkozatok eszméinek hí­vei vagyunk. Ilymódon nyugodtan nevez­hetnek bennünket akár Hruscsov híveinek is. Bizto­síthatok mindenkit, hogy ezért az elnevezésért nem sértő­dünk meg, sőt büszkék va­gyunk rá és mindenkor büsz­kék leszünk erre. A lényeges azonban az, hogy a magyar kommunisták drága áron, vérrel fizettek a szemé­lyi kultusz bűneiért is, a re­vizionista árulás miatt is. Égés* népünk, a szocialista társadalom építése szenvedett kárt az eszme és a politika eltorzítása miatt. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar munkásosztály jól megtanulta a történelem sú­lyos leckéit, ezért tart ki a marxizmus—leninizmus zász­laja alatt. Nem számíthatnak nálunk ingadozásra sem a re­vizionista, sem a dogmatikus szólamok hangoztatói, akik­nek különben két közös vo­násuk van. Az egyik a kispol­gári álforradalmiság, a másik a szovjetellenesség. Hiába ne­vezik jobb- és baloldalnak őket. Tisztelt elvtársak! Bará­taink! Küldöttségünk hitében és bizakodásában megerősödve tér haza szovjetunióbeli útjá­ról. Mindaz, amit láttunk, újabb erőt adott, örömmel és büszkeséggel töltött el ben­nünket is. Hálásak vagyunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak, a Szovjetunió kormányá­nak és az egész szovjet nép­nek, hogy lehetővé tették szá­munkra ezt a gyönyörű utat, a sok felejthetetlen élményt. Hálásak vagyunk a páratlan vendégszeretetért és még egy­szer köszönetét mondunk érte. Az elmúlt napokban sok­szor szólott küldöttségünk a bennünket egybefogó barát­ságról, testvériségről. Biztosít­hatom önöket, hogy pártunk és népünk számára a szov­jet—magyar barátság nem ünnepnapokra tartogatott szép szó, hanem állandó éltető erő, fegyverünk és pajzsunk 3 szocializmus, a kommuniz­mus, a béke győzelméért, nemzeti felvirágzásunkért folytatott szüntelen harcunk­ban. A szovjet—magyar barát­sághoz való hűség szá­munkra a marxi—lenini eszmékhez való hűséget, a kommunizmus zászlajá­hoz, magyar népünk igaz ügyéhez, az önmagunkhoz való hűséget jelenti. Éljen a Szovjetunió Kom­munista Pártja és annak Nyi- kita Szergejevics Hruscsov ve­zette lenini Központi Bizott­sága! Éljen a hatalmas, a kommunizmust építő Szovjet­unió, éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! Éljen és győzedel­meskedjék a kommunizmus és a béke! A nagygyűlést Anatolij Bir- jukov zárta be. Szünet után. levetítették az »Optimista tragédia« című új szovjet fil­met. (MTI) T ermelőszövetkezeteink meggyorsították a szalmalehúzást Nehézkesen indult megyénk­ben a szalmalehúzás. A koma- bájnolás kezdetén a szemter­més betakarítása elterelte a figyelmet erről a tennivalóról, s úgy tartották, ráérnek majd később bajlódni a szalmával, várhat az addig a tarlón. Pe­dig nem mellékes dolog ez, több szempontból is lényeges, hogy minél előbb kazalba ke­rüljön a komba jnszaXma.^ Az utóbbi években majd mindenütt gondot okozott az almozás. A takarékosságra, a szalma helyes, célszerű kezelé­sére nemcsak télen kell ügyel­ni, hanem elsősorban most, az aratás idején! Igen fontos az is, hogy a tarlók mielőbb sza­baddá váljanak, s az aratást nyomon követhesse a tarlóhán­tás, illetve a nyári mélyszán­tás. Érthetetlen volt tehát a »ráérős« szemlélet, szerencsére azonban tsz-eiink hosszabb vá­rakozás nélkül rádöbbentek ennek helytelenségiére. A napokban azt vizsgáltuk meg, hogy hányadán állnak szövetkezeteink ezzel a munká­val. Általános tapasztalat, hogy vasárnap óta lendületesen, nagy szorgalommal végzik a szalma letakarítását. Kivált­képpen a nagyatádi járásban. Igaz, előzőleg itt hanyagolták el leginkább ezt a tennivalót. Most a gépállomásnak mind a tizenöt lehúzója üzemben van, sok szövetkezet pedig saját eszközével végzi ezt a munkát. Belegen például sehol a határ­ban nem látni szalmát Ebben a szövetkezetben nem sok ga­bonát vágtak kombájnnal,, így fogattal győzték a tarló letaka- rítását Taranyban, bár vonta­tottan indult meg a munka, két pár fogattal húzzák a szalmát Dicséretreméltó a segesdi Üj Élet módszere. A járásnak eb­ben a nagy gazdaságában a kombájnt nyomon követi a szalmalehúzó. Szép rendben so­rakoznak kazlaik. Minden bi­zonnyal sok köszönhető annak, hogy a járás minden termelő- szövetkezetében célprémium kitűzésével tették érdekeltté a tagokat, hogy minél előbb biz­tonságban, kazalban álljon a szalma. Sorolhatnánk a példákat a gyek között szálljon le, hogy szükség esetén azonnal a szál­lóhoz röpíthesse az embere­ket. Lehet hogy körül kell majd kerítenünk a Palota­szállót. Poláris lámpa, jelző­rakéta legyen. Mindenkit au­tomata puskával szereljenek feL Kétmapi hideg élelemmel lássák el őket. Fél órán belül induljanak... Végeztem. Az őrnagy letette a kagy­lót — Hallották ... Délelőtt még lejövök... Ha valami baj van, Liszkait küldöm. Most körülnézek odafenn ... Az őrnagy megkereste a sö­tétben sétabotját, aztán elbú­csúzott — Ha hir érkezik újabb adásról, tegyék ki a megbe­szélt jelet... Pálos kibotorkált a barlang szájához, megállt egy pillanat­ra és kilesett Egy lélek sem mutatkozott a közelben. Ki­lépett az aranyló napsugárba, s meg kellett dörzsölnie a sze­mét, annyira elvakította a fény. Komótosan leereszkedett az útra, és sikerült úgy bejutnia a hallba, hogy senkivel sem találkozott. Pálos egyenesen a folyosó­ról nyíló fürdőszobához ment. Kettőt koppintott az ajtón, az­tán hármat számolt magában, és ismét kopogott kettőt. A fürdőszoba ajtaja kinyílt. A főhadnagy karikás szemmel nézett a parancsnokára. — Volt valami? — kérdezte Pálos, miután magukra zár­ták az ajtót. — Semmi ... Illetve égés* éjjel a rádióval vacakolt. Va­lószínűleg elromlott, mert dolgozott rajta. Pálos elvette Liszkaitől a f kis lehallgatókészüléket. Két gumicsövét bedugta a fülébe, aztán a gumipáimás szerkeze­tet a falhoz tapasztotta. Csak egy vékony rabicfal választot­ta el Sipos szobájától. Semmi zajt nem hallott. — Nyilván alszik — súgta oda a főhadnagynak. — Igen, már körülbelül két órája csend van ... — Maradjon itt és figyel- J jen. Ha Sípos felkel, jöjjön ki * a folyosóra ... De ha fél hétig nem ébredne, akkor is hagyja el a fürdőszobát, mert jönnek a vendégek... Én bemegyek Évához... A főhadnagy kérdőn nézett Pálosra. — Igen, bemegyek. Ezt a lányt sürgősen el kell innen tüntetni. — őrnagy elvtárs, mondha­tok valamit? — Rajta. — őrnagy elvtárs, én azt hiszem, hogy így nem tudjuk elkapni a B. 26-ost. Le kelle­ne tartóztatni ezt az ügynö­köt. — Szó sincs róla . .. Leg­alábbis egyelőre... Nos, fi­gyeljen csak tovább ... Tartsa nyitva a szemét, mert Sípost el akarják tenni láb alól! Liszkai várta, hogy Pálos többet is mond neki, de az őr­nagy az ajtóhoz lépett. (Folytatjuk^ megye más részéből is. Babó- csán délre aratott le egy táb­lát a kombájn, s mire végzett, már ott volt a brigád, és késő estig letakarította a szalmát. Somogyaracson ugyanilyen módszerrel dolgoznak. Az at­tólai »szalmás«-brigádnak már híre van, a tavaly jól bevált gyakorlat szerint rakják' az asszonyok a kazlakat. Ügy vé­lekednek a szövetkezetekben, hogy sokkal egyszerűbb, köny- nyebb a munka, ha közvetlenül a kombájn után összetakarítják a szalmát. Gyorsabban is ha­ladnak, s minden megerőltetés nélkül naponta ötven holdat tehetnek szabaddá. A szövetkezetek felelősséget éreznek azért, hogy ne vesszen kárba a szalma, hogy ne for­duljon elő az, ami tavaly a lábodi Rákóczi Tsz-ben tör­tént: még szeptemberben is szalmakupacok álltak néhány táblán. Szórványosan ma is akadnak még hibák, van pótol­nivaló. Mosdóson az országút mellett lehúzták ugyan a szal­mát, de nem kazlazták össze. Ugyanez a helyzet Tas záron is. Igaz, hogy a kézi munkaerőt leköti most a borsó betakarítá­sa, de feltétlenül szükséges, hogy a lehúzott szalma mi­előbb kazalban legyen! Újvár­falván a múlt héten még min­dig töprengtek, s mindössze három fogattal hordogatták a szalmát, pedig a kombájnolt terület a hét elején több mint száz hold volt. Meggyőző szó­val, érvekkel kellett segíteni, hogy kellő ütemben indulhas­son meg ez a munka. Napról napra fogy az aratni- való. A napokban szerzett ta­pasztalatok arra mutatnak, hogy gazdaságaink megértet­ték, miért érdekük, hogy ezt a mellékesnek látszó tennivalót mielőbb elvégezzék. Rendkívül fontos, hogy az a lendület, amelyről a héten bizonyságot adtak szövetkezeteink, ne csök­kenj en továbbra sem. V. M. Felújított gőrdülőcsapágyak Gyártja a Maglédi Gépgyár és Öntöde, Maglód. Rendelhető és vásárolható korlátlan mennyiségben budapesti csapágyüzletünk- ben, V., Alkotmány n. 18., az új ár 50°/c-áért. _______(3303)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom