Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

Szombat, 1963. június 1 3 SOMOGYI NÉPLAP Kapuzárás nélkül (in.) Eleven művészeti élet Kicsiny, alig ötszáz lelkes fa­lucska Péterhida. Hogy mégis »■neve van«, azt sokrétű, színes eleven művészeti munkájának köszönheti. Mire tekinthetnek vissza az idei kulturális év­ben? Tizenkét tagú KISZ tánc- esoportjuk a »Felsőtárkányi bál« című népi játékkal szere­pelt a kulturális szemlén; a színjátszók az ősz óta három háromfelvonásos és több egy- íelvonásos színdarabot adtak elő. Januárban irodalmi szín­padot alakítottak. Márton György, a falu régi népművelő­je szívesen emlékszik erre. — Magam is meglepődtem azon, hogy az irodalmi színpa­dot talán még a színdarabok­nál is nagyobb érdeklődéssel fogadták. Igaz, különösen a fia­talabbak szeretik a szép ver­seket. Három középiskolás is bekapcsolódott a munkába; a KISZ-tagok jó része meg Pécs­re jár dolgozni, így vasárnap­jaikat áldozták a próbákra. ' •— Mit terveznek a nyári időszakra? — Általában hetente kétszer próbálunk. Legközelebb a jú­nius 30-i ifjúsági napon adunk műsort. A fiatalok új táncot tanulnak erre az alkalomra. A színjátszó csoport az »Egy kis bécsi kávéház« című egyfelvo- násost, irodalmi színpadunk pedig az »Ének a békéről« cí­mű új műsorát mirtatja be. Péterhidán a kulturális mun­kát egész évre tervezték; való­ban, nyáron is él a műked­velő művészet; Méltatlan környezetben A művelődési otthon tulajdon­képpen csak egy kisebb teremi, az italbolt egy leválasztott ré­sze ez: piszkos, levegőtlen, ta- karítatlan, poros helyiség az évtizedes nemtörődömség nyo­maival. Mégis a község gazdag művészeti munkája itt kell ott­honra találjon. A ház egykor a községi legeltetési bizottság tulajdona volt. Az effajta gaz­dasági épületeket a tsz-ek örö­költék. A művelődési otthonok, termek viszont mindenütt a helyi tanácsok kezelésében vannak. így lehetne ez Péter­hidán is, ha ... Ha az utóbbi években sikerült volna eldön­teni, hogy egyáltalán ki a gaz­dája a művelődési teremnek. A községi tanács költségvetésé­ben nem szerepel, nem is volt soha ilyen tétel. Nézzük, hova tartozik telekkönyvi leg. Tűvé tettünk mindent a falu új ta­nácselnökével, azonban az épü­let telekkönyvi adatlapját se­hol sem találtuk meg. De ta­lán nem is ez a lényeges. A művelődési terem a községé. A tsz éppúgy a gazdája, mint a tanács vagy a falu lakossága. Állapotáért elsősorban a köz­ség vezetői a felelősek. Ügy véljük, hogy ahol a tsz csak­nem hatvankétezer forintos szociális-kulturális alapjának mintegy kétharmada művelő­dési célra fordítható, ott lehet­ne áldozni ebből a művelődési terem karbantartására is. He­lyes és szép, hogy nemrégen pártklubot létesítettek a tsz- ben, az elhanyagolt művelődé­si terem azonban az egész fa­lu szégyene maradt. Egy tanulságos eset rátnője, aki igyekezett védeni őt. A nagy többség..azonban el­ítélte, de — s ezért tartom igen értékesnek a taggyűlést — nem közösítette ki ezt a kis­lányt. Leváltották a vezetőség­ből, és lehetővé tették számára, hogy egyszerű tagként dolgoz­zék. Igaz, némelyek szerint nem érdemes annyi munkát beleölni a próbákba, hiszen egy felelőtlen szereplő tönkre­teheti a vállalkozást. A közös­ség azonban bizalmat szavazott neki. Reméljük, nem érdem­telenül... Wallinger Endre Az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat vezetőinek figyelmébe: Sértődöttség nélkül, tárgyilagosan NÉGY LEVELET KAP­TUNK az utóbbi időben az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalattól. Valamennyiben a vállalat munkájával, illetve az üzletekben tapasztalt rendel­lenességekkel foglalkozó írá­sainkra, olvasóink panaszos leveleire válaszoltak. Furcsák ezek a válaszok. Azt mutatják, hogy íróik nem értették meg eléggé cikkeink mondanivalóját. Nem értették meg, hogy célunk nem »fele­A következő ajtón Darány- ban kopogunk. Gáli Istvántól, a művelődési otthon igazgató­jától egy érdekes esetet hallot­tunk. Továbbadjuk, tanulságos lehet. — Színjátszó csoportunk húsz-huszonöt tagú. Jobbára fiatalokból álL Az ősz óta két egyfelvonásost tanultunk be és a »Dankó Pista« című daljáté­kot. Különösen januártól kezd­ve próbáltak szorgalmasan a fiatalok, egy héten néha há­rom-négy alkalommal is. Itt­hon háromszor, Istvánéiban egy ízben szerepeltünk. Ké­szültünk Potonyba is. Sajnos, ez a tervünk kétszer egymás után meghiúsult. Először tech­nikai akadály miatt. Másod­szor már jobban előkészítettük a vendégszereplést, s minden­ki alig várta, hogy törleszthes- sük az adósságot. Ekkor azon­ban történt valami. Csoportunk egyik tagja — pedig benn van a KISZ-vezetőségében — min­den komolyabb indok nélkül, egyéni kedvtelésből elutazott az előadás napján. Cserben­hagyta társait. A potonyiaik másodszor is hiába várakoz­tak. A csoport emiatt súlyos anyagi és erkölcsi kárt szenve­dett. Érthető a többiek elkese­redése, felháborodása. Nyom­ban KISZ-taggyűlést hívtunk össze. Parázs hangulat kereke­dett, mert akadt egy-két ba­TRAKTOR mmem BOZÓTBAN Májú* 21-én egy napig dolgozott a bolhási határban a Nagyatádi Gépállo­más 52108 számú traktora. És utána két napig ott állt a szántás közepén ár­ván, elhagyottan. Ve­zetője eltűnt, hírét se hallották. Közben műtrágyázni kezdték a gép. Egy jóakara- önkéntes pihenés tú traktoros bevon- oka, s azt sem, hogy tatta hát a bozótba, hány gép tétlenked­ne lássák legalább, hét a fák között, ha már nem dolgozik Mert hiszen errefelé ben^&gy h^ikfdÖá ez már hagyomány, gép vezetője harmad- Mondják a bolhásiak, nap mégis előkerült, hogy tavaly egy évig f* jelentkezett a ^Ilt egy gép a ker- kozpontban. Egyelő- . _ * _ , . re még nem tudni, tek alJan- Senki se a földet, útban volt hogy kiderült-e az kereste... Pintér István—Szabó László: wSmhM (12) Egyedülálló, s örökké azt ver­ték a fejébe, hogy az életben a legfontosabb a jólét. Mindene legyen meg, s a parancsot hajt­sa végre gondolkodás nélkül. Ö, Brondell ezredes, egy kicsit más. Ö is erre a nem éppen tiszta foglalkozásra tette föl az életét. Hogy vállalna-e egy ke­let-európai utat? Kérdéses! Ha őszinte akar lenni; inkább nem. Aki ebben a világban egyszer már befutott, nem szívesen vál­lalja az életveszélyes kockáza­tokat. Fiatal korában ő is ment, ahová küldték, s mindent el­vállalt volna. Még Hitler meg­gyilkolását is, ha így szól a pa­rancs. De hol -vannak már azok az idők! Most mégiscsak ké­nyelmesebb ebből a kondicio­nált levegőjű szobából igazgat­ni az embereit. Innen csupán egy nagy sakkjátszma az egész. Azzal a különbséggel, hogy a figurák élő emberek... No és ha a haza érdekei parancsol­nák? — szőtte tovább gondola­tait. A haza? ö azt az elvet vallja, hogy ott a hazája, ahol a kenyere. Jól megvan ő itt, Nyugit-Németországhan is. Sőt, ejészen megszerette ezt az országát... Pedig, hogy gyű­lölte a nácikat, amikor ellenük kellett dolgoznia. És őszinte volt a gyűlölete. De hát azóta sok minden megváltozott. Kü­lönös népség... Fanatikusak a végtelenségig. És katonásak. Mint a gyerek, úgy kapnak a puska után... Brondell egészen elkalando­zott. Sipos mereven figyelte, de a kötelességtudó hírszerző nem szólal meg mindaddig, amíg főnöke engedélyt nem ad rá. — Érdekeink azt kívánják — folytatta Brondell, mintha ab­ba sem hagyta volna —, hogy ön mindkét feladatát végrehajt­sa. Az ön számára mind a ket­tő egyformán fontos. A gyógy­szer ugyanolyan fontos, mint a hajtóanyag. A gyógyszerből meg tudjuk állapítani, hogy milyen irányban kell fejleszte­ni radioaktív eszközeinket, hogy ne tudjanak védekezni! Megért engem? — Értem! A második kérdé­sem pedig az lenne, ezredes úr, hogy mely esetben használha­tom a 6-os vegyipisztolyt, s mikor a 4-es altatót? — Sipos úr, nem tudna ne­hezebbet kérdezni? Egy biztos: ha már a kezében van a hajtó­anyagminta és a gyógyszer, azonnal törnie kell a határ fe­lé, s minden körülmények kö­zött át kell jutnia. Tehát érti, miről van szó? Persze akkor is megfontoltan csináljon min­dent, de ha úgy látja, hogy szükséges, nyugodtan osztogas­sa a vegyipisztoly áldásait. Az örökre elhallgattat mindenkit. A vadászokkal pedig ne be­széljen. Ott nem tudhat néme­tül. Hálózatunk vezetője, a B. 26-os folyamatosan ellenőrizni fogja önt! Kapcsolatot nem te­remthet vele, ezért nem is tá. jékoztatjúk, hogy ki lesz a pa­rancsnoka. De mindig ott lesz a jó barát segítő keze. Meg fog­ja látni, milyen jó érzés, hogy a nagy idegenben, az ellenség háta mögött van valaki, aki szemmel tartja önt... Siposi eléggé közömbösen hallgatta végig az ezredest. Felkészült az útra, s egy pil­lanatig sem gondolkodott, hogy vissza is fordulhatna, le is mondhatná az egészet..; Tel­jesíti feladatát, s ha visszajön, vége lesz ennek a szakadatlan tanulásnak, folytonos kiképzés­nek. Ezt utálta a legjobban. Megesömörlött tőle. Csinálni bármit, csak valamit csinálni már Igaz, itt a hírszerző iskolán már nem nyom'orgott, mindene megvolt, mégsem tudta élvezni a teli erszény örömeit. Olyan szigorúan fogták őket négy éven át, hogy még kimenőre vagy lányokhoz is csak fel­ügyelettel mehettek. Volt egy állandó, amolyan belső, kincs­tári, bordélyházuk. Itt vezették le azt a fölös energiát, ami még bennük maradt a szörnyen ne­héz kiképzések után. Menni kell, s örült is, hogy rövidesen indulhat. A feladat­nak, ha tizennyolc éves korá­ban kapja, még lett volna ro­mantikája, hiszen annyi köny­vet összeolvasott már ebből a témakörbői. De az iskolán kiöl­tek belőlük minden romanti­kát, csak egyet hagytak meg és fejlesztettek hihetetlen mérté­kűre: a pénz imádatát... De a szülőfölddel való találkozás iz­galma is serkentette az útra... Ezt a betegséget mindenki a világon megkapja, ha hosszabb időre elszakadt a hazájától, még akkor is, ha szívét acél- karmokkal edzette az élet. Ott: benn, egészen mélyen, a ke­mény sav egy icipici csücské­ben megmozdul valami: az em­lék. A szülői ház, a gyerekkor, a fiatalság emléke. Síposban a szülőföld levegő­je élt a legjobban; szó szerint a levegő, az Oxigén és nitrogén keveréke. Biztos, hogy ugyanaz az összetétele a levegőnek itt is, mint ott, és mégis, amikor: emlékezik egy-egy álmatlan éj­szakán, valami mást érez itt, mint otthon érzett. Érzéki csa­lódás? Mást lehelnek a fák, a virágok itt, mint ott? Nem, a levegő ugyanaz. De az ember gyerekkorában magába szívja az anyja kötényének illatát, a föld leheletét, és ezt egy életen át hordja érzékszerveiben... Sípos várta ezt a találkozást. Hogy milyen lesz, elképzelni sem tudta. De amikor meg­mondták néki, hogy ő megy, ez jutott eszébe, s csak ezért ke­rülte el szemét az álom, nem a félelem vagy a veszély miatt. (Folytatjuk) lőtlen vádaskodás«, »meggyő ződés nélküli rágalmazás«. Nem látták meg a segítő szándékot: a közvélemény erejével, a vállalat vezetőinek intézkedéseivel megszüntetni azokat az apróbb-nagyobb hi­bákat, amelyek bosszantják az embereket. Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül az ÉKV- tól kapott válaszokat. Március 12-én irt levelük­ben »rosszindulatú személyi­nek nevezik azt a vásárlót, aki panaszkodott az egyik pénztárosukra. Hibájának rót­ták fel, hogy »nem tartotta be a panasz megtételével kap­csolatos szabályos utat, nem a pamaszkönyvbe jegyezte ezt bei. Igaz, minden üzletben ott van és a vásárlók ren­delkezésére áll a panaszkönyv. De hogy ezzel a lehetőséggel élnek-e, vagy más utat vá­lasztanak panaszaik elintézé­sére a vevők, az teljesen tő­lük függ. Helytelen lenne elő­írni, megkövetelni, hogy mi­ként cselekedjenek. Emiatt nem tartottuk tárgyilagosnak az említett levelet, s ezért nem jelentettük meg. Március 21-én egy másik írásunkra újabb levelet kap­tunk a vállalattól. Bevezetőjé­ben elismerik ugyan cikkünk igazát, de egy panaszos levél megjelenését isimét sérelme­zik: »Érthetetlen, hogy a ve­vőközönség részére törvénye­sen biztosított panaszkönyvet nem veszik igénybe.« (A saj­tó nem törvényesen biztosított lehetőség?) Még furcsább le­velüknek a befejezése. Védel­met kémek az alaptalan tá­madások ellen, s követelik, hogy a március 12-én írt — szerintünk elfogult — levelet közöljük. »Fel kell hívnunk a szíves figyelmet arra is, hogy amennyiben ezen kívánsá­gunknak a szerkesztőség nem tudna eleget tenni, úgy a kö­vetkezőkben hasonló jellegű átiratukat kénytelenek le­szünk válasz nélkül hagyni.« Így is történt. Ezért nem tá­jékoztathattuk Erős Mihály bohönyei olvasónkat, hogy miért árusítanak az ÉKV tex- tilműveknel levő boltjában romlott, félkész tortákat, amelyeknek lejárt a szavatos­sági idejük. Ezt írták vissza: »Március 12-én kelt átiratunk, a mai napig nem jelent meg... így erre való hivatkozással kénytelenek vagyunk az Önök­nek megfelelő nyilatkozatot mellőzni.« SAJNÁLATOS, hogy ismét félreértettek bennünket. Nem volt és nincs is szüksége a szerkesztőségnek »megfelelő nyilatkozatta«. Sokkal inkább szükség lenne olyan intézke­désre, amellyel a vállalat ele­jét vehetné, hogy lejárt sza­vatossági idejű áru forgalom­ba kerüljön. Áprilisban megjelent »Mi van a pult mögött?« című írá­sunkra egy jegyzőkönyvet küldtek az ÉKV vezetői. Azt akarták megmagyarázni ben­ne, hogy a 385-ös kenyérbolt­ról szóló írás alaptalan, te­hát helyesbítsük. A többi, a vállalatot érintő bírálatunk eL. kerülte figyelmüket, mint ez a javaslatunk is: »Állítsanak: fel pénztárt a Május 1. utcai 385-ös kenyérboitban, hogy ne kelljen a kiszolgálóknak pénzt is kezelni.« Hogy van-e erre mód, sem cikkünkre, sem ké­sőbbi kérésünkre nem vála­szoltak. Ellenben május 10-én írtak egy már ismeretes tar­talmú levelet: »Nem közölték a helyesbítést... nem áll mó­dunkban megfelelő tájékozta­tást adni.« Az ÉKV vezetődnek lapunk­kal kapcsolatos magatartása szerencsére szinte egyedülálló és kirívó példa. Akár a ven­déglátó vállalat, a 13-as AKÖV, a vasút, a posta, akár más vállalat, intézmény mun­kájával foglakozunk, tárgyila­gosan válaszodnak, s főleg in­tézkednek. Mert tudják, hogy a szocialista sajtónak nem cél­ja senkit sem lejáratni alap­talan, koholt vádakkal, rágal­makkal. Ez összeférhetetlen lenne azzal a nyílt, őszinte légkörrel, amely közéletünket jellemzi. De éppen ezért köte­lessége a szocialista sajtó min­den munkásának harcolni az olyan kisebb-nagyobb hibák ellen, amelyék bosszantják az embereket. Ezeknek a hibák­nak a megszüntetéséért azon­ban nemcsak a sajtó dolgozói­nak kell fáradozniuk, hanem mindenkinek — az ÉKV veze­tőinek, dolgozóinak is. TÁRGYILAGOSAN Efc KELL ISMERNI, hogy ma már jóval kevesebb a panasz és egyre több a dicséret a ke­reskedelem dolgozóinak mun­kájára, magatartására, mint régebben; Észrevételeinkkel, bírálatainkkal, a panaszok köz­lésével segíteni alkarjuk a vállalatot abban, hogy mun­kája tovább javuljon, hogy megyénk lakói csak az elis­merés hangján szóljanak a kereskedelem dolgozóiról. Nem kívánjuk, hogy esette« ges tévedéseinket igazaknak ismerjék el az ÉKV vezetői; De azt hisszük, annyit elvár­hatunk, hogy megalapozott bí­rálatainkat ne megsértődve, elfogultan, hanem józanul, tár­gyilagosan fogadják, és így is intézkedjenek. Szalai László Már a szünidőre gondolnak Táborozás, országjárás a marcali járás úttörőinek terveiben A marcali járás úttörői a vizsgáikra való felkészülés közben a szünidő hasznossá tételére is gondolnak. Az idén is táborozás, országjárás sze­repel nyári terveikben. Hét csapat megy a járás úttörői­nek bala tonmáiri a i táborába. A bohönyei úttörők Keszthe­lyen, a marcaliak Vonyarcvas­hegyen, a héthelyiek Bakony- bélen ütik fel táborukat. A kürtöspusztai úttörők az idén első ízben vesznek részt tábo­rozáson. 500 pajtás megy a já­rásból 10—14 napos nyári tá­borba. A járás tizenkilenc úttörő- csapata közül öt vesz részt or­szágjáráson. Igen szép élmény vér a vése—nagymarton pusz­tai úttörőkre, ugyanis öt nap alatt mintegy 700 kilométert tesznek meg. Autóbusszal be­utazzák a Kisalfödet. Három évvel ezelőtt Kelet-Magyaror- szágon jártak, s több mint 1200 kilométert hagytak ma­guk mögött. Azóta szorgalma­san gyűjtötték pénzüket, hogy újból beutazhassák hazánk egy részét. Eddig 35 000 fo­rintjuk gyűlt össze. Több mint 10 000 forinton sátrakat, tábori fölszerelést vásároltak, s ha visszajönnek a Kisalföld­ről, kéthetes balatoni táboro­zásra mennek. TEJKARAMELLA ízletes TEJKARAMELLA moziba, színházba 10 dkg 2,90 Ft (1513)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom