Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

Vasárnap, 1963. június 30. 3 SOMOGYI NÉPLAP TEGNAP: tervszerűtlenség MA: égető gond HÉT ÉVTIZED A NÉMET MUNKÁSOKÉRT 'Sent.’i sem vonja kétségbe «zalaiak az embereknek a jó szándékát, akik úgy döntöttek, liegv Kaposváron egy új üze­met keit létesíteni Vas- és Fémipari Vállalat néven. Az ipartelepítés sürgette ennek az ü/.t -rínék a létrehozását, hiszen újablj kétszáz embernek lehe- \ tett munkát adni 1969,. január 1-én létrejött a Vas- és Fémipari Vállalat A ■ közelnúltban döntötték el leg- i felső helyen, hogy milyen mér- t tékben kívánják fejleszteni. Nincs keret - a munkásvédelemre !<­Ha az ember az üzemben , Jár. és betéved a mosdónak ne­vetett két parányi helyiségbe, i, i jedten hőköl hátra Szenny és ÍJ csők fogadja, mindegyik mosdóban egy kétméteres vá­lyú meg két zuhany található, . az egész felháborítóan elha- u nyagolt u. Okkal kérdi a látogató: Va- T jón mit szól mindehhez a > szakszervezet, hogyan tűrheti ezt a lehetetlen állapotot? A válasz így hangzik: Az I özem szakszervezeti bizottsága , havonta harmincszor tiltako­zik a munkásvédelem elhanya­golása miatt, de a tiltakozásnál tovább nem jut, mert a válasz mindig egyforma: nincs rá ke­ret, hogy szociális létesítmé­nyeket építsenek. Ugyanezt a választ kapja a - Szakszervezet Megyei Tanácsá­nak munkavédelmi csoportja is, hiába kér, követel, sürget. Pedig a csoport nemcsak az öltözők és a mosdók elhanya­golt állapotát kifogásolta már számtalanszor, hanem a műhe­lyek túlzsúfoltságát is. Már ré­gen erélyes és határozott in­tézkedésekre lett volna szük­ség, de olyankor mindig sok mindent kellett mérlegelni. Fölemelt terv és... Kétszáz ember munkájáról van szó, s ez mindent megma­gyaráz. Nem lehet őket az ut­cára tenni. De vajon meddig lehet ilyen körülmények között dolgozni? Meddig szabad »el­menni« a munkásvédelmi köve­telmények elhanyagolásában? Es milyen intézkedésre lenne szükség, hogy megszűnjék ez az áldatlan állapot? A megyei tanács végrehajtó bizottságának 171/1963. (V. 14.) számú határozata szerint az üzem 22 millió forintos tervét 27 millió forintra emelték föl, a második, harmadik és negye­dik negyedévi tervet ennek szellemében június 25-ig a vállalatnak át kellett dolgoz­nia. Mindez munkáslétszám­emeléssel jár, hiszen az üzem második műszakjának kapaci­tása sincs kihasználva. A szo­ciális létesítmények azonban nem fejlődnek ennek arányá­ban. Csupán a távlati tervbe — 1964-re — vették be öltözők, mosdók létesítését, de ez a terv sem a legszerencsésebb, hiszen még mindig kicsik len­nének a mosdók és öltözők. Éppen ezért nem vagyunk derűlátóak, mint a megyei ta­nácson Nagy Lajos mérnök, aki kijelentette, hogy egy hónap múlva minden rendben lesz. Megoldatlan még a szennyvíz elvezetése, az emésztőgödör nem vált be. Maradna a Patyo­lat csatornahálózatára való rá­kapcsolás, de ki tudja, lesz-e belőle valami. Fölemelték a vállalat tervét, azt viszont nem vették figye­Kibőyífett ülést tartott a Vöröskereszt megyei vezetősége i Csütörtökön kibővített ülést ártott a Vöröskereszt megyei vezetősége. Honfi lstvánné me­gyei titkár ismertette a moz­galom soron levő feladatait, és beszámolt a Magyar Vöröske­reszt országos elnökségének május 31-i üléséről, amelyen megvitatták és jónak tartották megyénk vöröskeresztes tevé­kenységét. Különösen a véradó- és a tisztasági mozgalom, vala­mint a tsz-ek egészségügyi munkájának szervezésében dol­goztak eredményesen. A tagok és az egészségügyi állomások száma azonban még nem ele­gendő. Dr. Berend Bmő, a Vörös­kereszt megyei elnöke azt ja vásottá a vezetőségnek, hogy: továbbiakban az egészségügy felvilágosítás, az oktatás, a egészségügyi csoportok, álló mások, a véradás, a tisztaság mozgalom és az ifjúsági mun ka szervezése álljon a közép pontban. Más szervekkel kö zösen pedig a tbc és az alko hólizmus elleni küzdelem, a anya-, gyermek- és ifjúságvé delem, a eigánylakosság hely zetének javítása és az öregei gondozása a fő feladat. A beszámolót és a határo­zati javaslatokat élénk vita követte. gethetörak. Maga itt marad,és közvetlen közelében... Ami figyel. Jönnek... pedig önt illeti: már odakint A barlang szűk nyílásában előkészítették, hogy az ügy- két fór®, sziluettje tűnt fel. nők az üdülőben megismer- Világított a hold, s a holdyi- kedjen az cn húgával! lágos háttér csak sejtetni en- — Micsoda? — kiáltott Fe- gedte körvonalaikat. renczi. — Bíbic! — szólt István® százados. — Bíbic! — válaszolt Pálos. István® a megbeszélés sze­rint elhozta Ferenczá honvéd- századost. Bebotorkáltak a barlang mélyébe... — Szokatlan helyre hívtam önt, de szokatlan az ügy is, amiért ide kérettem — kezdte Pálos őrnagy. Fenenczi nagy figyelemmel íárta a rendőrőmagy szavait. — Hallgatom, őrnagy elv- tórs — szólt —, s természete­sen mindenre válaszolok, ami­re csak tudok. — Amit most elmondok, a legszigorúbb titoktartásra kö­telezi önt... — De őrnagy elvtáre.. tudja, hogy hol dolgozom... — Rendben ven ... Ügynö­köt dobtak át hozzánk. Útját jól, rendkívül precízen előké­szítették. Egész hálózat áll a rendelkezésére. Mi minden lépését figyeljük. Jelenleg itt tartózkodik Lillafüreden, a Palota-szállóban ... Nyilván valahol itt a környéken kell végrehajtania feladatát. Úgy látszik, alaposan kiképezték. Tökéletes felszereléssel érke­zett. Nagyon veszélyes fegy­verek vannak nála ... Felte­vésünk szerint a hálózat feje is valahol itt tartózkodik a környéken, sőt, az Ügynök — Halkabban, százados elv­táre! ... Igen, sajnos már na­gyon is jóban vannak... — De őrnagy elvtáre! Ezt kikérem magamnak! A húgom nevében! — Félreértett engem, száza­dos elvtárs... Csoda agyafúr­tan dolgoznak ... Megtudták, hogy a húga itt fog üdülni, s erre építették fel a tervüket! Ebből következik, hogy a kémfeladat önhöz kapcsolódik, ön rakétaegységnél dolgozik, a legtitkosabb iratok varrnak a birtokában ... Ismeri és őr­zi a még titkosabb hajtó­anyagmintákat ... — Valami mászkál a lá­bunk alatt! — szólt közbe Ist­ván® ... — Mi az, csak nem fél a békáktól? — Itt kobrakígyők is van­nak — figyelmeztetett a szá­zados. — Ugyan, ne vicceljen már. Talán viperák!... Az a kér­désem, Ferenc® elvtáre — fordult ismét a honvédszáza­doshoz Pálos —, hogy egysé­güknél a beosztottak isme­rik-e a rakétahajtóanyag ösz- szeté telét? — Csak a parancsnok és a parancsnokhelyettes. Az egyik én vagyok ... — Kezelés közben hozzá jut­lemfoe, hogy a festőrészlegben — ahol egészségre ártalmas anyagokkal dolgoznak — nincs elszívóberendezés. Pedig rég­óta ígérgetik ezt is. Garasoskodás - ráfizetés A tapasztalat az, hogy egy- egy vállalat beindítását nem szabad elsietni. Csak akkor kezdhetnek munkához, ha már biztosították a megfelelő mun­kakörülményeket. Ipartelepítési politikánk he­lyes, ezt nem vonja kétségbe senki. De a Vas- és Fémipari Vállalat nem felel meg a kö­vetelményeknek. Sajnos, a szakszervezet is megalkuvásra kényszerül, és hallgatólagos beleegyezésével minden marad a régiben. Pedig sokat árt po­litikánknak a vályúmosdó, az elszívóberendezés nélkül mű­ködő festöde és a hozzájuk ha­sonló jó néhány munkahely. Véleményünk szerint a Könnyűipari Minisztérium He­lyiipari Igazgatóságának — a megyei tanács végrehajtó bi­zottságával közösen nagyon alapos és elemző felülvizsgá­latot kellene folytatni ebben az ügyben. Szükségesnek lát­szik, a megyei tanács költség- vetésének módosítása is oly módon, hogy a legszükségesebb munkásvédelmi létesítmények fölépítése ne maradjon har­mad- vagy negyedrangú kér­dés. Mindez — ismételjük — ala­pos vizsgálatot követel a dol­gozó emberek érdekében. Polesz György A kép egy kis német falu­ban készült, Eichwege egyik parasztházában. Az asztalnál szövetkezeti parasztok kö­zött Walter Ulbricht, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Államtanácsának elnöke, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának első titkára a nejével. A lá­togatás nem keltett szenzá­ciót: az első német munkás­paraszt állam vezetője gyak­ran keresi föl a városok és a falvak dolgozóit, s ezúttal eleget tett az ebédre szóló meghívásnak. Az asztal mel­lett azután családias eszme­cserét folytattak a szövetke­zet és az ország örömeiről, gondjairól. Walter Ulbricht több mint öt évtizedes munkásmozgal­mi tevékenysége során so­hasem szakadt el a néptől, hétköznapi gondokkal küz­dő emberektől. Apja szociál­demokrata munkás volt, s az asztalosinas Walter Ulb­richt már tizenötéves korá­ban a Szocialista Munkásif­júság tagja. Tizenkilenc éves korában belépett a Né­met Szociáldemokrata Párt­ba. Amikor fellobbantak az első világháború ágyútüzei, Walter Ulbricht a Karl Liebknecht köré tömörült baloldali szociáldemokraták soraiban küzd szenvedélye­sen az imperialista háború ellen. Antimilitarista propa- gandatevékenységéért bör­tönbe került; 1918-ban si­került megszöknie. Azonnal Miért áll a kombájn? A taszári határban találkoztunk pénteken délelőtt Végh Jánossal, a Fonói Gépállomás kombájnosával. A fiatal gép­kezelő türelmetlenül várakozott a dűlőúton, gépe ugyanis tétlenül állt a gabonatáblán csütörtök délután óta. Alig négy órát dolgozott, amikor elszakadt az egyik ékszíj, és leállt a kombájn. Ilyenkor az következne, hogy a brigád vezető vagy a kombájnná beszalad a műhelybe, kihoz egy gépszíjat, és foly­tatódhat az aratás. Igen ám, die ha nincs tartalékban ékszíj? A komba j nos türelmetlen, mert nem tud keresni, a tsz vezetői pedig amiatt bosszankodnak, mert nem halad a tervezett ütemben az aratás. De miért nincs ilyen fontos alkatrészből raktáron a Fonói Gépállomáson? Lusztig József főmérnök az AGROKER-re hivatkozik mondván, nem lehetett ékszíjat kapni, pedig erre a gépre ok­vetlenül kellett volna, mert már a szemlén kiderült, hogy a szíj nem tart ki az aratás befejezéséig. S lám, nemhogy vé­gig nem bírta, hanem már négyórai munka után elszakadt. Tartalék nem volt, tehát pénteken az AGROKER-hez fordul­tak, s mint a főmérnök mondta, eredménnyel. Ám még pén­teken délután is állt a kombájn, mert késett az alkatrész. Gyorsabban kell megszüntetni az ilyen hibáikat, erre irat ez az eset. Nem szabad, hogy huzavona késleltesse a munkát és egy ékszíj beszerzése ilyen körülményes legyen. Hogy több pótalkatrész álljon rendelkezésre a gépállomás raktárá­ban — hiszen az aratás java még hátravan —, azt az AGROKER és a gépállomás egyaránt elősegítheti. H. F. hatnak-e a katonák a hajtó­anyaghoz? — Semmiképpen! A rakéta hajtóanyaga be van építve a rakétába. A tartalék hajtó­anyagot többszörös biztonság­gal őrizzük. Egyszerűen kizárt dolog, hogy bárki is hozzáfér­jen anélkül, hogy tizenhat-ti­zennyolc embert be ne avatna a titkába. De még így is való­színűtlen, hogy bejussalak, mert a páncélterem kulcsai nálunk vannak. Csak hárman léphetünk be. — És a mintát hol őrzik? — Nálam, a páncélszekré­nyemben. — No és be lehet jutni a hivatali szobájába — Állandóan zárva tartom. Duplazáras, és speciális lakat van rajta. — Milyen a páncélszekré­nye? ■— Tizenöt centi vastag, er­re a célra készített páncél­szekrény ... — Tehát azt állítja, hogy nem lehet hozzáférni. Az ön megítélése szerint mire építet­tek, hogyan akarják megsze­rezni az ön által őrzött titko­kat? Mert minden jel arra mutat, hogy a hajtóanyag mintáját vagy leírását akarják megszerezni; — Fogalmam sincs. _ — Otthon, a lakásán szo­kott dolgozni? — Igen. — Odahaza őriz titkos ira­tokat? — Semmit j.. De a búgom­ról mondjon már valamit, őr­nagy elvtárs... — Várjon csak... Az édes­apját is Ferenczi Józsefnek hívják? — Igen. Miért? — Él még? »- Igen. — Önök nem sátoraljaújhe­lyiek? — De igen... — Édesapja ezerkilencszáz- negyvennégyben partizán volt. Azbán lecsukták a sátoraljaúj­helyi börtönbe .;. Ugye? — Ismeri az apámat? önnek is elmesélte már? — De mennyire.:. Hasba lőtték. Vitéz Kertes! Ugye? — mondta egyre izgatottaibban az őrnagy. — Vitéz Kertes! A tarkólö­vések specialistája! Honnan ismeri? — Onnan, hogy 45—46-ban én is nyomoztam utána. Ki­hallgattam az ön édesapját is... Ez roppant érdekes ... Igen;.. Hm.. j No, de tér­jünk vissza a tárgyra. Majd aztán beszélgetünk erről... Ez a fickó, ahogyan mondani szokták, erősen rászállt az ön húgára, ő meg, úgy látom, máris beleesett... s— Azonnal hazaviszem! *— Sajnos, most már ki kell várni a végét.;. Tudom, hogy nagy csalódás lesz majd a lánynak, de remélem, megérti, miről van szó... Olyan kém­hálózattal állunk szemben, amellyel én, őszintén szólva, eddig még nem találkoztam... (folytatjuk) csatlakozott elvtársaihoz, és Lipcsében ott volt a Német Kommunista Párt alapító tagjai között. Harmincéves korában a párt titkárává, majd később a Politikai Iro­da tagjává választották. Emst Thälmann és Wil­helm Pieck oldalán küzdött a fasizmus fenyegető vesze­delme ellen. A kommunista párt illegális vezetőségének a tagja, majd a párt határo­zatára külföldről vezette a harcot a fasiszta barbárság ellen. A szovjet—német front lövészárkaiból szólt hangszórón keresztül a né­met katonákhoz: álljanak át a szovjet hadsereghez, az igazság oldalára. Amikor Németország fel­szabadult a hitleri fasizmus alól, Ulbricht elvtárs Wil­helm Pieckkel együtt a né­met munkásosztály egységé­nek helyreállításáért har­colt, s őt választották Né­metország Szocialista Egy­ségpártja első titkárává. Küzdelmekkel, de sikerek­kel teli hét évtized áll a ke­mény férfi mögött, aki együtt él a néppel, s aki oly sokat tett az első szocialista német állam fölépítéséért. Hetvene­dik születésnapján a magyar dolgozók forrón köszöntik • német munkásosztály nagy harcosát. S. T, Új idegenforgalmi „nevezetesség“ ? A HOSSZAN NYÚJTÓZÓ KŐRÖSHEGYTŐL egy kilo­méterre levő cigánytelepet már-már idegenforgalmi ne­vezetességnek kell elfogad­nunk. Bár nincs itt különö­sebb látnivaló. A dimb-domb- ba vájt kunyhókban mindösz- sze hét család lakik. A gyer­mekekkel együtt huszonkilenc lélekről van szó. A telep la­kói már belefáradtak abba a búcsú járásba, amelyben a külföldi turisták részeltetik őket nap nap után. Nem tudni, ki nevezte el a jó boráról nevezetes Kőröshe­gyet »tősgyökeres cigányfalu«- mák. De a legtöbb turista pi­rossal keretezte be a falu ne­vét a térképen. Hiszen ilyen látnivalót nem szabad elmu­lasztani! Az egzotikumot és cigániyromantikát szomjazó külföldi vendég aztán, amikor megérkezik ide fölszerelve fényképezőgéppel és néha még filmfelvevő géppel is, csalód­ni kényszerül. Xkkor derül ki ugyanis, hogy ezek a »benn­szülöttek« cigányok ugyan, de nem »igaziak«, mert a hét családfő közül négy állandó munkaviszonyban áll részben a termelőszövetkezettel, rész­ben a SZOT-tal, a többiek na­pi hatvan forint napszámért dolgoznak hol itt, hol ott. Az asszonyok is. Tehát ritkán ta­lálni otthon a település la­kóit, kivéve egiy 72 éves öreg­asszonyt, Sárközi örzse né­nit meg a gyerekeket, akik falubeli társaikhoz hasonlóan a vakációt élvezik. NEM TUDNI, kiknek, mire kellenek az itt készült fény­képek, mire használják fel a filmszalagra rögzített képso­rokat a forintért mutatvá­nyokra kényszerített gyere­kekről és a nagyotthalló öreg néniről. Vendégeink szabadon járhatnak-kelhetnek orszá­gunkban, nem hinnénk, hogy bárhova is rossz házigazdahí­rünket vihetnék. De ... talán nem lenne szükségtelen fel­hívni a »cigámyfalu« roman­tikáját kereső és nem találó külföldiek figyelmét arra, hogy országunk egyéb látni­valókban, idegenforgalmi ne­vezetességekben is bővelke­dik. A múlt és a jelen hű raj­zához nem ez a cigánytelepü­lés a kiindulási alap. Arról sem ártana beszélni, hogy társadalmunk milyen nagy erőfeszítéseket tesz a cigány­ság fölemelkedéséért. Ha va­lakit olyannyira érdekel a ci­gánykérdés vagy társadal­munknak az a tevékenysége, amelynek eredményeként ha­zánkban folyamatosan meg­változnak a cigánylakosság életkörülményei, szolgálunk mi szívesen felvilágosítással. Mértékünk, mint minden más­ban, ebben is a tárgyilagos­ság lesz. A képek némák, bármi be­szédesnek tarhatják is néhá­ny an. A fényképek nem mond­ják el a lényegeset, azt. hogy dolgozó cigányaink azért lak­nak egyelőre még a települé­seken, mert nem gyűlt össze annyi megtakarítható pénzűk, amennyire már 30 éves lejá­rattal kölcsönt kaphatnak az államtól, hogy az olcsón ren­delkezésre bocsátott telekre építkezhessenek a falvakban. Kőröshegyen két cigánycsalád készül építkezni. Mindkét csa­lád feje évek óta dolgozik. KI VÁLASZOL vajon a vendégek kérdéseire a való­ságnak megfelelően? Vajon az a két idegenvezetőnő, aki például Balatonföldvárról egy hetventagú csoportot kalauzolt ki a telepre nemrég azzal az indoklással, hogy így könv- nyebb a vendégeknek össze­vetniük a múltat a jelesmelT? Kinek van szüksége az ilyen összehasonlításra? é A községi tanács tiltakozik a látogatások ellen. Háborog- nek a környékbeliek is. Ma­guk a cigánytelepülés lakói is unják már a zarándokokat. Nem tudják mire vélni a nép­szerűséget. Mi sem tudjuk, legföljebb találgathatunk. Hi­szen komoly csalódást kelt­het, hogy gyakorta többen vannak a látogatók, mint ahány lakója van a »cigány- falu«-nak. Ezért aztán a re­ményeikben csalódott vendé­gek a gyerekeket kérik meg arra, hogy produkáljanak va­lami »igazi« cigány dolgot. A gyerekek készségesek, noha már ők sem »igazi« cigányok, mert életútjuk nem kifelé tart a társadalomból, hanem befelé. Be a falvakba, ahol helye van minden dolgozó embernek. László Prinlya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom