Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-26 / 147. szám
Szerda, 1963. június 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP „Fuvart uent vállalunk..." szövetkezetek vontatóval a MÉK telephelyedre szállítanak. Nemcsak Bank Józsefné, hanem még több száz kaposvári is meglepődött, bosszankodott, amikor a napokban betértek a TÜZÉP Ady Endre utcád irodájába. Mert ugyan szén és fa van bőségesen — a TÜZÉP kaposvári telepeire több mint 2300 vagonnal érkezett, s még legalább három-három és fél ezer vagonnal várnak —, de amikor oda álltak a következő ablak elé, ahol tábla hirdeti a fuvarvállalást, az AKÖV megbízottja tehetetlenül tárta szét karjait... — Sajnálom... Fuvart nem vállalunk..; — Hát akkor mit csináljak, hogyan vigyem haza a tüzelőt? — kérdezte Bankné. — Nem tudom, keressen fuvarost magának;;. — Legalább mondták volna meg előbb, akkor nem veszem meg a szenet — tört ki a jogos felháborodás az asszonyból. így megy ez napok óta. Több száz tüzelővásárló fordult az AKÖV vezetőihez, de azok magyarázaton kívül más segítséget nem tudtak adni. A pórul járt vásárlók aztán vagy a Latinka Tsz-hez mentek, vagy magánfuvarosnak könyörögtek, hogy szállítsa haza tüzelőjüket. A Gorkij utcában 10 mázsa szén hazaszállításáért 150 forintot kért egy fuvaros. — Miért nem teljesítik szállítási kötelességeiket? — kérdeztük Pados József elvtárssal, a városi tanács vb-elnökhelyet- tesével és dr. Halomvári György vb-titkárral az AKÖV vezetőitől. — Kevés a jármű. Igaz, megígértük, hogy tíz kocsit adunk tüzelőszállltásra, de sajnos, csak ötöt tudunk biztosítani. Rengeteg a balatoni szállítás, hetvennyolc járművünk dolgozik ott. Nagyon sok kocsi kell a tsz-efcnek és a MÉK-nek is. Vonja be a tanács a magánfuvarosokat is a tüzelőszállításba! Meglehetősen későn hívták föl erre a városi tanács figyelmét az AKÖV vezetői. Más megoldást kellett volna keresniük, mint utasítani az eladási irodában levő megbízottjukat, hogy ne vállaljon több fuvart. Idejében kellett volna a tanácsnak, a TÜZÉP-nek és az AKÖV-nek — bevonva a Latinka Tsz-t is — megbeszélni, hogy mit tehetnének a tüzelőszállítás akadálytalan lebonyolításáért. A TÜZÉP telepein június eleje óta 100 vagon eladott szén vár elszállításra. A szén ázik, majd a melegtől porlad, s a vevők bosszankodva veszik tudomásul, hogy a megvásárolt szénnek majd a fele por. Ezekkel a gondokkal foglalkozott a napokban a Somogy megyei Szállítási Tanács is. Egyebek között javasolta a városi tanácsnak, hogy szólítsa fel tüzelőszállításra a magánfuvarosokat. A tanács ezt meg is tette, azonban eredménytelenül. Mi hát a megoldás? A Központi Szállítása Tanács intézkedjen haladéktalanul, s mentesítse a 13. sz. AKÖV-öt a balatoni szállítások egy része alóL Tavaly a szomszédos megyék ötven járműve is segített, az idén viszont nem. Ha ez nem lehetséges, adjanak az AKÖV-nek olyan tehergépkocsikat, amelyeket a TÜZÉP rendelkezésére bocsáthat. Jó néhány gépkocsi felszabadulhatna akkor is, ha a termelő- szövetkezetek terményeit az AKÖV-nek nem a földekről kellene összegyűjteni, hanem a Segíthetnének a gépállomások és azok az üzemek i§, amelyeknek van tehergépkocsijuk. Mégpedig úgy, hogy hazaszál- lítaniák saját dolgozóik tüzelőjét. Bár késve, de végül is sikerült megegyezniük a 13. sz. AKÖV és a TÜZÉP vezetőinek. A késő esti órákban is szállít az AKÖV. A TÜZÉP-telepek vasárnap is nyitva tartanak, s ilyenkor nem öt, hanem tíztizenöt teherautó szállítja a tüzelőt. A Latinka Tsz pedig naponta tíz-tizenöt fogatot ad a TÜZÉP-telepeknek. Emlékszünk még, hogy milyen nagy gondot okozott a télen a tüzelőszállítás. Ezért most azt akarja a TÜZÉP, hogy Kaposvár lakói kellő időben beszerezhessék a téli tüzelőt. Ehhez viszont több járműre és szervezettebb szállításra van szükség. Szalai László A ságvári földművesszövetkezet felvásárlója ebben a szezonban 200—220 mázsa cseresznyére számit. (32) A zenetanár olyan vidáman, fürgén ereszkedett alá a hegyoldalon, hogy egyszer el is csúszott a száraz avaron. Sípos segítette föl. Pálosnak ekkor véletlenül rátévedt a tekintete az ügynök ujjara, s azonnal észrevette, hogy Sipos bal kezének kisujja mozdulatlan, béna. De mintha semmit sem látott volna, megköszönte a segítséget, és újra beállt a sorba ..; 13. A szállóban mindenki sietett a vacsorával, készülődtek az ismerkedési estre. Pálos felállt az asztaltól, leakasztotta a fogasról sétabotját, és kisétált az étteremből. Liszkai főhadnagy, aki Pálos asztalánál vacsorázott, nem tudta, hogy most mit csináljon, utána menjen-e parancsnokának, vagy sem. Ha most otthagyja az ételt, esetleg feltűnhet a többieknek. Kis ideig tétovázott. Aztán mégis meggondolta magát: lesz, ami lesz. A miniszterhelyettes parancsa mégiscsak fontosabb, mint egy őrnagyé. Átsietett a halion, s kiment a teraszra. Pálos már ott bandukolt a nagy vízesés mellett, komótosan, ahogyan az idős emberek esti sétáikat végzik. Liszkai utána kiáltott: — Tanár úr! Nem fogadna el sétapartnemek? — Jöjjön csak, jöjjön, fiatalember ... — nézett hátra Pálos. — Megmossuk a kezünket a vízesésben ... A forrásvíz megfiatalítja az embert! Liszkai utánaszaladt. Az alkonyati szürkeségbe borult vidéken nem látott egyetlen élőlényt sem. — Nem mertem egyedül hagyni — suttogta Pálosnak. — Jól tette ... Már vártam. Be kell mennünk Hámor községbe. Átadta délután az üzenetet? — Természetesen. A százados elvtárs megígérte, hogy estére pontos választ ad! — Észrevette, hogy Síposnak béna a bal kisujja? — Nem. De azt többször is láttam, hogy furcsán megvakarja az orrát, s a kisujja, mint egy pisztoly csöve, mindig valakire ráirányul... — Én is láttam... Egy alkalommal éppen rám irányította. — Lehet, hogy valami különleges fegyvert operáltak az ujjába? — kérdezte Liszkai halkan. — Nem hiszem ... Inkább egy parányi fényképezőgépet ... Csak azt nem tudom, mire kellenek neki ezek a fényképek. Elhallgattak. Lábuk alatt ropogott az apróra tört kő, amellyel felszórták a függőkért melletti utat. Aztán rátértek egy keskeny ösvényre, s az őrnagy itt már meggyorsította lépteit... — Ejnye, de kényelmetlen ez a paróka, meg ez a hamis duzzanat az arcomon... — igazította meg Pálos a műhajat a fején. — Ügy húzza a bőrömet a ragasztó, mint a rossz borbélykés. Ma reggel is alig tudtam megborotválkozni ... Estére egyébként van egy tervem ... — Megtudhatom, tanár úr? — Persze. Azért mondom. Magának is segítenie kell. Jelzőport fogunk szómi Sipos szobájába. Az az érzésem, hogy a B. 26-os mindenképpen utasításokat akar majd neki adni, s titokban bemegy a szobájába. Ez a legcélszerűbb módja annak, hogy Sipos ne tudja meg, kit rejt a fedő- Wám, s mégis megkapja az A háztáji tehén takarmánya szálóval igyekeznek kiegészítő Most van az idei első takarmánytermés betakarításának időszaka. A pillangós széna zömben már kazalban van, több helyen kaszálják a sarjú- lucemát, s ami ma a legtöbb munkát ad, az a rétkaszálás, a réti széna gyűjtése, behordá- sa. Gyűlik hát a télirevaló, egyre gyarapodnak a készletek. Ügy mutatkozik, hogy néhány mostoha év gyenge termése után most végre javulnak az átteleltetés kilátásai. A szénából a közös állomány ellátása mellett bizonyára több jut a háztáji jószágnak is. Ebből a szempontból egy dolog érdemel különös figyelmet: mit éhet a télen és mit eszik most a háztáji tehén. Részesedés a pillangós szénából Nemrégiben valaki megyei fórumon szóvá tette: a korábbi években az volt a csaknem általános gyakorlat, hogy a legértékesebb takarmányból, a pillangós szénából a háztáji gazdaságok semmit sem vagy csak keveset kaphattak. Nem annyira az akarat, mint inkább a lehetőség hiányzott: kevés volt a vetésterület, vagy valami ok miatt a vártnál gyengébb lett a termés. Nyomon követhető az a helyes törekvés, hogy a tsz-ek mind nagyobb területen igyekeznek lucernát, vörösherét, szarvas- kerepet és baltacimot termelni. Ezzel párhuzamosan növelik a tagság közvetlen anyagi érdekeltségét a betakarításban. Az idén már — az éves tervek szerint — 91 szövetkezet premizálja ilyen vagy olyan módon a pillangósok betakarítását Más közös gazdaságok meg munkaegységre vagy tehenek arányában osztanak ilyen takarmányt. Porrogszentikirályon. mind a vörösheréből, mind a szarvaskerepbői az kap bizonyos hányadot, aki lekaszálta és felgyűjtötte. Pogányszentpé- teren ugyancsak a betakarításban való részvétéi a részesedés alapja. A szóládiak jobb elosztási módszert találtak: adtak pillangóst mindazoknak az állattartóknak, akik a szövetkezet bármilyen közös munkájából részt vállaltak erejükhöz mérten. Somogyacsán szintén a munkaegységet vették alapul, s az állványos szárítást külön is premizálják. Legeltetés, répatermelés A réteket a szövetkezetek túlnyomó többségében természetbeli rósz ellenében kaszálják a tsz-gazdák. Tóth M. Sándor, a nagybajomi Zöldmező elnöke például úgy számolja, hogy a 484 holdnyi rét szénatermésének nem kevesebb, mint 40 százaléka kerül ily módon a háztájiba. Jó lesz ez majd a télen. Most meg kijárnak a legelőre a háztáji tehenek. Ez is általános jelenség. Pogányszentpéteren például az állattartókat bevonták a legelőtisztítás munkájába: 3 munkanapot kellett dolgozniuk, hogy egy számosállatot kihajthassanak. Ugyancsak a szent- póteriek tervezik, hogy az erdei tisztások legeltetéséhez is megszerzik az erdőgazdaság hozzáj árulását. Takarmányrépát is mind több helyen termesztenek. Leginkább olyan elosztási módszert alkalmaznák, hogy kellően elláthassák a háztáji jószágot. Nem egy községről tudunk, ahol a tsz-tagok gyengébb minőségű szőlejükben köztesként termelnek répát. Így jutnak lédús etetnivaló- hoz. Korpát gabonaőrléskor is meg a csarnokiba bevitt tej után is kapnak hozzá. Gáliéban a tavasszal silötakarmányt is osztottak ki. A nyári zöldellátás A betakarításkor megkapott szénát a szövetkezeti gazdák nagy becsben tartják. Ha csak nem okvetlenül fontos, akkor nyáron nem nyúlnak hozzá, tartalékolják a télre. De mi van ott, ahol nincs vagy gyenge a legelő? Ezekben a községekben a nyári zöldellátásnak fokozottabb jelentősége van. Egyébként is az egész évi takarmányozásnak a nyár — kivált az augusztus hónap — az egyik legkritikusabb időszaka. Ellőtte is szükség van — más és más mértékben — kiegészítő takarmányra. Istvándiban ezt úgy biztosították, hogy vörösheréből számosállatonként — tehát lényegében tehenenként — 150 négyszögöl vörösherét mértek ki egész évi használatra. Andocson 50—250 négyszögöl lucernát kap minden család aszerint, hogy hányán dolgoznak a közösben. Lullán lucernát is meg bükkönynek vagy csalamádénak való földet is kapnak a tsz-ta- gok. Törökkoppányban szintén csalamádét is termelnék a háztáji jószág ellátására. Nagybajomban és Pogányszentpéteren a belsőségben kimért kani a legelő fűhozamát. Porrog- szentkirályon legelő nincs, ott a háztáji tehenek télen-nyáron a pajtából élnek. Varga József párttitkár például elmondta, hogy 20 literes tehenével most is szénaszecskát etet; répája még van, s havonta körülbelül 100 kiló korpát kap a csarnokból. Ügy véli, hogy megfelelő zöldtakarmánytól 25—28 liter tejet is megadna tehene. A nyári zöldellátás megoldása tehát a tejtermelés növelésének egyik sürgető feladata. A másodnövények vetéstervének összeállításakor vagy felülvizsgálatakor gondoljanak hát a tsz-vezetők a háztáji tehenek takarmányozására is. Keressük a legjobb megoldást Termelési, elosztási, szervezési és szemléletbeli hibákra bu/kkanunk ott, ahol a háztáji tehén takannányeilátása nincs megnyugtatóan megoldva. Mindez arra kötelez minden illetékest, hogy behatóbban foglalkozzék ezzel a témával. A háztáji tehén eltartása nemcsak a tsz-tag ügye, hanem a szövetkezeté, a szövetkezeti vezetőké is, hiszen a népgazdaságéval összefüggő érdekről vari szó. Takarmányt osztani természetesen abból lehet, amit megtermeltek. A nagybajomi Zöldmező most tesz erőfeszítéseket pillangósok telepítésére. Egyelőre még szénaként sem oszthatnak ki lóherét és szarvaskerepet. Pogányszentpéteren is tudják, hogy kellene adni pillangóst zölden is a háztájinak, de hát kevés terem. Amint Takács Lajos, a szövetkezet elnöke elmondta, jövőre, ha 100 hold ad pillangóst, akkor 100—150 négyszögöl jut minden háztáji tehénnek. Ezek tehát a termelési problémák. Másutt az elosztásban van hiba. A Zselicség egyik községében boldognak-boldogtalannak kimérték a pár száz négyszögöl lucernát. Ezzel az állatot nem tartó tagokat hozzásegítették ahhoz, hogy nagyobb haszonnal, esetleg kétszeres áron továbbadják a zöldtakarmányt. Van rá példa — bár ma már nem túl sok, azaz egyre kevesebb, mint néhány évvel ezelőtt —, hogy egyik-másik tsz- tag berendezkedik tehéntartásra, sőt marhahizlalásra, és követeli a takarmányt, de a közösben nemigen dolgozik. A munkaerkölcs ilyen durva megsértésére a falu népe egyre erélyesebb tiltakozással reaüzenetet. Gondoltam arra is, hogy figyelőszolgálatot kellene szervezni a folyosón ... De ha új embereket hozunk az üdülőbe, esetleg elriasztjuk a B. 26-ost. Mégiscsak a jelző- pomál kell maradnunk... Sajnos, fotocellát sehová se lehet beépíteni, már körülnéztem. Magának kell majd szóval tartani Sípost, amíg én elkészítem a felvételeket a szobában. Ma elhozzuk magunkkal a poláris fényképezőgépet ... — Veszélyes bemenni a szobájába ... Takarítók ... Vendégek ... Megláthatják ... Esetleg azt hiszik, hogy tolvajjal állnak szemben, és kalamajkát csinálnak... — Ügyesen kell csinálni! Takarítás után! Ha meg tudjuk állapítani a cipő formáját, előrejutottunk egy lépéssel... Pszt! Tudja, édes fiam, a zölddió a legfinomabb befőtt ... — váltott hirtelen témát Pálos, mert lépéseket hallott a hegyi ösvényen. — Csak nem szabad cukrozni ... — Tessék majd leírni anyámnak a receptet! — vette föl az udvarias fiatalember stílusát Liszkai. — Biztosan örülni fog neki. — Természetesen. És karácsony előtt nem szabad felbontani. Addig érnie kell... Jó estét kívánok. Hová, hová ilyen későn? — Jóestét. Hazafelé? — válaszolta a szemben jövő erdei munkás .. . A két rendőrtiszt nemsokára egészein megközelítette a falu szélső házait. Az idegennel való találkozás után már szótlanul mentek egymás mellett, csak az ösvényre hajló ágakig, ügyeltek, nehogy kiszúrja szemüket a sötétben... Egy kis kétablakos ház előtt Pálo6 megállt, körülkémlelt, s halkan lenyomta a kilincset. A főhadnagy követte. A parasztház szobájában három nyomozó ült az asztal mellett. Kártyáztak. Amikor Pálos belépett, mindhárman felugráltak. Istvánfi százados jelentett: — Őrnagy elvtárs, munka híján kártyázunk! — Azt látom... — egyenesedett ki az addig gömyedten járó zenetanár. Megropogtatta derekát, a sezlonra dobta sétabotját, aztán leült a szabad székre. — Kedvem lenne beszállni. De térjünk a lényegre, mert sietnünk kell vissza. Utánanéztek a lánynak? — Igenis, őrnagy elvtárs — mondta katonásan Istvánfi. — Egyébként nagyon érdekes eset... — Nocsak! — Ferenczi Éva Ferenczi József honvédszázados húga. Miskolcon lakik a bátyjánál. A Lenin Kohászati Művekben dolgozik másfél éve. Egyetemet végzett. *— És a báty? — Ferenczi százados a miskolci légvédelmi rakétaegység műszaki-vegyi parancsnoka. — Ejha! Ezt jól megszervezték! — csettintett Pálos. — Folytassa! (.Folytatjuk.) I gái. Hiába akarna a vezetőség takarmányt juttatni a munkakerülőknek, a közgyűlés nem engedné, s ezen nem is szabad megütközni. Alapvető és helyes az az elv, amely a takar- mányosztást is a közös munka függvényévé teszi. Ez a helyes gyakorlat éppen az előbb említett kisebbség megrendszabá- lyozásót szolgálja. De esetenként sért; ez más érdekeket is. {Kaszáláshoz kötni a pillangó- ősökből való részesedést — ez ♦azt jelenti, hogy például Por- { rogszentk'irályon az öregek, öz- ívegyasszonyok tehene nem ehet Ibaltacimot vagy vörösherét, I ínért gazdája nem bírja el a ♦ kaszát. Föl kellene oldani en- |nek a rendelkezésnek a merev- íségét. I Ezekkel a rendellenességek- jkel részint utaltunk a szemlé- |letbeli hibákra. Ami a szerve- ízési nehézségeket illeti: né- {mely tsz-vezetők, ha arról van Í szó, hogy termeljenek másod- növényt a háztáji tehenek nyári zöldellátására, menten azt ! vetik ellen, hogy — a falu nagyságától függően — 5—10 ♦ fogatot a naponkénti takar- Xmányhordásra kellene állíta- iniuk. A szállítást vontatóval is {megoldhatnák. Ám inkább ♦nem tesznek semmit, a szállí- itási nehézségekre hivatkozva |elhárítják maguktól a háztáji {tehén, ellátásából rájuk eső {gondot. Nincs ez rendjén. A {háztáji tehéntől tejet vár a {család, a falu meg a csarnok |is, és borjút vár tőle a szarvas- I marha-tenyésztés jövője. Ezért |kell hát ellátni takarmánnyal, í Kutas József
