Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-25 / 146. szám

Kedd, 1963. június 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP 55 féle hentesárut készít NÖVÉNYVÉDELMI ŐRJÁRATON Műszívet vásároltunk Poznanban a Somogy megyei Húsipari Vállalat (Tudósítónktól.) Ez év elején kezdte meg a ter­melést a Somogy megyei Húsipari Vállalat új üze­me. Naponta 50 mázsa kolbászt, hurkát, szalonnát és szalámit ad át a kereskedelem­nek. A gyártmá­nyok választékát állandóan bővítik. Nem kevesebb, mint ötvenöt féle húskészítmény hagyja el az üze­met. Mióta a balato­ni idény megkez­dődött, feladataik megnagyobbod­tak : hetente öt és fél vagon árut vár tőlük a ke­reskedelem. Ezért naponta 300—350 sertést, 20—25 szarvasmarhát és hetenként 20—25 borjút vágnak le és dolgoznak fel. Az új üzemben a munka minden mozzanatát sza­lagrendszerben végzik. A darálás­hoz, töltéshez, füstöléshez és hű­téshez a legmo­dernebb gépeket használják. Vízzel hütik a kész parizert 'S i A sertésfejeket tisztítják és csontozzák a hentesek. gyám, hogy erdőben lakjak:.. Egy időben erdész akartam leinni __— mondta Pálos. J ártás hátrakapta a fejét. ■— Igazán? —> Igen, igen..: Maga hol járt erdésziskolára? . — Főiskolát végeztem Sop­roniban. Én is szeretem az er­dőt Meg aztán elvesztettem a családomat, egyedül marad­tam, azért kértem ki magam ide, a hegyek közé ... — Soproniban végzett? Én is oda jártam két évig ... — Hoho, öreg cimbora, hát akkor mi egy kicsit földik is vagyunk! — állt meg egy pil­lanatra Jártás, és barátságo­san megveregette a zenetanár vállát. — Hát ami azt illeti, igein. — Nézzenek oda, hogy ösz- szetalákoztak! — biztatta őket a mögöttük haladó Éva. — Szép hivatás, sajnos, ab­ba kellett hagynom. Elcsábított egy még szebb: a zene..: — Mikor járt a főiskolára? í— kérdezte Jártás. — Az már régen volt. Néz­zen rám: megettem a kenye­rem javát. — Már én sem vagyok fia­tal ... Hány éves az elvtárs? Vagy inkább. „ kolléga? — Ha a kettőt együtt lehet­ne csinálni, a zenét meg az er­dészetet, milyen szívesen ten­ném! Egyébként ötvennyolc éves vagyok... — Ugyan már, hát ez is kor? Én meg ötvenhárom. — Mikor járt a főiskolára? — kérdezte Pálos. — Ezerkilencszázhuszon- nyolcban végeztem — mondja pillanatnyi szünet után az er­dész. — És maga mikor járt utoljára Sopronban? Olyan is­merős az arca... — Régen jártam. Igaz, lak­tam is ott. — Hol? Mikor? — 1926-tól 1928-ig — vála­szolta Pálos. — Hát akkor onnan isme­rem! — mondta lelkendezve az erdész, de aztán hirtelen másra fordította a szót: — Nézzék csak... Egy lesánitult őzike;.. A kirándulok felkapták fe­jüket. Egy bokor tövében fe­küdt az őzike, füleit hegyezte, riadt szemében félelem ült. A zajra fel akart ugrani, de visszarogyott a földre. Az erdész odament hozzá, aztán Szépen fejlődik a hungazinos kukorica Nagyobb gondot az aranka irtására Megyénk termelőszövetkeze- leiben az idén több mint 23 000 hold kukoricát hungazinoztak. A vegyszerrel gyomirtott terü­let az előző évinek majd hat­szorosára emelkedett, s ezzel tetemes növényápolási gondtól, sok munkától szabadultak meg szövetkezeteink tagjai. Nem le­het közömbös és mindegy az, hogy a vetésterületnek ekkora részén — mintegy 40 százalé­kán — milyennek mutatkozik hogyan fejlődik a kukorica. Ezt vizsgáltuk azon a kőrútunkon, amelyet Molnár Imre megyei főagronómussal és Horváth Gyula megyei növényvédelmi előadóval tettünk. A múlt évben jó néhány gaz­daságban szereztek már ta­pasztalatokat, és általában igen elégedették voltak a vegysze­res gyomirtással. Kivéve ott, ahol nem az előírás szerint vé­gezték el a vegyszerezést. Szö­vetkezeteink többsége viszont, rődik minden gazdaság ezzel a tennivalóval. A burgonyabogár elleni védekezést rendben vég­zik a szövetkezetek. Nem így a meglehetősen nagy veszélyt je­lentő aranka irtását. Általános tapasztalat, hogy elhanyagol­ják, nem tulajdonítanak külö­nösebb jelentőséget ennek a munkának sem a szövetkeze­tek, sem a községi tanácsok. Tettek ugyan adminisztratív intézkedéseket, de ez magában véve nagyon kevés. Példa erre a ségesdi Űj Barázda esete. A községi tanács jelenítette a já­rásnak, hogy megkezdték a vé­dekezést, de nem ellenőrizte senki. Mert a tsz a vegyszer késése miatt nem tett semmit, s kivált a vörösheoékben mind nagyobb a fertőzöttség. Hibá­zott a tsz is, a tanács is. Ha másként nem ment, egy idő­sebb tagot megbízhattak vol­na azzal, hogy kapálja ki és égesse el a gyomot. Ugyanígy más szövetkezetek is már rég megtehették volna az óvintézkedéseket. Nem fel­szólításra, levelezésre van szükség sem Drávaszentesen, sem másutt, hanem gyors in­tézkedésre! Addig, amíg nem késő. Több felelősséggel kelle­ne törődni ezzel a látszatra ta­lán nem olyan jelentős, valójá­ban azonban igen fontos mun­kával. Nemcsak az a fontos, hogy a vegyszeres kukorica jó hozammal űzessen, hanem az is. hogy a pillangós takarmá­nyokban se keletkezzen kár, s jó minőségű szálast etethesse­nek a szövetkezetek. V. M. Június 23-án este hatvan or- szag zászlaja ereszkedett le az .árbocokról a Poznan! Nemzet­közi Vásár főterén jelezve, hogy bezárta kapuit Kelet és Nyugat kereskedőinek 32. póz­nám találkozója. A vásárt több mint félmillió látogató tekintette meg. Általános az a vélemény, hogy az idei vásárt a fokozott kereskedelmi tevékenység jel­lemezte. Különösen hangoztat­ják ezt a vendéglátó lengyelek, akik rekoirdszámban kötöttek üzleteket a vásár időtartama alatt. Ha kisebb méretekben is, de a vásár feltétlenül gyümöl­csöző volt a magyar külkeres­kedelem számára. Pavilonun­kat, amely kizárólag külkeres­kedelmi vállalatok irodáiból állt, sok külföldi kereskedő lá­togatta. A megbeszélések ered­ményeképpen számos üzleti megállapodás született. Érde­kességképpen említjük meg, hogy Magyarország egy immár világhírűvé vált lengyel orvosi berendezést, úgynevezett mű­szívet vásárolt Poznanban. (MTI) mivel az idén ismerkedett elő­ször a Hungazinnal. bizonyos fenntartással fogadta ezt az el­járást. Somogymeggyesen pél­dául hosszú hetekig zúgolód­tak, s úton-útfélen mondogat­ták: »Minek kellett ez ide? Csak a pénzt dobtuk ki érte, aztán a gaz mégis megeszi a kukoricát." Még a vezetők is kétségbe vonták a hungazino- zás eredményességét, s már- már azon kezdték törni a fe­jüket, hogy legjobb lesz, ha hozzálátnak a kapáláshoz, amíg nem vész kárba a 170 hold termése. Jó, hogy nem határoztak így. Mert közbejött egy eső, s rá néhány napra sárgulni, fonnyadni kezdett a gyom. Ma már mindenki azt hajtogatja: »Csodaszer ez a Hungazin ...« S nemcsak itt, hanem mind több községben lehet hallani ilyen véleményt. Az aszályos május és június eleje lehetetlenné tette, hogy a szer kifejtse a hatását. Ezért aggódtak sokfelé, ezért kezdték el Mikében, Rdtnyaújlakon sara- bolni a hungazinos kukoricát. De hamarosan félbehagyták ezt a munkát, mert észrevet­ték, hogy fölöslegesen fára­doznak, hiszen a gyomtalaní­tást az eső után elvégzi a vegy­szer. Somogyszobon, Bábony- megyerbem, Lakócsán, Heresz- nyén is és még sokfelé igen szépen fejlődnek a hungazinos kukoricák. Háromfán például, ahol hagytak néhány négyzet- méteres összehasonlító parcel­JlakxHlaiőnt Egészen pontosan: somodori lakodalom. S ez rangot jelent ezen a vidéken. A násznagyok és a vőfélyek kereken kétszáz­ötven vendéget toboroztak ösz- sze Kovács Jóska lakodalmá­ra. Meg is jelentek tisztesség­gel, s hogy ráadás is legyen, jöttek még ötvenen. A számve­vő szakácsnő háromszáz sze­mélyre terített. Amikor már együtt volt a násznép, a fúvószenekar rá­zendített a legénybúcsúztatóra. Ügy fújták, olyan szívhez szó­lóan, hogv az asszonynép csak­nem könnyekre fakadt. A diri­genspálcát az első vőfély kap­ta mára kézbe. A mokány, vil­logó szemű legény egyetlen szavára elhallgat a zene, a násznép sorba áll, és elindul a menet a menyasszonyért. Elöl a vőlegény, mögötte a koszo­rúslányok, középen a zenekar, utánuk a rokonság. Lassú, ün­nepélyes a menet. A falu öreg­jei a kiskapukban á&iak, és nézik a hosszú sort. A lányos házhoz érve a villogó szemű le­gény kopog az ajtón, aztán visszaszól, és hírt ad: — Még készül a menyasz- szony... A zenészek újra búcsúztatót fújnak. Kijönnek a szülők, ki­lép a menyasszony is. A vőfély csöndre int mindenkit és előre­lép, a régi, évszázados rigmust mondja: könyvvezető sorra teszi föd a kérdéseket. — Akarod? — Akarom. — Igen ..; — Igen ..; A fiatalok egymást nézik. Az újdonsült asszonyka arcát még jobban megszépíti a bol­dogság szivárványmosolya. A lakodalmas ház udvarán csárdást játszik a zenekar. Kö­vetkezik a menyasszonytánc. Addig táncol a fehér ruhás, fá­tyolos menyasszony, amíg át nem táncolja ma­gát az asszonyságba. És ez eltart jó fél óráig. Még a legöregebb vendég, a hetven­öt éves Máté bácsi is táncra perdül a fiatalasszonnyal. A fehér hajú ember kipödri hó- szín bajuszát, és úgy ropja, hogy öröm nézni. No de a férj iis kitesz magáért. És hogy tel­jes legyen a vígság, táncra perdül az egész násznép. Csak ketten állnak és néze­lődnek. Az újdonsült férj any­ja és testvére. Az anya ala­csony, piros arcú, csupa mo­soly asszony. — Pontosan harminc éve A testvér hirtelenszöke, izomember. — Azt mondom, legyenek nagyon boldogak... És megy a dolga után, mert véget ért a tánc, és a sátor megtelt vendégekkel. Tizen­nyolc szakácsnő hordja a tál­lakat. A leves száz tyúkból ké­szült. Százötven torta díszíti az asztalt. A pincemester jófajta borokkal kedveskedik. A szö­vetkezet nevében Bárány Tibor mezőgazdász köszönti a fiata­lokat. — Boldogságot, erőt és egész­séget.:; Mindenki fenékig üríti poha­rát. Éjfél után, a legnagyobb vigalom idején a házaspár vég­re szabad. Leülünk az egyik asztalhoz. — Ügy volt — kezdi a pi ros arcú férj —, hogy megismer­kedtünk ... Az asszonyka gyorsan köz­bevág, és befejezi a mondatot. — És megszerettük egy­mást ... A menyecskét ismét táncba viszik, ketten maradunk. lát, máris szembetűnő, hogy milyen kedvezően hat a kuko­rica fejlődésére ez a vegyszer. A félelem, hogy nem válók be a Hungazin, már úgyszól­ván megyeszerte megszűnt. Szólni kell azonban arról is, hogy a növényápolás, a takar­mánybetakarítás egy kissé el­terelte a figyelmet az időszerű növényvédelmi munkákról. Nem egyforma figyelemmel tü­köré seregLettek a többiek is. Éva megsimogatta a riadt állatot... Jártás gallyakból sint csinált,és ráillesztette az őzike beteg lábára. Átkötözte a galy- lyakat, aztán óvatosan láb­ra segítette az őzikét. Az ál­lat nehezen bár, de arrább ug­rált, s eltűnt a bozótosban. Jár- fás körülnézett, szinte látszott rajta, hogy várja az elismerést. — Éhen pusztult volna a sze­rencsétlen néhány napon belül. Legalább egy hét kell, amíg úgy összeforr a csontja, hogy táplálékot tud szerezni magá­nak — mondta. Az egyik vac.ász hirtelen fel­kapta fegyverét, előrefurako- dott, célzott, s máris lőtt. Sokan megijedtek a durranástól, ame­lyet a hegyék is felfokoztak. — Miért nem szólt előbb? — ugrott oda hozzá Jártás. — Nem szabad mindenre lövöl­dözni! — mondta németül, kissé mérgesen. — Róka volt-..-válaszolta a külföldi. — Eltalálta? — Azt hiszem, igen.= — Gyerünk mindannyian, megkeressük... — hívta Jártás a többieket is. A kirándulók nekiszaladtak a lejtős résznek, s szétszóródtak. — Lánykérőbe jöttünk, íme, itt a násznép .;. És a szép szavaik után bú­csúznak a szülők. Búcsúzik a menyasszony is: — Köszönöm, hogy fölneveltek, köszönöm, hogy vigyáztak rám. Mindent megköszönök..: A tanácsiháza előtt szinte ott az egész falu. Mindenki látni akarja a fiatal párt. Bent a föl­díszített teremben az anya­Mindenki kereste a rókát. Sipos és Éva együtt hajtogatták fél­tre a bokrokat, de a róka nem volt sehol. Zengett az erdő, az üdülők vidám kutató kedvvel szalad­gáltak a bokrok között, mintha legalábbis a fáraó kincseit. kel­lett volna megtalálniuk. Sipos egy pillanatra úgy vél­te, hogy senki sem figyeli őket. Elkapta a lány kezét, és meg­csókolta. Éva azonban elrán­totta. — Nem játszom így tovább! Viselkedjen rendesen! — mondta határozottan Síposnak, aki azt hitte, hogy a lány máris behódolt neki. Csalódott arcot vágott, és sokáig hallga­tagon ment Éva mellett. A rókát nem lelték meg, ugyanígy, ugyanitt volt az én lakodalmam ... És emlékezik: — Verekedés, konok gyerek volt az ón fiam. Most meg szó- fogadó, szorgalmas és nagyon dolgos. Csak egyszer nem foga­dott szót. Amikor megalakult nálunk a szövetkezet, azt mondtam neki: eredj, fiam, keress magadnak könnyebb (életet. Nem ment el, és az első ♦ naptól kezdve példamutatóan J dolgozik. De többet is keres, ♦ mint testvére a vasúton! A szö­vetkezet megbecsüli, ötezer fo­rintot, két hízót és egy üszőt adott nászajándékba: A me­nyem is dolgos kezű; nem fél­jtem őket, szépen meglesznek *majd. Mi a földért gürcöltünk, ők már másképpen éln ek... — Megleszünk ám jól — fű­zi tovább a szót a férj. — Ed­dig is megtaláltam a számítá­somat itthon, ezután meg csak jobb lesz. Dolgozunk szorgal­masan, és boldogan élünk. Ha két ember megérti egymást, övék a világ ... Másnap délután még javá­ban állt a lakodalom. Máté bácsi frissen, legényesen járta a tvisztet. De nemcsak ő, a töb­bi öreg is próbát tett. És sike­rült ... A nagy vigalomban észre sem vették, hogy eljárt az idő. A fehér bajuszú öreg tréfásan odakiáltott: — Ezt is írja meg! Hogy So­modorban ilyen a lakodalom... Szót fogadtam. Németh Sándor Július 1-i belépéssel keresünk vizsgával rendelkező építőipari normást. Útiköltséget csak fölvétel esetén térítünk. SOMOGY MEGYEI ÚTÉPÍTŐ VÁLLALAT, Kaposvár, Árok utca 4. Telefon 20-65. (51390) nyilván el sem találta a va­dász. Lassan már délfelé járt az idő, de még egy valamirevaló vad sem akadt puskavégre. Jártás javasolta, hogy térje­nek vissza a szállóihoz, de a vadászok hallani sem akartak róla. így aztán kettévált akis csoport, a külföldiek tovább mentek, az üdülők pedig el­indultak visszafelé:.. (Folytatjuk.) VIZSGÁZOTT hűtőkompresszor-kezelőt és karbantartó kőművest FELVESZÜNK. Húsipari Vállalat, Kaposvár, Vöröshadsereg útja 67—69. ____________(3683) A Somogy megyei Tatarozó és Építő Vállalat könnyű- vagy nehézgép­kezelői vizsgával rendelkező dolgozót fölvesz állandó munkára. Jelentkezés: Kaposvár, Májas 1. ntca 52., gépészeti iroda. ____________________(51172)

Next

/
Oldalképek
Tartalom