Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-21 / 143. szám

Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA } Szellemi vetélkedő Balatonföldváron Hétfőn este a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa, az OTP, az Állami Biztosító és a helyi szakmaközi bizottság rendezé­sében szellemi vetélkedőt ren­deztek a balatoni földvári sza­badtéri színpadon, A díjtalan belépés nemcsak a faluból von­zotta az embereket, sokan el­jöttek az üdülőtelepről is. Így meglehetősen vegyes közönség előtt zajlott le ez a népszerű, ebben az esetben azonban sem színvonalasnak, sem érdekes­nek nem mondható szellemi fejtörő játék. Miért nem vál­hatott a földvári est tartal­mas, izgalmas eseménnyé? A vetélkedő »szakmai« jel­legű kérdései — közöttük, nem vitás, sok közérdekű is akadt — biztosítási, hitelezési vagy (Tudósítónktól.) A VI. magyar békékongresz- szuson részt vevő küldöttek és meghívott vendégek sok olyan kedves epizódnak, megkapó jelenetnek voltak részesei, amelyek azt igazolták, hogy a kongresszus több száz részve­vője egy nyelven, a béke nyel­vén beszélt * * * A külföldi delegációk közül a Ghánád Köztársaság négy képviselőjének volt a legna­gyobb sikere. Kedvességük szinte kimeríthetetlen volt. A szünetekben valósággal meg­ostromolták őket az autogram- kérők, s az afrikai asszonyok arátsággal nyújtották kezű­ét, és adták az aláírásokat * * * A kongresszus második nap­ján reggel minden küldött asz­talán ott feküdt a javaslat az Országos Béketanács leendő tagjaira. A jelölő bizottság ja­vaslatát a kongresszus határo­zattá emelte, és megválasztot­ták a magyar békemozgalom országos vezérkarát. Megyénk­ből Bemard Jenőné göllei igaz­gatóhelyettes, Horváth János görgetegi tsz-elnök, Rosta Jó­zsef szegerdői tsz-tag és Dévai Zoltán, a MÉSZÖV művelődé­si előadója lett tagja az Orszá­gos Béketanácsnak. * * * A kongresszus szüneteiben a Parlament folyosóin nagy volt a sürgés-forgós. Beszélgető cso­munkajogi és egyéb propagan­dacéllal hangzottak el. Az ilyen kérdések jogosultságát ed kell ismerni. Ezért a »ho­gyan« szempontjából emelünk kifogást. Az előző évek tapasz­talatai alapján országos és megyei kulturális szerveink már korábban megállapodtak a Balaton-part nyári műsorpo­litikájának megjavítását, szín­vonalának emelését szolgáló intézkedésekben. A hétfő esti vetélkedés — minden jó szán­déka melliett — nem szolgálta ezt A szereplőknek igyekezetük ellenére sem sikerült az ér­deklődést mindvégig ébren tartó műsort nyújtaniuk. A kérdések és a válaszok nélkü­lözték az ismeretterjesztő portok alakultak ki, ismerked­tek egymással a megyék kül­döttei: munkások, a különböző felékezetek papjai, tudósok és tsz-parasztok, a külföldi dele­gációk tagjai, művészek és alkalmazottak. Országunk több vezetőjét is ott láthattuk a beszélgetők között, körülfog­ták őket a küldöttek. A leg­több kérdés és válasz a legfon­tosabbról, a békéről szólt, * * * Hatalmas lelkesedés lett úr­rá a kongresszusi teremben akkor, amikor az elnöklő dr. Sík Endre nyugalmazott kül­ügyminiszter félbeszakította az egyik küldött felszólalását, és a kongresszus részvevői meg­hallották a rádió rendkívüli adását Valentyina Tyereskova űrutazásáról. Sokán siettek a szovjet delegáció nőtagjához, és szívből jövő gratulációkkal, kézszorításokkal, ölelésekkel halmozták el. Az amerikai kül­döttség vezetője — szintén asz- szony — is fölkelt helyéről, és gratulált a szovjet küldöttség nőtagjának, s megcsókolta a kongresszus részvevőinek taps­vihara közepette. Egy felszóla­ló később meg is jegyezte e jelenetre utalva, hogy akkor lehetünk majd igazán boldo­gok, ha az államok vezetői is az itt történtekhez hasonlóan ölelik meg egymást, szentesít­ve a leszerelés és a békés egy­más mellett élés politikáját. hangvételt, sok helyütt propa­gandaízűire sikerültek, és pon­tatlanok voltak. Szlonka Már­ta, a Csiky Gergely Színház művésze mint a vetélkedő já­tékvezetője kellemes, vonzó egyéniségével törekedett kéz­ben tartani a játék menetét. Azonban megnehezítette mun­káját a közönség fegyelmezet­lensége, s megjegyezzük, hogy a játékvezetőt a passzív és ha­tározatlan zsűri többször cser­benhagyta. Baranyi László, a Osiky Gergely Színház művésze ma­gánszámokat adott elő. Ezek egyike-másdka már nagyon »szakállas«; a jassznyelv szó­készletének felvonultatása pe­dig általában, ellenkező hatást vált ki, fonák sikert eredmé­nyez. A gomlbócevő magán­számban karaktert, igazi ka­baréhumort nyújtott Baranyi Lászlói. Kaminszky Katalin táncdalai halványabbra sike­rültek a megszokottnál A Metronóm Együttes túl keve­set és kevés színnel szerepelt. Egészében: joggal kérhetjük számon a legfontosabb kellé­keket: a jó humorral átszőtt műsor szórakoztató jellegét, gördülékenységét, változatos­ságát. A továbbiakban ezekkel a tulajdonságokkal kellene a rendezőknek átitatniuk min­den szellemi vetélkedőt; Wallinger Endre Megalakult megyénk huszonharmadik takarékszövetkezete (Tudósítónktól.) Vasárnap a kadarkúti mozi­ban több mint 160 takarékszö­vetkezeti tag jelent meg, hogy kimondja a Kadarkút és Kör­nyéke Takarékszövetkezet megalakulását. 326 takarékszö­vetkezeti tag fizette be 100 fo­rintos részjegyét A szövetke­zet megválasztotta tiszikarát: az igazgatóságba 11, a felügye­lőbizottságba pedig 4 tagot. Az igazgatóság elnökévé és a ta­karékszövetkezet ügyvezetőjé­vé Grosz Imréit, a felügyelő bi­zottság elnökévé pedig Hege­dűs Józsefet választották meg. Szegény A márciusi nap hajnali égre rajzolt aranyküllöi alatt né­mán lapultak a bámuló szán­tások, a zsendülö vetések. A hajnali fény a kocsifészerek sarkaiban és a pajták szögle­teiben birkózott a homállyal. Szikár termetű paraszt lökte meg az istálló ajtaját. Tágra nyílt szemmel nézett be. — Mi van? Nahát, még segí­teni se kellett? Jól van, Csil­lag! Nincsen különösebb ba­jod? Szép kis csikó, kanca! Te megmaradsz anyád helyett, az már úgyis a tizenötödiket jár­ja. A család sorra bámulta a kis görbe lábú, esetlen jószágot... Aztán a görbe lábakat gyorsan kiegyenesítette a múló idő. Szemlátomást fejlődött a kis állat, s nemsokára olyan bá­tor lett, hogy még a palacsin­tát sütő gazdaasszony mellé is bemerészkedett a konyhába. Ki tudja, hányszor vágtatott végig az udvaron. — Te, csinálj valamit ezzel a csikóval — mondogatta a gazdasszony —, mert már a méreg megesz vele, mindig olyat művel, amit nem szabad. Kösd már meg! «- Nem, nem lehet, még csak Remény hadd töltse kedvét, akkor lesz belőle erős, izmos állat ez az én Reményem. Megmarad az anyja helyett... Kétéves korában már hám került a nyakába és kezdődtek a gondok. Sokszor megnézte a hámot, amely törte a bőrét. Először inkább oldalra szeretett volna menni, nem előre. De később beleszokott, és hűséges igavonó lett. Aztán a barázda következett. Hasogatta a fekete földet, amíg a gép ki nem szo­rította onnét. Így lett a Re­mény munkahelye a dombok oldalain katonásan sorakozó szőlő. Szívesen sétálgatta vé­gig a rendeket a kapáló ekével. Néha lekívánkozott egykori otthonába, és egyszer meg is tette. Amikor az erdei patak­ra küldték inni — mert oda sem kellett neki vezető —, nem inni ment, hanem a falu felé. A vasúti sorompót éppen le­engedték. Akkor érkezett oda, amikor a vonat. Illemtudóan elengedte a szerelvényt, aztán megunta a várakozást, és visz- szafordult arra, ahonnan jött... Sokszor ellegelészett az éb­redő erdőszéleken. De mire fel­hallatszott az esti harangszó, akkot ra már az istállóban áll­dogált. Kevés baj volt vele, mert hűsége, szelídsége és ere­je mellett okossága volt a na­gyobb. Tudta, hogy a szőlőso­rokban, ahol már borzolt friss föld van, oda már nem kell menni, a szomszédos rendbe fordult be olyan ügyesen, hogy sohasem sértette meg a szőlő­tőkéket. Nagy volt a becsülete; a környéken ismerte minden­ki, mert sokat segített mások­nak is. Nem rettent meg a sá­ros, nehéz utóktól, a hasig érő hótól; bátor volt, csak a gé­pekkel nem barátkozott meg. Talán tudta, hogy ez lesz a magafajta lónak a veszte. Az autóbusz szusszanásaü nem szerette, füleit hegyezve iramo­dott el mellette. Négy évvel ezelőtt új »be­osztást« kapott. Vadászló lett belőle. Művelte a vadaknak vetett földet. Esti és kora haj­nali lesekre vitte a vadászo­kat. Nagyon ismerte az erdei utakat. Magától oda ballagott az élesett vad mellé, s tudta vezető nélkül is, hogy merre van a kocsi, melyre föl kell húzni az áldozatot. Most már nem egyedül volt, két foxi volt a hálótársa. Keresték egymást, hogyha nem voltak egymás kö­rül. Megszokta a lövést is, ké­sőbb már az sem izgatta. Aztán elkullogott egymás után tizenkét tavasz, tizenkét nyár, tizenkét ősz, tizenkét tét HÁRSFAVIRÁGSZEDÉS BALETTVIZSQA A tanév végi események so­rában évek óta sajátos helyet kap a balettiskiolásak vizsgája. A szülők, a hozzátartozók és — senki jobban, mint ők — a balettiskolások izgatottan vár­ják a napot, amikor színpadra •lépve számot adhatnak szor­galmas munkájukról. Nehéz eldönteni ilyenkor, hogy kié: a szereplöké-e vagy hozzátarto- zóiké-e a nagyobb élmény. A balettvizsgát szombaton este tartották meg a Latinka Művelődési Házban. Az első szám arról tanúskodik, hogy akármilyen cseüés-botlás kere­kedik a betanított népi gyer­mekjátékból, a legnagyobb si­kert mindig a négy-ötéves ap­róságok kedvességben utolér­hetetlen szereplése aratja. A vizsgán ezúttal nem összefüg­gő műsort láthatott a közönség, hanem tananyagot: a megta­nult lépéseket és az ezekből összeállított táncokat. A fehér balettruhás csöppségeket na­gyobbacskák követték előké­szítő tánclépések (galopp, val- cer, polka) bemutatásával, majd egy galopplépésekből ösz- szeállított társastánc követke­zett. Egyszerű balettgyakorla­tokkal szerepelt a 10—12 éve­sek csoportja. A továbbiakban az egész test harmonikus fej­lődését szolgáló művészi torná­éi kéziszer-gyakorlatokat lát­hattuk. Ezen már igen nagy ügyességet, ritmusérzéket és fi­gyelmet követelnek a szalag- táncban, a labda-, bot-, buzo­gány-, karika és egyéb torna- szeres gyakorlatban. A második részben kosztü­mös táncokat mutattak be a növendékek. A kisebbek baba­táncot, a nagyobbak néhány klasszikus táncot, illetve tánc- részletet: menüettet, mazurkát, »Pas de trois«-t, adtak elő. A menüett volt a legcsiszoltabb, a legsikerültebb. Piero és Pie- refrt táncának szóló részében a balettiskola fiatal, de régi nö­vendékét, Pőcze Zsuzsát lát­hattuk viszont. A vizsga műsora Csajkovsz­kij Virágkeringőjével fejező­dött be, W. E. — Te nagy havú tizenkette­:, de kifárasztottál! — így ■ídolkodhatott magában, íikor a sok erdei útra emlé- zett. Sok szénát, kukoricát rdott el ezen a télen az erdő djainak. A későn jött tavasz leketlen sara az istállóba nyszeritette, jó ideig nem It befogva. Zgyszer aztán az erdei pa­cok mentén, a rekettyéken ■hek döngicséltek, és szántá- c pirultak, vetések zsendül- ; megint. A pacsirták a tar- szi nagy hangversenyre ké- ilödtek. A Remény pedig a mszi első útra. örömmel lé­it ki az istálló ajtaján, ma­ment a rúd mellé. A Szúszi ;g a Bogáncs, a két foxi a csira ugrott. Már közeledtek erdőhöz, amikor a Remény ntítani kezdett a hátsó Iá­ra. — Na! Mi van veled? Bele­déi valamibe? — ugrott hoz­a gazdája. De nem volt nne sem szeg, sem kő. — Na, próbálkozzál! — kér­te, de alig bicegett el két- íz métert, rogyni kezdett, izdája kétségbeesetten állt dlette, a két kutya fájdal- isan csaholt. Sok minden ke- sztülszaladt az ember emlé- zetén, ahogy nézte a kínlódó, öszörgő lovat. Milyen hű se- őtárs volt, milyen ügyes, os állati Nem» nem szabad veszni hagyni, úgy hozzánőtt a szívéhez, olyan könyörgö-szen- vedö tekintettel néz... Orvo­sért gyorsan! Már indult is. Hívta a kutyákat, de azok ott maradtak a fekvő ló mellett. Mire az állatorvos megérke­zett, már emberek csoportja vette körül a lovat. Mi lehet a baja? Az orvos csöndesen fe­lelte: elöntötte a vér, valahogy vissza kell vinni az istállóba, és föl kell csigázni. Este nyolcra került arra a helyre a Remény, ahol szüle­tett. Éppen olyan gyámoltala­nul vergődve, mint születése első perceiben. Talpra állítot­ták, de csak összerogyott... Minden hiába volt.,. Késő estére járt, amikor mindenki elhagyta a kis istál­lót, csak a Remény, a Szuszi és a Bogáncs maradt együtt. A Remény már a fejét sem bírta fölemelni, nehéz nyögéseibe a Szuszi fájdalmas visítása ve­gyült. A kutya odasimult cim­borája mellé, s az patáival most is úgy kapált, mint ami­kor járta a hegyi utakat, az erdei ösvényeket... Reggel, mikor az erdész ki­nyitotta az istállóajtót, a Re­mény csillagos feje majd a kü­szöbre ért. Ügy feküdt ott örökös álmában, mintha indul­ni akarna a jószagú madárda­los erdő, a megszokott utak felé.— Cséplő József SO/ZOfi Korán kezdi Fiatal mama ül kislányá­val a cukrászdában. Egy fia­talember lép be a helyiség­be, körülnéz, majd letelep­szik az egyik asztalhoz. A fiatalasszony elég feltűnően nézi a férfit. Észreveszi ezt a kislánya s megkérdi: — Mondd, anyukám, miért nézed annyira azt a bácsit? — Semmi, kislányom, csak azt nézem, hogy milyen szép a ruhája __ — Igen? — jegyzi meg a gyerek. — Én meg azt, hogy milyen szépek a szemei. Különös orvosi reklám A Nyugatnémet Orvosi Tanács 250 márka pénzbün­tetésre ítélt egy negyvenhat éves nőorvost »orvosi hiva­tásához méltatlan magatar­tása« miatt. A kölni orvos ugyanis nem elégedett meg azzal, hogy a kapura kiírta a nevét és hivatását, ha­nem ráfestett a táblára egy jól megtermett gólyát is. Sőt gépkocsija hátsó ablaká­ra is gólyát festett. Ahogyan a cipész cipővel, az órás órá­val, ő gólyával jelezte a mesterségét. • • » Egyiptom oázisain már öt­hatezer évvel ezelőtt nép­szerűek voltak a labdaiáté- hok. Erről tanúskodik, hogy a régészek labdákat találtak egyes fáraók sírjában. Ebből arra következtetnek, hogy már abban az időben is is­merték a labdarúgást. • * * Két bivaly egy vőlegényért Olyan, nagy a férfihiány a dél-vietnami Dalat község­ben, hogy a lányos mamák­nak ugyancsak jól ki kell nyitniuk az erszényüket, ha vőlegényt akarnak venni. A mostani árfolyam: két bi­valy. Elvitte a szarka egy dalmáciai asszony ha­risnyáit. ' Az utóbbi időiben gyakran panaszkodott szom­szédainak, hogy a szárítókö- téürő! nyomtalanul eltűnnek a harisnyák. Jó néhányszor lesben állt, hogy rajtakapja a tolvajt, de sokáig ered­ménytelenül. Egyszer aztán mégis sikerült lelepleznie egy szarka képében. Egy kö­zeli tölgyfán megpillantotta a szarkafészekből kilógó ha­risnyákat, amint a szél lo­bogtatta őket. * * • tfj hóbortnak Hódolnak a nők az Egyesült Államok­ban. A legújabb tomagya- J'orlat a seprűlovaglás. Állí­tólag egyaránt jó savanyí­tásra, láb- és hasizomfej­lesztésre. Amerikából már átterjedt Nyugat-Európába is a legújabb divat. Lehet, hogy boszorkánytáncnak is jó ez a testgyakorlat? Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra H Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom