Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-20 / 142. szám

Csütörtök, 1963. június 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP / //// hit hat napja... AZ ELŐDÖK NYOMÁBAN kásos megbeszélését — ezúttal fiatal műszakiak tanácsának munkájáról beszélgetünk. Ta­valy a TRANSZ VILI., fiatal­Az asztalon — jegyzetek, papírlapok, könyvek között — piros, kék és fekete betűkkel teleírt spirál naptár. Telefon cseng, meghívót hoz valahon- nét a postás, az egyik közép­iskolából két lány keresi Var. ga Terézt, a városi KISZ-bi- zottság politikai munkatársát — és a naptárban szaporod­nak a bejegyzések. HÉTFŐ _______[ »É rtesíteni a propagandistá­ba t« — és utána három fel­kiáltójel. — Június 24-e és 29-e kö­zött értekezleten vesznek részt a megye propagandistád — mondja Varga Teréz. — A meghívókat postázom. Az alapszervezeteknél új oktatási formát vezetnek be, az érte­kezleten a »Társadalmi isme­retek tanfolyama-« elvi és gya­korlati kérdéseit vitatják meg a propagandisták. Űj, »fiatalo­sabb« és szemléltetőbb lesz az oktatás, mint eddig volt. KEDD________| C eruzával irt bejegyzések alatt ez áll: »Sajtóznyomda.« Este hat órára a Somogyi Ifjúság című — a közeljövő­ben megjelenő — megyei ifjú­sági folyóirat városi »szerkesz­tő bizottságát« várja Varga Teréz. — Az üzemi és középiskolai fiataloknak ez lesz a harma­dik megbeszélésük, megígér­ték, hogy kéziratokat is hoz­nak a júliusi számba. Este meglátogatjuk a nyomdát, a »szerkesztő bizottság« tagjai megismerkedhetnek az újság­készítés »titkaival«. SZERDA | »Fodrász Ktsz«... — A közelmúltban alakult meg a Fodrász Ktsz alapszer­vezete, kezdeti nehézségekkel birkóznak, segítséget kértek a városi bizottságtól Szerda reg­gelre várom a KISZ-titkárt, közösen állítjuk össze az alap­szervezet második félévi prog­ramját. A nap minden perce foglalt, kora reggeltől késő estig meg­beszélések, kimutatások ké­szítése, üzemlátogatás. így van ez minden héten. Szerda a legforgalmasabb nap. CSÜTÖRTÖK 1 * 27 — Csütörtökön tartjuk a társadalmi kultúrosztály szo­a József Attila olvasómozga­lomról. Az aktívák kimennek az alapszervezetihez, a megbe­széléseken beszámolnak a mozgalom állásáról. Kaposváron egyébként 258- an szerezték meg a József At­tila oivasómozgalam aranyfo­kozatát. 139-en az ezüst- és 449-en a bronzjelvényt. S2ép eredmény — és még nem is zárult véglegesen a mozga­lom;.. PÉNTEK I »Jelentés a brigád-vizsgálat­ról.« — Nemrég fejeződött be a középiskolai KISZ-alapszej ve­zetek munkáját felmérő bri­gádvizsgálat. A mezőgazdasági technikum alapszervezeténél voltam, a tapasztalatokról kell jeüen+ést készítenem. Pénteken küldöm el az 1-963 '64-es okta­tási év megindításáról készült részletes jelentést is. SZOMBAT j — Délelőtt a TRANSZVILL­hoz megyek, a közelmúltban választottak új vezetőséget A jai nagyon szép eredményt ér­tek el a takarékosságban, és számos használható, értékes újítást nyújtottak be. Ügy hal­lom, hogy most is védnöksé­get vállalnak a KISZ-isták egy munkafolyamat fölött. A délután még üres, de cseng a telefon, és az egyik vállalat KISZ-titkára szomba­ti rendezvényre hívja Varga Terézt... És ez csak egy-egy tenniva­ló — napi »bontásban«. Nincs olyan napja a hétnek, hogy programon kívül ne lenne va­lami tennivaló: a múltkor a textilművektől jött egy szülő, hogy segítsék elhelyezni bete­ges fiát. Segítettek, a fiú az­óta az egyik tanácsi vállalat­nál dolgozik. Máskor K1SZ- esküvőt szeretnének rendezni a fiatalok, sok tennivá'ót je­lent ez is. Gyakran kopogtat­nak a KISZ-isták eevéni gondjaikkal. Emellett Varga Teréz tanul, az esti egyetem felvéteE vizsgájára készíiL Hat nap a hétből. Egy po­litikai munkás »piros betűs hétköznapjai«;;. Vinese Jenő * Alaposabb ellenőrzést! lyf eg akkor sem értek egyet a Somogy megyei IHetek­iTX kiszabási és Vállalati Adóhivatal illetékkiszabási csoportjával, ha arra hivatkoznak is, hogy öt éven belül bármikor intézkedhetnek. Történt ugyanis, hogy jő néhány kaposvári lakos még 1959-ben gázpalack-kiutalás iránti kérelmet juttatott el a városi tanács kereskedelmi osztályhoz. Némelyikük azonban elfelejtett 10 forintos okmány bélyeget ragasztani a kére­lemre, ezért aztán — ahelyett, hogy azon nyomban vissza­adták vagy visszaküldték volna az iratokat — 1963-ban fel­szólítás érkezik az adóhivataltól, hogy az illető fizesse meg a 10 forintot és hozzá 10 forint bírságot is. Mintha a közbeeső időszakban nem leftt volna vizsgá­lat, revízió! Még az sem elfogadható indok, hogy »nem ke­rült a revizorok kezébe« az aktaköteg, s hogy »az adóhiva­talnak a legkellemetlenebb, mert olyanokon is be kell haj­tani az összeget, akiknek a kérelmét annak idején ébuta- sították«. Vajon milyen »alapos« munka folyt, ha négy év múl­va veszik észre, hogy valami nem stimmel? És volna még egy megjegyzés: A kereskedelmi osztály beosztottjai nem ismerték a szabályokat, hogy nyugodt tel­kiismerettel iktatták a bélyeg nélkül érkezett kérelmeket? Nem nagy összeg az a 10 forint bírság. A törvényes rendelkezések értelmében meg kell fizetni. De ha némelyek egy kicsit is körültekintőbben végzik munkájukat, akkor most nem kerül sor a felszólítások kiküldésére. P. Gy. Pintér László — Szabó István: WmJTm (27) Mégis rosszul esett neki, hogy a hét végére tervezett prog­ramjuk ismét felborul, és két hétig újra egyedül kell lennie a gyerekekkel. Ő is dolgozott, és ráhárult a két gyerekkel járó minden gond, baj. Előfor­dult, hogy a férje hetekig csak vendégségbe járt haza, fehér­neműt váltani. De az is meg­történt már, hogy hazaküldött ingért, alsónadrágért, mert még arra sem volt ideje, hogy haza­szaladjon ... Tiltakozott ben­ne az asszony, az anya, noha titkon megértette... A gyerekek vacsora közben elmesélték, mit láttak a televí. zióban: helyszíni közvetítést Lillafüredről, az üdülőből. Nem tudták megérteni, hogy az ap­juk mért kapja föl a fejét, s miért szalad a telefonhoz ... Csak amikor lecsillapodva visz- szatért a vacsorához, akkor merték megkérni, hogy enged­je el őket is Lillafüredre nya­ralni. Pálos megígérte, hogy a télen szerez beutalót. — Mondom, hogy egészen biztos ... — nyugtatta meg a kisfiút és a kislányt, de hirte­len olyan álmosság vett rajta erőt, hogy alig tudta nyitva tartani szemét... A gyerekek vissza akartak ülni a televízióhoz, de édes­anyjuk ágyba parancsolta őket. — Le kell feküdni. Külön­ben is apátok egész éjjel nem aludt. Nem szabad bekapcsol­ni a televíziót. Mars mosdani, aztán fekvés ... Fél óra múlva már sötét volt a Pálos-lakásban. Aludtak a gyerekek is, a szülők is. Éjfél lehetett, amikor megszólalt a telefon. Az őrnagy azonnal föl­ébredt, s a kagyló után kapott, hogy a csengő ne verje föl az egész házat. — Igen... — mormolta ál­mosan a telefonba. — Mikor?... Küldjenek kocsit... — vála­szolta, most már teljesen föl­ébredve és lehalkítva a hang­ját. Félesége fölemelkedett a két­személyes rekamién. — Mi van. már megint? — suttogta, hogy a szomszéd szo­bában föl ne ébredjenek a gye­rekek. — Be kell mennem ... Az asszony nem válaszolt A sötétben megkereste férje ke­zét, végigsimította és megszo­rította. — Ne haragudj az esti dolo­giért ... Kibuggyant belőlem ... — mondta. Pálos kibújt a pap­lan alól, és a sötétben öltöz­ködni kezdett. — Gyújtsd fél nyugodtan, úgysem alszom — biztatta az asszony. — így is megtalálok min­dent ... Aludj csak ... — Fel­öltözködött, csak a cipőjét vit­te a kezében. Megcsókolta fe­leségét, aztán halkan kinyitot­ta az ajtót. Zokniban Osont át a gyerekek szobáján. Egyik sem ébredt föl. Kisietett a lépcsőházija. A kapu előtt még vagy öt percig kellett várakoznia, amíg a kocsi megérkezett. Akkorát csikardult a fék, mintha sziré­na hasított volna a levegőbe. — Fölveri az egész utcát! — korholta Pálos a sofőrt. A kocsi megrándult, és óriá­si sebességgel száguldott végig az úttesten. Odabenn már várták az em­bered. Istvánfi volt az ügyele­tes parancsnok, ő jelentett: — őrnagy elvtárs, a B. 26-os negyven másodperces adást su­gárzott. A huszadik másodperc­ben rá tudtunk állni; de ilyen, rövid idő alatt ismét csak annyit sikerült megállapítani, mint korábban. — A szöveg? — Fejtik! Illetve, valamit mégiscsak megtudtunk — mondta Istvánfi. — Mit? — Menjünk fel, őrnagy elv­társ, a rádiósokhoz... Fölmentek. — A nyolcas fogta — tájé­koztatta parancsnokát István­fi százados. Végigmentek a rádióster­men, a falakon viliódzó vörös és zöld fényű lámpák, műsze- mk mellett, axtáo megálltak Volt a Tpponárd úton egy félbemaradt épület. Szemcséző- üzemmek készült, az eredeti terv azonban megváltozott. Az épületet a Budapesti Világítás­technikai Vállalat kapta meg azzal, hogy bővítse ki, létesít­sen benne részleget. Az épít­kezést csakhamar folytatták. Akiknek útja az üzem mellett vezetett el annak idején, ezt kérdezték: — Mikor lesz ebből világítástechnikai gyár? Va­jon nem lett volna-e jobb mégis szemcsézőüzemet építe­ni vagy mást? — A kimondott szavak mögött érezni lehetett a ki nem mondott gondolatot. Vajon felzárkózik-e valaha ez az üzem a város többi gyára mögé? A választ az azóta eltelt idő megadta már. A Világítástech­nikai Vállalat kaposvári gyára nemcsak utolérte a város üze­meit, hanem egy részét már el is hagyta. A textilműveken kí­vül nincs még egy ilyen csi­nos külsejű gyár Kaposváron. A korszerű, barátságos szerelő­csarnok, a modem, otthonos szociális helyi­ségek, az épü­lettömbök cél­szerű, leve­gős elrende zése, a tiszta­ság, a rend azok, amik az első pillantásra szembetűnnek Mindez nem­csak a terve­zőknek, nem­csak a nagy be­ruházási ösz- szegmek köszön­hető: nagy ré­szük van ben­nük az üzem vezetőinek, dol­gozóinak is. Látszik, hogy magukénak vallják a köz­mondást: »Rend a lelke minden­nek.« A tiszta­ság és a rend pedig pontos­ságra ösztönöz. Domonkos Magdolna, a Béke-brigád legfiatalabb tagja. Az üzem megindulásakor olyan hangok hallatszottak, hogy az itteni gárdával nem lehet a tervet teljesítem. A munkások egy része ugyanis még sohasem dolgozott üzem­ben, s akadnak szép számmal olyanok is, akik­nek — enyhén szólva — nem fűlik a foguk a munkához. Akkoriban jártam az üzem­ben, amikor egy szocialista címért küzdő brigád alakult. A szereidében dolgozi k ez a kis közösség, összetétele igen vegyes. Van köztük háziasz­..........................................♦♦♦•♦♦♦♦♦♦♦^szony. régi és újdonsült mun­♦ kás, sőt egy iskolából nemrég az egyik kalitkánál, ahol egy ! kikerült lány is. Az utóbbit civil ruhás rendőr ült fején |Szántó Irmának hívják. Az o hallgatóval. Istvánfi százados i véleményére voltam a legkí- a kis asztalról fölvett egy gra- iváncsibb, hiszen még a legfo- fikont, és odaadta Pálosnak. — Nézze, őrnagy elvtárs, a Gráf Lajosáé brigádvezető. kislány igen jó teljesítményt ért éL A szomszéd műhely szocia­lista címért küzdő Béke-bri­gádjának példája keltette föl a Dózsa-brigád tagjaiban a vá­gyat, hogy küzdjenek a meg­tisztelő címért, s hogy közöt­tük is megerősödjön az az egy­mást segíteni kész, baráti szel­lem, amely a Béke kollektívá­ját oly vonzóvá teszi. A Béke-brigád méltó jó hí­rére. Nemcsak a termelésben jeleskednek, hanem sokat vál­lalnak az egyéb teendők el­végzéséből is, különösen a kultúra terjesztéséből. Öröm­mel újságolták, hogy új szek­rényt kapott könyvtáruk, s igyekeznek minél otthonosab­bá varázsolni. Győrfi Károly- ná, a Béke-brigád tagja vállal­ta a könyvtárosi teendők ellá­tását. Harmincegy olvasója van már, és egyre többen ér­deklődnek a könyv iránt. Eb­ben része van Sas Isttvánnénaki Fábián Istvánnénak, Szabó Gé- zánéndk, K. Horváth Sándor- nénák, Kovács Bélárának —» a Béke-brigád példamutató tagjainak és különösen Győrfi- nériek. Amit a Béke-brigád megkez­dett, mind többöl folytatják. Nem akarom azt mondani, hogy a Világítástechnikai Vál­lalat nagy jövő előtt álló kö­zösségében nincs magárótmeg­hullámvonalak nagyon sza­bálytalanok. Nyilvánvaló, hogy az adás hegy közelében tör­tént. — Lehetségies.... Hol a szö­veg? — Hozom. Pálos átfutotta a gépelt pa­pírlapot. Mindössze három mondat állt rajta: »Fecske biz- tonságban van. Vételi lehető­ség jó. Futárküldeményt meg­kaptam.« — Hát ebből nyilvánvaló, hogy Kemecsei halála és a Fecske-ügy összefügg... — dörzsölte az állát Pálos. Elő­vette cigarettatárcáját és rá­gyújtott. — Őrnagy elvárs .:. A ciga­retta..; — Ja, persze ... Gyerünk ki — mondta, és zsebre vágta a papírlapot. — De azt is elárul­ja ez a rádiógramm, hogy a j B. 26-os már látta Fecskét... — És ha Fecske a rádiójá­val jelentkezett be nála? — Igaza van ... Miért nem oltják le ezek éjszakára a villanyt a folyosókon? — csa­pott át más témára, majd oda- Jgékonyabb mindenre. Szavai e^t a y^anykapcsotóhoz esíarrói tanúskodtak, hogy a kis ^ ^ tUd-3; 1 közösség - a Dózsa-brigád hogy parancsnoka csak azért ­Szántó Irma munka közben. beszél másról, mert ezalatt va­lamin töri a fejét. — Ha ennek a B. 26-osna.k igen kedves számára. Hogy miéit? A brigád tagjai Gráf Lajosné vezetésével azt tűzték lenne egy kis esze. távol tarta- hogy segítenek ná magát FecskétőL De azt az fen ^SV pontos­hiszem. hogy már csak a ki- j83«01’ lelkiismeretességet váncsiság is ráviszi, hogy meg- ;lgt'nyl0, munkában. nézze magának... De szeret-5goadja,k . megoldásában. Él­ném elolvasni azokat a futár-ÍhaíaroztfK’. hogy gyarapítják utasításokat... Felkészültek a J műveltségüket, s hogy min- beosztottjai? jdenki megelégedésére jó mi­jnőségű szerelvényeket készíte- (í'olytatni.) *nek. Ebben a közösségben a feledkező ember. Az azonban bizonyos, hogy azokat a ked­vezőtlen híreket, amelyeket eleinte lehetett hallani, meg­cáfolták. Ezt számok is igazol­ják. Első negyedévi tervét 105 százalékra teljesítette a válla­lat. A következő hónapok tel­jesítménye állandóan efölött volt. Növekedett az egy főre eső termelési érték is. Akár az irodában, akár a műhelyben, ebédlőben, könyvtárban fordul meg az ember, azt érzi, hogy ez a gyár máris felnőtt. Szegedi Nandu*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom