Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-19 / 141. szám

Szerda, 1963- június 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP Kettős figyelemmel MESSZE VAN MÄR A TÉL, mégis naponta szó esik róla. Érthető ez, hiszen a zord idő­járás okozta kiesést sok he­lyütt még most pótolják. Hall­juk, hogy a vállalatok vezetői, dolgozói így vagy úgy intéz­kednek, hogy az idei tervet tel­jesítsék, s ahol szükséges, túl is teljesítsék Az erőfeszítések á legtöbb helyen nem marad­tak eredménytelenek Több üzemünkben pótolták már a le­maradást, s ott is, ahol ez még nem sikerült, vállalták, hogy záros határidőre kerékvágásba hozzák a gazdálkodás szekerét. Elismerésremél tó ez, és rend­kívül fontos népgazdasági és vállalati érdek Hiszen nem szorul bővebb magyarázatra, mit jelentene, ha a tervezett létesítményeket nem adná át az építőipar, vagy nem külde- aék el a külföldnek szánt árut, esetleg a belkereskedelem, il­letve a kooperáló üzemek nem kapnák meg a vart cikkeket; AM FELTŰNŐ, hogy he­lyenként egyáltalán nem fordí­tanak gondot a termelékenyseg emelésére; arra, hogy csök­ken-e az önköltség az előírt mértékben; elérik-e a kitűzött alaprentaibilitást; teljesítik-e az eredménytervet. Pedig minde­nütt jól tudják, hogy a tél ká­ros következménye nemcsak abban mutatkozott meg, hogy akadályozta a termelési tervek teljesítését, hanem abban is, hogy ugrásszerűen megnöveke­dett a termékek önköltsége, süllyedt a gazdálkodás színvo­nala. Az állásidőkért fizetett pénz, a nyersanyaghiány, a közlekedési nehézségek érzé­keny veszteségeket okoztak. Sőt akadt olyan üzemünk is, ahol az eredménytervben volt na­gyobb — és még most is az — a lemaradás. Mégsem »tekéd­nek, hogy ezt is pótolják. Ke­vés gondot fordítanak a gazda­ságosságra. Tavaly a Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei fiókjának vezetőivel történt megbeszéléseken ipari üzeme­ink vállalták, hogy mintegy 28 millió forint terven felüli nyereséget érnek el a munka jobb megszervezésével, műsza­ki fejlesztéssel és egyéb beLső tartalékok feltárásával. A vál­lalás összege az idén 12 millió forintra csökkent. Ezt is egy­két nagyobb üzem — a textil­művek, a ruhaüzem, az Autó- közlekedési Vállalat — aján­lottá feL A Malomipari és Terményforgakni Vállalat a tavaly ígért négymillió forint­nak csak a felét vállalta. A húsüzem és a cukorgyár, ame­lyek a múlt évben az elsők kö­zött voltak, az idén egyáltalán nem vállaltak többletnyeresé­get. Az, hogy az eredménytervek­től való lemaradás aránya je­lenleg is nagyobb a termelési tervektől való lemaradásnál, azt bizonyítja, hogy egy kissé eluralkodott a mennyiségi szemlélet. Félő, hogy bár való­ra váltjuk a termelési tervet, de nem teljesítjük az ered­ményterveket. Ekkor pedig nem mondhatjuk, hogy eleget tettünk kötelezettségeinknek. MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy nincs olyan vállalat megyénk­ben, ahol ezt akarnák. Ám akaratlanul is bekövetkezhet a baj ott, ahol a termelési ter­vek mindenáron való teljesíté­se elvonja a figyelmet a terme­lékenység emeléséről, az ön­költség csökkentéséről, a jó gazdálkodós egyéb fontos kö­vetelményeiről. Szükséges te­hát a téli termeléskiesés pótlá­sa mellett mindenütt napiren­den tartani a termelékenység emelését, az önköltség csökken­tését, és itt is pótolni a lemara­dást. Az első félév igazolta, hogy hasznos volt intézkedési programot készítem a terme­léskiesés pótlására, jó volt munkapadig bontani a felada­tokat, tájékoztatni a dolgozókat a napi teendőkről. Ezt a helyes módszert kell alkalmazni az eredményterv teljesítésének elősegítésére is. Az üzemek ve­zetői a májusi adatok alapján haladéktalanul értékeljék, ho­gyan állnak a feladat valóra váltásával, tájékoztassák a munkásokat, tárják fel a belső tartalékokat, és készítsenek kő. zös intézkedési tervet. A textilművek megyénk leg­korszerűbb gyára. Az ember azt hinné, hogy ebbe az üzem­ben már nem lehet tovább nö­velni a termelékenységet, elér­ték a plafont. Ám minden év­ben rácáfolnak erre. Tavaly is azok között az üzemek között volt, amelyek a belső tartalé­kok feltárásával a legnagyobb többletnyereséget érték el. Az idén két és fél millió forinttal akarják túlteljesíteni az ered­ménytervet. Ez is azt bizonyít­ja, hogy évről évre emelhető a termelékenység. A textilművek műszaki fejlesztéssel fokozza a gépek kapacitását. A dolgozók jobb munkamódszerek alkal­mazásával növelik teljesítmé­nyüket, versenyeznék. Ennek köszönhetik majd, hogy a több­leteredményt száz százalékban a termelékenység emelésével érik él. AHOL FIGYELEMMEL KÍ­SÉRIK a termelési és az ered­ménytervek teljesítésének ala­kulását, és idejében megteszik a szükséges intézkedéseket, he­lyes mederbe terelik a munka­versenyt, felkarolják a dolgo­zók kezdeményezését, munka­padig bontják a feladatokat, ott nem érhet senkit sem meg­lepetés. Ott biztosan siker ko­ronázza a munkát. Szegedi Nándor ' - 1 ■ "- s ■ • .-■»&■ XT' .g| Negyvenezer csomó zöldhagyma szállítására Kötött sz. dóst a MÉK-kel a böhönyei Szabadság Tsz. Naponta 2500—3000 csomó hagymát adnak át. Pintér László - Szabó István: (26) — Ha már ilyen fiatalon hiú a korára, mi lesz később? — Nem vagyok hiú — pirult el Éva. — Csak kíváncsi vol­tam, eltalálja-e... A beszélgetés félbeszakadt, mert a felszolgáló meghozta a vacsorát. Gulyásleves volt, jó csípős, sok hússal, második fo­gásnak meg két hatalmas lek­város bukta. Akkorák voltak ezek a bukták, hogy lelógtak a tányérról. — Valakinek segítenie kell majd. Én képtelen vagyak ezt a két hatalmas buktát megen­ni ... — nézett Éva a férfira. Sípost nem kellett biztatni, azonnal elfogadta az ajánlatot. Az étteremben csörömpöltek a kanalak, tányérok. Elült a beszélgetés duruzsoló zaja. Mindenki jóízűen evett. Odakinn már mély szürkület lepte el a tájat. A hatalmas, szárnyas ablakokon beáramlott a kellemes hűvös esti szellő. Sipos kinézett. Az égbolton sűrű, fekete fellegek gyülekez­tek. Vihar készült. Ennél alkal­masabb időpontot nem is talál­hatott volna a bejelentkezésre. Viharban a legnehezebb fogni a rádiójeleket. Bár neki csak öt másodperces adással kell je­lentkeznie, s ezt egyszerűen nem lehet bemérni, mégis jól jött ez a vihar... Most a lány tekintetét ke­reste, s olyan szemekkel nézett rá, hogy a Dániel házaspár rög­tön tudta: ez a fiú rövidesen elhalássza a társaságukból Fe- renczi Évát. Közben hazaérkezett a kül­földi vadásztársaság is. Délután cserkészésen voltak, de úgy el­barangoltak, hogy nem tudtak idejében visszatérni. A hallban lerakták fegyvereiket, aztán bejöttek az étterembe, és leül­tek a számukra fenntartott asz­taloknál. Hangoskodtak, de a leghan­gosabb Kurt Müller volt, aki már az érkezéskor feltűnt vi­selkedésével. Valamit mesélt a társaságnak, szeme azonban a teremben kutatott. Sipos úgy tett, mintha nem értené a vadászokat. Nézte őket, de a nyelvet nem ismerő ember közömbösségével — Milyen kiállihatatlanul vi­selkednek — mondta Éva. — Mintha övék lenne ez az egész üdülő. — Igen, ilyenek ezek..; — válaszolta Sipos. — Ide jönnek vendégként, és azt hiszik, hogy a pénzükért megvehetnék mindent. Ki nem állhatom őket... — Ronda társaság.;. Jaj, most jut eszembe, nekem föl kell mennem a szobámba, mert kiöblítettem a nyloningemet, és kitettem száradni az ablak­ba. Vihar készül... — szabad­kozott Sípos, de a többiek meg­értették. Felállt, és kisietett a2 étteremből. Fenn ismét magára zárta az ajtót, elreteszelte az ablakokat, majd fülét a faihoz tapasztotta. De nem hallott semmi mocor- gást a szomszéd szobából. Ki­nyitotta a szekrényt, kivette a duplafedelű bőröndöt, előszed­te a rádióadót. Erős telepe volt hozzá, s így meg sem kellett néznie, hogy milyen feszültsé­gű áram van a hálózatban. Figyelte az óráját. A nagy­mutató lassan közeledett a ti­zenketteshez. Mindjárt nyolc óra. Betéve tudta a bejelentke­zés titkos szövegét... Pontosan nyolc órakor a Pa­lota Szálló egyik vendégszobá­jában megszólalt a titkos adó­készülék. 11. Pálos őrnagy h-- és papucsban csesző"" fürdőszobából. Kiment a Kony­hába, ft éwefcosan 1eúli: olyan Egy falu rendet akar Hónapok óta áldatlan álla­potok uralkodnak Fiadon. Az iskola pedagógusai és a tanács vezetői között a végsőkig ki­éleződtek az ellentétek. A pe­dagógusok menni akarnak, s ez a szándékuk a tanácsiaknak is. Vádoló tények Az egyik pedagógusról, Bog­dán Jánosról tömören énnyit mondanak az emberek: »A fia­talság lelke.« A tanácson így jellemezték: »-Lelkes, fáradha­tatlan;« Szeptemberben lesz egy éve, hogy ide került. — Miért akar elmenni? Töpreng, hogy mondja, vagy ne mondja. Végül úgy dönt, hogy mindent elmond. »Az első baklövést szeptem­berben követtem el. A költség- vetés összeállításakor azt kér­tem, hogy törődjenek az isko­lává L Évek óta nincs kerítése. A hazatérő csorda mindig itt köt ki. Rosszak az iskola és a szolgálati lakás ablakai, ajtói. Van itt egy pince, ha nem ja­vítják ki, teljesen tönkremegy. Nem lett az egészből semmi. A takarítónőnek a tanévre 3900 forint fizetést tervezett a ta­nács. Sokallottam ezt az ösz- szeget, és nem írtam aló. Az­tán megtudtam, hogy az elnök- asszony lánya a takarítónő. Mi­vel többszöri figyelmeztetés után sem látta el kielégítően a munkáját, felmondtam neki. Érdekesnek tartom, hogy az új takarítónőnek ugyanezért a munkáért 2200 forintot fizet a tanács. A következő baklövést később követtem eL Az esti iskolát szervezve sorra azt mondták az emberek, hogy nem hajlandók iskolába járni. Elődöm csak azoknak adott jó bizonyítványt, akik pénzzel vagy kacsával kedveskedtek neki. A legtöbben az* kifogá­solták, hogy az elnökasszony a hatvarihárom tanítási estéből alig volt ott néhányszor. Mégis kitűnő bizonyítványt kapott. Megnyugtattam őket, hogy ná­lam nincs ilyen. Megindult a tanítás, és az elnökasszony nem jött a nyolcadik osztályba. Amikor hívtam, azt válaszolta, hogy pihen egy évet Néhány héttel később kiderült, hogy közgazdasági technikumba jár Kaposvárra. Az esti tagozatos osztály kérésére írtam a közép­iskolának. A vizsgálat kiderí­tette, hogy Táborosi Sándorné hamis bizonyítvánnyal iratko­zott be. A hamis bizonyítványt elődön adta ki. Kizárták a technikumból, és megsemmisí­tették bizonyítványát. Utólag tudtam meg, hogy jogtalanul iratkozott be a hetedik osztály­csöpp volt ez a modem szé­kecsfce, hogy attól tartott, ösz- szeroppan alatta. Ö ellenezte ezt a konyhabútort, de aztán mégiscsak a felesége akarata érvényesült. Igaz, hogy másféle nemigen fért volna el ebben a modem konyhában, de vala­hogy irtózott ezektől a gyufa­szál lábaktól. Pálos nézte az asszonyt, amint megteríti az asztalt. A gyerekek benn ücsörögtek a szobában, a televízió előtt. Erő­szakkal sem lehetett volna el- cipeűni őket, amikor adós volt. — Igazán haragszol? — kér­dezte Pálos a feleségét. Nyel­vével a bajuszát piszkálgatta. Rossz szokása volt ez. Szé- gyellte, hogy olykor-olykor még nyilvános helyen is meg­feledkezik magáról. Igyekezete azonban hiábavalónak bizo­nyult. Nem tudott leszokni ró­la. Felesége dühösen válaszolt: — Képzeld, igenis harag­szom, mert nekem mindig csak az egyedüllét jut... — Egy báróhoz kellett volna feleségül menned, az mindig veled lenne — próbálta az őr­nagy viccel elütni a zsörtölő- dést. — Ezt már hallottam! Vala­mi újabbat mondjál! — Igazán nem tudod megér­teni, hogy a szolgálat az szol­gálat? A tizenöt év alatt hozzá­szokhattál volna. — Sajnos, tizenöt évig pró­báltam. De én nem tudok hoz­zak». Folyton felborul min­?.n tervünk. Miért csak min­dig te? Mások nincsenek? — De igen, vannak. Nekik ba is, mert csak öt osztályt végzett. Sok mindent mond­hatnék még, de csak egyet em­lítek. Nemrég aláírásokat gyűj­tött a falu. Egy beadványban arra kérték a járást, hogy vált­sák le a tanácsi vezetőket. A beadványt én is aláírtam. Meggyőződésből tettem...« A másik pedagógus, Bokányi Rozália öt éve tanít a faluban. Néhány héttel ezelőtt Fritz Fe­renc tanácstitkár pert indított ellene becsületsértés címén— Mit mondanak a község vezetői? kig. Előbb kellett volna kezde­ni a gyomirtást. Nagyon rossz a köz véleménye a tanács veze­tőiről, sürgősen rendet kell te­remteni. A tsz-elnök: — Ezek a dol­gok csak látszólag kicsik. A valóságban nagyok. Nem né­hány ember ügye már ez, ha­nem az egész falué. Őszintén mondom, félék ide jönni, mert a végén egy kalap alá vesznek; A vébéülésen is elmondták az emberek, hogy a titkár csú­nyán viselkedett a tanítónővel szemben. A falu véleménye A vádak elszomorítóak. Mi hát az igazság? A tanácson elmondom a vá­dakat Táborosi Sándorné el­nöknek, és Fritz Ferenc titkár­nak. Pontonként visszaperget­jük a szálakat. — Igaz, hogy a tanítónő be­csületsértést követett el? — Igaz. — Igaz, hogy a kertjére az ültetés után fát rakatott a ta­nács? — Igaz. — Rendben van az iskola és a szolgálati lakás? — Nincs... — Hamis volt a bizonyít­vány? — Hamis. — Tudta, hogy mit követ el? <— Tudtam.,. — Helyes volt, hogy két jól kereső szülő mellett saját lá­nyát tette meg iskolai takarí­tónőnek? — A lányomnak is kellett a pénz. Az einökasszony: — Mindig ezt vizsgálgatják. Tönkremen­nek az ember idegei. Felmon­dunk, és itt hagyjuk ezt a fa­lut, kapunk mi másutt is he­lyet Arra a kérdésre, hogy ho­gyan zárnák le ezt az ügyet, a titkár így válaszolt: — Elhelyezném innen a ta­nítónőt, mert vagy én válók meg a hivataltól, vagy ő. Ket­tőnk között kell választani. Az elnökasszony egyetért a titkár válaszával, de a falu nem. A titkár és Bötkényi tanítónő ügye világos dolog. Fritz Fe­renc mindent elkövetett, hogy a tanítónő idegeit felőrölje. És most végezetül látszatpert in­dított ellene. De miért? Állító­lag pedagógus házaspárt akar­nak hozni a faluba. Ha Boká­nyi Rozália és Bogdán János elmegy, bővülne a tanácstitkár lakása. A párttitkár véleménye: — Kicsiny falu a mienk, most mégis úgy összejöttek a dolgok, hogy le kell nyúlni a gyökene­Mit mondanak a falu lakói? »A tanács vezetői elfeledkez­tek arról, hogy mindenben pél­dát kellene mutatniuk. Másutt biztosan nem tehetnék ezt. Csúnya dolgokat művelt a két .tanácsvezető« — ebben sűrít­hető össze az emberek vélemét, nye. A pedagógusokat becsülik és szeretik. — Itt van az ideje, hogy ren­det teremtsenek — mondják a falu lakói. — A vizsgálat majd kideríti az igazságot. Azt akar­juk, hogy vonják felelősségre azokat, akik visszaéltek a biza­lommal. Valóban itt az ideje annak, hogy végre rend legyen Fiadon. Ha idejében hozzányúlnak eh­hez a kérdéshez, talán még egy fegyelmivel is le lehetett volna zárná az ügyet. A közelmúlt­ban tartottak már vizsgálatot, de az Intézkedés késik. A bíró­ság majd dönt a becsűletsérté- si perben. A többi ügy még alapos kivizsgálásra vár. Ez nem tűr halasztást, hiszen a tanács tekintélyéről van szól A járás vezetői szívükön vi­selték a fiadi szövetkezet sor­sát. Segítettek, tanácsot adtak. Jó szakembert küldtek a köz­ségbe, hogy a közös munka gyümölcsöt érleljen. A tények: azt mutatják, hogy a falu belső életéről mégis elfelejtkeztek; Pedig törődni kell azzal is! Nyesegetni kellett volna a vad­hajtásokat. Ha így történik, ma biztosan más volna a helyzet. De most, ha késve is, meg kell kezdeni a rendteremtést. Ezt várja Fiad. Németh Sándor r Az idén sem lesz másként ugyanúgy menniük kéül, mint nekem... — Most is két hétre. Aztán megint... Mikor lesz már en­nek vége? — Azt hiszem, belátható időn belül nemigen. Most ma­gyarázzam neked, hogy miről van szó? Igen, sajnos el kell mennem két hétre..; — De miért kell neked min­dig ott lenned? Azt hiszed, csak te vagy az okos, nélküled már semmit sem tudnak meg­csinálni? Jancsika vár bennün­ket szombaton délután és va­sárnap. Két levélben is megír­ta. Másfél hónapja nem lát. tűk..; — Ti azért lemehettek;;. — Ti! Ti! Neked is jönnöd kellene ... Na de hagyjuk!... Hány inget készítsek? — Nem kell egy sem. — Most még neked áll föl­jebb? Mit fogsz fölvenni? — Ügy értem, hogy itthonról nem kell... Maskarába bú­jok . ; ; Az asszony elmosolyodott. Egyszer látta a férjét elmasz­kírozva, s még akkor sem hit­te el neki, hogy ő az, amikor a legmeghittebb családi dolgokat suttogta a fülébe... Tulajdon­képpen megértette a férjét, hi­szen jól tudta, hogy ez a hiva­tása, s ebben a szolgálatban nincs reggel és este, nappal és éjjel; ha a parancs úgy szól, akkor menni kell... (Folytatjuk) Még csak az üdülési idény elején járunk, de máris ta­pasztalni, hogy a kereskedelem vezetői nem tesznek meg min­dent az üdülőhelyek zavarta­lan ellátásának biztosításáért. Tavaly nyáron a kereskedelem í dolgozóinak nagy gondot, a ♦ nyaralóknak pedig sok bosszú- ; ságot okozott néhány áru hiá- tnya. Előfordult, hogy az ifjú­sági táborok közelében levő ♦ élelmiszerboltokban, cukrász- ódákban — nem szólva a zenés t szórakozóhelyekről — heteken | át nem lehetett semmilyen üdí. | tő, hűsítő italt, gyümölcslevet 5 kapni. I S ez, úgy látszik, nemcsak a tmútt évben volt így, az idén lsem lesz másként! A balaton- tföldvári 516-os élelmiszerüzlet Imájus 13-án rendelt először | gyümölcslevet, de még mindig tnem kapott. A balatonszabadi- | Sóstón levő 470-es csemegebolt tis hiába várja a megrendelt 200 üveggel, akárcsak a siófo­ki 503-as csemegeüzlet, amely már május 21-én kért 600, jú­nius 1-én pedig újabb 240 üveggel. A balatonföldvári cse­megegomba sem kapott egyet­lenegyet sem a májusban meg­rendelt 560 üveg gyümölcslé­ből. A gyümölcslé népszerúsité- isére országos versenyt kezde- Iményezett a Belkereskedelmi ♦ Minisztérium. A legjobb ered- fményt elérők között százezer t forint jutalmat osztanak ki. A j balatoni üdülök, a fiatalok, fö­Í leg a külföldiek kedvelik az olcsó, ízletes gyümölcsleveket. jDe nem elég, hogy az üzletek, ta szórakozóhelyek megrendelik | az üdítő italokat, a FŰSZERT | meg tudomásul veszi. Jármű is \k°llene az áru szállításához. A 5 FŰSZÉRT-nek nincs elég szál- tlítóeszköze. Még az alapvetően Ifontos élelmiszercikkek — tliszt, zsír, cukor stb. — elszál- | Utána is nagy gondot okoz neki. i Az idő sürget. Az üdülők I várják az illetékesek intézke- t dését! Sz. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom