Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-17 / 113. szám

Házastársak E gy házunkban lakó fia­talasszony keresett föl a múltkor. S minden különö­sebb bevezető nélkül rátért mondanivalójára: — Elválak az uramtól. — No de miért? És mi lesz a gyerekekkel? És... — Nem bírom tovább! — fakadt ki az asszony, mielőtt tovább kérdezhettem volna. Aztán egy szuszra elmondta: az ura azóta kibírhatatlan, mióta új beosztást kapott a munkahelyén. — Szakadatla­nul panaszkodik. Mindig azt a nótát fújja. Azaz hogy csak fújta egy ideig; én aztán meg­untam a dolgot, s ha elkezdte a benti dolgokat, egyszerűen kimentem a szobából. Meg is mondtam neki, intézze el a főnökével vagy akivel akarja, amikor pedig itthon van, ve­lem törődjék és ne az üzem­mel. Most már nem beszél az ottani vitákról. Pedig bizto­san sok baja lehet, mert min­dig rosszkedvű, velem kiabál, a gyerekeket szidja, még vasár­nap sem akar sehová elmenni, lefekszik, a falnak fordul és alszik. Hát én ezt az életet to­vább nem bírom... Az asszonyka szí pákolt, a szemét törölgette, s még azt is elmondta, hogy újabban or­voshoz jár, hiszen az idegei teljesen tönkrementek..; Az­tán hirtelen felugrott: — Jaj, megyek, odaég a va­csorám. .. — Futólag még visszaszólt, hogy majd újra átjön és folytatja. Erre azon­ban azóta sem került a sor. Ezért vagyok még adósa neki a felelettel, vagy ha úgy tet­szik, egy jó tanáccsal.. s Tudom, most azt mondja magában: »A tanács bizonyo­san az lesz, hogy hallgassam meg az uram panaszait...« Nos, körülbelül eltalálta. Mert higgye el, kedves szom­szédasszony, minden nő egy kicsit diplomatának és ’é’ek- búvárnak is születik. És jól tudja, hogy gond-baj egysze­riben könnyebb lesz, ha van kivel megosztani, megbeszélni. Mármost az asszony nem csu­pán papíron és élettanilag hit­vestársa az urának. Gyakran mi, nők gyakorlatibbak, néha egy kicsit okosabbak, furfan­gosabbak is vagyunk. Lehet, hogy beszélgetés közben tudna olyan tanácsot adni, megoldást találni vagy felelstet sugal­mazni az urának, amelyet jól felhasználhat munkatársaival szemben. Hiszen a kívülálló gyakran jobban látja a dolgo­kat, mint aki keservesen vé­gigszenvedi. * * * TI asáskodik, goromba, durva az uram, csak neki van akarata, csak ő pa­rancsolhat. .. Tönkrement a családi életünk, vége minden­nek. .. Elveszett a gyerekünk is... Hiszen kallódik kettőnk között...« Ilyen pauszoktól hemzseg az a levél, amelyet a szerkesztő­ségbe küldött egy másik asz- szohy. Kért, hogy keressem föl... Adjak neki tanácsot... Mert ő bizony nem tud... Nem is akar gorombáskodni a férjével... Akit most is sze­ret. Éppen úgy, mint néhány esztendeje, amikor a karika­gyűrűt kapta tőle. Hetek múlva arrafelé jár­tam, s persze meglátogattam. Hiszen ha valaki a legbizal­masabb dolgait ismeretlen is­merősként közli az újságíró­val, annak legelemibb köteles­sége, hogy az a levél ne ma­radjon válasz nélkül. örömmel fogadott az asz- szonyka. Nrg on csinos, ked­ves, halkszavú teremtés, a la­kása szép, rendben tartott ott­hon, a gyereke illedelmes, okos. Boldogság lehet ilyen környezetbe hazatérni. Hát mit akar, mit akarhat az a gorom­ba ember? Vagy egy óra hosszáig be­szélgettünk. A fiatalasszony már az első mondatoknál sírni kezdett. — Bezzeg, amikor udvarolt! Bezzeg, amikor otthagy­tam miatta a vőlegé­nyemet!. .. Akkor nem volt ilyen... Akkor minden szépet ígért..; A kisfia elgondolkozva si­mult hozzá. Kiküldtem a gyereket egy pohár vízért És megkérdez­tem: — Máskor is... Másnak is a gyermek előtt mondja eze­ket? — Hiszen lát, hall ez, saj­nos, mindent... — felelte. — És mindig ő vigasztal engem. Nem is tudom, mi lesz, ha el­válunk. .. Mert az apja persze a kenyerét... Nem tartja el az ura, mint a régi asszonyo­kat a férjük... S ha arra ke­rülne a sor, a gyerekét is föl­nevelné a maga erejéből. De hát — ilyen messze nem tar­tunk még! Ne hánytorgassa folytan, ami elmúlt... Azokat a szép, szerelmes hónapokat, a jegyességük idejét... Most próbáljon asszony lenni, aki megáll a maga lábán. Aki fél, annak a gyengeségét általában kihasználják. Nem mondom, hogy ő is kiabáljon, gorom- báskodjék. Hanem igenis ke­ményen, határozottan védje meg a szép otthont, amelynek ő az asszonya! És álljon ki az igaza mellett. A férje pedig hadd találgassa, hogy »Ni csak, mi történt a feleségem­mel«. S amíg találgatja, szépen rendbe jön minden. Mert egészséges, értelmes emberek nem adják fel egykönnyen a harcot. Szekeres Ilona A függönyökről Ha az ablak a szoba kes­keny falán van, és kétoldalt kevés hely marad, helyesebb, ha úgy tesszük fel a függönyt, högy az ablak melleti falrészt is eltakarja. Ügy a szoba szé­lesebbnek látszik majd. A szé­lesebb falon levő ablakokon igen jól mutatnak a padlóig érő függönyök. Napos szoba­ablakokat ne függönyözzünk el egészen, hagyjuk az üveg egy részét szabadon. A modem bútor egyszerűen kiképzett ablakot kíván. Itt a fő díszítőelem a szabadon, szép redőzéssel aláhulló fod­rok, zsinórok, szalagok stb. nélküli függöny, amely nem üt el a bútorok színétől. Ha a szoba festése egyszínű, az ablakokra tehetünk csíkos, kockás vagy mintás anyagot. Fontos azonban, hogy valame­lyik alapszín tobbé-kevésbé egyezzen a fal színével. Ha a fal mintás, egyszínű íöggöny- anyagot válasszunk, de ezt is hangoljuk össze a fal színé­vel. Sok asszony kedveli az el­lentétes színeket. Ez sem rossz! Ha a falaknak és a bútorok fájának a színe nyugodt* élénk anyagokba öltöztetjük az ablakokat és a karosszéke­ket. Ha kicsi a szobánk, ne te­gyünk az ablakra nagy min­tás anyagot, mert csökkenti a térhatást. Az utóbbi időben ig°n nagy népszerűségnek örvendenek a szép és olcsó kartonok és a mintás lenáruk. Ezekkel az anyagokkal szépen díszíthet­jük az ablakokat. Három tavaszi modell 1. rajz: Üj vonalú, féloldalas megoldású alkalmi ruha tiszta selyem imprimeből. Érdekes a szabásvonalába beállított Wasserfall, a Valinál művirággal. Kiegészítője a 35 cm széles, saját anyagából készült sima stóla. — 2. rajz: Kétsoros, színes noppos tweedkosztüm, hozzá ró­zsaszín, szegőzött blúzzal. — 3. rajz: Színes imprimé mintás szaténkarton ruha kétszínű cvmegoldással, sa­ját anyagából készült virággal, dupla vállpánttal. A ZSÍRFOLT ELTÁVOLÍTÁSA A zsírfoltok eltávolítására zsíroldókat: benzint, benzolt, terpentint, széntetrakloridot, tiszta petróleumot és szalmiák­szeszt használhatunk. Ez utóbbit általábain fehér szöve­tek tisztításakor alkalmazzuk. A felsorolt anyagokkal eltá- volíthatók a növényi és ás­ványolajfoltok, az olajfesték-, kátrány-, viaszgyertyaf oltok. Igen jó folttisztító a vízzel, alkohollal, éterrel könnyen ke­veredő aceton, éppen azért ve­gyes eredetű foltok eltávolítá­sára is használhatjuk. Mielőtt színes szövetet tisz­títanánk, előzőleg feltétlenül próbáljuk ki a szert az anyag kis darabkáján, mivel néme­lyik szövet színét veszti a folt­oldó szerektől. Ha zsírfoltot távalítunk el, mindig tegyünk a szivet alá papírt vagy bármilyen köny- nyen szívó anyagot, áztassuk be a foltot benzinnel vagy más oldóanyaggal, és így dör­zsöljük. Ha a folt friss, eset­leg forró vasalóval is eltávo­líthatjuk oly módon, hogy több itatóspapírt teszünk a szövet­re, és ezen keresztül átvasal­juk a foltos helyen. KONYHA DARÁZSFÉSZEK Hozzávalók a tésztához: _ 40 dkg liszt, 2 tojássárgája, 2 dkg élesztő, 4 dkg zsír, 4 dkg cu­kor, két és fél deci langyos tej. Töltelék: 14 dkg vaníliás cukor, 10 dkg vaj. Az élesztőt fél dl langyos tej­ben felfuttatjuk, és a tészhához való anyagokból puha rétes­tésztát gyúrunk, s azt jól kidol­gozzuk. Háromnegyed óráig langyos helyes pihentetjük. Utána vékonyra kinyújtjuk négyzet alakúra, és megkenjük 10 dkg vajjal, amit előbb a vaníliás cukorral jól eldörzsöi- tünk. A tésztát hengeralakúra felcsavarjuk, és 3 cm széles karikákat vágunk belőle. Egy tepsit vagy lábost fagyos zsír­ral bekenünk, és a tésztákat 2 cm távolságra helyezzük egy­mástól. Tetejét tojással meg­kenjük, cukorral meghintjük, és fél óráig pihentetjük. Utána lassú tűznél sütjük- Kiborítjuk, tálalásig letakarjuk, és akkor szedjük szét. Vaníliamártást adunk hozzá. A tésztának ezenkívül még többféle változat van. Cukor­ral elkevert vaj helye t tölthet­jük 15 dkg cukor, 15 dkg dió keverékével. Ilyenkor a tésztá- ba 7 dkg zsírt teszünk. Az el­ső leírás szerint készítjük a tésztát, és amikor a teteje pi­rosra sült, az egész tömeget 5 dkg cukorral édesített 2 dl tej­színnel meglocsoljuk. Utána még 10 percig sütőben tartjuk; KELT PITE Hozzávalók: 40 dkg liszt, 2 tojás, 2 dkg élesztő, 4 dkg vaj vagy zsír, fél liter tej, 4 dkg ukor, citromhéj. Az élesztőt 1 dl langyos tej­ben, felfuttatjuk. A tojássárgát a cukorral, zsírral elkeverjük, kczzáöntjük az élesztőt, a tej elét, a lisztet, a sót, utána a öbbi tejet, hogy egészen lágy galuskatésztát kapjunk, s azt fakanállal jól kidolgozzuk. Vé­gül hozzáverjük a tojások ke­ményre vert habját, és a tész­tát letakarva háromnegyed óráig kelesztjük. Utána 1—2 percig újraverjük. Fagyos zsír­ral kikent tepsiibe öntjük, ott 2 percig újrakelesztjük, tetejét megkenjük tejjel, megszórjuk kristálycukorral vagy dióval, és egyenletes, lassú tűznél fél órán át sütjük. Kiborítva lan­gyosra hűtjük, utána kockákra vágjuk. magának követeli. És biztosan meg is ítélik neki, merthogy ppOOOOCOCOC»OCOOOOOOOOOCX>OOCKXX>OOOOOOCOCOOOOOOOCQCXXXXX>OOOOC:OOOOOOOOOOOOOOOOOOCOCOOOOOOC fiú..; — Ezt is tudja a gyerek? — Megmondtam neki. És sajnos, vissza is él vele. Mert azért örökölt valamit az apja természetébőL A múlt­kor megszidtam valamiért, és akkor azt felelte nekem: »Majd elmegyek apuval.. .« A kisfiú visszajött, s én már nem tudtam másodszor kikül­deni. Sajnos, az édesanyja nem is gondolt ilyesmire. El­búcsúztam hát, s másnap ír­tam egy levelet neki. Hogy — hiszen én megértem... Kö­nyökkel, sírdogálással, alázko- dással még senki nem ért célt. Ne rettegjen folyton, és ne érezze, hogy kiszo’gá’atott, alárendelt ember ebben a csa­ládban. Próbáljon magának V olt egyszer egy nagyon szorö—unas, becsületes parasztlegény. Mindenkivel jót tett, minden kinek segített, sze­rette is az egész falu. Egyszer a legény füvet ka­szált a hatá: b n. H r e-len vi­har kerekedett, de olyan, ami­lyent még a világéletében nem látott. Egy vadkörtefa lomb­jai alá húzódott, hogy ott vár­ja meg, míg véget ér az ítélet­idő. Hát amint ott álldogál magában látja ám, hogy ma­dárfészek hever a lába al*tt. Hat apró fióka csipog rémül­ten a fészekben, az anyama­dár meg kétségbeesetten röp­köd fölötte. No, a legény egyet sem gondolkozott, szépen, óva­tosan fölvette a madarak la­kását, s be'ette a fa girbe­gurba ágainak hajlásába, jó védett helyre, hogy szél ne érje, eső ne verje. . . — No, ezt jól elvégeztem — gondolta magában, s visszaállt az előbbi helyére. Hanem ak­kor valaki meghúzta a kabát­ja csücskét. Hát azon a helyen, ahol az imént a madárfészek hevert, ott állt egy pici törpe. .A AAA AAAA A_ö­A vadkor' e.a titka Nem mondom, megijedt a le­gény, mert eleven manót még sohasem látott. De akkor ijedt meg igazán, amikor a törpe befelé húzta a fa odvába, de akkora erővel ám, hogy akár­hogy próbálkozott is, bizony gint a fa alatt álltak, kezébe nyomott egy lyukas rézkraj­cárt, de most az egyszer meg is szólalt: — Akárhogy faggatnak, sen­kinek ne mondd el, hol vol­tál, és hogy ezt a krajcárt ki­tekintélyt szerezni azzal, hagy határozott. Hiszen megkeresi COOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOC Off is Megszerezheti Mindezt, ha pénzét a takarékszövetkezetbe teszi. m :::: (3580) utóbb tolvajnak nézik, s min­dent elmondott az asszony­nak. De megkérte, hogy ne adja tovább a világért sem. A néne nagy titokban mégis elmondta a lányának, az meg ugyanolyan titokban mátká­jának amaz viszont a szom­szédjának fecsegte el. Mire ha­zaért a legény, bizony már a verebek is csipogták a csuda- ' krajcár történetét. De ha csak ez történt volna! Mert az egyik nagygazda kapta magát, s ásóval-kapával, mindenféle szerszámmal föl­szerelve kifutott a vadkörtefá­hoz. Hanem a többi falusinak is volt ám annyi esze! Való­ságos népvándorlás indult meg a fa felé; vágták, ásták, cibál- ták a fát; mind azt a bizonyos odút akarták megtalálni. Mi­kor a legény megtudta, mi tör­ténik a vadkörtefánál, nagyon megijedt. Kapta magát, ő is odafutott. Hát a falusiak már messziről kiáltozták feléje: — Tolvaj, hazug vagy! Be­csaptál bennünket! É ppen felelni akart a le­gény, hanem akkor a krajcár kiugrott a kezéből, per­dült egyet a levegőben, s úgy eltűnt a fa gyökerei között, mintha soha ott sem lett vol­na! A falusiak abbahagyták a kutatást, a legény pedig össze­csomagolta a motyóját, elvándo­rolt a hetedik faluba. Hanem azt haláláig nem feledte el, hogy aki nem tud titkot tar­tani, maga vallja kárát! Szekeres Ilona OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOC nem bírt megszabadulni tőle. A vadkörtefa odva pedig egy­szeriben kitágult, s a legény kényelmesen befért rajta. A mikor bent volt, körülné­zett. Fényes terem kü­szöbén állott. A falak szín­aranyból, a padló csillogó gyé­mántból, az oszlopok piros ru- binkőből. Pont a legény orra előtt óriási hordó állott, csupa színarany tallér púposodott benne. A teremben egy terem­tett lelket sem látott, de még a kis törpe is úgy eltűnt, mint­ha ott sem lett volna. Már azon volt, hogy merít a temér­dek sok pénzből, hanem akkor eszébe jutott, micsoda r>agy bűn a lopás, hát elfordult a hordótól, s úgy bámészkodott tovább. Egyszer csak elébe toppant megint a kis manó. Most sem szólt hozzá egy szót sem, csak megfogta, s ahogy jöttek, úgy cibálta kifelé. Mikor már me­től kaptad! — Ezzel megint el­tűnt. M egkereste a legény a ka­száját, és elincult haza­felé. S közben az jutóit eszé­be, hogy bizony zsugori volt a törpe, mert akinek ilyen tö­méntelen sok kincse van, bi­zony többet adhatott volna. S bosszúsan forgatta meg a réz­krajcárt. Hát amint forgatta, egy tallér is csillogott tenyerében. S akárhányszor fordította meg a krajcárt, annyi tallér termett belőle. Leült egy útszéli kőre, úgy forgatta a csudapénzt. A tallérokkal meg telitömte \va- lamennyi zsebét, de még a ka­lapját is. Vidáman fütyörészve ment most már az úton. Egy­szer csak szembetalálkozott egy falubéli vénasszonnyal. Az megállt, összecsapta a kezét, amint meglátta az arannyal telt kalapot: — Jal, fiam, csak tán nem loptad? Megijedt most a legény, hogy Művelődés — szórakozás CSIKY UísKGEL* s/,L\mt Este 7 órakor: A KŐSZÍVŰ Rózsa Ferenc­EMBER FIAI. bérlet. VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ CSODALATOS VAGY, JÚ­LIA. Csak 18 éven felüliek­nek. Előadások kezdete 5 és 7 órakor. 18-tól este 9 órakor is; (Május 22-ig.) SZABAD IFJÜSAG FILMSZÍNHÁZ FEKETE NEMZEDÉK. Csehszlovák film. Előadások kezdete 4, 6, • QOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCX órakor. (Május 18-ig.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom