Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-17 / 113. szám
Péntek, 1963. május 17. 3 SOMOGYI VÉPLAP rrni rr r r Mux es vex IT étségtelen, megrendül a bizalom az iránt az ember iránt, akinek nincs szilárd álláspontja, aki egy és ugyanazon kérdésről mindig aszerint alakít vagy változtat véleményt, hogy mikor kivel beszél. Nem okoz ez túlságosan nagy problémát, ha piety kázó öregasszonyok tesznek így. Ám teljességgel .megengedhetetlen ez komoly dolgokban, közéleti emberektől. Az egyik járási pártbizottságon mondták el a következő esetet. Még a választással kapcsolatban történt. Alakuló tanácsülésre készülődtek. Összeültek a helyi szervek képviselői, s meghányták-vetették, hogy a lakosság véleménye, hangulata alapján kiket javasolhatnának az elnöki, titkári tisztségre. Mivel a régiek eljátszották a falu népétől kapott bizalmat, az érintettek egyhangúlag közös nevezőre jutottak a személycserét illetően. Az elképzelést közölték a leváltandó titkárral is. Az — érthetően — sehogy sem akart belenyugodni a trónfosztásba. Azon nyomban akcióiba lépett, s hozzálátott, hogy aláírásokat gyűjtsön azoktól, akik — úgymond — azt kívánják, hogy a tanácsülés újra őt válassza meg titkárnak. Nem helyeselhető ez az eljárás, de vegyük számításiba, hogy az ilyen dologihoz is legalább kettőnek az aláírása kell: egy, aki aláírást gyűjt, s olyanok is, akik támogatják ezt az akciót Akik ilyen módszerhez folyamodnak, rendszerint ekképp Okoskodnak: ha elmegyek ebihez meg ahhoz, egészein biztosain nem fogja megtagadni az aláírást. S gyakran jól spekulálnak. Titkárunk is cselhez folyamodott Fölkereste a párttit- kánt, az iskolaigazgatót és azokat, akik ott voltak azon az összejövetelen, ahol elhatározták, hogy nem jelölik a régi titkárt, mert nem akarnak szembehelyezkedni a falu lél- kiismeretével S. ezek közül a felelő® beosztásban levő emberek közül néhámyan meginogtak, kényelmetlennek tartották szavazatukkal megpecsételt álláspontjuk megvédését, aláírták a bukott titkár körözte papírt mit sem törődve azzal, hogy tulajdonképpen meghazudtoljak önmagukat. Itehargasztott fejjel, szégyenkezve hallgatták a járási elvtársak pirongatását, mikor azt kérdezték tőlük, hogy tehettek ilyet, s mondják meg végre, mi az igazi véleményüké TVéha-méha még kommtr 1' nista elvtáreak között is előfordul ilyen dolog, még olyan áron is, hogy megsértik a pártfegyelmet. Semmivel sem menthető például egyik községünk kommunista tanácstagjainak helytelen eljárása. Velük is tamácsválasztások idején történt meg az alábbi eset. Az alakuló tanácsülés előtt összeültek, hogy alapos vita után megállapodjanak. Vita nélkül megegyeztek a megválasztásra ajánlott tanácselnök személyében. Bármelyiküknek módjában lett volna különvéleménnyel, illetve más javaslattal élni. A többségnek is joga lett volna egyetérteni a beterjesztett javaslattal, de el is utasíthatták volna. Ez lett voln-a a becsületes, egyenes, demokratikus eljárás. Ám annak ellenére, hogy a pártcsoport- értekezleten nem hangzott el bíráló, illetve módosító javaslat. a részvevők közül végül többen az általuk is javasolt elnök személye ellen szavaztak. Cselekedetükkel egyáltalán nem segítették elő, sőt gátolták, hogy határozott álláspont érvényesüljön. Csak később derült ki, hogy az egyik elvtárs hiúsága, személyes érdeke játszotta ebben a legfőbb szerepet. Érthető, hogy az illetékes járási pártbizottság vezetői kellőképpen kivizsgálták és megbírálták ezt a pártfegye’met sértő eljárást, s figyelmeztették a hibát elkövetőket. Az emberek nem becsülik és ne is becsüljék azokat, akik folyton váltogatják nézeteiket; hadakoznunk is keli e káros jelenség ellen. A tűz és a víz nem fér össze... Varga József BOLHÓI FIATALOK A nagybajomi cukrászüzemben A nagybajomi földművesszövetkezet cukrászüze. mében harminchatféle sütemény készül. Az üzem negyven községet lát el naponta friss cukrászsüteménnyel. A múlt hónapban 70 000 forint forgalmat bonyolítottak le. Felső kép: Készül a torta. Alsó képi Kratz! Imre üzemvezető díszíti az esküvői tortákat. FREILICHMANN: a Polip csapjai (119) — Most azonnal tegye meg... nagyon k árom... — De hiszen még csak haj- nalodik. Kellemetlen lenne zavarni őt ilyen időben. — Nem! Nem alszik — mondta a lány határozottan. — Nem tud elaludni, várja a telefont. Resetov a még mindig lesütött szemű Ligyijára nézett, és feltárcsázta Matvejevék lakását. — Halló! Itt Resetov ezredes beszél. Bocsánatot kérek, hogy ilyen szokatlan időben háborgatom önöket. Bizonyára aludtak még Nem? Akkor nagyon kérem, küldjék a telefonhoz Vera Andrejevnát. — Hallat- • szott, ahogy az asztalra tették a kagylót. — Vera Andrejevna?..; Jó reggelt kívánok... Igen, én vagyok. .. Bocsánatát kérem, hogy ilyen korán zavarom. A lánya kért meg, hogy telefonáljak. Igen, nálunk van! Igen, igen, önként jött. Nem, az teljesen ki van zárva... A viszontlátásra, Vera Andrejevna. Letette a kagylót, és csodálkozva nézett Ligyija után, aki hanyatt-homlok kiszaladt a dolgozószobából. A jelenlévők valamennyien összenéztek, s miközben mozdulatlan csendben álltak, hallani lehetett a falióra ketyegését. , — Ezredes elvtárs! Feladatáról visszaérkezve, Kosztrics- kin hadnagy jelentkezik. — Jó reggelt, hadnagy. Foglaljon helyet. — Resetov ismét felemelte a telefonkagylót. >— Kapcsolják Moszkvát!..; Hogyan? Éppen Moszkva kér engem? ... Helyes, kapcsolják. — A telefonka,gylóban erős zúgás, recsegés támadt, majd egyszerre mély hang hallatszott. — Erőt, egészséget, tábornok elvtárs! — jelentkezett Resetov. — Nem tesz semmit, nagyon szépen köszönöm. Jól érzem magamat... Igen, mint már táviratilag is jelentettem, minden jól végződött. A kár viszonylag nem jelentős.;. Természetesen. Hősiesen..; nincsen áldozat. Sebesültek vannak ... Feltétlenül előterjesztem a kdtüntetendők névsorát ... Hogyan? Értem már! Erről beszél?... De hiszen nálunk semmiféle károsodás nem érte. Igazolni tudom megfelelő okmányokkal; a hatóságok képviselői vették fel a külföldiek jelenlétében, akik tanúi voltak a külföldi úr autószerencsétlenségének. A külföldi tanúk aláírták nyilatkozatukat, tábornok elvtársi... Az orvosok szerint életben marad, de emlékezete és szellemi képessége csökken ... Igen, azonnal útnak indítom. Igen, igen, önnek van igaza... Belgorodovával a kísértet mindemben sikerült... Kórháziban van. De még egy nagyon komoly ügyről szeretnék említés* tenni. Belgorodova átadott egy aktatáskát nagyon értékes ka" Tanulásba mélyedve találtam Máltesics Imrét. Vizsgázik a Barcsi Mezőgazdasági Technikumban. — Apámmal együtt írtam alá a belépési nyilatkozatot — mondja. — Nem mentem el a a faluból, gondoltam, ha dolgozunk, megélünk a közösben is. — A téesz küldte iskolára? — Nem. A szövetkezet megalakulása után Milánkovics Istvánnal, a mostani KISZ- titkárral együtt elvégeztük a csurgói kétéves mezőgazdasági szál iskolát. Oda se a téesz küldött, de elmentünk, mert tanulni akartunk. — Milyen beosztás,ten dolgozik? — Gyalogmunkás vágyóik. Később a tsz-elnöktől megtudom, hogy a szövetkezet 350 forint ösztöndíjat ajánlott fel neki, hogy elvégezze a Felsőfokú Mezőgazdasági technikumot, de nem tudni miért, nem fogadta eL — Nem bánta meg, hogy itthon maradt? — Nem én, csak nem gondolja, hogy elmegyek, mikor a többiek is visszajönnek? Jól lehet itt keresni. — Hányán maradtak itthon? — Nem sokan, a lányokkal együtt talán hatan-heten. « * » Ebédszünetben találkoztam Bálatinecz Józseffel. — Miért jött haza? — kérdem. — Megélek itt is. — Hívták? — Nem hívott senki. Katona voltam, amikor megalakult a téesz. Itthon nem is néztpm körül, elmentem Pécsre, az ÉPFU-hoz rakodómunkásnak. Elég jól kerestem. Megvolt a havi ezerhatszáz—ezernyolcszáz forintom. De nagyon sokat kellett érte dolgozni. Akárhogy spóroltam, hét— nyolcszáz forint elfogyott. Egyszer hazajöttem körülnézi ni, és aláírtam a belépési nyilatkozatot. — Most mennyit keres? — Tavaly a havi átlagom ezerkilencszázhetven forint volt. Kocsis vagyok. Elhiszi, hogy itthon, bár könnyebb a munka, mégis többet keres az ember? Igaz, hogy Pécsen jobban volt szórakozási lehetőség, de ha valahova elmentünk, nagyon sok pénz elfogyott. Balatinecz József az elsők között tért haza Harasztia Józseffel együtt, de aztán jöttek a többiek is mind sorra. A tsz-elnök azt mondja, hogy ezekben a fiatalokban sokkal nagyobb a munkafegyelem. A vállalatnál megtanulták. « * * Csak este találtam otthon Szigecsán Józsefnél. A csirkéket etette. A fia felől érdeklődöm. — Csak nincs valami baja? — kérdi. Aztán elmondja, tokkal.;. Igen, azt hiszem ... Még csak futólag néztem át... Különösen érdekes a »Vírus- 2« művelet menetéről szóló jelentés. Még nem volt ideje továbbítani... Ügy van! Jól kigondolták ezt a fedőnevet; teljesein megfelelt elképzeléseiknek ... Természetesen ... Meglesz, tábornok elvtárs! Személyesen viszem magammal. Már holnap ... Azaz még ma! — tekintett ki az ablakon; odakint már pirkadt. — Még ma az első repülőgéppel indulok. A közeli viszontlátásra ... Resetov letette a telefonkagylót, és valamit feljegyzett a noteszébe. Majd felállt, és az ablakhoz ment, ahol Vergi- zov, Szmelih és Kosztricskim állt. Már közeledett a reggel, új nap született. Az ég kékjén, mint a csipke, könnyű, átlá*szó felhők úsztak; a felkelő nap fénye piros-sárgára festette őket. Ebben a pillanatban az épület sarkán levő hangszóróból felhangzott a moszkvai rádióállomás szünetjele; majd a Kreml toronyórájának ütése. — Drága barátaim! — Resetov átölelte Szmelihet és Vergizovot. — íme, új munkanap kezdődik. Jó reggelt kívánok .. hogy a tsz-szervezés után elment a Csatahelyi Állami Gazdaságba dolgozni, onnan, Herendre, majd Pécsre került. — Mennyit keresett? — Ezerhétszáz forint körül, de közben autóvezetői tanfo- lyornra járt. Megszerezte a jogosítványt, de akkor nagyon keveset keresett. Még hazulról is kért. Pécsről Oroszlányba ment dolgozni. Onnan vonult be katonának, — Ha leszerel, hova megy? — Nem tudom — mondja Szigecsán néni —, erről még nem beszéltünk. — A szülők véleménye? — Én szeretném, ha hazajönne. — A fia? — Mondtam neki, ha'leszerelsz eljössz a téeszbe sofőrnek. Azt mondta, az jó is lenne, édesanyám... Most még gondolkodik. * * # Mi a véleményük a nyolcadikosoknak? — erre akartunk választ kapni, amikor a most végző bolhód diákoktól megkérdeztük, hogy milyen pályát választanak. A papírlapok vallanak. »Én a tsz-ben maradok« — írja Desztics Anna és Laklia Piroska. »A mezőgazdasági technikumba megyek tanulni« — olvasom Gombaszögi Etel papírját. »Mezőgazdasági gépszere« lő, szakiskola, Tab» — írja Kurucz György. Akad olyan is, aki másutt próbál boldogulni. »Segédmunkásnak megyek Pécsre, a . villanyszerelőkhöz« — ez van Zsifkó István papírlapján. A,z érdeklődés széles köre bontak zik ki előttem, ahogy olvasom a válaszokat. De már nem a közöstől való félelem* hanem a tudásvágy viszi ezeket a fiatalokat a technikumok, gimnáziumok padjai közé. Sokan rejtenek magukban olyan vágyakat, hogy egyszer majd visszatérve falujukba hasznosítják a tanultakat] * * * Azt mondja a tsz-elnök Gombaszögi Jenő, hogy minden fiatalt szívesen látnak, aki visszajön, mert szükség van rájuk. Az öregek lassan nyugdíjba mennek, kell, aki a helyükre álljon. Ezért határozott a közgyűlés úgy, hogy azok a fiatalok, akik itt házasodnak meg ezerforintos nászajándékot kapnak a tsz-től. Keresni is jól lehet. Azok, akik vállalatoknál segédmunkások voltak, és 1600—1700 forintot kaptak, itt is nehéz munkára vállalkoztak, de megkeresik a havi 1900—2000 forintot is. Kercza Imre Hasznos ismeretekkel gazdagodtak A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum végzős hallgatói között Vége. Ök az elsők, akiket rövidesen útjukra bocsát a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum állattenyésztési tagozata. Ma még együtt élnek, hallgatják az előadásokat, s nem kis szorongással gondolnak a közelgő vizsgákra, de fél lábbal már kívül vannak, s beszélgetésük mind többször kezdődik így: »Ha hazamegyek...« Kezdetben sok nehézséggel kellett megküzdeniük a hallgatóknak. Akadtak, akik nem tudtak megbirkózni a feladattal, ezért gyakran megüresedett egy-egy hely az osztályban: több mint hatvanan kezdtek, és negyvenötén végeznek. Nem volt könnyű ez a két év. Viszont sok tudást, ismeretet adott. Így beszélnek erről: — Nem is értem, hogy hogyan végezhettem jól a munkámat, míg nem jöttem el tanulni. Hiszen annyi fontos ismeretet Szereztem itt, ami nélkülözhetetlen, s ennek előtte még nem is hallottam róluk. Az iskolát dicséri ez a vélemény. igazolja, hogy jó elméleti és ügyes gyakorlati szakiembereket akar nevelni a tech♦ nikum. Szinte minden tantárgyhoz kapcsolódik gyakorlat. A legszívesebben ennek •hasznosságáról beszélnek a {hallgatók: ♦ — Ne mondjak mást — ma- Igyarázza Nagy József —, most Ipéldául a fejoállásokról ma- {gy a rázott az igazgató elvtárs. {Nagyszerű előadó, de . szóban |vagy rajzban mégsem lehet tökéletesen visszaadni egy szerkezetet. Tavaly év végén tanulmányúton voltunk az Alföldön, s a fejőállásoknak sokfajta típusával ismerkedtünk meg. Most az órán, ‘amikor szóba kerültek, rögtön magunk ^elé tudtuk képzelni őket, és {könnyebben megértettük. Í — Az biztos, hogy vajmi kedveset jelentene magában az {elmélet -— szól közbe Szép István —, és igen jó, hogy kapcsolódik a gyakorlattal... — Középfokú technikumot végeztem régebben — veszi át ismét a szót Nagy József —, természetesen ez az iskola, |ahol most tanulunk, sokkal {többet ad. Az állattenyésztés "szüntelenül fejlődik; itt olyan »tenyésztési módszereket, tech- {nikai megoldásokat, gépesítési ♦tudnivalókat ismertünk meg, «melyek lassan nélkülözhetet- jlenek lesznek. Remélem, jól {tudom majd hasznosítani őket {a Kaposvári Állami Gazdaságban. Ugyanis az ő ösztöndíja, suk vagyok ».. — Szerintem rövid volt ez a két év — mondja a fiatal Vízvölgyi József, s a többiek tró. fálkozva közbekiáltanak: — Hát ha annyira akarsz maradni még egy évet, erről igazán gondoskodhatsz a vizsgákon ... Nevetnek. Jól tudják, hogy bukásról ennél a fiatalembernél szó sem lehet. Hiszen úgy belelendült a tanulásba, hogy abba sem akarja hagyni, míg a főiskolát is el nem végzi. — Nekem például — mondja csöndesen a bélavári Győrfi Kálmán — különösen -sokai adott az iskola. Nagyon szerettem az állattenyésztést, de most látom csak, milyen gyatra volt az a munka, melyet a tanulás előtt végeztem. Elmondja, hogy amikor hazalátogat, első dolga, hogy végignézi szövetkezetük állatállományát, összehasonlítja a tanultakat az otthoni állapotokkal, s akkor látja igazán, mennyi tennivaló vár rá... — Nekem, azt hiszem, első dolgom lesz, ha hazamegyek, hogy biztosítsam a takarmánybázist. Míg ez nincs meg, hiába akarjuk feljavítani gyenge tehenészetünket. Jó érzés hallani, hogy már kész terveik, elgondolásaik vannak arról, hogy a szerzett ismereteket miként hasznosítják majd. pjándoifálvi Nándor, a büssűi tsz elnöke a szakszerű takarmányozást, a növénytermelés jobb megszervezését tűzte legelső céljául. Nem áll rosszul gazdaságuk, de ahogy mondja, igen sok még a kiaknázatlan lehetőség. Nemsokára búcsút vesznek az iskolától. Jól tudják, hogy a nagy vizsga nem most, a két év befejezésével lesz, hanem akkor, ha visszakerülnek a mindennapi munkába. Akkor adnak számot igazán arról, hogy mit ér az iskolán szerzett tudás. Remélhetőleg az a vizs* ga is sikerül... Vörös Márt» A megyei tbc társadalmi bizottság szerdán tartott ülésén a bizottság múlt évi munkáját vitatták meg. A- tanácskozáson, elhatározták, hogy hivatalosan is összeírják a gümőkórból gyógyultak részére javasolt mezőgazdasági munkahelyeket
