Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-12 / 109. szám
VfLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK) ÄRA 60 FILLÉR Mai számunk tartalmából, AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM 109. SZÁM. * VASÁRNAP, 1963. MÁJUS 12. Megszűnik egy óvoda? Í4. 0.» Banait megválasztják (5. o.) Rejtvény, humor (7. o.) Átadták a Minisztertanács vándorzászlaját a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben Németh Károly, a Központi Bizottság titkára részt vett az ünnepségen A magyar szakszervezeti mozgalom a párt munkájának, harcának fő támasza Részletek Kádár János elvtársnak a szakszervezetek kongresszusán A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben — amely az 1962. évi országos termelési versenyben a második kategóriába tartozó termelőszövetkezetelv között az első helyet szerezte meg — tegnap délután ünnepélyes közgyűlést tartottak. Ezen adta át a verseny jutalmat, a Minisztertanács ván- dorzószlaját és a vele járó 80 000 forintot Németh Károly elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Az ünnepségen részt vettek: dr. Nagy Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Bőhm József elvtárs, a megyei tanács vb-einöke, Illés Dezső elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, Mandik Béla elvtárs, a járási pártbizottság első titkára és dr. Papp Ferenc elvtárs, a járási tanács vb-elnöke is. Az immár hat magas kitüntetés birtokosa, az elsőséget most negyedszer megszerzett szövetkezet fejlődéséről Loson- czi Mihály elvtárs, a Vörös Csillag elnöke adott számot. Elmondta, hogy az 1959—60. évi felfejíődessel megnövekedett Vörös Csillag Termelőszövetkezet ma már minden tekintetben meghaladta azt a színvonalat, amelyet korábban kisebb szövetkezetként elért. A szövetkezet fennállása óta a tavalyi esztendő volt a legeredményesebb: az össztermés egyik évről a másikra 34 százalékkal nőtt. Búzából például 18, őszi árpából több mint 20, kukoricából — májusi mor- zsoltban számítva — 25, burgonyából pedig 138 mázsa átlagtermést takarítottak be tavaly egy-egy holdról. Az állattenyésztés hozamai is növeked. tek. Minden hold szántó után 125 kilogramm húst adtak köz- fogyasztásra. A hozamok és a termelékenység növekedése, valamint a költségek csökkentése eredményezte azt, hogy egy hold szántóra kereken 5000 forint tiszta jövedelem jut. A közgyűlésen felszólalt Németh elvtárs. — Kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor az országos hírű barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet szorgalmas tagságának átadom ezt a nagy jutalmat, a Minisztertanács vándorzászlaját. Amit ma itt a Vörös Csillag majorjaiban, határában láttam, arról győzött meg, hogy a barcsiak már megalapozták a szocialista típusú mezőgazda- sági nagyüzemet és ennek következtében egyre szépül, formálódik az emberek élete — mondta bevezetőül, majd így folytatta: — Örömmel tapasztaltam azt is, hogy a Vörös Csillag Termelőszövetkezet erejéhez mérten gondoskodik az öregekről, a betegekről és a szülőnőkről. Ebben az önzetlen anyagi támogatásban az egymás segítésének magasztos eszménye fejeződik ki. A barcsiak — folytatta a Központi Bizottság titkára — tettekkel bizonyítják, hogy képesek évről évre eredményesebben elvégezni az országépíiő nagy munka rájuk jutó részét. Sok jót hallottam és most is csak jót mondhatok erről a szövetkezetről. Bizonyára nem árt azonban ezen az ünnepélyes közgyűlésen figyelmeztetni is. Ilyenkor, ha jól mennek a dolgok, vigyázni kell, nehogy bárki is elbízza magát. Kétszeres figyelemre van szükség a jó eredmények megszilárdításához. Az eddig megkezdett, az eddig járt úton haladjanak tovább, és kívánom, hogy szövetkezetük mindig tartsa meg a magyar termelőszövetkezeti mozgalom élvonalában megszerzett előkelő helyét. Ezután Mandik elvtárs köszöntötte a közgyűlést, majd a zászló átvitele után Losoncai elvtárs tett ígéretet a tagság nevében a magas kitüntetés megőrzésére. Kutas József Tisztelt Kongresszus! Tisztelt Elvtársak és Elvtársnők! Engedjék meg, hogy pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kormánya megbízásából átadjam a kongresszus küldöttednek, az önök személyén keresztül a magyar szakszervezetek több mint 300 000 tisztségviselőjének, több mint két és fél milliós tagságának forradalmi, szocialista, testvéri üdvözletünket — kezdte meg beszédét Kádár János, majd így folytatta: Pártunk Központi Bizottsága és népköztársaságunk kormánya nagy szeretettel, szívből üdvözli mindazokat az elvtársainkat és barátainkat, akik a föld különböző országaiból a testvér szakszervezetek képviseletében, a Szakszervezeti Világszövetség képviseletében eljöttek hozzánk, megtiszteltek megjelenésükkel szakszervezeteink XX. kongresszuséit és építő hozzászólásukkal segítséget nyújtottak munkánkhoz. Megállapítható, hogy a magyar szakszervezetek XX. kongresszusa hasznos, jelentős hozzájárulás a magyar szakszervezeti mozgalom további fejlődéséhez, a hazánkban folyó szocialista építéshez. Reméljük, hogy ha csak szerény mértékben is, de hozzájárulás lesz a nemzetközi munkásosztály világméretekben folyó harcához. Mind a beszámolókban, mind a felszólalásokban sűrűn esett szó arról, hogy hogyan, milyen mértékben, milyen eredménynyel segíti a magyar szakszervezeti mozgalom megvalósítani pártunk politikáját. Ezért engedelmükkel először pártunk politikájáról kívánok néhány szót szólni. Párunk politikája következetes, immár évek óta töretlenül fejlődik, és mind határozottabb lesz. A múlt év végefelé a párt legfőbb fóruma, a kongresszus ezt a politikát, annak BALLAGÁS Tegii . > élben rendezték meg hagyományos ballagásukat a kaposvári középiskolák diákjai. Az iskolákban megtartott búcsúz'atás után a Szabadság parkba vonultak, s megkoszorúzták a szovjet bősök emlékművét. A ballagásról szóló tudósításunkat a 8. oldalon közöljük, képünkön a Munkácsy Mihály Gimnázium negyedikesei Láthatók, elhangzott felszólalásából fő irányát jóváhagyta és továbbfejlesztette, majd azt követően az országgyűlési és tanácsválasztásokon választási programunkat, azaz a párt politikáját népünk is jóváhagyta. Megvannak irányelveink, iránymutató határozataink. Megerősítést nyert gazdasági, kulturális célkitűzéseink tételes foglalata, második ötéves tervünk. Ügy gondoljuk, hogy most, kongresszusunk és népünk jóváhagyása után munkánk legfőbb elemének a végrehajtásnak, az életben való megvalósításnak kell lennie. Elvtársak! Az élet rákény- szerített bennünket arra, hogy az 1956-os ellenforradalom után a társadalom úgyszólván minden lényeges kérdését újból megvizsgáljuk: összegeznünk kellett a tapasztalatokat, elemeznünk kellett a helyzetet, meg kellett határoznunk az irányvonalat. Most az a fő dolog, hogyan tudjuk gyorsabban, hatékonyabban, minél hamarabb végrehajtani a határozatokat. A cselekvés döntő eleme most az, hogy érjük el a helyesein kitűzött célokat, hogy azután új célokat állíthassunk pártunk, szakszervezeteink, munkásosztályunk és népünk elé. Elvtársak! Ha megengedik, megemlítem politikánk fő elemeit. Ezeket soha, egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől, ezért ezen a kongresszuson is szólni kell róluk. Nemzetközi síkon harcolunk a társadalmi haladásért, a gyarmati rendszer szétzúzásáért, az általános és teljes leszerelésért, a tartós és szilárd béke megteremtéséért. Nem népek, nem is államok ellen harcolunk, hanem az imperializmus ellen, az imperialisták és a háborús kalandorok ellen, az Egyesült Államok, Nyugat-Né- metország és az imperializmus más fő országainak monopolista, militarista kprei és a népek békéjét veszélyeztető kalandorpolitikájuk ellen. Hosszan tartó és szakadatlan harc ez, amelyben együtt küzd az egész nemzetközi munkás- osztály, minden elnyomott, szabadságra vágyó, még függő helyzetben levő és már szabad nép, minden becsületes, békére vágyó ember. Ez a harc addig folyik, amíg teljes győzelmet nem aratnak, amíg teljesen ki nem küszöböljük az emberiség életéből az imperializmust és ezzel a háborús fenyegetést. Szolidárisak vagyunk, együtt harcolunk a nemzetközi munkásosztály forradalmi osztagaival, az egyes országok munkásosztályainak forradalmi élcsapataival: kommunista és munkáspártjaival, a munkás- osztály minden forradalmi erejével, minden haladó erővel. Pártunk, szocializmust építő népünk híve annak, hogy világméretekben dolgozzunk a szakszervezetek akcióegységéért. Teljes szívvel, legjobb meggyőződésünkkel támogatjuk a Szakszervezeti Világszövetség helyes programját. Szolidárisak vagyunk és együtt küzdünk Ázsia, Afrika, Latin- Amerika népeivel, akár a régi típusú gyarmatosítás igája alatt nyögnek, akár a neokolonialisták befolyásától akarnak megszabadulni. Mindenki tudja, hogy a gyarmati népek azért tudnak korunkban sikeresen harcolni a nemzeti függetlenségért, a szabadságért, mert van a világion a Szovjetunió, van szocialista világrendszer, és az törhetetlenül ott áll mellettünk, erkölcsi és anyagi erejével segíti a népek szabadság- harcát. (Lelkes, nagy taps.) Szolidárisak vagyunk és együtt haladunk minden olyan emberrel, és minden olyan mozgalommal, amely a világ bármely országában harcol a békéért. Engedjék meg — mondotta ezután Kádár elvtárs —, hogy külön szóljak arról, hogy mi kommunista forradalmárok, magyar munkások, egész szocializmust építő népünk, szolidáris, törhetetlen egységben halad együtt a nagy szovjet néppel. (Hosszan tartó, viharos taps.) Pártunk, a magyar szak- szervezetek, egész népünk harca és munkája az utóbbi időszakban jelentős fejlődést eredményezett. Ma városba vagy faluba, gyárba, intézetbe vagy színházba, bárhova nyugodtan el visszük barátainkat és nem barátainkat is. Még ellenségeink is észrevették, hogy ma Magyarország nem olyan, amilyen 1956 októberében volt. Folyik is »filozofálás« arról, mi ez a magyar fejlődés, miképpen »liberalizálódtak« Magyarországon a viszonyok. Fantáziáinak arról is, hogy majd kimennek a szovjet csapatok, azután jönnek a »szabad választások« és így tovább. (Élénk derültség.) Annak, hogy Magyarországon szovjet csapatok vannak, nincsenek belső társadalmi okai. Ha az imperialisták azt akarják, hogy a szovjet csapatok Magyarországról kimenjenek, valahonnan menjenek ki az amerikai csapatok is. (Nagy taps.) Ha nekünk valaki azt mondaná, hogy innen kimennek a szovjet csapatok, onnan az amerikaiak, mi nem ijednénk meg. Azt mondanánk: nézzük meg, vizsgáljuk meg. De próbálják ők Adenauemekr emlegetni. hogy csak Berlinből menjen ki egy zászlóaljnyi amerikai csapat! Rögtön azt mondja, hogy összedől az egész rendszer, vége a világnak! (Derültség.) Nem akarok itt további részietekbe belemenni, esak azt szeretném megmondani. hogy először is Magyarországon nem liberalizálódás, hanem szocialista fejlődés megy végbe. Politikánk marxista—leninista elveken nyugszik, szocialista, kommunista politika. Az, hogy rendszerünk humánus. természetes, mert a szocializmus, a kommunizmus lényegénél fogva a legembe- riebb, a leghumánusabb világnézet. Ezt kell tehát ellenfeleinknek először megjegyezniük. A másik: számíthat ránk a nemzetközi élet minden haladó ereje, a szocialista országok közössége, amelyhez a mi népünk törhetetlenül hű. Számíthat ránk minden progresszív törekvés, számíthatnak a gyarmati rendszer végleges szétzúzásáért, a békéért folytatott harc erői. De hozzáte- hetem: számíthat ránk a világ minden országának kormánya, még az Egyesült Államok kormánya is az esetben, ha a vitás nemzetközi kérdéseket hajlandó tárgyalások útján, a józan észre hallgatva, a magyar nép függetlenségének, nemzeti szuverenitásának, szocialista fejlődésének tiszteletben tartásával megoldani. Minden kérdésben készek vagyunk tárgyalni és véleményünk szerint sok mindenben meg lehet egyezni. Az a meggyőződésünk, hogy ez minden országnak javára válnék. 1956-bain, azzal a bizonyítvánnyal, amit akkor felmutattunk, nagyon sok nehézséget okoztunk szovjet testvéreinknek, valamennyi szocializmust építő népnek, a nemzetközi kommunista mozgalomnak, a legkülönbözőbb progresszív erőknek. Az imperialisták propagandája akkor annyit foglalkozott velünk, hogy sikerült felcsigáznia az emberek érdeklődését az egész világon, még ott is, ahol azt sem tudták, hogy létezik a magyar nép. Most ezért is nagy az érdeklődés az emberekben az egész világon aziránt, hogy mi van Magyarországon. Szerencsére elmondhatjuk, hogy megváltozott nálunk a helyzet. Most legyűrik azon, hogy minél több olyan dolog legyen Magyarországon, hogy ha szovjet vagy kínai testvéreinket, vagy bármely más országból, akár nyugati tőkés országból érkezett vendégeinket megkérdezik, »hát mi is van Magyar- országon« — úgy tudjanak beszélni, hogy az erősítse ügyünkét és segítse a ő harcukat: ez proletárintemacio- malista kötelességünk. Elvtársak! Hadd szóljak most belső dolgainkról. Azt hiszem, nem kell külön bizonyítgatnom, hiszen részben maga a vita is mutatja, hogy megváltozott nálunk a munka stílusa. A vita mentes minden hatásvadászattól, minden demagógiától. Komoly kérdésekről beszélitek, komolyan és értelmesen. Egyszóval szerencsére kimentek a divatból a frázisok. Ne is hozzuk vissza. Nem köt most minket komoly ügyeink tárgyalásánál semmiféle helytelenül értelmezett udvariasság vagy illendőség, nevén szoktuk nevezni a dolgokat. Ezért kérem, ne vegyék puszta udvariaskodásnak, ha azt mondom, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nagyra értékeli a magyar szakszervezeti mozgalmat és fő támaszának tartja harcában és munkájában. (Nagy taps.) A szakszervezet az az osztályszervezet, amely pártunkat — a munkásosztály forradalmi élcsapatát — a legerősebben összeforrasztja saját osztályával, a legerősebben és mind fokozott mértékben összeforrasztja a dolgozó néppel, a munkások, a parasztok, az értelmiség tömegeivel. Az építő munkában, a termelésben, a közoktatásban, sőt még a kultúrában is, és az élet sok más területén — a szakszervezetek igen jelen* tős és nagy segítséget nyújtottak a párt harcához. Éreznie kell ezt mindenkinek, aki a szakszervezetben dolgozik íFolytatás a 2. oldalon./
