Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-12 / 109. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1963. május IX Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) akár függetlenített, akár nem. Ez a munka erkölcsi tartalma. Amit az osztályömtudat parancsára tesz az ember, azért nem Jár prémium és ne is járjon soha. Nincs az a prémiumboríték, amelyik pótolni tudná azt, hogy osztályomnak, a dolgozó népnek tudtam szolgálatot tenni, segítettem népünk nagy történelmi harcát a szocializmus építéséért. Sokat segített a szakszervezet a szocialista öntudat erősítésében is. A szocialista munkaverseny kezdeményezésében és szervezésében, a szocialista brigádmozgalom szervezésében és propagálásában, és még sok más területen nagy és növekvő szerepe van az öntudatnak. Nagyon figyelemre méltónak tartom, hogy nem egy felszólaló szintén említette, hogy vigyázzunk a szocialista címért harcoló brigádok alakításának a serkentésében, nehogy megalkuvó módon valamit is engedjünk ennek a mozgalomnak a nagyszerűségéből és hatalmas erkölcsi erejéből. Valóban úgy van, hogy legyen inkább 39 helyett csak 38 ilyen brigád, semhogy a mozgalom nagy erkölcsi erejéből valamit is engedjünk. Az, hogy a szakszervezetek hatalmas támaszai a pártnak, nem újkeletű dolog. A felszabadulás előtt, a Horthy-fasisz- ta rendszer negyedszázadában, mint tudjuk, a munkásosztály forradalmi élcsapatának, leg- öntudatosabb harcosainak a szakszervezetek voltak fő támaszai. Ez nemes hagyomány nálunk és talán nem hiba, ha megállapítjuk, hogy 1956 után visszaállítottuk a régi, egészséges helyzetet a párt és a szakszervezetek viszonyában is. Megegyeztünk abban a helyes jelszóban, hogy a szak- szervezetek a munkásosztály leghatalmasabb osztályszervezetei, a munkásosztály forradalmi élcsapatától, pártjától nem lehetnék f üggetlenek, viszont szükséges, hogy önállóak legyenek. Nem tudom, hogiy ebben a teremben mi az arány a párttagok és a párton kívüliek között, de azt tudom, hogy a több mint háromszáz- ezer szakszervezeti tisztségviselő között hatalmas pártonkívfili tömegek vannak. És azok az emberek teljes meggyőződéssel vallják és hirdetik a párt politikáját, harcolnak megvalósításáért. Emlékezzünk csak, voltak olyan évek, amikor a szervezettség foka nem 90 százalék volt, mint most, hanem 100, sőt néha 102 százalék is. (Derültség.) S elég magas volt a tagdíjfizetés részaránya is, mert a szervezést leegyszerűsítettéle, s mindjárt ott, ahol a fizetést adták, le is vonták a szakszervezeti járulékot. Ez most nincs. Most a szakszervezetek önállóak, lehet, hogy a mostani 90 százalékos szervezettség majd később több is lesz. Nyugodtan mondhatjuk: a pártnak nagyszerű fegyvertársa a szakszervezet, s a fejlődés szempontjából is egészséges az az irány, amelyet a szakszervezetek ma követnek. Pedig ez nem is olyan egyszerű. Ahhoz, hogy a szakszervezet nálunk ma jól dolgozzék, figyelembe kell vennie a megváltozott társadalmi viszonyokat. Más a helyzet egy olyan országban, ahol a hatalom a tőkésosztályé, ahol az érték- többletet a tőkések vágják zsebre, ahol a proletariátus valóban proletariátus, mert munkaerején kívül más vagyona nincs, és más a helyzet nálunk, ahol a proletariátus már nem proletariátus, hanem munkásosztály, amelynek kezében van a hatalom, rendelkezik vele, s a hatalmon keresztül rendelkezik a javakkal, a munka eredményével is. Itt a helyzet bonyolultabb. Foglalkoznia kell a szakszervezetnek a termeléssel, mert itt most a munkásosztály önmagával találkozik. Hiszen a dolgozó, a munkás végzi a munkát, de rendelkezik a termelési eszközökkel és a munka eredményeivel. így azután — ezt csak úgy képletesen mondom — a követeléslistát voltaképpen önmagának is beadhatná (derültség), mert ez osztályértelemben valóban így van. Nálunk a szakszervezetek megtalálták a helyes utat, kialakították a megfelelő célokat és a munkamódszert, ahogyan a szocialista viszonyok azt megkívánják. Elmondhatjuk, hogy nálunk a szakszervezetek a kommunizmus iskolájává váltak, abban az értelemben, ahogyan ezt Lenin meghatározta. Szakszervezeteink máris sok bonyolult nagy feladatot vettek át az államtól: a társadalombiztosítást, a betegellátást, az üdültetést és sok egyebet. Mint látható, nagyon sok tekintetben megvan már a társadalom saját ügyintézése, nagyon sok feladat van már a szakszervezetek kezében és mindig több lesz. A burzsoázia propagandistáinak persze sehogy sem tetszenék a mi szakszervezeteink. Azt mondják, hogy »micsoda szakszervezet az ilyen, nincsenek sztrájkok. Nézzék meg nálunk: szabadság van, sztrájk van. Franciaországban is, Nyu- gat-Németországban is. Hogyhogy nincs sztrájk a szocialista országban? És a rendszer ellen sem harcolnak?« Ez azonban a munkásosztály alapvetően megváltozott helyzetéből magától értetődően adódik. Vajon azt gondolják, hogy a munkásosztály ostobább, AZ édAsz veszprémi üzletigazgatósága villamos hálózatok építéséhez — munkahelyeire — vidéki férfi segédmunkásokat fölyesz. Fizetés kollektív szerint, szállásköltséget és külszolgálati napidíjátalányt fizetünk. A vállalat nehézipari jellegénél fogva csak 18 évet betöltötteket tudunk alkalmazni. Mindazokat a fiatalokat, akik alkalmasnak bizonyulnak, négy év után tanfolyamra, majd utána a villamoshálózat-szerelői szakmából vizsgára bocsátjuk. Jelentkezés írásban vagy személyesen személyzeti osztályunknál. Szállásról gondoskodunk. Útiköltséget csak fölvétel esetén térítünk. (3554) mint a burzsoázia, vagy a nagybirtokos osztály, és sztrájkot szervez, harcol saját rendszere ellen? Ez nem szabadság kérdése, hanem az osztályhelyzet megítéléséből és osztályöntudatából következik. És a követelések, a dolgozók érdekvédelme? örvendetes és egészséges, hogy a kongresszusi okmányokban, a beszámolókban. sőt a felszólalásokban is uralkodik az az állásfoglalás, hogy azt, amit el akarunk osztani, előbb meg kell termelnünk. Az osztályharc fő frontja a jelein szakaszban — a szocialista világ biztonságáról való gondoskodás mellett döntően a termelés. Mert ha termelés, a munka termelékenysége nem emelkedik, akkor elosztani sem lehel többet. Azt is meg akarom mondani, hogy amikor egy hónappal ezelőtt végre beköszöntött a iáként nem volt rossz időjárás szempontjából — a mezőgazdaság siralmasan el volt maradva, de a parasztok megfogták a munka boldogabbik végét. A minap alkalmam volt egy kicsit körülnézni az országban. Szépen megy a munka. Meg nem művelt földet csak egy helyen láttam. A múlt héten tapasztalt kép biztató, nyomják a gombot, igyekeznek. Az iparban nem kevesebb a feladat. Az 1963-as terv első negyedévének feladatait nem teljesítettük. Január és február rossz volt, márciusban már szinte ugrásszerű volt a fejlődés, de ez nem tudta pótolni a januári és februári lemaradást. A lényeg az, hogy bár az ipari termelés a múlt évihez képest 5,3 százalékkal növekedett, a terv teljesítésében nem értük el a tervezett szintet. Tudomásul kell venni, hogy első negyedéves tervünket nem tudtuk teljesíteni, kivéve egy pontját, a munkabér kifizetését. (Derültség.) Rátérek az életszínvonal kérdésére. A kongresszus egyik okmányában azt olvastam, hogy: feladatunk az életszínvonal állandó emelése, illetve annak elősegítése. Ez hibás tétel. Az életszínvonalat nem lehet állandóan emelni. Ezt minden józan gondolkodású ember tudja. Mindenki megérti azt, hogy csak akkor lehet életszínvonal- emelést elhatározni, ha megtermeltük és megszilárdítottuk annak anyagi fedezetét. Azután megint termelni kell, és akkor megint lehet az életszínvonalat egy kissé emelni. Ezt nevezik az életszínvonal rendszeres emelésének. Kádár elvtárs a továbbiakban belpolitikánk néhány kérdésével és az amnesztiával foglalkozott. Befejezésül a kő- következőket mondotta: Elvtársak! A párt Központi Bizottsága szilárdan meg van győződve arról, hogy a szocializmus új győzelmei felé megyünk, s a párt ebben, a harcban nyugodtan, biztosan támaszkodik a szakszervezetekre, mert tudja, hogy a szak. szervezetek akarják is és tudják is segíteni a szocializmus építését. A szakszervezet, munkás, osztályunk, dolgozó népünk számítson a pártra, annak Központi Bizottságára, a kormányra, bízzon benne úgy, ahogyan az utóbbi esztendőkben bízott. Ki-ki a maga helyén helyt fog állni és a két erő: a vezetés és a tömegek ereje együtt éri el nagy célunkat, a szocialista Magyarország teljes felépítését. Minden jót, elvtársak! — fejezte be hosz- szan tartó, lelkes nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János elvtárs. (MTI) OSSZ/EFOC0M.A LO A múlt hét nemzetközi kaleidoszkópja színes képet mutat. Jóllehet a nemzetközi közvélemény figyelmének középpontjában voltaképpen ugyanazok az események állnak, mint az előző héten, a kép új színekkel. egy-egy új ecset-vonással gazdagodott, s megérdemli, hogy figyelmesen tanulmányozzuk. Hailiban a csatározások színtere diplomáciai síkra tevődött át, a feszültség azonban egy csöppet sem csökkent, csupán más jelleget öltött. Ülésezik az Amerikai Államok Szervezetének tanácsa és — Haiti kérésére — összeült a Biztonsági Tanács is. A tanácskozások részvevői egy súlyos fegyveres konfliktus fenyegetésének árnyékában tárgyalnak, mert dominikai gyalogsági csapatok és gépesített alakulatok vonultak fel Haiti határán. A dominikai flotta rombolói Haiti partjainak közelében cirkálnak. A dominikai hadihajók állandó rádiókapcsolatban állnak az amerikai haditengerészet hajóival, amelyek az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerint »olyan helyzetet foglalnak el, hogy szükség esetén nyomban föl lehessen használni őket a Haitiban élő amerikai állampolgárok védelmére«. S itt föl kell figyelnünk egy nem elhanyagolható körülményre: az Egyesült Államok magatartására. Ez a magatartás dióhéjban a következőkben foglalható össze: Washington már régóta szeretne megszabadulni Duvalier-tői, mert Haiti diktorának véres terrorját már az amerikaiak is megsokallták, úgy látják, hogy módszerei kompromittálják a »szabad világ«-ot. Az amerikai kormány nem bánta volna azt sem; ha Duvalier félreállítása belső felkelés útján történik. A dominikai elnök hirtelen akciója azonban meghökkentette az Egyesült Államok vezetőit, akik semmiképpen sem akarják kiengedni a kezükből a kezdeményezést ebben a rendkívül robbanékony térségben. Másrészt viszont Duvalier rémuralma magában hordozza ugyan a baloldali erők megmozdulásának és előretörésének lehetőségét — félreállítása tehát célszerű —, belső felkelés útján történő megdöntése azonban ugyanezzel a veszéllyel járhat. Az Egyesült Államok tehát igyekszik diplomáciai térre terelni az ügyet. Az A ÁSZ és a Biztonsági Tanács ülésezik . . . Két város szerepelt ezen a héten a térképen. Az egyik Angliában van, a másik az Egyesült Államok egyik déli államában, Alaba- mában. Ez utóbbit az előbbiről nevezték. el azok a honvágytól gyötört angol telepesek, akik jobb életet keresve, szabadságot és egyenlőséget hirdetve telepedtek le az újvilágban. Ennek az új Birminghamnek neve naponta ott volt a hírügynökségek jelentéseiben, a világsajtó hasábjain. S ez a név újabb szégyenfoltja az Egyesült Államok történelmének. Az USA legszentebb dokumentuma, az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat kimondja: »Minden embeT egyenlőnek teremtetett.« Világosan intézkedik erről a kérdésről az amerikai alkotmány is, amely szerint senkitől sem lehet megtagadni a politikai jogokat bőrének színe miatt. S Birminghamben több mint kétezer néger került börtönbe azért, mert alkotmányosan biztosított jogaiért szállt síkra. A faji megkülönböztetés ellen tüntető békés felvonulók — nők és gyermekek — ellen Alabama állam rendőrsége farkaskutyákkal és víziágyúkkal vonult fel. A börtönök zsúfolásig megteltek. A brutalitásokról készített felvételek, amelyek azóta bejárták a világot, súlyosan kompromittálták az Egyesült Államokat, s óriási külpolitikai nehézségeket okoznak az amerikai kormánynak Afrikában és Ázsiában. A kormány kezdetben »sajnálkozott«, később »felháborodott«, most már azonban belátta, hogy tennie is kell valamit. A négereket nem félemlítette meg a rendőrség minősíthetetlen eljárása, s úgy látszik, hogy következetes magatartásukkal ki akarják kényszeríteni a kormány erélyes föllépését. Követelik a faji megkülönböztetés megszüntetését minden nyilvános helyen, a négerek alkalmazásánál; követelik a letartóztatottak szabadon bocsátását és vegyes bizottság felállítását a faji megkülönböztetés felszámolására. Szerdai sajtóértekezletén Kennedy elnök hosszasan foglalkozott a birminghami eseményekkel. Az elnök figyelmeztette a Egyesült Államok valamennyi államát és városát, az összes ame. rikai állampolgárt, hogy sürgősen el kell távolítani minden akadályt az egyenlő elbánás út- jából. o A laoszi helyzet to. vábbra is tisztázatlan. A Laoszi Hazafias Front Pártja továbbra is ragaszkodik ahhoz a megmásíthatatlan álláspontjához, hogy határozott támogatást nyújt a koalíciós kormánynak, s védelmezi a béke, a semlegesség és nemzeti megegyezés politikáját. A Laoszi Hazafias Front Pártja konkrét javaslatokat tett Souvanna Phouma miniszterelnöknek a béke és a nyugalom helyreállítására. A miniszterelnök ígéretet tett a javaslatok tanulmá. nyozására. Szufanuvong miniszterelnök-helyettes, a Hazafias Front Pártjának vezetője Souvanna Phouma miniszter- elnökhöz intézett levelében rámutatott, milyen fontos a megegyezés az említett javaslatok kérdésében. Szufanuvong hangsúlyozza, hogy csak ilyen megegyezés után kerülhet sor a kormány ülésére, amelyet Souvanna Phouma javasolt. Ha halványan is, de megvan a remény rá, hogy a szemben álló felek lelülnék a tárgyaló- asztalhoz, és tisztázódik a rendkívül zavaros helyzet, amelynek egyik összetevője az a tény, hogy az amerikaiak aktívan támogatják a reakciós erőket, s egyre sűrűsödnek a délkelet-ázsiai helyzetről folytatott amerikai katonai tanácskozások. Végül megemlítjük, hogy kompromisszumos megegyezés született a nyugatnémet fémipari szakszervezet és az acélipari gyárosok szövetségének vezetői között, s ezzel befejeződött a nyugatnémet »gazdasági csodát« súlyosan fenyegető acélipari sztrájk. A hivatalos körök nyugtalanságára jellemző, hogy a szakszervezetek és a gyárosok között maga Er. hard gazdaságügyi miniszter közvetített. Gara György Penykovszkijt halálra, és Wynne-t nyolcévi szabadságvesztésre ítélték Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Bíróságának katonai kollégiuma a szovjet állampolgár Oleg Penykovszkij kémet golyó általi halálra és vagyonelkobzásra ítélte. A katonai kollégium indítványozta, hogy fosszák meg Penykovszkijt ezredesi rangjától, öt érdemrendjétől és érdemérmétől. A brit alattvaló Greville Wynne kémösszekötöt nyolcévi szabadságvesztésre ítélték, ebből három évet börtönben, a többit pedig szigorított munkatáborban kell töltenie. Az ítélet ellen semmisségi panasznak és fellebbezésnek helye nincs. A szovjet alkotmánynak megfelelően Penykovszkij kegyelmi kérelemmel fordulhat a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnökségéhez. Wynne kérheti büntetésének enyhítését • * * A tárgyaláson elnöklő Bo- riszoglebszkij tábornok megengedte Sheila Wynne-nek, hogy a Szovjetunió Legfelső Bíróságának épületében fél órát beszélgethessen férjével, az elítélt Greville Wynne-nel. (MTI) A dominikai—haiti viszály fejleményei Santo Domingo (MTI). Juan Bosch dominikai elnök beszédet mondott, s ebben megismételte azt a fenyegeté" sét hogy kormányának csapatai megtámadják Haitit, ha a Port au Prince-i dominikai nagyikövetségen tartózkodó politikai menekülteknek bajuk esik. Chalmers, Haiti külügyminisztere penteken háromnegyed órán át tárgyalt Dean Rusk amerikai külügyminiszterrel. A haiti külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki, amelyben azzal vádolja az Egyesült Államok kormányát, hogy viszályt szít Haiti és Dominika között. »Juan Bosch dominikai elnök az amerikai kormány eszköze« — hangzik a nyilatkozatban. [75- Ü Lemondott a stíriai kormány Damaszkusz (MTI). A damaszkuszi rádió szombaton bejelentette, hogy Sza- lah Bitar miniszterelnök lemondott. Luai Atasszi tábornok, a nemzeti forr V almi tanács elnöke Számi Dzsundi eddigi kulturális és nemzetnevelés-ügyi minisztert bízta meg az új kormány megalakításával. Dzsundi volt Bitar kormányának egyetlen nem Baath-párti tagja, aki a mostani kormányválság során helyén maradt. Szarni Dzsundi tagja volt annak a szíriai küldöttségnek, amely április 6-án Kairóba utazott, hogy az Egyiptom, Szíria és Irak közötti állam- szövetség létrehozásáról tárgyaljon. AZ ÉM 44. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT iBpest. V„ Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal fölvesz budapesti munkahelyekre kőműves-, ács-, állványozószakmunkásokat, építőipari könnyűgépkezelőket, kubikosokat, férfi segédmunkásokat. Szállást és napi egyszeri étkezést biztosítunk. Munkaruha. vidékieknek tanács- o igazolás és szakmunkások- m nak szerszám szükséges.
