Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1963. május IX Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) akár függetlenített, akár nem. Ez a munka erkölcsi tartal­ma. Amit az osztályömtudat parancsára tesz az ember, azért nem Jár prémium és ne is járjon soha. Nincs az a prémiumboríték, amelyik pó­tolni tudná azt, hogy osztá­lyomnak, a dolgozó népnek tudtam szolgálatot tenni, se­gítettem népünk nagy törté­nelmi harcát a szocializmus építéséért. Sokat segített a szakszerve­zet a szocialista öntudat erő­sítésében is. A szocialista munkaverseny kezdeményezé­sében és szervezésében, a szo­cialista brigádmozgalom szer­vezésében és propagálásában, és még sok más területen nagy és növekvő szerepe van az öntudatnak. Nagyon figye­lemre méltónak tartom, hogy nem egy felszólaló szintén említette, hogy vigyázzunk a szocialista címért harcoló bri­gádok alakításának a serken­tésében, nehogy megalkuvó módon valamit is engedjünk ennek a mozgalomnak a nagyszerűségéből és hatalmas erkölcsi erejéből. Valóban úgy van, hogy legyen inkább 39 helyett csak 38 ilyen brigád, semhogy a mozgalom nagy er­kölcsi erejéből valamit is en­gedjünk. Az, hogy a szakszervezetek hatalmas támaszai a pártnak, nem újkeletű dolog. A felsza­badulás előtt, a Horthy-fasisz- ta rendszer negyedszázadában, mint tudjuk, a munkásosztály forradalmi élcsapatának, leg- öntudatosabb harcosainak a szakszervezetek voltak fő tá­maszai. Ez nemes hagyomány nálunk és talán nem hiba, ha megállapítjuk, hogy 1956 után visszaállítottuk a régi, egész­séges helyzetet a párt és a szakszervezetek viszonyában is. Megegyeztünk abban a he­lyes jelszóban, hogy a szak- szervezetek a munkásosztály leghatalmasabb osztályszerve­zetei, a munkásosztály forra­dalmi élcsapatától, pártjától nem lehetnék f üggetlenek, vi­szont szükséges, hogy önál­lóak legyenek. Nem tudom, hogiy ebben a teremben mi az arány a párt­tagok és a párton kívüliek kö­zött, de azt tudom, hogy a több mint háromszáz- ezer szakszervezeti tiszt­ségviselő között hatalmas pártonkívfili tömegek van­nak. És azok az emberek teljes meggyőződéssel vall­ják és hirdetik a párt po­litikáját, harcolnak meg­valósításáért. Emlékezzünk csak, voltak olyan évek, amikor a szerve­zettség foka nem 90 százalék volt, mint most, hanem 100, sőt néha 102 százalék is. (De­rültség.) S elég magas volt a tagdíjfizetés részaránya is, mert a szervezést leegyszerű­sítettéle, s mindjárt ott, ahol a fizetést adták, le is vonták a szakszervezeti járulékot. Ez most nincs. Most a szakszer­vezetek önállóak, lehet, hogy a mostani 90 százalékos szer­vezettség majd később több is lesz. Nyugodtan mondhatjuk: a pártnak nagyszerű fegyvertár­sa a szakszervezet, s a fejlődés szempontjából is egészséges az az irány, amelyet a szakszerve­zetek ma követnek. Pedig ez nem is olyan egyszerű. Ahhoz, hogy a szakszervezet nálunk ma jól dolgozzék, fi­gyelembe kell vennie a meg­változott társadalmi viszonyo­kat. Más a helyzet egy olyan országban, ahol a hatalom a tőkésosztályé, ahol az érték- többletet a tőkések vágják zsebre, ahol a proletariátus va­lóban proletariátus, mert mun­kaerején kívül más vagyona nincs, és más a helyzet nálunk, ahol a proletariátus már nem proletariátus, hanem munkás­osztály, amelynek kezében van a hatalom, rendelkezik vele, s a hatalmon keresztül rendel­kezik a javakkal, a munka eredményével is. Itt a helyzet bonyolultabb. Foglalkoznia kell a szakszer­vezetnek a termeléssel, mert itt most a munkásosztály ön­magával találkozik. Hiszen a dolgozó, a munkás végzi a munkát, de rendelkezik a ter­melési eszközökkel és a munka eredményeivel. így azután — ezt csak úgy képletesen mon­dom — a követeléslistát vol­taképpen önmagának is bead­hatná (derültség), mert ez osz­tályértelemben valóban így van. Nálunk a szakszervezetek megtalálták a helyes utat, ki­alakították a megfelelő célo­kat és a munkamódszert, aho­gyan a szocialista viszonyok azt megkívánják. Elmondhatjuk, hogy ná­lunk a szakszervezetek a kommunizmus iskolájává váltak, abban az értelem­ben, ahogyan ezt Lenin meghatározta. Szakszervezeteink máris sok bonyolult nagy feladatot vet­tek át az államtól: a társada­lombiztosítást, a betegellátást, az üdültetést és sok egyebet. Mint látható, nagyon sok te­kintetben megvan már a tár­sadalom saját ügyintézése, na­gyon sok feladat van már a szakszervezetek kezében és mindig több lesz. A burzsoázia propagandistái­nak persze sehogy sem tetsze­nék a mi szakszervezeteink. Azt mondják, hogy »micsoda szakszervezet az ilyen, nincse­nek sztrájkok. Nézzék meg ná­lunk: szabadság van, sztrájk van. Franciaországban is, Nyu- gat-Németországban is. Hogy­hogy nincs sztrájk a szocialista országban? És a rendszer el­len sem harcolnak?« Ez azonban a munkásosztály alapvetően megváltozott hely­zetéből magától értetődően adódik. Vajon azt gondolják, hogy a munkásosztály ostobább, AZ édAsz veszprémi üzletigazgatósága villamos hálózatok építéséhez — munkahelyeire — vidéki férfi segédmunkásokat fölyesz. Fizetés kollektív szerint, szállásköltséget és külszolgálati napidíjátalányt fizetünk. A vállalat nehézipari jellegénél fogva csak 18 évet betöltötteket tudunk alkalmazni. Mindazokat a fiatalokat, akik alkalmasnak bizonyulnak, négy év után tanfo­lyamra, majd utána a villamoshálózat-szerelői szak­mából vizsgára bocsátjuk. Jelentkezés írásban vagy személyesen sze­mélyzeti osztályunknál. Szállásról gondoskodunk. Útiköltséget csak fölvétel esetén térítünk. (3554) mint a burzsoázia, vagy a nagybirtokos osztály, és sztráj­kot szervez, harcol saját rend­szere ellen? Ez nem szabadság kérdése, hanem az osztályhely­zet megítéléséből és osztályön­tudatából következik. És a követelések, a dolgozók érdekvédelme? örvendetes és egészséges, hogy a kongresszu­si okmányokban, a beszámo­lókban. sőt a felszólalásokban is uralkodik az az állásfogla­lás, hogy azt, amit el akarunk osztani, előbb meg kell termel­nünk. Az osztályharc fő front­ja a jelein szakaszban — a szocialista világ biz­tonságáról való gondos­kodás mellett döntően a termelés. Mert ha ter­melés, a munka termelé­kenysége nem emelkedik, akkor elosztani sem lehel többet. Azt is meg akarom mondani, hogy amikor egy hónappal ez­előtt végre beköszöntött a iá­ként nem volt rossz időjárás szempontjából — a mezőgazda­ság siralmasan el volt marad­va, de a parasztok megfogták a munka boldogabbik végét. A minap alkalmam volt egy ki­csit körülnézni az országban. Szépen megy a munka. Meg nem művelt földet csak egy helyen láttam. A múlt héten tapasztalt kép biztató, nyom­ják a gombot, igyekeznek. Az iparban nem kevesebb a feladat. Az 1963-as terv első negyedévének feladatait nem teljesítettük. Január és feb­ruár rossz volt, márciusban már szinte ugrásszerű volt a fejlődés, de ez nem tudta pó­tolni a januári és februári le­maradást. A lényeg az, hogy bár az ipari termelés a múlt évihez képest 5,3 százalékkal növekedett, a terv teljesítésé­ben nem értük el a tervezett szintet. Tudomásul kell venni, hogy első negyedéves tervün­ket nem tudtuk teljesíteni, ki­véve egy pontját, a munkabér kifizetését. (Derültség.) Rátérek az életszínvonal kér­désére. A kongresszus egyik okmányában azt olvastam, hogy: feladatunk az életszín­vonal állandó emelése, illetve annak elősegítése. Ez hibás tétel. Az életszínvonalat nem lehet állandóan emelni. Ezt minden józan gondolkodású ember tudja. Mindenki megérti azt, hogy csak akkor lehet életszínvonal- emelést elhatározni, ha meg­termeltük és megszilárdítottuk annak anyagi fedezetét. Azután megint termelni kell, és akkor megint lehet az életszínvonalat egy kissé emelni. Ezt nevezik az életszínvonal rendszeres emelésének. Kádár elvtárs a továbbiak­ban belpolitikánk néhány kér­désével és az amnesztiával foglalkozott. Befejezésül a kő- következőket mondotta: Elvtársak! A párt Központi Bizottsága szilárdan meg van győződve arról, hogy a szo­cializmus új győzelmei felé megyünk, s a párt ebben, a harcban nyugodtan, biztosan támaszkodik a szakszerveze­tekre, mert tudja, hogy a szak. szervezetek akarják is és tud­ják is segíteni a szocializmus építését. A szakszervezet, munkás, osztályunk, dolgozó népünk számítson a pártra, annak Központi Bizottságára, a kor­mányra, bízzon benne úgy, ahogyan az utóbbi esztendők­ben bízott. Ki-ki a maga he­lyén helyt fog állni és a két erő: a vezetés és a tömegek ereje együtt éri el nagy célun­kat, a szocialista Magyarország teljes felépítését. Minden jót, elvtársak! — fejezte be hosz- szan tartó, lelkes nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János elvtárs. (MTI) OSSZ/EFOC0M.A LO A múlt hét nemzetközi ka­leidoszkópja színes képet mu­tat. Jóllehet a nemzetközi köz­vélemény figyelmének közép­pontjában voltaképpen ugyan­azok az események állnak, mint az előző héten, a kép új színek­kel. egy-egy új ecset-vonással gazdagodott, s megérdemli, hogy figyelmesen tanulmá­nyozzuk. Hailiban a csatározások színtere diplomáciai síkra te­vődött át, a feszültség azonban egy csöppet sem csökkent, csu­pán más jelleget öltött. Ülése­zik az Amerikai Államok Szer­vezetének tanácsa és — Haiti kérésére — összeült a Bizton­sági Tanács is. A tanácskozá­sok részvevői egy súlyos fegy­veres konfliktus fenyegetésé­nek árnyékában tárgyalnak, mert dominikai gyalogsági csa­patok és gépesített alakulatok vonultak fel Haiti határán. A dominikai flotta rombolói Hai­ti partjainak közelében cirkál­nak. A dominikai hadihajók állandó rádiókapcsolatban áll­nak az amerikai haditengeré­szet hajóival, amelyek az ame­rikai külügyminisztérium szó­vivője szerint »olyan helyzetet foglalnak el, hogy szükség ese­tén nyomban föl lehessen használni őket a Haitiban élő amerikai állampolgárok védel­mére«. S itt föl kell figyelnünk egy nem elhanyagolható körülményre: az Egyesült Államok magatartására. Ez a magatartás dióhéjban a követ­kezőkben foglalható össze: Washington már régóta szeret­ne megszabadulni Duvalier-tői, mert Haiti diktorának véres terrorját már az amerikaiak is megsokallták, úgy látják, hogy módszerei kompromittálják a »szabad világ«-ot. Az amerikai kormány nem bánta volna azt sem; ha Du­valier félreállítása belső fel­kelés útján történik. A domini­kai elnök hirtelen akciója azon­ban meghökkentette az Egye­sült Államok vezetőit, akik semmiképpen sem akarják ki­engedni a kezükből a kezde­ményezést ebben a rendkívül robbanékony térségben. Más­részt viszont Duvalier rém­uralma magában hordozza ugyan a baloldali erők meg­mozdulásának és előretörésé­nek lehetőségét — félreállítá­sa tehát célszerű —, belső fel­kelés útján történő megdönté­se azonban ugyanezzel a ve­széllyel járhat. Az Egyesült Ál­lamok tehát igyekszik diplomá­ciai térre terelni az ügyet. Az A ÁSZ és a Biztonsági Tanács ülésezik . . . Két város szerepelt ezen a héten a térké­pen. Az egyik Angliában van, a másik az Egyesült Államok egyik déli államában, Alaba- mában. Ez utóbbit az előbbiről nevezték. el azok a honvágytól gyötört angol telepesek, akik jobb életet keresve, sza­badságot és egyenlőséget hir­detve telepedtek le az újvilág­ban. Ennek az új Birmingham­nek neve naponta ott volt a hírügynökségek jelentéseiben, a világsajtó hasábjain. S ez a név újabb szégyenfoltja az Egyesült Államok történelmé­nek. Az USA legszentebb do­kumentuma, az Amerikai Füg­getlenségi Nyilatkozat kimond­ja: »Minden embeT egyenlőnek teremtetett.« Világosan intéz­kedik erről a kérdésről az ame­rikai alkotmány is, amely sze­rint senkitől sem lehet megta­gadni a politikai jogokat bő­rének színe miatt. S Birming­hamben több mint kétezer né­ger került börtönbe azért, mert alkotmányosan biztosított jo­gaiért szállt síkra. A faji megkülönböztetés el­len tüntető békés felvonulók — nők és gyermekek — ellen Alabama állam rendőrsége farkaskutyákkal és víziágyúk­kal vonult fel. A börtönök zsú­folásig megteltek. A brutalitá­sokról készített felvételek, amelyek azóta bejárták a vilá­got, súlyosan kompromittálták az Egyesült Államokat, s óriá­si külpolitikai nehézségeket okoznak az amerikai kormány­nak Afrikában és Ázsiában. A kormány kezdetben »sajnálko­zott«, később »felháborodott«, most már azonban belátta, hogy tennie is kell valamit. A négereket nem félemlítette meg a rendőrség minősíthetet­len eljárása, s úgy látszik, hogy következetes magatartásukkal ki akarják kényszeríteni a kormány erélyes föllépését. Követelik a faji megkülönböz­tetés megszüntetését minden nyilvános helyen, a négerek al­kalmazásánál; követelik a le­tartóztatottak szabadon bocsá­tását és vegyes bizottság fel­állítását a faji megkülönböz­tetés felszámolására. Szerdai sajtóértekezletén Kennedy el­nök hosszasan foglalkozott a birminghami eseményekkel. Az elnök figyelmeztette a Egye­sült Államok valamennyi álla­mát és városát, az összes ame. rikai állampolgárt, hogy sürgő­sen el kell távolítani minden akadályt az egyenlő elbánás út- jából. o A laoszi helyzet to. vábbra is tisztázatlan. A Lao­szi Hazafias Front Pártja to­vábbra is ragaszkodik ahhoz a megmásíthatatlan álláspont­jához, hogy határozott támoga­tást nyújt a koalíciós kor­mánynak, s védelmezi a béke, a semlegesség és nemzeti meg­egyezés politikáját. A Laoszi Hazafias Front Pártja konkrét javaslatokat tett Souvanna Phouma miniszterelnöknek a béke és a nyugalom helyreállí­tására. A miniszterelnök ígére­tet tett a javaslatok tanulmá. nyozására. Szufanuvong mi­niszterelnök-helyettes, a Haza­fias Front Pártjának vezetője Souvanna Phouma miniszter- elnökhöz intézett levelében rá­mutatott, milyen fontos a meg­egyezés az említett javaslatok kérdésében. Szufanuvong hangsúlyozza, hogy csak ilyen megegyezés után kerülhet sor a kormány ülésére, amelyet Souvanna Phouma javasolt. Ha halványan is, de megvan a remény rá, hogy a szemben ál­ló felek lelülnék a tárgyaló- asztalhoz, és tisztázódik a rendkívül zavaros helyzet, amelynek egyik összetevője az a tény, hogy az amerikaiak ak­tívan támogatják a reakciós erőket, s egyre sűrűsödnek a délkelet-ázsiai helyzetről foly­tatott amerikai katonai ta­nácskozások. Végül megemlítjük, hogy kompromisszumos megegyezés született a nyugatnémet fém­ipari szakszervezet és az acél­ipari gyárosok szövetségének vezetői között, s ezzel befeje­ződött a nyugatnémet »gazda­sági csodát« súlyosan fenyege­tő acélipari sztrájk. A hivata­los körök nyugtalanságára jel­lemző, hogy a szakszervezetek és a gyárosok között maga Er. hard gazdaságügyi miniszter közvetített. Gara György Penykovszkijt halálra, és Wynne-t nyolcévi szabadságvesztésre ítélték Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Bí­róságának katonai kollégiuma a szovjet állampolgár Oleg Penykovszkij kémet golyó ál­tali halálra és vagyonelkobzás­ra ítélte. A katonai kollégium indítvá­nyozta, hogy fosszák meg Penykovszkijt ezredesi rangjá­tól, öt érdemrendjétől és ér­demérmétől. A brit alattvaló Greville Wynne kémösszekötöt nyolcévi szabadságvesztésre ítélték, eb­ből három évet börtönben, a többit pedig szigorított munka­táborban kell töltenie. Az ítélet ellen semmisségi panasznak és fellebbezésnek helye nincs. A szovjet alkotmánynak megfelelően Penykovszkij ke­gyelmi kérelemmel fordulhat a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak elnökségéhez. Wynne kérheti büntetésének enyhítését • * * A tárgyaláson elnöklő Bo- riszoglebszkij tábornok meg­engedte Sheila Wynne-nek, hogy a Szovjetunió Legfelső Bíróságának épületében fél órát beszélgethessen férjével, az elítélt Greville Wynne-nel. (MTI) A dominikai—haiti viszály fejleményei Santo Domingo (MTI). Juan Bosch dominikai elnök beszédet mondott, s ebben megismételte azt a fenyegeté" sét hogy kormányának csa­patai megtámadják Haitit, ha a Port au Prince-i dominikai nagyikövetségen tartózkodó po­litikai menekülteknek bajuk esik. Chalmers, Haiti külügymi­nisztere penteken háromne­gyed órán át tárgyalt Dean Rusk amerikai külügyminisz­terrel. A haiti külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki, amely­ben azzal vádolja az Egyesült Államok kormányát, hogy vi­szályt szít Haiti és Dominika között. »Juan Bosch domini­kai elnök az amerikai kor­mány eszköze« — hangzik a nyilatkozatban. [75- Ü Lemondott a stíriai kormány Damaszkusz (MTI). A damaszkuszi rádió szom­baton bejelentette, hogy Sza- lah Bitar miniszterelnök le­mondott. Luai Atasszi tábor­nok, a nemzeti forr V almi ta­nács elnöke Számi Dzsundi eddigi kulturális és nemzetne­velés-ügyi minisztert bízta meg az új kormány megalakí­tásával. Dzsundi volt Bitar kormányának egyetlen nem Baath-párti tagja, aki a mos­tani kormányválság során he­lyén maradt. Szarni Dzsundi tagja volt annak a szíriai küldöttségnek, amely április 6-án Kairóba utazott, hogy az Egyiptom, Szíria és Irak közötti állam- szövetség létrehozásáról tár­gyaljon. AZ ÉM 44. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT iBpest. V„ Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal fölvesz buda­pesti munkahelyekre kő­műves-, ács-, állványozó­szakmunkásokat, építő­ipari könnyűgépkezelő­ket, kubikosokat, férfi segédmunkásokat. Szállást és napi egyszeri ét­kezést biztosítunk. Munka­ruha. vidékieknek tanács- o igazolás és szakmunkások- m nak szerszám szükséges.

Next

/
Oldalképek
Tartalom