Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-10 / 107. szám

Péntek, 1963. május 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP BURGONYAVETÉS 60 holdon vetik a burgonyát az igali tsz-ben. Kovács János és Kelemen István naponta 5—6 holdon végez az ültetéssel. ’ Hogyan tovább a tabi járásban ? A TERMÉSHOZAMOK NÖVELÉSE AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSÉNEK ALAPJA ra azonban mégis vari mód. Néha hihetetlenül könnyel­műek és fegyelmezetlenek az emberek. Hétről hétre hal­lunk, olvasunk szomorú tra­gédiákról, amelyeknek több­sége elkerülhető lett volna, ha meggondoltabbam cselek­szenek, ha nem kacérkodnak a véletlennel. Nem ismétlődne annyi gyászos tragédia, ha jobban vigyáznánk magunkra és társainkra. Az önfegyelmet a legjdrá- kóibb büntetés, a legszigorúbb törvény sem pótolhatja. Hi­szen vannak megfelelő törvé­nyek, amelyeket ha mindenki megtartana, csak elvétve for­dulna elő halál vagy súlyo­sabb sérülést előidéző bal­eset. Az előírásokat azonban meg is kellene tartani. Ta­pasztalatból tudjuk, hogy nem elég csupán ismerni a szabá­lyokat, megtartásuk nem ke­vés önfegyelmet, önmérsékle­tet, szenvedélyeinken való uralkodást kíván. HiszStt van törvény, amely szabályozza a közlekedés rendjét, és szigo­rú büntetést tartogat azok­nak, akik keresztülhágják e szabályokat, mégis mennyi a baleset! Utóvégre nem állít­hatunk minden motoros, min­den járművezető mögé egy rendőrt, aki állandóan figyel­meztetné a leselkedő veszély­re. S nem is kell a közlekedés területére ruccannunk, akad másutt is példa a fegyelme­zetlenségre. A minap a Béke Szállodában volt dolgom, s egy olyan irodában tartóz­kodtam, ahonnan éppen a szemben levő Május 1. utcai lakóház építkezésére láttam. A bőrünk borsódzott attól, ami a szemünk elé tárult. Fiatal legénykék foglalatos­kodtak az építkezésen, s olyan akrobatamutatványo­kat végeztek, hogy a járóke­kalmazott idős nőnek bizo­nyul. Ezzel mindent elront... — Á! Tehát Anyuta isme­rőse ... Miért nem mondta mindjárt? — felelte élénken a háziasszony. — Jöjjön csak be nyugodtan. «•Szerencsém volt!« — gon­dolta Potrohov, miközben kö­vette a ház asszonyát. A szo­bában utazótáskába ütközött. — Ó, bocsásson meg, kérem. Holnapután átköltözünk a nyaralónkba. Kérem, ne ve­gye észre a rendetlenséget... Ányuta! — kiáltotta, miköz­ben nyilvánvalóan a lány szo­bája felé tartott. Potrohov közben mindent gondosan szemügyre vett, hiszen min­den pillanatban halálos össze­csapásra kerülhet sor az el­lenféllel. A középtermetű asz- szony megállt az egyik ajtó­nál és bekopogott. Nem ka­pott választ. — Anyuta! — szólította még hangosabban. — Látogatód van! — Benyitott az ajtón. A szobában sötét volt; felkattin­totta a villanyt. Barna hajú lány feküdt az ágyon, ruhás­tól. Egyik papucsa a lábán volt, a másik a földön hevert. Mélyen aludt, egyenletes lé­legzése is tanúsította, hogy erős és egészséges. Potrohov- tnak, amint meglátta a mé­lyen alvó lányt, azonnal eszé­be jutott Resetov elbeszélése, hogy az őrhelyen, a »Púpos lökben menten elhűlt a vér. Az emeletes épület tetejéről úgy ugráltak le a legalább egy méterrel lejjebb levő áll­ványra, mintha a földön ját­szadoznának. Rengett, mozgott az egész állvány, attól fél­tünk, hogy összedől, és maga alá temeti a többi munkást is. Azután meg az állványtar­tó fémrudakon csúszkáltak alá felrúgva minden biztonsági előírást. Mondtuk egymásnak: csak legalább most tévedne ide egy szakszervezeti munkásvédelmi aktíva, biztosan nem úsznák meg szárazon vakmerőségüket ezek a viháncoló, könnyelmű fiatalok. Aztán arra is gondoltunk, hogy bizonyára van ott egy felelős személy, akinek töb­bek között az is feladata, hogy vigyázzon beosztottjaira, óvja egészségüket, s megtartassa velük a biztonsági szabályo­kat. Munkavezetőjük azonban vagy nem volt ott, vagy sze-r met , hunyt a dolgok fölött, senki sem figyelmeztette a gyerekeket. És azt is föltéte­lezem, hogy ezek a fiatal szakmunkások részt vettek valamilyen munkásvédelmi oktatáson — különben nem alkalmaznák őket —, mast mégis fittyet hánynak a ta­nultakra. Minden építőmunkás mellé nem állhat egy szak- szervezeti bizalmi — igen drá­ga mulatság lenne ez —. ma­rad tehát az, amiről írásunk elején is szóltunk: a munkás önfegyelme. Ha mindenki gondolna erre, s kellőképpen fegyelmezné magát, nagyon kevés volna a baleset; nem kellene szomorkodni felesé­geknek, gyermekeknek, szü­lőknek. Még csak pénzbe sem kerül ez. Szívleljük meg ezt valahány an, emberek! Óriás«-nál milyen váratlanul aludt el az őrszem. — Szegényke! Ügy látszik, halálosan elfáradt a költöz­ködés előkészületeiben — mondta a háziasszony. — Anyuta! Anyuta! — szólogat- ta, a lány azonban még csak meg sem mozdult. Potrohov fürkészőn nézett körül, de nem észlelt semmi gyanúsat. — Ügy alszik, sehogyan sem lehet felkelteni! — mondta csodálkozva a háziasszony. — Hagyjuk hát aludni! Ké­rem, mondja meg neki, hogy holnap reggel eljövök! —szólt halkan Gemnagyij, majd ud­variasan elköszönt és gyorsan távozott Kazanszkij lakásá­ból ... A verandán csaknem bele­ütközött egy idősebb férfiba. Világos porköpenyt viselt, ke­zében útitáskát tartott. Egy vöröses hajú fiúcska megelőz­te, és két lépcsőfokot is ugor­va, hangosan megzörgette az ajtót. — Mama, mama! — kiál­totta. — Megérkezett Vaszja bácsi! Nyisd ki az ajtót, anyukám! — A legjobbkor érkezett! — kiáltott fel Kazanszkijné örömmel, miután kinyitotta az ajtót. — Isten hozta, ~Vaszilij Zaharovics. Éppen holnapután készülünk Primorszkba. Tes­sék, tessék! Fáradjon beljebb. A tabi járás termelőszövet­kezetei 1962-ben szántóegysé­genként a megye 1763 forintos átlagával szemben 1169 forint gazdálkodási eredményt értek el. Gyengébb ez az előző évi­nél. A közös gazdaságok tiszta vagyonukat tavaly a megyében 27,9, a tabi járásban 16,9 száza­lékkal növelték. A munkaegy­ség megyei átlagértéke 30,67 forint, ebben a járásban pedig 22 forint 7 3 fillér jutott egysé­genként. Egy dolgozó tag átla­gos részesedésének értéke a megyében 9386, a tabi átlag vi­szont 7482 forint. A megye szö­vetkezeti összterületének egy­ötödén, a tabi járásban meg a terület kereken 40 százalékán működnek gyenge tsz-ek. Nem megnyugtató ez a hely­zet; az átlagosnál nagyobb ne­hézségek, nagyobb bajok van­nak a tabi járásban. A tabi szö­vetkezetek nem adják ter­ményben, egyéb áruban és pénzjövedelemben azt, amit tőlük tagságuk, a megye, az ország joggal elvárhat. A me­gyei szervek ezért is foglalkoz­nak megkülönböztetett gonddal a tabi járással. Legutóbb a megyei párt-vb tárgyalta meg a járás tsz-einek gazdasági és politikai helyzetét, és útmuta­tást adott a további munkához. A gazdálkodás színvonalá­nak alacsony volta számos ter­mészeti és személyi — kivált vezetési, irányítási — tényező­vel van összefüggésben. Mi­előtt azonban cikksorozatunk­ban ezek taglalására rátér­nénk, emlékeztessünk az előz­ményekre. Régi terhek A tabi járás a megye tsz- mozgalma fejlődésének, kibon­takozásának úgyszólván vala­mennyi szakaszában a példa­adók közé tartott. A mozgalom zászlóhordozójaként ismertük az 1950-es évek elején, s az 1953-as megrázkódtatást ez a járás állta ki a legszilárdab­ban. Szövetkezetei — az akko­ri mércével mérve — közepe­sen vagy annál jobban gazdál­kodtak. Az ellenforradalom előtt és később is folytatódott a számszerű fejlődés. Számos kö­zös gazdaság újjáalakult 1957- •ben, ezek általában a koráb­ban feloszlott tsz-ek jogutódai­ként működtek. A jogutódok számottevő adósságot vettek át, s ennek egy részének nem volt fedezete. Ezt a jogfolytonosság­ból származó, fedezet nélküli terhet azóta is, ma is érzi a já­rás. Ezért a megye rövidesen megvizsgálja a tabi járás hite­leinek eredetét, és szükség sze­rint javaslatot tesz országos szerveknek e dolog elrendezé­sére. Még egy hasonló pénz­— Jó estét, Varvara Mihaj- lovma! — köszönt nagyon szí­vélyesen a vendég. Potrohov a lámpa fényéinél felismerte Vaszilij Belgorodo- vot..i Huszonkettedik fejezet A gyárban történt esemé­nyek híre nagyon felizgatta az amúgy is elgyötört Vera And- rejevnát. Kevéske erejével igyekezett talpon maradni; Olga azonban jól látta édes­anyja állapotát, s még csak hallani sem akart róla, hogy akár egy percre is távozzék mellőle, és kisiessen a gyárba. Pedig most nagyon szeretett volna férje mellett lenni, akiért rendkívül aggódott. Csak amikor kérésére megér­kezett Maja, öltözött át gyor­san, és azzal ment el a gyár-, ba, hogy amint kiér, azonnal teOeíanái. Olga távozása után Vera Andrejevna és Maja feszült türelmetlenségben várta a hí­reket, amelyek vagy véget vetnek izgalmuknak, vagy végleg lesújtják őket. Maja megkísérelte másra terelni az asszony figyelmét, de nem sikerült. Az ő gondolatai is a gyár körül jártak, ahol valószínűleg ott van Koszt- ricskin is. Azóta, hogy együtt voltak színházban, nem talál­koztak. {Folytatjuk} ügyi probléma: 1960-ban nagy mérleghiány keletkezett, en­nek nagy részét azonban a zár­számadáskor papíron eltüntet­ték. A mérleghiány természete­sen valójában megmaradt, s azt a következő években kel­lett, illetve kell kigazdálkodni. Szétaprózott beruházás A nagy átszervezés idején a járás számos községében két vagy több szövetkezet alakult. Így kicsiny gazdasági egységek jöttek létre, s emiatt megfelelő nagyságrendű beruházások nem valósulhattak meg, illet­ve a beruházásra kapott anya­gi eszközöket szét kellett ap­rózni. Ennek kedvezőtlen ha­tása szintén érződik még nap­jainkban is. Másrészt — is­merve a dolog lényegét — azt is figyelembe kell venni, hogy a kis szövetkezetek egyesülésé­nek előkészítése és lebonyolí­tása a járási vezetésnek leg­alább annyi erejét, munkáját kötötte le, mint egy kisebbsze- rü tsz-szervezés. Bizonyítanak az adatok: 1960-ban 42, a kö­vetkező évben 32 tsz működött a járásban. Tavaly érték el, hogy mind a 28 község pa­rasztsága egy-egy szövetkezet­ben gazdálkodott. A múlt esz­tendő volt tehát az első, amely­nek sem elején, sem végén nem kellett napirendre tűzni átszervezést, termelőszövetke­zetek összevonását. A járás je­lenlegi vezetése ebben az idő­szakban — az utóbbi években — alakult ki, több személycse­rét hajtottak végre a pártbi­zottságban is, a tanácsban is. A járás mezőgazdasági szak- irányításának megerősítése még csak az idei év első hó­napjaiban fejeződött be. Mind­ezeket az eseményeket, körül­ményeket ismerni kell/ ahhoz, •hogy megérthessük és tárgyila­gosan értékelhessük a járás jelenlegi helyzetét. Még egy dolog okvetlenül említést ér­demel. A megyei párt-vb 1960 májusában határozatban hívta fel a járási vezetés figyelmét a nagyobb szövetkezetek meg­alapozásának. szervezeti éle­tük kialakításának hatéko­nyabb segítésére. Ezt a felada­tot megoldották. A nagyobb szövetkezetekben ma elfogad­ható rend uralkodik. Ma vi­szont az a helyzet, hogy 13 szövetkezet gyenge: a legsürge­tőbb teendő ezek támogatása, segítése, hogy erősödjenek, talpra álljanak, megjavulja­nak. Az átlagosnál nem rosszabb adottságok Milyenek a járás termelési körülményei? A terület mint­egy fele dombokkal, lejtőkkel erősen tagolt, a munka itt las­sabban megy, nagyobb erőfe­szítést követel, és sokkalta költségesebb is. Ráadásul egyéb tényezők is rontják az eredményességet. A közös szántóterületnek tavaly csak 14,2 százaléka kapott istálló­trágyát. (A megyei átlag 16 százalék.) Alapvető talajműve­lési hibákat gyakran és sok he­lyen követtek eL Mindezek köl­csönhatásban vannak számos termelőszövetkezet vezetésé­nek, szakmai irányításának gyengeségével, elégtelenségé­vel. A szervezeti, szervezési fo­gyatékosságok és kedvezőtlen domborzati viszonyok — ezek így, együttvéve nem javítják, ellenkezőleg: nehezítik a hely­zetet. Az amúgy is kevés ter­mésből nagyobb hányadot visz­nek el a ráfordítások, a költsé­gek, tehát kisebb rész marad meg jövedelemként. Vegyük még hozzá, hogy a járás nyolc községének nincs bekötő útja. E falvaknak egyikében sincs jó vagy közepes szövetkezet; mind a nyolc falu tsz-e egyen- ge. Gyengeségüket a szállítás nehézségei csak fokozzák. A termelés és a g&zdálkodás természeti okokból adódó hát­rányait összességükben kiirtani ! vagy előnyösen megváltoztatni £ nem lehet. A helyset javításá­Ennek egyik, részé az a mun­ka, amely megindult a Kop- pányvölgye talajvédelmének megvalósítására, a dombos vi­dék szántóföldjei erodálásának megszüntetésére. A fő dolog azonban a talaj termőereje visszapótlásának meggyorsítá­sa és a munkákban, a terme­lésben a szervezettség megte­remtése. Ennek elérésére az utóbbi hónapokban már tettek kezdeti lépéseket. A természeti körülményeket is szánvtva a járásban a legtöbb növény ter­mesztésének lehetősége eléri vagy meghaladja a megyei és országos szintet. Közgazdászok kiszámították: ha például ta­valy a járásban a búza, az ár­pa, a kukorica és a cukorrépa hozama elérte volna a megyei átlagot, kereken 7 milliós ter­méstöbblettel rendelkeznének; ez az érték nagyságrendben azonos az államtól tavaly ka­pott vissza nem térítendő tá­mogatás összegének kétszeresé­vel. Javul a vetésszerkezet A vetésszerkezetben kirívó aránytalanság ma már nem­igen található. Kenyérgabonát a járás a szántó 25,5 százalé­kán termel szemben a magye 27,3 százalékos területi arányá­val. Remélhetőleg az idén nem maradnak el holdanként 1,4 mázsa búzával a megyei átlag­tól, mint tavaly. A hozam nö­velésében segít az is, hogy műtrágyából most többet kap­tak tavaszi felhasználásra. A cukorrépa vetésterve arány­lag nagyobb, mint a megye más vidékein. Törekedjenek arra, hogy a hozamok is halad­ják meg vagy legalábbis érjék el a megyei szintet. A kukori- ríca termelésében tavaly na­gyot léptek előre, de még min­dig hátrább vannak több má­sik járásnál. Ennek a legfőbb takarmánynövénynek a vetés- területét most növelték ugyan, ám a jövőben még több kuko­ricát szükséges vetniük legin­kább zab és tavaszi árpa he­lyett. Most tavasszal járásszer- te gyönyörű lucernásokat lát­hatunk. Tavaly a pillangósok­nak 'körülbelül egyötödét ki kellett szántani, ezért is növe­kedtek a takarmányellátási gondok. Most számottevően gyarapodott az évelő takar­mánynövények vetésterülete: 10,5 százalékról 16,1 százalék­ra. A megyei aránynál jóval nagyobb ez. Andocson például évről évre nagy a fejlődés ezen a téren. A pillangósok területe 1961-ben nem érte el a 100 hol­dat, ma pedig meghaladja a 370 holdat, s ehhez számítsuk még hozzá a 232 hold új vetést. A lucernamag megyei készle­tének negyedrészét megkapta a tavasszal a tabi járás. Az idén elérhetik, hogy nem ven­niük kell, hanem adhatnak el aprómagot. A karádiak például már ki is szemelték magfogás­ra a legszebb táblákat. Az ap- rómagtermesztéssel a járás már az idén számottevő bevé­telhez juthat. A tabi járás mezőgazdaságá­nak fő ágazatává az állatte­nyésztést kell fejleszteni. Je­lenleg a közös állattenyésztés még nem képes arra, hogy kel­lő jövedelmet adjon. Hozamai alatta vannak a kívánt szintnek, költségei viszont túl nagyok. Ezért a tagság idei jövedelmé­nek biztosítása céljából gyor­sabb ütemben a növényter­mesztést fejlesszék, s ezzel egyidejűleg alapozzák meg az állattenyésztés jövőjét. Az vi­szont nem távlati teendő, ha­nem mai feladat, hogy javít­sák meg az állatok gondozását, takarmányozását, s a hozamok növelésével csökkentsék a rá­fordításokat. Az állattartáson belül a sertéshizlalással kiter­jedtebben, nagyobb mértékben foglalkozzanak. Tavaly a járás szövetkezetei 100 hold szántó után 20,8, a megye tsz-ei pe­dig 26 db hízott sertést adtak közfogyasztásra, iszek az ada­tok mutatják, hogy a tabiak közös sertéshizlalása el van maradva. Ne mondjanak le fej­lesztéséről, hiszen ebből hama­rosan pénzelhetnek. Biztató jel, hogy a közös kocaállo­mányt az év első negyedében 1206-ról 1356 darabra növelték, s úgy tervezik, hogy december végéig további 70—80 kocasül­dőt állítanak tenyésztésbe. A közös és a háztáji áruértékesítés A szövetkezeti gazdák jöve­delmének alakulását vizsgál­va eljutunk a közös és a ház­táji áruértékesítés arányainak mérlegeléséhez. Évek óta ke­vés volt a részesedés a tabi szövetkezetekben, ezért más réven igyekeztek pénzhez jut­ni. 1961-ben például termelési célra a járás tsz-ei 915 000 fo­rint hitelt vettek föl, üzemvi­telre pedig — amiből oszthat­tak is a tagoknak — kereken 4,5 milliót kaptak. Tavaly ez az összeg másfél millióra csök­kent, mert jött mellette az ál­lami dotáció. Alacsony termés, kevés áru, kevés pénz, kevés jövedelem a közösből — ezt az utat járták. Megélhetésüket ezért jelentős részben a háztá­jira alapozták. Tavaly a vágó­marha 55, a hízott sertés kere­ken 34 százalékát a háztáji gazdaságok adták a járásban, a megyei átlag viszont 45, illet­ve 24,5 százalék. A tabi járás egyike annak a négy járásnak* amelynek közös gazdaságai 1962-ben a tervezettnél keve­sebb sertést és marhát értéke­sítettek. A háztájiban termelt árura szüksége van a népgazdaság­nak. A tabi járásban sem az a baj, hogy a háztáji több húst adott közfogyasztásra, mint kellene, hanem az a fő hiba, hogy a közös gazdaságok nem adtak elegendőt. Ez azt mutat­ja, hogy a tabi szövetkezetek közös árutermelése nem kielé­gítő; azt mutatja, hogy a kö­zös gazdaságok nem erősöd­nek, nem fejlődnek a kívánt ütemben. A takarmány egy része — helyenként nagyobb hányada — a háztájiba kerül. Ezért is terjedt el a tavalyinál szélesebb körben a részes mű­velés. A részesedésen belül a természetbeliek aránya na­gyobb, így kevés pénzelőleget fizethetnek év közben. A ház­táji gazdaságok méretei sok községben — Bábonymegyeren, Kisbárapátiban, Tengődön és másutt — meghaladják a tör­vényes mértéket. Ha ez az ál­lapot továbbra is így marad, ha a közös nem erősödik meg­felelően, akkor ebből a bűvös körből kitörni sosem tudnák. Nem elhamarkodott intézkedé­sekre van szükség, hanem ala­pos. gondos, megfontolt, előre­látó, tervszerű munkára a helyes arányok kialakítása, a közös erősítése céljából. Arra van szükség, hogy a közös és a háztáji együttes árutermelése és a belőle származó bevétel még átmenetileg se csökkenjen, hanem növekedjék. * • » A járás kilenc szövetkezete mérleghiánnyal zárta a múlt évet. Itt van a megye mérleg- hiányos tsz-einek egynegyede, s ezeknél keletkezett a megyei mérleghiánynak körülbelül egyharmada. A leggyengébb szövetkezetek tavaly is kaptak vissza nem térítendő ál­lami támogatást, s az idén sem maradnak magukra. A dotáció azonban vem oldja meg, hanem csak segít meg­oldani a problémákat. A gyen­ge szövetkezetek megerősíté­séért a legtöbbet a tagságnak kell tennie. Értsék meg ezt a sérsekstöll "siek is, mások is» és ne csupán az államtól vár­ják sorsuk jobbra fordulását. Van erre példa ott helyben, a tabi járásban is. Kutas József (Folytatjuk.) j Varga József

Next

/
Oldalképek
Tartalom