Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-05 / 103. szám
SOMOGYI NÉPI.AP 4 Vasárnap, 1063. május 5. Sp anyolviasz A februári optimizmus csődje Fából vaskarika Újítás a javából VAN AZ ÜGY NÉHA, hogy minisztratív tévedésről van feltalálják a spanyolviaszt, szó ...« Voltaiképpen azt hinné az j Szerintem azonban sokkal ember, hogy ebből semmiféle j többről. Erkölcsileg is kifogd kár sem származhat. Legföljebb a feltaláló belátja, hogy valaki megelőzte. A mi esetünkben azonban sokkal több kárt okoz egy ilyen spanyolviasz ... Unalmas talán a történet, mégis vissza ücefll térni rá. A Vörös Csillag mozi fűtéséről van szó. Olyan ez, mint egy kör. Valahogy mindig a kiindulási ponton találjuk magunkat, s nem jutunk előbbre. Februárban írtunk már arról, hogy a Tervező Iroda mérnökei a főváros leghíresebb szakembereivel egyetértésben javasolták, hogy a mozi fűtését a városi tanács kazánjairól oldják meg. A tanács akkori vezetőinek feltételei azonban elfogadhatatlanok voltak, ezért 48 000 forintért új tervet kellett készítetni. Féléves huzavona után végre megkapta a Moziüzemi Vállalat az építkezéshez szükséges 21 négyszögöl telket is. Szavukból optimizmus csengett, mert úgy hitték. most már semmi sem akadályozhatja a korszerűsítést. Ez az optimizmus azonban cudar csődöt mondott... Bálint József elvtárs, a megyei tanács tervosztályának vezetője — teljes joggal — berendelte a tervet a tervtanács elé. Az anyag azonban, nem tudni miért, még csa> nem is műszaki ember kezébe került, hanem Kiss Ferencébe, aki különben a tervosztály dolgozója. S a tervek nem jutottak el rendeltetési helyükre. Azt mondják most, elfelejtették ráírni, hogy a tervtanács elé kell bocsátani a papírokat. így há< Kiss Ferenc önmaga rendelkezett velük, s két hét helyett egy hónap múltán visszaküldte a tervet a Moziüzeimi Vállalat" nak. Szó szerint ez állt rajta: »Jóváhagyom. 1963. április 13. Kiss Ferenc.« Alatta pedig: »A tervezettel szemben újítási javaslatomat csatolom. Kérem annak elfogadását. Kiss Ferenc.« És alatta a tervosztály hivatalos pecsétjei!). EZ FÄBÖL VASKARIKA. Az újítási javaslat ugyanis . homlokegyenest ellenkezik a tervvel, tehát ha annak elfogadását javasolják, eleve nem hagyták jóvá az eredetit. És most jön a spanyolviasz ... Kiss Ferenc újítási javaslatában ezt írja: "... nem a fen- ti terv szerint kell a beruházást megvalósítani, hanem, a mozi mellett, a városi tanács meglévő kazánházából.« És két oldalon leírja számításait. Az ember igazán nem tudja, hogy nevessen vagy bosz- szankodjon. Az »újító« ugyanis pontosan azt mondja el amit korábban a Tervező Iroda szakemberei. S most arra hivatkozik, bőgj- ő bizony nem tudott az előzetes tárgyalásokról, s neki joga van újítani. Ha nem fogadják el, elmegy a Találmányi Hivatalhoz is kiverekedni igazát, jóllehet nem azért a 3000 forintért csinálta.. . EGYSZERŰ LENNE KIMONDANI, hogy ez nem újítás, és végrehajtani a második tervet. A Moziüzemi Vállalat azonban nem teheti. Az építkezést nem kezdhetik el, amíg az újítás sorsa el nem dől. Most miár csak egyetlen, kabaréba kívánkozó epizód következik: A Tervező Iroda ugyanis megkapja a Mozi üzemtől az »újítási javaslatot- felülbírálás céljából. (Maigya rul: a saját javaslatát, amit nem engedtek végrehajtani.) Ez már az aktatologatás, bürokrácia, a huzavona teteje! Megkérdeztem a Tervező Iiroda mérnökét, hogy ő miért nem nyújtotta be újítási javaslatként a tervét. így válaszolt: »Munka köri kötelességem, hogy a lepra zőaságosabb mepaidá<j ■'«ivisoFam« S tervosrtálv dolgozóiénak r munkaköri kötelessége? Bálint József elvtárs így válaszol: »Megmondtam Kiss elvtársnak, hop-i ez nem újí- fás! Nem hallgatott rám. De végeredmény ben csak egy adsolható Kiss Ferenc eljárása, jóllehet ő így fogja fel: nem az a lényeg, hogy ki találta ki, hanem az, hogy ki nyújtja be az újítást. ÉS MILYEN KART OKOZOTT VELE? A mozi korszerűsítése először fél évig húzódott a meg nem értés miatt, aztán egy évig a helykijelölés miatt, s most, amikor minden készen volna, mint a menny- dörgős mennykő becsap egy »újítás«. Az első negyedévre kérték a szerelőket, kicsúsztak a másodikból is, vajon mikor tesznek már pontot az ügy végére??? A tervosztályán most ezt hallom: — Igaz, hogy Kiss Ferenc javaslata nem újítás, hanem munkaköri kötelesség, igaz, hogy nem hozzá tartozó ügyben intézkedett, igaz, hagy a terv nem jutott el a tervtanácsig. Az »újítás« azonban, illetve a TerVező Iroda javaslata valóban gazdaságosabb, s most már a városi tanács új vezetői is hajlanak rá, hogy a tanácsház kazánjaiból fűtsék majd a Vörös Csillagot. Ha mást nem is, de azt talán sikerült elérni Kiss Ferencnek, hogy »újítása«- nyomán mégis az eredeti elképzelés valósul meg... VISSZAÉRKEZTÜNK tehát a kiindulópontra, s ehhez csaknem két esztendőre volt szükség. Most meg a Moziüzemi Vállalat tiltakozik az eredeti megoldás ellen. Félő tehát, hogy újabb tervek, újítások és variációk várhatók a népgazdaság terhére, míg végül is alighanem napenergiával fogják fűteni a Vörös Csillagot... Jávori Béla A% afdndékosásrói Egy viharos tanácsülésen vettem részt az egyik faluban a választások után. Az újdonsült tanácstagok falujuk iránt érzett felelősségtudatból leváltották az elnököt és a titkárt. A hozzászólók bátran és őszintén mondták el véleményüket. Nem ok nélkül törtek pálcát a két vezető feje fölött. A történet néni tipikus, de tanulságos. Tulajdonképpen az ajándékozás juttatta lejtőre ezt a két embert és velük együtt a harmadikat. Érett fővel kerültek a község élére. Éveken át becsületesen dolgoztak, és a falu elégedetten nézte a köz ügyeiért fáradó vezetők munkáját. Aztán először az elnök, később a titkár vétett. Anyagiasak lettek. Már nem volt elég a fizetés, mellékesre akartak szert tenni. A tartalék földeken egyéni gazdálkodást folytattak, és szinte versengtek egymással. Persze mindez beszédtéma lett a faluban. Néhány tanácstag már akkor szemtől szembe megmondta az igazat: »Ezt nem szabad csinálni, jó fizetésetek van, elégedjetek meg azzal. Baj lesz belőle, ha rossz utakon jártok.« Itt kezdődött a lejtő. Megijedtek az esetleges vizsgálattól, és külön-külön megoldást kerestek. Az ügyet akkor még egy fegyelmivel le lehetett volna zárni. Ám más történt. Néhány nappal később egyik megyei vezetőjük érkezett a faluba. A titkár szolgálatkészen kalauzolta, és a falujárás után uzsonnával kínálta főnökét. A vezető dicsérte a kolbászt és a bort. Nosza, mi sem természetesebb, a titkár demdzsont töltetett, és csomagot készíttetett a finom harapnivalókból. És a vezető kirakta a lejtő második lépcsőjét. Elfogadta a több száz forintot érő ajándékot, ezzel erkölcsileg lehetetlenné tette magát. így kezdődött. És hordók, sonkák vándoroltak szinte hétről hétre a kocsiba. Az elnök sem maradt tétlen. Ö is kitett magáért. Ezután már abban versengtek egymással, hogy ki tud nagyobb sonkával és több borral kedveskedni a főnöknek. Már fütyültek a figyelmeztetésre. Az erdőirtásnál is saját zsebükre gondoltak. Tanácsi pénzből fogadott napszám mosókkal szedették le a jogtalanul használt földről a termést. Évekig ment így. Voltak bejelentések, vizsgálatok, jegyzőkönyvezések, de az ügy mindig elakadt. Az ajándékozók már félvállról beszéltek a járási vezetőkkel is. Tudták, hogy védettek. Biztonságban érezték magukat. Még az említett tanácsülésen is felháborodottan, nyeglén próbálták elfojtani az igazságot. Nem sikerült. Összeroppanva, sápadtan vették tudomásul a közösség ítéletét. Egyik üzemünkben a uradalmi oíróeág foglalkozott ha- Somló üggyel. Az egész délután folyó tárgyaláson csaknem száz munkás foglalt határozottan állást. Egy művezető és négy munkás ült a vádlottak padján. A művezető városi, a munkások vidékiek. A négy falusi dolgozó mindössze két éve van az üzemben. Akarták vinni valamire, és mivel féltek a leépítéstől, megkörnyékezték a műve," ' Mivel nem találtak ellenk'. és bíztak a sikerben, nap nap után szerény ajándékkal kopogtak a művezető irodájában. Később már a lakására jártak. Hozták a pálinkát, a bort, a vágott baromfit, a süldőt. Segítettek a ház körüli munkában, és szentül meg voltak győződve arról, hogy azért nem bocsátották el őket, mert a művezető kiállt értük. Talán sohasem derül ki a dolog, ha egyikük nem követ el fegyelmi vétséget. A határozat kihirdetése után ez a. munkás méregbe gurult, és dühösen kifakadt: »Hát ezért tömtem magát? Még egy ilyen vacak ügyet sem hajlandó elintézni?.'« A tárgyaláson tisztázódott az ügy. A művezető semmit sem intézett el. Csupán annyi szerepe volt a dologban, hogy elfogadta az ajándékot. A megvesztegetni akarók nem részesültek jogtalan előnyben, csupán ajándékoztak .. . Egy felháborodott szülő panaszával foglalkoztak nemrég a városi tanács illetékesei. Ez az édesanya behódolva az egyik óvodában uralkodó divatnak, ajándékkal lepte meg kisgyermeke nevelőjét. Nem előnyt akart, ahogy mondta, inkább háláját szerette volna leróni. Egy virágcsokorral szégyellt beállítani, ezért óvatosan tudakozódva megkérdezte, minek örülne a legjobban. Néhány nappal később drága ajándékot vitt az óvónőnek. Örült, hogy sok más szülő után ö is teljesítette kötelességét. Igen ám, csakhogy az óvónőinek nem tetszett az ajándék. S ez tudomására jutott a derék anyának. Szörnyen megsértődött, és följelentést tett a tanácson. Elmondta, hogy mások már mi mindent adtak. Sorolta a drágábbnál drágább dolgokat, amelyek" egyáltalán nem tekinthetők ajándéknak. A kivizsgálás a szülőt igazolta. Az óvónő megfeledkezett a szerénységről, és divatot csinált az ajándékozásból. Persze nem egyedül, hanem a szülőkkel együtt. Megkapta büntetését. Sokan sajnálkoztak rajta, és közbenjárásukról biztosították. Ezek is szülők voltak, őket ki bünteti meg? Egyre ritkábban történnek ilytil esetek, de még előfordulnak. És fölmérhetetlemil sokat tudnak ártani. Úgy tetszik, néhány ember megfeledkezik arról, hogy erre semmi szükség sincs. Mások céltudatosan teszik, mert akarnak valamit. Hallottam arról, hogy együk iskolánk igazgatójának lakásán minden vasárnap falusi édesanyák kopognak egy kis kóstolóval remélve, hogy csemetéjüknek előnye származik ebből. Munkásokkal, pedagógusokkal és falusi emberekkel beszélgettem az ajándékozásról. Ha az ajándékozók és az ajándékozottak tudnák, hogy a be. csületes emberek hogyan vélekednek róluk, bizonyára le. szoknának erről a kihalófélben levő divatról. N. S. SEB A SZIVÉN Egy kisfiú háromszor hátba szúrta édesapját. Az édesapát ezek a szúrások mentették meg a gyilkosságtól, az anyát talán a haláltól. Azóta ez a kisfiú sokat sír. Szívmelengetően szép itt minden a Róma-hegyen. Arasznyi a fű, nyit az orgona, madarak trilláznak, virág pompázik. Csak a kisfiú sír. Csikófrizu- rás, vézna, nyolcéves gyerek. — Miért sírsz? — Azért... akkor ... — Szereted? Bólint, öklével dörzsöli a könnyeit. — Ha józan... Vékony cémahangján meséli a történteket. — Részeg volt. Kitette a nagykést az asztalra, és anyura támadt. Azt kiabálta, hogy megöllek, kiirtalak benneteket ... A tettes hallgatja a fiát. Elfordítja a fejét, a semmibe néz. — Amikor leteperte édesanyámat, odarohantam, és húztam a haját. Kiabáltam, könyörögtem: Édesapám. ne bántsd anyukát! Lelökött... Anyukám is rimánkodott neki. Nem hallgatott ránk. Aztán anyukám már nem bírt szólni, mert édesapám fogta a torkát, és fojtogatta . .. A megviselt arcú asszony felzokog. A kisfiú folytatja: — Azt hittem, hogy meghalt ■nyám. Felkaptam a kést és szúrtam. Az első szúrás után új rá lelökött. Megint szúrtam. És még egyszer ... Akkor el- ?sett... Később anyu föléledt és kiszaladt. Utánamentem. Mondtam neki, hogy megszűröm apámat... A Róma-hegy 10. számú ház- oan nem ez volt az első ilyen 'set. A 33 éves Egres József •desanyja így beszél fiáról. — Ha részeg, mindig meg akarja ölni a feleségét. Aa a szerencsétlen asszony annyit szenvedett már, hogy megválthatná a világot... Aranylelkű a fiam, ha józan, de ha iszik, elmegy az esze, és kegyetlenül gonosz ... Tizenhárom éve bolondja a bornak. Azt többre becsüli, mint a feleségét és két szép gyerekét. . . A feleségen fakult, kék színű, fehér mintás szoknya van. Fénytelen a szeme. A rettegés ráncokat vésett sápadt arcára. Négyszer hazaköltözött a szüleihez. Az ura mindig visszakönyörögte. És visszajött a gyerekek miatt. A nyolcéves Jóskáért és a hároméves Zsuzsáért mindent eltűrt. Száraz a hangja. Nem látja értelmét a panaszkodásnak. Sokszor mesélt már erről a kilenc évről. Minek mondja? A hivatalos emberek eddig csak sajnálkoztak. — Pokol ez az élet... Amíg a férj sebeit a kórházban gyógyították, a körzeti orvos látleletet készített az asz- szony sérüléseiről. Újra megpróbálkozott, azt kérte, hogy vigyék elvonókúrára férjét. Közbejártak a társadalmi szervek, a termelőszövetkezet vezetősége. Hiába. A férj nem írta alá a papírt. Éneikül pedig nem intézkedtek. o Borostás képű, vad tekinte tű ez a férfi. Mit érezhet? — Én nem vagyok alkoholista ... Ennyit mond, és sokáig hallgat. A városból felhallatszok a déli harangszó. — Miért nem megy elvonókúrára? — Nem megyek ... Határozott, kemény a válasz. — Saját érdeke lenne. — Most megfogadtam, hogy többet nem iszom, és én állom a szavam. — Hányszor fogadta már meg? — Sokszor ... — És miért szegte meg? — Mert jólesett az első pohárral, és valahogy nem tudtam parancsolni magamnak ... A sápadt asszony hallgatja a beszélgetést. Nagyot sóhajt. — Nem haragszom a fiamra... Szeretem... — Mit érzett másnap a kórházi ágyon? A fűben kapirgáló tyúkokra figyel. * — Arról jobb nem beszélni... — Igaz, hogy még ott is azzal fenyegetőzött, hogy kiirtja a családját? Nem válaszol. — Nem szeretne békésen, boldogan élni? Hallgat. Mutatja a sebeit. — Lassan begyógyulnak ... Igen. az a három seb begyó gyűl. Van rá orvosság. De azon a napon nemcsak ő kapott se. bet. A nyolcéves Jóska szívén veszélyesebb a szúrás. Azt ki gyógyítja meg? Németh Sándor Mesterséges folyó Megkezdődött az Irtis-folyv vizét Karagandába eljuttató csatorna építése. Ez a mesterséges folyónak is beillő 500 km-es csatorna másodpercenként 75 köbméter vizet száUít majd a rohamosan fejlődő ipari központba, Karagandába. Útközben a szűzföldvidék és Közép-Kazahsztán sok ezer hektár szántóföldjének öntözését is lehetővé teszi. (MTI). Kutatómunka 75 tokos hidegben a Déli-sarkon Moszkva (MTI). Az Antarktis?; hómezöin beköszöntött a tél. Hetvenöt fokos hideget mértek a Vosztok szovjet meg- figyelőállomáson, ahol a sarki éjszaka kemény éghajlati viszonyai között egyetlen napig sem szünetel a meteorológiai és a geofizikai kutatómunka. Ez évben először dolgoznak télen is a Mologyozsnaja állomás kutatói, szám szerint nyolcán, akik a gyakori hóviharokban oszlopok között kifeszített kötelek segítségével közlekednek a házak és a műszeres bódék között. TMRT KÖSSÖN SZERZŐDÉST azÁLLATFOR Az 1963. május 1. után kizárólag saját tenyésztésű állatra kötött kis súlyú nevetési és növendék- marha-hizlalási szerződésre takarmányt is biztosit az Állatforgalmi Vállalat az alábbiak szerint: Az 1963. évi kis súlyú növendékmarha- nevelési akcióban, ha a termelő az állat fölnevelését 200 kg-os súlyig vállalja, a szerződés megkötésekor 1 q abraktakarmány, ha a termelő az állat fölnevelését 300 kg-os súlyig vállalja, a szerződés megkötésekor 1 q abraktakarmány, a szerződés megkötésétől számított három hónap múlva újabb I q abraktakarmány, az 1963. évi bika-tinó- és iiszőhizlalási akcióban, ha a termelő az állat felhizlalását bika-tinó esetében legalább 430 kg súlyra, üsző esetében, ha a hizlalást legalább 380 kg súlyra vállalja, a szerződés megkötés I q ábrái . rmány, a szerződés megkötésétől számított hat hónap múlva újabb 2 q abrak takarmány beváltására jogosító utalványt kap. enti feltételeken kívül felhívjuk a figyelmet rra, hogy takarmány juttatásban csak a legföljebb 120 kg-os súlyban lekötésre kerülő állatok részesíthetők. í kiadásra kerülő takarmányutalványokat 1963. július I., illetve az ezt követő időpontban váltják be.
