Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-05 / 103. szám
Tasámap, 1963. május 5. 5 SOMOGYI NÉPLAP A KON Ozótlan aadalogtate egy- más mellett. Talpuk alatt csikorgóit a vörösessárga kavics. A fiú eltűnődve bámult a lába élé, a lányt pedig magával ragadta a nyári este fénye, zsongása. Langyos S2íél bújócskázött a vadgesztenyék buja lombja közt, s tücsökzené- tői vlsszhangziott a park. A dísztavacskánál megálltak, s mohón fürkészték egymás arcát a kristályosán csillogó, sima víztükörben. — De szép!... — sóhajtott a lány. — Gyönyörű — súgta elmé- lázva a fiú, majd közelebb hú- zódott a lányhoz. Kezük talál- koaott, s a félhomályban szinte eggyé olvadtak. Így, ilyen szoros közelségben egyenesedték föl A fiú öles termete egy femjei magasodott a lány fölé. Varjúfekete haja simán lapult hátra, szénszínű szemében szerelmes szomorúság bujkált. Ügy megnézte magának azt a kedves arcot, a csöppnyi meggy színű ajkat, a mélyen ülő búzavinágkék szemet és a selyemként leomló szőke fürtöket, mintha attól félne, hogy többé nem látja őket. Hirtelen olyan fórró6ág ömlött szét eredben, hogy még az ujja hegye is bizsergett belé. Halántékán pattanásig feszült az ér. Bőrén érette, amint a lány érett keblén felhúzódott a hófehér csipkeblúz, és egy mély sóhaj kíséretében lassan ereszkedett alá. Keze remegve csúszott a lány derekára. Szinte beleszédültek a csókos ölelésbe. — Zsuzsikám! — lihegte a fiú rekedtes hangon. — Üljünk le, Mard! — súgta Zsuzsa kipirulva, amint kibontakozott Marci karjaiból. Az első csók ízétől mámorosán ültek le az együk piros támlás pádra. A nagy boldogságtól szinte szóhoz sem jutottak. Pedig de sok mondanivalójuk lett volna! Ám így is tudták egymás gondolatát. A holnap, a jövő foglalkoztatta őket. Egy kergetődző denevérpár zavarta meg némaságukat — Látod, Zsuzsa, ezek is szerelmesek — s gyengéden megszorította a lány puha kezét. ai7xa szemérmesen elmosolyodott, és szép ívű ajkai közül kivillant fehér fogsora. Kérdéssel válaszolt: — Emlékszel, Marci? Te is így üldöztél a tavalyi diákbálon. Igaz, én nem futottam előled... inkább olyan jólesett, hogy lekértél attól a nyegle MikitőL Ki nem állhattam azt a pimasz alakot. — Igazán? ... — Becsszóra ... Csak tudod, mitől féltem? ..: — Nem ... , — Hogy te csupán a jampecet üldözöd, s mint KISZ-tlt- kár kötelességből kérsz le tőle... — Ügy van, kötelességből.;. — Mert tudod, a lányok mindig azzal húztak, hogy hiába kapaszkodók én utánad, mert téged csak a tanulás érdekel... — Hm... Én azt hiszem, jobb ez ügy ... — Igazad van ... de mondd, hogy leszünk ezután?!... Marcit fejbe ütötte a váratlan kérdés. Zsuzsa tovább fűzte a szót: — Igaz, neked könnyű, kitűnőre végeztél, és mész a jogra ... — Nem ... nem megyek . — Ugyan, miért? — lepődött meg a lány. — Haza kell mennem — je. len tette ki határozottan Marci. — Falura ilyen bizonyítvánnyal? — csodálkozott Zsu. zsa. — Muszáj, az apám miatt. — De hiszen kaphatsz ösztöndíjat ... — Az még nem minden ... Más dolog van, amit eddig nem vettem számba. — Micsoda? ... — Apám öregszik, egyedül van ... Mióta anyám meghalt, nem marad meg odahaza, pedig dolgozhatna a szövetkezetben. Vidékre jár, kubikmunká- ra. — De hiszen kap majd nyugdíjat az apád — erősködött Zsuzsa. — Attól félek, hogy nem éri meg a nyugdijat, ha magára hagyom. — Sajnálom ... pedig azt hittem ... — Hogy jogász leszek? ... — Igen — vágott vissza a lány. — Mondd. Zsuzsa, csak akkor lennék jó nakéd, ha jogra mennék?/— szegezte a lánynak a kérdést Marci. — Azt hittem, hogy jobban állód a szavadat — tromfolt a lány. — Egyszóval neked a jogász a fontos, nem én?! — Gyáva vagy! — sziszegte a lány. — Szóval csalódtál bennem? — Igen... Igenis csalódtam ... — Akikor én mehetek is — ugrott föl a fiú. — Marci-i-i... — visszhangzott az elnyújtott kiáltás, de hiába... TVJ ire a hajnal tűzrózsája kibontotta bíborszirmait, Marci ott állt a szülői ház foghíjas kerítése mögött. Szorongva lépett be a gyomos udvarra. A tornác előtt méteres csalán burjánzott, arrébb térdig érő mályva és kamilla virágzott. A gémes kút ostorfáján magasra szökve lógott a rozsdaefte vödör a düledező káva fölött. A korhadó itatóvályú kettéhasadva, szomjasan ásított, s a kút felöli végén cigánygomba tenyészett. A ház pókszőtte fátyollal takart ablakszemei oly szomorúan bámultak a világba, hogy elfacsa- rodott a szíve Marcinak. A kövér moha fedte zsindelyes tetőt több helyen kikezdte a szél, s maszatos lé csurogta végig a piszkosfehér falat. Szegény anyám, ha látná! — gondolta eltűnődve, majd a kulcs után kutatott a fecskéktől hűtlenül hagyott eresz alatt. Óvatosan, szinte félve nyitott be a házba. Kriptaszagú, hűvös levegő csapta meg. Rég nem járt itthon apám — állapította meg, és egy zsákba dobálva néhány fontos holmit a kerteken át útnak indult a szomszédos határba, apjához. Az erdős domb tetején úgy ült a nap, mint egy tűzkakas, sziporkázva borzolta aranyló tolláit. Kövér harmatcseppek csilingeltek füvön, lombon, virágom. Tyúkok neszeztek, malac visított, és utcahosszat csaholták a kutyák a tülkölő, os- tordurrogtató kondást. Messziről, az erdő mélyéről kakukk kiabált ébresztőt. A mező fölött pacsirta dicsérte a reggelt, s odább öles szárnyú sas körözött prédára vadászva. A lejtő oldalán vékony patakocska kígyózott, mint egy ezüst zsinór a mező díszes mentéjén. ÄA arcit elbű.völte a nyári reggel ezernyi színe, zenéje. S úgy elábrándozott, SZIRMAY ENDRE: MÁJUS Felnyíló fények, fodrozó fellegek, ábrándos árnyak, hullámzó hegyek, mlrengő messzeség, terülő tájak, ringató rétek, bodászó bogarak, ágáló ágak, iszapos indák, gyürköző gyökerek, tohonya torzsok, erjedő erdők, viruló virágok, bozontos bokrok, szöszmögő szelek, selymes suhogás, libegő lombok, szeszélyes szándék, vetkőző vágyak, kócos kacagás, játékos jókedv, ölelő öröm, zsongó zsibogás, robogó ritmus, perzselő pezsgés, lázas lobogás, dübögö döngés, vonuló vállak, kemény kezek, zizegő zászló, szerelmes szépség, erős emberek, izmos igazság, bízó békesség maradj mellettünk mindig május tisztító tavasz énekes élet. OK FI Ü Marlene Dietrich szótára hogy csak akkor eszmélt föl, mikor a kis erdő alá ért. Egy dobásra tőle, az árokparton félmeztelen, csokoládébőrű férfiak forgatták a kifényesedett ásót. — Nini, a Marci! — rikkantott Kiss Jani, egykori cimborája. — Szervusz, Jani... Jó reggelt, édesapám — harsogta derűsen a fiú. — Neked is, fiam — szúrta le az ásót idős Varga Márton, s a váratlan örömtől megindul- tan ölelte magához a fiút. Majd némi büszkeséggel végigmérte a széles vállú, megférfiasodott gyereket, és odaszólt a többiek, nek: — No, emberek, früstök!... Néhány perc múlva vígan pattogott a tűz az ágasra akasztott bogrács alatt, amelyből birkagulyás ínycsiklandozó illata áradt szét. Még estéről maradt, és így a vendégnek is jutott belőle. Míg a piros színű levest kásán végigfutotta a sorokat. Aztán ismét útnak indult a kis erdő alá. Apját azonban már nem találta ott. így a szomszéd falunak vette útját. Egyenesen a kocsmához tartott. Amint benyitott, mindjárt rátalált apjára. Egy kerek asztalnál üldögélt magában, könyökére támaszkodva, s merőn nézte a literes üveget, melyben rubin- vörösen csillogott a bor. Még alig hiányzott belőle. — Hát te? — nézett kérdőn a fiára. — Ez volt az első szava Marcihoz öt nap óta. — Beszélni szeretnék édesapámmal — mondta kipirulva a sietségtől a fiú. — Tán valami baj van?... — Semmi.. . semmi baj... inkább talán örömhír — makogta bizonytalanul Marci. — Hát csak ki vele — türelmetlenkedett most már az öreg. — Csak azt akarom mondani, édesapám, hogy tovább tanulok ... — Ez eddig jó... Marlene Dietrich német filmszínésznó akkor hagyta el Németországot, amikor a hitlerista tábornokok hódító hadjáratukra készülődtek. Akkori ban sok művész hagyta el a nári Reichet, de Marlene Dietrich emigrációja nem egyszerű szökés volt a pokolból, hanem politikai cselekedet, nyílt lű- hívás a fasiszta kormánnyal szemben. A fllmszínésznő minden lehetséges eszközzel foly. tatta a harcot a fasizmus eilen, a háború alatt például a szövetséges haderők katonáinak tartott előadásokat. Marlene Dietrich amerikai filmszereplése Hollywood számára egész korszakot jelentett. Több tucat filmben szerepelt, természetesen ezek között a legkülönbözőbb zsánerű filmek voltak, de Marlene Dietrich non mindennapi tehetsége biztosította mindegyik számára a kasszasikert és az eléggé magas művészi színvonalat. (Ezzel Koliberda Jan (Katowice): TANULMÁNY (A Barátság Hídjá fotókiállítás anyagából.) és a legszenvedélyesebb formájú szere let. Automobil: A férfiak kedvéne játéka. Cl .taianság: Ha beköszönt életükben, ez annyit jelent, hogy felkészülte k a saját temefésűkre. Etet; Az élet nerrí vakáció. És c'.-.i ért a szempontot a másáévá teszi, annak életében flíg vakáció lesz. Cczd'ijok: Többségükben nagyon unalmas emberek. Hibák: Ilyesmik másoknak vennak. Könyvtár: A legértékesebb valami, amivel rendelkezhet valaki. Megszoltás: Gyakran összetévesztik a szeretettel. Mogorvaság: Megöli a szere- tetet. Gyűlölet: 1933-tól 1945-ig gyűlöltem. Nehéz úgy élni. hogy az ember gyűlöl. De ha ezt a körülmények követelik meg, hozzá kell szokni a gyűlölethez. Én aligha tudnék bárkit is gyűlölni azért, mert személy szerint nekem okozott kárt. Ahhoz, hogy gyűlölni tudjak, a személyemnél sókkal nagyobb valaminek kell kárt okozni. Hirosima: »Az a bomba, amely Hirosimára hullott le, Amerikára is lehullott. Nem városra, nem hadiüzemre, nem hajógyárra esett le. Nem pusztított el sem templomokat, sem iskolákat, sem embereket. De lehullott, leesett és felrobbant, s megrázta az egész országot. Ó, istenem, könyörülj meg gyermekeinken, könyörülj meg Amerikán.« Herman Hagedorn, 1946. Ezek a sorok az 1948-ban napvilágot látott Barlett »Szárnyas szavak« 12. kiadásában olvashatók. Kimaradtak viszont az 1955-ös 13. kiadásból. Nem a mai idők jele ez? Oroszok: Szeretem az oroszokat humorérzékük miatt, a azért, mert mélyek az érzéseik, mert megvetik a nyárspolgárokat. Lelkiviláguk mély. Le tud. nak szállni a legnagyobb mélységekig', s fel tudnak szállni a legmagasabb csúcsokra; sohasem képesek megmaradná a lagymatag embertípus kedélyének veszélytelen színvonalán. Ez a benyomásom akkor alakult ki, amikor megismerfcednalaztáík, ezernyi kérdéssel ostromolták Marcit a többiek. Csak az apa hallgatott, s kedvtelve fundálgatta egyetlen, fiát. Haj, ha szegény anyád látna — gondolta Varga Márton elérzé- kenyülve —, hogy örülne a derék legényfiának. És» hozzá tanult ember... ^Neki már csak a ceruza lesz* a szerszáma... Mikor idáig jutott gondolataiban, meghökkent. — És most mihez fogsz, fiam? — kérdezte bajuszát tö- rölgetve idős Varga. — Itthon maradok magával, édesapám — válaszolta Marci. — Micsoda?! — horkant fel az apa, és félúton megállt kezében a szájához emelt kanál. Szemében haragos láng lobbant. — Úgy gondoltam ... — próbáit magyarázkodni Marci, de apja beléfojtotta a szót. — Szóval hiába gürcöltem érted? — dörrent az öreg vészjóslóan. — Dehogyis, édesapám... Majd meglátja ... — Nekem ne magyarázkodj! — dörögte. — Értek mindent. Kubikolni jössz érettségivel? — Hát csak rajta... Ott van egy ásó, fogd: majd Keserű András eligazít... A krisztusát a konok fajtádnak!... IV yombtt hangulatban telt el a hét. S bár nagyon fájt a feltört tenyér Marcinak, mégis az bántotta jobban, hogy nem talált megértésre apjánál semSzombaton estefelé szólt az apjának, hogy hazanéz a ház. hoz, de az válaszra sem méltatta. Mégis hazament. A kert alatt a szomszédék fia sietett élébe. — Két leveled van, Marci, a muskátlis cserép alatt — újságolta a fiú. — Köszönöm — mondta Marci, és futólépésben, iramodott a ház felé. Az egyik levél Zsuzsától, a másik a helybeli termelőszövetkezettől érkezett. Nagy Izgalommal bontotta fel a borítékokat, és gyor— De levelező úton, úgyhogy közben dolgozom is. — Kubikolsz, he?! — hördült fel az öreg. — Nem ... — Hanem? .:. — Szóval úgy, hogy Lajos bátyámék alkalmaznak a tsz-ben a könyvelésnél, és segítenek a tanulásban is. Szeretném, ha édesapám is hazajönne. Hiszen bitangba megy minden odahaza. Különben meg a maga földje is a szövetkezetben van. — Te mehetsz, de én maradok — makacskodott az apa. — De hát rendbe kell hozni a házat, mert idejön Zsuzsii is, kapcsolatiban érdemes megemlíteni a közelmúltban a magyar marikban játszott »A vád tanúja« című filmet, amelyben a világhírű német filmszínésznő az egyik főszerepet alakítja.) Marlene Dietrich nemrég könyvét írt, amely a »Marlene Dietrich szótára« címet viseli. Ebben az igen eredeti könyvében a világhírű filmsztár a legkülönbözőbb kérdésekkel kapcsolatos gondolatait közli az olvasóval. Ragadjunk ki néhány példát ebből a nem mindennapi lexikonból. Anyai szerelet: A legtisztább tem az orosz irodalommal. Ezt aztán igazolták az orosz emberekkel való találkozásaim. Önfegyelem: A leghasznosabb az összes fegyelem közölt. Postás: Gyerünk, járjunk mindnyájan. Azt mondják, hogy a postások nem szoktak szívszéUiűdést kapni. Tánc; Azok a férfiak, akikkel szeretek beszélgetni, sohasem táncolnak. Tartásdíj: Kitölti a szerelem elmúlásával keletkezett légüres teret. Marlene Dietrich könyvéből ő lesz a napközi vezetője ... Együtt tanultunk a gimnáziumban, ő is félárva ... Együtt tanulunk tovább. 1 — Miféle Zsuzsa? — nézett] értelmetlenül az öreg. — Ö ... Most kaptam tőle] levelet meg a termelöszövetke. zettől is — hadarta Marci, és] apja elé tette a lány fényké pét meg a két borítékot Idős Varga hosszan szemlél-' gette a képet, és lassan fölengedett arcán a fagyos szigor. — Helyes... — pusmogta] bajusza alatt. — És mikor jön hozzánk? — Szerdán itt lesz, azt írjaj — És az édesanyja? — Nyugdíjas. — Ö is eljönne falura? — Örömest, és azt írja Lajos] bátyám, hogy édesapám is, megkapja a nyugdíjat. — Az még ráér... Bírom én! még a dolgot. Hanem akkor] most induljunk, mert holnapi rendibe kell hozni a házat. így] nem várhatjuk ezeket a Zsu-i zsáékat. — Mehetünk, édesapám állt föl Marci. — Na de azért ezt a kis bort! már nem hagyjuk itt, ha egyszer kifizettem. Igyál velem Varga Márton színültig töltötte poharaikat a piros nedű-! bői, és életében először koccintott fiával. — Egészségünkre... Szűcs Ferenc fordította: Sárköri Gyula ^X5°OC°CX>OOOOOOC<XX)CXXXXXXXXX:XXXXOOOOOCOCXXX>> REKTOR. LÁSZLÓ: EGYENESEK * Szeretem az egyeneseket, a bordázott vasúti sínpárt, ahogy az égnek nekiered legyűrve a görbeség kínját, a sorba tűzdelt villanyoszlopok hetykeségét a falun végig, ahogy a kusza ágakhoz szokott szemek összhangját kicserélik, 1 ] G a messzi nyárfákat, a táj szétbontó fésű-fogait, a csillagokig nyújtózó sugárt. ha szemembe támaszkodik, és az egyenes tekintetet, a finom huzalt két szem között, ahogy feszül, ragyog vagy megremeg, de mindig összeköt, a szép, egyenes szavakat, pántjait minden közösségnek, ahogy erejük ránk tapad, s nagy útjaink is összeérnek, és a merészein egyenesre csavarodott gerinceket, ahogy csupaszon, égig érve igent vagy nemet intenek. boCKXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXÍXXlCOOCOOOOOOOOQCO
