Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-30 / 124. szám

A gazdászpedagógus MP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA filmszínházaink műsorából Az utolsó előtti ember Hogyan torkollhat a leg­jobb szándék is bűnbe; sza- bad-e mások életébe erő­szakkal beavatkozni, figyel­men kívül hagyva egyénisé­güket? Bonyolult, ellent­mondásos életkérdéseket tár fel rendkívül izgalmas mó­don ez az új magyar film. Orodán ejtőernyős oktató, aki megzabolázni törekszik a csapat egyik vagánykodó tagját, tettével — ahogyan meg akarja törni az önbi­zalmát — halálba kergeti a virtuskodót. A cselekmény a baleset után bontakozik ki, és főhősének, a konok ejtőernyős oktatónak a sor­sát, lelkivilágát ábrázolja. Szabad ».’Négy hét Afrikában í§--------------- O J Onyul Él egy idő® pedagógus Nagy- toldipusztón. Hallottam róla, hogy nagyon szereti az állato­kat meg a kertet Három éve él a faluban, akkor költözött ide, amikor az új iskola fel­épült. Az iskola udvarán napbar­nított arcú, magyaros bajuszú embert találok. Ö az: Tóth László, a nagytoldipusztad ta­nító. A szobában iskolai dolgoza­ttok, régi, megsárgult tablók fogadnak. A könyvszekrény­ben a világirodalom Massziku- ,sai mellett ott látom a mo­dem közgazdászok müveit is. A tablókat mutatja. Emlé­kei között kutat. Diákévek, ré­gi iskolatársak, egykori tanít­ványok elevenednek meg újra .^szavai nyomán. Látja, hogy □zavarban vagyok. Nem tu- Otíom, miért tanult a Kiskun- QÍelegyházi Tanítóképző Intézet Omellett a Debreceni Gazdasá­géi Akadémián is. — Eredetileg is pedagógus­iak készültem — mondja —, apám is az volt, de láttam, hogy egy falusi tanítónak ér­tenie kell a gazdálkodáshoz is. Ezért végeztem el a gaz­dasági akadémiát. — Melyiket szereti jobban? — A pedagóguspályát. A kertben kék színű tapsi­Ifütesek, gondozott szőlőtőkék és fiatal gyümölcsfák ftiröd- a kora reggeli napfény­Kaüai Gyula efvtárs veze­tésével magyar kormánykül­döttség járt Afrikában, hogy erősítse barátságunkat a fel­szabadult afrikai országok lakosságával. A küldöttsé­get kísérő filmoperatőr színpompás, változatos ké­pekben mutatja meg a mint­egy 35 000 kilométeres utat: Guinea, Mali, Dahomey, Ghana, Nigéria, Marokkó és Algéria fővárosait és tá­jait. Bepillantást nyerünk a lakosság életébe, szoká­saiba. Érdekes, figyelemre­méltó kontrasztok árnyait és fényeit örökítette meg a felvevőgép; a régi és a mai Afrika képei teszik érdekes­sé Knoll István színes ri­portfilmjét. Kedvtelésből foglalkozik ínyulakkal? Szeretem ezeket az álla­tokat. Tudja, itt a gazdaság­iban nem lehet libákat tarta­ni, mert lerágnak mindent. Ezért hoztam a nyulakat. Már kilencvenkettő van, a diák­jaimnak is adok belőlül;. Szaktanácsot is kapnak tő­lem. Már tizenkilenc háznál Ivánnak a faluban a nyulaim- 'bóL 1— Haszon? ■— Nagyon kevés van belő­le. Most akarunk alakítani egy nyúltenyésztő szövetkezetei, 'akkor talán majd jobban [megy. A Phylaxiának szállít­juk az állatokat... Ahogy sétálunk a kertben, egyre jobban belemerül a be­szélgetésbe. — A földiepret Debreceniből hoztam három éve. Az idén terem majd először. Ezt is szétosztom. Lesz a gazdaság­ban húsz nyugdíjas ember, rá­érnek vele foglalkozni. Ahogy magyaráz, mindjob­ban kicsendül hangjából a gazdász szenvedélye. A ker­tet szimmetrikusan kettéosz­totta, mind a két oldalra ugyanannyi fát és szőlőtőkét ültetett. Ugyanabból a fajtá­ból, hogy az utódok közül egy se érezze magát becsapva. — Nem magamnak ültettem ezeket — mondja —, öreg vagyok már ahhoz, azért dol­goztam, hogy az utódokat ked­ves környezet fogadja majd. Beszéde meglassul. — Remélem, megtakarítják. Azon gondolkodom, hogyan érzi jól magát ez az ember az iskola padjai között. AM így szereti a növényeket, az gaz- dásznak született. — Jöjjön, nézze meg a diák­jaimat is — mondja. — A második és a negyedik osz­tályt tanítom. Nagyon kedves gyerekek, szeretem őket. A tanteremben mintha ki­cserélték volna. Éppen olyan szenvedéllyel magyaráz diák­jainak, mint nekem az imént kint a kertben. Egy-egy jófé­léiét után olyan szeretettel si­mogatja meg a kisdiák haját, ahogy csak egy igazi pedagó­gus tudja. Öra végén az egész osztály a katedra elé áll. Elöl az ötösök, utánuk a négyesek, és így tovább... — Azért csinálom így, hogy a gyerekek jobban tanulja­nak. Senki sem akar a sor végére állni. A tízperoben azoknak az is­koláknak a jellemzését olva­som, ahol eddig tanított. A mezőgazdasági technikum ép­pen úgy, mint az általános is­kolák a legjobb véleményt adták róla. Így már teljesebb a kép: él egy idős pedagógus Nagytolcü- pusztán, aki nagyon szereti az embereket ... K. I. Tízezer közhivatali dolgozót ödiiltet a szakszervezet Közííllíslm^zottíiik §7ak­COCOCOCOOOOCOOOOOOC)CXXXXXKXXXXXXXDOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXX)OCOOOOOOOC szervezete az idén is jelentős _ összegeket fordít az üdülők fejlesztésére. A baJatonakali gyermeküdülőt kétszázezer fo­rintos költséggel rendbe hoz­ták, a fornyódi üdülőházban új étterem épült. Az idén mint­egy tízezer közhivatali dolgo­zó és ezerötszáz gyermek ve­heti igénybe a kedvezményes Ötödször rendezik meg Siófokon a Balatoni Dalostalálkozót A «10 éves Siófok-fürdő ju­bileumi évének gazdag ese­ménysorában előkelő helyet foglal el az V. Balatoni Dalos- találkozó. A találkozót az idén a szokásos ünnepélyességgel, de az eddiginél jóval több kó­rus részvételével rendezik meg június 1-én és 2-án. Tizenkilenc kórus étkezik a találkozóra. Megyénket négy kórus képviseli. Fonyód és Ka­posvár együttesei mellett Sió­fok két kórusa lép föl a gaz­dagnak és rangosnak ígérkező műsorban, Kaposvár a Munká­csi Mihály Gimnázium kama­rakórusát küldi el az V. Bala­toni Dalostalálkozóra. Föllép a SiófoM Iparos Dalkör férfi- és a SiófoM ‘Általános Iskola gyermekkara is. A dalostalálkozót jó idő ese­tén a szabadtéri színpadon, rossz időben pedig a Munka­ügyi Minisztérium üdülőjében rendezik meg. A színház megkezdte az Olimpia próbáit Molnár Ferenc Olimpia című víg? játékának próbáit megkezdték a Csiky Gergely Színházban. Az évad utolsó darabját a jövő hónap második felében mutatják be. szakszervezeti üdültetést, s kö- rülbelül ugyanannyi felnőttet, illetve gyermeket helyeznek el a hivatalok és vállalatok nyaralóiban. A vidéM beutal­tak részére a szakszervezet budapesti városnéző sétákat, visegrádi hajókirándulást és más kulturális programokat szervez. (MTI) Sok a tanulóbaleset Az Állami Biztosító adatai szerint 1961-ben 610, 1962-ben már 800 tanulót ért baleset a megyében. A balesetek száma az idén meghaladta már a 300- at. Az eseteknek több mint fe­le kéz-, illetve lábtörés. A legtöbb sérülés tornaóráit és sportolás közben, az iskolán Mvül pedig figyelmetlen vagy szabálytalan közlekedés követ­keztében érte a gyerekeket. A tanulóbalesetek hatvan száza­léka iskolán Mvül történt. A biztosító tavaly több mint 223 ezer forint térítést fizetett a balesetet szenvedett tanulók­nak. Ma már 51 800 tanulónak — a középiskolások 96 százaléká­nak, az általános iskolások mintegy 90 százalékának — van baleset-biztosítása. A biz­tosítás évi egyszeri 5 forint be­fizetése ellenében mindenfajta balesetre Mterjed. Az iskolá­ban a tanév végeztével meg­újítható az 1963—64. tanévre szóló biztosítás. Ez azt jelenti, hogy a biztosítás a szünidei balesetekre is vonatkozik. Diesel-szerelőket, lakatos szakmunkásokat és kő­műveseket telveszünk. Jelentkező személyesen. Gépjavító Állomás, Mernye. (3622) Fölszerelték az ország első hajóútjelző radarberendezését Az Országos Vízügyi Főigazgató­ig a Dunán hét, a Tiszán pedig három hajóval rendszeresen ellen­őrzi, szabályozza, és ha változik a folyók vízállása, átállítja a jelző­bójákat. A sűrű kod és a havas, esős, nagyon sötét éjszakák azon­ban tétlenségre kényszerítették a kitűzőhajókat. A bóják késedel­mes átállítása viszont már veszélyt jelent a hajózásra. Ezért külföld­ről korszerű radarberendezést vá­sároltak, s azt a napokban szerel­ték föl az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Kisalföld nevű kitűző­hajójára. Most már a legnagyobb köd sem tudja megakadályozni kitűzőhajó munkáj át. Ez az első radarberendezés az országban, amely a hajózást segí­ti. A következő években az Orszá­gos Vízügyi Főigazgatóság már valamennyi kitűzőhajóját fölszereli ezzel a korszerű berendezéssel. i (MTI) fjjra bemártotta a toWat a tintába Pista, és baráti jára nézett. — Mondhatsz, Peri, amit akarsz, döntöttem, megírom a levelet. Nekem autó kell, még­pedig minél hamarabb. No, majd meglátod, ha meglesz, te is másképpen vélekedsz. Bak­tatsz az utcán fáradtan. Egy­szer csak odasuham melléd egy kocsi, az enyém. Kiszólok az ablakion: »Ne gyalogoljon, ké­rem, üljön be!-« Te elmoso­lyodsz, és azt mondod: »Soha jobbkor, öregfiú, már alig ér­zem a lábamat...« Aztán su­hanok a sima balatoni úton. Estefelé, ha végeztem a hiva­talban, beülök a volán mellé. Azt az utat választom, ame­lyik zöld erdők közt vezet. Le­húzom az ablakbt, és hagyom, hogy a besurranó szél összekó­colja a hajamat..* ■— Ne, ne írd meg! — ka­pott Feri a barátja kezéhez til- tóan. — Én újra átgondoltam ezt az autószerzést. Elképzel­tem, hogy amerikai rokonod kézhez kapja a leveledet, mely­ben tudtára adod, hogy élsz- halsz a kocsiért, nagyon sze­retnél egyet, de Magyarorszá­gon ez ma csupán vágyálom. Olyan keveset keresel, hogy szakállad lesz, mire vehetsz egyet. Tudom, meg fog sajnál­ni, és azt mondja, szegény fiú, te, ott a vasfüggöny mögött, és küld neked egy kocsit. De ami­kor erre gondolok, elpirulok. Hiszen ha takarékoskodsz, hu­szonnyolc éves korodban ko­csitulajdonos lehetsz. Semmi okod sincs arra, hogy sajnál- tásd magad .n cAutó ■— Ne érzelegj! — vágott vissza Pista. — Csinálta ezt előttem már más is, és most kocsival fut. Küldtek neki. Semmi baja se neki, se más­nak. Nem kell ebből olyan nagy problémát csinálni. Egy­szer én is lehetek önző, és ló­díthatok a cél érdekében. A toll sercegve futott a pa­píron: »... Kedves magyar testvér, még egyszer megkö­szönöm a segítségedet. Az óha­za szegény polgára.« ■— Na, tessék, készen van — mondta Pista. Leragasztotta a borítékot, odaadta barátjá­nak, aki a városba való. Gon­dolta, úgyis megy vissza, s majd Ott postára adja. Lf etek múltak el anélkül, hogy válasz jött volna Amerikából. Pista nem bírta tovább a várást, buszra ült. Beutazott barátjához a városba. De hisz ez aljas rágalom! — ereszkedett sápadtan a szék­be Pista. — Hát én nyomor­gok?! Te, te, tudod, hogy nem, hogy ez a levél csak... Feri, könyörgök, segíts nekem! Ezt meg kell cáfolni. Felkérjük a Magyar Rádiót, a mi lapjain­kat erre. Küldök egy bizonyla­tot a havi fizetésemről, fényké­pezzék le és közöljék. De hogy került a levél az ő kezükbe? Végy elő gyorsan egy papírt! Szépen kérlek, írd, amit diktá­lok: Magyar Rádió, Budapest. Írd szépen! Nekem remeg a kezem. De ennek a levélnek még ma el kell mennie. No, miért nem teszed már? Most te is cserbenhagysz? Pont most... ? — Nem. Se most, se akkor. De a tiltakozásra nincs szük­ség. Ugyanis a leveledet nem adtam fel. Gondoltam, várunk még egy kicsit, s újra beszé­lünk a dologról. Ha akarod, most elindulhatunk a postára, s feladjuk az amerikai rokon­nak. Lehet, hogy sikerülni fog. — Add ide! — kérte Pista. — Most már viheted — kiáltot­ta —■, s visszaadta Ferinek a kettéhasított levelet. Aztán — Nem tudom, hogy mi van széthúzta nyakkendőjét, hasra — kezdte ujjait tördelve Feri fordulva végigdőlt a heverön, lakásán —, hogy még mindig s úgy maradt sokáig mozdulat- egy sor se... tanul. Aztán felállt, és azt — Én tudom — mondta Fe- mondta: Elmegyek, Feri, a ri. — öt nappal ezelőtt hallót- buszmegállóhoz, hazautalom, tam az egyik nyugati rádióadó- fáradt vagyok...- Várj csak, rendelek egy sában, hogy leveled iott kint az egyik nagy újság munkatársá­nak a kezébe került. Az újság­író cikket írt arról, hogy Ma­gyarországon milyen rossz so­ruk van az embereknek, és ál­lítását a te leveleddel támasz­totta alá. A cikk címe: »A té­nyek beszélnek,« taxit — szólt Feri. — Ne, ne — tiltakozott Pista —, nem kell... — Hát mivel mész? — Gyalog ... •zegedi Nándor m&so&OK Túl jól sikerült Nagoya japán városban a rendőrség »próbarablást« rendezett egy postahivatal­ban. Egy tűzoltónak öltözött titkosrendőr előzetes megbe­szélés szerint pisztollyá', tá­madt a pénztárosra, és 150 ezer jent vágott zsebre, majd eltávozott. A rendőrség- M- tűzte a feladatot: ki tudja hívebben leírni az álrabló külsejét... Sokan derekasan megtették a magukét, és ala­pé® személyleírást adtak. Sajnos, a »tűzoltó'-' ezek alap­ján sem került elő: igazi rab­ló volt. Sztárok, ha találkoznak... Olaszország két leghíre­sebb filmcsillaga, Gina Lol- lobrigida és Sophia Loren majdnem teljesen egy idő­ben érkezett meg május 26- án a római repülőtérre; egyi­kük Iránból, másikuk Spa- nyolországból. Mindkét film­sztárt óriási tömeg várta, az emberek azt sem tudták, me­lyiküket ünnepeljék jobban. Mindkettő rengeteg virágot kapott, mindkettő kedvesen mosolygott és integetett — de egymást egyetlen pillan­tásra sem méltatták! * * * Bölcs gondolatok a nőkről Ha a férfiak azt mondják, hogy az asszonyok többet ha­zudnak, ne higgyünk nekik, csak az irigység beszél belő­lük, amiért a nők annyival ügyesebben füllentenek. * * * Az asszonyokkal valahogy úgy vagyunk, mint a mo­dem festészettel: vagy sze­retjük őket, vagy nem, de teljesen hiábavaló volna a megértésükre törekedni. * * « Ha egy nő magyarázni kez­di egy férfinak, hogy miért szereti, biztosak lehetünk benne, hogy már.nem szere- ti. ». • Ami az asszonyok bőbeszé­dűségét illeti, a nők két faj­táját különböztethetjük meg: némelyek állandóan beszél­nek, mások sohasem hallgat­nak. • • « Egy kis kémia Félfüllel hallottuk ezt a párbeszédet: — Igazán kár, hogy a fele­séged nem értékesítheti töb­bé az egyetemen szerzett ké­mleli tudását. »„ — Mi az, hogy nem értéke­sítheti?! Éppen tegnap csi­nált borjúszeletből szenet... Mondhatom, kitünően sike­rült a kísérleti». * * * — Mondd, kisfiam, mit mondott apa, amikor leesett a létráról? — Kihagyjam a csúnya szavakat? — Persze! — Akkor sermmti Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, La Unka S. «. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom