Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-03 / 101. szám

Péntek, 1963. május 3. 3 SOMOGYI NÉPLAP Külföldi szakszervezeti küldöttség érkezett megyénkbe A munka és az emberi sza­badság nagy ünnepére hazánk­ba látogató külföldi szakszer­vezeti delegációk egy csoportja tegnap megyénkbe érkezett. A vendégeket a megye határában várták a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának vezetői. A csoport tagjai: Robert Hernio, a Szakszervezeti Világszövet­ség titkára, Peng Kuan-vej, a kínai szakszervezeti küldöttség vezetője, S. K. Asare és K. Csuku ghanad, Wojtowicz Czeston, Kát abut Wactow len­gyel küldöttek és Domingo E. Rodriguez, a mexikói függet­len parcsztszakszervezet kül­dötte. A vendégek a délutáni órák­ban az SZMT vezetőinek tár­saságában a textilművekbe lá­togattak el. Róna Imre igazga­tó az üzem gazdasági eredmé­nyeiről, Lukács József né sz. b-. titkár pedig a szakszervezeti munkáról tájékoztatta őket. A vendégek megtekintették a munkatermeket és beszélgettek a fonónőkkel. Ezt követően az esti órákban az SZMT székha­zában. találkoztak a szakszer­vezeti apparátus munkatársai­val. Ma a Lábodi Állami Gazda­ságot és a Nagyatádi Konzerv­gyárat keresik fel. Este 6 óra­kor ünnepi békenagygyűlésen találkoznak Kaposvár dolgo­zóival a Latdnika Sándor Mű­velődési Ház színháztermében. Szombaton a tíalatomőszödi termelőszövetkezetbe látogat el a küldöttség. Szövetkezeti gazdákat látott vendégül az Allatforgalmi Vállalat Május 1-ón az Állatforgalmi Vállalat dolgozói termelőszö­vetkezeti gazdákkal találkoz­tak. A vállalat meghívására eljött a kaposvári ünnepségre a balaitonendrédi Zöldmező és a tollai Jóreménység Tsz kül­döttsége. A vendégek délelőtt a vállalat dolgozóival együtt vonultak fel, majd közös ebé­den vettek részt Az Állatfor- galmá Vállalat patronálja a tollai Jóreménység Tsz-t: a május 1-i találkozó alkalmat adott arra, hogy jobban meg­ismerjék egymást. Nagy Imre, a tollai fez-el­nök a kötetlen eszmecserén tájékoztatta a vállalat vezetőit a szövetkezet helyzetéről. El­mondotta. hogy a tavaszi mun­kákkal jól haladnak. Állatál­lományukat számottevőbb ká­rosodás nélkül sikerült ábte- léltetndük. A háztáji fö’dügvek rendezésére külön bizottságot: alakítottak. Ezeket a dolgo­kat — a múlt évihez mért javulást — a vállalat vezetői a helyszínen is tapasztalták. Urai Ferenc igazgató fel­hívta a lullaiak figyelmét a marhaátadásnál észlelt rend­ellenességre; nem vontatón szállították, hanem lábon haj­tották Tahira hízott állataikat, s azok a hosszú úton egyen­ként 30—35 kilót veszítettek súlyukból. Éppen ezzel kap­csolatban szóltak a lullaiak most is nagy gondjukról: nincs bekötő útjuk, ezért a szállítás nehéz is és költséges is. Amíg kövesutat nem kap­nak addig is könnyítené mun­kájukat, ha két nagy teljesít­ményű gépükhöz még leg­alább egy gumikerekű trak­tort vásárolhatnának az idén. A vállalatnál rendezett ün­nepségen részt vettek a ka­posvári lartinka Tsz képvise­lői is. Fejleszti* i marcali fűrészüzemet Néhány évvel ezelőtt kezdte meg működését Marcaliban az erdészet fagyártmány-fel- dcfligozó telepe. Ma 80—90 munkás dolgozik itt: Az Észak-somogyi Állami Erdő- gazdaság az idén hozzálát a fűrészüzem korszerűsítéséhez. 200 fdvóméter vágányt fektet­nek le, hogy a rönköket köny- nyebben juttassák el a feldol­gozó gépekhez. A fejlesztési terv megvalósulásával a fű­részüzem évi kapacitása eléri a 40 000 köbmétert, s 200 mun­kást tud állandóan foglalkoz­tatná. Jutalomműsort rendez a Könnyűipari Minisztérium MÉH-irodéja a legjobb hulla­dékgyűjtő úttörők tiszteletére vasárnap délelőtt a Fővárosi Operettszínháziban. A Somogy —Zalai MÉH tíz kaposvári úttörőt küld jutalomból Bu­dapestre. A Gárdonyi Géza és a II. Rákóczi Ferenc általános iskolák tanulói megtekintik a »•Kis kirándulás, kis kirucca­nás« című műsort és a fővá­rost. — A kotrógép, az emelődaru és a földgyalu gépek sofőréi! Gyorsan a kapukhoz! — kiál­totta és maga is arrafelé sza­ladt — Elvtársak! — vette át Gavrilov törzsőrmester a mik­rofont. — őrizzétek meg nyu­galmatokat! Egyetlen vízcsepp­nek sem szabad a tűzhöz érnie. Szmimov abban a pillanat­ban érte utol Resetovot, ami­kor már magyarázta is a kotró­gép- és emelődaru-kezelőknek, mi a feladatuk. Vaszja darus azonban, ez a külsőre olyan bátor ember, ijedten hátrált és félreállt. — Ezredes elvtárs, engedjen engem — mondta határozottan Mihail Drozdov. Resetov a fiú­ra pillantott. — Mehetsz, Drozdov! — Megengedi, hogy vele tart­sak, ezredes elvtárs? — kér­dezte Oleg Korallov. — Rendben van! Szmirnov a két fiúval együtt futott az emelődaruhoz. Droz­dov sietve megfordította a gé­pet, és az égő autó felé tartott. Az emelőkar kiütötte az autó ablakát, benyúlt, megragadta és a munkagödör felé húzta. Az emelőkar vége azonban rögtön izzóvá vált, legörbült, majd rövidesen az autóval együtt az emelődaru hernyó- talpa elé zuhant Drozdov a kar még megmaradt részével megkísérelte belöikni az autót a munkagödörbe, de ekkor a csonk is felizzott, és darabok­ra hullva zuhant a földre. A harmadik acéltömb is el­repült közben. Fűrészáruval ■megrakott tehervagonra zu­hant, és iránt a gyufa lángolt fel. — Drozdov, forduljon meg az emelödaruvail, és adjon utat a földgyalunak! — hangzott fel a hangszóróból. Drozdov engedelmeskedett, s az égő autónak máris nekiment a födgyalu. De kezelője nem bírta idegékkel: az autótól mintegy öt méternyire kiugrott a vezetőülésből- Korallov ek­kor azt tanácsolta Mibailmak, hogy közelítse meg a földgya­lut, és ennek hatalmas tolóle- meziével taszítsa a munkagö­dörbe a borzalmas autót. A hatalmas földgyalu, mint valami engedelmes elefánt, lassan közelebb nyomult az autóhoz, és tolótemezével a munkagödör felé taszította. Már csak egy méternyire le­hetett a gödörtől, amikor a földgyalu lángra lobbant Drozdov a tűrhetetlen forró­ságban ereje teljes megfeszíté­sével küzdött, hogy el ne ve­szítse eszméletét — és egyre haladt tovább az emelődaru­val. Néhány perc múlva azon­ban mégis elájult. Helyét Oleg Korallov foglalta eL Szmirnov ugyanakkor kiemelte Drozdo- vot a fülkéből, és átadta az odasiető tűzoltóknak. A daru közben lassan, de makacsul ha­ladt előre. Ám hirtelen fellán­golt ennék a gépnek a motor­ja is, és Oleg ruhája is tüzet fogott. Igyekezett eloltani, és közben a tolólemez segítségé­vel továbbtaszította az autót a gödör felé. A hangszóróból felhangzott a figyelmeztetés: —• Szmimov és Korallov! Megparancsolom, hogy azomna' SZÍNPOMPÁS MÁJUS ELSEJE Az úttörők egyik csoportja hömpölygő ára­data az egész uteahosszban. Csodaszép ez a■ május... Jutalom Az ápolónőképző hallgatói hagyják el a daru vezetőfülke-* jét. | Égési sebeinek fájdalmat le-j gyűrve, Szmimov felkapta az» eszméletét vesztő Korallovot,» és kiugrott a giépből.;. Önkéntes tűzoltók siették se-♦ gítségüfare, s gyapjútakarókkal| eloltották égő ruháikat. A lángoló daru azonban ve-; zető nélkül is továbbtaszította? maga előtt a földgyalut, és az* néhány másodperc múlva az; autóval együtt belezuhant a? munkagödörbe. | — Elvtársak! Az új robbaná- ? sok veszélye elmúlt! A lövedé-j kék a munkagödör mélyén rob-1 bánnák..; Kérünk minden. dolgozót, azonnal térjenek visz-1 sza munkahelyükre. j. Szmimov azonban ezt már» nem hallotta... Huszadik fejezet Jakimemko professzor sze-í rény külsejű háza központjá-; vá vált a primorszki tudósok; figyelmének. Kapujához egy-? más után érkeztek az autók.? Volt, aki méltóságosam, tem-j pósan szállt ki, ami azt mu-| tattá, hogy mind a kora, mind? a beosztása igen tekintélyes;; mások gyorsan és zajosan* hagyták el a kocsit, ezek csak | nemrég léptek a tudomány; tövises útjára, s még nem; vesztették el sem diákos szo-5 kásáikat, sem fiatalos hevülé-t kenységüket. V alamennyien | áthaladtak az udvaron, és be-| léptek jakimenko professzori villájának hivogatóan szélesre| tárt ajtaján. chanikások, a pékek meg a cukorgyáriak érkeznek a tér­re. A cukrosok most is kitettek magukért. Gépkocsijukon a világ népeinek összefogását jelképező földgömb előtt nép­viseletbe öltözött fiatalok ka­rolják egymást. Itt van már a hűtőház is, mö­göttük a Baromfifeldolgozó Vállalat, a Patyolat, a Világí­tástechnikai Vállalat és a Vas­ipari Vállalat. A felvonulást a rendezők csoportja zárja, nagy taps kö­szönti őket is, aztán vége a me’-rtnek, megindul a nézők A középiskolások menete lőtte állóknak, és ott ragyog az arcán a büszkeség. Keresi az ismerősöket, és ha meglát egyet, virágot dob feléje. Tar­tási Sándomé, a gépi gombo- zó kiváló dolgozója ezen az ünnepen innen köszönti műm katársait A menetből lég­gömberdő emelkedik a ma­gasba. Békegalambot röpít az égbe; A vízkutatók, a finomme­A kaposvári dolgozók sereg­szemléje befe­jeződött, a Má­jus 1. utcán szélesen höm­pölyög hazafe­lé az ember- áradat. A Mérték- utáni és Ve- gyesruhá2Biti Vállalat előtt munkásnők gyülekeznek. Mi az? Talán ők nem men­nek haza? A választ képben kapjuk meg, amint be­tekintünk a ka­um. Az üzem udvarán ugyan­is egy borítékkal, oklevelekkel megrakott asztalt állnak körül a vállalat dolgozói. Bizonyára házi ünnepség lesz — gondol­juk —, miközben a kapuban állókkal együtt csatlakozunk a bentiekhez. Élénken beszélgetnek a mun­kások. A ballonok egyik karról a másikra kerülnek, mert már kezdi éreztetni hatását a nap az egyre vékonyodó felhők mögül. Egyszerre csak megszólal az igazgató. Arról beszél, hogy az üzem dolgozói a múlt évben is derekas munkát végeztek, so­kan érték el kimagasló ered­ményt. Azokat, akik a legna­gyobb teljesítményt nyújtották, most megjutalmazzák és ki­tüntetik. — Balassa Lajos, Tóth Já­nosáé — kiáltja a vállalatveze­Az élelmiszerkereskedelem dolgozói tő, és a tömegből kilép egy fér­fi, aztán egy nő, és utánuk újabb kitüntetettek következ­nék. Arcukon meghatottság, ünnepélyesség látszik, amint átveszik az okleveleket, a ju­talmat. Annak a munkának a jutalmát, amelyet néhány perc­cel ezelőtt zászlók alatt vonul­va ünnepeltek. Az igazgató mondja, mond­ja a neveket, sokat elsorolt már, de még mindig sok borí­ték magasodik előtte. Hiába, 35 000 forintot nem lehet olyan gyorsan kiosztani. De nem fá­rad bele a névsor olvasásába* úgy látszik, örömmel, szívesen csinálja. Hangja, valahányszor kiszólít valakit, messze csen­dül. Szavait visszhangozzák az új üzemépületek..; Németh—Polesz—Szeredi (Folytatjuk) A Munkácsy Mihály leánygimnázium tanulói

Next

/
Oldalképek
Tartalom