Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-02 / 77. szám

EGYEDÜL... AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA PUBLICITÁS S étálok a Május 1. utcában, s földbe gyökerezik a lá­bam. A kirakatban egy döbbenetes erejű szocialista- realista fotoalkotás mered rám. Megállók, kavarog­nak bennem a gondolatok, felkorbácsolja érzésvilágcumat, mozdulni sem tudok. A képein egy téli táj. Merészein újszerű ttema. Exa fényképezőgéppel. A ködön átszűrödik a nap, ám­bár lehet, hogy nincs köd, talán nap sincs. Nagy fehérség és nagy szürkeség, hó, nyomok és egy hatalmas zuzmarás fa a középpontban. Gyönyörű. De valahol már találkoztunk... Ez a kép csak jó lehet — gondolám —, s valóban szocia­lista-realista, mert számtalan korunkat érintő fogalmat juttat eszembe. Ilyeneket, hogy fásítási program, tüzelőhiány, hó- eltakarítás, árvízveszély: átvitt értelemben pedig: emelkedik az életszínvonal, fokozódik a bútorigény, a gáz- és olajfűtés óhaja, javul a rminkaerő-gazdálkodás, és fokozódik a vízhiány városunkban. Publicitást követel tehát ez a kép, hogy sok emberhez szóljon, s minden járókelőt kellőképpen felrázzan téh álmából. De valahol már találkoztunk ... Próbálok visszaemlékezni, és lám, nemhiába. A kép ott vóH néhány héttel ezelőtt a fotóművészek szövetségének tag­jaiból alakúit zsűri előtt, és képzeljék, emberek! Ezek a hoz­zá nem értésről, a szocialista-realizmus iránti érzéketlensé­gükről árulkodó gálád emberek nem látták meg a lényeget. Nem, félretették a műalkotást, s így ítélkeztek: szép kép. iga­zán szép. De nem több ennél. így mondták, s nem kerülhe­tett; ki a falra.., Micsoda baklövés .;. ! Az alkotó azonban nem hátrált. Szép üvegtábla forgott a fejében, s érlelődött, csiszolódott a gondolat is. Hol vettem a gépet? Az OFOTÉRT-náL Hol kaptam a filmet? Az OFOTÉRT-mál. És a papírt? Az OFOTÉRT-nál. Miiyen gép­pel készült a felvétel? Exával. S a mellőzött művészeti ér­ték rövid idő után méltó helyére került: publicitást kapott az OFOTÉRT kirakatában legyűrve minden rosszindulatú el­lenállást. Itt aztán nincs nyitva tartási idő, nincs zsűri, és nincs belépődíj, nincs katalógus és művészi igény. Egyszóval semmi sincs, csak ami a hivatása: üzlet.; 5 Két hét múlva újabb képpel jelentkezett a megsértett fotós. Megnyitotta állandó jellegű kiállítását az OFOTÉRT kirakatában. A leleményes alkotó tehát remdikívül bölcsen járt el. Elég­tételt követelt, és publicitást kapott, s az utókor számára né­hány közhasznú ötletet, tanácsot nyújtott át. Ilyeneket: Akit eltanácsolnak a KRESZ-vizsgáról. ne keseredjen el, még nyu­godtan biciklizhet. A képzőművészebi tárlatot okosabb meg­rendezni a fesbéküzletben. Minden rossz kép falra kerül, s megpukkadhatnak a pályatársak. Aztán. Az építőművésznek sem kell keseregnie, ha nem fogadják el pályázatát, attól még nyugodtan tervezhet t+úfcóOakat. S végül, aki megbukik az érettségin, még mindig'van alkalma bebizonyítani tudását az általános iskolában. A művésszel tehát egyetértek. E rövid kis írásommal is a publicitás hasznára akartam cselekedni, hisz ha eddig na­ponta kétszázan állták meg a kirakat előtt, hiszem, hogy má­tól kezdve legalább megkétszereződik a földbegyökerezettek lába.;. R. I,. 669-en kötöttek az idén személy- és vagyonbiztosítást a tabi járásban Tavaly 7870 biztosított volt a tabi járásban. Az idén ed­dig 669-en kötötték személy­es vagyonbiztosítási szerző­dést. Legnagyobb tábora a terme­lőszövetkezeti tagok áltc^ános háztartási biztosításának, vala­mint az épület és háztartási általános biztosításnak van. Az előbbi lehetőséggel kétszá­zan, az utóbbival pedig két­száznegyven kilencen éltek az idén. Szép számmal kötöttek gép­jármű-biztosítást is az Állami Biztosító tahi járási fiókjával. Számuk a tavalyi huszonkettő­ről hetvenkilencre emelkedett. „Obsitosokat" búcsúztattak szombaton Kaposváron a Hely­őrségi Klubban. A katona- nyilvántartásból törölt 1912- beh férfiakat Kovács Lajos őrnagy köszöntötte. A szőlőhegy ailatt futott ve­lük a motor. Suhantak a nyár­fasorral szegélyezett úton. Éles kanyar következett. Mindket­ten jobbra dőltek. Egyszerre vették észre a szembejövő gépkocsit. Fékcsikorgás, arti- kulátlan kiáltás, aztán csönd. Mindenre emlékszik. Most a kórházi ágyon gyötrődik gipsz­kötésben. Lesi az ajtót — Mikor jön? — kérdi az orvost remegő hangon. — Biztosan jön, de csak ak­kor fogadhat látogatót, ha már megerősödött Lassan telnék a napok. A sebláz elszenderíti. Félrebe­szél. Szobaitársai döbbenten hallgatják. — Éva ... Kicsim... Gyere ide, ülj mellém, beszélj vala­miről, szerettem hallani han­godat ... A nővér letörli a verejtéket, és elsiet az orvosért , — így olyan jó. Tudod, nem szeretek beszélni, de most ne nevess ki..; Nehéz lesz egy kicsit, de mi megértjük egy­mást. Nagyon bízok benne... Az orvos injekciót ad, és a pulzusát fogja. — Vigyázni kell.;; A beteg mosolyog. — Meglátod, nagyszerű lesz, a mi házasságunkat példaként emlegetik majd a nénikék. Tudod..; A morfium megtette hatását Átaludta a reggeli vizitet. Iparosodik a falu Ahogy kinyitotta szemét, újra] kezdődött minden. — Nem? ... | Az ajtó mellett fekvő bácsi-, ka tagadóan rázta a fejét — Miért? ... — Biztosan jön majd. — De neki itt volna a he­lye ... A szobatársak nem tudták, mit mondjanak. Délután újra elővette a láz. Napokig nem tudott semmiről sem. Üjna fél­rebeszélt Betegtársai már mindenről tudtak. Éváról, a szerelméről, a tervezett há­zasságról és a szerencsétlen­ségről. — Szegény fiú. — Mennyi ideje vagyok már itt? Mutassák a láztáblámat! Három hét..; Egyik nap odaült ágyára az orvos. — Ma sem? Izgatott kérdés, keserves sóhaj. — Túl van a veszélyen. A csontja már összeforrt, még néhány nap, és botot kap a kezébe. Gyakorolnia kell 'a já­rást ... Nézte az ősz hajú, fehér kö­penyes embert, és nem vála­szolt. — És ha kimegy innét, koc­cintson a szerencséjére, az életére.:. Kitört belőle a régi kérdés. Lehúnyta a szemét. — Mondja meg.;; Az orvos sokára válaszolt. — Maga, fiam, akkor... már akkor egyedül maradit..: Beszelt, Vigasztalt, erőtakart adni Németh Sándor Megjelentek a New York-i napilapok New Yorkban a közönség nagy ünnepléssel fogadta a csaknem há- ronihónapos szünet után megjele­nő napilapokat. Miután vasárnap délután a klisékészítők szakszerve­zete is elfogadta az új munkaszer­ződési javaslatokat, végleg befeje­ződött a nyomdászok 114 napos sztrájkja. A Reuter egyik kommentárjában megjegyzi, hogy a New York-i la­pok történetének leghosszabb sztrájkja a sajtónak és a reklámot igénylő vállalatoknak több mint 200 millió dollár veszteséget oko­zott. MAGYARORSZÁGI ÉLMÉNYEK cÁ. kaiászök ntegj oki zoi'özöit ereje* Az ismerős táj föleleveniti emlékezetemben a Har­madik Ukrán Front reges-ré­gen archívumokban található térképeit. Először vizet adtak nekünk, harcban elcsigázott katonáknak a parasztasszo­nyok, aztán restelkedve rántás nélküli levest tettek az asztal­ra. Olyan érzéssel megyek a ráksi termelőszövetkezetbe, mintha kedves, régen látott ba­rátokhoz mennék vendégségbe. Lehet, hogy századparancsno. Ictmk éppen ebben a hajlatban, ival rendelhess statisztikust fölvesz a kaposvári Ruhaflzem. ___________________(37121) A Somogy megyei Állatforgalmi Vállalat 1 db 12 kalapácsos darálót eíad. Érdeklődni a 15-34. telefonon, a vállalat anyagosztályán. ___________________(37174) A Somogy megyei Épületszerelő Vállalat »OS szakmunkásokat keres fölvételre. Jelentkezni lehet a központban. Kaposvár, Petőfi tér 3. (3461) a pusztán, egy szál egyedül ál­ló házzal szemben állított meg egy parasztot, s kérdezte meg tőle, hová vezet az út. A visz. szaemlékezés után fölfedezem, hogy eltűntek a pusztáról a magános porták. Futó sajnál­kozás szorítja el szivemet: olyan kedves volt nekem ez a táj, hát igy megváltozott? Még a házak helyére sem ismer rá az ember. Traktor jön velünk szemben. Letér a padkára, utat ad. Nem veszem le szemem a felszán­tott földről. Akár a varjúszár. nyak, olyanok a barázdák, a hó fehér virágként torkollik raj. tűk. — Háromnegyed méter mé­lyen szántunk — szólal meg kísérőm, amikor látja, hogy a barázdákat nézem. Egész tömeg fogad bennün­ket az iroda mellett. Magas, sovány, már nem fiatal férfi áll elöl — Valter Imre. Mö­götte Gáspár József szekretar partyii (mindenhol így, oroszul mutatták be a pártszervezetek titkárait). Valter elvtárs és a titkár mögött asszonyok áll­tak. Hajlottkorúak, arcukról alig titkolt öröm sugárzik, fe­kete bőszoknyát, fekete kabát­kát s ugyanilyen kendőt visel­nek. A mi parasztasszonyain­kat juttatják eszembe. Sziká­rak, kevés beszédűek és ven- dégszeretőek. Mögöttük fiata­labbak — városi öltözékükben olyanok, mintha tanítónők vol. nának. Csak később tudjuk meg, hogy az egyik — kitüntetést hord a mellén — baromfigondo­zónő, társnői pedig a munka, csapatokban dolgoznak. . A z útról érkezőket illik 71 megvendégelni, pedig a látogatók előbb szeretnének a gazdaságban szétnézni. Ez az első látogatásunk termelőszö­• A cikk szerzője nemrégiben egy küldöttség élén Magyarországon járt, és barátaink Somogyba is el­látogattak. Itt szerzett élményeiről szól ez az írás, amely a Kolhoznoje szelő (Kolhozfalu) c. lap 1962. de­cember 30-i számában látott nap­világot'* vetkezetben. — Megvendégel­jük látogatóinkat, s közben én meg beszélek a termelőszövet­kezetről — egyezkedik Valter Imre. Először számokat olvas, majd félreteszi a papírt, és fejből sorolja az adatokat. Egytől egyig följegyeztük őket, hiszen a munka költészete rej. lik bennük. A szövetkezet 1600 holdon gazdálkodik, 450 szarvasmarhája, 109 tehene van. Tejhozamuk 3800—4200 liter között mozog. 600 serté­sükből 156 anyakoca A hat. hónapos süldőket tovább hiz­lalják, ha nem érik el az egy. mázsás súlyt. Az asszonyok pehelykönnyű cipót tesznek az asztalra. — A maguk Bezosztaja I. bú­zájából — mondja Valter elv. társ. Nagyon örültünk neki. A pékek nem a meglepetés ked­véért sütöttek szovjet búzából kenyeret. — Ez adta a legbőségesebb termést — magyarázza Valter elvtárs —, holdanként 22 má­zsát. Kipróbáljuk az összes fajtát. Még az olasz San Pas. tore is lemarad mögötte. Sőt a magyar búza sem vetekedhet a Bezgsztajával. Valamikor Szemjcm nagyapó mesélte, hogy a külföldön el­adott ukrán búza bánátiként érkezett vissza. Csak más zsá­kokban. Sose neszelték volna meg a dolgot Szahnovszkij pan emberei, ha egyszer nem talál­ják meg véletlenül az ukrán címkét az osztrák zsákban. Ma a szovjet búzafajta szovjet út­levéllel segíti barátainkat a föl- emelkedésben. A major ja falutól távol, a bejáratnál van. Az állatte­nyésztők komótosan vitatkoz. nak azon, ki mutassa meg el­sőitek a gazdaságot. Még nem értjük, hogy miért d lógondo­zóé az elsőség. Félszáz ragyogó, jól táplált pej és hollófekete magyar fél­vér sorakozik az istállóban. Fényes a szőrük, patájuk csár­dást jár. A férfiak szemé büsz­kén csillog. Szeretem a lova­kat, valamikor fogalosként kezdtem kolhozunkban. Hogy engem is elragadtatnak a cső­dörök, kiérdemiem a párttit­kár tréfás őszinteségét. — A ló a paraszt istene. Ha egy szál takarmánya sincs, az utolsó ingét képes eladni, hogy szénát vehessen. S nem a te­hénnek ad először. A lónak. Mennyi csetepaté volt emiatt a családban! Az asszony a tehén elé veti a takarmányt, a férj a ló elé tolja. Csak túljár a gazd- asszony eszén... így alakult ez ki. Nincs ló <r- nincs ke­nyérié» tej..., tudjuk mi, tisztelt ba. ^ rőtünk, hogyan alakult ez ki! 1944-ben lesántult a törzsőrmesterünk lova. Az egyik gazdánál volt a szállá­sunk, otthagyta. Búcsúzáskor a paraszt a törzsőrmester kezét kereste, meg akarta csókolni; barázdált arcán patakzott a könny. — Földet osztanak majd ■— fordította az öreg szavait a nyelveket tudó Szolokon —, de honnan vegyünk lovat? Bizony tudjuk, kedves bará­taink, a föld nélküli, igavonó­val nem rendelkező magyar és ukrán paraszt példájából. Meg Lenin műveiből, apáink elbe­széléséből. — S most nincs konfliktus a ló és a tehén között? ■— A, összebékültek — tréfál­kozik Valter elvtárs. — Férfia­kat állítottunk a tehenek mel­lé. Amíg nem gépesítjük tel­jesen a fejést, nem nőknek, ha­nem férfiaknak való ez a mun­ka. S egyik állatgondozó sem akar szégyent vallani. De győ­ződjön meg róla. Jól ápolt szimentálik előtt megyünk a rendes istállóban. A gondozók üdvözölnek bennün­ket, s a villa nyelére támasz, kodva, szerényen, jellegzetes büszkeséggel lesik véleményün­ket. Traktor zúg a kapu előtt. Kukoricasilót, sárgarépát és takarmány- meg cukorrépa-ke veréket hozott az előkészítőbe. Mindenki a gépet figyeli. Val­ter elvtárs szeméből őszinte el. ragadtatás olvasható le. Nincs itt a lógondozó, kíváncsi vol­nék rá. hogyan nézne a trak­torra. A teheneket gondozó em­berek pillantása azonban sokat elárul. ülönböző gondolatok for- ^ dúlnak meg fejemben, sok kimondatlan kérdés gyö­tör. Vajon hogyan vált meg a törzsőrmesterünktől kapott ló­tól az az öreg, hogyan állt rá, hogy a századokon át remélt földet a közösbe vigye? Valter elvtárs biztosan nem tud a mások gondolatában olvasni. Legföljebb született hajlama van rá, hogy hangosan idézze emlékezetébe a megtett utat. —- Háromszáz holdon kezd­tük 1950-ben. Ugyanolyan a föld nálunk, mint máshol. Szovjet traktorokat kaptunk az államtól. A gép mélyebben szánt, gyorsabban vet, többet hoz ki a földből. S lám, bő termésünk volt. így aztán a parasztok bátrabban léptek a tsz.be. Még 1956-ban sem osz­lott fel a gazdaság, pedig ak­kor válságos napokat éltünk át. Tizenhat traktor van a ma­jorban. Magyar gyártmányú, szovjet Belorusz meg DT—54. Olajozottan, csillogóan, üzem­biztosán sorakoznak. Ezek szüntették meg a magyar falu ellentéteit, ezek törtek utat a parasztnak. Földre és lóra áhí­tozott mindig, mégsem sajnált megválni egyéni gazdaságától. Nem találkoztam öreg ismerő­sömmel, de bizonyos vagyok benne, hogy ö is tsz-ben dől. gozik, mint a többi magyar pa­raszt. A Magyar Szocialista Munkáspárt a VIII. kongresz. szuson számolt be a nagysze­rű győzelemről. • * • T/r alter elvtárs szereti a lo. ' vakat. Ha lett volna ideje, bricskáján vagy lovon vitte volna el a vendégeket. A gépkocsi azonban szí vósabb, erősebb. S egyikünk se sajnál­ja, ha fogatosaink magyar test., vérei mindörökre a padlásra dobják az ostort, és a motor nyergébe pattannák. Nyikolaj Iscsenko, a Kolhoznoje szelő c. napilap felelőti szerkesztője Az olasz lapok hírt adtak egy házasságról, amelyet a 13 és fél éves Assunta Bél- síto kötött Torino közelében egy 22 éves katonával. Kivesznek a szőkék? Egy angol közmondás szerint a férfiak a szőke nőket szere­tik, de barnákat vesznek fele­ségül. Hamarosan nem lesz vá­lasztásuk: a szőke nők eltűnő­ben vannak. Ezt mutatják a vi­lágszerte végzett kutatások és összeállított statisztikák. Ma­napság az angol nők hetven százaléka barna; hatvan évvel ezelőtt még 65 százalékuk sző­ke volt. Hasonló a helyzet Ka­nadában és Ausztráliában is. Ebben a két országban ótven évvel ezelőtt a nők fele szőke volt. Kanadában most már csak 42 százalék az arányszá­muk és Ausztráliában 36. Sőt még a szőkék birodalmában, Skandináviában is csökken a számuk. A hanyatlás okai különfélék: egyrészt a jelenlegi változatos és zsírban gazdag táplálkozás sötétebbé teszi a haj színét. Másrészt valószínű, hogy a ter­mészetes kiválasztódás egyik formájáról van szó: a szőkék az élet viszontagságaival szem­ben nem olyan ellenállóak, mint a barnák; rövidebb ideig élnek, és könnyebben megbe­tegednek. Ha számuk ugyaneb­ben az ütemben csökken to­vább, rövidesen a »kivesző­ben« levő fajták közé kell so­rolni őket. Áprilisi tréfaként egymást hívogatták telefonon az em­berek a hivatalban. Főleg a kövér Pákozdi telefonálta össze nagy buzgalommal a fél világot. Sokan megismer­ték a hangját, s ezért gon­dolva egy nagyot felhívta a barátját: — Halló, itt Horváth Pi­roska! Nagy nevetés a válasz. Mély basszushangját ugyanis elfelejtette a nagy igyekezet­ben elváltoztatm. Doktor úr, a maga szíve... Az angol Háziorvos című szaklapban cikk jelent meg ar­ról, hogy mi legyen az eljárás, ha egy orvos beleszeret pácien­sébe. A cikk figyelmezteti az orvosokat, hogy ha »továbbra is folytatják annak a páciens­nek a kezelését, aki iránt gyen­géd érzelmek ébredtek ben­nük«, ebből igen súlyos követ­kezmények származhatnak. Egyes esetekben az illető orvos­tól még a működési engedélyt is megvonhatják. A cikk hang­súlyozza, hogy ilyen esetek elég sűrűn fordulnak elő. Az egyetlen helyes eljárás ilyen­kor, ha az orvos egy kollégá­jának adja át az »esetet«, és az udvarlást csak ezután folytatja. 250 óra kötélen Henri Rochatin francia kö­téltáncos új világrekordot ál­lított fel szakmájában: egy­folytában 250 órát tartózko­dott kötélen. * * * Twist 51 óra 20 percig A dél-rhpdesiai Bulawayóban twistversenyt rendeztek. A győztes pár 51 óra 20 percet táncolt szünet nélkül. A máso­dik helyre került pár teljesít­ménye 50 óra és 40 perc. E pár női táncosát erősen »rokkant« állapotban kórházba szállítot­ták. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIBTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem érzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknal és postáskézbcsitőknél. Előfizetési dij egy hőnapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári uzemeben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom