Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-14 / 61. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1963. március ft fi népgazdaság fejlődése, szocialista épitőmunkánk feladatai Ajtai Miklós előadása az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, az Országos Tervhivatal elnöke »Ä népgazdaság fejlődése, szocialista épitőmunkánk feladatai« címmel szerdán délután előadást tartott az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján. A Magyar Néphadsereg Központi Tisztiházában rendezett előadáson megjelent Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bi- . zottságának tagja, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, valamint politikai, gazdasági és társadalmi életünk több is- . mert személyisége. Ajtai Miklós bevezetőül rámutatott, hogy népgazdaságunk az elmúlt két évben a párt gazdaságpolitikájának megfelelő úton, a második ötéves terv megszabta keretek között fejlődött. Gazdaságpolitikánk fő koncepciója a stabilitás, ugyanakkor a részletekben. a gazdasági élet sokrétű gyakorlatában a legnagyobb rugalmasságot alkalmazzuk. A gazdaságpolitika stabilitása folytonos fejlődést is jelent, újabb és újabb feladatok kerülnek előtérbe, az arányok a szocialista fejlődés törvényei szerint természetszerűen módosulnak, változnak. A munkának, az építésnek, az alkotásnak olyan légköre teremtődött meg, amelyben biztonságosan, előrelátóan tudunk megbirkózni feladatainkkal. Bár fejlődésünket több előre nem látott probléma, mint például az aszályos időjárás ne. hezitette, népgazdaságunk egyensúlya szilárd maradt. Az ötéves terv eddigi szakaszában sikerült a tervezett mértékben növelni a felhalmozást. A me. ■ zőgazdaság anyagi, műszaki megalapozására az eredeti tervelőirányzatokon felül is biztosítottunk anyagi eszközö- | két. Az életszínvonal emelkedése azonban lassú volt. A következő években ezt a fejlődést is gyorsítani kell. Az élet- színvonal javításának mértéke termelési és műszaki fejlesztési eredményeinktől, s talán legnagyobb mértékben a mezőgazdasáli termelés alakulásától függ. A mezőgazdaság helyzetéről szólva Ajtai Miklós, elmondotta, hogy az elmúlt egy-két esztendő ismét teljes bizonyossággal igazolta a nagyüzemi mezőgazdaság magasabbrendű- ségét. Bár tavaly az aszályos időjárás miatt egyes növény- termesztési ágazatokban nem sikerült elérni a tervezett termésátlagokat, a búzatermés azonban rekordnak tekinthető. Mind 1961-ben, mind 1962-ben meghaladta a 10 mázsát a holdanként! átlag, amit azelőtt még a kedvező időjárási években sem sikerült elérni. Jó volt á kukorica átlagtermése is. A nagyüzemekre alapozva a mezőgazdaság anyagi, műszála ellátása tervszerűen, sőt az eredeti terveknél is nagyobb mértékben növekszik. 1959 és 1962 között kereken 28 000 traktort. 12 000 tehergépkocsit kapott a mezőgazdaság, 1962-ben két és félszer annyi műtrágyát kapott a falu, mint 1958-ban, jelentősen javult a növényvédőszer-ellá- tás, bővült az öntözési program. Örvendetes jelenség, hogy a mezőgazdasági termelés mindinkább függetlenné válik az időjárástól. 1962-ben már, amikor a csapadékmennyiség az előző száraz évhez képest is 12 százalékkal csökkent, a kukorica termésátlaga nem esett vissza, ellenkezőleg. 10 százalékkal emelkedett. Bár az időjárás még ma is döntő meghatározója a mezőgazdasági termés- eredményeknek, növekszik annak lehetősége, hogy az időjárás okozta ingadozásokat, legalábbis részben ' ellensúlyozni tudjuk. Ajtai Miklós ezután utalt arra, hogy meg kell oldani a lakosság kenyérgabona-szükségletének teljes egészében hazai termésből történő kielégítését. Ennek feltétele, hogy tervezett vetésterület növelése nélkül elérjük a holdanként! 13 mázsa feletti átlagtermést. Ez úgy lehetséges, ha a nagyhozamú búzafajtáik mellett a hagyományos búzafajtákat termelő gazdaságok is túlszárnyalják a 11 mázsás holdanként! átlagtermést. Ez reális feladat, sikere csupán az alapvető agrotechnikai eljárások alkalmazásán múlik. Néhány év tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy az agrotechnikai eljárások betartása önmagában két-három mázsa búza terméstöbbletet eredményezhet holdanként. A következő években erőteljes ütemben kell növelni a hús, a tej és a tojás termelését is. Ennek legfontosabb előfeltétele a megfelelő takarmányalap megteremtése, a takarmányozási színvonal emelése. A takarmánynövények vetésterületének növelése lehetséges ugyan, de csak korlátozott mértékben, a terméshozamot azonban — mindenekelőtt a kukorica átlagtermését — nagymértekben lehet fokozni az, agrotechnika különböző eszközeivel. A rétek és legelők megfelelő gondozása növény- termesztésünknek egyik legelhanyagoltabb területe, s megfelelő módszerekkel itt szinte ugrásszerű eredményeket lehet elérni. Nagy segítséget jelent a mezőgazdaságnak, hogy 1963-ban már csaknem egymillió tonna takarmánykeverék készül hazánkban. Erinek elosztására nagy gondot kell fordítani, s arra kell törekedni, hogy adott üzemen belül egész évben biztosítani lehessen a folyamatos ellátást. Nem helyes tehát a takarmánykeveréket elaprózni, a gazdaságok teljes körét bevonni az ellátásba. A .legfejlettebb és megfelelő szakvezetéssel rendelkező gazdaságoknak módjuk van a. keveréktakarmányok házilagos előállítására. Az ehhez szükséges vitaminokat, antibiotikumokat természetesen az ipartól szerezhetik be. Ajtai Miklós szólt arról, hogy a szocialista átszervezés időszakában alapvető fordulat következett be a mezigazdasá- gi beruházásokban. Míg az első ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági beruházások a népgazdasági beruházásoknak mintegy 13—14 százalékát tették ki, a második ötéves terv már 17—18 százalékos arányt írt elő. Azóta azonban további pótlólagos anyagi eszközöket is kapott a falu, s az idén már az összes népgazdasági beruházásoknak 21 százaléka jut a mezőgazdaságnak. A növekvő anyagi eszközök természetesen nem jelentik azt, hogy néhány esztendő alatt mindenütt a szocialista nagyüzem igényeinek megfelelő épületeket hozhatnak létre, s a legkorszerűbb gépeket helyezhetik üzembe. A feladat teljes megoldása hosszabb időt vesz igénybe. Sök olyan tartalékkal rendelkezik azonban mezőgazdaságunk, mint például a tervszerű munka, a jobb szervezés, az alapvető agro- és zoo- technikai módszerek, an» lyek az anyagi műszaki felszereltség jelenlegi színvonalán is kihasználhatók. ötéves tervünk eddigi eredményei arra mutatnak, hogy céljaink reálisak, fejlődésünk egészséges szocialista fejlődés, befőttjük helyünket á világméretekben folyó békés gazdasági versenyben — fejezte be előadását Ajtai Miklós. (MTI) F Éhség fi szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok kormányához Moszkva (TASZSZ). Azzal kapcsolatban, hogy ez év március 8-án amerikai hadihajók tüzet nyitottak a nyílt tengeren egy szovjet halászhajóra, a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége március 12-én az alábbi tiltakozó jegyzéket intézte az Egyesült Államok külügyminisztériumához: »A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének nagy, követsége a szovjet kormány megbízásából tisztelettel közli a következőket: Értesüléseink szerint ez év március 8-án két »Boston« típusú amerikai cirkáló és egy »Franks« típusú torpedóromboló tüzet nyitott az SZRTR— 9007 jelzésű szovjet halászhajóra, amely a nyílt tengeren halászott. A tűz megnyitása pillanatában a szovjet halászhajó Ncrfolktól keletre 70 tengeri mérföldnyire tartózkodott (koordinátái : északi szélesség 36 fok 53,3 perc, nyugati szélesség 74 fok 58 perc). Az amerikai hadihajók öt tengeri mérföldnyi távolságról 12.15 órakor ágyúból két vasgolyót lőttek a ha1 ászhajóra, s ezek a hajótól körülbelül 130 méternyire csapódtak be. 12.50 órakor, miután az amerikai hadihajók körülbelül egy kilométernyi távolságira közelítették meg a halászhajót,' ismét két vasgolyót lőttek ki, amelyek ez alkalommal a hajótól 60 méternyire csapódtak vízbe. Az amerikai hadihajók ezzel veszélyeztették a szovjet halászhajó és legénysége biztonságát. A szovjet kormány ezt az esetet nem értékelheti másként, mint a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályainak, a nyűt tengeri szabad hajózás elveinek durva megsértését, mint nyílt önkényt, amely komoly következményekkel járhat. A szovjet kormány tiltako- ását fe jezi ki az Egv =>'TÍ'U+ * i- .1. i.— irányának az amerikai hadihajók provckéé ja miatt, elvárja, hogy a vétkeseket. megbüntetik, és a hasonló esetek megismétlődése ellen megteszik a szükséges intézkedéseket.« (MTI) »Nem igaz, hogy az emberiség kétharmada éhezik, legföljebb 15 százaléka szenved kalóriahiányban« — jelentette ki Colin Clark angol közgazdász. Megjegyzésének nyilát az Egyesült Nemzetek Szervezetének bizottsága felé röpítette. Ez a bizottság ugyanis a gazdasági fejlődésben elmaradt országok helyzetével és megsegítésének módjával foglalkozik, s a kifogásolt kétharmados számot az ő szakemberei tették közzé. Ezek a keletről és nyugatról, délről és északról származó szakértők nagyon világos, nagyon szomorú és minden bizonnyal hű képet festettek a volt gyarmatok, a félgyarmatok és a ma is idegen fennhatóság alatt élő népek helyzetéről. Persze sok múlik a tudományos vizsgálódás módján, és mi a világért sem akarunk beleszólni Colin Clark módszerébe. Ellenkezőleg, megpróbáljuk kifundálni, vajon milyen úton jutott a maga eredményéhez. Feltehetően ellenőrizte házvezetőnőjének elszámolásait, megnézte, mi mindent vásárolt be az asszony a háztartás számára. Majd sorra vette az éhezéssel oly méltatlanul vádolt országokat. S íme, látta, hogy Indiának rendelkezésére áll a Londonban is oly szívesen és előkelőén fa* gyasztott tea, ez az ország tehát kiesik. Indonézia bővet* kedik fűszerekben, Argentí- nában vásárolható a bifsztekj hez szükséges marhahús, Kongóban fáról eszik a Piccadilly legelegánsabb cseme, gekereskedéseiben vásárolható kókuszdiót, Brazíliában pedig ugyancsak bőven van abból a kávéból, amelyet Colin Clark kedvenc klubjában frakkos pincér szolgál fel. Summa summárum, ezekben az elmaradottaknak nevezett országokban minden van, amit csak. nyugati nagyváros élelmiszerben nyújthat — állapította meg Colin Clark, következésképpen »az ENSZ szakértői helytelenül Irajzolták meg a miág éhségtérképét«. Csak azt nem értjük, hogy arra a 15 százalékos eredményre egyáltalán hogyan jutott, hiszen ha az ő könnyed megállapításait olvassuk, az a benyomásunk támad, hogy az indiai pária és a kongói néger egyaránt sonkát tojással ebédel a dzsungelklubbán. Eszünkbe jut XVI. Lájos francia király felesége, aki a kenyérért tüntető • tömeg láttán így szólt: »Nincsen kenyerük — miért nem esznek kalácsot?« T L Tizenharmadik napja tart a francia szénbányászok sztrájkja Párizs (MTI). A francia szénbánvákban szerdán 13. napja szünetelt a munka és csaknem teljes volt a sztrájk a lacoi gázmüvekben is. Több ipari üzem a szén- és gázhiány miatt beszüntette a munkát. A francia dokkmunkások a bányászok iránti szolidaritásból megtagadták a külföldiről érkezett szénszállítmányok kirakását. A vasutasok keddi erőteljes figvf 'meztető sztrájkja után csütörtökön a vasmunkások tartanak 24 órás bérkövetelő- dsrítási sztrájkot. A francia kormány szerdán délután az Elvsée palotában De Gaulle elnökletével minisztertanácsot tartott. A kormány kiutat keres a zsákutcából, amelybe a bányászok ellen életbe léptetett törvénytelen katonai rendelkezések juttatták. Szovjet katonák búcsúja Kubától Moszkva (TASZSZ). Timur Gajdar, a Pravda havannai tudósítója beszámolt a szovjet harcosok kubai búcsúztatáséról. Azok a szovjet katonák, akik március 10-én indultak haza - írja Gajdar —, azért jöttek annak idején Kubába, hogy segítsék kubai elvtársaikat a modern szovjet haditechnika elsajátításában. Most, miután becsülettel teljesítették feladataikat, a kubai fegyveres erők parancsnokságával történt megállapodás alapján visszatérnek a Szovjetunióba. A tudósító idézi Fernando Bravónak, a kubai forradalmi fegyveres erők vezérkara képviselőjének nyilatkozatát. — Forrón köszönjük a szovjet katonai szakembereknek azt az óriási segítséget, amelyet forradalmi fegyveres Jacquot tábornok és az istenek erőinknek nyújtottak — mondotta. — Azt akarjuk, hogy a hazautazó szovjet katonai szakemberek, csakúgy, mint az egész szovjet nép tudja: a forradalmi Kubának juttatott korszerű haditechnika megbízható. kemény és ügyes kezekben van. A béke ügyét, Kuba szabadságának védelmét fogja szolgálni ez a technika. A kubai harcosok pedig tudják, hogy a jövőben is mindenkor számíthatnak a nagy ^ Szovjetunió teljes segítségére | és támogatására. } Mint a Kubába irányított* szovjet katonai szakemberek | vezetőségének képviselője mondotta Gajdámak, ez már a negyedik hajó, amely az utóbbi időben feladatuk elvégzése után szovjet katonákat szállít haza. (MTI) Van egy régi latin közmondás, igy hangzik: »Akit az istenek el akarnak veszej- teni, annak előbb elveszik az eszét...« Ez jut az ember eszébe, ha De Gaulle tábornok hűséges katonáinak legújabb atom. lázálmairól olvas. Egy bizonyos Jacquot tábornok ugyanis, aki az elnök személyes baráti köréhez tartozik, nagy beszédet mondott a Nyugateurópai Unió hadügyi bizottsága előtt. Azt javasolta, hogy ne szállítsanak újabb francia hadosztályokat Nyu- gat-Németországba, inkább állítsanak fel atomgrónátokkal fölszerelt tüzérségi ütegeket Nyugat-Németország keleti határain! Az időzítés tökéletes: áz új nyugatnémet hadügyminiszter, von Hassel éppen a napokban elevenítette föl Washingtonban dicstelen elődje, Strauss régi követelését: adjanak saját taktikai atomfegyvereket Bonn tábornokainak. Jacquot tá. homoké és az ö révén az V. Köztársaság mindenható uráé a kétes érdem, hogy ezt a követelést elsőnek támogatják teljes nyíltsággal a kozvéle. mény színe előtt. A nyugatnémet atomtüzér, ség megszervezését Jacquot dermesztő módon azzal indokolta, hogy ily módon »francia katonákat lehet megtakarítani«. Nem tudni, hányast kapott annak idején a tábornok hazája történelméből, úgy emlékszünk azonban, hogy valahányszor a német imperializmust fölfegyverezték, Franciaország mindig csak fizetett, sohasem takarított meg semmit. Legkevésbé vért és katonát. A latin istenek a fantázia szülöttei voltak, s így aligha veszejthetik el a vállalkozó szellemű tábornokot. De — hogy az eszét elvette valami, az bizonyos ... G. E. FREILICHMANN: Polip mindig divatos a kendő Tisztaselyem 112 Ft Nylon 92—132 Ft-ig. Muszlin 80 Ft (1787) Minden minőségben, minden alkalomra, minden színben, csapjai (68) * \ ♦ Ligyija hallgatott. Gyenge | volt, mellét kínzó fájdalom {szorította össze, és alig tudott ♦ gondolkodni. Mégis minden ♦ erejét megfeszítette, hogy visz- | szaemlékezzék, ki hozta őt ki {az erdőből. Milyen körülmé- | nyek között került az autóba, ♦ és ebbe a házba? Mindezt fel- t tétlenül meg kellett tudnia. { A »Vörös« elvesztette türel♦ mét. ♦ — Hall engem? Miért nem j válaszol? { — Semmiféle kérdésre nem ♦ válaszolok ... — felelte halkan, i de határozottan Ligyija. ♦ — Felelnie kell, ha kérde- | zem! Még egyszer mondom, a { barátja vagyok. | — Hiába erőszakoskodik {nem válaszolok. Barátommá { fogadni pedig nem akarom önt. » — Ha kérdéseket adok fel, { ez azt jelenti, hogy okom van I rá. ! — Ki adta önnek a jogot, Í hogy kihallgasson? — kérdezte Ligyija nagy erőfeszítéssel. ♦ Hányinger fojtogatta. — Nem értette meg az eddigiekből, hogy a túloldalról jöttem? Nem valami találékony mostanában. Hogy lehet ezt összeegyeztetni avval a nagyszerű előadásával, amelyet az iskolában tartott? Hol az ügynök éles szeme amikor, határozottan meg kell állapítani, ki áll előtte? Talán emlékeztetem a jelmondatra is: »Győzelem és pénz!« Előre megbeszélt jelszó voit ez, s Ligyija most már pontosan tudta, kivel van dolga, mégsem sietett a válasszal. Erőtlen kezével felvette a poharat, és ajkához emelte. Fejét azonban nem tudta felemelni, s miközben ivott egy kortynyit, a párnára is bőven jutott a vízből. Az ismeretlen továbbra is kitartóan figyelte, de nem segített — nem akarta felfedni arcát. — Megértem, nehezére esiik most a beszéd — mondta némileg megenyhütten a »Vörös«. — De egyet-mást feltétlenül meg kell tudnom. Mit keresett az erdőben, és mi a kapcsolata
