Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-14 / 61. szám

©sfHSrtoli, 1963. március 14. 3 SOMOGYI NÉPKAT Host van wersenw VILÁGOS A CEL A TK 4 NSZVILL-NAL A TRANSZ VILL-NÄL NEM könnyű Áttekinteni a MUNKÄT, mert sokféle gyárt­mányt készítenek. Szinte nincs közöttük kettő olyan, amelyik­nek azonos az anyaga, a tech­nológiája. Ez sokáig megnehe­zítette a munkaversen}' nyil­vántartását, kiértékelését. Ép­pen ezért a verseny kezdett formálissá válni, elszakadt az üzem gazdasági feladataitól. A múlt évben azonban sike­res volt a munkaverseny. Ar­ra számítanak,, hogy az idén is így lesz. Vajon mi történt? Ta­lán kicserélődtek az emberek? Nem. Egy-két .kivételtől elte­kintve ma is ugyanazok dol­goznak az üzemben, akik ko­rábban. A kedvező változásnak az az oka, hogy a számviteli és a műszaki dolgozók is segítik a szakszervezetei abban a tö­rekvésében, hogy eredmérAtes- sé tegye a versenyt. Az együtt­működés bizonyítéka az a tíz- tizeníkét oldalas munkaver- seny-szabályzait, amelyet a szakszervezet az üzemgazdasá­gi osztállyal közösen készített el. Nem az erre fordított idő és munka a szerbbel úrnő, ha­nem az a szemléletbeli válto­zás, amely megelőzte a sza­bályzat elkészítését. A közgaz­dászok és a műszakiak megér­tették, hogy a versenytől csak­is úgy várhatnak eredményt, ha egyrészt a termelés bonyo­lult labirintusában segítenek megmutatni a dolgozóiknak, hogy hol van szükség nagyobb erőfeszítésekre, hol vannak még rejtett tartalékok, hogyan hozhatják felszínre őket, más­részt, ha áttekinthetővé teszik a nyilvántartást, melynek alap­ján minden gyártmánynál pon­tosan kiértékelhető a verseny. Így a munkások felajánlásai nem általánosak, hanem konk­rétek lesznek, a verseny állan­dóan az érdeklődés középpont­jában áll majd. A SZABÁLYZAT, a munka­verseny e «-forgatókönyve« megfelel az említett föltéte­leknek, s eszerint versenyeznek az idén. A fő feladat, hogy a készáru-, a kiemelt kooperá­ciós és exporttervékefc határ­időire teljesítsék, emeljék a műszaki színvonalat, és 2,5 százalékkal csökkentsék a ter­melési költségeket. Mindezt is­mertették a műhelyekben, az osztályokon a dolgozókkal. E feladatok mielőbbi teljesítésé­re tett felajánlásokat termelési tanácskozásom vitatják meg, s ha szükséges, módosítják őket. A véglegesített vállalások alap­ján a munkaügyi előadó az egész évre és a negyedévre szóló felajánlásokat összesíti. Végül a versenybizottság dönt arról, hogy mely vállalásokat lehet elfogadni, s hogy teljesí­tésüket ki értékelje. AZ ÉRTÉKELÉS kétfólekép- xpen történik. A negyedév ele­jén az előzetes értékeléskor — a várható eredmények alap­ján — a versenybizottság meg­szabja a jutalmakat. A ne­gyedév elteltével a versenybi­zottság által kijelölt felelősök megvizsgálják, hogyan teljesí­tették felajánlásaikat a dolgo­zók. A munkaügyi előadó ez­után egyezteti az eredménye­ket a vállalásokkal, és javasol­ja, hogy kiket jutalmazzanak meg. A versenybizottság a ki­mutatást megvitatja és végle­gesíti. Mind a vállalásokat, mind pedig az értékelés után jóváha­gyott eredményt a műhelyek­ben. az osztályokon (falitáblán stb.) nyilvántartják:. A munka­ügyi előadó a szakszervezet termelési felelősével münden pegyedév végén gondoskodik arról, hogy a dolgozókkal meg­ismertessék a munkaverseny eredményeit, és népszerűsítsék a legjobb teljesítményt elért munkásokat, brigádokat, mű­helyeket. A versenyszabályzat nincs el­lentétben a mumlkaverseny el­veivel, a munkások nem tekin­tik az önkéntesség elve megsér­tésének. Olyan támpontot lát­nak benne, melynek révén át­tekinthetik az üzem feladatait, világosain láthatják a célt. A múlt év tapasztalatai igazolták, hogy a munkaversenyt nem le­het elválasztani az üzem gaz­dasági feladataitól, hanem szo­rosan kapcsolódnia kell hozzá­juk. Éppen ezért szükséges — tartják a munkások —, hogy ne csupán a szakszervezet vé­gezze a versennyel kapcsola­tos tennivalókat, hanem a köz­gazdászok és a műszakiak is; teremtsék meg a vereenyíölté- teleket; segítsenek kidolgozni a nyilvántartás és értékelés módszerét. AMIÓTA MINDENKI ELŐTT VILÁGOSSÁ VÁLT A CÉL, egyre nagyobb méreteket öli a munkaverseny. Egymás után alakulnak meg a brigá­dok, születnek a megfelelő fel­ajánlások. A tömlőüzem dolgo­zói például vállalták, hogy 34 000 forint értékű anyagot és 58 000 forint munkabért taka­rítanak meg. A menetfúrás idejét ötről három percre csök­kentik. Benzs János, Sipos Jó­zsef, Gál József, Bors István az eddiginél jobb munkával a korábbinál ezer órával rövi- debb idő alatt végzi el felada­tát. Kati Ferenc, Szabó György úgy határozott, hogy száz kilo­gramm anyagot takarít meg. A szerszámműhely munkásai, hogy emeljék a műszaki szín­vonalat, olyan újításit dolgoz­nak ki, amellyel százezer fo­rintot takarítanak meg ezen­kívül száz óra társadalmi mun­kát végeznek, gyarapítják fia­tal munkatársaik szakmai tu­dását. Hosszan folytathatnánk még a példáik felsorolásét. Az a 'mintegy kétszázezer fo­rint értékű anyag és tizenhét- ezer munkaóra, amelynek meg­takarítását a TRANSZVILL dolgozód vállalták, bizonyítja, hogy a gazdasági, a műszaki vezetőknek és a szaikszervezet- nek érdemes együttműködniük azért, hogy a munkások világo­san lássák a célt, és ennek megfelelő felajánlásokat te­hessenek. Szegedi Nándor MHS járási küldöttértekezlet Fonyódon (T udósitánktól.) A Magyar- Honvédelmi Sport­szövetség íonyódi járási kül­döttértekezletét a napokban tartották meg. Az elnökség be­számolója híven tükrözi® azt a sokrétű munkát, amelyet az alapszervezetekbem végeznek. A beszámolóból kitűnt, hogy jól tudják az emberek: a szocializ­must csak békés körülmények között lehet fölépíteni. A kor követelményeinek megfelelően a hadseregben a technikai fegy­vernemek kerülték előtérbe. A kezelésükhöz szükséges szak­mai ismereteket sakkal köny- nyebben tudják elsajátítani azok a fiatalok, alak megfele­lő előképzettséggel rendelkez­nek. Ez adja meg az MHS szakköreiben folyó kiképzés együk fontos célját. Fmnkberger Mihály, a járá­si párt-vb munkatársa hangsú­lyozta, hogy a gazdasági veze­tők az eddiginél nagyobb je­lentőséget tulajdonítsanak az MHS szakköreábein folyó okta­tásnak. Márton János, az MHS megyei elnöke hangoztatta, hogy a vezetőségeknek jó kap­csolatot kell kiépíteniük a tö- megs zervezetékkel. A küldöttértekezlet ezután új elnökséget választott., A já­rási elnökség elnöke ismét Né­meth József lett. VEZETŐSÉGI ÜLÉS Vezetőségi ülést tartanak kéthe­tenként a® ötvös* kónyi Aranyka lász Termelőszö­vetkezetben , Ilyenkor vitatják meg a sürgős tennivalókat, a panaszokat és a kérelmeket. Leg­utóbb a tavaszi munkákról be­szélgettek. M Legalább ideiglenes orvoslást! A kaposvári kórház fertőzőosztályának gondjairól 1957-lben 1401, 1962-ben 1794 beteg gyógyult meg a kapos­vári kórház fertőzőosztályán, s csökkent a fertőző megbetege­désben szenvedettek halálozási aránya. Mi a helyzet most, az önálló osztállyá való szervező­dés hatodik évének küszöbén, milyen nehézségekkel kell megküzdenie a fertőzőosztály­nak? A kérdésre lehetetlen vá­laszt kapni a szakemberektől úgy, hogy ne szakadjanak fel a pamaszzsdlipek. Nem" öncélú panaszok ezek. Nagyon is va­lóságos problémák várnak meg­oldásra. Aligha szükséges bizonyítani, hogy a 76 ágyas osztály kicsi. Még akkor is, ha a marcali já­rási kórházban is működik egy húszáigyaa fertőzőosztály. A korábbi évek legnagyobb gondja az volt, hogy az osztály nem rendelkezett szakképzett középkáderekkel; nem volt hol tárolni a fertőtlenítésre vá­ró szennyeseket; nem volt nő­véröltöző és fürdő stb. A főbb hiányosságok lassan megszűn­tek, viszont növekedtek — az SZTK-foiztosítottak számával arányosan — az elhelyezési gondok, főleg egy-egy járvány- veszélyes ciklusban. Iyenkor nincs mód a betegeknek beteg­ség, kor és nem szerinti elosz­tására. Hely hiányában a fer- tőzésgyamúsakat is a fertőző- osztályon kell elhelyezni, s ez veszélyes dolog. Előfordul, hogy a gyermekosztályon ket­tesével kell fektetni a kicsi­nyeket, s az sem ritka, hogy felnőtt betegeket is kell erre az osztályra fektetni. Mind­ezek a problémák paramcsolóan követelik a kórház fertőzőosz- tályának bővítését. Itt feszül azonban a meg­szívlelendő intelem: csak ad­dig nyújtózzunk, ameddig ta­karónk ér! Kórházunknak nincs módja -*• területhiány miatt — terjeszkedésre. Még akkor sem, ha több millió forintot, kapna új fertőzőosztály építésére. Mint ismeretes, a kórházak, klinikák beépítettsége csak 15 százalékos lehet. A kaposvári kórház az utóbbi években elér­te a beépítettség 35 százalékát. Az új fertőzőosztály építésének tervét egészségügyi kormányza­tunk elvetette. Nem szűkkeblű- ségből, hiszen a második ötéves terv időszakában Siófokon egy 400 ágyas, Nagyatádon pedig egy 460 ágyas járási kórház épül. Természetes, hogy most elsősorban ezek a nagy beru­házások vannak napirenden. Viszont függetlenül e két kór­ház építésétől, a kaposvári fer­tőzőosztály hatásos gyógyító munkáját most akadályozzák a mostoha viszonyok; Időszerű legalább ideiglenes orvoslást keresnünk. Mivel az ágyak számát nem szaporíthat­ják, átmeneti megoldásként ér­demes lenne döngetni a kapu­kat azért, hogy bővülhessen az osztály egy bajmegállapító pa­vilonnal még abban az esetben is, ha a siófoki kórháznak szin­tén lesz fertőzőosztálya. Külö­nösen sok gondot okoz a he­patitises betegek elkülönítése, nyáron a kóli fertőzéses megbe­tegedések, a dizentéria. Hely hiányban a betegeket legtöbb­ször nem tudja fogadni sem a marcali húszágyas fertőzőoszr tály, sem a kaposvári. A szülők* hozzátartozók éppen ezért »lop­ják« haza betegeiket vonaton, autóbuszon. Sajnos, azon a megbeszélé­sen, amelyen gyakorló egész­ségügyi szakembereink a kór­ház fertőzőosztályának műkö­déséről és gondjairól tanácskoz­tak, nem volt jelen senki sem a megyei tanács egészségügyi osztályának képviseletében. Hasznos lennie, ha meghallgat­nák a fertőzőosztály elhelyezési problémáinak átmeneti megol­dását célzó javaslatokat. Első­sorban azt, hogy ha már nincs lehetőség többre, legalább egy pavilonnal bővülhessen a fertő­zőosztály. L. L Gondos rét- és legelőgazdálkodási tervet készítettek Csokoiyavisoatáo %«-*«***•*» **♦♦#*♦* asokkal, akik elhelyezték önt az autóban? Ligyija előtt egyszeriben vi­lágossá vált, hogy az állambiz- tanságiaík hozták ki az erdőből. Arról viszont, hogy velük ment az erdőbe, a »Vörös« nem tu­dott. Nyilván a rejtekhelyen tartózkodott egész idő alatt. Ezzel nagyon előnyös helyzet­be jutott, csak okosan kell ki­használni. Meg kell győznie a «•Vörös«-1, hogy az áUambiz- tonságiakkal semmiféle kap­csolata sem volt. Azt kell hin­nie, hogy ő továbbra is teljes szívvel szolgálja az idegen fel­derítést. — Szeretném hinni, hogy valóban használtak önnek elő­adásaim — mondta fáradtain —, legalább annyiban, hogy a felderítőmek mit kell feltétle­nül tudnia, ha nehéz helyzet­be kerül... Ez esetben világo­san láthatja a helyzetet. Arról van szó, hogy az illegális ta­lálkozóhelyet, ahol a rádióállo­más volt, lebuktatták. Feltétle­nül el kellett jutnom a tóparti rejtekhelyhez, hogy rádióérte- sítést küldjék. Nem volt Időm kapcsolatba lépni az összekötő­vel, aki ismeri az odavezető utat..: Elhallgatott. Újból megfogta a poharat, de kihullott kezéből es eltört. Ligyija megnyalta száraz ajkát. A »Vörös« most sem segített. — Kísérletem — folytatta Ligyija —, hogy egymagám ta­láljam meg a rejtekhelyhez ve­zető utat, mint látja, siralma­san végződött. Tűzharc kellős közepébe kerültem, és eltalált #gy eltévedt golyó. A fák mö­gül tüzeltek. Ezután már nem voltam olyan állapotban, hogy bármit is megfigyelhettem volna.;. — Elhallgatott és nyögve a fal felé fordult. A »Vörös« további kérdése­ket akart feladná, de nyílt az ajtó; a kancsal jött be a szo­bába. — Ügy tudom, nem hívtalak! — förmedt rá a »Vörös«. — Elkísérted szerencsésen az or­vost? Adj vizet a betegnek! Az öreg pohár helyett zo­máncozott bögrét hozott A »Vörös« elégedetlenül jegyezte meg: — Poharat nem találtál? De hát mindegy! Menj, Lufcjan, feküdj le! Ha szükségem lenne rád, behívlak. Egy pillanatra csönd lett li­gyija .megkínzottan, nehezen lélegzett — Igen:»? igen! Szép kis históriába keveredett! — mondta a »Vörös« béküléke- nyem. — Mondhatom, nem va­lami szépen festett, amikor vé­resen és magatehetetlenül be­rakták az autóba. A mieink kö­zül senki sem hitte volna, hogy a híres felderítőnő van előtte, olyan szánalmas látványt nyúj­tott Egy ideig hallgatott, — Adjon hálát a sorsnak, hogy e pillanatban épp a kö­zelben tartózkodtam. Ha nem vagyok ott, most már a legna­gyobb veszélyben forogna. Figyelte, hogy szavad milyen hatást váltanak ki LigyijáböL A lány hirtelen feléje fordítot­ta fejét, de fájdalmában meg- vonaglott. — Igen, igen! — folytatta a »Vörös«. — Tudja meg, hogy egy társam, élete árán és a ma­gamét is kockáztatva, mentet­tem meg önt az elkerülhetet­len pusztulástól. — Ne túlozza érdemeit, ked­ves barátom! — szakította fél­be Ligyija. — Ha önt éri golyó, ön sem festett volna különbül. Azzal viszont, bogy kockára tette miattam az életét, ne di­csekedjék. Meg kellet tennie, hiszen az adott körülmények között mindenképpen menekül­nie kellett az erdőből. És az éppen feltűnő autó volt a me­nekülés legbiztosabb eszköze. Annál is inkább, mivel egy­idejűleg egy másik célt is el­ért: megmentésemért sokkal nagyobb jutalom vár önre, mint azért, aminek megvalósí­tására ideérkezett. A feszült csendben tisztán hallatszott a falióra tiktakolá- so. Ligyija arra számított, hogy a »Vörös« rátámad, fel­hördül, de ez nem következett be. — Igaza van! De hadd te­gyek fel még egy kérdést — mondotta békülékenyen a »Vörös«. — Hivatalunkban so­káig törték a fejüket: mi kény- szeríthette rá — ez először tör­tént meg önnel —, hogy nem teljesítette feladatát? Hiszen a repülőgép felszállt. Ezt tudjuk az újságokból. Hogyan történ­hetett ez, mi okozta a műve­let bukását? Hangján most már együttér­zés csengett. Ligyija érezte: a »Vörös« őszinteségre akarja bírni, hogy elsőnek tudhassa meg azt, ami olyannyira izgat­ta a Felderítő Hivatalt. Ezért kockáztatta meg az ostoba hír zeigest is, amit Ligyija megve-í tő fintorral fogadott. — Egyetlen embernek szá-J mólók csak be: a főnöknek. Ha» tud — kapcsoljon össze vele.» Most pedig..; hagyjon pihen-1 ni. Fáradt vagyok. | A »Vörös« gyűlölettel nézte» ezt az uborkafára felkapasztko-» dott nőt, aki még vereségében! is kevély maradt. — Rendben van! Segítségére» leszek, hogy beszéljen a főnök-! kel, és ez sokkal hamarabb! megtörténik, mint remélné! —♦ mondta és távozott ! Reggel Ligyija valamivel ♦ jobban érezte magát. Nappal a szoba már nem volt annyira barátságtalan. Felkelt. Kicsit még szédült. Az asztalon reg­geli várta, amit gondos kéz készíthetett elő. Leült az asz­talhoz. De mielőtt hozzáfogha­tott volna az evéshez, kinyílt az ajtó: öregasszony jött be egy ötéves forma kislánnyal. Az öregasszony természetelle­nesen sápadt volt. — Jó reggelt, kislányom ... — köszöntötte halkan a lányt. — Jó reggelt! — felelte Li­gyija is halkan. — Most már emberformád! van. Tegnap, amikor meghoz-? tek, borzasztóan festettél. Vé-f rés volt mindened. Alig tud-t talak lemosni... Ö! — kapott! az öregasszony a gyomrához. | — Úgy látszik, megbeteged-1 ♦ tem! Bizonyára nem volt friss; a hal;. ? | (Folytatjuk.) 1 Csokonyavisontán a koráb­bi években nem sok gondot fordítottak a rétekre, legelők­re, a fűtermést főleg a talajra és az időjárásra bízták. Akad­tak ugyan olyan gazdák, akik időnként műtrágyával és szer­ves trágyával növelték rétük hozamát, de általánosságban azt tartották, hogy a rétek és a legelők gondozás nélkül is ad­nak annyi füvet, amennyi a jó­szágnak kell. A csaknem hétezer holdon gazdálkodó Rákóczi Termelő­szövetkezet állatállományá­nak elegendő szálas takar­mányt biztosítana a gyenge fű- termés is. A szálas takarmány zömét ugyanis a vöröshere, a bíborhere és a lucerna adja, s hosszú időn át etetik a te­heneket csalamádéval. A 675 hold rét és az 1437 hold legelő terméseredményed nem befo­lyásolják különösebben a szö­vetkezet takarmánybázisát, mivel kevés az állat. Az idén mégis — a tehénállomány növe­kedésére és a tagok háztáji ál­latainak szükségletére gondol­va — nagyobb gondot fordíta­nak a rétekre és a legelőkre. Részletes legelőgazdálkodási tervet készítettek. Mit tartalmaz ez a terv? A rétek vízszabályozására: árkok tisztítására és új árkok ásására 16 000 forintot fordíta­nak ebben az évben. Mihelyt az időjárás engedi, és a szállí­tógépeket elbírja a talaj, poiy- vát és töreket hordanak a ka­szálókra. Gondoltak arra is, hogy az idejében lekaszált fű és betakarított széna után bő­ségesebb termést ad a sarjú, mintha renden vagy petrencé- ben fekszik hosszú időn át. A jó minőségben betakarított és szakszerűen kazlazott szénáért célprémiumot kapnak a tagok A föltételeknek megfelelően elkészített minden — legalább 300 mázsa szénát tartalmazó — kazal után 300 forintot adnak a brigádnak. A legelők gondo­zására 46 450 forintot tervez­tek. Itt az acatolás és a va- doninövő bokrok irtása a leg­fontosabb tennivaló. Ezenkí­vül a számításba vett holdam­ként! 21 mázsa zöld fűtermés érdekében kiritkítják az el- erdősödött részeket. Ötezer da­rab kanadai nyársuhánggal mintegy tízholdas erdősávot lé­tesítenek" a kiöregedett, meg-, korcsosodott, fejszére érett fák helyén. Az eddiginél sokkal nagyobb hozamra még sem a reteknél, sem pedig a legelőknél nem lehet számítani az idén Cso­konyavisontán. De ha sókkal több termés nem lesz is, any- nyit már elérnek, hogy több fű terem az állatoknak, mint a múlt évben. Az idén ötven állattal gyarapszik szarvas­marha-állományuk, s — ha a tervbe nem állították is he, de mint Kuminetz Gyula fő­könyvelő mondotta — foglal­koznak azzal a gondolattal is, hogy juhoäcat vásárolnak. Problémát okoz ugyan az el­helyezésük, de bizonyos, hogy legelőben nem lenne hiány. Érdemes a fűtermés növelé­sét szorgalmazni — ezt tartják ma már a csökonyarisontaiak. S ha a jövőben is olyan kö­rültekintően tervezik meg a rétek, legelők gondozását, mint az idén, akkor bizonyára nem. csak elérik az idei évre terve­zett 700 000 forint értékű fű­hozamot, hanem többre is szert tehetnek. H. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom