Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-01 / 50. szám

/ SomogyiNéplap ’ Äü2 'NÍSZMib MEGS'El BIZOTTSÁGA ES Ä M EGY El' T A N AC S L A P J A Vasárnap nyílik a Barátság Hídja nemzetközi fotókiállítás ISMERŐSÖK művet küldött be, ebből a bí­ráló bizottság 69 szerző 118 képét fogadta el. I. díjat nyert Mihailopol ^Bukarest) A kecsesség iskolá­ja című műve. A II. díjat Nagy Lajos (Kaposvár) Cím nélkül alkotása nyerte el, a III. díjat pedig Legowski Marian Katowice) Marek n. című kő­ének ítélte a bíráló bizottság. A Magyar Fotóművészeik 'zö'retségénék: tiszteletdíját ’ávori Béla (Kaposvár) Festő Montmartre-on, a Somogyi éplap tisztetetdíját Simonova Kalimyin) Mikor a gyermekek üuzznak, a megyei tanács isrteletdfjét Kóliberda Jan 'Katowice) Tanulmány, a Népművelési Intézet tisztelet- díját dr. Török József (Kapas­ár) Tél és formák, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának tiszteletdíját Sorban Gh. (Bu­karest) Az első lakó, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak tiszteletdíját Marx losif í Bukarest) Horgászok, a városi tanács tiszteietdiját pedig a Binzi Fotoklub nyerte kollek­ciójáért. A Kaposvári Foto- kluto tisztefijetdíjjal jutalmazta a prelouci klub versenyen kí­vül szereplő koJIekcióját A nagy érdeklődésre számot 'ártó kiállítás március 31-ig tekinthető meg a múzeum kép­tárában. N em tudom, emlékeznek-e még Csere Lászlóné brigádjára. Én már majdnem elfelejtettem, pedig írtam ró­la. A brigád tagjai a Zó ja Gyermekotthonból kiválasztot­tak egy olyan kislányt, akit elhagytak szülei. Elhatározták, hogy örömet szereznek neki, gondját viselik. Amikor a minap összetalál­koztam Cserepével a ruha- üzemiben, már ismerősiként üd­vözöltük egymást, s mindjárt eszembe jutott a kis Olga, aki vasárnaponként várja a gyermekotthonban az új »édesanyákat-«, a brigád tag­jait, hogy magukkal vigyék kirándulni, várost nézni, va­sárnapi ebédre. Bár az otthon vezetői nagyon lelkiismerete­sen gondoskodnak róla, mégis annyija megszerette a ruha­üzemi asszonyokat, hogy job­ban érezte magát az ő társa­ságukban, mint a gyerekek között. Sokáig gondolkoztam, említsem-e Cserenének a kis­lányt. És ő ekkor belevágott gondolataimba: — Emlékszik még Olgára? Egyre aranyosabb lesz, szépen fejlődik. Váltottunk neki egy takarékbetét-könyvet, és a i brigád minden tagja tesz bele í pénzt időnként, hogy mire fel- | nő, ne menjen üres kézzel az életbe. A takarékbetét-könyvre ezt írták: »Béke.« A brigád neve. • • * A Penényi-szalagban fel- tűnt egy másik ismerős is. Már a nevét se tudtam. Csupán arra emlékeztem, hogy ez a 40—80 év közötti, kicsit sápadt képű. őszülő fér­fi nagvon sokat ivott, s már- már ott tartott, hogy nem tud megállni a lejtőn. — ;.. Bemutatom Borús Gábort — mondta hirtelen a háta mögött ülő Török Zol­tánná —, 5 a József Attila nevét viselő, most megalakult brigádunk egyik oszlopos tag­ja. — Ügy van, Borús Gábor­nak hívják — gondoltam ek­kor, és eszembe jutott, hogy első találkozásunkkor arról ír­tam, hogyan segített neki az üzem abban, hogy megváltó®-! tassa körülményeit Ekkor! megígérte, hogy leszokik azj italról. ; — Gábor bácsi nagyon ren-: des ember, jói dolgozik, s egyáltalán nem iszik — mond­ta Törökné, amikor megtudta, hogy ismerem. — Még ha akarna, se ihatna ... Képzelje, majdnem egyedül van íérfi ennyi asszony között — tette hozzá nevetve. — Elsején, ha fizetést kap, a brigádban fo­kozzuk a társadalmi ellenőr­zést, és Gábor bácsinak a leg­rövidebb úton kell hazamen­nie. Borús úgy tett, mintha nem is hallaná. Az egyik zakót magasra tartva nézegette jobb­ról is, balról is, és hibát ke. resett rajta ott is, ahol nem volt. Sokáig néztem arcán a ki­egyensúlyozott vonásokat, elé­gedett mosolyát, amely a gondtalanokat jellemzi, és na­gyon örültem a találkozásnak. * * * TTgy hozta a sor, hogy ezen a délutánon egy harmadik ismerős is akadt a ruhaüzem munkásai között. Bajuszáról ezer ember között is fölismerném. Talán azért is maradt meg jobban emléke­zetemben, mint a többiek, mert hosszabb időt töltöttünk együtt. Riportsorozatomban ugyanis azt mutattam be ak­kor, hogy brigádja hogyan versenyez a szocialista címért, így hát még jól emlékszem Baksa Árpádra s vállalásukra Akikor azt gondoltam, min­dent elmondtam róluk írá­somban. Kiderült, hogy vala­mi mégis kimaradt. Nem be­széltek ugyanis arról, hogy a brigád három tagja tanulni fog. elvégzi az általánost. Ezt csak a mostani találko­záskor tudtam meg. Baksa új­ságolta diadallal, hogy előző nap veit az írásbeli vizsga. Gildas Matyiiről írt dolgozatot. Minden rendben lett volna, r-sunán az idő volt rá rövid egy kicsit, s emiatt csak két­szer sikerült elverettiie Dofo- rögit Lúdas Matyiva! ... Szegedi Nándor Marx losif (Bukarest): HORGÁSZOK A Kaposvári Fotokkib má­sodízben rendezi meg a Rippl- Rónai Múzeum képtárában a Barátság Hídja nemzetközi fo­tókiállítást. A tárlatra meg­hívták Kaposvár testvérváro­sának, Kalinyínmak fotokhüb- ját a Szovjetunióból; részt vesz a kiállításon Lengyelor­szág (Katowice), a Német De­mokratikus Köztársaság (Bmz). Csehszlovákia (Pne- louc) fotoklubja, a Román Fo­tóművészek Szövetsége, vala­mint a Kaposvári Fotoklub. A Magyar Fotóművészek Szövetségének védnöksége alatt megrendezett kiállítást március 3-án, vasárnap dél­előtt 11 órakor nyitják meg ünnepélyes keretek között a múzeum képtárában. A szö­vetség képviseletében Tabák Lajos fotóművész nyitja meg a szomszédos népek közeledé­sét, barátságát kifejező művé­szi fotókiállítást A jelentős esemény megren­dezéséhez erkölcsi és számot­tevő anyagi támogatást élve­zett a fotoklub a megye és a város párt- és állami szervei­től. Értékes tiszteletdíjat ajánlott fel többek között az MSZMP Somogy megyei Bi­zottsága, a megyei és a városi tanács művelődésügyi osztá­lya, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa és a Somogyi Néplap. Minden meghívott országból idejében beérkeztek a képek, csupán Prelouc fotoklubja ké­sett, így értékelésen, verse - nyen kívül vesz részt kollek­ciójával a kiállításon. A képek zsűrizése lezajlott. A Fotóművészek Szövetségé­nek háromtagú bíráló bizott­sága — Tabák Lajos, Réti Pál és Halász Rudolf fotóművé­szek — a Latinka Sándor Mű­velődési Ház klubjában érté­kelte a képeket. A kiállításra hat országból 90 szerző 195 Érdemes anyarozsot termelni A gyógyászatban nélkülöz­hetetlen gyógyszer-alapanyag­nak, az anyarozsnak a ter­mesztését 1950-ben kezdték meg hazánkban. Azóta me­gyénkben is foglalkoznak vele. A termelőszövetkezetek meg­alakulása előtt az egyéni gaz­dák általában 70—80 kg-ot ■nedtetk le egy holdról, és ez 6—8000 forintos többletjöve­delmet jelenített Most a tsz-ek ánRMkormak as mjranei tér mesztésével. Az anyarozs be­gyűjtése eddig elég nehézke­sen ment Most viszont már használnak olyan kézi be­gy új tőkészüléket amivel sze­mélyenként 15—20 kg-ot le­het leszedni. Szövetkezeteinknek érdemes szerződni anyarozs termeszté­sére. Ax anyarozsból vérzés­csillapítót készítenek, és ez ha­zánknak értéka rrfvtét Jelent &I&I*€p&í MISI! Ezerarcú Párizs Talán a világ egyetlen fő­városának sincs olyan gazdag és sokszínű irodalma, mint Párizsnak. Egyetlen kötetben majd száz író és költő vallott erről a városról. Ezért olyan ismerős és közel álló Párizs: a háromszáz méteres Eiffel- tarony; az oly sok romantikát árasztó Szajna és harminchá­rom hídja; a Notre-Dame (to­ronyőre ugyan már nincs, de a látogatók önkéntelenül oda­képzelik); a Grand-Boulevard, a sanzonok szülőanyja; a Dia­dalív; a száznyolcvan kilomé­teres, kissé megkopott metró; a Louvre, ahol milliók meg­csodálták már a milói Vé­nuszt és Mcna Lisát; a villa­negyedek és munkáskerüle­tek; a csillogó-villogó kiraka­tok és az összetákolt bazárok. Párizs, ez a kétezer éves, eleven, lüktető város talán fiatalabb most, mint valaha. Ezt a fiatalságot nemcsak az új és modem városrészek, há­zak, a technika új csodái jel­lentik, hanem maga az egy­szerű, hétköznapi élet Szép­ségeivel, gondjaival, örömei­vel és bánataival együtt idegenvezetőnk q sofőr Egy kissé meglepődtünk, amikor sofőrünk a következő ajánlattal fordult hozzánk: Uraim! Ha beleegyeznek, el­viszem önöket néhány helyre. Ezek nem szerepelnek az ide­genvezetők programjában... Nem Párizs fényei. Nagy tapssal nyugtáztuk ajánlatát. Vezetőnk boldogan hajtott be a szűk utcácskába. Itt nem üvegpaloták sorakoz­nak, hanem munkásom berek élnek. Elmagyarázta, merre járunk, mi az, amit látunk. Sőt még azt is, mit láthat­nánk, ha benyitnánk egy-egy lakásba. Délelőtt, a műemlé­kek megtekintésekor sokkal lelkesítőbb szavakat hallot­tunk, gépkocsivezetőink mon­datai azonbm mélyebb nyo­mokat hagytak bennünk. En­nek a derék embernek kö­szönhetjük, hogy a város ár­nyékos arcát is láthattuk. Egy kis épület előtt még a motort is kikapcsolta. Felállt az ülésről: — Ebben az egy­emeletes házban élt Jean Jau- rés, a francia szocialista moz­galom egyik nagy vezetője. Ö hozta létre a Francia Szocia­lista Pártot, s ugyancsak ő alapította meg a L’Humanitét, a szocialista párt nagy hatá­sú sajtóorgánumát. (A L’Hu- manité most a Francia Kom­munista Párt központi lapja.) Jaurés a munkások érdekei­ért szállt síkra. Ellenezte a háborút. Ezért gyilkolták meg ezen a helyen .. < Szótlanul hallgattuk szavait. Megemlékezését kivételesen nem zavarta meg az utca lár­mája. — Kár, hogy ezt sem tanít­ják az idegenvezető tanfolya­mon — fejezte be az ismerte­tőt. Valóban kár. Azonban jó érzés, hogy az egyszerű mun­kások tudják ezt. Az ő ajkuk­ról szebben hangzik! Vízágyúk és a NATO — Ahol most állunk, nem­rég még a NATO palotája emelkedett. Azért bontották le, hogy a kül- és belföldiek jobban gyönyörködhessenek az Eiffel-toronyban — magya­rázta idegenvezetőnk. Azt hiszem, megbocsátható, hogy amíg ő a hatalmas vas­alkotmány adatait sorolta gé­piesen, engem egészen más gondolatok foglalkoztattak. Körülbelül ezek: — Lehet, hogv hónapokkal ezelőtt egy magas rangú NATO-tiszt ült itt az íróasz­tala mellett. Oj rakétatámasz- nontokat jelöltek ki ugvanitt Innen dirigálták a pokoli gé­pezetet .. . Mermvire más most mindm! A hatalmas szökőkút a vízágyúkkal, a virágok, a park. Ezeket nem abban a palotában tervezték S a nem messze innen föléoített sokkal hatalmasabb palotában most sem efféle békés dolgokat ter­veznek. Pedig a né'-’ek job­ban örülnének annak, ha ra­kéták és atombombák helyett szökőkutakat és vízágyúkat ál­lítanának föl. Hiszen egyetlen gépfegyver árából két szobát lehetne berendezni, egv harc­kocsi árából kite'ne egy isko­la. Egy vadászrepülő árábó’ háromezer embert lehelne te­tőtől talpig felöltöztetni. Hát még a rakéták, atom- és hid­rogénbombák árából! Gondolataimból az idegen- vezető utolsó mondata zök­kentett ki. “ Ugye, milyen csodálatos most a kilátás? Valóban az. Igazán csodála­tos azonban akkor lesz ha a NATO-palota nemcsak az Eif- fel-torony mellől tűnik eL (Folytatjuk) Saollár György wmms? Az igazgató és a twist Az állami gazdaság far­sangi mulatságán magasra csapott a jókedv. A fiatalok mindig példásan helytálltak a munkában, most tánctudá- suteat is megmutatták. Egy. szer csak twistetni kezdtek. Erre az egyik idősebb dol­gozó oda sietett az igazgató­hoz: — Na, mit szól hozzá? — Gyönyörű, szépen tán. colnak a gyerekek, bár én tudnám így járni — felelte a kövei kés igazgató. Társa nem ilyen válaszra számított. De hát csakhamar belátta: ettől a tánctól nem dől össze a világ, sőt még a kultúrterem sem... — kJ — • * • Elővigyázatosság Szemben ülnek velem a vo­naton: egy idősebb férfi és egy fiatal nő. Szavaikból ki­vehető, hogy falubeliek. — Hova utazol? — kérdi a nőtől útitársa. — Kaposvárra megyek, moziba — válaszol. — Miért mész Kaposvárra, hiszen otthon a faluban is van mozi. Ma este nagyon jó filmet játszanak. — Nem nézhetem meg — feleli a nő —, mert tizen­nyolc éven felülieknek szól. Az ujján karikagyűrűt lá­tok. Egy év óta asszony. „Szikrázó" csókok Lillehammer norvégiai vá­rosban este munkából haza. jövet egy férj az előszobá­ban megcsókolta a feleségét, s ettől mindketten enyhe áramütést kaptak. A hatás szó szerint értendő: a sta­tikus elektromosság nem is olyan ritka jelensége fordult itt elő. Leggyakrabban szá­raz hideg időben és különö­sen olyankor érezhető, ha műanyag padlón állva válta­nak csókot. A norvég váror ka elektromosműveinek igaz­gatója szerint -a statikus elektromosság bár magas voltszámú, igen alacsony fe­szültségű, úgyhogy semmifé­le veszéllyel nem járhat.« » * Mitől védi meg De Gaulle-l a „frász“? Thaiföld déli részén egy buddhista kolostor szerzete­sei amuletteket osztogatnak, amelyek állítólag védelmet nyújtanak erőszakos halál ellen. Az amuletteket ~phras"-nak nevezik, és rossz nyelvek tudni vélik, hogy a thaiföldi francia követ ilyen csodatevő érmécskét ajándé­kozott De Gaulle tábornok- nak, akinek tudvalévőén szüksége van rá, hogy min­den módon védekezzék a me­rényletek ellen. ... Londonban értekezletet tartottak a közlekedési szak­értők. Közben az értekezlet 122 részvevője közül lUy-Ot bírságoltak meg a közleke­dési szabályok megsértése miatt. —1 —— - — ——— — vrivnra—LrinnnnfR Somogyi Néplap Az MSZruP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. U. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és posláskézbesitöknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 PL Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka g. i. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom