Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-30 / 75. szám

SomogyiHéplap A 2 MS'ZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Keli-e a kultúra a csokonyavisontaiaknak? PÉCSI NOTESZLÁPOK Tavasz ? (Tudósítónktól.) A KÖRZETI SZEMLÉN Szabó Magda Százházas lako­dalmából mutattak be részle­teket a csokomyavisontai KISZ-es színjátszók. Közben Beaumarchait Figaro házassá­ga című víg játékának utolsó próbái folytak. A darabot a napokban adták elő a közsé­gek közötti műsarcsere kere­tében. Somogyaracson is ven­dégszerepeltek már a Figaró­val. Ä földművesszövetkezet támogatását élvező táncegyüt­tes — a barcsi járás legrégibb és legjobban működő tánccso­portja — már a Latinka Sán­dor kulturális szemle járási bemutatójára készülődik. A kérdést, hogy kell-e a kultúra csők on yavison tárnak, a táncegyüttes vezetője tette föl, majd így folytatta: — Nem esünk kétségbe, ha a falu le­gényei cserbenhagyják táncos lányainkat. Próbáltunk már az iskolában, a kocsmában, fo­lyosón, télikabátban is. Min­dig az a cél vezérelt bennün­ket: tanulni és tanítani, szó­rakozni és szórakoztatni. De műsoraink gyakran elmarad­tak, mert színpadra lépés előtt néhány nappal mindig kinyúlt egy »láthatatlan kéz«, és akadt olyan is, aki ki merte jelenteni: »Nem kell ide kul­túra!« Csakugyan nem kellene? A körzeti bemutató iránt meg­nyilvánult tömeges érdeklődés azt mutatja, hogy igenis kell, de szükséges valami egyéb is. MI HIÁNYZIK itt már évek óta és különösen most? A kétszázhúsz személyes kultúrterem a gépállomásé. Van itt' beépített színpad, öl­töző, előcsarnok, mozigépház. Található egy elhagyott szoba is. Nem vagy csak alig hasz­nálják. A kultúrteremben mindenekelőtt mozielőadásokat tartanak. A saját kezelésű mozi látogatottsága egyre csökken a rossz filmellátás miatt. Kérdés, hogy érdemes-e olyan házi mozit fenntartani, amelyben két-három éves, ki­selejtezett filmek kerülnek műsorra. Van a gépállomás­nak egy televíziós klubja is. átlag 20—30 ember látogatja. Az iskolán kívüli népművelés­nek viszont nincs helye, vagy' csak másodsorban jöhet szá­Hányszor mondtam az utasoknak, hogy ne dobálják ki az ablakon a gyümölcsmagokat! Nem nyelvtanlecke Három termelőszövetkezeti vezető felszólalásából idé­zünk. Mindhárman a MÉK szerdai közgyűlésén beszéltek. Az egyik elnök a tölbbi között ezt mondta: »Én 73 vagon burgonyát termeltem, illetve tárolok.« A másik elnök így fogalmazott: »Tavaly az összes kukoricába vetettem babot.« S végül a harmadik: »Nem adhatok el szalmát, hiszen 51 hold rozsot nem tudtam elvetni az ősszel.« Amit az idézett mondatokban kifogásolhatunk, az az egyes szám első személyének használata. Mindent az elnök csinál ezekben a tsz-ekben? A szövetkezet csak az elnöké? Dehogy így van ez! Akkor viszont szóban is mondják azt, ami a valóság. A valóság pedig az, hogy a szövetkezetben közösen gazdálkodnak a parasztemberek. Közös dolgaikról szólva az elnök csakis így fogalmazhat: csináltak, vetettük, termeltük, elad tűk. Nem nyelvtanlecke ez, nem az igerago­zás szabályainak számonkérése. Többről van itt szó! A há­rom elnök még nem gondolt arra, hogy helytelen szóhasz­nálatuk sérti a szövetkezeti gazdáiknak nemcsak a fülét, ha­nem az önérzetét is? K. A APRŐCIKK-VASAR háztartásban szükséges kis értékű vas-műszaki cikkek vására április 1—15-ig A SOMOGY MEGYEI IPARCIKK­KISKERESKEDELMI VÁLLALAT kaposvári 112. számú vas-, edényboltjában, Május 1. u. 15-, nagyatádi, barcsi vas-, edényboltjaiban és Fonyódon a Balaton Áruházban. (»711« mításba az elmérgesedett kö­rülmények miatt. Kérték a termet a kulturá­lis szemle körzeti bemutatójá­nak lebonyolítására. Zsbán György népművelési ügyveze­tő járt a gépállomás igazgató­jánál elkérni a termet. Az igazgató a gondnokhoz utasí­totta, az viszont azt kérdezte a népművelési ügyvezetőtől: »Ki találta ki ezt a marhasá­got?!« Mármint a kulturális szemlét. Nagy nehezen azért mégis beleegyezett, hogy igénybe vegyék a kultúrter­met, de azzal a föltétellel, hogy délután négyig befejezik a műsort, mert utána filmve­títés következik. Fűtés, vilá­gítás lesz, ez csak természe­tes. Mégis mindkettőről meg- feletkezett a gondnok. A gépállomás igazgatója el­mondja, hogy más célokra is elkérik a nagytermet, át is engedik mindig. De a rendez­vények utáni »csatatér« elta­karításáról senki sem gondos­kodik. Az idén jutna pénzt á kultúrterem rendbe hozására, de van-e értelme ilyen körül­mények között? Fizetnek terembért a rende­ző szervek? Az igazgató sze­rint nem. A népművelési ügy­vezető szerint igen. — Minden rendezvényünk bevételének húsz százalékát fizetjük te­rembérleti díj fejében, ezért kell kapnunk fűtést, világí­tást és takarítást is — mond­ja. távol All tölünk, hogy a gépállomás vezetőit szándékos akadékoskodással vádoljuk. Mint házigazdának joguk van előtérbe helyezni saját mozijukat is. De a való­ságban mégiscsak egy na­gyobb közösség — a falu — érdeke áll szemben egy ki­sebb közösség érdekével. Fel­tehető a kérdés: melyik a’fosn- tosabb? Foglalkozott az üggyel már a községi tanács is. Elhatá­rozták, felsőbb szervek segít­ségét kérik ahhoz, hogy a kis munkáslétszámú gépállomás kezeléséből a község kezelésé­be menjen át a művelődési otthon. Ez látszik a legjobb megol­dásnak. A nehéz körülmények ellenére is eredményesen dol­gozó művészeti csoportok, a közönség nagy érdeklődése azt bizonyítják, hogy igenis kell a kultúra Csokonyavisontának. Két nappal a legszebb év- tszak protokolláris beiktatássá után, úgy látszik, időjárási kö­rökben nem várt jelenségek szakították félbe a kezdődő fölmelegedést. Hasogató szél nyargal a Mecsek lejtőm, s fütyölve tépázza az ősi város ódon házait. Bükfencet hány a dzsámi kupoláján, lehuppan a Széchenyi térire, és ádáz iram­ban alászemtelenkiedik a leg­szorosabban zárt ruhadarab­nak is. Fázósan szedik lábu­kat a járókelők. Az egyik cuk­rászda ablakában elárvult fa­gyitölcsérek kandikálnak elő. A sarkon ifoolyaállat legyint meg: csokrot nyújt egy magas fiú a lánynak. Pillantásuk egymásra nevet, s elindulnak kéz a kézben, nyitott felöltő­ben szembe a hattyúdalát síró téllel. Twist Mióta az egyetem fennáll, évente hagyományos a jogász­bál. Csupa fiatal mindenütt. Sötétben, szemet mágnesező kisestélyikben. Este kilenckor tust húz a népi zenékar, majd rákezdi az elnyűbetetlen jo­gásznótát A nagyteremben diszkrét világítás; az óezüst- mellényű zenekar szolid Stna- uss-keringőt játszik. Utána Twistet Lassú twist, lassú twist, sorjában. Előbb komóto­san járják, majd egyre inkább belejönnek. »Guggon« twistéi az egész terem. Csigázza az ér­deklődésem, de úgy vélem, komolytalanul hatnék így. Mégis az ember ad magára... Meg hát bizony már a harma­dik x-en túl a mindennapos reggeli tornát elhatározók tá­borába léptem. Nézem és irigykedem. De azt hiszem, mégsem tanulók meg twistéi­ül. inkább a reggeli torma.-,t Tanács Egy tűkétől (a tősgyökeres, bennszülött pécsieket hívják így) hallottam: »Most fedezzük föl, milyen szép is a mi váro­sunk« ... Tényleg, jól mutat a Széchenyi tér épületsora, változatos, új pasztellszín kön­tösben. Hasonló színekben pompáznak az Uránvárosban emelkedő új házaik is. Épül, szépül Baranya fővárosa. Mégis az idegenforgalom évek óta egy helyben topog. Bár így is mintegy kétszázötven­ezren fordulnak itt meg éven­te. Hosszabb időre azonban fél ide jönni az idegen, mert ag­gasztó a szállodahiány, s leg­többször a fizetővendég-szol­gálat segíti ki a bajból. Ér­deklődtem a közlekedési vi­szonyokról. Javult-e a villa­mos megszüntetése, a »buszo- sítás« óta? Jóindulatú tanács­osai válaszoltak: — Ha siet, ajánlom, menjen gyalog.. . Telefon Hivatalos helyiség a megyei tanácson. Mérgesarcú főelőadó az íróasztalnál, kezében tele­fonkagyló. Tárcsáz, vár, ká­romkodik. Érzéssel, őszintén, hosszam És kezdi élőiről, M tudja, hányadszor? Azután el­csendesedik, arcvonásai kisi­mulnak, és hosszan maga elé mered. Biztosan imádkozik. Nem zavarom... . Másnap mellékállomásról egy óra hosszat) győzködtem egy városi számmal. Végül csak taxival sikerült kapcso­latba kerülnöm velük. Szent fogadalmat tettem: tegyenek tüzes parazsat a nyelvemre, ha még egyszer csúnyákat mondok a kaposvári telefon­központra ! Tasakok Modem vonalú, elegáns cuk­rászda fekete-sárgja csílcozású kagylószékekfcel, nappal is rejtett világítással. Szokásos reggeli teámat kortyolgatom. Osztályon felüli, udvarias a kiszolgálás. Fizetek húszassal. — Tea citrommal, az kettő- huszonöt Várom a visszájáról. Ele­gáns mozdulat, oeztályonfelüli sorrend: Előbb egy tízes. (Alig észrevehető pillantás.) Az ap­rópénzes tasafeból fokozatosan lassuló koccanások a már- ványlapon. (Időnként paliásto- latiam oldialpillantás.) Forinto­sok. Pontozott negyed taktus generálpauza, nyílt kérdő te­kintet premier plánban, köz­ben tétova mozdulat a filléres tasak irányába. Tovább nem bírom idegekkel, bemondom a »köszönäm«-ät Ö is ... (Moz­dulat félúton határozottam vissza.) Tallózás Nézegetem a plakátokat. A héten két Verdí-opera, az Othello és az Álarcosbál megy. Előző este Füredi komédiások — premier —, előkészületben egy Anhauil-ősibemutatő. A pé­csi balett Londoniban. (Sajnos, a kaposvári vízumuk, úgy lát­szik, még mindig késik... Wallimger Endre Ügy kezdődött, hogy a Né­pi Kultúrcikkeket kiszerelő Kisipari Termelőszövetkezet (a továbbiakban és az ért­hetőség kedvéért NKKKT) vezetői elhatározták, hogy járási szintű bemutatót ren­deznek, ahol a bedolgozók kirakatba állíthatják leg­szebb termékeiket. A szerve­zés óriási láza közepette azonban csaknem elfeled­keztek arról, hogy ilyen nagy jelentőségű esemény alkalmával illik megjutal­mazni a legjobb bedolgozó­kat. De ki és hol szerezze be a díjakat? Másnap felderítő Útra in­dult a ktsz-t politikai szin­ten ellenőrző intézmény gép­kocsija két magas rangú tisztségviselővel, Szalatnai- vál és Bográccsal. A távoli cél Budapest, a közelebbi a Váci utca. Valaki mintha mondta volna, hogy ott le­het kapni serlegeket, érmé­ket, cigarettásdobozokat és •más hasonló nyalánkságokat. De ez nem bizonyos. Meg kell győződni róla ,.. Azt az öt-haitszáz kilométert, a na­pidíjat és miegymást igazán nem szabad sajnálni... A kocsi másnap érkezett vissza, mert este igen jó da­rabot játszottak a Nemzeti­ben. n. Bv dán estről nem is beszélve. A fárasztó vizsgá­lódás eredm évűéként azon­ban kiderült, hogy az a. bi­zonyos keguszerbolt vagy micsoda tényleg a Váci ut­cában van. A fejesek ismét összedug­BUZGÓSÁG ták ama nemes testrészüket, aminek folytán e fermkölt névre érdemesültek, s fele­lősségtudattal mérlegelték, hogy ki lenne a legalkal­masabb a beszerzői tisztre— Először Csíkszeredái Bulcsú­ra, a járási hatóság felügye­lőjére gondoltak, aki úgyis négynapos továbbképzésre utazik Budapestre. Talán tud egy kis időt szakítani. 'Aztán jelentkezett Dorlói Sámuel, a ktsz igazgatója, aki egyébként a Tudomány- egyetem népi szakán képezi magát, s abban az időben éppen háromnapos konzultá­cióra utazik fel. Gártői le­vitt azonban megsértődött, s így méltatlankodott: — Én vagyok az NKKKT népi főelőadója vagy ki az isten? Mégiscsak az én fel­adatkörömhöz tartozik a be­szerzés, nemde ? És külön­ben is régen voltam már Pesten... Megállapodtakv tehát, hogy Csíkszeredái, Dorlói és Gár­tői együtt utazik Budapest­re. Igen ám, de ki hozza el csomagokat? Hiszen majd, háromezer forintot keU el­vásárolni, s ha a díjakat két csomagba rakják, akkor is testvérek között két és fél. három kilót nyom egyik- egyik. No de ki vátlnlia ezt? Hosszú töprengés után eszükbe irtott, homi az öreg Timföldi Kazimir — aki­nek ugyan semmi köze • ktsz-hez, mert pénzügyi fő­felügyelő — szívesen vállal­ná. A fia Pesten tanul, s ha államköltségen meglátogat­hatja, ez csak a fiú tanul­mányi előmenetelének javá­ra szolgálhat. És Timföldi valóban vállalta, A három beszerző izgatot­tan indult útnak. Ügy ha­tároztak, hogy Timföldi majd utánuk megy. Pesten a harmadik nap délutánján sikerült szakí­taniuk egy fél órát, bevásá­roltak, Igaz, hogy csak Dor­lói és Gártői volt ott, de Csíkszeredáinak úgyis kifi­camodott ízlése van. Amikor két csomagban elhelyezték a serlegeket, * taxit rendeltek. Bagatell 20 forintért leviszi a Délibe, miért fáradjanak? És pénteken este pontban tíz órakor szerencsésen ha­zaértek mindhárman a járá­si székhelyre. A csomagokat az állomáson hagyták, késő este volt. Majd reggel ki­küldik érte Józsi bácsit, * hivatalsegédet, elvégre ezért fizetik... S aztán a jól végzett fá­radságos munka után meg­érdemelten, bár kiégett sze­mekkel és másnapos hangu­latiján nyugovóra tértek. Tálán éppen akkor fordul­tak át a másik oldalukra, amikor másnap, szombaton reggel Timföldi Kazimir bá­tyánk mit sem sejtve elin­dult Budapestre — a csoma­gokért ... V. b. .SOROK, Vita Csata készül a parkban. Nyilakkal fölszerelt ifjú har­cosok gyülekeznek. Egyikük kifordított báránybőr beke­cset visel. Megismerem. Öcsi a szomszédból. Ö a parancsnok, egy személyben Teli Vilmos. Tanakodás és heves vita. — Márpedig te leszel Geszler. Tegnap is te vol­tál .., — Nem leszek... Én Tett katonája akarok lenni... Mindig én legyek? És akkor jól elvertek... — Nem vitatkozunk. Te vagy Geszler, és kezdjük a csodát. A harcosok erélyesek. Kö­vér kispajtásuk már-már sírva fakad, — Akkor se leszek, in­kább hazamegyek... És elindul. A többiek két­ségbeesetten néznek utána. — Nincs több kövér.., Egyikük találékony. — Majd a Jóska. Szerzünk egy kispárnát a hasára. Jóska kivágja magát: — Én nem lehetek népel­nyomó, hiszen a pa pám ta­nácstag . Idegnyugtató könyvek Az ideggyógyászok nem­zetközi bizottsága listát ké­szített ötven íróról, akiknek a művei alkalmasak idegbe­teg emberek megnyugtatásá­ra, s különösen idegkime­rültségben szenvedőknél és neurotikusoknál váltanak ki rendkívül megnyugtató ha­tást. Amikor Marchel Aehairdt megtudta, hogy ő is szerepel a listán, kijelentette: »Ho gyógyszerként árulják, * könyveimet, a gyógyszertá­rak forgalmából százszor annyi bevételem lesz, mint műveim eddigi eladásából.« WilOiam T. Price amerikai író új regénnyel jelentkezett a könyvpiacon. A regény mi­nőségéről semmit sem tu­dunk, viszont szó szerint közük a lapok a könyv de- diikációját, amely így hang­zik: »Ajánlom ezt a munkát szeretettel és megbecsüléssel kedves horkoló szomszédom­nak, aki éjszakáról éjszaká­ra megakadályoz az alvás­ban, és így tevékenyen hoz­zájárult könyvem megjele­néséhez.« Az olvasóközönség most már kedvére áldhatja vagy átkozhatja a szerző horkoló szomszédjait. • • * Zongorarom bolók versenye Az angliai Shrewsburyben mégy fiatalember — történe­tesen éppen technikusok — furcsa rekordteljesítményt értek él: 9 perc 35 másod­perc alatt puszta öklükkel szétvertek egy zongorát olyan apró darabokra, hogy mindegyik könnyen dlfért egy 25 centiméter átmérőjű karikán. Két másik »csapat« csak 20 perc alatt tudta el­végezni ugyanezt a rombo­lást. Somogyi Néplap As MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünlc meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft* Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében# Kaposvár, Latinka S. u. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom