Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-02 / 51. szám

" AZ ^Ö'ZMP MÉGVEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS L 1 evŐMzeiaa mel „Halló, itt a homolíszcnfjwyorgví posta!“ Néhány üdéiért, szórakozóhe­lyet néztünk meg dr. Malo- veczky Sándor városi .tisztior­vossal. Csupán arra terjedt ki figyelmünk, ami feltűnő volt, ami szemet szúr minden vevő­nek, vendégnek... ERZSÉBET KISVENDÉGLŐ Piaci nap van, zsúfolt az amúgy is kiesi helyiség. A pad­ló tele szeméttel, papírrongyok­kal és ételdarabokkal. N. Ist­ván felszolgáló feltűnően pisz­kos kabátot visel. Csak sejteni lehet, hogy valamikor fehér volt. — Mikor vette fői? — Négy napja, de a rengeteg vendég, az ázott kabátok ösz- szepiszkolják. — Nem lehetne gyakrabban «serélni? — A vállalat csak havi öt mosást fizet, feleségem így sem győzi... Társának kabátja tisztább. Igaz, kétnaponként cseréli. Ha N. István igényesebb volna ön­magával szemben, követné kol­légája példáját. BELVÁROSI ESZPRESSZÓ Naponta 800—1000 duplát fogyasztanak a vendégeik. Bár a cukrostalban ott a kanál, a felszolgálók időközönként kéz­zel rakosgatják a tálakra, majd dobálják vissza a cukrot. Igen helytelen ez, mert pénzt kezel­nek, nincs idejük, hogy minden fizetés után kezet mossanak. — Miért így csinálják? — Sietni kell. Sok a vendég, várják a kávét. Kanállal pedig nehezebb... Igaz, kanállal Lassabban megy. A Széchenyi téri Nefe­lejcsben és a Corso Cukrászdá­ban kanalat, illetve műanyag fogót használnak a cukor ada­goláséra. Mindkét helyen jóval kevesebb a vendég, van rá idő. Jól bevált a nagy forgalmú cukrászdákban, eszpresszókban a csomagolt cukor. Vajon most miért nincs? 323-AS CSEMEGE F. Imrénk, a eúkorosztály el­adója is kézzel teszi odább a linzert, amikor a pultot rende­zi. Elfeledkezett talán arról, hogy ott van a keze ügyében a süteményfogó? M. István villát szűr ugyan a fehérpecsenyébe, de miközben szeleteli, egyik kezével ráte­nyerel a húsra. Talán nem is I gondol arra, hogy ez helytelen. MÁJUS 1. UTCAI TEJBOLT Vevő: — Tíz deka gépsonka+ kérek. K. Tibor eladó, bár ott a vil­la, puszta kézzel fogja meg, s rakosgatja a mérlegen levő pa­pírra a fölszeletelt húsárut. — Miért? Bizonyára azt gondolja, gyorsabban megy. így Mire gyűjleiifk az emberek? Egyre többen takarékoekod- sági fiatalok). Tizenhatan nak megyénkben. 1962 még a pénzügyi szakembereknek is meglepetést hozott. A betétál­lomány az év első két hónap­jában meghaladta a 250 mil­lió forintot. Harminchatmillió forintot helyeztek el a taka­rékban február utolsó napjá­ig, naponta több mint félmil­liót. Arra kértük Nádor Géza élvtársat, az OTP megyei fiók­jának igazgatóját, legyen se­gítségünkre egy statisztikai összeállításban. Mire gyűjte­nek az emberek? A szerve­zéssel és a betétes ügyfelek­kel foglalkozó pénzügyi dol­gozók megbízható választ ad­tak a kérdésekre. íme, száz betéttulajdonos a hatvanezer közül. A statiszti­ka hű képet ad az emberek terveiről. Húsz betétes televízióra gyűjt (kilenc készpénzzel vá­sárol készüléket, tizenegy a részletvásárláshoz szükséges alapösszeget gyűjti). Tízen hű­tőszekrényt akarnak vermi (három készpénzzel, hét rész­letre). Kilenc porszívót, padló- kefélőt, mosógépet vagy más háztartási gépet vásárolnak majd, ha összejön a pénzük. Hatan gyűjtenek rádióra (ket­ten készpénzzel, négyen rész­letre szeretnének vásárolni). Hét személy gyűjt gépkocsi­ba (három értelmiségi, két munkás,- két tsz-tag). Tizen­nyolcán bútort, ágyneműt akarnak venni megtakarított pénzükön (közülük hét sze­mély házasság előtt áll, vala­gyűjtenek családi ház építésé­re, illetve vásárláséra. Kilenc személy építeni akar (átlagos életkoruk 35 év). Hárman nya­ralót, hatan családi ház építé­sét tervezik (közülük négy ka­posvári). Heten gyűjtenek la­kásépítésre (közü lük négy még családalapítás előtt áll, hár­man fiatal házasak). Biztonsági alapot akarnak teremteni hatan (két idősebb gyermektelen ember saját cél­jára gvűjt, négyen családjuk, gyermekeik jövőjét szeretnék anyagilag megalapozni). Né­gyen azért gyűjtik takarékbe­tétben a pénzüket, mért kül­földi utazást terveznek. (Bey idősebb, három fiatal.) Négyen takarékoskodnak ruházkodás­ra (két értelmiségi, két mun­kás). Sokan járnak ide reggeliaii, tízóraizni, uzsonnázni. Az auto­mata adagoló elromlott, nagy fazékból mérik a tejet, a ká­vét, a kakaót a vendégeknek. Gyakran kell söpörni, takaríta­ni. Bármilyen óvatosak is, a por beleszáll a nyitott edé­nyekbe. — Nem kellene letakarni? — Sajnos, nincsen fedő.: t — A sütemény miónt van szabadon? — Kimostuk a tü 11 takaró­kat ... Nem jó ez így. Ilyen forgal­mas helyen nagyon kellene a tisztaságra ügyelni. Haladékta­lanul lássák el az üzletet ele­gendő fedővel és legalább lsét váltás tüUbarítóval Apróságok. De a "revók, a vendégek észreveszik, s ha nem szólnak is miattuk, senkinek sem tetszenek... Szalui László Széni szériák a iagyatBdi Fonalam társadalmi bírósága elüti A Nagyatádi Fonalgyárban nem­rég észrevették, hogy a konyha két dolgozója tojást, lisztet csempész ki áas üzemből. A vizsgálat során k'.dsrfilt, hogy a két szarka rend­szeresen dézsmálta a gyár munká­sainak étkezéséhez biztosított nyersanyagot. Az üzem vezetői fegyelmi eljá­rást indítottak a vétkesek ellen. Ügyüket átadták a társadalmi bí­róságnak* A társadalmi bíróság a gyár dolgozódnak nagy érdeklődése mellett lefolytatott tárgyaláson igazságos döntést hozott. Ü«rv ha­tározót*, hogy a vállalat vezetősé­ge a konyha e két do’pólóját bo­csássa el, a konyha vezetőjét pedig helyezze alacsonyabb munkakörbe. A vállalat vezetői a társadalmi bíróság határozatát elfogadták. Naponta 90—iog kapcsolást végez Tavaszi Józsefné. Homokszent- györgyön 11 éve, a postán 21 éve dolgozik a postamesternő. Zákány* István homokszentgyörgyi kézbesítő naponta több mint kétszáz napilapot visz a házakhoz. Hóban-fagyban is pontosam leadja az újságokat. Húsz éve járja a falut. TSfyugiit- eurcpaf uhui sen hívtak meg bennünket ha­jójukra. Csikóska laposok a nézőtéren A magyar zászló mert ugye mé^scsak furcsa, hogy a plakátok, prospektus ok önálló magyar estet hirdetnék, Estefelé érkeztünk Brest és sehol se leng még egy pici- nyugat-franciaorezági városba, magyar zászló sem. első szereplésünk színhelyére. Az utcáikat, tereket a fesztivá­lon reszt vevő nemzetek lobo­gói díszítették. A mi zászlón­kat azonban hiába kerestük, mennyien munkás- és értelmi-1 Egy kissé füstölögtünk emiatt, közölték »Jenkik, takarodjatok haza!« aláírású képeket külön­böző tüntetésekről. Franciaor­szágban valamit módosult a »Bosszúi« forraltunk. Olyan szöveg: »Németek, takarodja- hangulätot csinálursk ma este, («le haza!« Egy jól jövedelmező mellékfogfalkezás (Tudósítónktól.) Hazánkban 1680 körül hono­sodott meg a selyemhernyó-te­nyésztés. 1840-<ben Széchenyi, Kossuth és Bezerédy igyeke­zett a tenyésztést föllendíte­ni, s 1905-ben Olaszország és Franciaország után Magyaror­szág foglalta el a 3. helvet Európában a selyemgubó-ter­melésben. Ma viszont Bulgá­ria évi selyemgubó-termelése is tízszer nagyobb a mienk­nél. Termelésünk nem fedezi a szükségleteket, behozatalra szorulunk. A sei yemgűhí-termelés nem főfoglalkozást jelentő munka, hanem —a tavaszi időszakiben jól jövedelmező mellékfog­lalkozás. Az általában május elején kezdődő selyemhernyó­tenyésztés 30—32 nap alatt be is feleződik, s csupán az utol­só időszak 8—10 napja ad na­gyobb elfoglaltságot A kis fcoRayökatj a tenyésztópafnio» sokat, a tenyésztési utasításo­kat a tenyésztők díjmentesen-/ megkapják. A tápláláshoz szükséges eperfalevél szabadon szedhető. T ermelős zövetkezeteink leg­többje még távol tartja ma­gát a gubótermeléstől, mert szerintük ez az elfoglaltság az egyéb tennivalók rovására mew. Pedig korántsem nehéz ez a munka. Bgy-egy ember könnyen megtermelhet 40—50 kg selyemgubót, és ez 1800— 2000 fariint jövedelmet, bizto­sít Még csak a tél vége felé tartunk, az eperfák rügyíaka- dása meglehetősen messze van. Jó lenne azonban, ha a szö­vetkezetek — az idősebbek foglalkoztatása végett is — már most megfontolnák rész­vételüket a sélyemgubó-tenme- lésbem. Az ímsz_ek várják a tsz-ek és a tsz-tagok érdeklő­amilyet Brest még nem látott. Mindenki lázasan készült a föllépésre. Mekkora volt a csalódás, amikor eleredt az eső. Oda a szabadtéri előadás, a tizenötezer néző, az ünnepi ki­világítás, a tűzijáték. A magyar est mégis sikerült. Vendéglátóink szinte elbűvölő De Gaulle kormánya úgy ha­tározott, hogy francia lak tá­ti tunk humoros epizódokban is bővelkedett. Hadd idézzek kettőt Föórás műsorra készültünk a szabadtéri színpadon. Ko­reográfusunk megtartotta az utolsó eligazítást. Egyszer csak feltűnik a fesztivál főren­dezője: lélekszakadva rohant hozzánk, s kétségbeesetten ma­gyarázta, hogy a nézőtéren két nemzeti viseletben öltözött nyakat és gyakorlótereket au magyar ül. Attól tart, hogy át nyugatnémet csapatoknak. Ez nagy vihart kavart. Az egy­szerű emberek nagyon jól em­lékeznek arra, hogy milyen gyorsasággal a sportcsarnokot gaztetteket követtek él a né- rendezték be. A tűzijátékot, az , , ... ünnepi kivilágítást pótolta a metek a második vilagháboru- majd négyezer ember dübörgő ban hazájuk földjén. S mo6t tapsa. A közönség csaJmem va- hiába próbálják meggyőzni lamennyi számot megújráztat- őket arról, hogy a nyugatné- ta, mégpedig magyarul Ugyan. is koreográfusunk az első szám után hangosan szólt fel a szín­padra, hogy vissza. A közön­ség később kórusban fújta: »Vissza! Vissza!« Másnap reggel a város főte­rén, a hősi emlékmű mellé ál­lított oszlopon ott lengett a mi nemzeti lobogónk is a fran­cia mellett. Boldogok voltunk, s még azt is elfelejtettük, hogy a tegna­pi nagy fellépést elmosta az met katona barát. Hogy nem fogadják őket barátként, az bi­zonyos. A nép felháborodásá­nak csillapítására — ki tudja, kinek a parancsára — az újsá­gok kénytelenek voltak közöl­ni, hogy a baráti német csapa­botrányt okoznak. Hiába ma­gyaráztuk, hogy nincs szükség semmilyen intézkedésre, műso­runkat semmi nem zavarhatja meg, nem nyugodott meg. Gyöngyöző homlokkal ült le mellénk. Idegességében a pros­pektust tépkedte. Az első szám után felcsattant a taps. S ek­kor a két magyar felugrott he­lyéről. A főrendező elfehére- dett, s szinte összeroskadt a helyén. Ki tudja, mi játszód­hatott le a fejében. A két fia­tal vidáman, derűsen ropta a színpadon a pásztorbotolót. Amúgy isten igazából. A hor­tobágyi bő gatyás, csikóskala­pos fiataloknak ismételniük Takarodjatok haza Néhány évvel ezelőtt újság­jiaísSEö folyóirataink tok elhagyták Franciaországot, kellett a botolót. Amikor újra A valóságban azonban nem így felcsattant a taps, a főrendező van — nem mi mondjuk, ha- felpattant helyéről, és önfeled­nem a franciák —, mert bár- ten tapsolt a táncosoknak. A hogy is bújtatják őket, csak ta- fiatalok a koreográfus utasítá- láükoznak velük az emberek, sára kerültek a nézőtérre, hiszen a németek nem látha- mivel a főrendező erről nem tatlanok. tudott, nem kívánatos magya­Azofc a nyugatnémet tenge- roknak ^oltn őket. részek sem voltak láthatatlan Swrilár György ad*, áss* Baasfcbess saeméá#»* i f Víkendbörtön Vermeylen belga igazság­ügy-miniszter hét végér> le­tölthető börtönbüntetést akar bevezetni. Akit egy hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélnek, az új rendelkezés alapján büntetését részletek­ben mindig a hét végén tölt­hetné le. Az elítéltnek szom­bat délután 4 órakor kellene jelentkeznie, és hétfőn reg­gel hat órakor ismét elhagy­hatná celláját. A három hó­napnál rövidebb, de egy hó­napnál nagyobb börtönbün­tetésre ítéltek napközben rendesen végeznék munkáju­kat, az éjszakát azonban a börtöncellában töltenék. Az igazságügy-miniszter szerint az új rendelkezésnek sok előnye lenne: nem érin­tené az űzetnek munkame­netét, nem okozna anyagi kárt a büntetett családjának. Tragédia pingvinországban A sarkvidék, nyugati part­jai előtt elterülő szigeteken a pingvinhölgyek egyre gyak­rabban árulnak petrezsely­met. A pingvinurak, akik azelőtt a figyelmesség és gyengédség mintaképei vol­tak, most kedvetlenek, s így a pingvinutánpótlás nagy ve­szélybe került. Nemrég ki­derítették, hogy mi az oka ennek a valóságos »természe­ti katasztrófánaka part­menti vizeken óriási olajfol­tok úsznak, s kellemetlen szaggal itatják át as úszó pingvinhölgyek tollazatát. Venezuelai krónika Az utóbbi három évben — írja a venezuelai sajtó— a venezuelai nép 650 napig volt megfosztva összes alkotmá­nyos jogaitól. Ez idő- alatt 800 hazafit meggyilkoltak, 2800-at megsebesítettek és 19 000-et letartóztattak, nyolc napilapot pedig betiltottak. Huszonöt év törökülésben Tóth Andrásáé, a Szegeddel szomszédos Tápé község legidő­sebb gyékényszövő asszonya érdekes dolgot mondhat el ma­gáról: teljes 25 esztendőt török­ülésben töltött. Bizonyos fajta gyékényszőny egeket és takar ő- fca& ugyanis különös pózban a lábakat maguk alá húzva — a földön törökülésben készítenek. Tóth Andrásáé — aki. kislány kora óta folytatja az ősi mes­terséget — naponta nyolc-ki- lene órát, tehát 78 évéből leg­alább egy negyed századot tö­rökülésben dolgozott. A furcsa testhelyzetet annyira megszok­ta, hogy egyáltalán nem tartja fárasztónak még most sem. Ki­zárólag o’van cikkek kerültek ki keze alól, amelyeket »török módra-« szőtt. Ezeket a gyé- kényaikaSmaíosságokat sajátsá­gos módon nevezték el. Ilyen volt egykor a »nagy rossz-« és a »kis rossz«, amelyek csak méretben különböztek egymás­tól. Való'áb&n c~oni*erová£ra hiiználták őket, s különös ne­vüket azért kanták, mert elké­szítésük sok baiial járt, de na­gyon kevés nénzt kantok értük. Ezek már kimentek a divatból. MAg mirdiT szövik ;»z úgyne­vezett bolondost. Az óriási mé- T*«tű gv?k~nytakarót nzé’-t hív­iák így, mfti a kis tápéi szo­bákban c«5ak n-x'v ü"»?ye*-ba.í- j-'l tvd**K ««szeá’lí^nV s sz’nte mindenkinek ki ke1! mennie a szobából, mire elkészül. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin a. 14. Telefon 15-10, I5-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nein adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helví postahivataloknál és postáskézbesftökné!. Előfizetési díj egy hónapra IS Index: 25067. Késxíilt a, bomogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, SLi&o&váaü «L &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom