Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-20 / 66. szám

Szerda, 1963. március 30. 3 SOMOGYI VÉPLA!» Irodalmi színpad alakult a siófoki gimnáziumban Több mint ötszáz tanuló né­pesíti be naponta a siófoki Perczel Mór Gimnázium épü­letét. A diákok a tanítási idő leteltével élénk sport- és kul­turális tevékenységet folytat­nak a szakosztályokban, a szakkörökben és a művészeti csoportokban. Az iskola fotoszakköre mér több éve figyelemreméltó munkát végez. Tavaly június­ban az Idegenforgalmi Hiva­tallal közösen országos fotó­kiállítást rendeztek. A kiállí­tásra az ország különböző ré­szeiből sok pályázatot küldtek be. Jelenleg háromfordulós há­ziversenyt bonyolítanak le. Az idén is megrendezik a nyári balatoni fotókiállítást. Évente két alkalommal tartanaik ter­mészettudományos, irodalmi és művészettörténeti szellemi ve­télkedőt A KISZ-szervezet rendezésében irodalmi verse­nyek zajlanak le. Ezeken a versmondást és a helyes kiej­tést értékelik. Az iskolai KISZ-alapszervezetek évente átlag háromszor tartanak vi­dám műsorral egybekötött klubdélutánt. Az irodalmi szakkör foglalkozásain a mű­vek eszmei és esztétikai kérdé­seit vitatják meg. Legutóbb a modern drámáról és a modem filmről esett szó. A tanév elején alakult meg tizennyolc taggal a gimnázium irodalmi színpada, most ké­szülnek föl első fellépésükre. »A kétarcú Németország« cí­mű műsoruk a háború és a bé­ke gondolatát veti össze a né­met irodalom hallhatatlan al­kotásainak tükrében. Ezzel vesznek részt a Helikon-ün­nepségeiken is. Műsoruk helyi bemutatóját március 23-án rendezik meg Siófokon. A TIT megyei szervezetének előadógárdája folytatja múlt évben megkezdett előadássoro­zatát a cigánylakta települé­sein. Amint a belvíz és árvíz okozta nehézségek megszűn­nek, a marcali járásba indul a művelődési autó. »-Cigányok a művészetben« címmel Böhö- nyén Együd Árpád, "A család és az iskola kapcsolata a ne­velésben« címmel Szenyéren Csintos Leventévé, »A cigá­nyok története« címmel Sávo­lyon Kluiber László, »Jogok és kötelességek« címmel Somogy­Sárkány Sán­dor TXT szakosztályi tagok tar­tanak előadást a falu cigány- lakossága részére. Tavaly novemberben és de­cemberben tizenkilenc hason­ló témájú előadás hangzott el. Ezeknek mintegy nyolcszáz hallgatójuk volt. A tavasszal 36 előadást tartanak a mar­cali, a fonyódi és a barcsi já­rás cigány lakta, településein. Az előadások témakörét föld­rajzi és irodalmi tárgyú isme­retterjesztő előadásokkal és filmekkel bővítik. Előadások cigánylakta településeken Sámsonban dr. Megtartotta küldöttgyűlését a tabi földművesszövetkezet ('Tudósítónktól.) Vasárnap tartotta meg mér- tegjóváhagvó küldöttgyűlését a Tab és Vidéke Körzeti Föld- művess »'»vetkezet. A gyűlés részvevői megelégedéssel vet­ték tudomásuk hogy az fensz tavaly lényegesen jobb ered­ményeket ént el, mint a koráb­bi években. 1962-ben az előző évi nem egészen 35 millió fo­rinttal szemben 45 754 000 fo­mmtos kiskereskedelmi. 6 083 000 forintos vendéglátó­ipari forgalmat bonyolított le, es 3 880 000 forint értékű me­zőgazdasági terméket vásárolt fel a lakosságtól. Az fmsz ipa­ri üzemégai X 446 000 forintot forgalmaztak. A taglétszám egy év alatt 186-tál. a részjegyalap 16 200 forinttal, a saját forgóeszközök értéke pedig csaknem egymil­lió forinttal növekedett Az fmsz tiszta nyeresége 1089 000 forint Szamarkand leggazdagabb családja Üzbegisztánban van egy köz­mondás: -Az a gazdag, akinek sok gyermeke van.- Eszerint Szamarkandban. Üzbegisztán második legnagyobb ipari vá­rosában a 74 éves Irgas Hami- dovot kell a leggazdagabb em­bernek tartam, mert 72 tagú családja van. Maga Hamidov, aki munkás volt, de már nyug­díjas, ügy véli. hogy családja azért a leggazdagabb a város­ban, mert 24 főiskolai képzett­ségű tagja van: öt orvos, öt pedagógus, négy állatorvos, öt közgazdász és mérnök, három jogász és két agconömus. A Hamidov házaspárnak mind a tíz gyermeke főiskolát végzett, s a csalód »értelmiségi« eso-, portjához ma mar az idősebb unokák is hozzátartoznak. férfi szemébe, és csak lassan engedte le szempilláit. Az sem kerülte ed figyelmét, hogy Gowlen vöröses arca kissé el­sápad, nyaka viszont élénkpi­rossá válik. Ligyija lelke kis­sé megkönnyebbült, de nem akarta teljesen érvényesíteni női varázsát. Az esze, csakis az esze segíthette ebben a küzde­lemben. — Időnként úgy rémlik ne­kem — mondta cigarettája kék füstjébe burkolózva —, hogy mindez csak látszat, valójában száz meg száz szem vizsgál fi­gyelmesen. Egyetlen országban sem volt olyan nehéz a mun­kám, mint itt. Sehol sem men­tem keresztül ilyen idegfe­szültségen. S ehhez még hozzá kell számítanom a kudarc ke­serűségét. — Ligyija arca ha­ragosan eltorzult , szemével a lefüggönyözött ablak felé in­tett. — Barátságos ország!... Egyáltalán nem az!... Csakis otthon erezhetem magamat nyugodtan... — Ügy keli-e értelmeznem szavait — kérdezte Gowlen a lány arcát fürkészve —, hogy mielőbb el akar utazni innen? Legkésőbb öt napon belül ha­zajuttathatjuk, ha... — Természetesen az ön aka­ratától függ, hogy hazaküld-e! — felelte Ligyija alázatosan. — Bárhogy dönt is, én enge­delmeskedem, mister Gowlen. De... — egy pillanatig inga­dozott — nem látnám ezt cél- saerünek. Huzamosabb ideje élek itt, alaposan tanulmá­nyoztam az itteni emberek éle­tét, szokásait... Én sokkal na­gyobb hasznot hajthatok, mint bárfai más, új ember. Nem is tudnék csak úgy egyszerűen hazautazni. Szeretném kiköszö­rülni a csorbát, és ön ... önnek ebben segítenie kell nekem. — Hogyan bukott le? — kér­dezte minden teketória nélkül, csaknem durván Gowlen. Hangja érdes volt. Ligyija résen volt. Megőriz­te külső nyugalmát, gondosan mérlegelte a feleletet, amelytől oly sok minden függött. Nem tartotta ugyanis kizártnak azt a lehetőséget, hogy kivesznek belőle mindent, és a legjobb esetben hazaküldik Hiszen a »Vörös« éppen ezért vállalja a kockázatot, hogy megtudja, mi­re jutott vele a szovjet felderí­tés. De ha úgy vélte, hogy ő nem hajlandó erre az útra, na­gyon elszámította magát. Ez az aljas fickó azt hitte, hogy túl­járhat az eszén. S még csak nem is gyanítja, milyen ütő­kártyát adott a kezébe. Ligyi- ját elöntötte a méreg. Ajkát gonosz mosoly torzította el, szeme szikrázott. Gowlen a maga módján értelmezte a fintort, és elégedett volt. Li­gyija mindent elkövetett, ne­hogy kiábrándítsa a főnököt. S nemhiába gondolta át az el>. .- te álló beszélgetés minden sza­vát. Szerencséjére hallgatag sofőr vitte Kijevig, egyszer sem szólalt meg. A zajos vona­ton aligha tudta volna ezekre ,/Jp Denen élt bennük a dic'sn p^r&Letá^diktcLÜu'íL emléke“ MÁRCIUS 21. KÖSZÖNTÉSE 1 9 3 3-BAN A levert Tanácsköztársaság dicső emléke immár 14 éve élt a somogyi proletárok szívében. Kegyelettel emlékeztek addig is a proletárforradalomról, ám az 1933. március 21-ére virra­dó reggelen nem várt meglepe­tés érte a kaposvári munkáso­kat. A Pázmány és Damjanich utcában, a Simon-telepen, a Malom közben, a Kisgáti-dűlő- íöen és a Dobó István utcában a kapuk és kerítések mögött borítékokat találtak a munká­ba induló emberek. A cukor­gyári, malmi, téglaégető mun­kások felcsillanó szemmel mo­hón betűzik az egyik röplapot: »Március 21-én lesz 14 éve. hogy Magyarország dolgozói kezükbe vették sorsuk intézé­sét. A kizsákmányolóktól el­vették a hatalmat, és megve­tették a dicső emlékű Magyar Tanácsköztársaság alapjait. Munkások, 14 évvel ezelőtt tietek volt a gyár! Nem volt kizsákmányoló! Nem állt a há­tatok mögött a hajcsár, a rend­őr! Forradalmi munkástaná­csok vezetésével dolgoztatok a Tanácsköztársaságért: a mun­kásság uralmának fennmara­dásáért! Adószedő, végrehajtó, csendőr nem zaklatott benne­teket! Nem volt éhező föld­munkás, szegényparaszt. Nem vitték adóba utolsó vánkosto- kat, teheneteket, mint manap­ság! Mert tietek volt a föld, tietek volt a hatalom! Forra­dalmi munkás- és paraszthad­osztályok védelmezték a vég­sőkig a fiatal Magyar Tanács- köztársaságot a külföldi im­perialisták és Horthy véres ke­zű banditáinak rablóhadjárata ellen. Horthy-bandák dühöngő fehérterrorja ezerszámra gyil­kolta le az első Tanácsköztár­saság harcosait. Kínzás, börtön, akasztófa fenyeget minden dol­gozót, aki felemeli szavát a Horthy—Gömbös gyilkos ban­da ellen. A dolgozók szabadsá­gának utolsó roncsait is elsze­dik. hogy egy alkalmas pilla­natban újból hozzák a statá­riumot. Ne hagyjátok félreve­zetni magatokat ellenségeitek­től! A ti helyetek az osztályhar­cos munkásság sorai közt van! Az első Tanácsköztársaság mártírjainak emléke harcba hív benneteket a fasiszta ter­ror, a munkásság üldözése, gyilkolása, börtönbe vetése el­len! A Szovjetunió megvédé­séért! A második megdönthe­tetlen Tanácsköztársaságért!« Néhány röplapon a »Vörös Segély« és a »Kommunisták Magyarországi Pártja« aláírás volt olvasható. A cukorgyár­ba a munkások egymásra néz­nek, elmosolyodnak, öröm ol­a kérdésekre összpontosítani figyelmét.. s — ön jól tudja, hogy nem szeretem saját hibáimat má­sokra kenni! — szólalt meg rö­vid szünet után. — De mégis emlékeztetnem kell arra: mennyire nem akartam Da~ visszel együtt jönni. Valóban, Belgorodova határ­talan önbizalmában annak ide­jén makacsul elutasított min­den segítőtársait. Maga akart bosszút állni apjáért, s most, hogy eszébe jutott, idegesen megrázkódott. Igen, Gowlenmek vissza kel­lett emlékeznie arra, hogy a miss nem akart Davisszel utaz­ni. De ő, Gowlen, ragaszkodott a saját elgondolásaihoz, és Li­gyija kénytelen volt engedel­meskedni. — Tűd azon, hogy ön rám kényszerítotte Davist — foly­tatta Ligyija —, a farsangi maskara, amelybe öltöztetett, és amelyben átjöttem a hatá­ron, nagyon rossz szolgálatot tett. Szó szerint, ahogy mon­dom, már az első szovjet állo­máson felfedeztem, . hogy a nyomomba szegődtek. Menet közben kellett leugramom a vonatból, és megszöknöm ül­dözőim előL — Szíve gyor­sabban vert, és szeme diadal­masan felcsillant — Minden szerénytelenség nélkül mond­hatom, hogy nemcsak sikerült eltűnnöm, hanem valódi sze­mélyazonossági igazolványt is szereztem. Frau Müllernél ép­pen csak annyi időt töltöttem, vasható a szemükből. A mun­ka csak tessék-lássék megy. Mindig elromlik Valami, órá­kat reszelnek, igazítanak, és mégsem passzol semmi sem. A főnökök topognak, káromkod­nak és tehetetlenek. Az idege­sebbek felhívják a városi rendőrkapitányságot. »Sztrájk, munkabeszüntetés nincs? No, akkor adjanak hálát az úris­tennek« — és még idegesebben lecsapják a kagylót. — Nagy dolgok, borzasztó nagy dolgok történtek — pat­tog vitéz Lengyel fogalmazó úr, a városi politikai osztály vezetője. — Szerencsére azon­ban Posszert őrnagy úr már nyomon van Jutában — sóhajt fel Russay Géza rendőrtaná­csos, a városi (kapitányság ve­zetője. Hivatalos nyilatkoza­tukban kijelentették március 23-án: »„.ismeretlen tettesek a város egyes részeiben a há­zak udvaraira kommunista röpcédulákat szórtak szét, ez­zel tanúbizonyságát szolgáltat­ták annak, hogy a kommunis­ta szervezkedés Kaposvárott is a cselekvés nyílt terére lépett. A hatóságok már korábban tu­domást szereztek a folyamatba tett szervezkedésről, és a leg­szélesebb körű nyomozást in­dították meg annak felderíté­sére. Megállapították, hogy a legutóbbi időben a városba na­gyobb tömegű röpcédula ér­kezett, hogy a nyílt tevékeny­séget azok terjesztésével kezd­jék meg. A szombathelyi csendőrnyomozó alosztály fo­lyó hó 18-a óta Juta község­ben és vidékén eredményes nyomozást folytatott, ennek szálai Kaposvárra is eljutot­tak.« Csendőrbesúgós és „eredményes nyomozás" Jután Már régóta figyelték a hely­beli vezetők a fiatal Kelemen József asztalost és Bárányó borbélymestert. Különösen Ke­lemen nyílt, bátor tekintete és »«tiszteletlensége az urak iránt« nem tetszett Gréczi jegyzőnek, de főleg Hajós Gábor tisztelen­dő úrnak. Sokat próbálkozott vele, igyekezett visszatéríteni a templomba, de Kelemen sem­mi hajlandóságot sem muta­tott erre. Rádiója is van, min­dig többen hallgatják, azon­kívül egy orosz eszperantistá- val is levelez, és állandóan nemkívánatos könyveket ol­vas. Szóval gyanús! Sokáig nem tudnak róluk konkrét adatokat. Pedig Kele­men és Baranyó 1932 novem­bere óta az illegális kommu­nista párt munkása és agitáto­ra. Varga Ferenc kaposvári munkanélküli asztalossegéd hívja a párt soraiba, és látja el őket párta,nyaggal. Kelemen éjt nappallá téve dolgozik, szervez, agitál Egész kis tanu­lókör alakul ki körülöttük Megismerkednék a tudomá­nyos szocializmussal, és hall­gatják késő esténként a mosói­val rádiót. Márton János sokat gomdol- kodig a Kelemen rádiójából hallott igazságokon, és sokszor megforgatta fejében éjjelente, hogy már 43 éves, és még sem­mire sem vitte. Bezzeg, csak maradt volna a kommüin! Iga­za van Kelemennek meg Bara­nyának, hogy az uraktól meg a papoktól el kell venni a föl­det. Hajós tisztelendő urat még soha senki nem látta szántani meg aratni ebben a keserves világban. Soha nem látta senki, hogy az urak meg a papok portáján járna a vég­rehajtó, de bezzeg a szegény­ségnél mindennapos vendég, mint a koplalás. Ráadásul itt a válság; most kezdik csak meg­érteni, hogy mi az. Ezt is a szegénység nyakába sózzák az urak. Nincs munka, nincs ke­nyér, soványak a gyerekek, az asszony olyan, mint a kóró. A szegénységnek ökölbe szorul a keze, szeretne ütni, vágni az úri brancson. Igazuk van a kommunistáknak, el kell sö­pörni az úri szemetet. A hetesi csendcrjáirőr bizal­mi embere (spiclije, besúgója) egyszer jelentette, hogy Bara­nyánál papokat becsmérlő írá­sokat látott, és megfigyelte, hogy Kelemennél esténként többen szoktak összejönni. Nyilván nemzetellenes dóig»: kát beszélhetnek ott. »A hete sí őrs kötelességéhez híven jelení­tette a felfedezést a szombat- helyi nyomozó alosztályhoz, amelynek parancsnoka, Posz- szert Jakab csendőr őrnagy mindjárt Hetesre utazott, és nyomozó közegeivel megkezdte a puhatolózást.« Akkor már a hetesi őrsön voltak Kelemen és Baranyó elvtársak A csendőr- ség bemutatkozása pofonokkal kezdődött, Majd Porpáczi nyo­mozó tiszthelyettes mutatta be »szakmai tudását« négy napon át a hetesi csendőrlegénység­nek. Ököllel ütötte a gyomor­száj tájékát. A kemény, so­vány asztalos reflexszerűen felvágta az állát válaszuk Er­re hátának szuronyt szegezve falnak szorították a csendőrle­gények és ezután következett a szombathelyi nyomozó úr is­kolája. Hol gyomorba, majd állba, jobbról, balról sorozta, majd falhoz állította, és hátúi­ról ütötte, rugdosta, míg a földre nem esett. Már vér tó­csában feküdt, de tovább rug­dosta, amíg le nem csillapodott, így ment két napon keresztül. A harmadikon gombostűvel szunkálta körmük alját. De Kelemen és Baranyó mindvé­gig hallgatott. »Ekkor Posszert őrnagy em­berei Kaposvárra jöttek, és megkezdték nyomozásukat a kommunista ügyben. .. Már huszonnegyedikén több egyént előállítottak, este pedig sok helyen házkutatásokat tartot­tak. Néhány nap múlva előál­lították a kommunista összees­küvés gyanúsítottjait. Az eddig beszerzett bizonyítékok máris igazolják, hogy komoly szer­vezkedés megindításáról volt szó, armelyet azonban a hatósá­goknak még csírájában sike­rült ártalmatlanná tenni« — írja az Üj-Somogy című lap Berta József nevű mocskolódó tudósítója. J6­18 órát dolgoznak naponta a nyomozó közegek" amennyi elegendő volt ahhoz, hogy szobát találjak. Munkába léptem. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Gowlen figyelmesen hallgat­ta, és le nem vette róla hideg pillán tását. — Hol helyezkedett eí? — kérdezte. — Rajzolóként egy tervező­irodában. Példásan végeztem munkámat, és mindent elkö­vettem, hogy legjobb oldalam­ról ismerjenek meg, amit sike­resen el is értem. S végre elér­kezett a cselekvés ideje. Nem részletezem, mennyi munkába került összeköttetésbe lépnem azokkal az emberekkel, akik­nek segítségével végrehajthat­tam tervünket. ; Gowlen hallgatott, de ligyi­ja észrevette, hogy idegesen összevonja szemöldökét — El kellett csavarnom egy fiatal diák fejét, aki gyakorla-| ton volt a számmal jelzett ha-t digy árban. Csak ezután fog-| hattam hozzá az ön által meg­szabott feladat alapvető pont­jának végrehajtásához: vessem ki hálómat magára a repülő- géptervezőre ... Sztyepan- kovszkijra. — Mikor kiejtette a férfi nevét, elakadt, bár a szobában nagyon meleg vök fázósan megborzongott {Folytatjuk J — tudósít a másik helyi la­pocska, és nyilatkozik a csend­őr őrnagy: »A nyomozás szé­pen halad, hogy azonban mi­kor ér véget, azt nem lehet megmondani. Annyi bizonyos, hogy nem órákról, de hosszú napokról van szó. amelyekből bizony 16—18 órát kell átdol­goznunk.« A pribékek a legvá- logatottabb kínzásoknak vetet ték alá a gyanúsítottakat. Var­ga Ferenc asztalossegédet esz­méletlenségig verték. A szom bathelyi csendőrök Vigh Pált napokon keresztül kínozták, mégsem tudtak meg tőle sem­mit pedig ő osztotta a röplapo­kat Kaposváron. Kozma Géza joghallgatót kaposvári rend­őrök mosták fel miután szombathelyi nyomozó urak kifáradták az ütlegelésben. Ne­héz eset volt Hoff&r szobafestő­segéd is. Vétek polgármester úr nyug­talan. Lám, mennyire igaza van neki — mondják a burzsu- jok —, amikor nem enged a városban gyárat alapítani. Legalább ez az átkozott mun­kanélküliség ne volna! — fo­hászkodnak az urak. Pedig a munkanélküliség egyre nő! 1932-ben 1200 embernek nem volt munkája, és csak ötven- nek sikerült ínségmunkával hetenként felváltva valami cse­kélyke pénzt keresni. Az alis­pánnak küldött jelentésében ezeket írja a »bölcs városatya«: AZ ÉM PÉCSI ÉPÜLETANYAG- FUVAROZO VÁLLALAT rakodómunkásokat gépkocsira és vagonrakodókat pécsi munkahelyre fölvesz. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osz­tályán, Pécs, Megyeri út 50. Tanácsi igazolás szükséges. Szállás, étkezés biztosítva. (3423) »A munkanélküliek elhelyezé­se terén a magánvállalatoknál újabb eredményt elérni nem sikerült, és a munluinélküliek száma egyre nő. Március 1-ig a városnál ínségmunkára jelent­kezett 1746 egyén. Ezek közül február 28-ig Ínség munkán 289 egyént foglalkoztattak.« Nincs megfelelő ínségkony­ha! A cukorgyár is most zárat­ja be pénzhiány miatt, pedig Kladnigg nagyasszony igazán keresztény missziót töltött be. Még az Őrangyalát is betaní­totta ebéd előtt a munkanélkü­liekkel. 1932-ben »dicséretre méltó munkáit fejtett ki a somogyi csendőrség«. 5927 esetben folyt nyomozás, 6243 személyt följe­lentettek, és 348-at elfogták. Szűkölnek az urak: az illegális kommunista sejt és a »szovjet propaganda megfertőzte Ka­posvár környékét«. 1925—27 óta nem volt ilyen. Mindennek a válság az oka. Nincs szerve­zett kormánytámcgatő mun­kás- és szakszervezeti mozga­lom, mert mindenütt kommu­nistákat találunk, akik kijátsz- szák embereinket. Erélyeseb­ben kell belenyúlni a munkás- mozgalomba, úgy, mint Német­országban Hitler csinálja; ta­lán majd Gömbös miniszterel­nöknek sikerül — reményke­dik a helyi burzsoázia. Andrássy Antal (Folytatása következik.) AZ ÉM 44. SZ. ÁLLAMI építőipari vállalat (Bpest, V., Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal fölvesz buda­pesti munkahelyekre kő­műves-, ács-, állványozó­szakmunkásokat, építő­ipari könnyűgépkezelő­ket,kubikosokat, férfi és női segédmunkásokat. Szállást és napi egyszeri ét­kezést biztosítunk. Munka­ruha, vidékieknek tanács* rT1 igazolás és szakmunkások* nak szerszám szükséges. —'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom