Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-12 / 35. szám

Kedd, 196.'!. február 12. SOMOGYI msmr „Á választóheiyiségbe nem szabad botot vinni...' A HORTHY-RENDSZER UTOLSÓ VÁLASZTÁSÁRÓL Az Í939. évet gróf Csúky Ist­ván külügyminiszter berlini látogatása nyitotta meg. Irnré- dy Béla miniszterelnök utasí­tására Göringet és Ri b banirci­pót kereste föl, hogy tovább erősítse a nácik és a magyar uralkodó körök barátságát. A hivatalos nyilatkozat szerint »... a látogatás legfőbb célja az európai béke megszilárdítása«, volt. (így igen szépen hangza­na ez a mondat, ha nem tud­nánk, hogy mire készültek.) Hit, remény, szeretet — és statárium 1939 elején zászlót bontott a Magyar Élet Mozgalom. Iim- rédy Béla nem fukarkodott a hazafias jelszavakkal. »Ma­gyarok! A hit, a remény és a szeretet jegyében siessünk e zászló alá! Tehát: Talpra ma­gyar, hi a haza!« — mondta. (Közben egy intézkedés feb­ruár 7-én a »-hit, remény, sze­retet« jegyében: kihirdetik a statáriumot. Rögtönítélő bíró­ság elé állítják azokat is, akik utcai tüntetésekben vesznek 3Jészt.) A csodaszarvast ábrázolttá a mozgalom jelvénye. Erről is beszélt Imrédy. Egészen nevet­ségesen. »Amint az egykori csodaszarvas Hunort, és Ma­gyart kivezette az ingoványbái, ugyanúgy a MÉM is elvezeti a magyarolcat egy jobb, szebb és egyetértöbb magyar élet út­jára« — így használta fel a csodaszarvas regéjét politikai ■szélhámosságra. (Jobb élet? Somogy megye kisgyűlése hoz­zájárul az új kórházi ápolási költségekhez. E szerint 4 pen­gő 50 fillér az egynapi ápolási díj. A segédmunkások hefcibé- le 14.50—18 pengő.) Február 16-án lemond az Tmrédy-kormány. s gróf Teleki Pált bízza meg Horthy a mi­niszterelnöki teendőikkel. Be­mutatkozó beszédében Teleki sietve bejelenti: »Az eddigi ir&rntt fogjuk követni.« Első dolga volt a zsidótörvény par­lamenti elfogadtatása. így ma­gyarázkodott: »Ne gondolja senki sem idebent, sem kül­földön, hogy ez a törvény né­met vagy más mintára készült, vagy nyoyiás alatt keletkezett.« (Tehát eredeti magyar tör­vény — Made in Hungary.) Te­leki és külügyminisztere előbb Rómába, majd Berlinibe uta­zik. s aztán május 5-én felosz­latják a képviselőházat. »Szegények és gazdagok mindig lesznek" Május 28-ig, a választás nap­jáig nagyon rövid volt az idő. Arra azonban elég volt, hogy ígérjenek. Somogy megyének különösen sókat ígérték: »öt év alatt százhúsz község kap bekötő utat« — mondta az ak­kori főispán, dr. Barcsay Ákos. Gróf Festeti'ch Domonkos, a szigetvári kerület képviselője­löltje — az egyik legnagyobb somogyi földbirtokos — nem átallotta Óaranyban kijelente­ni: ».Minden lépésemnek egy célja volt: a paraszti érdekek képviselete.« Keresztes-Fischer Ferenc, a somogyi listavezető, az akkori belügymirüszter már világo­sabban beszélt, a kaposvári nagygyűlésen. »Szegények és gazdagok, előkelők és kevésbé előkelők mindig lesznek, és kell is hogy legyenek, mert a társadalom eveikül el nem képzelhető.« (Világos beszéd: kizsákmányoltak nélkül nincs kapitalista rend.) A kulisszák mögött már nagyban folyt az egyezkedés a németekkel, ez azonban nem zavarta a miniszter urat, hogy az »önálló« magyar politikáról így szóljon: »Mi menjünk a szomszédba tanulni? Ott tarta­nánk mi, magyarok, akik ezer esztendő óta vezetjük ezt az államot, hogy idegen eszmék, idegen példák után induljunk?« „Pénzbírsággal sújtják, aki nem megy szavazni" Május 28-ra volt kitűzve a választás, »A szavazás kötele­ző — hozta nagy betűkkel az Üj Somogy május 27-i száma. — Pénzbírsággal sütjük, aki nem megy szavazni. A pénzbír­ság összege 5—25 pengőig ter­jed.« S bár a választóhelyisé- gek körül megerősített őrségek álltak, szükségesnek tartották ■közölni: »A szavazáshoz nem szabad botot vinni.« Ennyire féltek a néptől! A kormánypárt győzelmét hozta az 1939-es választás. Új­ból ugyanazok az urak kerül­tek a parlamentbe, akik már csaknem két évtizede hűséges támaszai voltaik a Horthy- rendszerneik. Ez a partement sem tért el a hagyományoktól. Nem törődött' azzal, hogy szer­ződést szegve a magyar haderő megtámadta Jugoszláviát, s ünnepelte 1941. június 27-én Bárdossy László miniszterelnö­köt, mikor bejelentette, hogy a kormány hadat üzent a Szov­jetuniónak. Több százezer magyar vére folyt el az úri érdekekért. Százezrek halálát okozta az a magyar parlament, amelynek tagjai a választási harcban milliószor elmondták, hogy »legfőbb céljuk az európai bé­ke« megteremtése. Fonai László A Szönyi Kőolajipari Vállalat évi egymillió tonna kapacitású at- moszférikus nyersolajlepárlófc épített. Próbaüzemeltetését nemrég kezdték meg. A modem elvek alapján készült új berendezés mű­ködését egy automatikus műszerekkel fölszerelt vezénylőterem­ből irányítják. Most az egységeket járatják, és beállítják az auto­mata műszereket, hogy rövid időn belül teljes kapacitással dol­gozhassanak. A képen: Borbély Mária ezen a kis műszerfalon el­lenőrzi az egész lepárlóberendezés hőmérsékleti értékeit. (MTI- fotó — Lajos G yörgy felvétele.) ALKOTÓK KÖZT így nap a Tervező Irodában A TERVEZŐ IRODA DOL- GOZŐI már csak a második félévre vállalhatnak munkát. Az első félévben el kell készí­teniük a marcali gimnázium, a GELKA és ugyanott nyolc la­kás tervót, a tabi zsák- és ponyvaüzemnek, a barcsi ren­delőintézetnek és a csatorná­zásnak, a Malomipari és Ter- mónyforgalmi Vállalatnak, a Láfoodi Állami Gazdaság iroda­házának, á nagyatádi huszon­négy lafcáspak, Kaposváron a GELKA szerviz- és irodaházá­nak, a gépipari és közgazdasá­gi technikumnak, egy általános iskolának, ezenkívül a megye különböző községeiben felépí­tendő negyvenhárom tanterem­nek, hat istállónak, a toponári és a somogyszili törpe vízmű­nek a rajzát. A számológépet pergető fia­talember, Stéger János a Ka­posvári Felsőfokú Gépipari Technikum tervén dolgozik. A mérnök higgadt ember, bár minden oka megvolna rá, hogy kapkodjon. Hiszen a tervrajz rendkívül sürgős. Nemrég dőlt el ugyanis, hogy a megye mint­egy ötmillió forintot kap a gép­ipari technikum építésére. A pénzt még az idén föl kell használni, különben elvész. Az illetékesek tehát azzal a kérés­sel rendelték meg az iskola tervét, hogy a lehető leggyor­sabban készítsék eL A TERVEZŐ, HA AZ1 HALLJA, HOGY »SÜRGŐS«, egy kissé elkomorodik, mert idegenkedik a futószalagszerű munkától. Hiszen meg lehet így is csinálni, de akkor kony- nyen előfordulhat, hogy hiány­zik belőle az a többlet, melyet a tervezőnek »bele kell vinnie« alkotásába. Igen, mert a terve­ző alkotó is, és -az a tapasztalat, hogy a legtöbb munkát minden nagyobb tervrajzon nem a jói begyakorlott kézmozdulatok, a vonalak szövevényének meg­szerkesztése, hanem az elkép­zelés végleges kialakítása adja. Mennyi mindenre kell ügyel­ni, hogy a hét tan- és két elő­adótermes technikumban za- ‘vártaláriul tanulhasson majd a kétszázötven diák! Először úgy képzeltük — mondja a tervező, miközben a vázlatterven igazít —, hogy a legcélszerűbben földszintes épületben helyez­hetjük el a tantermeket, s ez illik leginkább a Rippl-Rónai utca képébe. De csakhamar ki­derült, hogy helyszűke miatt meg a gazdaságosság érdeké­ben az emeletes épület a meg­felelőbb. Ez a tervezőt újabb feladatok elé állítja. Nem kezdhetett hozzá a tervrajz készítéséhez Töröcsik Sándomé tervező sem azzal, hogy majd valami sémát, tí­pustervet átveszi valahonmét. Neki leéli ugyanis megcsinálnia a GELKA szerviz- és irodahá­zát Egyedi tervet kellett al­kotnia a ■ javából, melynek alapján felépülhet a vasútállo­mással szemben levő’ műkő- üzem telkére (korszerűtlen há­zakkal körülövezett udvarban.) az emeletes, modern szerviz- és irodaház. Amint elém teszi az épület homlokzatának tervét, úgy érzem, egynek tekint azok kö­zül, akik majd látva a kész épületet véleményt mondanak róla, szidják vagy dicsérik a tervezőt aszerint, hogy beleil- lik-e az épület a környezetbe, megfelel-e a célnak. Töröcsik- nének — aki bundában ül a hideg irodában — is versenyt kell futndá az idővel. Sokrétű feladatát — az üzem- és iroda­épület összeházasítását — a lehető leggyorsabban kell meg­oldania. GYORSASÁGRA VAN SZÜKSÉG a tabi zsák- és ponyvaüzem tervének elkészí­téséhez is. A községen kívül épülő, 60 munkás foglalkozta­tására alkalmas üzem megter­vezése — mely földszintes, nagy térhatású varrodákból, raktárakból, és szociális helyi­ségekből áll — szintén »nem sima ügy«, ugyanis jó néhány különleges tervezési problémát is meg kellett oldani. — El kellett hárítani többek között — mondja Kasza János — a talajvíz betörésének ve­szélyét. A terv hamarosan el­készül. Szigetvári György a Táncsics Gimnázium udvarán 11 millió forintos költséggel épülő 16 tantermes és 4 gyakoiiótermes közgazdasági technikum ter­vén dolgozik. Áprilisra el akarja készíteni, s ehhez min­den percre szüksége van. De nem csupán ezzel kell igyekez­nie, hiszen itt minden sürgős. — Szinte ömlesztve jön a feladat — mondja Szigetvár? György —, s a legtöbbször úgy, hogy »kaptunk pénzt, gyorsan csináljátok meg a tervet«. így igen megrövidül az előtanul­mány ideje, az alkotás szaka­sza. És a »sürgős«-re a terve­ző bizony egy kicsit fölszáse- szén... Es vajon a kellő előtanul­mányok lehetőségének hiányá­ban váMják-e a tervezést az iroda dolgozói? — Vállaljuk — hangzik a vé­tesz. — Itt van például a fel­sőfokú gépipari technikum. Nagyon kell a megye ipari fej­lődésének meggyorsításához ez az iskola. Mit gondol, mi, akik mindig a holnapnak dolgozunk, el tudnánk viselni, hogy a technikumot azért ne építsék föl, mert nincs hozzá terv? MILYEN JÓ — gondolom. —. hogy a fejlődés olyan erőt ad, amely irtodig nagyobb a nehézségéknél. De vajon az a tény, hogy minden gyorsan, kell, nem indítja-e őket arra, hogy a megtervezés közben felmerülő problémákat esetleg megoldatlanul hagyják? Nem nyomja-e el a sietség a terve­zőben az alkotót? Ezt akartam kérdezni, amikor a mérnök újra megszólalt — A közgazdasági technikum rajzát egyedi terv alapján ké­szítem. A hosszú bástyát le­bontják, így az iskola jól lát­szik majd a Lenin utcának ezen a részén. Szabad kezet kaptam hozzá, olyan lesz, ami­lyenné formálom. Ennek az épületnek meg kell ragadnia a szemet is. Százszor is elképzel­tem már. Kialakítok benne egy nagy rendezvényékre alkalmas aulát is. Háromemeletes lesz; Az egyik oldala csupa üveg... Szegedi Nándor A katonai pályára lépnek jéfc, hogy hozzák el a cKver­zánsok fegyvereit és felszerelé­sét. Figyelmeztesse az embere­ket, hogy minden épen, érintet­lenül maradjon. Ettől függ a nyomozás sikeres menete. Vergizov felállt. — Pontosan végrehajtom utasításait, Mihail Nyikolajevics! — Még szükségem lenne ön­né, Vaszilij Kuzmics. Ha a dá- verzánsok partraszállása csak­ugyan kapcsolatban van a számmal jelzett hadágyárral, Szevertnova-Belgorodov ügye még nagyobb jelentőségűvé vá­lik. Tizenhárom órakor —■ , az ezredes órájára tekintett —, te­hát tizenöt perc múlva, nálam lesz Szmimov százados. Ha nem nagyon fáradt, kérem, maradjon itt. — Természetesen, Mihail Nyikolajevics. Van valami új­— Vajmi kevés. Belgorod óva változtatott magatartásán, most már nem titkol semmit. A tények megegyeznek a vallo­másával Segítségével tegnap felfedeztük a titkos találkozó- helyet, amelyet különleges ese­tekre tartottak fenn. Letartóz­tattuk a lakót is, álnevén a »17-es számú ügynök«-öt. Min­dent beismert. Az volt a köte­lessége, hogy hetenként egy­ezer, a megadott időben a rá­dió mellett tartózkodjék. Gow- len rajta keresztül adott hírt, hogy hamarosan ellátogat hoz; ■flinke — De hiszen ez nagyon sok érdekes újdonság, Mihail Nyi­kolajevics! És még erre mond­ja, hogy »vajmi kevés«? — ra­gyogott fel Vergizov arca. — És mit tudtunk meg a tó mel­letti rejtekhelyről? — kérdez­te. — Ó, itt nagyon komoly ne­hézségekbe ütköztünk. A bázis pontos helyére Belgorodova- Szeverinova nem emlékszik. Egy alkalommal megpróbált odajutni Müllemével, de egy arra járó rőzseszedő ember megriasztotta őket. Ez már va­lahol a rejtekhely közelében történt, a tó környékén, Bel- gorodova csak erre a helyire emlékszik. Sajnálatos módon az egyetlen embert, Damyilov- nát, illetve Frau Müllert, aki pontosain tudta a bázis helyét, szélütés érte. Csengett a telefon. — Halló, itt Resetov! Hely®, közölje vele, hogy várom Szmimov századossal együtt. Alig egy perc múlva megér­kezett Szmimov százados és Kosztricskin hadnagy. A szá­zados jelentést tett a nyomo­zás menetéről — Minden az erdei rejtekhe­lyen múlik! •— fejezte be je­lentését Szmimov százados. — És m^a javaslata, Szmir- nov elvtárs? — kérdezte Re­setov. — Az a véleményem, ezre­des eivtára, hogy Belgorodowát helyszíni szemlére kéne vinni. Ott talán majd tájékozódik, és megtalálja a bázist. Kérem, azt is vegye figyelembe, hogy Belgorodova-Szeverinova sze­rint a rejtekhely nagy teljesít­ményű adó-vevő készülékkel van felszerelve. — A helyszíni szemle tervé­nek kidolgozását és végrehaj­tását önre bízwm, Vaszilij Kuz­mics — fordult Resetov az őr­nagyhoz. — Gondolja át jól a tervet, és mutassa be nekem. — Parancsára! — felelte Vergizov. — A műveletet végre keH hajtani, amilyen gyorsan csak lehet. Az elmúlt éjszaka ese­ményei miatt nem készülhe­tünk hosszasan a feladatra. Van még valami közölnivalója, Szmimov elvtáirs? — Már jelentettem, ezred® elvtárs, hogy Betgorodova is­mételten leéri, fogadja kihall­gatáson. Váram rendelkezését — Hely®. Az időpontról ké­sőbb értesítem, amikor ponto­san meghatároztam a többi tennivalót. — Parancsára, ezredes elv­társi Megengedi, hogy távoz­zam? Szmimov század® tisztelgett, és elhagyta a szobát. — És önnek, hadnagy, van valami jelen tervi val ó;i a ? — for­dult Resetov Kosztricskinhoz. — Igen, Belgorodownl kap­csolatban. Amikor beléptünk a Táncsics Mihály Gimnázium könyvtár­szobájába, már vártak bennün­ket. Azok a negyedik® fiúk gyűltek itt össze, akik úgy dön­töttek, hogy a katonai pályára lépnek. Dévai György száza­dos és Németh Gábor, az Egye­sített Tjszti Iskola növendéke is itt van, hogy ismertesse a felvételi követelményeket, s azt, hogy ki, hogyan és milyen szakra jelentkezhet. Tíz fiú szeme szegeződött Dévai elv-társra, amint el­mondta, hogy minden 21 éves­nél nem idősebb, középiskolát végzett, erkölcsi-politikai szempontból megbízható, egész­ség® és nőtlen ifjú jelentkez­het az Egy®ített Tiszti Iskolá­ra és a Kilián György Repülő Tiszti Iskolára. A fölvettek egy ....... ............ évig csapatnál telj®ítenek í szolgálatot A tiszti iskolások — A, az ön gyámoltja! — s tanulmányi ideje három év. Az mosolygott az ezredes. ^*ÍEgy®ííett Tiszti Iskola nővén­‘ . . * dákéi a katonai ismeretek el­la-tfgyelore nem az ^Jsajátítása mellett egyszakos ta- Resetov felemelte a telefon-fnári oklevelet, illetve felsőfokú kagylót, és az egészségügyi ősz- | szaktechnikusi oklevelet szc- íályt kérte. | nézhetnék. — Itt Resetov ezred®. Ké-J És záporoztak a kérdések, rém a telefonhoz Gyacskov ez- X csima Attila arról éi*leklődött. redest!... Gyacskov elvtárs? Üdvözlöm... Ön kezeli a Bel- gorodov nevű beteget? ... Hogy érzi magát? Igen! Igen! Hal­lom önt... Valóban? — húzta fel csodálkozva a szemöldökét. — S mi a véleménye? ... Kon­zíliumra lenne szükség? Kit melyik fegyvernemhez milyen kép®ítés kapcsolódik'. Szűcs János arra volt káván®i, hogy milyen művelődési lehetőségek vannak a néphadseregben. A katonaéletről, a továbbtanulás­ról is tettek föl kérdéseket. A kiképzéshez és a főiskolai javasol? ... És Kazinszk j pro- |tanulmányokhoz szükség® kívül még kit? ... | tan szereket, könyveket, segéd- vöm, köszönöm! — I eszközöket az iskolai fesszoron Rendben Kosztricskámlhoz fordult: — Belgjorodov állapota, látszik, nagyon komoly! úgy 1 parancs­_ nokság biztosítja, s a telj® el- ♦ látáson kívül zsebpénzt, a tan- |év végén pedig szabadságot Ké-1 kapnak a növendékek. Gondos- rém, hívja fel telefonon a »kodnak a kulturális és sport­trösztöt, ahol dolgozik; továb- j igények kielégítéséről is. Ha mi is féltünk eleinte. Hiszen nekünk is sokat mondták, hogy lesz majd nemulass, okinak ok nélkül hátraarc, indulj, feküdj, föl, vigyázz, pihenj. Ettől nem kell félnetek, fiúk! Ez asz. úgynevezett vakfegyelem nem ami hadseregünket, nem a mi szellemünket jellemzi. Nálunk nem vakfegyelem, hanem vas­fegyelem uralkodik. Erre ne­velnek tanáraink, s mi is erre neveljük majd a jövő generá­ciót. A mi hadseregünk neve­lési eszköze a higgadt, tárgyi­lagos meggyőzés...« Matuszka József gimntiziui» tanár, tartalékos tiszt arról szólt, hogy akadnak olyan szü­lők, akik féltik fiaikat a kato­nai pályától Elmondotta, hogy aggodalmuk alaptalan: gyer­mekeik fejlődése, jövője — ha valóban élethivatásuknak te­kintik ezt a pályát — biztosít­va vám. »Nincs szebb hivatás, mint a hazához hű embereket nevelni, tanítani« — hangoztat­ta. A felvételi vizsgáról is- sasa ®ett. Matematikából, fiziká­ból és kémiából általános, át­fogó kérdésekről dolgozatot írnak majd a jelentkezők; Előtte pedig szigorú egészség­ügyi és képességvizsgálatoM mennek keresztül. A felvételi vizsgákat április 9-e és 28-a között tartják az Egy®ített T!szti Iskolán. Most már a fiúkon a so», hogy megmutassák: a haza vé­delmét válóban hivatásuknak tekintik, s becsülettel tanul­nak, dolgoznak érte. Benkö Indít bítsa kérésemet, hogy egyelőre ne izgassák őt táviratokkal. Közölje, .hogy Belgorodov sú­ly® beteg. Arról is gond®- kodjék, hogy semmiben se szenvedjen hiányt Resetov ezred® másnap sze- mély®an beszélt Belgorodova- SzeverinávaL (FoiytatjuteJi kedvük van, részt vehetnek az énekkar, a zenekar, egyéb kul- túrcsoportofc munkájában, s bokszolhatnak, birkózhatnak, atletizálhatnak, csel gáncs óz­hatnak, futballozhatnak is. Németh Gábor, az Egyesített Tiszti Iskola növendéke él­ményeiről, tapasztalatairól Lé- szélt. Kaposvárról vonult be, |s nemsokára megkapja mate- | matikatanári képesítését. »A Egy év alatt ezer agyműtét A prágai központi liadseiegkóF- liáz idegsebészeti klinikájának or­vosai 1962-ben 1000 nagyagy- és gerincagyműtétet végeztek. Az or­vosok számára az új agyműtétek­nél igen nagy segítséget jelent a különleges, új típusú hazai gyárt­mányú műszer, amelynek segítsé­gével pontosan megállapítható az agysérülés helye és előkészíthető a sebészeti beavatkozás. Ezernél több agyműtétet 1962-ben csupán a Szovj etunióban, Svédországban és • fegyelemtől, a fegyeimezéstól (Svájcban hajtottak vési®.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom