Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-26 / 47. szám
Somogyi Néplap A2 MSZMP MÉGVEI BIZOTTSÁGA &S A MEGYEI TANÁCS LAPJ A alklpek A VÁLASZTÁSRÓL SOVÁNY ARCÚ, VIDÁM ÖREGEMBER, a haja már Bzínezüst. Ott áll a szenyéri saavazatszedő bizottság előtt, és türelmetlen egy kicsit — Ugye, most én jövök, elv- tórsak? Az elnök máris adjaalapo— Igen, Benczik úr, most ön. •e került a sor. Az öregember testvérek köpött is túl van a hetvenen, az elnök talán a harmadik X-nél tart. Tréfálnak talán? Felvilágosítanak: Benczik Józsi bácsi mándenikit elvtársnak szólít, azt viszont elvárja, hogy őt árazzák. Különben rettenetesen megharagszik. Túl van a szavazáson, és már kifelé igyekszik. Egy ünneplőbe öltözött nénike megszólítja. — Józsi, hát kire? Legényesen kihúzza magát. — Független egyéni paraszt vagyok, arra adom a voksomat, akire akarom. Az elvtársakra adtam... * * • ELLESETT BESZÉLGETÉS. A marcali 1-es körzet jól fűtött szavazóhelyiségében hallottuk. — Na, Szép Pista, most ki. buktattak... — Én kértem, pajtás, eljárt tat idő, megöregedtem. — Hát az el... Most már tód fér a pihenés. — De nézd majd meg az utó. dómat, olyan asszony, mint <\ tűz. Jobban bízom benne, mint saját magamban.. * íme, így fest a mai korteskedés, • • • ÜGY HOZZÁ A ZENEKAR Balatonlellén, hogy öröm hallgatni. A SZOT-üdülőből egyszerre jöttek szavazni száz- hatvanan. Pihenő, üdülő emberek, csinos fiatalok és jói öltözött öregek. És nászutasofc, olyanok, akik most szavaznak először. Nászutas házaspárt keresek. Meddő kísérlet Egy deres hajú komlói bányász kisegít. — Fiatalt úgyse talál, elégedjen meg az öregeikkel Mi ötven évig kerestük egymást, megírhatja, hogy boldogok vagyunk. * * • A gyorsaság titkát kutatom Pogányszentpéteren. Hogyan lettek elsők a járásban, mert büszkék erre. — Itt biztosan nagyszerű volt a szervezés. Az elnök tagadóan rázza a fejét. — Hát akkor mi a titok? — Égyszerű az, kérem, nálunk korán kelők az emberek. * * • MEGILLETÖDÖTTEN lép be a csurgói 4-es számú szavazóhelyiségbe Haimai Árpád MÁV pályafenntartási technikus. Most szavaz először. A szavazatszedő bizottság titkára azonnal elébe siet, és már-már üdvözli a betanult, sokszor elmondott szavakkal Azonban elcsuklik a hangja, átöleli a fiút és megcsókolja. Hiába, így van rendjén. Anya a fiái csak így üdvözölheti... • « • — HAT ÉN AZT KERNEM, hogy mutassák meg annak a fényképét, akire szavazni fogok — mondja Szabó József nyugdíjas az egyik kaposvári szavazóhelyiségben. Gyors keresgélés után előkerül egy kis füzet, benne a fénykép. Szabó bácsi lapozgatja, nézegeti, aztán elégedetten bólint. Elkéri szavazólapokat, bemegy a fülkébe, aztán bedobja borítékját az urnába. — így már rendben van — mondja, és kísérőjére támaszkodva elhagyja a helyiséget. • « • — ADJA CSAK IDE, GIZI NÉNI, azt a kis cédulát, amelyen rajta van a száma. Az idős asszony keresgélni kezdi, és hol kereshetné jobb helyen, mint az imakönyvben. Kihullik egy-két szentikép a könyvből de szerencsére ott van közte az igazoló cédula is. Gizi néni leszavaz, aztán elindul a templomba. . * * A SZAVAZÖHELYISÉG AJTAJÁT fél nyolckor már nem lehet betenni, annyian állnak sorban az urna előtt Somban. Amikor belép egy hatvan év körüli kucsmás ember, az egyik választópolgár egy kicsit meglepődik: — Mi az, Szabó Józsi bácsi az elsők között jött el? Szabó József a termelőszövetkezet nemrég újjáválasztott vezetőségének egyik tagja. Erélyes ember. Minden erejével arra törekszik, hogy a gyenge szövetkezetei mielőbb talpra állítsák. Derék ember — gondoljuk róla. De hát miért meglepő, hogy az elsők között jött? — kérdezzük egyik falubelijétől. — Azért, mert máskor nem szokott. Szívesebben volt mindig utolsó. Ha az ember külön meg nem kérdezi, erről már senki sem beszél a faluban. Ha valakiben netán mégis felvillan Szabó József régi magatartása, az in. kább csak azért van, mert így kétszeresen is jólesik látni, hogy ez a markáns arcú öreg paraszt most határozottan mond igent a szavazóhelyiségben is arra, amiért napról napra küzd. OTTHON paliról jött a Vasipari Vállalathoz. Papírt hozott A arról, hogy nem tsz-tag. Fölvették rakodónak. Vasat cipelt, teherautó i tetején utazott száz és száz kilométereket. Hideg koszton élt. A keze megdermedt a vason. Este albérleti szoba várta. Családjához hetenként csak egyszer tudott hazamenni... ... Egyszer aztán nem jött be dolgozni. Nem tudták, mi történt vele. Keresetével meg volt elégedve. Amiatt sem panaszkodhatott, hogy nem bánnak jól véle. Segítenek neki, amiben csak tudtak, s megígértél^ hogy tanulhat szakmát. Nagy sokára mégis megjött. Közölte a vállalat vezetőivel, hogy a félesége lába elfagyott. Szeretné — mondta —, ha emiatt megszakíthatná munkaviszonyát Aztán majd három-négy hónap múlva / vissza jönne dolgozni. Megegyeztek. Megkapta munkakönyvét, és hazament. Beszéltem a rakodókkal. Ök is így ismerik a körülményeket, s úgy tudják, hogy társuk három-négy hónap múlva visszajön, hogy a lemezcsattogástól siketítöen hangos műhelyből hordja a vasat a teherautókra. Nem árultam el, hogy Ismerem ezt a nyugtalan embert, aki minden követ megmozgatott, hogy elkerüljön hazulról. Inkább dolgozik valami üzemiben, mint a szövetkezetben, a falubeliekkel. Már a nagyüzemi gazdálkodás meg- , szervezésekor is úgy gondolkodott, hogy csak az após legyen szövetkezeti tag, mert akkor ő bármikor megkapja a papírt^ hogy elhelyezkedhet városban. Pedig különösebb akadálya nem lett volna annak, hogy otthon dolgozzon. Még azt sem mondhatta, hogy nem tud keresni. A szövetkezet szépen fejlődött, legutóbb jócskán osztott. És mégis otthagyta. Amit négy évvel ezelőtt elhatározott, azon most sem alkart változtatni. Amikor bejött dolgozni, figyeltem, hogyan illeszkedik bele távol családiártól a városi környezetibe. A rakodók szerint — bár igyékeziett — egy kicsit nehézkesen ment neki a munka. — Lehet, hogy már jól beletanult volna eddig, ha el nem fagy az asszony lába. De hát maid csak meggyógyul — mondták a rakodók —, és újra megjelenik az üzemiben a vidéki szaki. Nem mondtam — pedig ekkor már tudtam —, hogy az a vidéki szaki nem jön többé. Akkor sem, ha a felesége lába megjavul. Nagyon jól érzi magát családja körében otthon. Keresi a kapcsolatot a falusiakkal, a szövetkezettel, készítgeti a földművelő szerszámokat, és várja a tavaszt. (Szegedi) Növekedett a biztosítottak száma a nagyatádi járásban Az Állana Biztosító nagyatádi járási fiókjánál tavaly mintegy hót és fél ezerre emelkedett a biztosítottak száma. Legnépszerűbb az önsegélyező biztosítás, amelyet termelőszövetkezeti, földművesszövetkezeti és kisipari termelőszövetkezeti tagok köthetnek. Számuk tavaly 1560-nói 2115-re emelkedett Ez évben is már sokan fordultak meg az Állami Biztosító nagyatádi járási fiókjában. Másfél hónap alatt ötven en kötöttek háztáji, hatvanan általános, ötvenen épület- és általános háztartási biztosítást. Elkezdeni még most sem késő Néhány héttel ezelőtt, amikor Szabadiban jártam, panaszkodott az egyik fíatalasz- szony, hogy unatkozik esténként, nincs semmi szórakozási lehetőség a faluban. Amikor megkérdeztem, foglalkozott-e a községi nőtanács azzal, hogy a hosszú téli estéket valamivel érdekesebbé, hasznosabbá tegye az asszonyok számára, csodálkozva nézett rám. Nőta. nács? Nem, nőtanécs csak elvileg van, gyakorlatilag nincs. Gémesi Tibomé népfrontelnök szívén viseli a falu asz- szonyainak sorsát. Már régebben javasolta, hogy alakítsanak egy kézimunka szakkört, ahol kötés, horgolás közben el- Bzórakoznaik, beszélgetnek. Férje még arra is vállalkozott volna, hogy felolvas az asszonyoknak egy-egy jó regényt vagy novellát. Azonban a javaslat csak javaslat maradt. Azt már senki sem tudná megmondani, hogy miért. Bár az az általános vélemény, hogy egy kis jóakarattal könnyen meg lehetne oldani ezt a problémát. Az asszonyok szívesen bekapcsolódnának a kézimunka körbe. Oppermanné például felajánlotta, hogy lakásában összejöhetnének, szívesen lát mindenkit. Csak el kellene kezdeni . .. De mit csinál a szabadi nőtanács? Németh Ferencné. a nöta- nács elnöke nagyon csodálkozott, hogy eszembe jut érdeklődni munkájáról. Majd elmondotta, hogy tulajdonképpen semmit sem csináltak. Igaz, volt egy tűzoltóból, ahol főzni kellett s még egykét hasonló alkalom, de másra nem fordítottak figyelmet. — Varrótanfolyammal is próbálkoztunk ‘ egyszer, de nem ment — panaszolta. — Különbem is le szeretnék mondani, csinálja más! A tanácselnök bizakodóbb: — Nem mentünk még ki a télből. Még mindig nem késő gondoskodni az asszonyok esténkénti élfoglaltságáról. Válóban, még lehetne valamit tenni a kitavaszodás előtt... S. M. PROVOKÁLJÁK A NŐI NEMET... Egy ismerősömmel üldögéltem zenét hallgatva a Belvárosi Eszpresszóban. Két üres szék volt még asztalunknál, amikor egy 17— IS éves lány perdült oda. — Szabad ez a két szék? — kérdezte, s szemét állhatatosan partneromra szegezte. — Tessék, elviheti — intett a fiú udvariasan. A lány megszeppent, — De ide szeretnénk ülni — bökte ki rövid szünet után. — Foglaljon helyet — szóltam közbe. Leendő asztaltársunk intett barátnőjének, majd letelepedtek. — Először is bemutatkozom — kezdte elszántan a lány, s kezet nyújtott partneromnak: — Ica vagyok. Rólam, őszinte bánatomra, elfeledkezett. Ettől a perctől, mint valami kígyóbűvölő, szemét le nem vette ismerősömről. Az unta már a helyzetet, gyorsan fizetett és távozott. En maradtam még, nagyon érdekeltek »rámenős« asztaltársaim. — Azt hittem, zavarók — kezdte a közeledést Ica. — Nem, dehogy — válaszoltam közömbösen. Lenézően nézett rám. — Aha, csak... barátok? — Igen. — Gondoltam! — mondta diadalmasan. — Nem hajoltak össze. Azért is jöttem ide. Azaz csak maga hajolt! — szólt rám felelősségre vonó hangon. Meghökkentem. Ezt nem is vettem észre. Beszélgetni kezdtünk. Ica roppant közlékeny volt. »Kedves« modorában tudtomra adta, hogy hol dolgozik, hogy márciusban lesz Zárszámadás után a homok szentgyörgyi földműves szó vetkezet vegyesboltjába«. 18 éves, s hogy partnerom »süket srác«. Amikor látta, hogy nem értem, fölényes- kedve kioktatott, hogy le vagyok maradim, a süket huligán nyelven azt jelenti, hogy csinos, jóvágású, »jöhet«-forma. Bejelentette, hogy lakásbejelentője a erűibe szól, ahol ő "menő nő-, mert nem mindig így néz ám ki, ahogy most. Különben a nagyszüleinél lakik, akik azt sem tudják, hogy mikor megy haza, mert hál’istennek jó alvók. Később fogadást ajánlott, egy ötvenese van arra, hogy egy hónap alatt az »övé lesz« a partnerom. Persze csak két hétig érdekes, csak csókolja meg egyszer. S ha nem tudnám — oktatott tovább —, ö mindig a legcsinosabb fiúkkal jár. Kitűnően ért a hálóvetéshez, már két év óta gyakorolja. Arra a kérdésemre, hogy hányadik behálózott páciensnél tart, nem tudott biztos választ adni, rengeteg volt. A vőlegénye tiszti iskolán van, s ő — mármint Ica — nagyon imádja. De igazán nem tehet arról, hogy nem tud ellenállni a csinos fiúknak... Mindig provokálják... Higy- gyem el, azért jobb sport ez, mint akármelyik más. Amíg beszél, szeme vissza- vissza téved a szemben levő asztalnál ülő férfitársaságra. Ott kellően méltányolták. — De mi lesz akkor, ha nem sikerül? — akadékoskodtam. Ica magabiztosan legyintett. — Ilyen még nem volt. Csak a grillben kapjam kezembe. Vannak beépített haverjaim ... Egy hölgy ült asztalunkhoz, sajnos, az eszmecserét nem folytathattuk tovább. A lányok felálltak, s köszönés nélkül otthagytak. Szép dolog az, ha valaki érdeklődik a sport iránt, szeret sportolni. De mi lesz majd, ha jön valaki, aki Icánál nem tartja meg a sportszobátokat? (Hint bt) Giovanni Guareschi olasz újságíró írta egy cikkében: »Az a szerencséje a szerencsének, hogy vak. Különben belehalna a szégyenbe, ha látná, hogy kiket tesz boldoggá. • * * Bemard Shaw, úgy látszik, mindig időszerű marad. A kubai válság kitörésének napjaiban az angol sajtó az alábbi Sbaw-idézetet közölte: »Ha igaz, hogy más bolygó, kon is van élet, biztosra vehetjük, hogy a világűr többi lakója a Földet elmegyógyiw tézetnek használja.« • * * Trude Hesterberg német színésznő a férfi és a nő viszonyáról cikkezve ezt írta egy bonni lapban: »Azt tanácsolom a nőknek, hogy ne menjenek férjhez ideáljukhoz. Vannak, akik így cselekedtek, s most itt állnak a világban egyetlenegy ideál nélkül.« Változnak az idők Maurice Chevalier, a világhírű francia filmszínész és sanzonénekes mondta: »Haj. dán az embernek nagyon híresnek kellett lenni ahhoz, hogy büntetlenül botrányt csaphasson. Manapság botrányra van szükség, hogy az ember hires legyen..« * * * A Szaharán át vezető autóút kezdetén a következő szövegű tábla áll: »Haladéktalanul töltse meg gépkocsija benzintartályát. Az ezután következő benzinkutak a délibáb játékai.« Hipnózis televízió útján Monte Carl óban nemrég televízióadást közvetítették a hipnózisról. Az előadást gyakorlati bemutató követte. Fél órával a közvetítés befejezése után egy asszony felhívta a stúdiót, és kérte, tüstént küldjék ki hozzá a hipnotizőrt. Kiderült, hogy férje a hipnotizőr parancsára álomba merült, s az asszony nem tudta fölébreszteni. • * • — Önt többmejűséggei vádolták. A vadait elejtjük, nyugodtan hazatérhet. — Melyik asszonnyal? * • • — Képzeld, mekkora kár ért! Tegnap a hároméves kisfiam új regényem kéziratának ötven oldalát a kályhába dobta! — Mi az, már tud olvasni? Jobb későn, mint soha! Az angliai Norwich város nyilvános könyvtára értesítette olvasóit, hogy sürgősen hozzák vissza a kölcsönvett könyveket. A könyvtár legfeledékenyebb olvasója tehergépkocsival szállított vissza 299 könyvet. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WERTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Lenin u. 14. Telefon 15-10, í5-1 l. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza, erjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra !1 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Katinka S. «. I.
