Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-24 / 46. szám
Vasárnap, 1963. február 34. 5 SOMOGYI NÉPLAP ß óq±zbikéh leJJtö k H | a el tudná mondani, hogy mit érez, akkor valami olyasmit mondana, hogy gomolygó ködben úszik, csillagok keringik körül, aztán magasra repül, és olyan könnyű, mint a hó, aztán zuhan a föld felé, és olyan nehéz, mint a sár... Kiáltani akar: »-Anyu, fogd meg a kezem!", és nem lehet, mert nincs hangja, szájacskája sincs, puszit sem tud adni apunak, csak két tüzes szeme van, és sír, mert olyan rossz minden. «—• Anyu! Hol vagy? A szeme nyitva, és mereven néz valahová fel, a mennyezet egy pontjára; talán kiscica miátool ott. vagy kék nefe- lejcsvirágok hajladoznak? — Anyu! Anya... Utas» csend. Az anya ott áE az ágy végiénél, és küzd a könnyeivel. >*■ Annfkám, ugye, meggyógyulsz? Ugye, holnapra, de hoJnaputánra már egészen biztos? .;. Vigasztald meg anyut.« Az orvos félresámítja a Jrisääny csap zott haját . Az ágyon, egy táblán néhány sor: Kovács Annika, tüdőgyulladás, és a lázgörbe. Utolsó pontja eléri a negyvenes számot A beteg lassan lecsuk ja a szemét. Alig hallatszik, hogy lélegzik még. Olyan, mintha aludna... Az orvos fölé je hajéi, az anya, ott, az ágy végénél. megad ja magái, éa hangosan. fetanfcog. Az uívflB vísszcisvéfc — Kénem, tegyen tgürf: Mindent megpróbálunk. A «Svér sajnélkozv* néá az asszonyt, akiben érthetetlenül kavarog ez az egész mai délután. meg » fcnaat*» wm, m#■ tar tetefanhos hívták; Kováesné? — Igen, én vs- gfdki — A ggermetoosztáiyrói Gizi nörör. —* A kislányom-..?! — Amftz sjwuä van. A főorvos ár kért. hogy uzcmnal jöjjön. — VSa^an* M! történt? — A Be*» __« iára feísző■ flgss két fiel ■ MRlat, « Méta haBgntiója le Is aiétawt, és majdnem összetört Tóftasl tart ráért nohanfc, Soüynrahé egy dossalévai >e- gyente. Horwáfimé az igazgatót tárcsázta, hogy Kavácsnénat: a knrttáábs. kell mennie, mert a kSsKnyn Me ezt már csak suttog*» merte moodamé) haldoklik . *Q TeheteOrt» véd, wÉnflha ta- /z^-lábát levágták vein«.- — A férjem — nyögte —, nincs itthon. Borzafalvára utazott;, kétnapos kiszállás. Táviratce- ni kóffieme... Solvmosiné a postát hívta. — Sürgős távirat, eivlársnő! Diktálhatom? »-Kovács György mérnök, Borzafalva, építkezés. Azonnal gyere. Anni rosz- saeí van. A kórházban várlak. Anya.« — Igen, igen! Feladó Kovács Györgyné. Hajnal utca ti. Könyörgök, gyorsan továbbítsák! .:. Aztán még egy telefon a taxiállomásra, és most itt van. Az ágy végébe kapaszkodik, szorítja a vasat olyan erővel, mintha szét akarná tömi, pedig csak tartja magát, hogy el ne vágódjon. Borzasztó az egész, Anni lecsukja a szemét, és úgy piheg, mint egy fészkéből kiesett madárka, az orvos is csak fölé hajol, ahelyett, hogy csinálna már vele valamit, a nővér meg lesi, a nyákét nyújtja, hogy többet lásson. — nem lehest ezt bírni, nem, nem! Ügy tiporja le a zokogás, mint a vihar a gyenge fákat. Az orvos visszanéz: — Kérem, legyen erős! Mindent megpróbálunk. Újra a lánykát nézi. látszik, hogy szeretne a bőre alá tótat, látni a vergődő kis szívét, forró tüdejét, ahogy kínlódik a kapkodva szippantott levegővel. A kislány arca lángszí- nű, pici száját a láz furcsa grimaszokba rántja, és már hosszú percek óta nem nyitja ftó a szemét, csak piheg alig hallhatóan. Az orvos megfordul. Ügy pattognak a szavai, iránt a parancski adás. — Penicillint! Az ápolónő érti. — Igen! Az asszony tétova mozdulatot tesz, mintha a gyerekre akarna borulni, de az orvos megelőzi. — Jöjjön, ne maradjon itt; .: — Főorvos úr..; — Nem szabad, értse meg!... Megfogja az asszony karját, vezeti kifelé, a folyosóra. — Meghal, ugye? .. Az orvos csak vezeti, s nem válaszol. A folyosón éter és a friss levegő keveréke csapódik rájuk. Az asszony egy púdra roskad. Látja, hogy az orvos beszél, mozog a szája, de egyetlen szó sem jut el a tudatáig Fe- dig ezt hallotta volna: — Nyugodjon mag. Nem hagyjuk Annit. •. nem... A z orvos elmegy. Az asszony ül, némán, meg se moccan. A pad mellett egy fikusz nyújtogatja zöld leveleit az ablakon átnevetö napsugarak félé. A folyosó fehér-fekete kőkockái ragyogó fényesek. Oldalt a tálakon csempe villog.. s és a szemét megint elönti a könny. Görcsös zokogás rázza, összegörnyed a fehér kórháai pádon. — Anni. Anni — suttogja, és mozdul, hogy faltépi az ajtót, hogy lássa, sah teáénak vein, de eeatk csend m- lyoeodite körülötte, s a mrx*ki~ tert visKzahaffiyaSkik, tóemyed. meghal. A jaeniAM faion fürgén ketyeg egy óra. Negyed hat. A kórterem ajtaja aárva. Lassan vánszorognak a percek, míg megnyugszik iámét, és nézi az órát. Vár, makacsul, elszántan. Két embert vár: az orvost és a férjét. Az orvos nem jön. Borzaitól vb pedig 120 kilométer, autóval teljes két óra... A kórterem ajtaja még mindig zárva. Fél hat: a remény elfogy, mint az égő gyertya. Már alig pislákol. A kórterem ajtaja n«n nyűik — talán. másik ajtó is van? —■ ködük föl benne egy gyerekes gondolat, de széttörik hirtelen, mert valaki dúdolni kezd a folyosó végén... Az óra ketyeg, ketyeg, soha vissza nem hozható perceket ördögét az elmúlás zsákjába, a napfény is elmegy, a kórház pihenni készül. Hat óra: ha öt perc ... vágy- tíz perc múlva nincs itt, akkor — nem, lehetetlen! Autóval kell jönnie! Biztosan kapott kocsit. Miért ne kapott volna? A fikusz zöld levelei szürkébe változnak, és integetnek az tóhaló fénynek. Az óra egyhangú. A folyosó üres és szőtten. De most... valaki jön a lépcsőn! Jön, fölfelé: hallani, hogy kettesével ugorja a fokokat, aztán itt van, a közeledőnek a körvonalait látja csak--------— — --------felugrik. — Végre! — és a férfi karjaiba szédül. — Beszélj! Mi van Annával? — Nem tudom ... A főorvos... Várok. Órák óta csak várok. De a kórterem ajtaja még mindig nem nyűik. Felgyűl- nak a vülanyégők. Mindketten a pádon ülnek, a fikusz mellett, fogják egymás kezét, és nézik az ajtó kilincsét. Az óra kopogva számlálja a másodperceiket. Valahol messze, talán egy emeJettgl följebb ajtó csapódik, és mintha jtó volna: egészen besötétedik. Titokzatos éjszaka zörget az ablakon. Az éra mutatói egyszerre nekilódulnak, és futnak kor be- körbe. I dőtlen, idők óta várakoznak mái-... Aztán egy őrült szív- dobbanás, a kilincs lesüllyed, az ajtó feltárul. Az ötvös. A hangja fáradt, fénytelen. — Anni toft van a veszélyen. Megint az előbbi: az orvos beszél, de az asszony nem hallja, úgy érzi, mintha repülne, repülne valahová, mintha kitágulna a fehér, csillogó folyosó és a végén, ott, ahol már égszínkék felhők incselkednek a földdel ott valahol Anni nevetne, kacagna, és nyújtaná feléje kicsi kezét: — Anya, anyuci!.. Sass Ervin Európában jelenik meg a legtöbb napilap Egy ENSZ-beszámol ó megállapítja, hogy Európában jelenik meg a világon a legtöbb napilap, és a svédek a legbuzgóbb újságolvasók. Európában 2500 napilap jelenik meg, Észak-Amerikában 2200, 78 százalékuk az USA" ban. A világon összesen 8000 napilap létezik, összes példányszámuk 290 millió. A hírszolgálatot 80 országban 155 hírügynökség látja el. Ebben is Európa vezet: 59 európai, 39 ázsiai, 21 afrikai, 20 dél-amerikai és 11 észak-amerikai hírügynökség létezik. Rádió-adóállomás 12 550 működik a világon, vevőkészülék pedig 385 100 000. A legtöbb rádióhallgató Dániában, az NDK-ban, Luxemburgban és Svédországban van, ezekben az országokban 100 személyre 30 vevőkészülék jut. Az európai országok közül Olaszország és Nyugat-Német- onszág vezet a televíziós adóállomások számában. A legtöbb ttóevízióvevőkészülék Angliában működik: 100 emberre 21,8 jut. A világ filmtermelésének felét ázsiai országok állítják elő. A legtöbb mozilátogató a Szovjetunióban van: átlagban egy ember évenként l?-szer megy moziba. Elzárva a világtól. r. M. KULIS: A MÁSODIK FRONT Tudom, szokattam könyvismertetést történelmi emlékeztetővel kezdeni. De ha azt nézem, hogy A második front című könyv fő célja a legutóbbi világháború történetét meghamisító burzsoá katonai szakemberek és politikusok leleplezése, idéznem kell a múltat. Sokan emlékeznek rá, hogy- 1945-ben a Szovjetunió nyugati szövetségesei elismerték a szovjet hadsereg heroikus küzdelmének egyetemes jelentőségét. Churchill 1945. január 17-én ezt írta Sztálinhoz küldött levelében: »Őfelsége kormánya nevében tiszta szívből Ihálánkat fejezem ki, s egyben szerencsét akarok lávánni V) nőknek ahhoz a gigászi támadáshoz, amelyet a keleti urcvonalon indítottak... ■« Az évek múlásával azonban „ -e több nyugati politikus, .ratéga és történész feledkezik meg erről, és sokan közü£ terjedelmes munkáikban ■ értékelik a második front stserepát, mintha megnyitása döntő fordulatot hozott volna a második világháború menetében. Kulis professzor, a kiváló hadtörténósz a tények garmadával (nyugati tekintélyek nyilatkozataival, visszaemlékezéseivel, katonai parancsnokságok iratanyagaival) bizonyítja: a hitleri Németországot csak a szovjet hadsereg hősi harca gyengíthette meg olyannyira, hogy fegyvere* ereje nem tudott valamennyire is komolyan ellenállni az amerikai—angol csapatoknak. A könyv 17 fejezetből áll, • ebből tizenötöt a szerző annak szentelt, hogy ismertesse és elemezze az amerikai. angol és a német csapatok európai és olaszországi harctevéken vségéí. A második világháború utolsó évének története elevenedik meg az olvasó előtt: megismeri az olaszországi és a normandiai partraszállás körülményeit, s ettől kezdve egészen Németország kapitulációjáig szinte napról napra figyelemmel kísérheti a két hadszíntéren (az európain és a földközi-tengerin) folyó hadműveleteket, Ennek során feltárulnak a nyugatiak táborában 1944—45-ben kibontakozó politikai és katonai ellentétek. Magyarázatot kapunk arra is, miért sikerült a német csapatoknak elkerülniük Norman- diában a teljes vereséget; hogyan is történt az amerikai— angol expedíció® erők becsületén, örökké szégyenfoltként éktelenkedő ardermessi vereség; miért tudták a németek az olaszországi Cassinónál hetekig feltartani a túlerőben levő nyugattóikat — tehát mind- megannyi olyan rendkívül érdekes részletkérdés, amelyről hallottunk ugyan, de csak igen keveset. A két utolsó fejezet tulajdonképpen egy olyan összefo^mur bonlaló, amelyben a szerző elvonatkoztatva, elvileg eolgatva és bírálva ismerteti a partra szálló erők partra tételének megszervezését és har. cukat az elfoglalt hídfőkben, a szövetséges és a német had- seregesoportok, páncélos és tábori hadseregei-: támadó (a németek részéx-ől védelmi) hadműveleteinek legfőbb sajátosságait. S éppen a könyvnek ez a fölépítése elégíti ki az igényeket; mind az izgalmas, háborús történeteket és ütközetek leírását kedvelők, mind pedig az Európában folyó háború befejező szakaszának ha. dászati. hadműveleti problémái iránt érdeklődők értékes kötettel gyarapíthatják könyvtárukat. Összefoglalásképp elmondhatjuk; sikerrel járt a szerző, nek az a törekvése, hogy alaposabban megismertesse az olvasókkal a Nyugat-Európá- ban és Olaszországban 1944— 45-ben végbe ment hadieseményelvet és az amerikai—angol fegyveres erők hadművészetét. A hadműveleteket a könyv forgatója 47, gondosan elkészített, nagyszerűen áttekinthető vázlaton kísérheti figyelemmel. Meg kell még említenem, hogy a könyv borítója oly szemléltető és ízléses, hogy ezzel a kötet kiemelkedik a Zrínyi Katonai Kiadó eddigi kiadványai közül. Sörös Lajos százados POLNER ZOLTÁN: NÉPMESE Volt egyszer az egész világ háborúval, fegyver-zajjal, iszonyatos törvényekkel, apáink apái ellen. s beállított Toldi Miklós. Hetedhét országon túlról utak rongyos fellegében kisemmizetten, juss nélkül szegények szívével jött meg búját, baját felcserélni. Vállán forgószél parázslott, hangjában csattanó villám, bitangságtól kushadt árnyak csúfolták meg emberségét, tűrte, amíg csak tűrhette. Egyszer aztán, jaj, de rég volt, szembenézett a sötéttel, két keze ökölbe ráindult, s a nap rótt malomkövét a világ éjjelébe vágta. SZIRMAY ENDRE. VÉGSŐ Ne másokat korholj! markold meg önmagod, arra fordítsd arcod, ahonnan látszanak a holnap csúcsai. Ne szavakat mormolj! az a legszebb mondat, amit a remények láza feldobogtat szived ritmusában. MÉRTÉK Ne a szemeddel nezz! az igazi fények megfényesítik a ködös messzeségek lompos szürkeségét. Ne mérd a mérhetőt! az a végső mérték, amit életedből munkáddal kimértél embertársaid nak. HORÁNYI BARNA: TÉVEDÉS (Őszi hangulatban) Leejtett piros fórtól fekete rongydarab bontott rojtjai zizegnek ősz avar alatt alvón ideges torzomborz bonyolult gépekti szőtt álmokat remegve szól emelné grammjait sárga lombkezével por füröszti szürkíti fekete szálait s pirosa gombolyodik lábamig én nézem hogyan dobálja kincseit mint tébolyult öreg király az ősz szerteszét míg langyos csend nem mozdítja arrébb piheniben állt lábaim egy méterrel hátrább piros meleg fonál borítja ím cipőm falát nyomozó fegyelmével lenyúlok az avarba s gombolyítom vissza cipőmtől az ellépett mét . Leejtett piros fonál fekete rongydarab Szemem tóé repül kezem így tehetett a leejtett piros fonál fekete rongy darab is mikor még madámytóven dalolt párjának szép nyarat.
