Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1963. február L Volgográd készül a nagy csata 20. évfordulójának megünneplésére teása*®« Volgograd: A Lenin tér. (MTI Külföldi Képszolgálat.) Volgográd (TASZSZ). A szovjet csapatok nagy győ. aBlmének 20. évfordulójára Volgográdba érkeznek a csata hősei. Rogyimcev vezérezredes, a dicső 13. gárdahadosztály pa­rancsnoka, a Szovjetunió két­szeres hőse, Jerjomenko mar­sall, a Szovjetunió hőse és a 13. hadosztály sok egykori har­cosa már megérkezett. A szovjet hadsereg központi múzeumából elküldték Volgo­grádtoa a Volga partjain egy­kor küzdött hadosztályok 15 harci lobogóját MOSZKVA Voronov tüzérségi fómarsal! cikket írt a Pravdában a volgai csata 20. évfordulója alkalmá­ból. Voronov megjegyzi, hogy a volgográdi szovjet ellentáma­dás terve kollektív munka gyümölcse volt. A hadművele­tek tervét a főparancsnokság, „Jobb megelőzni, mint eloltani a tüzet..." w Elénk diplomáciai tevékenység indult meg Nyugaton a brüsszeli tárgyalások kudarca után szó Dánia közös piaci csatlakozásáról. (Folytatás a 2. oldalról.) — A határ az állami szuve­renitás kérdéséhez tartozik. Ha egy állam nem ellenőrzi határait, akkor nem szuverén. Nézzék csak, amióta a falat fölépítet­ték, Nyugat-Berlin több gondot okoz a Nyugatnak, mint a Keletnek. Amikor még nem volt meg a fal, a nyugat-berlini résen át az imperializmus mélyen a szocialista táborba hatolha­tott. Hruscsov végezetül megem­lítette, hogy az NDK részéről már elhangzottak ésszerű ajánlatok és javaslatok a munkások, alkalmazottak és tudósok jobb életkörülmé­nyeinek megteremtésére. A nyugat-berlini szenátus azon­ban nem fogadta el ezeket a javaslatokat. Ezért továbbra is a békeszerződés a legfonto­sabb. (MTI) a vezérkar, a fegyvernemek és frontok parancsnokságának és törzskarának tábornokai és tisztjei dolgozták ki. A frontok katonai tanácsai és törzsei, miután útmutatást kaptak a főparancsnokságtól, gondosan kidolgozták támadó hadműveleteik terveit. »E fon­tos feladathoz nagymértékben hozzájárultak a frontok kato­nai tanácsainak parancsnokai és tagjai, elsősorban Nyikita Hruscsov — jegyzi meg a marsall. — Hruscsov nagy fi­gyelmet szentelt a támadási terv kidolgozásának és sokat tett annak érdekében, hogy ka­tonai és politikai vonatkozás­ban maradéktalanul biztosíta­ni lehessen a terv teljesítését.*« Az évforduló alkalmából a Szovjetszkaja Rosszija közli Rogyimcev gárda-vezérezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse cikkét, aki arról ír, hogy mi­lyen hősiesen küzdöttek a föl­dön és a föld alatt a gárda­hadosztályok, amelyeknek 6 volt a parancsnoka. (MTI) Moszkva (MTI). A csütörtöki moszkvai la­pok foglalkoznak az Anglia közös piaci tagságát előkészí­tő brüsszeli tárgyalások ku­darcával. A Pravda londoni tudósítója azt elemzi, milyen visszhangot keltettek az. angol sajtóban a brüsszeli esemé­nyek. A tudósitó rámutat ar­ra, hogy még a kormányhoz igen közel álló lapok is elis­merik: a brüsszeli tárgyalások meghiúsulása hatalmas csapást mér a Macmillan-karmány presztízsére. A Szovjetszka Rosszija szemleírója a brüsszeli kudarc amerikai visszhangjával fog­lalkozva megállapítja, hogy az eűkedvetlenedést váltott ki az amerikai monopóliumoknál, amelyek abban reménykedtek: Anglia segítségével behatolhat­nak a Közös Piacba. Washing­toniban úgy látják, hogy De Gaulle tábornok változatlanul figyelmen kívül ha^-ta az Egyesült Államok azon tö­rekvését, hogy egymaga irá­nyítsa a NATO-t. A szemle- író azt a következtetést vonja le, hogy a brüsszeli találkozó ku­darca elkerülhetetlenül lángra lobbantja a NATO tagjai között parázsló el­lentéteket és még na­gyobb szakadást idéz elő a hidegháború védelme­zőinek táborában. WASHINGTON Amerikai politikai körökben nagy hatást keltett a brüsszeli tárgyalások meghiúsulása. Az AP washingtoni tudósítója sze­rint az Egyesült Államok fi­gyelmeztetést intéz európai szövetségeseihez, hogy esetleg revidiálni kényszerül a Nyu- gat-Európa védelmében vállalt amerikai szerepről eddig val­lott felfogást, ha a nyugat- európai államok megengedik, hogy De Gaulle elnök átvegye vezetésüket A tudósító sze­rint a Kennedy-kormányzat most nyilván mindent el­követ, hogy erős ellenál­lást építsen ki Nyugat- Eurőpában De Gaulle-lal szemben. Javíts republikánus szenátor szerdán törvényjavaslatot ter­jesztett be, amely módosítaná az Egyesült Államokban a ke­reskedelem kiterjesztéséről ta­valy elfogadott törvényt. A törvényjavaslat értelmében az Egyesült Államok »-teljes gaz­dasági társulást« tenne lehe­tővé Nagy-Britannia és a Brit Nemzetközösség államai számára, így ellensúlyozva Anglia közös piaci tagságának meghiúsulását. LONDON Londoni politikai körökben a brüsszeli tanácskozások ku­darca után fontolóra vették az európai szabadkereskedel­mi társulás kiszélesítését és erősítését. Jelentések szerint az angol kormány már érint­kezésbe lépett a nemzetközös­ség tagállamainak vezetőivel is, hogy erősebb gazdasági kapcsolatok létrehozásáról tár­gyalásokat kezdjenek. A brüsszeli tárgyalások meg­hiúsulása nyomja rá bélyegét Krag dán miniszterelnök és Haekkerup külügyminiszter londoni látogatására is. A két politikus szerdán délután érke­zett Londonba, hogy Macmil- lannel és Home-mal tárgyaljon. A dán miniszterelnök Lon­doniba érkezésekor kijelentet­te, hogy a Brüsszelben történ­tek aggodalommal töltik el. Dánia arra számított, hogy Angliával együtt rövidesen csatlakozhat a Közös Piachoz. A mostani látogatás célja an­nak megtudakoíása, hogy az angol kormány milyen politi­kát kíván követni az európai szabadkereskedelmi társulás­sal kapcsolatban. Krag azt Is kijelentette, hogy a mostani körülmé­nyek között nem lehet HÁGA Luns holland külügyminisz- | tér szerdán kijelentette, hogy a Közös Piac hat tagállama közötti politikai együttműkö­désről nem lehet szó addig, amíg teljesen új helyzet nem alakul ki és lehetővé nem vá­lik Anglia csatlakozása. TORONTÓ Diefenbaker kanadai mi­niszterelnök szerdán újság­írók előtt kijelentette, hogy véleménye szerint Angiiét a nemzetközösség iránti hűsége akadályozta meg abban, hogy beléphessen a Közös Piacba. .Diefenbaker szerint mielőbb világméretű kereskedelmi tár­gyalásokat kellene kezdeni. PÁRIZS Tjean Mom.net francia poli­tikus, akit a Közös Piac szel­lemi atyjának tekintenek, szerdán este adott nyilatkoza­tában, élesen támadta De Gaulle elnöknek a brüsszeli tárgyalásokkal kapcsolatos sze­repét. BELGRAD A brüsszeli eseményekkel foglalkozva a belgrádi Borba hangoztatja: »Brüsszel nem az első és nem is az utolsó csa­lódása a nyugati kapitalizmus­nak a gazdasági, politikai és katonai integráció létrehozásé­ra irányuló háború utáni erő­feszítések során. \ Brüsszel csak epizódja an­nak a folyamatnak, amellyel a kapitalizmus különböző formákban ki­utat keres a válságbóL De Gaulle kárhoztatása a brüsszeli kudarcért nem rejt­heti el azt, hogy e kudarc nem oka, hanem következmé­nye a nyugati katonai—politi- I kai szövetségben már régóta I lappangó mély válságnak. rrrrTYwyrwrrrwTMnrrrwwrmwwrTYwrYrrrwwTr cA noinPGDüBH Az „éjszaka királynőjének“ üzletei A padsorok zsúfolásig meg­teltek, a folyosón szorongtak az embereik: régen nem láttak ennyi érdeklődőt a párizsi bí­rósági épület ódon falai. A per egy film körül forgott, me­lyet Eddie Constantin és Carla Marlier főszereplésével a múlt esztendő végén mutattak be a francia fővárosban. A ' vádat Helene Martini emelte azzal az indákkal, hogy »Az éjszaka királynője« című film őt- és férjét rágalmazza, kedvezőtlen színben tünteti fel. Az ameri­kai filmgyártók ügyes ügyvé­died kivédték a támadást, s a bíróság elfogadta álláspontju­kat, hogy »Az éjszaka Mrály- nőjé«-ben csupán képzelt sze­mélyek szerepelnek, Martini asszonynak tehát nincs joga felháborodni. A valóságban azonban mindenki tudta Pá­rizsban, hogy a film nem kita­lált történet; néhány lényegte­len apróságtól eltekintve tény­leg Helene asszonynak és el­hunyt férjének üzelmeire de­rít fényt. Libanonból kicsempésznek egy ügynököt Ha valaki megtekinti Pá­rizst, a Louvre és az Eiffel-to- rony mellett okvetlen elláto­gat a neonfényektől vibráló Pigalle térre is, az éjszakai élet központjába, A mulatók rek­lámjai egjonást igyekeznek túl­harsogni, a promoterak (felhaj­tó portások) szinte ráncigálják befelé az idegent soha nem lá­tott látványosságokat ígérve. Vajon gondol-e arra a vendég, hogy jóformán akárhova tér be, frankjai végül is egy titok­zatos asszonynál, Helene Már­timnál kötnek ki?.M Kezdjük azonban elején a különös történetet. A háború előtt Damaszkusz központjá­ban volt megtalálható Nachat Martini ügyvédi irodája. Las­san mind kevesebbet foglalko­zott peres ügyekkel, irodája azonban valóságos búcsújáró­helye lett a különböző kétes elemeknek. Amit mindenki sejtett, rövidesen igazolódott: Martini doktor a francia, sőt az angol titkosszolgálat ügynö­keként dolgozott. A háború után jobbnak látta, ha ott­hagyja szülővárosát, és áttette székhelyét Libanonba. Itt olyan sötét politikai üzelmeket foly­tatott, hogy halálra ítélték. De csak távollétében, mert a fran­cia titkosszolgálat előzőleg ki­mentette értékes emberét. 1949-ben érkezik Párizsba te­kintélyes tőkével, amelyet siet befektetni: megvesz a Pigal- le-on két eladó mulatót. A szakmából nősül, felesége He­lene de Cressac, nevével el­lentétben nem főúri származá­sú, hanem az egyik legfelka­pottabb sztriptíz táncosnő. Martini úr megkezdi titokzatos kettős életét. A felszínen az éjszaka ura, rövidesen tizenkét mulatót birtokol, többek között a »Folies Pigalle«-t, a »Ro- binson«-t és a »Sheherezade«-t. Megvásárol két színházat, va­lamint három kisebb kabarét is. Ha bármit venni akar, a pénz mintha korlátlanul foly­na kezébe — azt rebesgetik, hogy a titkosszolgálattal együtt­működve nagyszabású fegyver­kereskedelmet és kábítószer­csempészetet folytat Ázsiában és Afrikában. Egy fehér Cadilla tülköl Több lap munkatársai meg­próbálták kifürkészni sötét út­jait, de kevés sikerrel. Párizs keleti peremvárosában, a vil- .lemenoni kastélyban testőrök vigyázták nyugalmát, elkísér­ték akkor is, amikor jól ismert fehér Cadilla ej án végdghajta- tott »birodalmán«. Amikor megérkezett valamelyik mula­tójához, elkezdett hangosan tülkölni, jóllehet ez tilos. A rendőrség azonban minden esetben elnézte ezt, Nachat Martini ugyanis rendszeresen ajándékokat juttatott az ille­tékes rendőrtisztviselöknek. Martini »nagyüzemére« jel­lemző, hogy kétezer-nyolcszáz ember dolgozott számára ál­landóan, köztük például há­romszáz vetkőző táncosnő. Aki ellentmondott, tönkretette. Akit elbocsátott, az nem tu­dott elhelyezkedni. Felvette a harcot a konkurenciával is, el­sősorban a Guerin csoporttal. Pierre Louis Guerin, az egy­kori gyógyszerész, a »Lido« és a »Moultn Rouge« birtokosa szembe akart szállni Martini­val, de az megfenyegette. Vé­gül »fegyverszünetet« kötöttek, ennek során Guerin megtart­hatta ugyan híres mulatóit, de tovább nem terjeszkedhetett, Martini viszont egyre gyarapí­totta intézményeinek számát. 1960-ban Nachat Martini hir­telen meghalt — döbbenetesen stílusosan, fehér Cadillacjában, egyik mulatója előtt érte a szívroham. Azzal számoltak, hogy az üzlet szétesik, özve­gyét megtámadta a különböző rendű és rangú szíriai rokon­ság a vagyonból ráeső részt követelve. A végrendeletet azonban nem lehetett kétség­be vonni, négy közjegyző előtt történt az aláírása. A rokon­ság dolga vs^zetlen ül vonult vissza Aleppóba, Helene Mar­tini pedig egyedüli örököse és jogutódja lett elhalálozott fér­jének. Az alvezérek lázadása Következett az alvezérek lá­zadása. Mindazok, akik koráb­ban maguk is kisebb bandave­zérek voltaik, de azután Na­chat Martininak behódoltak, igyekeztek lerázni az új főnö-i köt. A fehér Cadillac dudája | azonban ismét harsogott, mint-1 ha mi sem történt volna. Sí amikor Jules Farguest, azt egyik rebellist »véletlenül« | baleset érte, a többiek jobbnak | látták a visszavonulást. Hele-Í ne Martinit elismerték az »éj -1 szaka királynőjének««, kegyet- f lenségével és céltudatosságé-1 val férje nyomába lépett. g Ügy nyilatkozott, hogy meg f akarja »reformálni« a Pigal- j le-ot és környékét. Ebből arrag következtetnek, nem fog so-1 káig tartani a fegyverszünet | Guerinékkel. Párizsnak erről a különle-! gies figurájáról készült a be-« vezetőben már említett film, | amely igyekszik, amennyire ♦ csak lehet, hű krónikása lenni i a történeteknek. Martini és g özvegye természetesen nem at saját nevükön szerepelnek ben- ♦ ne. A film tovább pereghet, j de folytatódnak Helene asz-1 szony üzelmed is, a fények mö-} gött az ő árnyéka húzódik! meg. S a mulatók bejárata ♦ előtt éjfél körül egy fehér Ca-g dillac tülköl, amihez a sarki | flic (a párizsi rendőr gúnyne-} ve) szolgálatkész»’' "»-írtál. g Réti Rrvia' Höcherl belügyminiszter válaszolt a szociáldemokratáknak a Spiegel-üggyei kapcsolatos kérdésekre Bonn (MTI). Höcherl belügyminiszter írásban válaszolt a parlamenti szociáldemokrata frakciónak a Spiegel-ügy mellékkörülmé­nyeivel kapcsolatban feltett kérdéseire. Höcherl igyekszik a törvényesség mázával bevon­ni a Spiegel elleni boti’ányos akciót. A szociáldemokrata frakció, amely csütörtökön nyilvánosságra hozta Höcherl válaszait, hangsúlyozza, hogy az SPD egyes kérdések megvá­laszolását »felháborítónak« te­kinti. A válaszok nem kielégí­tőek, illetve tudatosan igyek­szenek elködösíteni fontos kér. déseket. Höcherl válaszaiban igyeke­zett elleplezni a felelősség kér­dését, annyit azonban közölt, hogy Strauss a madridi katonai attaséval folytatott telefonbe­szélgetésében Adenauer utasí­tására hivatkozva követelte Ahlers Spiegel-szerkesztő le­tartóztatását. Adenauer a CDU-fnakció előtt tagadta, hogy ilyen utasítást adott vol­na hadügyminiszterének. FREILICHMANN: -------------­/ a Polip r i ■ A viszontlátás azonban nem következett el... A hitleristák fellegvárának ostrománál Ba- lasov hősi halált halt. Az új­esztendő küszöbén Lukjan Andrejevics pedig elkísérte lá­nyát a szülőotthonba. Tányá- nak kislánya született. A fiatal anya egészségi állapota azon­ban válságosra fordult Gyer­mekágyi láz lépett fel nála, s három nap múlva meghalt. Nagyapjára maradt a szőke ha­jú Annuska, áld úgy hasonlí­tott az ahyjára, mint egyik vízcsepp a másikhoz. A kislány, akit az öreg na­gyon szeretett, örökké babus­gatott jól fejlődött.. Nagyapja munkába menet a szomszédok­ra hagyta. Hogy közelebb le­csapjai (34) hessen otthonához, Lukjan Andrejevics nem ment at az új; modemül berendezett borbély- műhelybe sem. Egyedül dolgo­zott a régi helyén. Azt hitte, hogy múltja örökre feledésbe merült, és boldog volt. A fa­siszták, mielőtt elhagyták a tá­bort, mindenkit elpusztítottak, és Zapihaló úgy gondolta, bű­neinek egyetlen tanúja sem maradt életben. Most, amikor egykori tábor- felügyelője jelentkezett nála, Zapihalo megértette, hogy bol­dogsága csak képzelődés volt. Semmi jót sem várhatott ettől az embertől... A szomszéd szobában felsírt a kisgyermek; feledve borzal­mas emlékeit, az öreg homá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom