Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-01 / 26. szám
Péntek, 1963. február L 3 SOMOGYI NÉPLAP SIOFOK, 1963 (H A horgászvilágbajnok JW' em messze a parttól áll a házuk. Jó időben, csillagos éjszakákon látni lehet innét Badacsony fényeit. A behavazott villasor közein szabadon nyargal a szél. — Nyáron itt minden nagyon szép. Nekünk nagyon tetszik... A lakás egyetlen szobájában együtt van a család. Apa, anya és a szebbnél szebb hait gyerek. — A mi családunkban mindenkinek van valamilyen szenvedélye. Csupa mosolygó arc. — Anya szenvedélyesen szeret bennünket. Apa a pincérszakmát imádja. Feri horgászvilágbajnok, Mária tornász, Pisti is horgászbajnok. Margit és Irénke olvasni szeret. Jánoska birkózó akar lenni. — Ki a család büszkesége? A pöttömnyi Jánoska válaszol először: — Feri... A többiek egyetértőén mosolyognak. A szülők is derülnek a gyerekeken. — Egyformán büszkék vagyunk mindegyikre — mondja az őszülő anyuka. — És Feri hogyan lett világbajnok? A legnagyobb fiú húszéves. Szerényen fólrehúzódott. Most ide ül az asztalhoz. —• Mindig szerettem horgászni ... Atléta termetű, piros arcú, kék szemű fiú. — Hogyan kezdődött? Nevet a család. Feri együtt kacag a többiekkel. — Majd én elmesélem — ajánlkozik az anya. — Pontosan emlékszem rá, kilencéves volt. Máriával — mutat az eladósorba nőtt szép szemű nagylányra — gombostűből horgot készítettek, madzagra kötötték, aztán lementek a partra. Már együtt volt a család, és kezdtünk nyugtalankodni, amikor maszaitosan, ' örömtől csillogó arccal berobbant a két kis csavargó. Egy füzér naphalat hoztak. Brmiva- lóan aranyosak voltak. A mécses mégis eltörött... Mária pirulva meséli tovább: — Anyu megállapította, hogy ehetetlen a haL így csak a Mircsi cicának szereztünk örömet. Feri viszont azon az estén megfogadta, hogy horgász lesz... A fekete hajú, szikár apa “ veszi át a szót: — Persze egyikünk sem vette komolyan. Feri azonban szorgalmasan kijárt minden nap. De ha jöttek a rendőrök, fölszedte a nyúlcipőt és menekült ... Az emlékek mosolyt csalnak az arcokra. — Akkor örültem legjobban, amikor megkaptam a horgászjegyet ... — És azután? — A legnagyobbak fiunk beleszeretett a horgászboltba. Ha nem szégyellt« volna, együtt is alszik vele. A szünidőben jöttek a barátai. »Feri, gyere futballozni.« És sokszor csak ekkor vettük észre, hogy Feri már hajnalban kiment a stégre. — És volt fogás? Már feltűnő a vidámságuk. — Azt mondják Siófokon, hogy ha Slemmer Feri horgára rém kap a hal, akkor minden horgász nyugodtan hazamehet aludni. Lp éri pirulva hallgatta a 1 dicséretet. — Szerencsém szokott lenni __ — És mi a titka a szerencsének? — Ki kellett tanulmányoznom a halak ízlését. Azt hiszem, tréfál, de komolyan folytatja. — Sokat kísérleteztem, amíg rájöttem arra, hogy a mézes kukoricadara és a puha fehér kukorica a legjobb csemege. — Persze ez titok. — Áh, nem. Sok mindent kell még tudni ahhoz, hogy gazdag legyen a fogás. — Mi volt a legszebb zsákmány? — Egy tizenkét és fél kilós harcsa. Akkora volt, hogy nem fért el az asztalon ... Az anya fölkel, és pillanatok alatt telerakja az asztalt tárcákkal, érmékkel, dísztárgyakkal. — Tizenhárom éves volt, amikor az országos ifjúsági horgászversenyen első lett. Az apa: — Minden siófoki horgász vele örült. — Nehéz volt? — Nagyszerűen kaptak a halak__ T ő ét évvel később Slem^ mer Feri ifjúsági céldobóbajnok lett. — Tassra vittek edzőtáborba. Sokat izgultam, és mind a három versenyen rosszul szerepeltem. Nem kerültem be a magyar válogatottba. Sírni tudtam volna elkeseredésemben ... Az egyik külföldi csapatból hiányzott egy versenyző. Kölcsönkértek az edzőmtől. Negyedik lettem a nemzetközi versenyen... — És azután? — Nálunk még a kert is gyakorlópálya. Mária és Pisti együtt tanulta a dobásokat. — Ezerfcilencszázhatvanban a krakkói versenyen a huszon- hetedik lettem. Egy évvel később Drezdában magyar táv-, dobó rekordot javítottam. Tavaly július huszonharmadikán a Jugoszláviában megrendezett világbajnokságon újra indultam. — Állandóan a rádiót lestük ... — Az első napon céldobásból világcsúcsot értem el. Másnap egy lengyel versenyző utolért. Mind a ketten újra dobtunk. Harminchét fokos meleg volt. Nekem sikerült. Ezen a versenyen két világbajnokságot szereztem. — Hajnali négy órakor ért haza, anyu nyitott ajtót. Fölébredt az egész család, és Feri mesélt... — És most? — Éppen edzésre indulok. Ebben az évben Svájcban lesz a világbajnokság. Szeretnék ott is sikeresen szerepelni. V ágyairól és terveiről szeretném még faggatni. Sokáig haíPgait Az édesanyja válaszol helyette. — Pincér szeretne lenni. Csak hát nehezen megy az itt télen. Pedig megérdemelné, hogy valóra váljon, az álma, mert nagyon derék gyerek... (Folytatjuk! Képek a Vas- és Fémipari Vállalat lakatosüzeméből A vállalat a TRANSZVILL részére árbockapcsolókat készít. Az utolsó simításokat Kelemen Ottó végzi, naponta SO—60 darabot fest bew Horvátit Lajos géplakatos a viliany köszörű vei lakkereteket csiszol. Zala megyei Isz-ftrigitaeli látogatása a nagybajomi Zöldmező fsz-ben (Tudósítónktól.) A termelőszövetkezetek épí- töbrigád-vezetőinek tanácskozására érkezett 31 Zala megyei hrigiádvezető tegnap Nagybajomba látogatott a helybeli Zöldmező Tsz meghívására. A vendégeket Kelemen József, a járási tanács építési csoportvezetője, valamint a községi tanács és a tsz vezetői fogadták. Tóth Sándor táz-elnök azokról a beruházásokról tájékoztatta a vendégeket, amelyeket a tsz megalakulása óta megvalósítottak. Ezután a vendégek és vendéglátók megtekintették a tsz gazdasági épületeit, beszélgettek az állattenyésztésben dolgozó tsz-tagokkal, s megvitatták a tapasztalatokat Űj gyümölcsé árié vők behurcotásának veszélye fe lyeget (Tudósítónktól.) A Földközi-tenger térségében elterjedt a .gyümölcslégy vagy narancslégy. Ez a kártevő a déligyümölccsel eljuthat hazánkba, megyénkbe is. Azért veszélyes, mert az őszi- és kajszibarackot a körtét és az almát, sőt a paradicsomot is megtámadhatja. Könnyen felismerhető a déli gyümölcsön a kártevő. A citrom vagy a narancs a tojás- lerakás helyén elszíneződik. fakózöld, fakósárga vagy enyhén fekete színű foltos lesiz. A foltok közepén besüppedés látható. Elszíneződik az élő nyüvektől a gyümölcs húsa is. és ezen a részen a legtöbb esetben rothadás kezdődik. A nyüvek fehérek, fejük felé vastagabbak, élénkek, érintésre pattanásszerűen mozognak. Az ország különböző részein már észleltek fertőződött déhgyümö’csöt. A vásár- ' lök és a kereskedelem dolgozói, ha az előbb leírt jelenséget észreveszik citromon vagy narancson, azonnal értesítsék a Toponári Növényvédő Állomást, vagy a gyanús gyümöl-j csőt küldjék el címére. * A pécsi uránbánya részére akn arakőt készít a Gulyás-brigád. Felelőtlen ígérgetés vagy hanyagság? A ZÁKÁNYI TSZ-ELNÖK LEVELE NYOMÁN A levél, amellyel Lovren- csics Lajos, a zákányi Csokonai Tsz elnöke szerkesztőségünkhöz fordult, elkeseredett és fehábarodott hangú. Joggal az, hiszen az a csalódás, amely a szövetkezetét érte, megrázna minden gazdaságot. Súlyosbító körülmény, hogy a Csokonai Tsz a gyengék közé tartozik; a múlt évben indultak el új vezetéssel, új erővel azon az akart sietni, de vendége útját állta. Jobb kezét nadrágzsebébe dugta, és rekedtes hangján fenyegetően suttogta: — Van valaki odabenn? ... Miért nem szóltál? Lukjan ijedten pislogott kan- esi szemével. — Annuska van ott, az unokám! ... Más senki! — A lányod hol van? — Meghalt! Egyedül maradtam a kicsivel... A vendég megkönnyebbülten felsóhaj tbtt. — Rendben van! Mehetsz az unokádhoz!... Ötödik fejezet Annikor ismét kihallgatásra hívták Ligyiját, ugyanúgy fogadta, mint máskor. Tompa közönnyel emelkedett fed priccséről, és az őr kíséretében elhagyta a zárkát. A nyomozó szobája még üres volt. Gépiesen leült az asztallal szemben, a falnál levő székre, és egykedvűen a sarokba bámult. Csend volt. Semmiféle zaj nem hatolt be kívülről. Jól hallatszott az őr karórává alakított nagy zsebórájának ketyeLigyija akkor is teljesen közömbös maradt amikor belépett Szmirnov százados, az őr pedig eltávozott. A százados leült az asztalhoz. Az iratokat nézegette, és feljegyzett valamit az egyik lapra, majd félretette a tollat, és figyelmesen nézte Ligyiját Megsová- nyodott arcáról teljes közönyt olvasott le. Nem kezdte meg a kihallgatást, hanem megnyomta a csengőgombot. Egy perc sem telt bele, kinyílt az ajtó, és magas férfi lépett a szobába. Arca simára borotvált, dús, őszülő bajuszát felfelé pederte, szürke haját egyenesen hátrafésülve viselte. Megállt az ajtóban, és jobb szemével kíváncsian szemügyre vette a helyiséget. Bal szemhéja nem mozdult, félig ráborult szemére. Katonás szabású köpenye szorosan simult tagbaszakadt alakjára. Tekintete átsiklott Ügyijén, és kérdően állt meg Szmimo- von. Ligyi ja egykedvű . pillantást vetett rá, s továbbra is a sarokba bámult. Szmirnov eközben figyelmesen vizsgálta arcát. A lány, mint aki váratlanul visszaemlékezik valakire, hirtelen ismét a bajuszos férfira tekintett, és szemében riadt fény lobbant fel. Egy pillanatig tartott csupán, de nem kerülte el Szmirnov fi- gyeknétj muleült, vetve, > do— Foglaljon helyet! tatott az egvik székre. A férfi nehézkesen majd lábát keresztbe nadrágzsebéből pipát hányzacskót vett elő. — Szabad? A százados bólintott. Digyija arca újból megrándult. Izgatottan fürkészte a bajuszos férfi arcát, amíg az megszokott mozdulatokkal megtömte pipáját és rágyújtott ... A lány most már merően nézte, Szmirnov pedig követte szemével minden mozdultát. — Ismeri ezt a nőt. Vaszilij Zaharovics? — kérdezte végre, és tekintetét le nem vette Li- gyija aroáról. A férfi alaposan megnézte a sarokban ülő Limdiát. azután felállt, közelebb ment hozzá. Egyszerre csak kiéi tette kezéből a. pipát. Arca fájdalmassá, zavarná Vált. Karját kitárva, tompa, elcsukló hangon mondta: Á Ljuda! Kislányom! Drága Ljudám! — torkát zokogás fojtogatta. Ligyijához rohant, de a lány a sarokba húzódott. Arcán borzalom tükröződött. —* Nem! Nem ... nem ... Apám?! Te?! Ez lehetetlen! Szmimovon is ösztönösen úrrá lett az izgalom: eflsánadt, babrálta derékszíj* úton, mely eíőreviszi a szövetkezetét. Sokat hallott kívánalom, hogy a gyenge, most erősödő gazdaságok az átlagosnál nagyobb figyelmet, hathatósabb segítséget érdemelnek. Nos, Zákányban — ebben az esetben nem érvényesült ez az elv. A zákányiak még 1962 nyarán elhatározták, hogy adottságaiknak megfelelően a ______________________________ szarvasmarba- és a baromfi| tenyésztést alakítják ki fő J termelési ágként. Számtalan csatját. Majd fdalit, össze- J 'önyezö bizonyitóttá elképzelé- szedte az előtte levő iratokat,lsük hdyességét. A járási ve- figyelmes pillantást vetett Bel-. egyetértett velük, sőt tá- gorodovra. aki már a kairjá-j mosatásáról biztosította őket. ban tartotta Ligyiját, és siet-í p, Csokonai Tsz hozzá is ve elhagyta a szobát... »kezdett már akkor a törzsálloImány kialakításához. Mostoha A megrázkódtatás, a viharos ’körülmények között, külterje- izgalom, az összefüggéstelen ;sen; istállókban helyezték el felkiáltások, a szaggatott mon_|a baromfiakat, de az év elejé- datok percei elmúltak. Apa és • re sikerült nekik egy csaknem leánya fokozatosan megnyu-*2O0O darabos törzset létrehoz- godtak. Az apa lassabban és at ^ Természetesen nagyüzemi bűntudat érzetével, Ligyi jaj módon ilyen körülmények konokkal hamarabb. J zott baromfit tartani lehetetFigyelmes tekintettel vizs-t len. A szövetkezet ezért segít- gálta az előtte álló férfit Az | séget kért egy 2000 férőhelyes elválásuk óta eltelt nyolc esz-* ól megépítéséhez. Megígérték tendő mély nyomokat hagyott l nekik, hogy nem ekkorát, ha- rajta. Megőszült; horn okát • -nem ötezer férőhelyeset fog- három mély ránc szántotta Inak kapni, örömmel fogadták keresztül. Szeme alatt táskák »ezt, hiszen terveikben a törzs- sötettetlek, egyik szemére pe-«állomány feileszitése szerepelt, dig félig ráborult a szemhéj, s t Az előzetes ten: felülvizsgá- így olyan volt, mintha nem fiatalkor azt a tanácsot kapták látna rajta. Mindez nem így ja járási szakvezetéstől, hogy a volt' azelőtt. Háta is meggör- {baromfi- és a marhatenyésztés nyedt, és nagy teste mintha J kialakításával, fejlesztésével valahogy megró,skadt volna, i Párhuzamosán fokozatosan Ligyi ja tudta, hogy ez az ő; építsék le az amúgy sem va- apja, a drága, a szívéhez nőtt * lami jó eredményeket hozó serember, az egyetlen, akit sze- itésállományt. így is tettek. Eb- retefct, de... mégsem hitt sa-jben a szellemben készítették ját szemének. Fáradt agyában Jel tervüket jelentős szerepet száguldó gondolatait — egyik »szánva a szarvasmarha- és a rómségesebb volt, mint a má-1 törzsbarom fi-állományból ercsik — nem tudta összpontosí-fdő bevételeknek. Ügy látszott, tani. ‘minden rendben lesz. Km’jer (Folytatjuk.) aztán a* elnök felhívta a Tern melőszövetkezetó Beruházási Irodát, és érdeklődött, hogy melyik vállalat készíti el a baromfiólat. Akkor derült ki, hogy egyik sem, mert a zákányi Csokonai Tsz nem kapott hitelt erre a célra. A csurgói járás beruházási előadója, Vukman Gyula azt állítja, értesítette a szövetkezetét, hogy a járás 1963-ra nem kapott lehetőséget baromfiférőhely építésére. Az elnök viszont azt mondja, hogy ha tudott volna erről — ami egyébként a járás előtt már november elején világos volt —, akkor régien fellebbezett volna a megyéhez. Kosztolecz Ferenc járási főállattenyésztő úgy nyilatkozik, hogy indokolással együtt beadta a kérelmet a megyéhez, Somogyi Gyula megyei beruházási előadó viszont az.t válaszolja, hogy csak beszélgetés közben volt erről szó. Tehát méltán háborodott fel az elnök ezt írva: »Mi ez? Ki ezért a felelős? És meddig mehet ez így?!« Igen. Hogyan hagyhatják, hogy egy gyenge, de lassacskán erősödő szövetkezet igen ésszerű, okos kezdeményezése ilyen hányaveti- ség miatt kudarcba fulladjon? S ráadásul akkor, amikor tetemes befektetésről is szó van! Valami módon sertíteni kell a szövetkezetei. Mint mondják a vezetőik, egyedül az épület fölépítéséhez kellene segítség. Nem sóit mondjuk, hogy ez a baromiról l^tkór^ése a tsz-nek. az azonban bizonyos, hogy az idei gazdáikodáyr- nagy hatással lesz! Súlyos hib,a lenne, ha az épülethiáriy ezt az éppen csak erősödő gazdaságot ismét visszavetné. Megfontolt, felelősségteljes és cfvors intézkedést kínén a z<ányi Csokonai Tsz panasza! V. BL (Folytatjuk.)
