Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-13 / 10. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1963, janttar & A MOSOLY ORSZÄQA Premier a Csiky Gergely Színházban Pénteken este nagy sikerrel mutatta be a Csiky Gergely Színház Lehár Ferenc A mo­soly országa című háromfeivo- násos operettjét. A hat évvel ezelőtti kaposvári bemutató után a darab most — Sallós Gábor Jászai-díjas művész rendezésében — vidéken elő­ször került színpadra Rácz György átdolgozott szövegvál­tozatával. Ez az átdolgozás ja­vított a mű egyébként lapos, vontatott cselekményén. Az alapkonfliktust a felújításnak ebben a formájában a régi, megcsontosodott vallási hagyo­mányok kötöttségei szolgáltat­ják. Ugyanakkor a szerző ere­deti, korában újat adó elkép­zelése most is csorbítatlan: happyend nélküli a harmadik felvonás* fináléja. A mosoly országa együttese kellemes, hangulatos órákat szerzett a premier közönségé­nek. A rendezés nem fukarko­dott a helyzetkomikum adta le­hetőségek kiaknázásával, így az előadás — különösen az első és a második felvonásban — sok derültséget keltett, sok vas­tapsot váltott ki. Lehár igé­nyes. dallamos muzsikáját Várkcnyi Sándor vezénylésé­vel tolmácsolták . a zenekar, és az énekesek: Hubay Anikó (Li­za), Csányi János (Szu-Csong), Balta Olga (Mi), Cserényi Bé­la (Feri). Az elismerő tapsnak részese volt a darab népes sze­replőgárdája, a Csang bácsit alakító Homokay Pál és a fő- ajtónálló szerepében Komlós István, valamint a lányok ka­ra: Oláh Magda, Galambos Ri­ka, Miletics Mária, Vary Eva és a többi szereplő: Balázs An­dor, Kürty Ila, W. Várkonyi Sándor, Vargha Dénes, Szabó István, Virágh Rezső és Mihó- csa Lajos is. A mosoly országa koreográfusa és a második fel­vonás szólótáncosa Körmendy Sva volt. Több ízben nyíltszíni taps fogadta Vincze Győző díszleteit. Szomora Gizella jel­mezei, Gárdonyi János maszk­jai is hozzájárultak a péntek esti bemutató sikeréhez. W. E. 20-31 centis hóréteg az utakon A csurgói járásban négy út járhatatlan Késnek az autóbuszok — Ma reggeltől száz ember takarítja a havat a kaposvári utcákon Tovább tart a havazás, a hi­deg légáramlatok egyre in­kább kiszorítják az enyhe lég­tömegeket. Bevált a Meteoroló­giai Intézet nagyobb havazást jósoló előrejelzése. Megyénkben péntek dél­utántól ismét állandóan hull a hó, és az utakat már 20—30 centis takaró borítja. Jóllehet szél is volt, mégis csak a csur­gói járásban okozott gondot a hófúvás. A porrogszentkirály—sur- di, a somogy csicsói, a csurgónagymartoni és az őrtilosi út járhatatlan. Felszabadításukra a Közúti Igazgatóság hóekéket küldött ki. A többi úton nehezen le­het közlekedni, annak ellenére, hogy 70 lóvontatású hóekével takarítják a havat. A MÁVAUT-nál járatkiesést nem okozott a hó, azonban igen sok busz késik. Igáiból 90 perccel később érkezett meg a kocsi, mert Pataiamnál nagyon rossz az út. A MÁVAUT egyéb­ként bízik abban, hogy nem lesz különösebb baj az autó­buszokkal, s ha előadódik is hi­ba, gyorsan ki tudják javítani. A kaposvári taxisok egyelő­re — ha lassabban is— még tudnak közlekedni. Minden­esetre nagyon óvatosan kell ve­zetni, mert csúsznak a ko­csik. A közlekedési szabályok leg­pontosabb megtartására van szükség, hogy elkerülhetők le­gyenek a balesetek. A 13. sz. AKÖV Szépics La­jos vezette tehergépkocsija tegnap reggel nem adta meg az áthaladási elsőbbséget a GEL- KA Sólyom Tibor vezette gép­kocsijának, és a két autó ösz- szeütközött. Szépics ellen sza­bálysértési eljárás induL Ma reggeltől a Köztisztasági Vállalat száz emberrel lát hozzá a kaposvári utak szabaddá tételéhez. Dolgozik egy gépkocsira sze­relt hóeke és két fa hóeke is. Elsősorban az átkelőhelyeket tisztítják meg. Sajnos, igen sokan most is semmibe vették a rendelkezé­seket, és nem takarítják el a járdákról a havat. A rendőrség például figyelmeztette a TÜ- ZÉP igazgatóját, valamint Ba­logh Lajos Kaposvár, Bajcsy- Zsdlinszky utca 24. szám alatti lakost, és az IKY vezetőit is, hogy gondoskodjanak a járdák tisztán tartásáról. Fel elől lensrg Az iskolai rend- szülők, akik nem nek a háromne- tartás és a házi- ismerik. vagy gyed tizenegykor rend előírja, hogy nem akarják is- végződött főpróba a tanulók éjsza- merni ezt a renJ1 megtekintésére. S kába nyúló szín- delkezést. ha mégis elkövet­házi vagy mozi- A Csiky Ger- te volna ezt a előadásokat nem, gely Színházban hibát, a szülő vagy kizárólag is- A mosoly országa kötelessége lett kólái engedéllyel című operett csü- volna megakadá- látogathatnak. törtöki főpróbá- lyozni, hogy gyer- Ezt a rendeletet ján 12 alsó tago- meke este szín- nem azért hozták, zatos gyermeket házba menjen, s hogy eggyel több fedeztünk fel a másnap — kellő pont legyen a földszinten. Nem pihenés híján — rendtartásban, ha- hinnénk, hogy az fáradtan, álmosan nem a tanulók iskola engedélyt vegyen részt az érdekében. Akad- adott a hét-nyolc órákon, nak azonban olyan éves gyermekek- S. M. JMi terem a mjeízfáet ? ámbori bácsi, a sport telep gondnoka nélkül nem tudom, mi volna a Rozmaring eszpresszóval. Ilyen szorgalmas törzsvendég elmaradása komoly veszedelmet rejt magában. Tetemes hiányt a tervteljesítésben, mert itt van az öreg már a nyitáskor, és itt van még a záráskor. Napközben pedig annyiszor, ahány­szor csak át tud ugrani. Márpedig gyakran szerét ejti ennek az ugrásnak, és közben szid­ja a hivatalát, mint a bokrot, hogy egy csöpp nyugalma sincs, már azt a kis zuttyos feketéi sem ihatja meg zavartalanul, amit a szerve­zete megkíván. Pedig ez a szervezet ugyan­csak kívánós, és éppen a zuttyos fekete az, amit nem tud nélkülözni. Módfelett ravasz ita- locska ez! Mineműségével sokáig nem volt tisztában senki, csak Rózsika, a Rozmaring presszó vezetője és egyben összes felszolgáló­ja. De ő híven őrizte a titkot, mert tetszett ne­ki, hogy ő főzi »kdsnagysád« minőségben a legjobb kedvre derítő duplákat. Aztán mint minden titokra, erre is fény de­rült egyszer. A iövészszakosztály vezetője ép­pen akkor lépett be nagy dérrel-durral a Roz­maringba, nem másért, mint Zámbori bá­csiért, amikor Rózsika belezuttyantotta a fél deci rumot a varázsitalba. A szertárkulcsért jött. S mi tagadás, gyors észjárású ember lé­vén azonnal megiértette Zámbori bécsi tekergő kedvét, hovatovább azt is, miért játszik olyan sűrűn kámfort az öreg. Mondta is mindjárt, de Zámbori bácsi piros fülcimpával, tekinté­lyes hangerővel kezdte bizonygatni, hogy adó­fizető polgár ő is, csak annyira tűri a hatalom alá rekesztettséget, amennyire a test megkí­vánja. — Csak azért is, Rózsikéin, adjon, virágom, még egy zuttyost! , No, jó. Megvan a kulcs, ez s lényeges. A hely sem alkalmas arra, hogy a vén pema- hajdert leckéztesse, így aztán a varázsital tit­kának felfedője hamarosan távozott. Magé­ban dúlva-fúlva, mert most aztán már betelt a pohár. Nem ezért vagy azért, az öreget min­denki nagyon szerette, kivált szemrebbenés nélkül elmondott meséiért. Természetesnek ta­lálták a sporttelep látogatód, hogy az öreg Zámbori volt hajdani legénykorában a leg­jobb atléta, a legjobb labdarúgó, a legsassze- műbb lövész, és így tovább. Még hecceitek is néha, hogy ugyan meséljen már gáláns ka­landjairól, miként sikerült meghódítania ezt vagy azt az úriasszonyt. LT anem az utóbbi időben egyre több baj volt az öreggel. Takarítatlanok marad­tak az öltözők, itt szemét, ott piszok. És egyre többen álltak elő olyan panasszal, hogy az ed­zésről garmadával hordják haza a bolhát. Zámbori bácsi meg sem hallgatta eleinte eze­ket a felszólalásokat. — Az ám, a fenét innen viszik? Biztosan a móriból, vagy ki tudja, merre tekeregnek. Hát nem ráfognák a telepre, hogy el van bolha- sí tva?! Márpedig komolyan erről volt szó. Egy ideig még csak el lehetett hárítani a szörnyű gya­nút, aztán már nem volt apelláta. — No persze. A zuttyos kávék miatt van az egész. Azt mondja a vén ravaszdi, hogy ala­csony vérnyomása miatt orvosi rendelésre isz- sza azt a töméntelen kávét. Közben meg. .. na de megállj, Zámbori! Az bizony megállt. Csak nem hagyta békén a lelkiismeret ott ácsorogni a Rozmaring pult­ja előtt. Visszakullogott hát nagy bűnbánóan hivatali helyére. Egy darabig messziről szem­lélte az edzéshez készülődő lövészeket, aztán oda lépegetett szép komótosan. Nem szólt hoz­zá senki a köszöntés után. — Hát. .. tetszik tudni . . . csak az asszony­nak el ne árulják mái'! — Mit, Zámbori papa, mit? — A zuttyost. Mert azért szorulnék. — És nem szolgálna éppen rá? Szegény Zámbori néni nem győri egyedül a gondnok­ságot, aki meg segíthetne neki. az ott pará­dézik a Rozmaringban. Közben elbolhásodik még a futballpálya gyöpe is. — Hohó! — mtett csöndet az öreg —, az nem attól van ám, hogy nem segítek. _ ??? — Hanem attól, hogy ezek a nyárfák itt. Látják? Ezek minden hetedik évben bolhát teremnek. A hallgatóság mcgnémult. Ki az ördög hal­lott már ilyet? Mit nem akarna elhitetni ve­lük az öreg? De az csak mondja a magáét, hogy ők már észrevették ezt az asszonnyal, és bizony sokszof akart már a KÖJÁL-hoz for­dulni. hogy csináljanak valamit a nyárfákkal, mert pokol az, amit ezek a fák hétévente bol­hában teremnék. Ilyen fordulatra és erre a tudományos ma­gyarázatra senki sem számított, készületlenül ért mindenkit a bolhatermő nyárfákról tartott előadás. Egy mérges emberiké penderült az öreg elé. — Jól van, Zámbori bácsi. Ha már így meg­magyarázta, hogy miért szidnak otthon ben­nünket az asszonyok. De tudja-e, hogy elmu­lasztotta a kötelességét, mert nem irtatta ki ezeket a férgeket? — Miért nem vágatta ki a nyárfákat? — Zuttyos feketével kéne öntözni a tövüket!; — Megállj! — intette le a magukhoz tért; méltatlankodókat. — Most azonnal kihívom! a köjálosokat. Majd meglátják, hogy szőrül j szóra igazat mondtam. Hiába röhögnek. Be- ; bi-zo-nyí-tom! ; Elviharzott. Az edzés vége felé már nem tö- j rődött senki sem az öreggel. Megfeledkeztek ; arról is, hogy milyen ígérettel vágtázott el, ! amikor megjelent a ^matador-ágyú«-t hordo- I zó autó a kapubejáratnál. Hamarosan élőké- \ rült az öreg is, és győztes hadvezérként irá- | nyitotta a jövevényeket a nyárfasorhoz. Az- I tán: Tűz! Egy szempillantás alatt megőszül- j tek a nyárfák, lecsillapodtak a kedélyek. De j a kétkedést nem lehetett Iciűzni a szemtanúk- j ból. Zámbori bácsin kívül ugyanis senki sem ! hitte a bolhamesét, még ugratnák is, hogy ugyan árulná már el, melyik fafajta terem hétévenként sonkát vagy kolbászt. De nem en­gedett a negyvennyolcból. Hanem alaposan megingott tudományos meggyőződésében az öreg. Egy hét sem telt be- | le. Komoly gazdasági bonyodalmak keletkez- ; tek a bolhairtásból, mert a vezetők távollété­ben alarmirozta az öreg a fertőtlenítőket, és végé-hossza nem volt a tiltakozásnak, hogy áp­rilisi tréfát űztek olyan komoly intézmény­ből, mint a KÖJÁL. C zavát sem lehetett hallani Zámbori pa- púnak, és dehogy ízlett neki a zuttyos fekete; újabban mind kevesebb mondanivaló­ja akadt Rózsika számára is odaát a Rozma­ringban. Annál serényebben sürgött-forgott a telepen, tisztogatott, rendezkedett, végül is megkönyörültek rajta. Kifizették helyette a matadorozás költségeit, amit ráróttak volna a rossz tréfáért. Mindenki annak könyvelte eh De mint később kiderült, keményebb az öreg legény koponyája, mint hitték. A tényt, hogy megszűnt a bolhainvázió, a világért sem tu­lajdonítaná annak, hogy most rend van, és mindenütt tisztaság ragyog. Bizakodóan néze­geti a nyárfasort, és ilyeneket mondogat: — No, majd meglátjuk. Hét év múlva! László Ibolya ifibb mint harmincezer ember vált hajléktalanná Marokkóban Rabat (AP). Marokkónak a tíznapos fel­hőszakadás után tengerré vál­tozott nyugat} részéből érkezett újabb jelentések szerint több mint harmincezer ember vált hajléktalanná. A Tanger és Rabat között mintegy 2000 négyzetkilométer kiterjedésű területet elöntő árvíz teljesen tönkretette a földek termését, és elpusztította az állatállo­mányt. A víz alá került falvak la­kosságának megmentésére he­likopterekkel tesznek kísérle­tet. A láthatár pereméig nyúló tengerből kiemelkedő maga­sabb pontokra menekült lakos­ság mentéséért drámai küzde- len folyik. Sokan, főleg az öre­gek nem hajlandók elhagyni a hullám nyaldosta szigetecské­ken már összedűléssel fenyege­tő otthonukat. Az alacsonyan repülő helikopterek mentőkö­telébe kapaszkodókon sokszor több családtag csüng, akik nem hajlandók egymástól el­szakadni. A mentésben részt vevők je­lentették, hogy a helikopterek­ről csak a pusztulás képe fo­gadja őket, ameddig a szem ellát. A nagyobb srigetszerű területekre menekülteknek nincsen élelmiszerük és ivóvi­zük. (MTI) A szépség ára Egyes férjeken kívül senki más nem ellenőrzi, mennyit költenek a nők fodrászra, koz­metikusra. S noha hivatalos statisztika erről nem készül, a forgalom számadataiból mégis következtetni lehet arra, mi a budapesti nők szépségének az ára. A fővárosi állami és szö­vetkezeti fodrászatokban, koz­metikai szalonokban az utóbbi egy év alatt több mint húsz­millió vendéget; szépítettek meg. Naponta általában min­den harmincadik pesti lakos megfordul a fodrászatokban, és összesen csaknem egymillió fo­rintot hagynak ott. A fodrásza­tokat látogató férfiak és nők száma azonos, a nőknek azon­ban ez háromszor olyan költ­séges mulatság, mint a férfiak­nak. Ennek ellenére a nők 90 százaléka rendszeresen jár fod­rászhoz, és bár nem mindenki vallja be, tío százalékuk koz­metikusnál is szépitieti magát. Sehol sem tapasztalható olyan fodrászkultusz, mint hazánk­ban. Ez részben azzal magya­rázható, hogy a fodrász és koz­metikai szolgáltatások nálunk viszonylag nem sokba kerülnek. Bármelyik európai országban többet kell fizetni. Bécsben például ugyanaz a frizura, haj­mosás, vízhullámkészítés, fé­sülés, hajlakkozás legalább há­romszor annyiba kerül, mint Budanesten. A magvar fodrá-. szat árai 1950 óta változatlanok, bevételük mégis az utóbbi négy évben negyven százalékkal emelkedett, mert mind többen és mind rendszeresebben jár­nak korunk magyar figarói­hoz. Ez az év is jól kezdődik! Maruszja Tumanoff her­cegnő, a Los Angeies-i divat együk irányítója szilveszter éjszakáján biztonsági okok­ból 2,5 millió schilling!« be­csült ékszerednek csupán 500 schillinget érő utánzatait vi­selte. Az óvatossági rendsza­bályok azonban csődöt mond­tak, mert miközben a foga­dáson a részvevők azon ta­nakodtak, hogy vajon való­diak-e, ismeretlen tettesek a hercegnő páncélszekrényéből ellopták az eredeti példányo­kat. **» . Indián törzsfőnők a svéd királynál VI. Gusztáv Adolf svéd ki­rály kihallgatáson fogadta »Fekete Szarvast«, a sriú in­diánok törzsfőnökét. A ki­hallgatáson az indián törzs­főnök békepdpát ajándéko­zott a svéd királynak. „ Karácsonyfát“ állítottak a pisai kóbor macskáknak Pisában, a város egyik ke­rületében, ahol igen sok a kóbor macska, »jóiét lelkek« karácsony estén apró halak­kal és baromfidarabkákkal »díszített« karácsonyfát állí­tottak a hontalan cicáknak. » * * Marlene Dietrich találó megjegyzése: »Régen a fiatal lányok elpirullak, ha szé- gyellték magukat, napjaink­ban viszont szégyellik magu­kat — ha elpirulnak...« >4 NASZÁDOKRÓL FÉMES CSILLORÁSÚ HENßEREKET SO CSATINAK A HULLÁMOK KÖZE. . .JCÍSXSSSSSSSÍSÍSSSSSÍSÍSÍSÍSCSÍNXSÍSSSSSSSSJCXSÍSíSSSÍSÍStSSJÍSCJSSSSÍSSJíJíSSSÍXXSíSSíN' VAIEHIYIN IVAMOV tudományos- fantasztikus regénye nyomán írta Cs. Horváth Tibor, rajzolta Sebők Imre Energiát! Energiát! Energiát! Határíalan az emberiség fény-, hó- és mozgatóerő - szükséglete. Földünk szén- és olajkészle­te nem kimeríthetet­len, mégis egyre na­gyobbakat marko­lunk belőle. Tehet­jük, különösen azóta, hogy a tudomány meghódította az anyagban, az anyag szerkezetében rejlő korlátlan energiafor­rást. A RAJNAI VÁRKASTÉLY Víz ALATT/ ZÁTONY MEZŐI, FAAYQS VIHARAI, A JEAHEAY-VESZELY M/A7T AZ ÉSZAKI- ÓCEÁNNAK EZT A TÁJÉKÁT. A HAJÓK MINDEN ÉVSZAKBAN ------- MOST AZONBAN.- I —Vt M ESSZE ELKERÜLIK . . '.va* '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom