Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-11 / 8. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1963. jaumér tt U Hlianí nta§itásái*a házi őrizet he vetlek €§ombét Amerikai vizsgálat Dél-Vietnamban New York (MTI). Az ENSZ New York-i köz­pontjában szerzett értesülések szerint az ENSZ kongói rend­fenntartó erői — U Thant fő­titkár utasítására — Elisabeth- velle-ben házi őrizetbe vették Csombét, a kongói Katangia tartomány szakadár elnökét. Hírügynökségi jelentések szerint az ENSZ szóvivője ko­rábban közölte a sajtó képvi­selőivel, hogy U Thant ENSZ- főtitkár- behatóan tanulmá­nyozta Csőmbe két legutolsó nyilatkozatát. Mint ismeretes, Csőmbe kedden azt állította, azért tért vissza Elisabethville- be, hogy »a további vérontás elkerülése végett-« végrehajtsa az ENSZ főtitkárának Kongó egyesítésére kidolgozott ter­vét, szerdán viszont visszatért korábbi álláspontjára, és is­mét a »fölperzselt föld« poli­tikájával fenyegetőzött.- U Thant az idézett Csornbe- nyilatkozatokban mutatkozó el­lentétek miatt szükségesnek látta kiadni az utasítást az ENSZ kongói rendfenntartó erői ElisabethviHe-ben tartóz­kodó egységeinek, hogy he­lyezzék házi őrizetbe Csombét. Az utasítás hangoztatja, hogy a házi őrdzietbe vétellel »meg kell akadályozni Csom­bét a további felelőtlen ak­ciók végrehajtásában«. val folytatandó tárgyalások le­hetőségét, ha Csőmbe határo­zott nyilatkozatban hozza nyil­vánosságra végleges álláspont­ját. Csőmbe elhagyta Elisabethville-t London (TASZSZ). Jóllehet korábban olyan je­lentések érkeztek, hogy Csom­bét U Thant ENSZ-főtitkár utasítására házi őrizetbe vet­ték, a katangai diktátor csü­törtökön elhagyta elisabethvil- le-i, palotáját. Mint a Reuter- iroda jelenti. Csőmbe fölfegy­verzett katangai csendőrök kí­séretében a rhodesiai határ fe­lé indult, ahol az ENSZ fegy­veres erői »korlátozott hadmű­veleteket« terveznek, hogy biz­tosítsák a szabad közlekedést az Elisabeth vilié és Sakianáa városa közötti útvonalon. A tu­dósító jelentése szerint Csőm­be azért utazott az említett te­rületre, hogy »megakadályoz­za a harcokat«, (MTI) Werner von oraun elismerte a Szovjetunió rakétaföiényét Berlin (MTI). Werner von Braun, a né­met—amerikai naicétaterw/ö. akit a nyugat-berlini műszaki egyetem most díszdoktonrá választott, a nyugat-berlini te­levízió által közvetített sajtó- konferenciáján beismerte, hogy a Szovjetunió foglalja el az el­ső helyet az űrhajózásban. Ki­jelentette, hogy a szovjet ra­kéták nagyobb hasznos terhet tudnak szállítani, mint az amerikaiak. Egy kérdésre vá­laszolva azt mondotta, hogy az amerikaiak katonai rendel­tetésű rakétáitól ma csak 70— 90 százalékos eredményessé­get lehet várni. Werner von Braun a to­vábbiakban azt jósolta, hogy hamarosan magánszemélyek is utazhatnak majd rakétákon. Munkamélk 01 iség Nyugat­Német országban Nürnberg (Reuter). A Német Szövetségi Köztár­saságban a munkanélküliek száma 1962 december havá­ban — novemberhez viszo­nyítva — megkétszereződött, s i december végén 232 653 mun­Ikamélikülit tartottak nyilván — jelenti a szövetségi munkaköz­vetítő hivatal. (MTI) London (MTI). A Daily Mail jelenti Wa­shingtonból: Kennedy elnök könyörtele­nül szigorú vizsgálatot rendeli él annak megállapítására, a Viet Kong-csapatok miért arat­tak újabban olyan megsem­misítő győzelmet az ameri­kaiak által sokkal jobban föl- fegyverzett, amerikai kikép­zésben részesült dél-vietnami csapatok fölött. Az elnök eb­ből a célból Harry Felt ten­gernagyot, az Egyesült Álla­mok csendes-óceáni haderejé­nek parancsnokát Saigonba küldte. A vizsgálatnak meg kell állapítania többek között azt, hogy miért nem hajlan­Aacra (MTI). Kedden kézigránát robbant az accrai sportsadionban köz­Rakétakudarc az USA-ban Cape Canaveral (UPI). Az amerikai légierő csütör­tökön hajnalban Titan—2 tí­pusú rakétát bocsátott fél. A második lépcsőben bekövetke­zett üzemzavar miatt a rakéta nem érte el célját — közölte a légierő. (MTI) dók a dél-vietnami csapatok harcolni, és hopv milyen mé­lyen kell még az Egyesült Ál­lamoknak ebbe az öserdőbeb háborúiba belekeveredni. A végső lökést a vizsgálat elren­deléséhez az a súlyosan meg­alázó vereség adta meg, ame­lyet a dél-vietnami haderők Ap Bocnál szenvedtek, amikor Viet Kong-csapatok lelőttek öt amerikai helikoptert, és meg­öltek három amerikait, akik a harcba igyekeztek bevetni a vonakodó dél-vietnami hadse­reget, amely a saját csapatait ágyúzta, és egyik lövedéke hajszál híján eltalálta Robert York amerikai dandártáborno­kot. vétlenül azután, hogy iVfertt-* moh elnök eltávozott az ott rendezett ünnepségről. A ghanai belügyminiszté­rium szerdán este közölte, hogy a robbanás következté­ben négy ember meghalt, nyolcvanötén pedig megsebe­sültek. Tizennyolcán közülük súlyos sérülést szenvedtek. A kézigránát a stadionban tán­coló tömeg legsűrűjében rob­bant. A belügyminisztérium köz­leménye megállapítja: a kézi­gránát szilánkjainak vizsgála­Bevetésre kész katangai csendőrök. Négy halálos áldozata van az accrai merényletnek A szóvivő egyidejűleg ismer­tette U Thant nyilatkozatát is, amely hangoztatja: Csőmbe gyakorlati bizonyítékát adhat­ja többször hangoztatott jó­akaratának, ha lehetővé teszi, hogy az ENSZ-csapatok bevo­nulhassanak Kolwezibe. A nyi­latkozat szerint az ENSZ csak akikor mérlegelheti a Csombé­Kennedy és Kuznyecov találkozója Washington (MTI). Hírügynökségi jelentések szerint Kennedy amerikai elnök fogadta Kuznyecov szovjet külügyminisz­ter-helyettest* és egyórás megbe­szélést folytatott vele. A találkozó az amerikai elnök kérésére jött létre. A Fehér Ház szóvivője a talál­kozó után kijelentette, hogy a tár­gyalások «-igen szívélyes légkör­ben zajlottak le«. A két politikus a kubai kérdésről a múlt héten tartott tárgyalások eredményét vi­tatta meg, és kicserélte nézetét több más nemzetközi problémáról, köztük a berlini kérdésről. A megbeszélés után Kuznyecov mosolyogva közölte az újságírók­kal: »New York-i tárgyalásaim be­fejeződésének jegyében az elnök meghívására látogatást tettem ná­la. A találkozón több olyan prob­lémát vitattunk meg, amelyek köl­csönösen érdeklik a két felet.-« A szovjet külügyminiszter-he­lyettes csütörtökön Rusk amerikai külügyminiszterrel viliásreggeli- zett, és eszmecserét folytatott ve­le. Két és fél napos washingtoni tartózkodás után pénteken tér vissza New Yorkba, majd innen hazautazik Moszkvába. POLITIKAI REKLÁM Egypár évvel ezelőtt a Rheingold sörgyár piackutatói kimutatták, hogy a szebbik nem éltesebb korú tagjai nagy előszeretettel fogyasztják a fo­lyékony kenyeret. Az igazgató- tanács áz adatok birtokában széles körű akcióba kezdett a Rheingold-sör eladásának fo­kozására. Az Egyesült Államok derék polgárait — tudták — már nem lelkesítik föl a szimpla hirdetések, különösen nem a gyanakvó öregasszonyo­kat, ezért valami egészen újat kellett kitalálniuk. Az ötlet ha­marosan meg is született a Madison Avenue-p, a New Yoik-i reklámügynökségek fel­legvárában. Azt találták ki, hogy minden esztendőben szép­ségversenyt rendeznek váloga­tott manekenek közreműködé­sével, a nyertes képét ragaszt­ják a palackokra, és a lapok­ban a következő hirdetést te­szik közzé: »Miss .... azért olyan karcsú, mert Rheingold- sört iszik.- Az ötlet bevált, s a cég adatai szerint a vásárlók kétharmada ma is az idősebb hölgyek soraiból rekrutálódák. A reklám segítségével ma a leghasznavehetetlenebb limlo­mot is rá tudják sózni az em­berekre, csak megfelelő időben kell a megfelelő ötlet. Ez adta az »ötletet« a Madison Avenue szakemberednek, hogy ne csak kerti törpéikkel és krumplihá- mozóval foglalkozzanak, ha­nem a tőkésvilág egyik legna­A RAJNAI úatkqMe Valentyin Ivanov tudományos, fantasztikus regénye nyomán irta Cs. Horváth Tibor, rajzol­ta Sebők Imre. Szí az izgalmas, fantasztikus képregényt 1963. január 13-i, vasárnapi számunkban kezdjük el közölni folytatásokban. ■XvXvXlv mm® mm Ili I« gyobb üzletével: a politikává] is. Sorsdöntő jelszó Elsősorban a választások ide­jén lépnek porondra a reklám- szakemberek. Kevesen tudják, hogy Eisenhower volt ameri­kai elnök újraválasztását is nagymértékben John Osborn segítette elő. A Madison Ave­nue koronázatlan királya ta­lálta kd ugyanis a sorsdöntő jelszót: »Szeretem Ike-ot«, amit angolul Áj lájk Ajk-nak kell ejteni: Az utca hamar fel­kapta a szellemes és jól hang­zó mondatot, hiszen a televí­zió, a rádió és a hangszórók naphosszat üvöltötték, s végül mindenki elhitte, hogy való­ban szereti az Ike-nak becé­zett elnököt. Minthogy az amerikai alkot­mány értelmében ugyanazt az embert csak kétszer lehet el­nökké választani, Eisenhower második megbízatásának le­járta után magasra csapott a jelöltek reklámhadjárattal kí­sért versengése. A választási szakértők megfelelő beszédek­kel és illemszabályokkal látták el megbízóikat. Kennedynek például mindenütt és minden­kire mosolyognia kellett, azon­felül tanácsos volt feleségével és gyermekével együtt megje­lennie. El kellett fogadnia min­den meghívást, akár a bélyeg- gyűjtők, akár az állatbarátok hívták meg körükbe. Gondo­san kellett vigyáznia arra is, hogy a helyi divatnak vagy szokásoknak megfelelően öl­tözködjék. Ezért például az USA nyugati részén cowboyru- hát öltött, s nem ártott — az előírások szerint — az sem, ha tiszteletbeli indiánfőnökké választatja magát. Willy és a görlök Hogy a reklámnak milyen nagy hatást tulajdonítanak Nyugaton, azt az is bizonyítja, hogy nyugatnémet szakembe­rek utaztak ez időben az Egye­sült Államokba, s az 1961-es nyugatnémet választásokon fel­használták tapasztalataikat. Az SPD például a legújabb tí­pusú Mercedes kocsit vásárol­ta meg Willy Brandtnak, a kancellárjelölt ezen érkezett meg a helyi választási gyűlé­sekre, ahol — szintúgy jenki módszerek alapján — nemcsak Willy lépett fel szórakoztató »műsorával«, hanem revügör- lök táncoltak, és ismert éne­kesek adták elő a legújabb slágereket. A hamburgi Welt kimutatása szerint Adenauer ^őzelme és Will}' Brandt bu­kása végül is és összesen 70 millió márkába került. De ez az összeg még eltörpül a mel­lett a 200 millió dollár mellett, amelyet az amerikai elnökvá­lasztás propagandakölteégei- ként tartanak nyilván. De a reklám nemcsak a vá­lasztási hadjáratok elmaradha­tatlan tartozéka: ma az USA- ban és más nyugati országok­ban a közvélemény formálásá­nak, illetőleg a politikai meg­győződés kialakításának is egyik legfontosabb eszköze. A női műanyag öveket gyártó LATEX-cég például egész ol­dalakat vásárolt meg a New York Timesban, hogy az anti- kommunizrnust és a háborús hisztériát propagálja. Az atomóvóhelyek építése körül nemrégiben keltett hisztériát is a reklámcégek irányították, s ebből milliárdos hasznot vág­tak zsebre az építővállalatok. A Business Week című folyó­irat nyíltan bevallja: »A rek­lámügynökségek ugyanúgy dol­goznak a politikai pártoknak, mint az alkoholt, fehérneműt vagy szappant gyártó társasá­goknak. Szerződéseket kötnek, megszabják a províziót; csak­hogy az üzleti reklámért a közlés után tíz nappal fizet­nek, a politikai pártok viszont előre szurkolják le a pénzt. Egyetlen politikai kampány sem képzelhető el a reklám- ügynökségek nélkül.­Franco szerződése történetével azonban Francia- ország dicsekedhet. A Monde című párizsi lap egy ismert ta­nárember tollából napról nap­ra kis krótnikafélét közöl első oldalán. Ezekben a jegyzetek­ben Robert Escurpitte a nagy világesemények vagy a hazai szenzációk egy-egy apró tréfás mozzanatához • fűz szellemes megjegyzéseket. Ezt tette a szovjet űrikrek útját követően is. A szakáll címmel arról el­mélkedett, hogy a férfiak örök gondja még az űrben sem szű­nik meg. Több sem kellett a nagy nemzetközi borotvapen­ge-gyárnak, a Gillette-cégnek. A következő napon busás pén­zért kommünikét tétetett köz­zé a Monde első oldalán, s ar­ról szólt, hogy a Gillette-gyár laboratóriumában hozzákezd­tek az űrbéli borotválkozás problémájának megoldásához. De a földön maradó férfimil- liófcnak, természetesen Nyiko- lajevnek és Popovicsnak is addig a legmelegebben ajánl­ják a Gillette-pengéket... Ónody György í ta arra mutat, hogy a fegy­ver francia eredetű volt. A környező afrikai országok, amelyek korábban francia gyarmatok voltak, ilyen fegy­vereket kaptak Párizstól. A robbanással kapcsolatban egy embert a helyszínen letar­tóztattak. A Pravda csütörtöki száma rámutat, hogy az újabb aljas merénylet Nkrumah ellen ak­kor következett be, amikor a ghanai kormány számos intéz­kedést hozott az ország gaz­dasági függetlenségének vé­lelmében. Halásztragédia Egy óriási hullám szerdán este 17 halászt 1 elsodort a partról Santo Andre Lagoon helységben, Lisszabontól 166 kilométerre délre. A halászok felkutatására indult hajók hajnalig 13 ember holttestét találták meg. (Reuter) FREILICHMANN: a Polip csapjai Hogy ez mennyire igaz, ar­ra a legjobb példa talán a fenséges El Caudillo esete.: Spanyolország teljhatalmú dik-: tátora ugyanis fejébe vette, hogy országával az Európaij Közös Piac békésebb vizedre! evez. Ezért Franco és a spa-: nyol kormány szerződést kö-: tött egy amerikai reklám válla- j lattal, amely illő dollárok fe-■ jében kötelezte magát, hogy a: következő három évben a vi­láglapokban. a különböző szer-; vezetéknél és befolyásos ma- • gánembereknél minden eszköz­zel népszerűsíti Spanyolorszá- | got. Nem véletlen, hogy ha­sonló megbízást adott Ngo 1 Dinh Diem, a véres kezű dél-j vietnami bábdiktátor is az! amerikai hírverőiknek. Sőt aj tajvani öregúr, Csang Kaj-sek] is ezen az úton próbál nép-j szerűséget s némi (ezzel járó): dollárt szerezni magának és i »birodalmának«. Az űrember szakálla (16) A reklám és a politikai világ j kapcsolatainak legképtelenebb • Sztyepankovszkij lépett az asszony elé. — Nagyon örülök, hogy egészséges, Vera Andrejevna. Engedje meg, hogy azt kíván­jam: az új esztendőben legyen ugyanolyan jó egészségben, mint most. — Köszönöm. Valentyin. ne­ked is a legjobbakat kívánom életedben és munkádban egy­aránt. — Köszönöm. Vera Andre­jevna. És kérem, ismerkedje­nek meg: Ligvija Vlagyimirov- na Szeverinova. Vera Andrejevna figyelme­sen tekintett új ismerőse ar­cába; Majának, aki nagy ér­deklődéssel figyelte a jelenetet, úgy rémlett. mintha Vera Andrejevna szeme zavart tük­rözne. De ez csupán egyetlen pillanatig tartott, utána már Maja sem volt bizonyos ben­ne. hogy jól látta-e. Az asszony sokáig nem en­gedte el új ismerőse kezét, és közben fürkészőn nézte Ligyi- ját. Majd tagoltan, lassan mondtál — Nagyon örülök, hogy megismerkedhettem önnel. És hadd kívánjak magának is, drágám, nagyon nagy boldog­ságot! — Köszönöm, Vera Andre­jevna — szólt Ligyija megha­tottam — Valentyin olyan sok jót mesélt önről, és ön ponto­san olyan, amilyennek elkép­zeltem. Tiszta szivemből a le­hető legjobbakat kívánom ön­nek. — Valentyin a mi csalá­dunkban szinte már r 1 inak számít! — nézett Vera Andre­jevna szeretettel Sztyepankov- szkijra. — Remélem, ön is jó barátunkká válik. — Boldog lennék, ha elnyer­hetném barátságukat! — Kérem, fáradjanak a?, asztalhoz! — mondta Vera Andrejevna a vendégeknek. Majd Korallovhoz fordult: — Hiába ül messze tőlem — mu­tatott a borospalackok felé —, nem szabadul a gyámságom alól! — Engedelmes!; edetr Vera Andrejevna! — felelte vidd* t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom