Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-11 / 8. szám

Péntek, 1963. január 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP Gyógyító, emberi szót... — Higgye el, orvossággal fölérne, ha tudnám, hogy munkatársaim visszavárnak. Ha eljönnének érdeklődni, bá­torítanának, hogy ne csügged­jek. De így?! Hónapok óta fek­szem itthon, és senki sem néz felém. Mindenki elfeledkezett rólam. Már nem számítanak rám? Hogyan is tudnék ilyen hangulatban, aggódások köze­pette meggyógyulni...? Kü­lönben is minek, ha már le­mondtak rólam! . Egyik ismerősöm fakadt ki így, akit Klenovits Imrével, az SZTK megyei alközpontjának vezetőjével látogattunk meg betegágyánál. Vajon másutt is így megfeledkeznek az ember­ről, ha betegsége huzamosabb ideig elszakítia munkahelyétől, dolgozó társaitól? Segítség is keltene Percekig tart, amíg lábát né­hány centiméterre fölemeli. Furcsán, egyenes háttal ül, ha­jolni nem bír. Márciusban lesz bárom éve, hogy munkába me­net egy gépkocsi elütötte Tik­kel Pált, a Balatonkiliti Gép­állomás traktorosát. Eltört a gerince, több bordáját kivet­ték. — Azóta tehetetlenségre va­gyok kárhoztatva. Feleségem nélkül mozdulni sem bírok. Van egy kis kocsim, kézzel kell hajtani, de egyedül erre is képtelen vagyok. Pedig úgy szeretnék emberek közé men­ni, valamilyen könnyebb mun­kát végezni. — Barátai, munkatársai meglátogatják? — A baleset után járt nálam az igazgató és több traktoros barátom. A nyáron a gépállo­más szbt-itkára is volt itt. — ígértek segítséget? — Nem, erről nem volt szó... Pedig nagyon elkelne. Tik­kel Pál egy olyan kis moto­ros kocsit szeretne, amivel fe­lesége segítsége nélkül is köz­lekedhetne. El kellene intézni azt is, hogy az a gépkocsiveze­tő, aki elütötte, nyomorékká tette, rendes kártérítést fizes­sen. Mindössze néhány ezer fo­rint előleget kapott tőle 1960 őszén, ez azonban kevés. Tik­kel Pál nem járhat utána, le­veleire nem válaszolnak, fele­sége meg nem mozdulhat mel­lőle. Látogatás helyett Usenet < Kopogtatásunkra ' örömtéli »szabad« kiáltást hallunk, de amint belépünk Sántus Miklós lakásába, csalódottan fogad. — Azt hittem, a postás... — Öt várta? — A táppénzemet várom, már egy hete meg kellett vol­na jönnie. De késik. Vajon mi az oka? — Talán az, hogy a községi orvos szabadságon volt, és he­lyettese nem küldte el a táp­pénzhez szükséges papírokat. — Lehet... — Látogatói vannak? — Senki az ég világon. Ket­ten vagyunk a feleségemmel, ő is beteg volt, itt feküdtünk mindketten elhagyatva. ’ — Hol dolgozik? — A SZOT leilei karbantar­tó részlegénél, ügy látszik, a beteg munkással már nem tö­rődnek. Csak üzentek, arról érdeklődtek, hogy miikor gyó­gyulok meg. 200 forint postán — Mi lesz velem? — Meggyógyul, aztán majd ismét dolgozik. — De nem üzennek, nem ér­tesítenek, hogy számítanak-e rám. Pedig nézzék... Izgatottan szedi elő iratait: gépkocsivezetőd, traktorvezetői, munkagépkezelői igazolvány, segédlevél a kovácsmesterség­ről. Sokoldalú, képzett ember Varga Bálint, a Lengyeltóti Gépállomás traktorosa. — Nincs rám szükségük, ér­zem. Pedig évekig naponta.öt­ven kilométert tettem meg la­kásom és munkahelyem között. Nemegyszer tíz-tizennégy órát is dolgoztam egyfolytában, hogy feladatomat elvégezhes­sem. l — Nem látogatta meg senki, amióta beteg? — Egyszer volt itt a brigád­vezetőm ... Leltárba vette a traktort, amivel dolgoztam. Az­tán küldtek postán kétszáz fo­rint segélyt... Milyen jólesett volna Varga Bálintnak, ha látrányd lakására a gépállomás valamelyik veze­tője viszi el neki a kétszáz fo­rintot, s kíván gyógyulást. T. Tessék mondani, nem azt gondolják maguk, hogy táp­pénzcsaló vagyok? — kérdezi aggódva, amikor távozunk. — Ugyan! Maga beteg, aki­nek egyetlen kötelessége a gyógyulás. ,,Kilenc év után mást érdemelnék“ — Hetedik hónapja vagyok beteg, négy és fél hónapot kór­házban töltöttem. — Kik látogatták meg? —' Csak a barátaim. — A Memyei Gépjavító Ál­lomás vezetői, a párt- és a szakszervezet ? — Senki! Pedig november óta itthon vagyok Mernyén, mégsem jutottam eszébe sen­kinek. Munkában eltöltött ki­lenc év után, úgy érzem, mást érdemelnék — mondja Bódis Lajos asztalos. — Segítették valamivel? — Nem mondom,'amikor ki­jöttem a kórházból, s bemen­tem munkahelyemre támoga­tást kérni, adtak négyszáz fo­rintot. Jólesett... De még job­ban örültem volna, ha kérés nélkül adják, hiszen tudják, hogy rá vagyok szorulva... Helyben van, mégis távol Bállá György, a Víz- és Csa­tornaművek segédmunkásé Ka­posváron, a Kanizsai-utca 40. szám alatt lakik, néhány száz méterre a vállalat központjá­tól, mégis igen »távol« tőle. Csaknem egy éve beteg. — Meglátogatták, segítettek? — Elfeledkeztek rólam, sen­ki sem keresett. Még csak a KISZ-isták sem, pedig tagja vagyok a vállalat KlSZ-szerve- zeténelí. A fiamról is elfeled­keztek ... __ ? — Amikor a karácsonyi ajándékcsomagokat készítet­ték, engem, illetve egyéves fia­mat figyelmen kívül hagyták. Kétszer kellett kérni, amíg megkaptuk a kis ajándékot. De szakszervezeti segélyt hiá­ba kértem kétszer is, nem adtak. Azt mondták, hogy nincs rá keret. Pedig úgy tu­dom, ilyen hosszú betegség alatt jár... ■+ « * Emberek, beteg munkások elfelejtve fekszenek otthon vagy a kórházban. Betegségük idejét meghosszabbítja a nyug­talanság, az aggódás, hogy mi történik munkahelyükön. Nem érnek talán rá a vállalatok, a párt- és a szakszervezetek ve­zetői, hogy törődjenek a beteg munkásokkal? Nincs talán mód arra hogy a rászorulók­nak segélyt adjanak? Nem er­ről van szó. A legtöbben azt gondolják, ott az SZTK, a be­teg ingyenes orvosi és kórházi kezelésben részesül, kapja a tápvénzt. Sokan azonban elfe­lejtik, hogy mindez kevés? Itt- ott még hiányzik a nemegy­szer orvossággal is felérő, gyó­gyító, emberi szó ... Szalai László VÁLASZTÁS 1945-BEN VÉGET ÉRT A SZÖRNYŰ! ÍGY ÍR A SOMOGYVÍAR­HÁBORŰ. Felszabadult a ma­gyar nép. Megtörtént a föld­osztás, valóra vált sok ezer somogyi paraszt álma. így kö­szöntött be 1945 októbere. A megsárgult újságlapok hűen tükrözik az eredménye­ket. Ezekben a hetekben vá­laszt Európa népe. Franciaor­szágban október 21-én, ha­zánkban november 4-én, Ju­goszláviában november 15-én, Bulgáriában november 18-án, Ausztriában, Portugáliban és Spanyolországban november 25-én lépnek az urnák elé az emberek. A magyar lapok a válasz­tásról cikkeznek. A Somogy- vármegye című újság, a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Promt lapja is sokat foglalko­zik az eseményekkel. 1946. ok­tóber 6-án nagygyűlést refidez a Nemzeti Paraszt Fárt Ugvanezen a napon a Nemze­ti Bizottság is ülésezik. Meg­alakul a megyei törvényható­ság. Vezetőségi ülést tart a Magyar Kommunista Párt: a munkások és a tisztviselők ne­héz anyagi helyzetével, a köz- ellátással, a hazatért hadifog­lyok gondjaival, a kisgazda- párt részéről ért támadásokkal és az agitáció módszereivel foglalkozik. MEGYE. »Választani fognak húsz évtől kezdve a szegé­nyek, a gazdagok, a munká­sok, a' tisztviselők, a kapitalis­ták. Lesz majd, aki egy olyan világot akarna, ahol a dolgo­zóké a legnagyobb szó, a leg­több érdem. De lesznek olya­nok is, akik visszavárják azt a régi világot, amely nekik annyi jót hozott. Csali azok a százezrek hallgatnak némán, mélyen, akik a végtelen sík­ságokon porladnak, elfelejtett tömegsírokban. Nem szavaz­nak azok a százezrek, akik az internáló táborok gázkamrái­ban haltak meg, és megma­radt maroknyi hamvukat ösz- szekeverte a szél a halált ho­zó fegyvereket gyártó német gyárak füstjével. Kire szavaz­na a honvéd, akit kiküldtek egy idegen országba ázni, fáz­ni, szenvedni, meghalni? És a deportált és elégetett százez­rek kire szavaznának, ki ellen szavaznának ?« És az ínséges, nehéz őszön megkezdődik a választási had­járat. Rikító plakátok tarkít­ják a falvak és városok ut­cáit. Gyűlés gyűlést követ. A legkisebb községekben öt párt agitál. A Nemzeti Paraszt Párt, a Polgári Demokrata Párt, a Magyar Kommunista man Korallov, és szívére szo­rította kezét. — Elvtársak! Figyelem! Moszkva beszél! — kiáltott Oleg. A hirtelen támadt csöndben csak a bemondó hangja hallat­szott: — Kedves elvtársak! Két perc van még hátra, és itt az új év. Távozik a régi, a szov­jet nép nagy győzelmeinek esz­tendeje. És beköszönt az új esztendő! Biztos léptekkel kö­zeledik felénk. Elvtársak! Fo­gadjuk méltóan! Boldog új esz­tendőt, drága barátaink! Valamennyien magasra emelték poharukat. A pezsgő szikrázott a csillár fényében. Felhangzottak a Kreml to­ronyórájának első ütései. * * * Az, Állambiztonsági szervek klubjának hangszórói is köz­vetítették a Kreml toronyórá­jának hangját. Végig a teremben díszesen terített kis asztalók sorakoz­tak. Itt is férfiak és nők áll­tak az asztalok mellett: ke­zükben pezsgőspohár. Az óra zengő ütéseit el­nyomta a hangzavar. — Boldog új esztendőt! — A békére! A barátságra! A teremben keringő dalla­ma csendült fel: táncra per­dültek a párok. A táncolok között ide-oda cikkázva az ügyeletes sietett oda ahhoz az asztalhoz, ahol Szmiimov szá­zados ült családjával. Szmirnov elnézést kért a vendégektől. — Százados elvtárs, az ezre­des kéreti — jelentette oda­kint halkan az ügyeletes. Szmirnov bólintott, és Rese­tov szobája felé sietett. A dol­gozószobában csak Vergizovot és Potrohovöt találta. — Hol az ezredes? — for­dult Vergizovhoz. —; A tudományos-kutató osz­tályon, de ha jól hallom, már jön is. Resetov valóban megjelent az ajtóban. Barátságosan üdvözölte a tiszteket, és boldog új évet kí­vánt, majd odament az asz­talhoz. — Jelentés érkezett Zavjalov századostól — mondotta, és rá­juk emelte fáradt, karikás sze­mét. — Közli, hogy a taskenti területen megtalálta Ibrahim Kajumovot. A fénykép nyo­mán fölismerte a meggyilkolt nőt. Megerősítette, hogy a fényképet a felirattal neki szánta ajándékba. A meggyil­kolt nő neve Szeveirinova Li- gyija Vlagyimirovna, Sztyepan- kovszíkij tervezőmérhök állító­lagos »menyasszonya« ugyan­ezt a nevet viseli. Az ujjlenyo­matok egybevetése azt mutat­ja, hogy a kém ujjlenyomata a vagonablak sarkán és Sztye- pankovszkij »menyasszonyáé« az »MO 24—24« rendszámú taxi ablakán tökéletesen egye­zik; a megszökött kém, a nő gyilkosa és Sztyepankovszkij »menyasszonya« tehát egy és ugyanaz a személy. E pillanat­ban a »menyasszony« az új esztendőt ünnepli Matvejevék- nél. Letartóztatása azonban még korai lenne. Nyilvánvaló, hogy nem egvedül tevékenvke- dett. Hogy tettestársait földe­ríthessük. a kémnőt meg kell hagynunk abban a hitben, hoav semmiféle közvetlen veszély nem fenyegeti. Egyelőre tehát a következőket kell megvaló­sítanunk .... Resetov félrehúzta a térké­pet elfedő függönyt, és magá­hoz intette a tiszteket... * * * Már sok tréfa és pohárkö­szöntő hangzott el, amikor a mindig életvidám, fáradhatat­lan Olga bejelentette: — Hölgyválasz következik most. Zsongott a keringő, a nők táncra kérték a férfiakat. Maja szomorúan látta Var- savszkij várakozó pillantását, de csak arra törekedett, hogy izgalmát elpalástolja. Valen- tyint szerette volna fölkérni, ám mégsem tette, valami szin­te a helyéhez láncolta. Figyel­mét az sem kerülte el, hogy Li- gyija hirtelen felállt, átment a szomszéd szobába, gyorsan letette ruhájának legombolha­tó gallérját, és fedetlen vál­lal tért vissza. Formás nyakán aranylánc csillogott finom munkájú medalionnal. Ragyogó szemével körülné­zett a szobában, és kedves mo­sollyal táncra kérte Matveje- vet. Olga ekkor már Varsav- szkijjal táncolt. Maja végre elszánta magát. A táncolok közt ide-oda cikáz­va odament Valentyinhoz. Sztyepankovszkij zavartan mo­solygott. önkéntelenül is eszé­be jutott a húgával folytatott beszélgetés. Kezdetben elég tartózkodóan táncolt, csak lop­va vetett egy-egy pillantást Majára, de azután zavara el­múlt, gyöngéden a lány szemé­be nézett, és halkan megkér­dezte: — Miért kerül engem, Maja? Megbántottam valamivel? Párt, a Független Kisgazda- párt és a Szociáldemokrata Párt. Újsághírek: »A választási bizottságok önfeláldozó mun­kát végeznek, mert igen gyak­ran rossz körülmények között, ablah nélküli, nedves szobá­ban látják el feladatukat. — A kaposvári összeírás szerint 19 624 személy szavaz majd a. városban. — A Magyar Kom­munista Párt vasárnapi nép­gyűlései még a szokottnál is nagyobb sikerrel folytak le. Az eddig tartott 37 népgyűlé­sen tízezer ember vett részt. — A rendőrkapitányság foly­tatja a küzdelmet a feketézők ellen. Napról napra újabb és újabb batyuzókat kapcsolnak le. A büntetés hathónapi el­zárás és 8000 pengő pénzbír­ság. — Megállapítottak a gyu­fa árát. Egy doboz gyufa 20 pengő. — Naponta három vo­nattal hozzák haza az elhur- coltakat. — Kovács USA-ál- ezredes értesítette a magyar kormánybiztost, hogy a bécsi amerikai és orosz hatóságok szerint megindul a hadifog­lyok és a deportáltak na­gyobb arányú hazaszállítása. Az Ausztriába és Németor­szágba hurcoltak az eredeti heti húszezres létszámot erő­sen meghaladó tömegekben térnek haza. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter köny- nvíteni igyekszik a tanulók nehézségein. Az iskolákban október 10-től bármilyen fü­zet és papiros használható. A rendelet előírja a legnagyobb takarékosságot.-« ÉS KÖZBEN FOLYIK a múltat idéző plakátháború. A piros, zöld, kék és sárga pla­kátok Petőfit és Adyt idézik. A kisgazdapárt azt állítja, hogy Petőfi is kisgazdapárti volt. A Polgári Demokrata Párt gyorsan cáfol: »Petőfi a mienk.« S a plakátok állíta­nak, ígérnek, kérnek és ta­gadnak. Sőt adnak is. Taná­csot, hogy mire szavazzon a tanácstalan választó. A hónap közepén töhb száz főnyi mun­kás tüntet a város utcáin, a megyeház előtt. Somogybán nincs liszt, hiánycikk a só, és ott van a leállított, liszttel megrakott hárem teherautó. A lisztkupeeek ráfizettek. — Ki csinálja a feketézést? —• kérdezi valaki. — A kisgazdapárt embereit láttuk — mondja egy munkás, de az igazi tettesek sohasem kerülnek elő. Lavinaszerűen zuihan a pénz értéke. A spekuláció aranyat arat. Éleződik az ellentét a pártok között. Mindennapos a .......................,,,,,........................................................................Plakáttépés. A kisgazdapárt í szónokai vakmerő kijelentése- . „ . , jket tesznek: »A mi pártunk Maja ráemelte könnyes nagy henje magat, Vera Andrejevna | majd rendet csinál a választá- szemét, és a férfi a szempár- követte, átölelte, és maga mel- - után. Minden szocialista A Nagyatádi Konzervgyár gyümSlcsborkészitő részlegénél moto- ros centrifugális szűrőgépet állítottak be. Nyolc óra alatt 20—25 hektoliter bort tudnak vele megszűrni. Azelőtt ezt a munkát kézi szűrővel végezték. bál többet olvashatott ki min- lé ültette a díványra, den vallomásnál. Nagy zava- — Messziről érkezett rukban és izgalmukban önkén- zánk, Ligyija? telenül megálltak, és Maja le- — Közép-Ázsiából! ült az első közeli székre. Va- — Melyik városiból? lentyint közben fölkérte Li- — Szamarkandfoól! gyija, és egész este nem enged­te el maga mellől. Egyik tánc követte a mási­$ és kommunista akasztófára ke- hoz-. rül.« És tettiegességek igazol­ják azt az erőszakos, romboló szellemet, melyet a kisgazda­pár árnyékában meghúzódó , . _. . .reakciós elemek képviselnek. — Történelmi város! Ott te-i Nyilas jelszavakat festenek a -“sk el Timurt. ifalakra. Ki csinálja ezt? »A Igen ... Azt hiszem ott! | pártok mögé felzárkózott fia­gyűlölettel néz újsá­t f als ág ádáz A HAZUG JELSZAVAK még sok embert megtévesztet­Jmet a kisgazdapárt. N. S. kát. A vidám zűrzavarban sen- feiepe bizonytalanul. ki sem vette észre, mennyire _ A itt élnek vagy | egymásra« — írják az elsápadt Vera Andrejevna, , _ _ Jgok. amikor Ligyija gallér nélkül Szamarkandban. visszatért a szobába. Ösztönö- — Nincsenek szüleim! —^ _____ _____ s en a szívéhez kapott, átment mondta a lány, és hogy témát itek. Huszonöt év pronagandá- a másik szobába, leroskadt a vá 1 főzi ásson, arról kezdett be - ♦ fát hét hónap alatt nehéz volt ^Znf* rtnT szólni, mennyire tetszik itt ne- J ellensúlyozni Az 1945-ös vá- met többe le nem vette a lány- Riasztásokon így ért el győzel­mi ki minden. ♦ - - ­Amikor valamennyien ismét — Az imént olyan mély ér- ♦ asztalhoz telepedtek, Vera z^ssej énekelte a románcot!; Andrejevna magamellé ültette toTlulta? f Ligyijat. es szokatlanul nagy , , , , í érdeklődéssel foglalkozott ve- Apámtól. felelte rövid ­le. Senkit nem lepett meg, hallgatás után Ligyija, és a hogy nagyon megtetszett Vera mosoly eltűnt ajkáról: — Andreievnának. Apám gofého^^ énekelni1 kezdett” anyám nagyon szerette ezt aílalkortk a posta munkáját Valamennyien álmélkodva dalt... fcoamseg kenyel­d'ITttáhanrfSrfíÖdtek C9°‘ Terk And;e3ra "if8 Iw *’Itásával. A múlt éTben hálván kiáltott fel ^ ekk0r j képeslap-automatát szereltek Oleg. — Ligyija Vlaeyimirov- na most kedvenc dalát énekli! Figyelem, elvtársak! ____ Egy csaknem elfelejtett ré------Egy percre sem hagynak bé- jmúlt ev f B ély’itórurtri a'jforoa'ékat szere! föl a posta * A posta fejlesztő mérnökei - mesélte, hogy ed es- ♦ r.ek egy csoportja évek óta fog­l Utasával. A múlt évben hatvan eKKor Oleg közeledett feléjük. ~~ , , , ,. , „ :fol a fővárosban, s most újab- — Itt a soron kővetkező no-*, . , , , ^ , , ,, „ _ .. 5ban hatvanat gyártották a vi­rablo — fenyegette meg a fiút. j .. .___, . , , . . f deki postaigazgatosagoknak. A végén elkészült a gi orosz románcot énekelt, kén bennünket, hogy beszélget-♦, , ., _, ,____„__- Jhuszfilleres bel veget árusító a mit csak kevesen ismertek. hessünk! Nem engedem el Li-1 ~ . . ... rr , X probasorozat is. Az idén a Vera Andreevna mai az el- gyiiát. Rajta kívül is vannak 5 . , .. ső akkordoknál Mfehér lett. ~ ♦ tervek szerint négyszáz ilyen Neki is ez volt a kedvenc da- ití: nök* , |automatát gyártanak, s köztük la Micsoda véletlen! Oleg azonban megmakacsol-;^ nemcsak húsz. hanem Félbarnáit, a pillanatot, ta magát, és végül csak elvit- |negvven_ ^ hatvanfilH.e, bé- amikor Varsavszkn ul+ a zon- te táncolni Ligyiját. f,voaot ^rendezés gorához. Ligyija pedig a szom- .lyeget árusító széd szobába ment, hogy kspS- (Folytatjuk.) ílesz. I»

Next

/
Oldalképek
Tartalom