Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-08 / 5. szám

\ Kedd, 1963. január 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP A csökölyiek ezermestere Csöndes, kevés beszédű em­ber Vida Vendel, a csökölyi VII. Pártkongresszus Terme­lőszövetkezet főgépésze. A gaz­daság javítóműhelyében trak­torokat szerel, de gyakran hív­ják a majorba vagy a községi darálóhoz is, ha a motor el­romlott. A műhelyben kelle­mes meleget ont a maga szer­kesztette olajkályha. A falon mérőműszerek. Ezek is Vida Vendel ügyességéről, lelemé­nyességéről tanúskodnak. Ö ál­lította össze és szerelte föl a _ falra valamennyit. Azok közé az ezermesterek közé tartozik, akik betegek, ha nem törhetik fejüket valami újabb, éssze­rűbb megoldáson, amivel üzemanyagot, munkát lehet megtakarítani. A szövetkezet munkagépei között akad né­hány olyan is, amilyent bi­zony hiába keresnénk az AG- ROKER lerakatában, de olyan gyár sincs, ahol ezeket készí­tik. A főgépész agyában szü­letett meg e praktikus masinák terve, és maga alkotta meg őket. Az általa készített mű­trágyaszóróról, szártépőről meg az átalakított traktorvontatású ekékről beszélgetünk. — Tizenkét éves koromban kötöttem örök barátságot a gépeikkel — mondja az olajtól barna arcú ember. — Nem tar­tom számon, hányszor módo­sítottam a gyárból érkezett traktorokon, munkagépeken. Néha egy kis átállítás is elég mit ahhoz, hogy kevesebb üzemanyag fogyjon. Mindig arra törekedtem, hogy a lehe­tő legkisebb költséggel dolgoz­zon a gép. A műtrágyaSzőró egyszerű, könnyű szerkezet. A traktor könnyebben vontatja, mint a gyári műtrágyaszóró gépet. Vida Vendel ►►gyártmánya« ho­moki talajra készült, és szem­csés műtrágyát szór. Számot­tevő megtakarítást ért el vele a termelőszövetkezet. Előnyé­ről így beszél a gép »szülőaty­ja«: — Ezzel a szerkezettel har­minc méter kitérj edésben szór­juk a műtrágyát. Az új műtrá­gyaszórók egy-egy sávban csak három mértért »visznek«, tehát a mi gépünk teljesítmé­nye ennek tízszerese. Nálunk bevált, a szövetkézét vezetői elégedettek vele, hiszen ezzel a géppel sokkal gyorsabban szórjuk ki a műtrágyát, és a szórás egyenletessége is kielé­gítő. Sok közös gazdaságban nagy gondot okoz a 'kukoricaszár le­vágása. Ahol kevés a munka­erő, viszont elegendő silója van a tsz-nék, ott a kukorica- szart leszántják a traktorok. Mivel ez meglehetősen körül­Vida Vendel fögépész a gépi fűkasza egyik tartozékát maga ké­szítette alkatrésszel cseréli ki. menyes, ezért a leggyakrabban sdlókombájnnal aprítják fel, s a gép elhinti a földön. Ez azon­ban költséges eljárás. Vida Vendel ócskavastelepről vásá­rolt alkatrészből szártépő gé­pet készített. — Ez a gép könnyű, tehát a vontató gyorsan haladhat vele. Egyszerre két sor kukorica- szart vág le, és szabdal el tíz centiméteres darabokra. Utána már könnyen szánthat a trak­tor — magyarázza a főgépész. Harminc százalékkal növe­kedett a teljesítményük, és tíz- százalékos üzemanyag-megta­karításuk van azoknak a Belo­ruszoknak, amelyeknek ekéjét módosította Vida Vendel. — Az ilyen traktorokra jel­lemző, hogy szántás közben a laza talajon a gép bal hátsó kereke lesüllyedi, s ilyenkor nehéz feladat elé állítja a trak­torost. Homokos talajunkon gyakran- előfordult ilyesmi. A bajon úgy segítettem, hogy ké­szítettem egy emelőszerkezetet, ez biztosítja az eke szabad mozgását, a mélységállító ke­reket pedig hátrább helyeztem. A módosítás bevált; tsz-ünk valamennyi traktora, sőt a Nagyatádi Gépállomás néhány gépe is így szánt. Vida Vendel Pataki József szerelővel most a gépek téli nagyjavítását végzi, s közben, ha ideje engedi, újabb módosí­tásokon töri a fejét. Jó lenne, ha az illetékesek is fölfigyelné­nek a főgépész ügyességére, le­leményességére, és segítenék munkáját, hogy még nagyobb kedve legyen ilyen gépek szer­kesztéséhez. Gyakorlatban be­vált, hasznos ésszerűsítéseit pedig szélesebb körben kelle­ne alkalmazni. Bizonyos, hógy másutt is megtakarítást jelen­tenének. rternesz Ferenc Rövidebb úton A Kaposvári Ruhaüzemben mindig akadt valami új az utóbbi években: hol az üzem­épületet bővítették, hol a gé­pi berendezést korszerűsítették. Különösen nagy gondot fordí­tottak a termelés szalagosítá- sára. A munkatermekben már kialakították a szalagokat. Egy-egy munkás csak egyféle műveletet végez a készülő gyermekruhákon, így gyorsaid­ban dolgozik. Korszerűbb anyagmozgatás Az üzem vezetői örültek a gépteremben elért sikernek, s jóleső érzéssel mutatták meg az idegeneknek a modem gé­pekkel fölszerelt, higiénikus körülmények között, világos munka termekben felállított szalagokat, amelyek mellett izségük károsodása nélkül zhatnak az üzem lányai, asszonyai. Nem elégedtek meg azonban azzal, hogy a gépter­mekben rendet teremtettek. Ugyanis bosszantotta őket, hogy a korszerűen dolgozó munkatermekbe hosszú, kerülő utakon jut el az anyag, s fö­löslegesen vándorol a kész áru. Nem nézték sokáig tétlenül ezt az állapotot, s elhatározták, hogy a lehető leggyorsabban változtatnak rajta. Biztató előzmények Gondot okozott azonban, hogy honnan vegyenek pénzt a gyárépület átalakításával já­ró gazdaságosabb anyagmozga­tás kiépítésére. Nehezítette a feladatot, hogy a terv megva­lósításához új, az eddiginél jó­val nagyobb készáru- és anyag­raktárra is szükségük volt. Egy bizonyos összegű felújítási hitel rendelkezésükre állt Tárlatnyitás a Rippl-Rónai Múzeumban Vasárnap délelőtt nyitották meg az 1963-as év első kiállí­tását a Rippl-Rónai Múzeum kiállítótermeiben. Az »Építjük, védjük szép hazánkat« című tárlat anyagát — mint már je­leztük — az Emst Múzeum őszi tárlatának anyagából vá­logatták a rendezők, a Művé­szeti Dolgozók Szakszervezete és a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnöksége. A Művészeti Dolgozók Szak- szervezete nevében Laky Ida festőművész üdvözölte a meg­jelenteket. Megnyitó beszédé­ben elmondotta, hogy a kiállí­tás célja a honvédelem és a termelőmunka, a katonaélet és a dolgozó emberek hétköznap­jainak ábrázolása korszerű és igényes eszközökkel. A művé­szek huzamosabb időt töltöttek és töltenek gyárakban, üzemek­ben és honvédségünk egységei­nél. — Ez jó és hasznos út, a kö­zönség és a művészek egymás­ra találásának útja, amely elő­segíti a szocialista realizmus kibontakozását a képzőművé­szetben — mondotta a többi között, és kifejezte reményét, hogy a kiállítás anyaga meg­nyeri a kaposvári közönség ér­deklődését, tetszését. ugyan, de kevés volt ahhoz, hogy ilyen nagy fába vágják fejszéjüket. Ekkor az a gon­dolatuk támadt, hogy egymillió forint visszafizetendő (volt ön­költségcsökkentő) hitelt kémek a Beruházási Banktól. Bátran nyúltak ehhez a lehetőséghez, hiszen korábban is megtették, ha fejleszteni akarták az üze­met. A korszerűsítés mindig olyan eredménnyel járt, hogy abból határidőre vissza tudták fizetni a hitelt. Ügy vélték, hogy az anyagmozgatás éssze­rűsítésével olyan többletered- ményt érnek el, amelyből ide­jében visszafizethetik a köl­csönt. Ésszerű sorrend A visszafizetendő és a fel­újítási hitelből a már korsze­rű géptermek és irodák kivéte­lével szinte átépítették az egész gyárat. Arra törekedtek, hogy az anyag minél gyorsab­ban, kerüjő utak nélkül jusson el rendeltetési helyére. Étert a beérkező anyag számára az üzemépület elején, az alagsor­ban (mely valamikor pince volt) neonfényes raktárt épí­tettek. Itt rendezik az anyagot. Innen liften a közvetlenül egy emelettel följebb levő gyártás­előkészítőbe jut, ott elvégzik a laboratóriumi munkát, model­leznek, elkészítik a mintadara­bokat. Ebből a helyiségből a mintegy 45 méter hosszú sza­bászatra kerül a ruha. A sza­bászok a textíliát gépesített szállítóeszközre rakják, s az anélkül, hogy valaki hozzá­nyúlna. a szomszédban levő géptermekbe viszi. A munka­termekből a kész gyerekruhák egyenesen az újonnan épült vasalóba, onnan pedig az egy( emelettel lejjeb levő igen szép készáruraktárba jutnak. Az árunak ez az útja sokkal ésszerűbb annál, mint amikor a raktárból a távoli szabászat­ra kellett vinni előbb az anya­got, aztán vissza kellett ismét szállítani az udvaron és külön­féle kerülő utakon a kiinduló­helyre. Az átalakítás után több mint kétszáz méterrel rővi- debb utat tesz meg a készáru­raktárig, mint azelőtt. Nincs megállás Ezzel az építkezéssel a mun­kaszervezést tekintve a ruha­üzem a megyében a második helyre került. Csak a textil- művek előzi meg. Ha azt szá­mítjuk, hogy a textilművek aránylag új üzem, s a legkor­szerűbb termelési szempontok szerint építették, a ruhaüzem viszont igen rossz települési viszonyok között levő kisüzem­ből küzdötte fel magát erre a helyre, különösen elismerésre méltó a fejlődésnek az az útja, amelyet megtett. Kiépült egy modem, háromemeletes gyár, amelyben a korszerű anyag- mozgatás kialakítása folytán felszabadultak olyan helyisé­gek is, amelyekben megfelelő szociális, egészségügyi létesít­ményeket, tanműhelyt rendez­hetnek be. Ügy tetszik, hogy ezzel a ra- haüzem kimerítette a fejlődés minden lehetőségét. Ám szó sincs erről! Az eredmények újabb lépésekre ösztönzik a gyár vezetőit. Most például a gőzfűtés bevezetésén gondol­kodnak. Alighanem erre újabb hitelt igényelnek. Hogy megté­rül-e? Ha csupán attól a költ­ségtől mentesülnek, amelyet a kályhák karbantartása, keze­lése, a befüstölődött helyiségek festése évente megemészt, a számvetés már akkor is biztató. Mindezt azért teszek, mert lépést akarnak tartami a fejlő­déssel. Egy üzem sem várhat­ja, hogy mások oldják meg problémáit — tartják a ruha­üzemben —, és ennek megfe­lelően — felhasználva az ál­lam kedvezményes támogatá­sát — segítenek magukon. így nemcsak az anyag útja, hanem a fejlesztés ideje is jóval meg­rövidül. * Szegedi Nándor Több somogyi bor díjat nyert az országos kiállításon (Tudósítónktól.) Megyénk nem szűkölködik jó bort termő vidékekben. Ezt bizonyítja az is, hogy a múlt évben megrendezett megyei versenyre 53 bormintát küld­tek be az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és egyé­ni gazdák. A versenyen négy aranyéremmel jutalmazták a Balatonboglári Állama Gazda­ságot, a Mecsek vidéki Borfar- galmi Vállalat pedig három aranyérmet kapott somogyi boraiért. A kötcsei Jóremémy- ség Tsz olasz rizlingje és a bá­lát on lellei Balaton Gyöngye Tsz olasz rizlingje szintén aranyérmet nyert vegye észre; de tegye meg fel­tétlenül ... Egy ideig csöndben ültek. — Nem gondolja, Nagyezsda Alekszandrovna — kezdte óva­tosan Krilov —, hogy aggodal­ma alaptalan? Valentyin Alek- szandrovics komoly ember, és nem követ el baklövést. Erről leghatározottabban meg va­gyok győződve. — Köszönöm, Vlagyimir Nyíkolajevics! — mondta há- gya megkönnyebbülten. — Nagy kő esett le a szívemről. Tehát ön is bizonyos abban, hogy Valentyin semmilyen kö­rülmények között sem feledke­zik meg magáról? — Igen, bizonyos vagyok benne! — jelentette ki határo­zottan a férfi. — De... ön is ígérje meg, Nagyezsda Alek- szandrovna, hogy azonnal ér­tesít, ha bármi gyanúsat ész­lel. — ígérem, Vlagyimir Nyiko- lajevics! — No hát akkor megegyez­tünk — fejezte be a beszélge­tést Krilov vidáman. — És most, ha tetszik, ha nem, ve­lünk fog ebédelni. — Nagyon köszönöm, Vlagyi­mir Nyikolajevics, már ebé­deltem! — De hiszen megmondtam, Nagyezsda Alekszandrovna. ha tetszik, ha nem, velünk kell ebédelnie. Ez a beszélgetés némileg megnyugtatta Nágyát, de éber­sége nem csökkent. Ligviia egyre nagyobb tért hódított Sztyepankovszki iék életében. Most mér mindjárt munka után elment hozzájuk, s a háztartásban is foglalatos­kodott Minden jel arra vallott, hogy igyekszik közelebb kerül­ni Nágyához. Nágya viszont fölfedezte, hogy Ligyija nagy­szerűen ért a főzéshez, min­dennék pompásan megadja az ízét, és bármit el tud készíteni. Ettől kezdve kicsit más szem­mel nézett rá, most már hatá­rozottan tetszett neki. S ha nem emlékszik folyton a szí­vének oly kedves Majára, ta­lán megszilárdul a véleménye, hogy Ligyija Valentyin számá­ra született. Különben is a fér­fi most már titkolózás nélkül nyíltan kijelentette, hogy ha­marosan feleségül veszd. Nágya fájdalommal hallgatta bátyja szavait, de nőm tudta rászán­ni magát, hogy Majára emlé­keztesse. Valentyin senkinek sem en­gedte meg, hogy belépjen a szobájába: csak Ligyija ked­véért tért el e szabálytóL Egy alkalommal a lány a zongorához ült, s a szoba meg­telt a Hattyúk tava keringőjé- nek csodálatos muzsikájával, majd Glinka-, Glazunov-, Beet- hoveu-melódiák váltották egy­mást. Ligyija azelőtt, bárhogy kérlelte is Valentyin, sohasem játszott. Nagyezsda Alekszand- rova elbűvölten ült a szomszéd szobában, és hallgatta a félig nyitott ajtó mögül áradó mu­zsikát. És ekkor Ligviia énekelni kezdett. Nágya először hallotta csodálatos hangját. Amikor felhangzott a Pillan­gókisasszony megindító áriája, nem tudta megállni, hogy át ne menjen bátyja szobájába. Valentyin úgy hallgatta az éneket, hogy rajongó tekinte­tét egyetlen pillanatra sem vette le LigyijáróL Nágya so­káig visszaemlékezett a lány arcára. Borongó bánat tükröző­dött rajta, amit az ária ébresz­tett benne, de amikor Valen- tyinra nézett, kék szemében acélos, hideg fény villant. A szomszéd szobában csen­gett a telefon; Nágya átment, hogy fölvegye a kagylót. A gyárból telefonáltak. Sztyepan- kovszkijnak sürgősen be kel­lett mennie az irodába. A fér­fi bűntudatos, elégedetlen arc­cal hagyta magára a lányt, de megígérte, hogy gyorsan visz- szatér. Ligyija még egy ideig játszott, majd minden elcsön- desedett. Nágya, aki közben odakint takarításhoz látott, a félig nyi­tott ajtón keresztül meglátta Ligyiját. Különös testtartásban hajolt az asztal fölé, és figyel­mesen nézett valamit. Közben az egyik kezét kabátja zsebé­ben tartotta, a másikkal pedig melltűjét szorította. Amikor Nágya belépett a szobába, hir­telen fölegyenesedett; előtte az asztalon összekunkorodó terv­rajz himbálózott. Ligyija ciga­rettát vett elő, és nyugodtan rágyújtott. — Mit gondol, Nágya — kér­dezte —, sokáig elmarad még Valentyin? — hangja közöm­bösen csengett. — Igazán nem tudom! — fe­lelte az asszony, s alig tudta leplezni izgamát. — Kérte, hogy várja meg. — Nem is akarok elmenni! Csak olyan unalmas egyedül. Nagyon jól mondják, hogy nincs rosszabb a várakozásnál. Talán segíthetek magának va­lamiben? — Nem, nem! — sietett a vá­lasszal Nágya. — Már minden­nel készen vagyok. Csak a vá­zában kell még kicserélnem a vizet. — Fölemelte a krizanté­mokkal teli vázát, és vadul do­bogó szívvel kiment a szobá­ból. Szüntelenül az előbbi jele­netre gondolt. Milyen tervrajz volt az asztalon? Miért érde­kelte annyira Ligyiját? Miért hajolt, olyan különös, termé­szetellenes testtartásban az asztal fölé? ... Talán ... fény­képezett? Nágya hallott róla, hogy vannak közönséges kabát­gombba, melltűbe szerelt mik- ro-fényképezőgépek. Még a gondolattól is megdermedt a szíve, borzongás futott át a testén. Este. amikor bátyjával ma­gára maradt, elmondott neki mindent: nem volt már hozzá lelkiereje, hogy eltitkolja ret­tenetes gyanúját. Valentyin felháborodva jelentette ki, hogy húga rémeket lát. Külön­ben sem tart a szobájában semmi olyat, ami bárkit is ér­dekelne, legkevésbé Ligyiját. Értékes tervrajzot, kutatási eredményeket sohasem hoz haza, és itthon általában csak olyan munkákon dolgozik, amelyeknek semmiféle titkos katonai vonatkozásuk nincsen. Ezt húgának is illene tudnia. — Tegyük fel, hogy elfoga­dom, amit mondasz — felelte Nágya izgatottan —, nem tit­kos iratot hagytál az asztalon, de mégsem szabadna idegen embert beengedned a dolgozó­szobádba. Nincs jogod, hogy itt beszélj a gyár munkájáról! — fejezte be izgatott, éles hangon. — Semmiféle titkot nem mondtam el neki! De külön­ben ... különben is Ligyija ne­künk nem idegen! — kiáltotta indulatosan Valentyin. — A »nekünk«-ön kit értesz? — Legalábbis nekem nem idegen. — És Maja? — Mi köze ehhez Majának? — kérdezte zavartan Sztyepan- kovszkij. — Ha te így teszed föl a kér­dést, akkor nincs több monda­nivalóm. Arra azonban szeret­nélek emlékeztetni, hogy a munkád nemcsak a te szemé­lyes ügyed. — Már megmagyaráztam ne­ked, hogy semmiféle titkos ügyet nem fecsegek ki... — De hiszen magam hal­lottam, Valja, amikor igenis ilyesmiről beszéltél! — mond­ta halkan, de határozottan Nágya. — Nem hinném, hogy jogod van ehhez..: — Nos, az már az én dol­gom, hogy mihez van jogom és mihez nincs — vágott köz­be nyersen Sztyepankovszkij és becsapta az ajtót. A testvérek eddig sohasem zördültek össze; Nágya éppen ezért nagyon a szívére vette bátyja goromba viselkedését, és kettejük kapcsolatában csaknem észrevehetetlen, de mély szakadás keletkezett. (•Folytatjuk.) >♦ Az országos borversenyen is ttöbb díjat kaptak a somogyiak. JA Balatonboglári Állami Gaz- Jdaság Csabagyöngyét és olasz Irizlingjét aranyéremmel, saszúa | borát pedig bronzéremmel tün- I tették ki. Több díjat nyert So- t mogyban termett boraival a ♦ Mecsek vidéki Borforgabm {Vállalat is. ♦ «> : : : I I Január 17-én és 18-án épitő­Í ipari napokat tartanak Kapos­váron. Ez alkalommal sok szó esik majd az építőipar munka- | szervezési problémáiról. Tár­ágyainak a Somogy megyei épí- í tőipari vállalatok 1963. évi fel- I készüléséről azzal a céllal, jhogy elősegítsék az építkezések ‘gyors és gazdaságos lebonyolí­tását. Több tudományos elő­dadás hangzik el az építőipar «jelenéről, jövőjéről, az új épí- Itészeti eljárásokról, a blokkos ♦ építkezésről stb. Szó lesz az | anyag- és hitelgazdálkodásról, | valamint a városrendezésről. ♦ Ebben a témakörben Perregi I Tamás budapesti mérnök, Ka- Jposvár városrendezési tervé­inek elkészítője somogyi vonat- * I kozású problémákról beszél. Az építőipari napok tanulsá­gainak összefoglalójára meg- ♦ hívják valamennyi vállalat {igazgatóját és beruházási el* I adóját. Építőipari napok Kaposváron

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom