Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

Vasárnap. 1963. január 6. 3 SOMOGYI NÉPfcAP Bútorraktár vagy művelődési ház? Jó gazdája van Babócsa népművelésének, csak nem min­denben számíthatnak a népművelés munkásai a községi ve­zetőkre. Néhány évvel ezelőtt a művelődési ház színházterme mögötti helyiség szükségóvoda volt. Azóta kiköltöztek innen az apróságok, és a község lakói reménykedve néztek a felsza­badult terem felé. Milyen ragyogó klubot lehetne itt beren­dezni! Televíziózásra, a fiataloknak szombat—vasárnap esti táncra, kiselőadásokra, egyszóval jó néhány rendezvény le­bonyolítására lenne alkalmas ez a terem. No, majd most! De elfagytak a remények még kivirágzásuk előtt, mert helyi­séghiányra hivatkozva bútorokat raktároztak el a tágas te­remben. így aztán »lélek az ajtón se be, se ki«. Sokszor kérték már a községi tanácsot, ürittesse ki a szó­ban forgó helyiséget, mert nagy szükség lenne rá. »Objek­tív nehézségek« miatt nem hallgatták meg a kérést. Foglal­kozott a bútorraktározás kérdésével már minden illetékes. Ügy látszik, a bútorok az erősebbek, mert maradnak. De meddig még? Az utóbbi években sokat változott a községi vezetők szemlélete, és egyik-másik faluban komoly a tanácsnak az az elhatározása, hogy gazdája lesz az állami, a gazdasági élet mellett a kulturális életnek is. Babócsa miért lenne kivétel? Igazán tudniuk kell a bútor raktározóinak, hogy a müt>elődé- si ház nem raktározásra rendelt intézmény. Azért van, hogy a lakosságnak második otthona legyen, ahol szórakozni, ta­nulni lehet. Mint mindenütt, itt is a fiatalságnak lenne a legfontosabb, hogy kialakuljon a klubélet. Nem hinnénk, hogy ezt nem értik meg azok, akik nem adnák segítséget a bútorraktár megszüntetéséhez. fc. I. Több mint másfél ezer csecsemő született tavaly Kaposváron-/WfeltlM kdl!• mm TÉLI KÖRÚTON GÉPKOCSIK KÖZÖTT J A gépkocsi megperdül a sí­kos úton, nekivágódik a kerí­tésnek. Motorja megrongálódik. A sofőr műszaki mentést kér az AKÖV 2-es telepéről. . . Napi gond ... Néhány perc múlva mi is a Zalka Máté utcai 2-es tele­pen vagyunk. A műszaki iro­dában Kovács Károly, a jár­műjavító részleg vezetője a vi­déki telefonjelentéseket értéke­li. Eddig a megye hét pontjá­ról kértek mentést, műhelyko­csit. Pálvölgyi Péter, a telep veze­tője azon gondolkodik, hogyan végezhetnék el minél jobban azt a sok munkát, amely a sí­kos utak miatt a gépjavító te­lepre zúdult. A tíz évvel ezelőt­ti tizenkét kocsival szemben ma több mint háromszáz jár­mű kötelező 1-es, 2-es szemlé­jét, rendszeres karbantartását és alkalmi javítását kell elvé­geznie a telepnek. A kedvezőt­len idő különösen nehéz hely­zetet teremtett. Reggel óta annyj meghibásodott kocsit hoztak be, hogy hely hiányában tizenkettő az utcán rekedt. A A szűfoltság miatt a Mosonyi- brigádot át kellett küldeni az inkább buszjavítással foglalko­zó Berzsenyi utcai l-es telep­re. Szerelés pocsolyában A 2-es telep 16x20 méter ;yságú műhelyében hét nagy rgépkocsit és három taxit javítanak egyszerre. Ennek a szerelőcsarnoknak csak bejá­rata van. Ha a gépkocsik ki akarnak jönni, akkor előibb a mögöttük levőknek ki kell to­latniuk. A valamikor csak ga­rázsnak használt helyiség jég­hideg. Mivel nincs megfelelő mennyezeti világítás, csak úgy lehet látni benne, ha nyitva hagyják az ajtóikat. Balogh László még így is vaksi ho­mályban keresgél a fagytól összeálló gépzsíros alkatrészek között. A bentiek helyzete még jó­nak számít aaokéhoz képest, akik kint az udvaron, hatal­mas pocsolyában kénytelenek (Tudósítónktól.) A kaposvári anyakönyvi hi­vatal múlt évi bejegyzései ér­dekes adatokat takarnak. 1586 újszülött nevét — kétszázhu- szonméggyel kevesebbet, mint tavalyelőtt — jegyezték be az anyakönyvbe. Megváltozott az utónevek »rangsorét« is. A László és á Zoltán név tartja az első két helyet a fiúknál. Melléjük az Attila, a Gábor és a, Tamás név zárkózott fel. A kislánykák közül igen sokan divatos nevet 'kaptak. Marian­na, Ildikó, Andim, Csilla, Ág­nes, Tünde és Beáta a sorrend. Valamivel csökkent a házas­ságok száma. 1961-ben .395, ta­valy pedig 374 párt adtak ösz- sze a házasságkötő teremben. A legidősebb vőlegény 77 éves, a legfiatalabb menyasszony 15 éves volt. Az előbbi 53 éves menyasszonyával, az utóbbi plé­dig 18 éves vőlegényével áHt az anyakönywezető elé. Tavaly 876 halálesetet jelen­tettek be. A város természetes szaporodása 710 fő volt, keve­sebb, mint 1961-ben. Akikor ugyanis 1063 volt a természe­tes szaporodás Kaposváron. Az idén megkezdik a meleg vízi fürdő is asznia építését Kapesváren (Tudósítónktól.) Kaposváron a strand és a városi kertészet helyén új, mo­dem fedett fürdő és uszoda építését kezdik meg az idén. A 28 mjllió forintos költséggel épülő fürdőt és uszodát a váro­si kertészet alól feltörő ter­málforrás látja majd el víz­zel. A kút percenként 2651 li­ter 50 fokos vizet ad. A fürdő­ben iszaptolőhelyiség is lesz. A fedett uszoda 25x12,5 mé­teres medencéje megszünteti a kaposvári úszóspiart idényjelle- gét, s lehetővé teszi, hogy a kaposvári fiatalok nagy része mér általános iskolás korban megtanuljon úszni. Az uszoda és a fürdő építése az év közepén kezdődik meg, s 1965-re 'készül el. 1965-ben elő­reláthatólag egy 50x20 méteres nyitott uszodát és egy 400 sze­mélyes lelátót is építenek. ¥>» í-' S'?'"?;’ Készül a seprű a csökdlyi VII. pártkongresszus Tsz-ben. Kis Zse- bi György naponta tíz seprűt köt meg. dolgozni. Szirmai László szere­lő néhány lécet dob a lucskos hóra, aztán ráhasal, hogy ru­gót cseréljen az egyik gépko­csin. Mellette, a tócsában gug­golva Trapp István harmad­éves ipari tanuló motort cserél. Az egyik autó javítását nem­sokára befejezik, de rágondol­ná is rossz, hogy hogyan keve­redik majd ki a körülötte levő kocsi rengetegből. A telep nem tartott lépést a gépkocsipark szédületes iramú fejlődésével. Talán majd 1964- ben, ha px>ntot tesznek az új telephely kijelölésével kapcso­latos vitákra, megkezdődhet egy új, korszerű gépjárműjaví­tó műhely építése. Ám mire elkészül, tovább növekszik a gépkocsipark, rosszabbodnak a javítás körülményei. Most azonban senki sem gon­dol arra, hogy milyenek a munkafeltételek. A szerelők szorgalmasak. A fiatalok pá­rosával mennek ki az utcára, hogy az ott veszteglő gépkocsi- toat is mielőbb rendbe hozzák. Akarat, leleményesség A Berzsenyi utcaj 1-es tele­pen reggel óta tizeneggyel sza­porodott a javításra szoruló autóbuszok száma. Mivel a szerelőműhely kicsi, a jármű­veket többnyire az udvaron javítják. A 2-es telepről ideiglenesen áthelyezett Mosonyi-brigádot keressük. Vajon hol tarthat annak a tíz tehergépkocsinak a javításával, amelyet ma iá bíz­tak? A szabad ég alatt akadunk rájuk. Mosonyi István a hideg időben fürgén rendelkezik. Közli, hogy a tíz gépkocsiból már -nyolcat megjavítottak. Alig múlt tizenegy óra ... Miközben az alkatrész-fel­újító műhelybe tartunk, a te­lepvezető csöndesen megjegyzi: — Az olyan embereknek kö­szönhetjük, mint Mosonyi Ist­ván és brigádjának tagjai, hogy nem tud kifogni rajtunk a cu­dar idő. Egy cél lebeg előttük: mennie kell minden járműnek. Mosonyiék mellé oda lehet ál­lítani Kreizler Ferencéket, Kas­sa Sándorékat, Major Györ­gy éket, a felújítóműhely dolgo­zóit is, akik leleményességük­kel, találékonyságukkal tűn­nek ki. Ez a műhely a javítás lelke. Minden alkatrészt elő­re elkészítenek, így a szerelők­nek nem kell hosszú Mákat eltölteniük alkatrészgyártással, hanem csak Ifi kell cserélniük a rosszakat. E nélkül a műsza­ki előrelépés nélkül aligha győznék a javítást. Ezzel az ötletes szerelési eljárással nemcsak gyorsan rendbe hoz­zák a hibákat, s hosszú időre egy gépkocsi sem esik ki a for­galomból, hanem csökkentik az önköltséget is. 1962-ben pél­dául az előző évihez viszonyít­va 1 529 000 forinttal keveseb­bet költöttek alkatrészre. En­nék is nagy része van abban, hogy tavaly 2 196 000 utassal többet szállíthattak, mint 1961- ben. A teherfuvarozásban az egy tonnára eső állásidőt 8 szá­zalékkal csökkentették. Több megértése! Hoffmann Sándor igazgató szobájában az időjárás okozta nehézségekről beszélgetünk. — A rossz utak rendkívül igénybe veszik dolgozóink ide­geit — mondja. — Még soha­sem volt olyan sok a javításra szoruló gépek száma, mint a két ünnep között és az azutáni napokban. Megszólal a telefon. A cu­korgyárból egy nő magából ki­elve reklamál, hogy késett a lyi járat. — Igen, késett — feleli az ilgazgató —, mert a textilmű- \fek munkásait szállító autó­buszokhoz a síkos út miatt item lehetett pótkocsit kap­csolni. Helyettük be kellett vetni más járatok buszait. El­nézést kérünk __ — ... Megértem, hogy kelle­metlen várakozni az utasok­nak. Jogos a reklamáció, de ki tehet arról, hogy ilyen az idő? — mondja csöndesen Pálvölgyi Péter. Mintha csak bocsánatot akarna kérni minden akadá­lyért. kellemetlenségért. De mintha azt is mondani szeret­né, hogy jólesne, ha ilyenkor egyi kicsit megértőbbek volná­nak az utasok. Szegedi Nándor Étkezőszünetet vezettek be a textilművek lánccsévélőjében A Kaposvári Textilművek lánccsévélő üzemrészében kö­tötte a munka leginkább gép Bátyjával mindig baráti volt a kapcsolata. De a sok gyász és baj után, ami Valen- tyiwt érte, még az eddiginél is nagyobb gyöngédséggel, csaknem anyai szeretettel for­dult feléje. Akárcsak Matvejevéknek, neki is az volt a véleménye, hogy éppen Maja tudná visz- szaadni bátyja elvesztett bol­dogságát. Valentyin Ligyija iránt tá­madt vonzalma nagyon bán­totta Maja miatt. Tartózko­dóan viselkedett a »jövevény- nyel«, ahogyan magában a lányt nevezte. Gondosan elke­rülte azonban, hogy bátyjával erről beszélgessen. Nagyezsda ama ritka emberek közé tar­tozott, akik úgy tartják, hogy a szerelem vagy a vonzalom szigorúan magánügy, és az ilyesmibe senkinek sincs joga beavatkozni. Egyik vasárnap Valentyim Alekszandrovics meghívta Li- gyiját otthonába, és megkérte húgát, hogy készítsen ebédet hármuknak. Nagyezsda Alek- szandirovna nagy kedvvel lá­tott neki az előkészületeknek. Maga is meglepődött, hogy hirtelen mennyire szeretne együtt Lenni Limájával. Kez­detben nem is értette okát. Csak jóval később ébredt rá, hogy öntudatlanul is köze­lebbről akarta megismerni Ligyiját. Úgy gondolta, akkor megérti ésszel, de talán szív­vel is, hogyan ejtette rabul bátyját annyira. És Nágyának, ha váratlan keserűséggel is, de el kellett ismernie Ligyija kétségtelen varázsát. Karcsú, elegáns alakja, kifejező arca, de különösen nagy, köt sze­me, szőke, hullámos haja rendkívül vonzóvá tette. A lány tudott bánni a szépségé­vel Élénk volt, szellemes, ér­tett a zenéhez, s teljesen ha­talmába kerítette a tartózkodó természetű Valentyin lelkét és gondolatait. És Nágya már nem ítélte el bátyját; nehéz lett volna közömbösnek ma­radnia egy , ilyen elbájoló nő iránt. Valahogy a'lelke mélyén Ná­gya mégis úgy érezte, hogy szerelmük nem igazi, de azt el kellett isimernie, hogy vonzal­muk komoly, és ki tudja, nem csap-e át mélyebb érzelembe. A lány egyre gyakrabban je­lent meg otthonukban. Sztye- pankovszíkij nyomban munka után rendszerint érte ment az egyik tervkalkulációs irodába, ahol Ligyija munkát vállalt. Együtt értek haza, és együtt maradtak késő éjszakáig. Azokon a ritka esteken, ami­kor a munkaidő végeztével nem találkoztak, Sztyepankov- szkij a gyárban maradt. Bezár­kózott szobájába, és fáradha­tatlanul dolgozott, hogy pótol­ja a mulasztottakat. Milyen nagyszerű tervek szü­lettek ebben a dolgozószobá­ban! Mennyi eredeti és bátor gondolat változott itt át az új repülőgép vázlataivá, tervraj­zaivá. De az elmulasztott idő most már kegyetlenül megbosz- szulta magát. Sztyepankovsz- kij hol itt, hol ott fedezett föl munkájában hibát, amelyet nyorríbae ki kellett javítania. Lemondott a pihenésről, s percnyi alvás nélkül hajnalig dolgozott a terveken, irodája feladatain. Ligyija, valahányszor csak Sztyepankovszkij házában ven­dégeskedett, mindig nagyon óvatosan viselkedett. Megadta Nágyának a kellő tiszteletet, s jelenlétében Valentyin Alek- szandroviccsal is hangsúlyozot­tan tartózkodó volt. Nágya semmi olyat nem észlelt, ami arra vallott volna, hogy Ligyi­ja szerelmes bátyjába. Egy-egy futó mosolyából, Valentyinen felejtett pillantásából mégis következtethetett érzéseire. Va­lentyin Alekszandrovics azon­ban egyáltalán nem titkolta szerelmét. Teljesen megválto­zott Ligyija jelenlétében. Egyik este Nágya bement bátyja szobájába. — Azt hiszem — magyaráz­ta épp Valentyin lelkesen —, aki nem a saját kezével hozza létre ezeket a csodálatos gépie­ket, nem is tudja elképzelni, mit érez a tervező az új repü­lőgép építése közbén. Ezekben a percekben én, a földi halan­dó úgy érzem magam, hogy szárnyaim nőnek. Minden egyes új repülőgépterv még hatalma­sabb szárnyakat ad, amelyek magúkkal ragadnak az alkotás csodálatos területeire, és élet- szükségletté válik az a kíván­ság, hogy mindig újabb és újabb gépeket alkossak. — Valóban magával ragadó és érdekes, amit mond — he­lyeselt Ligyija, miközben tű­nődve nézte a zongora fénylő fedelét. — Valahogy soha eszembe sem jutott, hogy létez­nek ilyen emberi érzések és felbuzdulások. Tudja, Valen­tyin, már volt alkalmam re­pülni, de amikor a repülőgé­pien ültem, sohasem gondol­tam rá, hogy ezt a gyorsaságot még fokozni ie lehet. A maga áj gépe miben különbözik az eddigiektől? — Sok mindenben — tért ki a válasz elől Sztyepankovszkij, de észbe kapott és hozzátette: — Ez különben kifejezetten technikai dolog, ami nem érde­kes az avatatlanok számára, sőt lényegében unalmasnak lát­szik. — Igaza van! Igaza van! — mondta még mindig tűnődőn Ligyija, különös mosollyal. Ugyanebben a pillanatban ész­revette Nágyát, és önkéntele­nül megremegett. Nágya egy nyakkendőt vett ki Valentyin szekrényéből, majd kiment, hogy kivasalja. Nem csodálkozott rajta, hogy közeli barátja érdeklődik báty­ja munkája iránt. Annái in­kább, mert Valentyin számá­ra a lány több mint barát. Mégis valami megmagyarázha­tatlan szorongás lopódzott Ná­gya leikébe. Ettől kezdve, bármivel fog­lalkozott is, furcsa szorongásá­tól nem tudott szabadulni. Sok­szor visszaemlékezett erre az estére. Kezdetben érthetetlen szorongása most már határo­zott félelemmé változott: ag­gódott bátyja sorsáért, a reá bízott ügyért. Ki ez a Ligyija? Eleinte bizonyos volt benne, hogy a Ligyijával folytatott beszélgetések során Valentyin nem érinti az államtitkokat. Most azonban már kételyei tá­madtak. Hiszen Ligyija megje­lenése óta Valentyin nagyon megváltozott. S mivel a bi­zonytalanságot nem tudta elvi­selni, Nágya elhatározta, hogy a legnagyobb titokban tanácsot kér a gyúr párteaerveaetének titkárától, Krilovtól, akit mélyesen ismert. Krilov lakásán ezen a sza­badnapon azzal a vidám, ün­nep előtti sürgés-forgással, rendetlenséggel találkozott, amelyben volt valami örömteli élénkség, jelentőségteljes ün­nepi várakozás. A régi hagyo­mányokhoz híven a Krilov csa­lád otthon készült az újév megünneplésére. Amikor Ná­gya bekopogtatott hozzájuk, önkéntelenül is a hívatlan ven­dégről szóló ismert közmondás villant az eszébe. Kényelmet­len érzéssel vette le kabátját, és ment be Krilov szobájába, amely egyben dolgozószoba is volt. — Foglaljon helyet, Na­gyezsda Alekszand rovna! — üdvözölte örömmel a férfi. — Kóstolja meg Mása sütemé­nyét. Nagy mestere az ilyesmi­nek! — mondta, és vendége elé tette a süteményes tálat. — Masenyka, teát is kérünk! — kiáltott kj a feleségének. , — Köszönöm, Vlagyimir-Nyi - kolajevics! — Nágya gépiesen kivett egy süteményt, de nyom­ban vissza is tette. — Vlagyimir Nyikolajevics! — kezdte izgatottan. — Na-: gyom fontos dologban szeret-: ném a tanácsát kérni.... Per- ] sze csak szerintem ennyire] fontos... Én... — elhallgatott, i és idegesen gyűrögette zseb- i kendőjét. — Mi történt, Nagyezsda; Alekszandrovna? — kérdezte! együttérzően Krilov. Gyengéd; hangja még inkább felzaklatta Nágyát. : tF oly tatjukká mellé a fonémákét, mert az or­sókat állandóan ki kellett szol­gálni. Nem volt szinte egypierc- nyi idejük sem arra, hogy megpihenjenek. Az üzem vezetői gondolkoz­tak már korábban is azon, ho­gyan biztosíthatnának pihenő­illetve étkezési időt a fonó- nőknek ebben az üzemrészben. Egyedüli megoldásnak az lát­szott, ha rövidebb időre leállít­ják a gépieket, megszakítják a munkát. Attól tartottak azon­ban, hogy ez nagymértékben visszaveti a termelést Végül mégis ennél marad­tak, s elhatározták, hogy min­den műszak harmadik órájá­ban (ekkor jelentkezik ugyan­is legjobban a fáradtság) leál­lítják a lánccsévélő gépeit 15 : percre, és módot adnak a dol- : gozóknak arra, hogy ezalatt : uzsonnázzanak, pihenjenek. Eleinte csökkent a termelés emiatt, ez azonban nem tar­tott sokáig, és hamarosan töb­bet termeltek a lánccsévélő munkásai, mint amikor meg­szakítás nélkül dolgoztak. Az üzem vezetőinek az a ren­delkezése, hogy a negyedórás szünetben mindenkinek szigo­rúan pihennie kell, és enniva­lóját csak ülve fogyaszthatja el, nemcsak a termelésre volt jótékony hatással, hanem a súlygyarapodásra is. A lánccsé­vélő fonónői egy-két hónap alatt átlag 3—4 kilót hiztafc. Az utóbbi állítólag nem vál­tott ki osztatlan örömet. Mi­vel nőkről van szó — mond­ják az üzemben —, ezen nem is lehet csodálkozni ... Se, ft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom