Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1963. január K MILYEN LESZ AZ ÖTÓRAI TEA? Humoros epizódok az 1945-ös választások idejéből 1945-ben választásra ké­szülődött az ország. A pár­tok minden erőt megmoz­gattak. Kevés volt még a politikailag képzett elvtárs, de nemigen tudták zavarba hozni őket. A gyűlések szó­nokai beszéltek a győzelem­ről, a jobb életről ünnepé­lyesen, olykor-olykor aka­dozva, s amikor azt mond­ták, hogy »szocializmus«, nagyon elgondolkodtatták hallgatóságukat. Beszédeiket gyakran fűszerezték humor­ral. Egy-két gyűlés tréfás fordulatáról szól ez a pár sor. B. E. elvtárs Bonnyán tartott gyűlést. Időpontja délelőtt 11 órára esett, ugyanis ekkorra fejeződött be a nagymise. 11 órakor még alig öt-hat érdeklődő állt a szabadtéren felállított előadói asztal körül. B. E. tudta, hogy ha nem találja meg mindjárt az első mon­datokban a megfelelő han­got, akkor semmi biztosíték sincs rá, hogy meghallgat­ják. A mise végeztével hat- van-hetven emberre szapo­rodott a hallgatóság. Tudva, hogy nagy részije vallásos, B. E. így kezdte el: — Dicsértesség az Űr, aki a szemet adta, hogy lássak, a lábat, hogy járjak, a ke­zet, hogy dolgozzam, hívják azt Jehovának, Buddhának, Állatinak vagy az Űr Jézus Krisztusnak. Kedves elvtár­sak és polgártársak, most pedig szenteljenek az Úr adta napból egy órát arra, hogy meghallgassák pártunk programját. — Utána egy órán át beszélt a szocializ­musról. A gyűlés nagysze­rűen sikerült. A Zselicség egyik falujá­ban igen erős volt a Kis­gazdapárt, s hívei a balolda­li pártok gyűléseit rendire megzavarták. Ezért a balol­dali blokk (MKP, SZDP, Nemzeti Parasztpórt) elha­tározta, hogy közös gyűlést tárt a faluban. Erre vasár­nap este került sor a kocs­ma udvarán. Feltűnt, hogy igen sokan botra támasz­kodva álldogáltak. Forró volt a hangulat. Egyik be­kiabálás a másikat érte. A kisgazdapártiak egyre job­ban fenyegetőztek, szinte minden pillanatban várni lehetett az általános vere­kedés kitörését. Amikor a szónok ezt mondta: »Min­denkinek húznia kell a de­mokrácia szekerét«, valaki bekiabálta: »Húznánk mi, de a lovakat elvitték. Húzza maga ló nélkül/« Óriási hangzavar keletkezett. Ek­kor felállt P. Gy. elvtárs, a kommunista párt szónoka, aki eddig nem szólt semmit. Megpödörte a bajusz i‘, s ekképp kezdte: — Embe­rek! Figyeljenek ide! Tud­ják-e maguk, hogy mi kü­lönbözteti meg az embert az állaptól? Nem? Majd megmondom. Az, hogy az ember egy méterrel följebb hordja a fejét, mint a há­tulját (ő érthetőbben mond­ta), míg az állat a hátuljá­val majdnem egy vonalban hordja a fejét. Mivel embe­rek vagyunk, viselkedjünk ember módjára. Hallgassuk meg egymást, aztán a végén lehet szólni, ne viselkedje­nek úgy, mint a tyúkok. Ahi meg azt tartja magáról, hogy csak annyi esze van, mint a tyúknak, az nem va­ló közénk. Tetszett az embereknek ez a beszéd, valaki hátulról be is kiáltotta a hirtelen be­állott csöndben: — Ügy van, igaza van! Te meg, Jóska, ha szájas- kodni akarsz, menj haza, aztán kiabálj otthon az anyósoddal! Csönd legyen, nem vagyunk mi állatok! És csönd lett. A gyűlés ezután a legnagyobb rend­ben folyt le. A kisgazdapár­tiak legnagyobb sajnálatá­Ugyáncsak P. Gy. elvtárs­nak kedvenc szokása volt beszélni a kapitalizmusban nyomorgó munkás szomorú sorsáról és a szocialista társadalom munkásáról. Amikor már igein tűzbe jött, ilyképp ecsetelte a két társadalom közti különbsé­get: — A kapitalizmusba az urak ráérnek ötórai teára. Az ilyen teázásokon beszé­lik meg, hogy hogyan nyúzzák meg még jobban a szegény embert. A szocia­lista társadalomban is lesz ötórai tea, de itt majd mindennapi gondjaikat be­szélik meg a dolgozók. Elv­társak! Polgártársak! Mi egy olyan világot akarunk, ahol mindenkinek jut majd tea — lavórszámra! Mondanom sem kell, hogy nevetés és nagy taps fogadta a bejelentést, s az­tán már könnyebb volt be­szélni a szocializmusról. Fonai László Gondolatok egy s/ázadgy files előtt £>mU>kj,zik, parancsn eh) társ? — Igen, ex a sássió sok mindent eszembe juttat mondja Zsák György elvtárs, a barcsi Gábor Andor munkásőr- század parancsnoka, amikor a szobájában levő üvegszekrény­ben díszlő vörös selyemzászló­ra tekint, melyen ez a felirat olvasható: »Barcsi Fűrészüzem — Vörös Csillag Tsz 1957. VI. hó 23.« — Mire gondol ilyenkor? — Eszembe jut az első hóna­pok nehéz munkája ... Szinte ma is hallom a zászlót ado­mányozók szavait: »Munkások, parasztok bízzák rátok ezt a zászlót; őrizzétek ezt is és a nép hatalmát is becsülettel...« — Teljesítették a megbíza­tást? — Most készülünk az év első századgyűlésére — felel, — Számot adunk a megtett útról, eredményeinkről. Részt ve­szünk a fűrészüzem termelési tanácskozásán és a Vörös Csil­lag Tsz zárszámadó közgyűlé­sén. Ismertetjük munkánkat, ókét pedig meghívjuk a szá­zadgyűlésre. itt meg ők tájé­koztatnak bennünket fejlődé­sükről. Hiszen arra a kérdés­re, hogy hogyan éltünk a biza­lommal, csak közös eredmé­nyeink adhatnak feleletet. * * * A határszélen főleg abban az időben volt riehéz a szolgálat, amikor a Dráva men­tét disszidensek, határsértőik lepték el. Ebben a járásban kü­lönböző anyanyelvű emberek élnek: magyarok, horvátok, németek. De gondolkodásban, szándékban egyek! Ezt mutat­ja az is, hogy a munkáshata­lom védelmében fegyvert raga­dók közül még ma is hatvan- hárman szolgálnak a járás munkásőrszázadában. Köztük vannak Schvenderwein Béla, Losonczi Mihály, Hegedűs Fe­renc és a 70 esztendős Gyimesi Ferenc tsz-tag, s az egykori vöröskatonák: Kapocsi György, Szili István, idős Scheffer Er­nő komiósdi tanácselnök, aki fiával, ifjú Scheffer Ernővel együtt munkásőr, továbbá a két Ludas testvér: Mihály és Sán­dor vagy Horváth György, akit öccse. Antal 1959-ben követett a nép fegyveres szolgálatába. Nem volt könnyű ez a szol­galat. Az utóbbi években több mint harmincszor volt riadó, főleg éjszaka, amikor a fárasz­tó munka után jólesett volna a pihenés. De mentek, mert vál­lalták. Segítettek, s határ­őreinkkel vállvetve védték, őrizték határainkat, a járás la­kóinak biztonságát. Holota Im­re munkásőr egy határsértő el­fogásáért »Kiváló határSr«-jel- vényt kapott. Ezzél a kitünte­téssel jutalmazták Zsák György Ajándékvásárlók Ebben a szépen berendezett üzletben mindig ajándékot vesznek. Ki tanácstalanul, ki határozott szándékkal nyit be. — Azt a képet tessék mutat­ni ... — Egy szép vázát kémók... — Valami remek ötvösmű kellene... És Csólik Józsefné, a Kép­csarnok üzletvezetője mutat, Ható- és ",' -tulajdonosok figyelmébe! Január 1-én esedékes a kötelező gépjármű-szavatossági biztosítás 1963. évi díja! ♦ ügyfeleink kényelmére január 2-től január 15-ig a kötelező gép­jármű-szavatossági biztosítás díjbefizetésének zavartalan lebonyolítása céljából valamennyi fiókunknál munkanapokon 19 óráig, szombaton 15 óráig ügyeletet tartunk. A biztosítási igazolást és befizetési lapot a gépjármű-tulajdonosok lak­helye szerint illetékes városi (járási) fiókunk állítja ki. Kérjük, hogy az ügyintézés meggyorsítása végett az 1962. évi biztosítási igazolást hozza magával. A magántulajdonban levő gépjárművek kötelező gépjármű-szava­tossági biztosításának évi díja: személygépkocsi háromkerekű gépjármű motorkerékpár (oldalkocsival is) rokkan iák háromkerekű gépjárműve 10 Ft Az egyéni üzemeltetésű személygépkocsik biztosítási díja január 1-én és július 1-én két egyenlő részletben is fizethető. Ha a gépjármű (3215) év közben kap rendszámot, az évi díj arányos részét kell megfizetni. 160 Ft 300 Ft 100 Ft ad, és segít választani. S a vá­sárlók elégedetten távoznak. Egy fiatalember tanácstala­nul szemlélődik. — Mit tetszik parancsolni? — Még nem tudom ... — Szívesen segítünk, csak tessék megmondani, hogy ki­nek és milyen alkalomból akar ajándékot venni — mondja mosolyogva az üzletvezető. A legény gondolkodik egy kicsit. — A kislánynak kellene va­lami szép dolog. Tetszik tudni, én nem nagyon értek az ilyes­mihez ... — Mégis, mit szeretne? — Egy szép gyűrűt meg egy ötvösláncot. Nézi a gyűrűket és a karkö­tőket. Végre túl van a nehezén. Aztán hirtelen kiveri a verej- ték. — Nem tudom, hogy milyen az ujjméret. Az üzletvezető segít, a fia­talember megnyugodva távo­zik. Néhány perc múlva újra nyí­lik az ajtó. Két hölgy lép az üzletbe. — Valami modem, szép dol­got szeretnénk, névnapi aján­déknak kellene. Annyi gyönyö­rű holmi van itt, biztosan meg­találjuk, amit keresünk. Sokáig nézelődnek, kézbp ve­szik a vázákat, végül is egy modern likőröskészletet válasz­tanak. — Ez jó lesz, bizonyára örö­met szerzünk vele. Fizetnek, és még percekig gyönyörködnek. N. S. parancsnokot, s tavaly „ íember 29-én 12 munkásul- ka­pott elismerő oklevelet a ha­tárőrség parancsnokától. Köz­ben új parancsnokok nevelőd­tek. Farkas József 1957-ben még beosztott munkásőr volt, ma szakaszt irányít, Dobnya József munkásőrből rajpa­rancsnok lett. * * * — Mennyit fejlődött gazdaságunk 1957 óta? — töp­reng Losonczi Mihály munkás­őr, a Vörös Csillag Tsz elnöke. — Néhány számadat jól meg­mutatja. 1957-ben 10,5 millió forint, 1961-ben 36 millió fo­rint tiszta vagyona volt a szö­vetkezetnek 16100 forintról 19 100 forintra emelkedett az egy főre jutó évi átlagos jöve­delem. 375 család dolgozik a közösben. Közülük 140 vásá­rolt vagy épített magának az utóbbi években új házat... Tíz év alatt a Vörös Csillag Tsz az ország szövetkezetei kö­zötti versenyben mindig az el­ső hat között volt, s háromszor nyerte el a Minisztertanács vándorzászlaját. Nagyszerű ter­méseredményeket értek el. Burgonyából néhány év alatt 60 mázsáról 135-re növelték az egy holdra eső átlagot. Olyan kiemelkedő dolgozóik vannak, mint a fiatal Berkies László traktoros, akit a Szocialista Munkáért Érdeméremmel tün­tettek ki. 1962-ben saját ere­jükből, 3 millió forint költség­gel négy sertéshizlaldát épí­tettek. Most fejezik be az or­szág talán legkorszerűbb gép­javító műhelyének építését, er­re 4,3 millió forintot fordíta­nak. Az idén melegvizes, kád­dal, zuhanyozóval ellátott für­dőt, ezenkívül üzemi konyhát, éttermet építenek. * * * Közvetlenül a Dráva partján áll a Barcsi Fű­részüzem. Tizenhét ‘dolgozója teljesít szolgálatot a munkás­őrségben. Az utóbbi időben sokat fejlődött az üzem: Ti­tii, „.uiiiii.iiiio forintból új gépi berendezéssel ellátott fű­részcsat nokot építettek, kor­szerűsítették a parkettüzemet. Az eddigi évi 40 000 köbméter gömbfa helyett most 50 000 köbmétert dolgoznak fel, és 140 000 négyzetméter parkett helyett évenként 300 000 négy­zetmétert gyártanak. Munká­saik száma kétszázzal növeke­dett. Csaknem kétszázan ta­nulnak f-npari szaktanfolya­mon. munkásakadémián, álta­lános iskolában, gimnázium­ban. technikumban. Tizenkét szoóaista brigádja van a fű- részü ' «ek. Közülük a leg­jobb Csányi Jenő, Fischer Mi- hályné és Tamás Józsefné bri­gádja. A munkások 30—35 szá­zaléka a törzsgárdához tarto­zik. Makai János 1924-ben, Czink János 1927-ben, Barios József 1934-ben kezdte a mun­kát. Tizenkilencen — köztük Fischer Mihályné, Pandur Fe­renc. Schvenderwein Béla, Mah"i János — kaptak kiváló- jelvényt. 1960-ban az élüzemcí- met is elnyerték. * * * 19S9. május 1-én újabb zászló került a parancs­nok; iroda üvegszekrényébe. Gábor Andor özvegye hozzájá­rult, hogy a barcsi, munkásőrök fölvegyék férje nevét. A szá­zadgyűlés után meglátogatják a költő özvegyét, ajándékba viszik neki a munkásőrség éle­téből készült fényképekkel teli albumot. Az elmúlt években elért eredményekre büszkék lehet­nek a barcsi munkásőrök, a fűrészüzem munkásai, a Vörös Csillag Tsz tagjai. Erre gon­doljon, parancsnok elvtárs! S ha majd a századgyűlésen be­számol a jól végzett munká­ról, emlékeztesse ezekre a Gá­bor Andor munkásőrszázad va­lamennyi tagját. S arra is, hogy a zászlót adományozók bizalma a jövőben valamennyi barcsi munkásőrtől még az ed­diginél is szilárdabb helytál­lást kíván. Szalai László Háromdecis“ Mari a börtönbe került »» Ügy ismerték városszerte az italboltak pénztárosai és csa­posai Dicsőfi Mária, Kaposvár, Béke utca 37. szám alatti la­kost, hogy »háromdecis«. Min­dig három deci bort kért, néha többször is egymás után. Eh­hez persze pénz kellett, és »Há­romdecis« Mari úgy szerzett, ahogy tudott. No, nem munká­val, az nem volt számára kifi­zetődő. Lopott inkább. Több­nyire a Kossuth tér környékén lesett áldozataira, és hála az emberek figyelmetlenségének, a zsebelés legtöbbször sikerrel is járt. Persze nemcsak az utcán »dolgozott«. Házhoz is járt. Augusztusban egy ruhát vitt el ismerőséhez, és míg az asszony bement a szobába, gyorsan ki­emelt a táskájából 200 forin­tot. Máskor meg — egy piaci napon — 2000 forintot lopott egy szatyorbóL Az igazolvány és a retikül nem kellett, el­égette, a pénzt pedig ... Szó­val jött a három deci sokszor. A Kossuth téri gyógyszertár­ban egy vései asszony zsebé­ből 1300 forintot zsákmányolt. Később egy férfitől 130 forin­tot emelt el. Decemberben bukott le a vasútállomáson. Mindössze 34 forintot talált egy falusi asz- szony kosarában, erre megdü- hödött, és mérgében »műhibát« követett el. Tetten érték, s az­óta a börtönben elmélkedik azon. hogy hol hibázta el. El­mélkedés közben arra is szakít időt, hogy tovább fei lessee »tu­dását«. Meglopta egyik bör­töntársát is, mert fésűre volt szüksége. Előzetes letartóztasában vár­ja a bírósági tárgyalást. Olcsóbb lett a női ílor- és nylonharisnya és felnőtt habselyem árul A megyében lévő összes ruházati bojtjainkban nagy választék áll a fenti cikkekből kedves vevőink rendelkezésére. Női florharisnya „ nylonharisnya 42,— Ft helyett 33,60 Ft 65,- „ H W 60,— „ „ nylon krep harisnya 82,— * » » « « 76, », „ habselyem nadrág 31,— „ n n — 40,— m „ „ kombiné 65,— * » » *» 66,— m „ » hálóing 160,— „ Férfi habselyem alsó 39,— „ Használja ki a bő választék előnyeit! SOMOGY MEGYEI IPARCIKK-KISKERESKEDELMI VÁLLALAT (78917) ________________________ 5 2,­42.­65,­54,­23,­28,­51­50,­130,­33,­16795722

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom