Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-29 / 23. szám
AZ . IMS? MP MEGYEI PIZC.ft.SAGA ES A MCGYEI TANACS l-Aftj A Megnyílt Szabados János festőművész kiállítása Tegnap délután 5 órakor mintegy százan — érdeklődők, hozzátartozók, képzőművésze^ — zsúfolódtak össze a Képcsarnok Vállalat Ady E. utcai ■helyiségében. Jelenlétükben Z. Cács György Munfcácsy-dí- jas festőművész megnyitotta a fiatal kaposvári festőművész, Szabados János tárlatát. ■— Két okból különös öröm számomra ez a megnyitó. Ez a fiatal művész tanítványom volt a főiskolán. Közvetlenül láttam tehetsége bontakozását. Varsó (MTI). Január 27-én az egykori Auschwitzban, a mai Oswie- eimben a voit náci haláltábor felszabadulásénak 18. évfordulóján emlékünnepséget rendeztek. Tadeusz Holuj, a Nemzetközi Auschwitz Bizottság főtitkára átadta a jelenlevő négy japán békeharcosnak a Hirosima—Auschwitz-békeme- oet részvevőinek azt az üzene— 29 százalékkal emelték a postai díjszabást az Egyesült Államokban. Ez a határozat évi 450 millió dolláros többlet- jövedelmet jelent az USA állampénztárának. A másik: A vidéki',városban történő kiállítások mindig jelzik, hogy a képzőművészeti kultúra egyre inkább az egész nép igénye lesz... Ezeket a témákat az elsődleges élmény frisseségével vetette vászonra egy fiatal művész — mondotta a többi között, majd megnyitotta a 32 főleg olaj- és akva- nell képből álló kiállítást. A színeiben, hangjában egyéni tárlat mai életünkről szól — mai nyelven. tét, amelyet a koncentrációs tábor volt foglyai és az áldozatok hozzátartozói intéztek Hirosima lakóihoz. »Mindaddig hallatjuk hangunkat — olvashatjuk az üzenetben —, ameddig veszélyben lesz az emberiség, ameddig gyökerestül nem pusztul a leigázás és a faji megkülönböztetés eszméje, ameddig a háború és a pusztítás erői meg nem adják magukat százmilliók akaratának. Felhívunk mindenkit szerte a világon, halljátok meg hangúkat, hogy ne ismétlődhessék meg soha többé Auschwitz és Hirosima.« laúközsu a Hazafias HépM megyei bizottsága (Tudósítónktól.) A Hazafias Népíronl Somogy megyei Bizottsága tegnap ülést tartott. Dr. Halász János megyei titkár ismertette a múlt év már-cdik felében végzett munka eredményeit, és ismertette az 1963. évi első félévi munka- tervet. Ezután Dombóvári László, a megyei választási elnökség elnöke tájékoztatta a bizottságot a választási előkészületekkel kapcsolatos munkákról. Elmondotta, hogy ia j elölőgyűlések az egész megyében befejeződtek: több mint 6900 községi, járási, városi és megyei tanácstagot, valamint országgyűlési képviselőket és pótképviselőket jelöltek. A jelölőgyűléseken a választópolgárok több mint hetven százaléka, inirategy 180 ezer ember jelent meg. A jelöltek airánya a községi tanácstagoknál 67,5 százalék pártcsn- kívüM, a többi párttag. A Hazafias Népfront megyei bizottsága ezen az ülésen fogadta él a 12 ors7áovr'nilési képviselő és hat póiképviselő, valamint 74 megyei tanácst ag jelölését. Hurrá, bürokrácia ! Bár még csak januárt ' írunk, de a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának Pénzügyi Osztálya már® áprilisi tréfával ked- j veskecSk. Idézést küldtek ugyanis a Honvéd utca X. számú ház egyik lakójához 1963. január 21-i dátummal a következő szöveggel: »... 1963. január 1-én a pénzügyi osztály hetes számú szobájába megidézem. Behívom, hogy a házának, építésére vonatkozó Icöltségvetést, valamint az iparosok és a tervező részére kifizetett mttn- kadíjak. nyugtáit hozza magával. A meg nem jelenés bírságot von (maga után. Balogh előadó.« Azon túlmenően, hogy egy január 21-i idézésre január I-én fizikai képtelenség megjelenni, más szépséghibája is vsai a hivatalos felszólításnak. A megidézett ugyanis állami lakásban lakik, s az — véleménye szerint — még hosszú ideig elegendő lesz; soha nem szándékozott házait építeni, éppen ezért nincs költségvetése, és nincs egyetlen nyugtája sem a tervezőnek vagy az iparosoknak kifizetett összegről. _________________P. Gy. N yikolajev Indonéziában Az indonéz városok valósággal versengenek azért, melyiknek a lakossága fogadja lelkesebben, ünnepély esebben Andrijan Nyikolajev szovjet ürhajhóst. Rendkívül szívélyes fogadtatásban részesítették Nyikolajevet Madnin városban. (MTI) „Örökbe fogadott“ őzike . Sem állatkertben készült ez a kép. Barcson, házak között fényképeztük. De hát hogyan került oda az őzike? <— kérdezheti valaki. A természetet gyakran járó emberek »fogadták örökbe« a kis állatot. »Otthoni* teremtettek számára, gondozzák, etetgetik, sót még játszogatnál; is vele. S láthatóan tetszik neki a kedveskedés, olyan, mint a kezes bárány, pontosan engedelmeskedik »gazdáinak«, Érthető, hogy sok csodá lója akad a barcsi gyerekek és járókelők körében... Auschwitz üzenete Hirosimának A vidék kedvencei voltok... Színészekről szólnak ezek a sorok. Olyan művészekről, akik éveken át a vidéki színházi közönség kedvencei voltak. Szerepeltek Miskolcon, Szolnokon, Kecskeméten. Debrecenben, Pécsen. Ma az ország else színházának művészei, de a »vidéki évek. életük meleg em'ékei maradtak. 1 LADÁNYI FERENC FT gy áll előttem mindig, minit a színpadon Peer Gynt, a javíthatatlan álmodozó életét lobogja. -Kígyóinak es világítanak a szavak, akár a titokzatos északi fény. A költészet örök varázsa teszi fényessé a meghirdetett igazságot ©gy egyszerű művész tolmácsolásában. Hosszú volt az út, amíg Ladányi Ferenc eljutott a 'Nemzeti Színház színpadára. Vidéken született, Debrecenben. Mérnöknek készült, <je a színpad művészete magához vonzotta. Tóth Árpád és Oláh Gábor költészete lobbantofta fel, talán magasra benne a művészetszeretet lángját. Oláh Gábor a tanára volt. A sorsdöntő órában, érettségi után Oláh Gábor megkérdezte tőle, milyen élethivatást választott. Ladányi ezt mondta: — Mérnök szeretnék lenni. A műegyetemre készülök. Oláh Gábor, alti jól ismerte az ifjú ember előadó és színjátszó tehetségét, elszörnyedt: — Nem szabad szembefordulnod a tehetségeddel — szólott —, a színiakadémiára kell menned. És Ladáméi így emlékszik e mondat folytatására: — Ezzel eldőlt a sorsom. Igazat adtam Oláh Gábornak. De a család beleegyezése még hiányzott. Apám nem nagyon rajongott a művészéletért. Amikor pedig fölvettek a szí- ni akadémiára, évekig nem szólt hozzám. Később, mái’ Pesten megnézett egy darabban. Nem bírált, de előadás után. elhívott vacsorára a Kárpátiába. Elfogódottan, szótlanul ültünk egymás mellett. Szabályosan megvacsoráztunk,. aztán hosszú hallgatás uván. enyhül ten. csak ennyit mondott: »Ügy látom, jól választottál...« Szem volt közöttünk a bäte, és nekem talán .kritika soha ak-\ kora örömet nem szerzett, ? mint ez a néhány szó. jt — Elvégezvén a színiakadé- miát, Ödry Árpád, ti tanárom vidékre küldött, pedig Hevesi Sándor ösztöndíjas nemzeti színházi tagságot ajánlott fel Első vidéki szerződésem Miskolcra vitt. Onnan Debrecenbe kerültem, majd más nagy vidéki városokba. Csaknem harminc éve vagyok színész, s ebből tizenkét évet vidéken töltöttem. Soha nem bántam meg. Játszottam mindent, amiről a színész csak álmodhat. Nehéz volt, de szép. Vidéken fejlődtem igazán színésszé. Higgyék el nekem ezt azok a fiatalok, akik csak Pesten akarnak játszani, és idegenkednek a vidéki élettől. Azoknak, akik Pesten ragadnak már fiatalon, sohasem lehet színészi hőskoruk. Pedig ezt- a hőskort végig kell csinálni. Sok vidéki színházbarát ma is emlékezik a fiatal Ladányi sok forró sikerére. Aztán — a felszabadulás utón — Pestre került, a Nemzeti Szíházhoz. később mint a Madách Színház ■ igazgatója, rendezője és művésze sorozatosan aratta új és nagy sikereit. Most ismét a Nemzeti színpadán alkot. RAJZ JÁNOS Oásotn és fél évtizede szá- 11 nesz. Több mint negyedszázadot töltött vidéki színpadokon. Játszott »mindent« — Iragédiát és operettet, drámát és bohózatot, volt táncoskomikus és karakterszínész. Debrecen, Szeged, Pécs, Miskolc hozzáértő színpadi közönsége nagyra becsülte és szerette művészetét. Nem volt hát meglepetés sikeres budapesti bemutatkozása. Annál káprázatosabb azonban művesed fejlődése. Minden alakítása emberséget sugároz, hitelességet, élefcismeretet, tökéletes alkotói biztonságot, tudást. Szerényen, szinte alázatosan ül öltözőjében. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy az első nagy sikereit »kis« szerepekben érte el, epizódalakdk ábrázolásával — így felel: — Kis szerep? Sohasem így tekintettem szerepeimet. Szacs- vay és Üjházi mondáséhoz igazodtam: »Nincs kis szerep, csak jó vagy rossz színész.« Egy művész teljesítményét nem szabad a szerep hosszúságával vagy rövidségével mérni. Ha megragad a színpad művésze egy pillanatot, amelyből az örökkévalóság tükröződik, már nagyot átkötött. Boldogítóan nagy feladat néhány mondatheves indulatokat és igazi két sűrítem. Bizonyára ezért nőttek szívemhez a kis szerepek. És talán nem véletlen, hogy sikerült elnyernem a közönség szeleteiét és kritikai elismerését. Ügy érzem, nem a nagy tirádák g fontosak. Súlya van néhány halk szónak is, ha igazi érzés van benne. Villanásnyi megnyilatkozások, tört gesz tusol:, minden momentum megtelik művészettel, ha élet- igazságokat sugároznák. Ma is szeretem az epizódszerepeket, pedig sok jelentős alakot formálhattam meg. Szerencsémnek tartom, hogy szerző és rendező mindig megértette elképzeléseimet. És a vidéki évek? Ezeket mondja: — Nekem határtalanul sokat adott a vidéki színészet. Próbaköve volt annak, igiazám szeretem-e pályámat. Mert a régebbi időben nélkülözött ts a vidéki színész. Nos, kitartottam. A rengeteg szerepben csiszolódott a tehetségem. Naponta más-más feladatot kaptam, amihez hozzá kellett nőnöm. Mindent összegezve sokat kaptam a vidéki színészettől. Szeretettel emlékezem mindazokra, aMktől az első elismerő tapsokat kaptam... Megszólal a színpadra hívő csengő. És ő megy. Már nem az előbbi »interjúalany« többé, hanem a művészien megtestesített szerep. Az elismert alkotó.— Kiss István Az egyszerű kifejezés művészete Nem sokkal halála ellőtt egy amerikai folyóirat munkatársa megkérdezte Emest Hemingway tői, hogyan fejlődött ki egyszerű, tömör stílusa. »A titkom rendkívül egyszerű — válaszolta. — Állva írok, az egyik, lábamon egyensúlyozva. Ilyen testhelyzetben a fáradtság és az ingerültség bizonyos rövid fogalmazásra készteti az embert. Később, mikor munkáimat javítgatom, puha párnával teszem kényelmessé az ülést, s laza tartásban, teljes ■nyugalomban gyorsan kiküszöbölöm, ami még fölöslegesnek látszik. Ez a módszer feltétlenül hatásos, minden író számára, kötelezővé tenAz 1908-as ohmpiász egyik győztese még sportol Joe Deakin, aki az 1908-as olimpiai játékokon a három- mérföldet; síkfutásban aranyérmet nyert, 84 éves fejjel megnyerte a surreyi atlétikai klub ötmérföldes icarácsonyi akadályversenyét. Négy percet vert rá a következő futóra. Indulásnál kapott ugyan valamellyes előnyt, de ideje — 18 perc 39 másodperc — jobb volt, mint a részvevőit többségéé. » Fejlődöm — mondotta a veterán futó a verseny után. — Mostanában sokkal jobb időt futok, mint S0 éves koromban.« # é * Hétszázmillió analfabéta A világon még mindig 700 millió felnőtt írástudatlan él, tehát a föld mindem öt lakosa közül kettő analfabéta. Túlnyomó részük 97 ázsiai, afrikai és latin-amerikai államban él. Ezekben az országokban a gyermekeác ötven százalékának nyílik csak lehetősége rendszeres iskola- « látogatásra. $ + * A majmok és 'az eső A New York-i állatkertben magnetoíomszalagra vették a majmok makogósát. Fölvétel irézben eleredt az eső, és a kísérletet meg kellett szakítani. Egy nappal később folytatták. Amikor visszajátszottak a szalagot, s a majmok meghallották két nappal azelőtti hangjukat, azonnal siettek fedél alá húzódni, noha az ég derült, felhőtlen volt. * * * — Mit ttágsz ki a lapból? — Egy cikket egy emberről, akinek sikerült elválnia azon az alapon, hogy az asz- szony a zsebében kutatott. — S mi a szándékod a cikkel? — Beteszem a zsebembe. A RAJNAI VÁRKASTÉLY I VAlfHfY'I IVAMOV tudom tnyos- fantasztikus regénye nyomán írta Cs. Horváth Tibor, rajtolta Sebők Taug £L&SZÖK ti KÓRHÁZBA SIET. gJJLJ Munkatársának, állapota AGGODALOMMAL TÖLTI £L A TUDÓST, MÉGIS... Ä/vecr/Ai. ft/c/v HIRTELEN TAMADT VESZES VÉRSZEGÉNYSÉGET EDDIG NEM ISMERT A TUDÓ MÁNY. MINDENT ELKÖVETÜNK, DE CSAK VASIG yORSAH AZ tROML KERCH HAJTSON. AMILYEN SEBESEI SZCWSZETENEK KÖSZÖNHETI, HA ÉLETBEN MARAD CSAK c TUDi VYNVVVVVNt
