Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-30 / 24. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁH4: 50 FILLÉR Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM 24. SZÁM SZERDA, 1963. JANUAR 30 Mai számunk tartalmából; Siófok, 1963 (3. o.) Olvasóink írják (5. o.l S inegreccsent a jég.*, (6. o.) Bei ált politikánkat akarjuk folytatni, ii2*i. hogy azt minden területen az eddiginél is jobban érvényesítsük Kádár János elvtárs beszéde Kádét- János beszédének be­vezetéseként megköszönte a szíves fogadtatást, szívből gra­tulált a Gamz-MÁVAG dolgo­zódnak ahhoz, hogy az 1962. évi tervet nehéz körülmények kö­zött is sikerrel teljesítették. Ezután atadta a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köziponti Bizottsága, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a Magyar Népköztársaság forra­dalmi munkás-paraszt kormá­nya forró, testvéri üdvözletét és jókívánságait, majd így folytatta beszédét: Kedves elvtársafc! A választás fontos aktus8 ha­zánk alkotmányos életében. A jelölőgyűlések a választópol­gárok tevékeny és tömeges részvételével eredményesen befejeződtek. A jelölő gyűlése­ken körülbelül a választóik fe­le volt jelen, és így személye­sen szólt hozzá ahhoz, hogy kit vegyenek fel a Hazafias Népfront jelölő listájára. A választás célja három pontban jelölhető meg. Az el­ső és általános cél, hogy meg­erősítsük népi demokratikus rendszerünket s a másik, hogy megerősítsük és még hatéko­nyabbá tegyük politikánkat. A harmadik, nem kevésbé fontos tót, hogy olyan új országgyűlést, olyan új tanácsokat vá­lasszanak dolgozóink, ame­lyek alkalmasak annak a megtisztelő, de nehéz és nagy feladatnak ellátására, amely legfőbb törvényhozó szervünkre és helyi népha­talmi szerveink tagjaira vár. A választáson valójában a politikára és a jelöltekre kell szavaznunk. A megítélés nem különösen nehéz. Ami a poli­tikát illeti, ezen a választáson nem új politikával, nem új programmal lépünk fel. Pár­tunknak, a Hazafias Népfront­nak és természetesen a kor­mánynak a választási program­ja ennek a politikának még hatékonyabb, még jobb meg­valósítása, amelyet az utolsó esztendőkben folytattunk. Ami az embereket illeti, országgyű­lési képviselőink és tanácstag­jaink a dolgozó tömegekből ke­rülnek ki, nem ismeretlenek a nép előtt. Nálunk nemcsak négyéven­ként egyszer, a választás ide­jén jelennek meg a képviselő­jelöltek és a tanácstagjelöltek a választók előtt. Rendszerünk és munkánk természetéből adó­dóan az országgyűlés tagjai is és a tanácstagok is egész éle­tüket a dolgozók között, velük közös munkában töltik. A Hazafias Népfront Budapest Vili. kerületi bizottsága és a Ganz—MÁVAG gyár pártbizottsága kedden délután választási gyűlést rendezett « gyár Vörösmarty Művelődési Házának nagytermében. A vörös és nemzetiszínű drapériával díszített elnöki emelvény mögött felirat hirdette: *>A ma­gyar nép a szocializmus teljes fölépítésének korszakába lé­pett«. Hosszan zúgott a taps, amikor az elnökség tagjai elfog­lalták helyüket az emelvényen. Az elnökség tagjai között voltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Dapsi Károly, a Ganz-MÁVAG pártbizottságának tit­kára üdvözölte a választási gyűlés részvevőit. Ezután Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnö­ke mondott beszédet. Hol Tan igazi demokrácia? Hadd szóljak néhány szót rendszerünkről. A választás és a rendszer a föld valamennyi országában szorosan összefügg. A mi rendszerünk elnevezésé­ben népi demokratikus, jelle­gében szocialista, tudományos meghatározás szerint pedig munkáshatalom, proletárdik­tatúra. Ezt a rendszert már a Eöld számos országában kivív­ták, építik és erősítik a dolgo­zók. A mi rendszerünknek sok kritikusa akad. Mint tudják, nem szeretik a kapitalisták, a nagybirtokosok, a régi kivált­ságok élvezői, sem azok, akik a tőkés országokban ma is ha­talmon vannak, sem azok, akik a szocialista világrendszer lét­rejötte miatt korábbi kivált­ságaikat elveszítették. Ezek a kritikusok gyakran mondják, hogy rendszerünk nem demok­ratikus, nem szabad. Saját tő­kés diktatúrájukat pedig nagy előszeretettel nevezik »szabad világnak«. Népünk azonban már nem óvodás a politikában. Sokat tanult és sokat tud. Nagyon jól tudja, hogy az úgynevezett szabad világban külső megje­lenési formájukban, alkotmá­nyukban, intézményeikben né­ha eltérőek az egyes országok. Tudjuk, hogy kegyetlen, fa­siszta terror van Dél-Vietnam- ban, Spanyolországban, Portu­gáliában és még sok más tőkés országban. Ezt a diktatúrát nem is leplezik. Nyílt brutali­tással mészárolják, börtön zik be a haladás, a béke híveit és tartják elnyomás alatt az egész népet. Ismerünk olyan országokat is, amelyeket a polgári de­mokrácia hazájaként emleget­nek. A »szabad világ« részé­nek nevezi magát Nyugat-Né- metország és az Amerikai Egyesült Államok. Ebben a Mát országban — és más, hoz­zájuk hasonló országokban — vannak demokratikusnak lát­szó intézményeik. Bizonyos mozgási szabadságokat, bizo­nyos jogokat meghagytak a dolgozó népnek, de rövid vizs­gálódás után ezekről az úgy­nevezett demokratikus orszá­gokról is kiderül, hogy nem mások, mint a tőkésosztály diktatúrái. Másként mivel le­hetne magyarázni azt, hogy Nyugat-Németörszágban. ahol hatalma, joga, szabad tere, működési lehetősége van a nagytőkének, a monopóliumok­nak, a militaristáknak, már évekkel ezelőtt betiltották és föld alá kényszerítették az igazi emberi haladás kép­viselőjét, a Német Kom­munista Pártot, üldözik és bíróság elé hurcolják a bé­kemozgalom harcosait és legutóbb igen jellemző mó­don odáig jutottak, hogy be­börtönözték egy közismert pol­gári lap, a Spiegel szerkesztőit is. Az Egyesült Államokról a hagyományok alapján sok em­ber hiszi, hogy ott szabadság és demokrácia van. De a magyar dolgozók, akik már tudják, mi a különbség a szabadság és a tőkés diktatúra között, helye­sen ítélik meg és mint jogtip- rást bélyegzik meg azt a bo- szorkáhyüldözést, amely az Amerika! Egyesült Államok­ban lényegében minden haladó erő, szervezet ellen folyik. Most, nemrég az Egyesült Ál­lamokban, amely magát a »sza­bad világ« bajnokának, erős és hatalmas országnak tartja, ahol a tőkés rendszer erős, ahol a hatalom vitathatatlanul és minden tekintetben a tőké­sek kezében van, az általuk támadott és lebecsült, jelenleg nem nagyon erős Amerikai Kommunista Pártot bíróság elé állították, éh aiad Hegen hatalom ügynökét akarják el­ítélni. Hosszú-hosszú sorban lehet­ne folytatni az ilyen példákat a nyugati tőkés világ azon. or­szágaiból is, amelyeket ott de­mokratikusnak neveznek. Volt egy nagy francia gondolkodó, aki a polgári demokratikus rendszert, még a fasizmus előtt úgy jellemezte — Anaitole France-t idézem —, hogy a törvény előtt való egyenlőség egyformán tiltja meg gazdag­nak és szegénynek, hogy a híd alatt háljon. Kevesen ad­tak ennél klasszikusabb és pontosabb jellemzést az úgy­nevezett polgári demokrácia szabadságjogairól. Ez a rend­szer, mindenféle választás el­lenére, a többpárt.-rendszer el­lenére, a kibékíthetetlen ellen­tétek társadalma. Soha sehol, semmiféle polgári demokrá­ciában nem lehet kibékíteni a kizsákmányoló tőkés és a ki­zsákmányolt munkás ellentétét Ezt a társadalmat másfajta ellentétek is szaggatják. So­hasem lehet összeegyeztetni a gyarmatosító imperialista nagyhatalom és a gyarmatosí­tott, leigázott, elgyötört népek érdekeit. Az imperialista ural­kodó osztályok saját népük ki­zsákmányolásán kívül mindig más népek kizsákmányolására is törekszenek, és közöttük is kibékíthetetlen ellentétek van­nak. Példája ennek az a harc, amely most a Közös Piac or­szágai, Anglia és a hozzátar­tozó országok, valamint az Egyesült Államok között fo­lyik.) Mindezt, rendszerük el­lentmondásait, a tőkés rend­szer kegyetlen, kizsákmányo­ló, imperialista jellegét a nagytőkések megfizetett em­berei azzal kísérlik meg elrej­teni az emberek értelme elől, hogy náluk többpártrendszer és szabadság van. Ezzel a rendszerrel mi bát­ran és nyugodtan szembeállít­juk népi rendszerünk fő jel­lemvonásait. Nálunk nincs többpártrendszer, társadalmi életünk egy párt. a Magyar Szocialista Munkáspárt eszmei, politikai vezetésével fejlődik. Rendszerünk a Hazafias Népfrontban tömöríti a kom­munistákat és mindazokat a nem kommunista gondolkodá­sú; haladó, becsületes erőket, amelyek egyetértenek alapve­tő célunkkal; a szocialista tár­sadalom felépítésével. Kádár elvtárs itt összeha­sonlítást tett a mi kollektív közösségi rendszerünk és a ka­pitalista rendszer között, ame­lyet nyugaton előszeretettel neveznek az »egyéni szabad­ság« rendszerének. Mint mon­dotta, a kapitalista társada­lom a tőkések és nagybirtoko­sok osztályának hatalmát je­lenti, az egyén sorsát pedig a cím, a rang, a vagyon hatá­rozza meg. A mi rendszerünkben a dolgozó osztályok, a mun­kásosztály, a parasztság, az értelmiség az élet ura, a fejlődés meghatározója, az egyes embernek pedig a tehetség, a tudás és a munka biztosítja az érvé­nyesülést. Hogy ez kinek, milyen gyor­san sikerül, azt az dönti el, hogy ki, milyen szorgalommal tanul és hogyan áll helyt a munkában — mondotta Kádár élvtárs, majd így folytatta. Hogyan érvényesül az ál­lampolgárok egyenjogúsága most nálunk, a mi népköztár­saságunkban, a proletárdikta­túra országában? Általános és egyenlő a választó-jogosultság, mert valamennyi 18. évét be­töltött állampolgár — tehát gyakorlatilag az egész felnőtt lakosság — választójoggal rendelkezik. Körülbelül 6,5 millió, sőt valamivel több vá­lasztó van Magyarországon. Kádár elvtárs ezzel összefüg­gésben kitért a Horthy-rend- szer választási és parlamenti rendszerére. Utalt arra, hogy náluk a felsőházat kinevezték és nem választották. Az elő­írás szerint a felsőháznak tag­ja volt a Habsburg—Lotharin- giai uralkodóház minden tagja, aki 24. életévét betöltötte, még abban az esetben is, ha elme­beteg volt, mert ez ott nem volt kizáró ok. (Derültség.) Azon kívül volt a tagok kö­zött öt herceg, harmincnyolc gróf, tizenhat báró. Az 1931-ben megválasztott képviselőházban a 245 képvi­selőből 107 volt nagybirtokos, nagytőkés, és bankár, a másik fele megfelelően megoszlott horthysta főtisztviselők, és a Horthy-rendszer haszonélvezői között. Akinek történetesen volt szavazati joga és élhetett vele akár nyíltan, akár titkosan, az­előtt még ott állt a nagy kér­dés: kit választhat meg. 1930 körül mi kísérletet tettunk, hogy a választáson indulhas­sunk. Az akkori Magyar Szo­cialista Munkáspártnak voltak képviselőjelöltjei, közöttük Pa­lotás elvtársunk, az építőmun- kásolktól és mások. Akkor öt­ezer ajánló kellett, hogy egy képviselőjelölt indulhasson. A munkáskerületekben gyűjtö­gettük az aláírásokat. Ha azon­ban azt akartuk, hogy elfogad­ják az ötezret, altkor egy je­löltnek legalább 25 000 ajánló kellett, mert a benyújtott alá­írásokat másnap érvénytelení­tették. Fellebbezni sehová sem Lehetett. A végén aztán a választás küszöbén egy gyűlésen rajta­ütve szétverték a Magyar Szo­cialista Munkáspártot, a képvi­selőjelölteket a rendőrségen a Horthy-rendszer detektívjei gú­nyolták: hogy vannak a képvi­selő urak? Nos, sokan azok kö­zül, akik akkor gúnyolódtak, már gyászos véget értek, de az akkori képviselőjélöltek közül egyik-másik ma is él, tiszteli, és megbecsült veterán harcos, sőt képviselő is van közöttük. Alkotó vita a jelölőgyüléseken \ Kádár elvtárs a továbbiak­ban a mostani választási elő­készületekkel foglalkozott. El­mondotta, hogy a választóknak mintegy fele részt vett a jelölő gyűléseken, s eléggé alaposan, behatóan megvitatták: kát ál­lítanak jelöltnek. Mintegy 3800 esetben ki­cserélték a Népfront ere­deti jelöltjét és másik je­löltet állítottak, néhány száz esetben pedig két jelöltet fogadtak el, hogy majd a szavazók döntsék el, ki lesz közülük képvi­selő, tanácstag. Több millió ember döntötte el tehát, kit ajánlanak a lis­tákra saját ügyük képviselője­ként, az országgyűlésbe vagy a tanácsokba. A mostani képviselőjelöltek­nek — eredeti foglalkozás sze­rint — mintegy 42 százaléka munkás, tizennyolc százaléka paraszt és 36 százaléka értel­miségi. A jelöltek kiválasztá­sánál kellően érvényesült az a követelmény, akair-e, képes-e, tud-e a tömegek által ismert és elfogadott politika érdekében dolgozni. Foglalkozott a Központi Bi­zottság az ipar-vezetés kérdé­seivel, a mezőgazdaság fejlesz­tésének kérdéseivel, a személyi, kultusz maradványainak fel­számolásával, azonkívül össze­hívta pártunk VIII. kongresz- szusát. Ez utóbbinak előkészí­tése hatalmas feladat volt, hi­szen az egész munkát át kel­lett tekinteni. Közben meg kellett oldanunk a gazdasági és kulturális építés kérdéseit is. Amint ezt a statisztikai hi­vatal közölte, a múlt esztendőben a* ipari termelés 9 százalék­kal nőtt — és ez nagyon fontos —, a termelés nö­vekedésének 63 százaléka a termelékenység emelke­déséből származott. A mezőgazdaság a rossz időjá­rás miatt csak az előző évi ter­més mennyiségiét érte el, vi­szont a mezőgazdaságtól felvá­sárolt árumennyiség a múlt esztendőben 5 százalékkal nö­vekedett. Megfelelően növeke­dett a teherszállítás, a sze­mélyszállítás és a külkereske­delmi forgalom, valamint S százalékkal nőtt a beruházás is az előző évhez képest. Az egész választásnak ugyan-1 A lakosság pénzbevé­L tóle 1962-hem 1 Qfil — fi,kénest úgy, mint rendszerünknek nem az a lényege, hogy egy párt vagy több párt működik-e, egy párt vagy több párt in- dul-e a választásokon, hanem az, hogy tőkés diktatúra van-e vagy munkásihatalom. A tőkés országokban a haladás erőivel szemben érvényesítik a dikta­túrát, a kommunistákkal, más haladó emberekkel, a béke egyszerű, nem kommunista harcosaival szemben a mono­póliumok, az imperialisták és a militaristák javára. A mi rendszerünkben is van dikta­túra és van elnyomás, de csak azokkal szemben, akik háború­ra, a népi demokratikus rend­szer ellen szervezkednek, uszí­tanak, akik nemzeti vagy faji gyűlölködést szítanak. A nem­zeti, faji gyűlölködést szítók- kat, a háborús uszítókat, a né­pi demokratikus rendszer el­len fenekedőket — ha ilyenek kerekednek — február 24 után még határozottabban és még szigorúbban korlátok között tartjuk és visszaszorítjuk. Kádár elvtárs a következők­ben az elmúlt év munkájáról, eredményeiről szólott. Mint hangsúlyozta: Számos nagy kérdéssel fog­lalkozott pártunk, a Hazafias Népfront, s ennek nyomán né­pünk, és sok fontos kérdést megoldottunk, másokban meg­találtuk és megjelöltük a meg4- oldás útját és módját. tóle 1962-ben 1961-hez 4,2 százalékkal növekedett, fo­gyasztása pedig 4,8 százalék­kal nőtt. Az 1962. év eredményei hez tartozik, hogy az év végén a kormány hozott néhány szo­ciális intézkedést. Ezek: a szü­lési szabadság meghosszabbító" sa, az özvegyi nyugdíj javítá­sa. néhány fogyasztási cikk árának csökkentése. Amint tisztelt hallgatóim emlékeznek rá, a kongresszu­son szó esett további ilyen, az életszínvonalat és a nép jólé­tét érintő intézkedésekről. így a családipótlék felemeléséről a kétgyermekes családoknak, valamint még néhány más in­tézkedésről, amelyek megvaló­sításának feltételein most dol­goznak az illetékes állami szervek. A Központi Bizottság és a kormány számon tart sok más, az életszínvonalat érintő kérdést. Ismeretesek előttünk bizonyos munkáskategóriák és bizonyos alkalmazotti, értel­miségi foglalkozású emberek problémái, vagyis az, hogy az általánoshoz képest kissé le­maradtak. Becsületesen meg kell azonban mondanunk, hogy az ebben a csoportban érin­tett fizikai és szellemi dolgo­zók száma nagyon jelentős. Ha munkával, a termelékeny­ség emelésével, a termelési költségek csökkentésével meg­teremtjük a feltételeket — le­(Folytatás a Z, oldalon.) 0102020202024802005323530102020100000002000102010048000202230201020102

Next

/
Oldalképek
Tartalom