Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-29 / 23. szám

Kedd, 1963. január 29. 3 SOMOGYI XSPIMP JYltutkású k lléik öziuififai A külvárosi »Fehér Holló« kiskacs má- ban fanyar, fojtó a levegő. Az ázott dolmányok Sizagával összevegyülő pipafüst a tavaszi dudvaégetésre emlékezteti a messze falvakból ideszakadt férfiakat. Vágj' húszán tanyáznak a zsírfoltos, piszkos asztaloknál csa­patokba verdévé. Vásott ruhájuk, komor, lá­zas tekintetük a keserves munkáséletről vall. Már két hete, hogy az időjárás miatt leállt a kubik; a talicskák a fészer alatt renyhédnek a szerszámokkal együtt, ők meg itt... Haza nem ntehetnek. De minek is? Nincs mit vinni meg hozni sem... Pénz csak a hónap végén lesz, ha lesz. Szerencséjükre a vén kocsmáros, a héjától alig szuszogó Zsiga úr ad nekik hitel­re naponta égy tányér meleg ételt. Most is ar­ra várnák, miközben a hozómra kapott sava­nyú fröocsöt kortyolgatják korgó gyomrukat békítve. — Piszok világ — köpi ki a bagós cigaretta- csutkát csepűsaánű bajusza, alól egy hórihor- @as, szikár férfi. Senki sem szól, csak egy-egy köhintés a válasz. A kocsmáros öblös hangja töri meg a csen­det. — Emberek — gurgulázik a borízű hang —, ma késik az ebód... Morgás, káromkodás hullámzik át az asz­talok fölött, de Zsiga úr nem zavartatja magát. —... a hóakadályok miatt nem érkezett meg a krumpli. De van egy kolosszális ötletem: míg az ebédre várunk, rendésziünk kasntyaver- senyt. — Mi lesz az efeő díj? — kapja föl a fejét a esepűbajszú. — A partiban valamennyien indulhatnak — magyarázza a kocsmáros —, és az a két em­ber, aki a döntőben marad, jutalmat kap. Az első díj egy kövér liba, a második díj pechg ét kiló avas szalonna. Á esepűba jszú akkorát nyel, hogy majd ki­ugrik az ádámcsutkája. A többiek is felfooly- tí útnak, és néhány perc múlva megkezdődik A heves snaps zlicsata. Zsiga úr bíráskodik. Fűi: a lap, és egymás után esnek Id a sorból a játékosok. Végül is a esepűbajszú és egy mokány legény marad a döntőben. Elkeseredetten ütik a lapot, csak­úgy döng az asztal. A többiek egymást túlli­citálva kibicelnek. Nevetés, káromkodás vissz­hangzik a helyiségben. Az ebédről is elfelejt­keztek a nagy izgalomban, pedig mér az est- harangszó is efkondult. És csak nem akar ki" rutai a kártya. Zsiga úr végül is gyanút fog. — Mi* csinálnak maguk? — horkan föl a kocsmáros —, hisz úgy játszanak, minthadi-. »ékt veszíteni akarnának! — Ejnye, Zsiga úr — ikráfcag a esepűbajszú —, liát azt 1 viszi, hogy én olyan marha va­gyok, mint amilyen csúnya? ( — De én sem vagyok ám ökör! — csikor­gatja fogát a legény. — Kutya legyek, ha értem magukat — ai- nséSkodik Zsiga úr. — Hát idehallgassoo — magyarázza a cse- pűbajszú —, ha a szalonna az első díj, akkor irár rég vége a pártának... De mit csinál­jak éh a kövér libával? — A szalonna — kontráz rá a legaty — egv­hervá kenyér mellé való. , — Ä, szóval azért akar mindegyik második lenni? — tör ki a röhögés Zsiga úr húsos aj­kán, s úgy hahotózík, majd leszakad araszos inkája. Amazok meg csak ütik. a blattot elkesere­detten... A második díjért. S eszükbe sem jut, hogy ma még semmit sem ettek... K ellemes meleget áraszt a rakodóbri- gád étkezdéjében a. nagy fűtőtest. A hosszú asztalnál tíz ember falatozik jótévágy- gyal. Bőséges reggeli kínálja magát a leánye- resruhákon: kolbász, hurka, szalonna, sava­nyúság és néhány szem alma. Már sokan el­csodálkoztak azon, hogy mennyit bírnak enni ezek az emberek. Csak az érti meg őket, aki tudja, hogy három-négy mázsás bálákat emel­getnek. Kell tehát az erőt pótolni, és miért ve, ha van miből. — Nagyon szeretem a hurkát — mondja két falat között az egyik —, s most is töltöttem húsz szálat. — Hány kilós volt a malac? — kérdi a másik. — Olyan kétszáznegy ven... — Az szép lehetett, az enyém kettőhuszonöt volt... — Erről jut eszembe — kapcsolódik be a harmadik egy jó darab hurkát tartva a ke­zében — a tegnapi számtanpéldám, amit nem tudtam megoldani. Szerintetek mekkora ez a hurka? — Hát olyan háromnegyed szál körül van — jegyzik meg többen. — No, akkor mennyi ennek a kétharmada? — Mennyi? Hát egy harmaddal kevesebb, mint amekkora az egész darab. — Helyben vagyunk. Ezen tűnődtem még az éjszaka is. Mert papíron számolva sehogy sem jött ki a helyes eredmény. — Ki kell annak jönni papíron is — teszi le a bicskát az egyik, és papírt, ceruzát húz elő, — Ha igaz az, amit az előbb mondtatok, akr ' kor papíron is jónak kell lennie. Na tehát « háromnegyednek mennyi a kétharmada? Tör­tet törttel úgy osztunk, hogy fordított értéké­vel szorzunk... A többiek kuncoknak, s közben érdeklődve figyelik a számadást. A számoló férfi egyre- másra kísérletezik, de sehogy sem tetszik neki az eredmény. — Hagyd abba, komám — szól oda a bri- gádvezetö —, mert lemaradsz as evéssel. — Nem bánom én, öregem — válaszol —, de addig nem nyugszom, amíg ki nem silla- bisálom... — Segítek, ha akarod. — No, csak ne segíts, magam akarom ki­bogozni a csomót... — Egyszerű ez, mint a pofon. — vág közbe a harmadik. — Mert ha ezt a háromnegyed szál hurkát élharmadolom, és a harmadré­szekből- kettőt veszek, akkor azt látom, hogy ez az egész szál hurkának a felét teszi ki... — Tehát — veszi át a szót az előbbi —■ ez annyit jelent magyarul, hogy a háromnegyed­nek a kétharmada egyketted... Nemde?'... — Tegyük föl, hogy így igaz — szavalja az, aki a példát feladta —, de én csak úgy hiszem el, ha papíron is bebizonyítod. Méghozzá tört- számokkal. — Szóval— kacag föl az előbbi — nálad as a probléma, hogy nem tudsz a törtekkel bánni. És ezt éntölem akarod megtanulni. Nem, ba- rátocskám, azért jársz az iskolába, hogy meg­tanítsanak. Addig meg törd a kobaltod... Ezen valamennyien jót derülnek. De a téma továbbra is elevenen foglalkoztatja a brigá­dot. Egész nap, munka közben is ezzel vizs­gáztatják, ugratják egymást. És bizonyára hol­nap is napirendre tűzik a hurkát és a matema­tikát... Mert kedvükre való mindegyik... Szűcs Ferme illaeiaediiiéiiweaeetl aj« abrakkeTerék emelése Megjavult a sertéstenyésztés a csurgói Búzakalász Tsz-ben F,veken keresztül rengeteget bajlódott a sertéstenyésztéssel a csurgói Búzaíkaiász Termelő- szövetkezet. Érdekes jelenséget tapasztaltak: míg a hizlalás második szakaszában szép eredményeket tudtak elérni, az első szakaszban annál több volt a baj, a kár. S. mivel jó malac- és sül előnevelés nélkül nem gazdaságos a hizlalás, a sertés- tenyésztéssel nem boldogultak, az jóformán csak ráfizetést je­lentett. A kéit gondozó, Pécsek János és Tóth Józsefné igyekezett a lehető legjobb munkát végez­ni; bármikor ment látogató, mindig a legnagyobb rendet és tisztaságot találta a telepen, va­lamennyi jószágon meglátszott az ápoltság. Mégis a malaco­zástól a 40—50 kilós süldőkorig a sertések nagy része gyonwr- és bélgyulladásban megbetege­dett s elhullott. A sikertelen­ség láttán a tsz vezetői elked­vetlenedtek, s a múlt év tava­szán fölvetődött már az a gon­dolat is, hogy legjobb lenne megszüntetni a sertéstenyész­tést. De hamarosan el is ejtet­ték mondván: próbáljuk meg, etessünk takarmánykeveréket, hátha ez segít. S tavaly április­ban változtattak a takarmányo­zás módján. — Csodálatos, szinte hihetet­len ■— mondogatják azóta a , Búzakalász Tsz-ben —, hogy mekkora változás történt. Ki­lenc hónap telt el azóta, nem hosszú idő, de arra alkalmas, hogy a gazdaság levonja a ta­nulságokat, következtetéseket.. Szalui István, a szövetkezet elnöke, ara a Itórdésne, hogy gondolnak-e még a sertéste* nyésztés megszüntetésére, til­takozva így válaszol: »Szó sem lehet róla, nem vagyunk el­lenségei magunknak Sőt nö­veljük a kocalétszámot az idén.« Tehát ma már ragasz­kodnak ehhez a jövedelmező­vé vált üzemághoz. ■ Ragaszkod­nak hozzá, mert megbizonyo­sodtak róla, hogy kifizetődő a nagyüzemi sertéstenyésztés. Miben mutatkozott meg a keverék etetésének előnye? Április óta ismeretlen a Búza- kalász sertéstelepén a gyomor-' és bélgyulladás, egyetlen sertés sem hullott eil betegségben Ki­marás ugyan fordult elő, de jelentéktelen számban. Kilenc- hetes korban 22 kilós súllyal választják a malacokat, a vá­lasztási átlag 8 darab. A ha­vonkénti súlygyarapodás 17— 18 kilós, így a korábbinál rö- videbb idő alatt készül el ná­luk egy hízó. A gondozók most sokkal nagyobb kedvvel, lel­kesedéssel végzik munkájukat, mint azelőtt. Az idén kicserélik a kocaál' lomámyt, 21-ről 25-re emelik a kocák számát. 150 hízót ter­veznek átadni ebben az évben, s az alapanyag már megvan. Méghozzá nem is akármilyen! 14 kocától most választják a malacokat, a többi már szép, 50—80 kilós süldő. A szövetkezet vezetősége el­határozta, hogy ezután premi­zálni _ fogjak a sertésgondozó- kat. Ügy döntöttek, hogy a hét darabon felüli és a 16 kilónál nagyobb súlyban választott malacok 30 százaléka a gondo­zóké les®. Tetszésük szerint pénzben vagy természetben kapják meg a prémiumot. A 8—9 hónap alatt megh.izlait jó­szágok után 2, a 9—10 hónap alatt elkészült hízók után pe­dig darabonként 1,50 forintost fognak kapni. A nözösségben mindenfelé csak dicsérő szót lehet hallani a sertéstenyésztésről. Nem szí­vesen emlékeznek arra az idő­re, amikor szükséges rossznak tartották ezt a ma már szép pénzt hozó, a gazdaságot erő­sítő üaemágat. AZ ÁLLATGONDOZÓ Huber János, a szülöm Petőfi Termelőszövetkezet egyik leg­szorgalmasabb tagja IS ló körül látja el a tennivalókat. Az álla­tok lelkiismeretes takarmányozásáért és a példás istálló rendért 1961-ben pénzjutalomban részesítette a szövetkezet az idős em­bert. Négy éve, a tsz megalakulása óta állatgondozó. Teljesítmé­ny© még sohasem volt 400 munkaegységen alul. Huber János ta* valy is 400-nál több egységet szerzett, s ez Szulokban meghalad­ja a 20 000 forint jövedelmet. Milyen fagyodat bírnak ki a gyümölcsfák? A söldtrágya mint meleg takaró — Permetezéssel, meszeléssel a fagykár ellen A hadnagy Jdváncsíaa fi­gyelte a jelenetet. — Látnivaló, Vaszja — kezdte újra Ignat —, hogy na­gyon fontos ügyről lehet szó! Utaznod kell! Golubcsenkónak majd segítünk... Ígérem. De mit is kell neki tulajdonkép­pen segíteni? A házakat csak­nem felépítettük, az élelmi­szer egész hónapra elegendő. Nem kell újabb szállítmányért menni. Addig pedig, meglásd, te is visszatérsz. Rendben lesz minden. Vaszja! — ismételget­te megható gyöngédséggel Koeztxicskm megértette, hogy ezt a két embert igazi és erős barátság fűzi egymáshoz, — Ha egyszer szükség van rád, Vaszja, nem mondhatsz nemet! Meg kell tenned! Men­ned kell! — folytatta meg­győzően Ignat, majd barátaan megveregette Belgorodov vál­lát, és hozzálátott, hogy rend­be szedje éjszakára a fekvő­helyéket. Reggel hárman ültek a pa- aasztszánon. Irhabundájukba burkolózva szemközt haladtak a hirtelen kerekedett hóvihar­ral. Koeztricskin folyton az Oj telepen marad különös, de valójában okos és jólelkű em­berre gondolt. Negyedik fejezet. Óriási kőtömböt osftromol a tenger. A hullámok vissza- vissza hullanak a bevehetet­len, erődről, s tehetetlen ha­ragjukban ettehéredve öleBc át, majd fáradtan elterülne!?, a párti fövényen, amelyet akár­csak a tengert, sűrű, nedves köd borik Ebben az éjszakai órában minden csendes a néptelen pat­tan. Csak a víz felől hallatszik időnként a tenger bánatos zú­zása, amely óvatosságira ink Hirtelen több lövés dörren, mint távoli mennydörgés. A visszhang messze száll a végte­len tengeren, s a part e Ids da­rabja ismét mély hallgatásba burkolózik. Egy hull ám ismét nekiront az óriás kőtömbnek, megkerüli, vógigkúszák a fövenyen, majd magával sodorva a könnyű kö­veket, homokot és kagylókat, visszafordul. De szemközt vele már másik hullám gördül, amelyből sűrű csöndben, zaj nélkül egy ember emelkedik ki. A sűrű, tejszínű ködön át szinte fantasztikus lénynek tet­szik. Könnyű, vízhatlan ruhát visel. Vállán hátizsák, ugyan­abból az anyagból. Fején külö­nös alakú búvársisak. Kabát- ujja és madrágsizára lapát for­májú. Minden jel arra vall, hogy messziről úszott idáig. A parton fáradt mozdulattal le­vesz; sisakját. Ügy látszik, a jeges víz meg se kottyant néki. Gyorsan kibújik nylon ruhájá­ból, amelyet könnyű, hajlékony acéldrót köt össze a tengerraL Most lehajol, és hátizsákjából kis kézitáskát vesz élő, majd ránt egyet a drótkötélén. E pil­lanatban valamennyi úszófel­szerelés eltűnik a tengeriben. A férfi elhagyja a fövenyt, és óvatosan halad felfelé az élesen forduló partszegély kes­keny ösvényén. Látszik, hogy jő ismeri a helyet. Amikor fel­ér a csúcsra, visszafojtott lé­legzettel hallgatja az ágyúlö­vések tompa dörrenését; a han­gokat idáig hozza a tenger. Nadrágja zsebéből kapkodó mozdulattal láncon függő órát vesz elő, és magnézi a világító számlapot. Pontosan éjjel két óra az idő. E piBanatfcsan, tőle jobbra puskalövések hallat­szanak messziről. Világosan meg lehet különböztetni a ten­ger felől morajló ágyúzástól A férfi ajka elégedett mosolyra húzódik. Minden pontosan úgy történik, ahogy előre eltervez­ték. Az »X—1—13« tengeralatt­járó magára vonta a parti őr­ség figyelmét. Az a tengeralatt­járó pedig, amely őt partra dobta s magával vitte búvár­sisakját és vízhatlan ruháját — nagy mélységben egyre távolo­dik a parttól Partraszállását senki sem vette észre. A távol­ból ide hangzó ágyútűz tehát nem kelt benne aggodalmat, ellenkezőleg; az* bizonyítja, hogy a tervet pontosan végre­hajtották. Gyorsan távolodik a parttól. Még öt-hatszáz méter, és el­rejtőzhet a tengerpart mentén A kemény tél nemcsak az minmmmmn.iiimiinmiinmi tvetéseket viseld meg, ha­jnem a kerteli, az üzemi gyü- hűaódó parkban. Ha őrszemek- f mölcsösök faállományát is erős kel találkozik is, ott már nem | próbára teszi.. A Földművelés- kell félnie. De éles füle zajt í ^gyj Minisztérium Ültetvény- hali, ami arra készteti, hogy r ^ vál3alQténál tájékoztatá- mazdulattanul megálljon, teáid e]mondottákj hogy a fagy | iránt legérzékenyebb gyümölcs- |faj nálunk a Perzsiából szár- I maaó őszibarack. Könnyen | »megfázik« a kajszi, a mandula Jés a szőlő is. Ezek a 20 fokos­elrej tőzzék. Néhány másodperc elteltével már biztos benne, hogy jön valaki. A ködön ke­resztül is jól látja a feléje tar­tó sötét figurát: az őrsziem kö­tél? A férfi összekuporoddk. Talán egy álcázott jelzőcsap­dába botlott? Akárhogy is, a partraszállást észrevették. A part mentén egy nagy kő mögé rejtőzött, és megvárta, amíg a határőr a közelébe ér. Felemel­te revolverét, célzott, és meg­húzta a ravaszt. A csőből hang nélkül halvány füstcsomó vá­gódott ki, és élborította a gya­nútlan határőr arcát. Egyet­Inál keményebb fagyokat ne­Í hezen vészelik át, s virágrü­gyeiket rendszerint megtizedeli ta zord idő. A fagy veszély külö- § nősen a könnyű, hom okos ta- í Jajokon telepített őszibaracko­sokat fenyegeti, ahol a fák rendkívül gyors növésűek, s a Szöveteik lazábbak, mint a hegyvidékieké. Ezeken a terü­leteken igen fontos, hogy a _ gyökerek védelmére ősszel Szöldtrágyából takarót képezze­•megkössék« a havat. A ta­pasztalatok szerint a zöidtrá­ten másodperc múlva az őr- a fák töv^ továbbá> hogy szem már mozdulatlanul he-| vert a parton. Az ismeretlen férfi gúnyosan mosolygott, fel-Jgyatakaró a md méiy_ emelte kézitáskáját, és mindent.^ 20_25 centiméterrel gondosan szemügyre véve, a* kentL Legectottebb ^ fcödborította tájon keresztül el- |mölcsfólénk a s^üva, de vi­iü'IsMVta* Jól bírják a hidegebb teleket az almástermésű gyü­mölcsfélék, valamint a diófák, a ribiszke- és a pöszmétebok­rok. marosan eltűnt, és csak a fia­tal határőr megmerevedett tes­te emlékeztetett rá, hogy ellen ség járt ezen az úton. rostija leginkább, amikor nagy a hőmérséklet ingadozása: a napsütötte helyeken plusz 15 fokig, emelkedik a hőmérő hi­ganya, s napszállta után mí­nusz 10—15 fokig süllyed. Ilyenkor a fölmélegedett fák­ban az addig kocsonyás álla­potban levő sejtnedvek folyós- sá válnak, majd hirtelen meg­fagyva erősen kiterjednek, és Szétrombolják a szöveteket. A cseresznye*, a meggy-, sőt rit­kábban az alma-, a körte- és a szilvafa törzse felhasadozik; az őszibaracknál és a kajszinál a hasadás ritkán következik be, a megromesolt szövetek azon­ban elhalnak. Védekezésül né­mely vidékeken a nagyüzemi gyümölcsösökben már ősszel mészkénlével vastagon beper- netezik • a fákat, a mészréteg ugyanis visszaveri a napsuga­raikat, csökkenti a hőingado­zást a faszövetekben. Ugyan­ezt a célt szolgálja a kertekben a meszelés. Ezekre a védelmi munkákra enyhe, fagymentes időt kell várni, hogy a permet- lé, illetve a mészréteg rászá­radhasson a fák kérgére. A fagykárt szenvedett gyümöl­csösök kora tavaszi metszésé­nél számítani kell a fák erős regenerálóképességére; amíg rügyfakadás után ki nem ala­kult a végleges helyzetkép, | Gyümölcsöseinket a fagy j nem szabad kivágni vagy meg- tPolytatjukö ♦ rendszerint a tél vége felé ká-1 csonkítani a »fagyott« fákat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom