Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-02 / 282. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1962. december & Akik legyőzték a homokot BOLT AZ ISKOLÁBAN Nemrégiben ezt kérdezte tőlem valaki: »Mondja, eívtárs, meg lehet-e élni a mikei határ terméséből?« Egy pillanatra meghökkentem a kérdésen, amikor azonban túl voltam az első meglepetésen, egyáltalán nem csodálkoztam, mert a kérdező csak a mikei határt ismerte — azt is felszínesen —, de egyáltalán nem ismerte a mikei embereket. Enélkül pedig nehéz elképzelni, hogy Mike három év után ott tartson, ahol tart. Röviden csak ennyit feleltem: — A mikei határnál jobbat százával találhat a megyében, de a mikei embereknél szorgalmasabbakat nem fog találni. — Jó — mondta erre a kérdező —, de mi bizonyítja ezt? — Hát először is a jövedelem, mert ez sokat mond annak, aki ismeri a járás vagy a megye tsz-einek helyzetét. 1959-ben 19,16, 1960-ban 30,01, 1961-ben 28,67 forint volt a munkaegység értéke a mikei Rákócziban. Ez évre 28,53 forintot terveztek, s a jelek szerint ez meg is lesz. Ezeknél ugyan jóval nagyobb számokkal is találkozunk a járásban, illetve a megyében, ha azonban azt is kutatjuk, hogy hogyan született meg ez az eredmény, akkor rögtön más szemmel nézünk azokra, akik ezt biztosították. A mikéi határban- csak laza és még lazább homokot találunk. Nemhogy intenzív búzát nem tudnának termelni rajta, de még az igénytelenebb fajták is alig tűrik el az itteni talajviszonyokat. Mike az egyetlen olyan község a járásban, amely nem vetett őszi árpát, mert nem érdemes. A zab inkább sikerülj kockáztatni pedig nem szabad. A pillangós takarmányok közül sem a lucerna, sem a vöröshere nem díszük, s a szarvaskerep sem ad olyan hozamot, mint más községekben. A kukoricatermés eléri a járási átlagot, de csak a mikeiek keze alatt. Itt valóban létkérdés, hogy rendesen műveljék, mert minden csöpp vízre és tápanyagra szükség van. A takarmánybázis biztosítása sokkal nagyobb gond, mint a jobb körülmények között gazdálkodó tsz-ek- ben. Legelőik és rétjeik minősége gyenge, igen korán kisülnek. Mikében a határ nem tud elegendő állatot eltartani. A talajerő-utánpótlás viszont sokkal fontosabb, mint másutt, mert kevés a szervesanyag- tartalom, gyenge a talaj eredeti termőereje. A mikeiek mégsem nyugodtak bele, hogy az állattenyésztés színvonala alacsony legyen. Azt sem fogadták el, hogy ilyen körülmények között keveset kell érnie a munkaegységnek. Meg kellett keresni tehát azokat a növényeket, amelyek • sikerrel termelhetők, és azokat a módszereket, amelyekkel leküzdhetők a mostoha természeti adottságok. A jövedelmet a dohány, a burgonya és konzervnövények termesztésével fokozták. Amíg a búza holdanként 1500—1600, a rozs 1600—1800 forint bruttó értéket terem a mikei határban, addig a dohányból 8—10 000 forintot, a burgonyából 6—8000 forintot, a konzerv- növénvekből 5—8000 forintot lehet kihozni. Ezek a növények viszont igen munkaigényesek, és csak jó erőben levő' talajon adnak megfelelő termést. Ezért nagy mennyiségű istállótrágyára van szükség, és azt még ki kell egészíteni műtrágyákkal, zöldtrágyával és egyéb szerves anyagokkal. Szorgalomból nincs hiány a mikei Rákócziban. Különösen az asszonyok dicsérhetők, bár a tsz-tagok zöme jól dolgozik. Eseténként a konzervgyárnak, a Lábodi Állami Gazdaságnak és az erdőgazdaságnak is segítettek. A sok szorgalmas tag közül nehéz egyeseket kiemelni, mégis meg kell említeni néhány asszony nevét. Október 1-ig Vinter Andrásáé 208, Me- dek Mátyásné 228, Tóth Mik- lósné 204, Kaizer Adámné 196, Mucsel Jánosné 216 munkaegységet szerzett. A jó munka eredménye meglátszik a tsz közös alapjainak gyarapodásában is. Az 1959 óta végbement fejlődés lényegesebb adatai a következők: Építettek 150 szarvasmarhának férőhelyet, 300 férőhelyes hizlaldát, 250 férőhelyes sertésszállást, 6000 férőhelyes baromfiházat, 30 vagonos kuko- ricagórét, 35 hold termését befogadó dohánypajtát és egy gépműhelyt. \ 1959-ben egyetlen erőgépük sem volt, most 14 traktoregységük van. Állatállományuk ez év szeptember 30-án: szarvasmarha 203 (ebből tehén 50), sertés 665 (ebből koca 57), juh 1821, pulyka 5985 darab. 1960-ban rendkívül sok sertésük hullott el, és igen kevés volt a tejhozam. 1961-ben új brigádvezető került az állattenyésztés élére BrandtmüUer József személyében. Nock János, Szantner István, Bauer Ádám és Melegh István tsz-tagok a tehenészetbe, illetve a sertések mellé mentek dolgozni. Alig néhány hónap alatt feljavult az állatok kondíciója, több mint 3 üter- rel emelkedett a fejési átlag, és megszűnt a sertéselhullás. Az egész gazdaság előrehaladt annak ellenére, hogy 1961-ben csatlakozott hozzájuk Nagyál- láspuszta, és ugyanebben az évben igen nagy kárt okozott a dohányperonoszpóra. Jó munkát végeznek á tsz szerelői és traktorosai. . Október 1-ig egy traktoregységre 751 kh teljesítmény jutott; ez annál inkább figyelemre méltó, mert 3 erőgépet csak a tavasz közepén kaptak meg. A gépműhelyben 3 szerelő és 2 ipari tanuló dolgozik, s példásan karbantartják a tsz erő- és munkagépeit. Igen ritka a gépállás, és alacsony a gépi munka önköltsége. iSfil-ben 65 forint volt az egy normálholdra eső önköltség, az idén már csak 60 forint, s még ezt is lejjebb kívánják szorítani. Még nagyobb eredményt' érhetnének el, ha az erőgépek mellé elegendő munkagépük, volna. Szükségük lenne még egy tárcsára, vetőgépre, kukoricavető gépre, egy-két rendsodróra, ekékre és burgonyaültetőkre, de különösen a kért két kombájnt várják nehezen. A tsz tiszta vagyona 1959- ben 1 812 000 forintra rúgott, ma megközelíti a hatmilliót. Ez azt mutatja, hogy Mikében a holnapra is gondolnak, és egyre szilárdabb alapokra helyezik a közös gazdálkodást. Állam irán.tj kötelességeiknek az elsők között tesznek eleget. Ez évi áruértékesítési tervüket Közeledik december 13, Luca napja. A régi babonás néphiedelmek ehhez a naphoz számos jó vagy rossz jóslatot fűztek, szerencsét vagy szerencsétlenséget jövendöltek. A különböző Luca-napi szokások és az egyes babonás hiedelmek elvétve még ma is élnek a falvakban de egyre kevesebb a hitelük. A, Néprajzi Múzeum sertésből és szarvasmarhából legkevesebb 100 százalékra, tejből 175 százalékra, pulykából 110 százalékra, burgonyából 115 százalékra teljesítik. A 24 vagon szabadgabona helyett azonban csak 18 és fél vagonnal tudnak leszállítani. Mikében túlnyomórészt rozsót termelnek, és az idén gyengén sikerült a termés. Az eredmények elérését nagymértékben elősegíti, hogy a tsz vezetői példásan együttműködőnek a párt- és a községi vezetőkkel. Minden lényeges kérdést megtárgyalnak, és támogatják egymást a munkában. Dicséretet érdemelnek a falu pedagógusai is, mert sokat segítenek, a tsz-nek. A község kulturális élete élénk. Egyre többen vesznek részt a rendezvényeken. A múlt télen és az idén egy-egy ismeretterjesztő előadáson Í30—140-en jelentek meg. 1959-ben csupán 30— 40 személy hallgatta meg az előadásokat. S mi az, ami jobban is mehetne Mikében? Elsősorban a szakmai képzés. A tsz- elnök és a brigádvezetők továbbképzése sürgős feladat, hiszen a tsz gazdálkodása egyre sokrétűbb, és az Irányítás mind nagyobb követelményt támaszt a vezetőkkel szemben. Elsőrendű érdeke a tsz-nek a szakmunkásképzés is. A dohány- és vetőburgonya-termesztés nagy szakértelmet kíván. A szakszerűtlen válogatás és simítás jó pár tízezer forinttal csökkentette már eddig is a tsz bevételét. Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani gépparkjuk kihasználására. Még gyakori az ötletszerű gépmozgatás. A csaknem 2000-es juhállománynak kevés a gyapjúhozama, ez szintén kiesést okoz. Be kellene vezetni a mesterséges termékenyítést, hogy minél gyorsabban szelektálhassák a gyenge, kis testű egyedeket. Javítani kell a juhok takarmányozását is. Még mindig túlméretezett a lóállomány, további csökkentése kívánatos. Jóval nagyobb gondot kell fordítani a zöldtrágyázásra, mint a talajerő-utánpótlás gyors és eredményes módjára. Amint látjuk, van még tennivaló Mikében is. Tovább kell és tovább is lehet fokozni az eddigi eredményeket, de ehhez a hiányosságok megszüntetésén keresztül vezet az út. Ahogyan a mikei vezetőket és termelőszövetkezeti tagokat ismerjük, ezeket a hibákat is meg fogják szüntetni, és a jövőben az eddigieknél is jobb eredményeket érnek el. Értelmes, szorgalmas emberek ők, akik feltűnés nélkül haladnak előre, naponta győzelmeket érnek el a mostoha természeti körülményekkel vívott harcban. Torma István, az MSZMP Nagyatádi Járási Bizottságának első titkára. elhatározta, hogy a még fellelhető népszokásokat és mondákat összegyűjti. A falusi iskolákba adatgyűjtő íveket küldtek szét, s a gyerekeket arra kérték, hogy a községekben fellelhető Luca-napi szokásokat is írják meg. A Néprajzi Múzeum a gyermekek legsikerültebb gyűjtéseit értékes tárgyjutalommal díjazza. Megszólal a szünetet jelző csengő, gyerekek tömege várakozik Balatonboglári Általános Is kola emelet zsibongójában. A folyosón szekrények és asztalok, igaz' bolti elárusí- tóasztalok. A szekrényekben cukorka, csokoládé mc gyümölcslevek a kosárban illatos, mele; kifli. Nem tévedés; bal működik iú mégpedi' gyermek fennhatóság alatt. Gyere kék a beszerzők, s ők a/ eladók, ök le lelnek a pénztárért. Nem Is kis gyermekjátékról van sző, hisz naponta öt-hatszáz forintról kell elszámolni. Mint ötté- vényl László úttörőcsapat-vezető tanártól megtudjuk, igen nagy becsülete van a gyerekek boltjának, havi forgahna olykor eléri a tízezer forintot is. Hogy miért csiI Estébe hajlik a délután. A kaposvári kórház belgyógyászati osztályáról már elmentek a vizsgálatra várók. Csak azok maradtak, akik vagy mint betegek, vagy mint inspekciósok itt töltik az éjszakát Vajon a betegek tudják-e, hogy a belgyógyászati osztály megalapításának huszonötödik évfordulójához érkezett Aligha, hiszen nincs hangos ünneplés, megemlékezés arról a december 1-ról, amikor megkezdődött a gyógyítás a kaposvári kórház bel- oeztályám. Azok közül az orvosok ko- 'zül keresek valakit aki itt volt a kezdetnél. Sajnos, az alapítót és első főorvost, akinek neve ott van az osztály homlokzatán — az alaposságáról, nagy tudásáról ismert dr. Rutich Jenőt —, már nem találhatom meg. Fiatalon vitte el egy olyan betegség, a tüdőgyulladás, amelyet mai kollégái néhány injekcióval szinte elfújnak. « Elhunyt a neves Böszörményi-Nagy*. Géza főorvos is. Valakit azonban sikerült találnom az akkoriak közül. Dr. Wirth Ferencet, az 1. számú osztály főorvosát, érdemes orvost, aki nek kanosvári működése egyidős a bel- osztállyal. Vele járjbk végig a szobákat, bekukkantunk a kórtermekbe, a laboratóriumokba, a vizsgálókba. Modem minden, s a jelenről tanúskodik: a korszerű gének, az ÉKG, a hamarosan elkészülő tükrözőhelyiség, a laboratóriumi eszközök. Ám a főorvos szavai nyomán megelevenedik a múlt is... 1937. december ri-én 96 ággyal kezdte meg működését a belgyógyászati osztály. Akkoriban nem minden beteg vehette igénybe a kórházi kezelést. Hallok betegekről, akiken csak nehezen tudtak vérátömlesztést végezni, mert nem volt elég vér, és mert kínos és körülményes volt a transzfúzió. Orvosokról, akiket gyakornokoknak hívtak, s nem kaptak fizetést. Arról, hogyan növekedett az4 ágyak száma, vált mind tervszerűbbé a munka. Hogy melyik volt a húszon- i öt év legjelentősebb állomása, azt akkor tudom meg, amikor a főorvos egy pillanatra i megáll, és azt mondja: [ iLttijtt.itTalán úfcy is lehetne mondani, hogy játékból, ám komoly szándék húzódik meg az elhatározás mögött: megoldani a tanulók tízóraival való ellátását. Kényelmesebb a forintossal bánni, mint az otthon csomagolt tízóraival. No meg azért is jó ez, mert a gyér— Egyik évben jó néhány tífuszos betegünk volt. Közülük kettőnek igen súlyos volt az állapota. Akkor hallottunk először a Chlorocidról. Meghozattuk ezt az antibiotikumot, és... és a betegek egy nap fölkeltek és hazaindultak. Utánuk néztem, s hogy mit éreztem, azt nem tudom kifejezni. Egyre az a gondolat jáirt bennem, hogy élnek, pedig az ilyen betegek Chlori- cid nélkül többé már nem látták viszont a hazafelé vezető utat. Ehhez hasonló forradalmi változást csak akkor élt át a belosztály, amikor a dolgozók széles tömegei előtt megnyílt a gyógyulás lehetősége, és a beteg bízhatott abban, hogy a szocialista egészségügy orvosai, ápolód mindent megtesznek érte. Innen meredeken vezetett fölfelé az út máig, amelynek korszerű berendezések, nagy hatású, kellemesen szedhető gyógyszerek, külön diétás- konyha és sok-sok elbocsátócédula az igazi jellemzője. Ma már a 135 ágyas belgyógyászat két részre őszük. A 2. számú osztályt dr. Nemes Tihamér vezeti. Azt hittem, hogy a főorvos befejezte ismertetését a hűmébe!; „1 a aetét, s pénzt is húz az úti L a adatnak: a forgalom 3,8 százaléka az övék. Ezért máris azon törik buksijukat, hogy Jövőre füzetet és írószert is árusítanak boltjukban. Ügy mondják: -Miért ne segítsünk magunkon?-« V. J. szemöt év történ«'' műkor egyszer csak így — Az orvosok ho' «ten is mértem a fejlődést. Emlékezetemben vannak a régi, fizetés nélküli gyakornokok; találkoztam sok olyan kollégával a háború után, aki e's, sorban foglalkozásnak, a nagyobb lehetőségek forrásának s nem hivatásnak tekintette az orvosi pályát. De ismenem a mai fiatal orvosokat, hisz osztályomon is dolgozik hét belőlük. Jólesik látni túlnyomó többségük becsületes törekvését, fáradhatatlanságát, tudásszomját. Én nagyon bízom bennünk. Bizalom a jövőben, a tudományban, a társadalom erejében, ez nyilvánul meg a be- osztályon a huszonötödik évfordulón. Ez a bizalom teszi nyuigodttá annak á tizenhét év körüli parasztfiúnak is az arcát, akit sétánk elején hozott be a mentő. Sápadtan gubbasztott a vizsgálóban egy széken. Most már ágyban, fekszik. Arcára visszatért az élet pírja, megkapta az első injekciót. Elbúcsúzik anyjától, aztán álomra hajtja fejét. Ézi, hogy tudnak segíteni rajta. Biztosan, hisz a belgyógyászat fölött sem múlt el nyomtalanul az idő. Szegedi Nándor (V&gjp. 'Ájjt LQMllJPe, a Belkereskedelmi Kölcsönző V. rzolgáltatásait. BÉRELHETŐK« háztartási kisgépek, hmkatöltő, húsdaráló, magnetofon, táskarádió, fényképezőgép, gyermekkocsi, kvarclámpa, bőrönd stb. Háztartási gépekre j kollektív bérleti szerződés köthető. Cím: Kölcsönzőlolt, Kaposvár, Május 1. u. 7. (Latiulta-ház). Telefon 17-8Ó. (78665) Adatgyűjtés a népszokásokról most1 (MTI) A huszonötödik évforduló Hanglemezvásár! Óriási válasz’ék! 30 százalékkal olcsóbban. Csak december 3-tól 17-ig. >-956) \ / I
