Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-02 / 282. szám

Vasárnap, 1962. december 2. SOMOGYI .NÉPLAP CSER PÄL: (f elhők a c ►sépán Erzsi hangos csi- npeltssei ült be az autóoa, s ragyogó arccal köszönt vissza a fiúra: — Szevasz, La j csóka!,' Szigeti Lajos ijesztően bam­ba képpel követte a .tovazüm­mögő kocsit, s valahogy úgy érezte, minden üres lett benne, üres és nehéz. — Neked is gépkocsi kell, -gépkocsi, s nem a magamfajta csóró! — topogott és dohogott a járdaszélen, s szidta a lányt, átkozta az autót. Fázósan, keserű szájízzel bal­lagott hazafelé. A szombat dél­előtt \ kedvnyitó hangulata messze szállt. Hányadik szom­bat, amikor Ihász mérnök el­kiáltja mellőle a lányt? — Jöjjön, örzsi, hazaröpí­tem! — Röpítsd, kopasz! Röpítsd! Majd holnap csipog a lány: — ... Hát ezért? Ne légy már utólatos! S míg agyában a képeket pergeti, egyre makacsabbul tesz hitvallást élete hiábavaló­ságáról. Tizenkilenc évót nyűg­nek, sivárnak, földszagúnak ér­zi. — Ezerkettőszázhatvan fo­rint! — mormolja hangosan és megrázíkódik. — Ezerkettőszáz­hatvan forint! Ezért kellett az érettségi, hogy senki-semmi tu­catember legyen belőle, sta­tisztikai előadó? Röhej! Tucat­ember, mint ez a sok ismeret­len, szürke, loholó senki itt az utcán. Vagy ott bent a hiva­talban! Kreisz, Máté, Kelemen, Pusztai, Szűcs, Fürdés és Szi­geti Lajos. — Előttetek az élet útja! Köszönöm, osztályfőnök úr, a bölcs szavakat. Nagyon, na­gyon köszönöm. — Hülyék vagyunk, mind­annyian hülyék vagyunk! — fakad fel benne az indulat. S nem látja, nem érzi az élet ér­telmét, s örömét még kevésbé. Magának bizonyít: Mi öröme lehet Kredsznek abban, hogy ma délután fát vág, holnap kilencig alszik, az­után ásni fog a kertben? Dél­után feleségével és a két gye­rekkel elsétál a cukrászdába, s óvatosan megesznek két-két cukrászsüteményt. Hurrá! Még doktorátusa is van. Mi az örö­me Máténak? Ma egész dél­után s vasárnap délig apósánál — aki kőfaragó — követ csi­szol, s majd kirántott húst kap ebédre. Mi az öröme Kelemen­nek a hétvégében? Felesége he­lyett ő fogja végezni a nagy- takarítást; presszóban ül, vagy barátnődnél bridzset játszik az asszony. »Dolgozó nő vagyok, Jenő!« — és, és kimossa a heti szennyest. S Pusztai, az öreg? Az osztályvezető-helyettes kar- társ? Már két órákor beül a vendéglőbe, veri a kártyát ké­ső estig, s holnap egész nap, miközben ötven, esetleg száz szót vált Bikalival, a szoba­festővel, Mileticcsel, a vasúti raktárossal. S Fürdős? Dajkál­ja az ikreket, és vasárnap dél­után úgy szökik majd el a fut­ballmérkőzésre. Szűcs? Az ut­cán tekereg, vagy a kocsmákat rója. S Csépán Erzsi? Fűzi a kopasz az autóval, s a lány úgy gerjed be lassan a benzinszag­ra, mint a motor. Eh! A Várkertben laknak, egy régi bérházban. »Az édes ott­hon« címen kis- és nagydiak korában hánv iskolai dolgozat­ban szerepelt? Most a vedlett vakolat, a görbült és törött eső- vízcsatornák. a léncsőház szennyes szürke; ee, az udvari lakásokra dobott árnyékok örökös feketéje őtMk szemébe, s minden érzflf"tervével tilta­kozik. Édes otthon? Nevetsé­ges. c+"rnyű! S rigetiné a konyhában mos, amikor fia rá- nyitia r2 ajtót. — Csókolom, mama. Mi van ebédre? Nem is figyel anyja szavára, úgyis tudja, nagvmosásbor pap­rikás krumpli. az ebéd: S most gyomra is átveszi keserű han­gulatát s dacosan dobja rá ma­gát a h evezőre. —... Az+án ’ ági fát! — riasztja a kinyiéből a csendes szó. — Még meg sím jöttem, már parancsol?! — lázad goromba szavakkal. — Egész nap abban A taposómalomban gürcöltem, gény apád csak ünnepre látott mutatóban. — Hagyja a példabeszédet, ez politikai duma! légalább azt engedje, hogy za- Élet? Öröm? Boldogság? — — Menj, Lajosba! báljak valamit! kopott sláger kopott hangleme- — Csókolom! — rebegi a Az asszony keze megáll a zen- fiú, s tolvajként oson ki a la­teknőben, szója nyílik, de csak szre sem vette, hogy kásból. sóhajtás lesz belőle. Mos to- l ködös izgalmában I ihegve fújja ki ide­vább. vagy két hétre való L gességét a lépcsőház­Lajos leemeli a födőt a tűz- fát összevágott. Amikor izzad- ban. Szégyellj magát, helyen melegedő lábasról. Egy Ságtól nekipirulva a lakás félé s hirtelen az a régi kép ugrik kanállal belékotor. / indul, egy asszonyhang riaszt- Íriszéire, amikor húsvétkor a- Egy kis kolbászt tehetett Ja fel önmagából. locsolás fejében piros tojást volna bele! - Az isten áldjon meg, La- “ — A héten kétszer volt hús, í^ka, ugorj fel hozzánk, ki- tol ajándékba. Mi történik, ha holnap megint az lesz! -— fa- esett a kályhacső, nem bírok kad ki az asszony. — Hát mit vele. Csupa füst az egész akarsz? A háború előtt sze- konyha. Tóthné, a finánc felesége az emeletről. — Megyek, Tóth néni. A konyhában gomolyog a , ... füst. Az asszony ügyetlenül Az asszony kezeben csattog erőlködik a csövekkel, areako- a vizes ruha, szaja pirosát meg- romtól maszatos. harapja, s a teknő fölé gór- _ Most takarítottam tó> nyeb- nézd meg, hogy néz ki min­Lajos lassan kanalazhatja az den; Talán még a szoba is, ebédet. Testén ideges bizsergés mert hallom, hogy az uram kö- szalad át, s úgy érzi, mint aki hög. meztelenre vetkőzött. S ahogy _ Ilonka! — hallik a szoba- szeme időnként odakap anyjá- foól egy rekedt, nagyon fáradt hoz, döbbenten veszi észre, mi- férfihang. — Ilonka, ki van lyen vékonyka, megtöpött asz- itt? szony áll a teknőnél. Idegen, - _ Lajosika! Szigeti Lajoska! akit még sohasem látott. Für- Az asszony kitárja az abla- csa, anyja -képe benne régtől kot, az ajtót is, hogy ,a huzat őrzött benyomás volt, benyo- kikapja a füstöt, közben pa- más, s a hátracsúszott kendő naszkodik: alól kibukó gyér szálú, hamu — Látod, így vagyok vele. színű haj, a víz gőzében is szín- Má.r a nyár óta. -Követel, nyű­telen, fáradt arc, a keskeny, gösködik, mint egy gyerek, lefelé hajló vállak eddig nem Nem panaszként mondom, de mPIz tfröm^fc^nef Esketi eltek kepzeleteben. Nem is lát- az 5 agyvérzése lesz az en ha- tőszázhatvan forint! Ezerket­tegTrr ^löm Is-tőszázhatvan forint! Semmi! előtt. Megdöbben. Esetlenül es Lajos bólogat, miközben a Az élet köméhez semmi csöveket igazgatja. Csépán Erzsit most merre fu­— Tessék most itt megfog- varozza a kopasz? ni, itt alul, talán sikerül be- A A ar szürkült, éppen a illeszteni a tűzhelybe. |V| villanyt gyújtották, Az asszony ott áll szarosán amikor Mari zörgött mellette. Alul fogja a csövet b«. karján egy jól megpakolt a tűzhely füstiki vezetőjéhez, a kosár, fiú a felső végét illesztgeti a Homr van, mama? Látod! Hat az urad? a beteg nem szól ki a szobá­ból? — Mitől vagy ilyen kar­mos? — kérdez rá anyja. — Fent a fináncóknál ki­esett a kélyhacső, azt segítet­tem betenni. 7— Tóth hogy van? — Ahogy szokott. — Nincs elkeseredve sze­gény? — Ne idegesítsen már! — Bolond vagy te, Lajos, tiszta bolond! — csóválja fe­jét Szigetiné. Lajcs a szobaablakhoz hú­zott egy széket, könyvet terí­tett maga elé. Szeme falta a sorokat, de csak időnként esz­mélt rá értelmükre. Kreisz, Máté, Kelemen, Pusztai, Szűcs, Fürdős, Tóth, Tóthné, az anyja, Csépán Erzsi kavar­góit benne, és hosszan értet­lenül meredt maga elé, mint az a gyermek, kinek életében először pattan szét színes iztfppambubaréka. Mi az élet? Péter János: PREMIER ELŐTT (A Kaposvári Fotoklub képedből.) tettetett kedvvel hangoskodik: — Azért jó volt ám a papri­kás krumpli! Ujjai között pörgeti a ki­ürült lábast, játékosan anyjá­hoz táncol, fejét odafúrja a meghajolt hát közepére, a ki­álló lapockacsontok közé. — A húst hozzáképzeltem, kéménylyukba. Ahogy Tóthné ~ ',; sírni előrehajol, felsőtestén szálnyi- Belépett egy froccsre mama! — Ne idétlenkedj, mert nya­kon váglak ezzel a vizes ke zemmel! asszony, s apróka mozdulattal elhúzódik fiától. Lajos tétlenkedik, helyét nem találva ténfereg a konyha és a szoba között, majd hirte­len felkapja, a fáskosarat, és kifordul a lakásból. Anyja a kilincs kattanására emeli föl fejét, és egy árva könnycsepp pereg le pergamen arcán. Egy can Csinos, jól öltözött. Természe­te parázs. Talán innen is van a két testvér régóta tartó el­lentéte. Mari lármás beszéde robbantja ki a fiúból az indu­latot: — Vidd innét azokat a szennyes göncöket, így is elég a mamának. Magad is kimos­lak a bő ruha, egyik vállán sarki butikba, még félre is csúszik, s keble ^ ruhát hoztad? morcoskodik az kibuggyan vékonyka fehéme- ~ Kárait összejött, mert: műjéből. A fiú ráfelejti sze- is húztam. De mossa 'ki, mért. Belepirul. A harmincöt mama, még^ a hét élejón, jó? éves asszony kendőzetlensége Man, Lajos nővére harmin- megremegteti, szemében piros tLoln hmeni eleven asszony, fények nyílnak. — Ne nézz ide, Lajoska — eszmél föl Tóthné —, ne nézz ide, mert isten bizony el­eresztem a csövet. Kínos csend szakad közé­könnycsepp. Szétpattanó ezüst- jük. A cső bekerült helyére. golyó. Az asszony fölegyenesedik, s _ ________ _ ^ ^ A z udvar végén levő fáslkam- ruháját igazgatva ott áll még hatod, vagy ha kényes vagy rában csattog a fejsze, recseg, az előbbi pillanat merevségé- fogadj mosónőt! halomba kopog a fa. Mit ér az 1,0,1 szorosan a fiú mellett. — Ne szólj be’e Injos'__ é let? Mit ér az élet? Mit ér az Nem mernek egymásra nézni, könyörög az anyja hangja, s élet? — követi a gondolat egy- J-"3!08 tétova, ügyetlen mozdu- lányától elveszi a kosarat, s hangú ritmusa a test mozgása- lattal hirtelen feléje kap, uj- az ágy aja löki. nak lendületét, s a Csépán Er- Jmval a ruha alatt matat. Az- — a hét közepére meglesz, zsi okozta keserű hangulat / ^ain ratapad az íves, pihés jó? csak fokozódik. Miért ilyen tő- nyakra, csókolja lihegve. a fiú mérgében a szoba kö­rődött,. miért ilyen öreg, fá- — Ilonka, itt vagy? — tü- zepére vágja a kezében tair- radt és beteg az anyám? — ki- reimetlenkedik a beteg a szó- tott könyvet. bából. — Ez így nem mehet tó­ijedten, riadtan rebbennek va:bb! Hát élet ez? Tudod, szét. mikor csinálja a mama eze­'PCCOCMCCCCCOCCCOOCOOCCCCC« oooooxioooooooooo när'iK: den nap megdagad. Mari nem hatódik meg, gú­nyosan, nyelvet öltve finto­rog: — Miattam reumás? A lába miattam dagad? Míg az isko­lába jártál, négyszáz forint járadékából ruházott, az úri igényeidért nyűtte magát! Hát ezért reumás, tóba ezért dagad! De hogy mentem én férjhez? Majdnem abban az egy szál ruhában, mely raj­tam volt. Egy rézmozsár volt Q a hozományom! Mindent ne­ked, mindent érted tett. s most azt irisyled, hogy azt a vacak mosást megcsinálja ne­kem? Különben is karácsony­kor azt a pairgetruhát ki vet­te neki? _ Mit tettél te? Mit adtál te? Hiszen, az a cipő is, ami a lábadon van. Mihályé volt. Jobb, ha befogod a szád! — Milyen istenverte élet ez! — kiált fel vad dühvei a fiú, bőre minden pórusában érzi szerencsétlenségét. Min­den ember szerencsétlenségét is. Most, jut tudatáig: élete szenvedés. — Üresem igen tudok alud­ni éjfél után — muzsikál csöndes melankóliával az anva szava —, mind a kettő- +Öknek én vareok az anyja. A testvérek duzzogó hallga­nozza magát, s észre sem veszi, hogy tulajdonképpen most is igazából önmagát sajnálja. FEKETE SZIVÁRVÁNY (a bolyongás éveiből) Fekete tűz lobog a távoli égen, amit ígértél, már visszavetted régen. Fekete nyoma kél lábadnak a sárban, mégsem találtalak, akármerre jártam. Fekete por lepi kővé fagyott arcod, amelyre az idő pókhálókat karcolt. Fekete víz fölött ködből ácsolt csónak úgy lebeg, mint mikor teste sincs a szónak. Ha visszatalálnál újra ide hozzám, elvesztenél mindent, amit visszahoznál Fekete szivárvány fogja át az eget, nincs más menedéked — csak az emlékezet. POLNER ZOLTÁN: BALLADA Csak felkarral ölelte éjszakánként, akit szeretett, és őrülésig Jéltett, ■ míg fullasztá csókokba párolódtak idétlen, fájdalmas emlékek. Egyszer azonban vágyuk horizontján sugárhajtású vad repülőket látott, azóta úgy indul el mindert reggel, hogy felzörgesse a világot. OOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOQGCV&XlQOOOOOOQQOQCOOOOOO tása volt a beszédes felelet,1 miközben farkasszemet néz­tek, miként gyermekkorukban tették, ha valamin összevesz­tek. N yílt az ajtó, Mihály jött, Mari uira. Gyér hajú, cipónyi pocakot eresztő férfi, kicsit naiv, ki­csit gyámoltalan, akibe az asszony pumpálja bele az erőt és az energiát. — Javul az idő, egészen megenyhült! — mondja, hogy megtörje a számára éribe'.ét­ién csendet. — No, Lajos, mit jósolsz a holnapi mérkőzésre? Az anya meg a lánya oda- kuporcdott a kályha mellé, a férfiak az asztalnál ülhék, Mihály kártyát keverget, mi­közben nagy hévvel beszél a vasárnapi labdarúgó-mérkő­zésről, az esélyekről," az össze­állításokról, a bajnoki táblá­zatról. Szinte úgy- tetszik, hogy ennek a békés ember­nek a feje repülő labdákkal, rohanó, rúgó lábakkal, ka­pukkal és gólokkal van tele. Lajos eltűnődve hallgatja, né­ha szól csak közbe, de amit mond, nem is lényeges. Belül keserű gondok gyötrik. Mi­lyen színtelen, kifakult az egész élet, az otthon, a hiva­tal, az egész város egyhangú­sága. S ez a hülye beszélge­tés a sógorral. Az előbbi pör­lekedés. Tóthné a kályhacső­vel, és Csépány Erzsi, aki ma­gára hagyta az autóért. — Hidd el, Lajos, kevés emberrel lehet olyan élvezete­sen vitatkozni a .sportról, mint veled — rázza fel Mihály lel- kendezése. — No, emeld el a kártyát! A fiú únotthn nyúl a la­pokért. Máskor alig várta, hogy játsszanak egyet, most utálkozik tőle. Mi ebben az öröm? Ehhez kellett érettsé­gi? — Nem figyelsz, komám! Már ; a harmadik bunkót ka­pod. — Rosszul jár a lap. Mari csíp feléje a kályha mellől: — Nem vagy tán szerelmes? Március van. Tavasz. Lajos mérgesen ránt a vál­lán, s megkísérli összeszedni magát. Pár percre sikerül, de aztán ismét belegabalyodik érzelmed kuszaságába. Megint csak ő veszít. — Nem játszom tovább! — Eeteg vagy? — ijedez az anyja. — ’Nem, nem. Nincs ked­vem. Mihály kérleli egy ideig. de aztán másra terelődik a szó, egyszerű dolgokra, emberekre, asszonyi pletykákra. Lajost egyre jobban dühíti . a sem­mit érő fec'egés, a szavak üres kopogása, a villanvégq piros fénye, sógora, óévére, anyja kíváncsiskodó tekintete. Minden. — Elmegyek. Mama, adjon tiszta inget. — Hova, fiam? — Hova? Csak úgy. A klub­ban táncestély van. — Elmegy, hogy költekez­zék! — csúfolja Mari. — Te­heti, rettentő nagy a fizetése! ’— Nem kérek tőled! — De már kértél, ne tagadd le! Szilveszterkor is, igaz, l^i- hály? A fiú csapkodja maga körül a ruhákat, de nem szól. — Ne törődj vele, Lajos — biztatja a sógor. — Azt hiszi, nekem parancsolgat. De egy­szer en is kirúgok a hámból, ki én, meglátod.' A fiatalasszony csattan: 1 — Tedd meg, csak egyetlen­egyszer tedd meg — s indul a szóáradat. I ajos a konyhában kap­'— kódja magára ruháit. Borotválkozódoboza aljából ki­veszi azt a hatszáz forintot, -amelyet már hónapok óta ru­hára rakosgatott, s idegesen begyűri nadrágja zsebébe. Szigetiné kijön a szobából, a tűzhely szélére támaszkodva nézi fiát. — Odaadom, Lajos, ezt a húsz forintot. Vidd el. Mari egy százast adott, így marad a holnapi húsra is. — Nem kell! — szégyenke­zik a fiú. — Nincs belépődíj, másra meg nem költők. Indul. Az asszony kabátja zsebébe csúsztatja a pénzt. La­jos zsebéhez kap, de anyja megfogja a kezét, nem engedi a zsebből kihúzni: — Csák menj, menj! Ügy fut ki a lakásból. Szí­vét fájdalom, megaláztatás, ke­serűség szorítja. Érzi, elszorul a torka, harmat gyöngyöz pu­pilláira. Tulajdonképpen nem is tud­ja, hova, mei-re megy. Arra eszmél, hogy Erzsiék háza előtt ácsorcg, tekintete a redő­nyös ablakkal viaskodik. Áb­rándozásában, nagy belső ví­vódásában egy gyereítahang za­varja meg. — Szevasz, Lajos. Mire vársz, gyere föl. Erz<i már hat óra óta tűkön ül. Tudod, mi­lyen izgul ős. Tamás Csépán Erzsi kiseb­bik öccse. Kezében szódásüveg, a boltba szalasztották. — Nem érek rá! Éppen azért jöttem, hogy megmondjam, nem érek rá. Mondd meg ne­ki. 1 — Ne izélj! — makacskodik a kicsi, v Lajos hetykét) felvágja fe­jét, majd hátba veregeti Ta­mást. — Mondd csak meg. Meg azt is, hogy éjszakai autőírirándu- lásra megyek az egyik orvos haverommal. — Az csoda klassz lehet! — ámuldozik a kisleirény. — No. szevasz, Tomi! Tényleg megenyhült a- idő. A márciust s.-*— szél él­állt. Érzik, nagyon érzik a ta­vasz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom