Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

SOMOGYI NÉPLAP IS Hétfő, 1962. december 9L Búcsú az óévtől Szerte a városban megkez­dődtek az előkészületek a tá­vozó év búcsúztatására. — Nagyon kedvesek hozzám az emberek. Mindenütt meg- ünneplik nyugdíjba vonuláso­mat — mondta az Öesrtendő, amikor fölkerestük. — Tudo­másomra jutott, hogy az ÉDCSZ Művelődési Házban már mintegy kétszázan foglal­tak asztalt szilveszterre. A rendezőség hétszáz személyre számit. A színjátszó csoport kabaréműsort ad. Mindenki kedve szerint búcsúztathat : az alsó helyiségekben — ahol kis­vendéglő van — cigányzené­vel, fönt — a művelődési ház­ban — tánczenével. Lesz tom­bola és malacsorsolás is. — Arról is értesültem, hogy a Kaposvári Textilművekben a szakszervezet rendezésében tartják meg a szokásos szil­veszteri bált disznótoros va­csorával egybe’ öt ve. Külön az én tiszteletem ' megváltoztat­ják a Vörös Csillag Filmszín­ház december 1 armincegyediki műsorát. Este tizenegy órai kezdettel A horgász a pácban című szellemes francia filmet vetítik. A belépőjegyekkel együtt tombola is vásárolható, malacot, értékes tárgyakat sor­solnak ka. — Az úttörőik vidám jelme­zes karnevállal búcsúztatnak a Kilián György Ifjúsági Ház­ban. Ugyanitt este hét órai kezdettel a KISZ-fiatalak szil­veszteri bálját rendezik meg. Ezen az Ifjúsági Ház színját­szóköre ad műsort. — A Latinka Sándor Műve­lődési Háznak a nyilvánosság számára nem lesz programja szilveszterkor. Zártkörű csalá­di estet rendeznek az SZTK meg az SZMT dolgozói és hoz­zátartozóik részére műsor nél­kül. — Értesültem arról is, hogy csaknem minden vállalatnál, üzemben, intézménynél együtt ünnepelnek szilveszterkor a dolgozók. Elégedett vagyok mindennel, csak azt fájlalom egy kicsit, hogy a Csiky Ger­gely Színház nem ad ünnepi műsort tiszteletemre. Amint hallottam, december harminc- egyedikén két előadást tarta­nak a színházban ; este hat órai kezdettel a Gül Baba cí­mű operett, utána pedig a Hétvégi milliomos című zenés vígjáték lesz műsoron. Meg­vallom, szebb búcsúztatásra számítottam... S. M. JC 1961. szeptember 10• Tari János: edves Tanár néni! Levelét tegnap hozta a pos­tás. Amikor a borítékon fölis­mertem betűit, könny futotta el szememet. Már három hó­napja, hogy elment, itt ha­gyott bennünket, az osztályát. Csak legalább ezt az uto:só évet töltötte volna még ve­lünk! Remélem, hogy új iskolájá­ban is minden tanítványa úgy szereti, ahogyan mi szerettük a tanár nénit! Sajnos, a hír, amit kerülő úton tetszett megtudni, igaz. Apuka itt hagyott bennünket, és más lakásba köl özött. Most. amikor be akarok er­ről számolni a tanár néninek, torkomat sírás fojtogatja. Ho­gyan is tudta anyukát, a leg­szebb és legjóságosabb asz- szenyt itt hagyni, azt soha­sem tudom megérteni! Itt a városban mindenki, aki csak ismer, azzal vigasz­tal, hogy ha majd nagy le­szek, másképp ítélem meg apuka cselekedetét. He miért kell ehhez felnőtt­nek lenni? Én tudom, hogv anyukát egy másak nő miatt hagyta ott apa. És azt is tu­dom, hogy apa nem hibás. Mert vannak olyan nők. az írod altomból is ismerünk olyan gonosz és romlott nőket, akik tisztességes családapák e'csábításával foglalkoznak. Sajnos, a törvény ereje most még nem e’ég arra. hogy az ilyen nők sötét üzékneit meggátolja, de a társadalom megvetése kíséri ezeknek az útját Most pedig elmondom, ho­gyan történt. Már a tavasszal észrevet­tem, hogy anyuka nem olyan vidám, mint máskor. Az éjje­liszekrény fiókjában állandó­an altatót tartott. Néha, mi­kor váratlanul toppantam ha­za, gyorsan elfordult tőlem, s megfigyeltem, hogy szeme alatt vörös a bőr. Esténként, amikor apuka hazatért a hivatalból, hallga­tag volt és elgondolkodó. Egyszer, amikor kettesben maradtunk, megkérdeztem tőle, hogy mi a baja. Megsimogatta a hajamat és elmosol y od ott. — Ne törődj vele, Judit! Mostanában gyakran fáj a fe­jem. Majd elmegyek orvos­hoz! , De nem az orvoshoz járt el kezelésre, hanem nagymamá­hoz az Irányi utcába. Nagy­mama nagyon bölcs és jósá­gos asszony. Onnan mindig megvigasztalódva tért haza. Szeptember másodikán a ti­zenöt éves házassági évfordu­lóra készült anyuka. Finom vacsorát főzött, és tortát sü­tött. Bort is hozott az üzlet­ből, aranyos feliratú, karcsú nyakú üvegeket. Ügy volt, apa is korábban jön haza a hivatalból. De hét óra is elmúlt, s még mindig nem jött. Fél nyelőkor anyu'-ával együtt elmentünk e’éje. A ta­nár néni tudja, hogy hol van apuka hivatala. A Kossuth téren, a liget mellett. Ami­kor beértünk a fák közé, anyuka hirtelen az egyik li­geti padra meredt, és meg­fogta a karomat. — Te most maradj.itt! Majd én odamegyek! És elindult A padra szögeztem a szeme­met. De ö- jrót egymás mel’ett fr •.?. ’-Ham: e"V fért' és -»"örös hajú nőt. Ma sem tud~ro is­merete fel anyuka a . férfiban apát olyan messz’rőb Amikor adóért a pádhoz, apa és a vörös hajú nő fe’ug- rott. Anyuka hevesen f>erzt!V” Iáit de olyan fojtottan beszél­tek, hogy egy szót sem értet­tem bettőle. Egyszer csak a vörös hajú felhúzta a kesztyűjét, végig­mérte anyát és elment. Egy perc múlva apuka utá­naeredt. Anyuka akkor leroskadt a padra. Én vezettem haza, sá­padt volt szegény, és úgy reszketett a válla, hogy mind­járt ágyba kellett feküdnie. A borjúhús, a torta és az aranyló bor ott maradt érin­tetlenül az asztalon. Az eset utón anyuka három napig olyan szótlanul és sá­padtan járkált a Lakásban, mint valami kísértet. Apa nem jelentkezett. Azt hiszem, hogy a vörös hajú nő, akit Melinda néninek hívtak, át­adta neki a lakást, ő meg biz­tosan valami rokonánál húzó­dott meg addig, mert együtt nem lakhatnak, csak a házas­társak. A hét végén apuka megje­lent a lakásban. Sovány volt és gondterhelt. Engem hom­lokon csókolt, és megkérdezte, hogy megy a tanulás. Olyan furcsa volt, mintha valami idegen lett volna. Kért, hogy mindenben segítsem anyukát, mert ez a kötelességem, aztán ketten bementek a belső szo­bába, de olyan halkan beszél­gettek, hogy nem hallottam semmit. Másnap megkérdeztem anyu­kát, hogy apa mikor jön vissza hozzánk. Azt felelte, hogy még nem döntöttek él. Egyik délután egy speditőr kocsi jelent meg lakásunk előtt. A munkások felrakták rá apa rekamiéját, íróasztalát és még sok más bútordarabot. Olyan üres lett utána a lakás, hogy nem csoda, ha anyuka zokogva borult le az asztalra. Vele együtt sírtam, aztán az ö’ébe húzott és átölelt: — Legalább te szeresss en­gem! Meg is esküdtem akkor ma­gamban, hogy soha, senki ked­véért el nem hagyom anyu­kát! Hát így történt, tanár néni, hogy ketten maradtunk. De ha valami kedvező változás áll be sorsunkban, újra írok. JC Dunai Ferenc: A NADRÁG Azt hiszem fölösleges szó- szaporításiként hatna beveze­tőül Dunai Ferencről, A nad­rág című,nemrég bemutatott komédia szerzőjéről beszélni. Fiatal író első darabját láttuk — a találkozás alkalma kivé­teles —, térjünk él tehát a szokványtól ezúttal, mar csak azért is, mert az író még olyan ifjú, hogy életrajza elfér nyolc-tíz sorban. Meg aztán a bemutatott darab, az estéről estére megújuló siker egyéb­ként is meggyőzően beszélj ön­magáért; beszél a szerzőről is, aki nemhiába akart — sa.iat bevallása szerint »már egész kicsi korától« kezdve — író lenni. Az lett. Dunai Ferenc vérbő komé­diájával, amely vaskos bur- leszkszituádóra épül, meg­nyerte vígszinházi közönsége után a tartalmas neveltetésért oly hálás kaposvári közönsé­get is. Bár ismerjük csak el, hogy a komédia görbe tükré­ben nemcsak a felvonultatott hősöknek kellett pellengérre állniuk, hanem időnként ne­künk is, mert a szerző gonddal kiválasztott hősei általánosan meglevő fogyatékosságaink, hi­báink hordozói egyúttal. Jólle­het ami a komédia nem éppen finoman csomagolt társadalmi mondanivalóját illeti, szívesen hinnénk, hogy A nadrág hősei kivételesen egyedi eset szerep­lői csupán ... Komoly ígéretnek könyvel­hetjük el ezt a nagy színpadis­merettel, mégis könnyedén föl­épített és tanítva nevettető komédiát. Azt is följegyezhet­jük, hogy mai témájú komédi­áink között A nadrág jelentős helyet foglal el. S külön eré­nye az írónak, hogy nem tet­szeleg a felülről való morali- zálás ellenszenves pózában, le­leplez, de ezentúl még csak je­lét sem mutatja annak, hogy lelkiismeretünket illúziókba igyekszik ringatni olyan meg­oldással, hogy -minden jó, ha a vége jó*. Az úgynevezett vég itt az­zal bocsát utunkra a színházi est után, hogy van, lesz foly­tatás. És ha alaposan belegon­dolunk, inkább hétköznapja­inkban várhatjuk ezt a folyta­tást, mint színpadon. Bár nem lehetetlen, hogy Dunai a szín­padi folytatásra is vállalkozik legközelebb. De mert ebben a komédiájában nagyon tisztes szándékról tett tanúbizonysá­got, nem valószínű, hogy elébe vágna annak a folyamatnak, amelyben sajátunkká kell hogy váljanak az annyiszor emlegetett szocialista ember vonásai. Régen mulattunk olyan jól, mint A nadrág bemutatóján. Az író tehetségén túl köszön­hető ez a komédia rendezőjé­nek, Sallós GábornaJc és a da­rab valahány szereplőjének. Hadd szóljunk arról is, hogy sem a rendező, sem pedig a színészek feladata nem volt könnyű. Már maga az írói in­tenció sem szokvány : nem én büntetek, a közönség ítéljen! A tolmácsolásban gyorsan per­gő, a hatásokat nagyon átgon­doltan fokozó dinamikára volt szükség, s ezt meg is teremtet­te a kitűnő rendezés. Tarr Bé­la hangulatos díszletképe mél­tó keretéül szolgált a végig mértékkel komédiázó szerep­lők játékának. Fillér István számtalanszor kápráztatott már ei bennün­ket úgymond kicsiny és nagy szerepekben egyaránt. Az ál­tala megrajzolt Radó igazgató figurája sokáig emlékezetes marad számunkra. Fillár Radó igazgatója a jellemző vonáso­kat kiemelő részletrajz ellené­re is egységes. Ez az ember a legsommázottabb karikatúrá­ja — ha úgy tetszik — napon­kénti -bűneinknek". Humor­tól pezsgő, könnyed és friss já­tékával Szlonka Márta lepett meg bennünket Berta szerepé­ben. Holl János, Tóth Béla és Kalmár Zsöka szintén tehetsé­gük javával komédiáztak jól vigyázva arra, hogy a játék heve túl ne lendítse őket azon, ami a színészi játék lényege ; a hiteles emberábrázoláson. Egyedül Vándori Margit fel- villantában is vérszegény Sol- tésznéja zavarja az egyébként kitűnő együttes nagyon össze­hangolt játékának egyértelmű értékítéletét. i Jól mulattunk e vaskos és mégis könnyöd komédia, A nadrág kaposvári előadásán, amely egyúttal a mai magyar színműirodalom diadala is volt. Köszönet érte a színház­nak. %L 1961. december 23. özeledik a karácsony! A kirakatok tele vannak vastag, csillogó hóvattával, Mikulásokkal és fenyőágakkal. Anyuka már egy hónap óta dolgozik a textilgyáriján. Apuka egyik barátja szerezte be oda — a Gosztonyi Miska bácsi —, bizonnyára ismeri a tanár néni. Ö azelőtt is el szo­kott néha hozzánk jönni apa névnapjára. Tegnap két csomagot hozott a postás: egyet anyukának, egyet nekem. Mindkettőt apu­ka küldte. Anyuka csomagiá­ban egy szép, nagy mintás téli pongyola volt, az enyém­ben M ikszá th-könyvek. Igen megörültem az ajándéknak, mert a Nószty-fiú esete is körte van, ami kötelező ol­vasmányunk. Rögtön odatet­tem őket a po’cra. Amikor anyuka bejött a szobába, ész­revettem, hogy megint gya­núsan piroslik szeme alatt a bőr. Megnézte a könyveket, és megsimogatta a hajamat: — Látod, apuka mégis gon­dolt ránk 1 De amikor bealkonyodott, titokban összecsomagolta a pongyolát egy dobozba, és el­vitte feladni a rwstára. • * * 1962. február 17. /J osztonyi bácsi mosta- nában minden héten meglátogat bennün­ket. Olyan komikus, mert kis piros ember, még a nyaka is vörös, mint a paprika, és min­dig feketében jön hozzánk. A pocakján majdnem szétpat­tan a szűk kabát. Anyu csak­nem egy fejjel nagyobb nála. Bombont szokott hozni vagy gesztenyepürét. Ma délután is jött, de anyuka titokban el­szökött hazulról. Miska bácsi bekopogott az ajtón, fehér selyempapítnban még néhány szál szegfű is volt nála. Nem tudom, hon­nan vette ilyen télidőben. Körülnézett, és art kérdezte: — Anyuka nincs itthon? — Nincs. — Hm. Elfelejtette taSán, hogy jönni fogok? Nem szólt neked? — De igen. Azt mondta, hogy Miska bácsi majd jönni fog, és mondjam meg neki, hogy ne várjon rá, elment a nagymamához. — Hm. Mást nem mondott? — Nem, csak annyit, hogy ő férjes asszony... Miska bácsi maga elé me­redt, aztán suttogóra vált a hangja. — Hm. Értem. Lassan megfordult, és ki­ment a lakásból. Olyan fur­csa volt a lérése. mintha hir­telen elfáradt volna! * * * 1962. május 12. S7\ rága jó Tanár Néni! /y Megjött a tavasz! A fecskék villognak a kék levegőben. Vékony, fehér blúzban járhatunk már az is­kolába, és a fizikaterem előtti orgonabokrok tele vannak li­la fürtökkel. Mindenki örül és jókedvű. Anyukának is sokkal jobb kedve van, mint azelőtt. Még áprilisiban történt, hogy a cukrászda előtt váratlanul összetalálkoztam apuval és a vörös hajúval. Apuka rögtön odajött, és be- *" vitt a cukrászdába. A vörös, hajú azonban nem a mi asz-? faliunkhoz ült, hanem egy má-? síkhoz, konyakot és feketeká-í vét rendelt. Most megnéztem s közelről is. Hát nagyon szép» nő. az biztos! A haja vöröses-> szőke, és olyan fekete szemei van, mint az olvadt bitumen.? Akkor pedig biztos, hogy festi? a haját! De hiába szép és kar-j csú nő, anyuka mégis sakkal! különb nála! Apa kétszer is rendelt ne-• ken» fagylaltot és tortaszele-, tét. Melinda néni meg a má-? sik asztalnál türelmel’enke- dett, haragosan rágta a szá­ját: S — Gyere már, Károly! De apuka nem sietett. Azt; kérdezte tőlem, hogy anyu nagyon haragszik-e rá? Szok- ta-e emlegetni? » Egyszer csak Melinda néni hirtelen felugrott, eldobta a, cigarettáját, és az ajtó felé' indult. Vörös volt az arca, amikor apukának odakiáltott. — Hát esek foglalkozz to­vább a fattyaddal ! Azzal bevágta az ajtót, nem is fizetett. Mindenki elképed­ve bámult utána. Hát ilyen közönséges nő ez a vörös hajú, tanár néni ! ; Estefelé kimentünk anyuval; sétálni a ligetbe. Langyos volt : a levegő, halkan zúgtok az es- I tj lomb közt a cserebogarak. A hotel előtt anyuka váratla­nul beszélni kezdett: ; — Látod, itt dolgozik ez a : vörös hajú. Felírónő a bárban I A szolgálata ilyenkor kezdő- j dik, és reggel ötig tart. Megvárta amíg elhaladnak : mellettünk, aztán art mondta : I — Biztos forrásból hallót- j tam, hogy mostanában sokat ] veszekedik apáddal. Ügy lát- | szik, már megunta. Ebben a pillanatban feltűnt ' a vörös hajú az utca túlsó ol­dalán. Szabadnapos lehetett, mert nagyon kivágott bordó bársony-ruha volt rajta. Hosszú szipkából cigarettázott, olyan volt, mint egy színésznő. De a legnagyobb meglepetés az volt, hogy nem apukával jött, hanem egy estélyi ruhá­ba öltözött, vizesre kefélt ha­jú fiatal férfivel. Karonfogva jöttek. Minket nem vettek ész­re, és beléptek a bár kapuján. Anyuka boldogan megszorí­totta a karomat. — Gyerünk haza ! Otthon felgyújtotta a rádiót, és mivel tánczene volt, jóked­vében még táncolt is néhány lépést egyedül a tükör előtt. Istenem, milyen szép is az én anyukám, amikor örül! • * • 1962. június 7. /t/i ostanában sokat járok L//f, fel apuka különszo- bójába, ahol az elköl­tözés óta lakik. Szép, tágas ud­vari szoba, ügyesen berendez­te az elvitt bútorokkal. A házmestemé a földszinten elmesélte nekem, hogy a vö­rös hajú itt lakott vele, de már több mint három hete el­költözött, nem is látták-a ház­ban. Apuka mostanában igen gondterhelt. Mindig megven­dégel valamivel, a cukor és a narancs ott áll a szekrényében, de csak én eszem, ő meg sem kóstolja. Ma este, búcsúzáskor meg­fogta vállamat, szemembe né­zett, és azt mondta : — Te már nagy lány vagy, art hiszem rád bízhatok egy üzenetet. Kérdezd meg anyá­dat, hogy holnap elmehetek-e hozzá egy igen fontos dolgot megbeszélni. Tudom, hogy én vagyok a hibás. Nem kell mást üzennie, csak annyit mondjon neked, hogy igen vagy nem. Az eszkiirók és a sarkvidéki szolgálat Az Alaszkában állomásozó amerikai katonákat felül­vizsgálták, hányán alkalma­saik közülük sarkvidéki szol­gálatra. A tengerészgyalogo­sok közül 87 újoncot alkal­matlannak nyilvánítottak. Mind a 87 eszkimó. * • * Az angol feledékenység Közismert, hogy az ango­lok nem valami tüzes sze­relmesek. Egy londoni heti­lap híradása csak megerő­síti ezt az állítást azzal, hogy egy -tipikus angol" szerelmi vallomást idéz. A londoni fiatalember, miután elbúcsúzott szíve vá­lasztottjától, klubjából fel­hívta a leányt: — Bocsáss meg. hogy új­ra zavarlak, de elfelejtette­lek megkérdezni, akarsz-e a feleségem lenni. * * * Szerencsétlen gépii öcsivezelö Az amerikai Oregon ál­lamban Portland város kö­zelében egy sofőr elveszítet­te uralmát a kormány krék fölött, és az autó az útról le­térve a patakba rohant. Nem történt semmi baja, a gép­kocsi sem rongálódott meg, a gépkocsivezetőnek azon­ban büntetést kellett fizet­nie, mert a baleset közvet­len közelében egy tábla állt, s rajta a felirat: -A patak­ban fürödni szigorúan ti­losJ" Megette a szobrát — Hogy lehet az, hogy egyetlen szobra sincs? — kérdezte Femandelt, a vi­lághírű francia komikust egyik látogatója —, hiszen sokkal kevésbé híres embe­rekről is csinálnak szobrot! — Csináltak rólam is! — Nem látom sehol — né­zett körül a lakásban a láto­gató. — Nem hát, mert meget­tem. Egy hódolóm, egy cuk­rásznő csokoládéból meg marcipánból csinálta. * • » Kennedyné varrónője és a hírnév Éveken át az volt a véle­mény, hogy az USA lakosai keveset olvasnak, és rossz könyvvásárt ók. Legutóbb sta­tisztikai adatokkal cáfolták ezt a megállapítást. Az amerikaiak könyvéh­ségének megélénkülését bi­zonyítja az’a tény, hogy egy mostanában megjelent könyv százezres példány­számban forog közkézen. Szerzője Mimi Ree, a könyv címe: »Jacqueline Kennedy varrónője voltam.« • • * Frank Sinatrának, a világhí­rű énekesnek azt tanácsolta az orvosa, hogy pihenjen többet, mert Idegzete veszedelmesen rossz állapotban van. — Legalább ebéd után, ami­kor a felesége is alszik, pihen­jen egy órácskát. — Nem vagyok bolond! — válaszolta Sinatra: — A nap egyetlen nyugodt óráját alud­jam át?! Értetted ? —Hogyne, apukám ! Holnap, iskola után bemegyek hozzád a hivatalba, és megmondom neked. Ügy rohantam haza végigaz utcán, hogy az emberek utá­nam néztek. Ére2áem, hogy családi életünkben valami dön­tő változás történik. Amikor anyuka meglátott, rögtön észrevette rajtam az izgatottságot. Ráfordította a szobára a kulcsot és leültetett. Elmondtam neki apuka üzene­tét, hogy csak annyit mond­jon : igen vagy nem. Anyuka szemét rögtön elfu­totta a könny. Aztán nevetni kezdett, és magához húzott a pamlagon : — Milyen nevetséges az em­ber ! Mondd meg apádnak, begy itt az otthona. Várom! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Pt Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latlnka &.«*•.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom