Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
Hétfő, 1982. december 24. 9 SOMOGYI NfiPLAF LÁSZLÓ IBOLYA: RÉGI BETLEHEMES EIVEK Nem volt szárnyuk, csak subájuk — glóriájuk kucsma volt, így érkéz* ek a pásztorok, pásztorok, nem angyalok! Dobbantottak a küszöbön — ezüsttallérként egy csillag gördült végig az ég hátán, mint erről a könyvek írnak. Dobbantottak a küszöbön — engcdelemre sem vártak, lábujjhegyen állták körül a még kíntól nedves ágyat. Énekszó pendült meg akkor, pedig szája zárva mindnek, reménykedő szivük dalolt — valamiben nagyon hittek. Soha ilyen nóta eddig, ilyen táltosítón tüzes! A leg vénebb lépett elő megszólítani a Szüzet: Ifiasszony! a faluban azt suttogják az asszonyok, hogy öled szegénységünkre régen várt megváltást hozott! Szép vesszőcske, istenuccse, és mint piheg melled halmán! de ad-é majd írt sebünkre, győz-e uraink hatalmán? ... eddig mondta csak a pásztor, az ajtó sarkig csapódik, görnyedt szolganép cipel be sok öl drága mívű holmit, majd meg három király billeg be az ajtón nagy kevélyen — a pásztorok elkotródnak, amint jöttek, olyan szépen. Bánatukban a kocsmában virradatig bort vedeltek, mert mind tudták, nem az övék: uraké az égi gyermek! BÁRÁNY TAMÁS:-JM.arqjtka kar(b\Wiiij(i GYŐRI D. BALÁZS: ANYÁD MAR DOZZA MOSOLYÁT Akácbokrokan megül a csönd, szikkadt arcú délután bandukolsz önmagad elől önmagád után. Mert visszajöttél. A tegnapot hátad mögött hagytad, árnyéka mégis utolér, csak emléke akaszkodik rajtad. 4 Ennyi maradt a városból, pedig tíz körömmel ragaszkodtál érbe, lélkiismereted nyugtattad és csakazértist válaszoltál a miértre. Ismerős házak között rovod a lépésit újra, veled barackfák paroláznak, eléd fut a lécből ácsolt kerítés, kapuk fordulnak meg utánad, diófák, szilvafák ölelnek ált, anyád már hozza mosolyát, * hazataláitáL 1932.., A fiú ott áll viskójuk ajtajában, s időnként ujjnyi rést nyit, hogy kikémlelhessen. Izgatott: Erdélyi Paliékat várja. de azok csak nem akarnak felbukkanni a kékesem derengő havon. A szobában | tűrhető meleg van; anyának, | Isten a megmondhatója, h onnét, sikerült mára egy kis tüzelőt kerítenie. Éppen >>zért haragszik is az ajtónyitás, atás miatt, és amikor ő tán ne- gyendszer pillant ki az utcára, türelmetlenül rákiált: — Hagyd azt az ajtót, kölyök, mert szétaprít lak! Nem azért csináltam a meleget! Holnapra úgyis kihűl masától ez a rothadt lyuk, minek siettetni?! Gyorsan becsukja az ajtót, s odahúzódik a tűzhelyhez. Ilonka is itt ül mellette, ő is élvezi a ritka meleget. Margit a sarokban matat ernennten. Nemrégen a kabátja alatt hozott be valamit oda- kinüről. még nem mutatta. Kabátja két szárnyát most is széttárva tartja, hogy véletlenül se leshessen mögéje. A tűzhely sütőiéből izgató illatok szállongnak; anya kalácsot kel esztett kora délután, az sül. Bánhidiéletól kapta hozzá tegnapelőtt a kit&nyi lisztet. Milyen boldog volt vele! Apát csak estére várják; mondta, hogy nem tud előbb jönni, kiment a piacra, ott van dolga. Anyu nem is kérdezte, mit keres ott karácsony délutánján, ő meg nem mondta. Ülnek csendesen; anya edényeket törölget, Ilonka meg tökmagot ropogtat, s köpködi a héját — Margit add ide a cipőmet! — szólal meg hirtelen. — Fázik a lábam. Margit kelletlen arccal le- kanyarítja válláról a kabátját, óvatosan ráteríti arra a titokzatos valamire, aztán elő- rejön, lerúgja lábáról nénje cipőjét. — Nesze! Aztán fölveszi a maga zsák- vászonból esakábált, rongyos tutyiját, és visszamegy a sarokba. Megint erőt vesz rajta a türelmetlenség; ismét csak ki szeretne lesni az utcára. — Anyuka, kinézhetek? — Mi a csodát bámulsz te ott folyton, Feri? Minek akarsz kinézni? — Csak — mondja, s nyomatékül bólint hozzá. Nem akarja megmondani, mire vár — legyen az anyaéknek is meglepetés! Erdélyi Pallóknak keli jönniük most már bármelyik percben. Tulajdonképpen neki magának sem volna szabad tudni az egészről, de K u 1 ka-elmesél te, mire készül az osztály. Megbeszélték, hogy a tíz legszegényebb osztálytársukat karácsonyra felségéi yezik. Már hetekkel ezelőtt megindítót- ] sék. Csak hálásait lehetünk azoknak a jó embereknek. — A patikus három pengőt adott hozzá — mondja Kren- ner. — Az ón papám kettőt. — Hallgass! — szisszen rá Erdélyi Pali, és bontogatni kezdi a csomagot. Ergy kiló kockacukrot tesz az asztalra legelőször. — Ezt a néninek — mondja, s már nyúl a következőért: három apróbb zacskóért. Tíz-tíz deka savanyú cukor van bennük. — Ez a tietek, Feri — mondja, s odanyújt neki, aztán Margitnak, végül Ilonkának egy zacskót. Megint benyúl a csomagba. — Ezt az inget Margitkának \ gondolta az anyukám, néni kérem. — Ö, az aranyos! — siWt- ja anya boldogan. — Ezt az inget meg Ferinek. Nyári ing, elég jó még, alig viseleíes. — Ó, az a kedves anyukája! — Ezt uxe-g — mondja Erdélyi Pali titokzatos mosoly- lyal, s újra belenyúl a csomagba —, ezt meg szintért neked, Feri! — És egy pár igen jó állapotban levő, újonnan talpalt magas szárú cipőt vesz elő, s emel magasba. — Tessék! Hogy jöhess megint ták a gyűjtést. A dolgot Er- az iskolába.... elitkozott h r vatal 'Ú'n, az utolsó azok közül, akik ismerik az Elátkozott hivatal titkát, úgy érzem, elérkezett az idő, hogy a világ elé tárjam azokat az eseményeket, amelyek a Hivatal szörnyű sorsát okozták. Hivatalunk semmiben sem különbözött más hasonló intézményektől, legföljebb any- nyiban, hogy igazgatónk, Noch József az átlagosnál valamivel nagyobb tiszteletet kívánt meg a maga szánjára. A Hivatal előcsarnokában ott állt életnagyságú szobra, amelyet hatvanadik születésnapjára a vállalati amatőr szobrászverseny hétszáz pályaműve közül a bíráló bizottság a legjobbnak ítélt, ujját fenyegetően a belépőre szegezte, másik kezével pedig egy falon lógó táblára mutatott: »Mit tettél ma azért, hogy meg legyek veled elégedve?« Az illemhelyen is kitétette a képét azzal a felírással, hogy »Ne lógj itt, gondold meg: én is le tudtam mondani a dohányzásról!«. Noch igazgató kartárs irodáját egy átalakított páncél- szekrényben rendezte be; az ügyvitelt zseniálisan leegyszerűsítette: soha senkit semmilyen ügyben nem fogadott. Kivételt csak az kénzett, ha valaki bejelentést akart tenni. hogy vállalatunk egyik dolgozóin kicsivylőleg vagy becsmérlőleg nyilatkozott Róla. Xlvenkor a bejelentő a páncélszekrény külső zárán kiforgatta az »ellevsén« szót, erre az aitó kinyílt. előtte, beléphetett, és közölhette adatait. Ha. a beielevtés igaznak bizonyult, a rágalmazó kartárs repült a vállalattól, túszon t ha nem bizonyult igaznak, akkor szintén revült, mert nem lehet véletlen, hogy az illetőnek olvon mondásokat lehet tulajdonítani, melyek rongálják az igazgató tekintélyét. Noch kartárs hat évig vezette vállalatunkat, ezalatt tizenkétszer cserélődlek ki körülötte az emberek. A hatodik év végén Noch kartárs váratlanul meghalt, jóllehet két vezető beosztású dolgozónak engedélyezte a templomba tárást azzal a feltétellel, hogy meghatározott időszakban, misét mondatnak érte. Halála másnapján a dolgozók gyászmegemlékezésre jöttek össze a vállalat kultúrtermében, Noch kartárs gyászszalaggal bevont képe előtt, mely alá — utolsó akarata szerint — odaszegezték a felírást: »Az anyag megmarad, csak átalakul, innen is figyellek titeket!« Az új, kinevezett vállalatvezető még nem érkezett meg, az ünnepség szónoka Cseppentő kartárs volt. Beszédét a teremnek háttal, a kép felé fordulva mondta el, akik az első sorokban álltak, állítólag látták, hogy a beszéd közben a kép néha he- lyeslőleg bólint, vagy ha nincs megelégedve, haragosan összevonja a szemöldökét. A beszéd reggel nyolckor kezdődött, és már másnap délután fél hétkor véget ért. Cseppentő kartárs letette az utolsó lapot is az asztalra, és föl- hérte a megjelenteket, hogy egyperces néma felállással áldozzanak az elhunyt Noch kartárs emlékének. És itt teljesedett be a Hivatal sorsa, melynek következtében joggal áll neve mellett az »elátkozott« jelző. A megjelentek némán fel- álltak, hogy megin- dultságukat elrejtsék, vagy legalábbis olyan színben tűnjenek fel, mintha megindult- ságukat lepleznék, belekapaszkodtak az előttük levő szék karfájába. Kökény kartárs — akinek időnként görcs szokott állni a lábába — még rögtön a némaság elején megmoccant, de Cseppentő kartárs szigorú pillantására újból mozdulatlanná merevedett, tudta, hogy a helyettesek vem szeretik* ha a beosztottak tiszteletlenek az elhunyt főnökkel szemben.. A kartársak álltak, és várták. hogy valaki majd zörgéssel, köhögéssel vagy bármilyen más módon jelzi, hogy az egy perc letelt. De senki se moccant. Bár a perc már egyre nyilvánvalóbban elmúlt, senki se érezte magát illetékesnek, hogy ezt megállapítsa. Maga a viszonylag legilletékesebb Cseppentő kartárs sem mert az órájára nézni, pozíciójának rabja volt: hogy venné az ki magát, ha éppen a helyettes tömé meg az ünnepi hangulatot? Mások a gyászszalaggal bevont képre néztek, és az állásukra gondoltak, nem kételkedtek abban, hogy Noch kartárs nem a vakvilágba fenyegetőzik az anyag megmaradásának elvével; még a sírból is meg fogja torolni, ha valaki elvesz akár egy másodpercet is abból az utolsó hatvanból, melyet az 6 tiszteletének szenteltek. Ugyanakkor senki sem fojthatta el mosolyát, ha arra gondolt, hogy fog repülni a vállalattól az a szerencsétlen balek, aki megtöri majd a csendet; sokakban felmerült a 'soron kívüli előléptetés lehetősége. A tragédiát az tette teljessé, hogy a falon lógó hivatali óra — talán részvéte jeléül — megállt, többé nem volt rá mód, hogy bárki is megállapíthassa, az egy perc leteltét kegyeletsértés nélkül:' Megvirradt, majd újra besötétedett. de az egyperces néma felállás még tartott, az sem vetett véget neki, hogy közben megérkezett az új vállalatvezető, és kérte az embereket, hogy üljenek, le, vagy menjenek haza, és pihenjék ki magukat. Szavaira sen ki sem válaszolt, bár szívesen abbahagyták volna, de mindenki attól félt, hogy megjegyzik: éppen 5 ült le először. Két hét múlva — mivel szükség volt a kultúrteremre — az új vállalatvezető teherautóra rakatta a mozdulatlanul álló embereket (olyan mozdulatlanul álltak, hogy úgy, ahogy voltak, meg lehetett volna operálni őket), és elszállította eg>j kórházba. Mikor itt. nem fogadták be őket. ntvi.tette a I^egeslegúiabhkori Történelmi Múzeum egyik kü- 7nr> f <-> -w-r, á~h)g , A zóta is ott áll az Elátkozott . Hivatal piros kötél-kordon -fogúi körül őhet, fogiák a székek karfáját. >és mereven néznek a falra ahonnan már rénen eltűrt Noch, élvtárs fényképe. Az őr azt, meséli, hogy étszakárikévt félsóhaitanak. és lábuk megmoccan, mintha mozdulni szeretve, de aztán szemű*- sarkából egymásra néznek, és mereven, mozdulatlanul állnak tovább. Moldova György délyi Pali kezdeményezte; vonalzóval gyűjtőíveket rajzolt, s körüljárták velük a környékbeli kereskedőket és a módosabb fiúk szüleit Ö akkor már harmadik hete nem volt iskolában; hogy beálltak a novemberi fagyok, otthon maradt, mert nem volt cipője. »Kapsz cipőt is, ne félj!« kacsintott Kulka. »Az Erdélyi külön is mondta! Csuda klassz srác ez az Erdélyi, hiába! Összesen harminc pengőt szedett össze meg egy csomó használt holmit. Én is kapok valamit, azt mondta.« Ezért várja hát őket ilyen izgatottan. Kulka szerint öt óra tájiban jönnek, úgy mondták; de most már fél hat körül járhat, és még sehol semmi ... Hirtelen elkedvetlenedik; talán nem is igaz az egész, csak Kulka találta ki, hogji őt bosszantsa... Hat óira felé végre mégiscsak megcsiikardul a hó az ajtó mellett. — Itt van apa! — ugrik fel anya. — Feri, nyiss ki! Boldogan szökik fel; tudja 5 jól, hogy nem apa, hanem Erdélyi Paliék cipője herseniti odakint a havat. Szélesre tárja az ajtót, a fiúk belépnek. Ketten vannak: Erdélyi és Krenner. Éppen Kremner! — Szevasztok — mondja csodálkozó pillantással; hiszen tudja, úgy kell tennie, mint aki nem sejt semmit — Szevasz — mondja kissé elfoigódottan Erdélyi Pali, és ügyetlenül forgatja, a kezében tartott csomagot. — Kezét csókolom — jut eszébe a köszönés Krenner- nek. Elmosolyodik. — Megjött a Jézuska, néni kérem. Anya előreiön, elnyílt szemmel nézi a két fiút. Aztán megismeri Palit. — Hozta Isten, aranyoskám. Hát mi járatban itt minél unk? — Jó emberek adománvát hozzuk — mondja kínlódva Erdélyi Pali; a nyalkáig vörös. — Ha megengedi a néni ... — Tessék, gyerekeim, tesAnyu könnyezik, megöleli Palit — Holnap fölmegyek, megköszönöm az aranyos anyukájának, Palika! Mondja meg neki, fölmegyek! Az Isten is megáldja érte! — Ne tessék — mondja sután a fiú. — Nem ő küldi. A jó emberek küldték... Ja! — szól még hirtelen, s a zsebébe nyúl. — Ezt meg a bácsinak! — És egy szivart tesz le az asztalra. Azzal már búcsúznak is, szaladnak. — Adjatok gyorsan ide mindent! — szólal meg izgatottan Margit — Mire apa megjön! A szivart ide élőre! Belép, s mintha a jókedv lépett volna be vele a házbaj Ragyog az arca, s még a petróleumlámpa is valósággal fénylőbben ég a mosolyától Mindnyájukat megcsókolja, Ilonkát még külön is megsd- mogatja, úiabb csókot nyom a homlokára. Éltkor pillant csak a sarokba, a karácsony* fára s alatta Erdélyi Paliék ajándékaira. — Nofene! — mondja örvendem . — Hát itt meg mi« féle Jézuska járt?! Mutatják, lángol a tekint®« tűk. Különösen ő büszke a cipőiére; nyomban el is veszi a fa alól és felhúzza. Mintha csak vajban járna ... — No, akkor gyere te is, kislányom!... — Apa mo* solygósan rákacsint Margitkára, aztán belenyúl a kabátja alá, s csomagot húz élő onnét Leguggol, bontogatni kezdi a barna papirost. Me* gint hunyorít — No, gyere! Add ide a lábad! Te is mehetsz már iskolába .., — Apa! — rikoltja Margit« ka, s odarohan, tépi le lábé* ról a tutyit. — No, tessék! — A papír lehull, apái int és ott, táncol kezében egy pár barna, magas szárú leánycipő. Apa kifűzi a szárát Margit belebújtatja a lábát — Lépj! Margitka tesz néhány lé* pást ; gyorsan kezdi, aztán las* sít Egy ideiig áll, látszik^ hogy mozgatja a cipőben a lábát Apa figyelt Margitka újra elindul. De egy-két lépés után isméi megáit — Nyom — mondja halkaín — Az nem lehet! — Apa rázza a fejét — Próbáld csak! Margitka megint lépeget* körüljárja az asztalt. Az utolsó lépéseknél már sziszeg. — Próbáld föl a másika® is! — szól sápadtan apa. Mindkét cipő a lábán; így járja körül most a lány az asztalt. Apa le nem veszi né* la a tekintetét — így is szorít? — kércE végül tanácstalanuL Margitka nem felél; szeméből könny szivárog. Anya merőn nézi, aztán fők sóhajt — Pedig kisebb vagy Fóti Erzsinél. S még neki is jó, emlékszem, múltkor láttam rajta. — Fenét volt jó *— mondja — Most végre leveszi kabátját a mosdótál faállványán}’, s egy parányi karácsonyfa tűnik elő mögüle. Színes papírdíszek függnek rajta s öt aprócska alma. — Egyelek meg! — sikolt- ja anya; odaugrik Margitkához, magához szorítja a fejét. — Az én lányom vagy! Nemsokára aztán megint léptek zaja csikondul odakint, most már valóban apa jön. — De jó szag! — dörmögi elégedetten már az ajtó előtt. — Ez óm aztán a kalács! apa —, kinőtte, azért adtáig, — Legyint, odalép Margitka* hoz, lehúzza lábáról a cipőig Megfordítja, s a talpát oda* méri a lány talpához. Onnét is látni, ahol ő áll, hogy nénje lábujjai túlnyúlnak a cipőtalp peremén. Apa egy ideig nézi, né»^ majd hirtelen teljes erejéveí) földhöz vágja a cipőt Aztán rádobja magát ágyára, s US éjszaka rázza az a mélye®® törő, rettenetes férfisírá»,
