Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-23 / 300. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1962. ín'óüiX* IMI »tej BBSB 0j>ícf6-U) mm, DEC. 2-6 GUINEA Nyugati lapok a „magyar kérdés“ eltemetéséről Budapest (MTI). A nyugati lapok és hírügy­nökségek részletesen beszá­moltak arról, hogy — mint a Magyar Távirati Iroda már jelentette — az ENSZ köz­gyűlése csütörtökön megsza­vazta a különleges politikai bizottság által jóváhagyott, az úgynevezett magyar kérdésre vonatkozó amerikai határozati javaslatot. E javaslat értelmé­ben lejárt az új-zélandi Les­lie Munroe megbízatása, aki eddig többségi szavazás ered­ményeként a »magyar kér­désben« a közgyűlés megbí­zottjaként szerepelt. A Le Monde című francia lap New York-i tudósítója be­számolva az ENSZ különleges politikai bizottságában lezaj­lott szavazásról, egyebek kö­zött így ír: »Minden jel arra mutat, hagy az ENSZ-ben nem lesz többé magyar kér­dés.« A keddi ülésen megsza­vazott amerikai javaslat ele­gáns eltemetése egy olyan kérdésiek, amelynek megoldá­sára az ENSZ teljesein alkal­matlannak bizonyult. A tudósító szerint t Thant ENSZ-fötitkár valószínűleg a jövő év elején látogat el Buda- pestreí és ezzel a »ma­gyar ügy« befejeződött az ENSZ számára. Az ENSZ különleges politi­kai bizottságának »a magyar kérdésben« hozott határozatát a Combat is ismertette. Alap erről így írt: »Az amerikai előterjesztésre hozott döntés lényegében a kommunista tömbnek szolgáltat elégtételt, amikor elismeri Leslie Mun- roe megbízatásának indoko­latlanságát. Ez a gyakorlat­ban annyit jelent, hogy a kér­désről folytatott viták, ame­lyeket Sir Leslie Munroe gya­kori éles hangú felszólalásai tápláltak, meg fognak szűnni.« A közgyűlési határozatról az angol lapok közül a kon­zervatív Times New York-i tudósítója a következőket ál­lapította meg: »A közgyűlés voltaképpen véget vetett az 1955 óta fennállott helyzet­nek; elismerte, hogy holt­pontra került a vita az ENSZ- közgyűlés azon jogával kap­csolatban, hogy beavatkozhat Magyarország ügyeibe...« Az ENSZ-ben amerikai rész­ről szorgalmazott »magyar kérdés«-ről a Svenska Dagbla­det című stockholmi napilap »Az Egyesült Államok elejti a magyűr kérdést az ENSZ- ben« című cikkében úgy vé­lekedik, hogy az amerikai ha­tározati javaslat jelentős elté­rést mutat a korábbi állás­ponthoz képest A svéd lap washingtoni megfigyelőkre hi­vatkozva azt írja, hogy noha »az Egyesült Államok morá­lisan jogosnak véli a magyar kérdést az ENSZ-ben, gyakor­lati szempontból azonban el­ismeri, hogy ez »kívül esik a közgyűlés lehetőségein«. Jövő­re ezt a kísérletet az Egye­sült Államok küldöttsége, már nem teszi meg ... Azzal ösz- szefüggésbem, hogy az Egye­sült Államok elejtette Mun- roet, és U Thamtot bízta meg a »magyar ügy« képviseleté­vel, washingtoni megfigyelők a Svenska Dagbladet szerint azt mondják, az Egyesült Államok nem volt biztos abban, hogy a múlt évihez hasonló »megbélyegző határozat« a mostani közgyűlésen megkapná a szükséges többséget. Tito elnök visszaérkezett Belgrádiba Belgrad (MTI). * Joszíp Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök, aki a szovjet kormánynak és Nyiki- ta Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének meghívására húsz napot töl­tött a Szovjetunióban, szom­baton délelőtt visszaérkezett Beligrádba, Megérkezésekor Tito elnök rövid beszédet mon­dott Beszámolt moszkvai, vol- gográdi és kijevi látogatásáról és hangsúlyozta, hogy a ju­goszláv vendégek a szovjet emberek körében mindenütt szíves fogadtatásra találtak: Méltatta a Szovjetunió gazda­sági eredményeit és grandió­zusoknak nevezte az ott folyó építkezéseket. A szovjet vezetőkkel folyta tett tárgyalásairól Tito elnök elmondotta, hogy ezek a be­szélgetések valóban komolyak voltak s felölelték a béke. és a nemzetközi politika minden kérdését. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió, a szovjet em­berek kitartóan és tántorítha­tatlanul harcolnak a békéért. »-Nagyon derűlátóan tértem haza Moszkvából« — jelenhet­te ki Tito elnök. A nyugat-berlini föáfiamügyészség fedezi Reinchold Kuhn határőr gyilkosát Berlin (MTI). Az NDK igazságügyi szervei már hetekkel ezelőtt megálla­pították, hogy Reinhold Hiúin altisztet, az NDK határőrét egy bizonyos Rudolf Müller nevű nyugat-berlini huligán gyilkolta meg. Az erre vonat­kozó bizonyítékokat átadták a nyugat-berlini fő-államügyész­ségnek. E bizonyítékok alapján Albertz nyugat-berlini belügyi szenátor is kénytelen volt el­ismerni, hogy a frontváros Kreuzberg kerületében lakó bandita bűnössége minden két­séget kizáró módon bebizonyo­sodott: Rudolf Müller egy 763- ös pisztollyal lőtte le a fiatal határőrt. A nyugat-berlini főállam­ügyészség most mégis meg­szüntette a vizsgálatot Rudolf Müller. ellen, tehát futni en­gedi a gyilkost. Az NDK főál­lamügyészsége azonban nem zárta le az ügyet s azzal a ké­réssel fordult a nyugat-berlini igazságügyi szervekhez, hogy adják ki a banditát az NDK il­letékes hatóságainak. Jelentős terjedelemben fog­lalkoztak az ENSZ különleges politikai bizottságában és a közgyűlésen lezajlott szava­zással a svájci lapok is. Ezek közül a Die Tat bécsi tudósí­tójának cikkében megállapít­ja: Akár elismerik a magyar ENSZ-delegáció megbízóleve­lét, akár nem, az biztos, hogy az úgynevezett magyar kérdés nem kerül többé az ENSZ na­pirendjére. A Die Tat úgy vélekedik, hogy »a magyar kérdés való­jában Magyarország és az Egyesült Államok viszonya rendezésének kérdése«. A tu­dósító az üggyel kapcsolatos magyarországi hangulatot kommentálva azt írja: »Egyet­len magyart sem érdekel, hogy a kolumbiai küldött mit mon­dott az ENSZ-ben a magyar kérdésről«. Több amerikai napilap kö­zölte az AP hírügynökség je­lentését az ENSZ-közgyűlés különleges politikai bizottsá­gában lezajlott szavazásról. Az amerikai hírügynökség jelen ­tése megállapította. hogy Munroe »vitatott« posztjának megszüntetése »bizonytalan időre félreállítja az évenkénti ENSZ-vitát Magyarországgal kapcsolatban«. Bizonyosnak vélik — írja a hit-ügynök*ég —, hogy az amerikai javaslat »elkeseredett ellenkezést« fog kiváltani részint a kelet-euró­pai emigránscsoportok, ré­szint bizonyos amerikai kong­resszusi körök «részéről«. »Munroe tisztségének feladása megszünteti az évi jelentések szükségességét, amelyek a magvar vita alánját képezték« — írja végül az AP. Az Associated Press idézi ezzel kapcsolatban Munroe nyilatkozatát, aki újságírók előtt azon siránkozott, hogy a különleges politikai bizott­ságban lezajlott szavazás »rossz üzlet«. GUINEÁTÓL ALGÉRIÁIG 1962. december 1-én Kállai Gyula miniszter­elnök-helyettes vezetésé­vel magyar kormánykül­döttség indult Afrikába, hogy az utóbbi években függetlenné vált afrikai országok közül Guineá­ban, Maliban, Dahomey- ban, Ghánában, Nigériá­ban, Marokkóban és Al­gériában látogatást te­gyen. A magyar kormány­küldöttség csaknem egy­hónapos afrikai útját az egyes országokban törté­nő látogatások időpont­jával mellékeit térké­pünk ábrázolja. A magyar küldöttség az egyes országok közöt­ti utat IL—28«as mintájú repülőgépen teszi meg. Az afrikai látogatás út­vonalának hossza — az egyes országokban meg­tett utat nem számítva — mintegy WGOO kilo­méter. #£{.11-25 OEC.13-17 DEC.10-13 o ütne a i- ff b ö l A MAGYAR KORMÁNYKÜID AFRIKAI IITVONAIA Hz angol - amerikai rakétaegyezmény londoni és párizsi visszhangja LONDON A Kennedy—Macmillan meg­állapodást, amely szerint az Egyesült Államok a Skybolt helyett Polaris rakétákat szál­lít Angliának, kétkedéssel és bizonyos fokú keserű kiáb­rándulással fogadták London­ban. Mint megállapítják, Mac­millan ugyan elkerülte a meg­aláztatást a világ szeme előtt, s Nagy-Britanmia látszólag to­vábbra is független atomhata­lomnak nevezheti magét, azok a-kapcsolatok azonban, ame­lyek Angliát az Egyesült Ál­lamokhoz fűzték, nem a ré­giek többé. Az a tény, hogy Kennedy Franciaországnak is felkínálta a Polaris rakétát, erősen csökkenti a Macmillan által elért eredmény értékét és a végét jelenti a háború óta tartó érának, amelyben igen határozottan megmaradt a demarkációs vonal az euró­pai kontinens és Nagy-Britan- nia között — mutatnak rá angol politikai körökben. A londoni lapok erősen tük­rözik azokat a vegyes érzel­meket, amelyeket a bahamai tárgyalások eredménye kel­tett. A Daily Express nassaui tudósítója »Kiárusítás« cím­mel közli beszámolóját meg­állapítva: »A Polaris rakétát megkaptuk, de azon az áron. litikailag és katonailag még jobban benyomul Európába«. A Dally Herald első oldalon így foglalja össze véleményét: »Kennedy minden vonalon győzött, Macmiüam megha­jolt«. PÁRIZS A francia fővárosban hiva­talosan nem nyilatkoztak a De Gaulle-nek tett ajánlatról, de a kormányhoz közel álló körökben úgy vélekednek, nem valószínű, hogy De Gaul­le elnök ugyanolyan feltételei! mellett fogadná el az ameri­kai Polarris-ajánlatot, mint N agy-Britannia. A francia lapok közül egyelőre csak a Paris Jour foglalt állást, amely az an­gol—amerikai bejelentésit »va­lóságos atlanti államcsínynek« minősiti. Ennek célja, hogy ameri ka még erősebben kézibe vegye a NATO katonai gépe­zetét. Nagy-Brítamnlát a laj» »az első áldozat«-rak minősíti. (Reuter. MTI) Hírek Jemenből A PravHa kommentárja Szanaa (MTI). A szanaai rádió jelentése szerint a Jemeni Arab Köztár­saság 56 millió dolláros köl­csönt kért Olaszországtól. Je­men ezen kívül hosszú lejára­tú kölcsönért folyamodott az Amerikai Egyesült Államok kormányához. A legújabb jelentések sze­rint Kanada és Üj-Zéland is elismerte a Jemeni Arab Köz­társaságot. Mit jelent, hogy az Egyesült Államok elismerte Jement? hogy* az Egyesült Államok po­Beljajev, a Pravda kairói tu­dósítója magyarázatot fűz ah­hoz, hogy a washingtoni kor­• ••• W IlÜHif ÜZLETEINK MA, VASÁRNAP EGÉSZ NAPON ÁT NYITVA TARTANAK many elismerte a Jemeni Arab Köztársaságot. A tudósító többek között ezt írja: az Egyesült Államok csak azután ismerte el a Jemeni Arab Köztársaságot, miután nyilvánvalóvá vált a feudális jemeni monarchia visszaállítá­sára tett kísérlet kudarca. A haladó arab közvélemény helyesen hangsúlyozza, hogy a Jemeni Arab Köztársaságnak Washington által történt elis­merése egyáltalán nem jelen“ az amerikai Egyesült Állami k politikai stratégiájának meg­változását az arab fé’srigete«. Washington továbbra is gör esősen ragaszkodik az e terül ­ten még fennmaradt monar­chiákhoz. mert ezek biztos tá - maszai olaimonopóliumaina’.' Nem arról van szó — mutat rá a tudósító —, hogy az ame­rikai imperializmus lemondott a forradalmi jernen befolyása ellen indított harcról, hanem egyszerűen csak taktikát vál­toztatott. A Jemennel vívott nyílt harcot most az Egyesült Államok NATO-bell szövetsé­gese, Anglia folytatja. (MTI) Dél-vietnami katonák dezertálása Egy dél-vietnami '^atárőr- szakasz parancsnoka" ' együtt ■'•tszökött a dél-vie*rr mi népi hazafias fegyveres erőkhöz A szakasz katonái magukkal vittek 30 lőfegyvert, egy go- lyószórót és 15 000 lövedéket»

Next

/
Oldalképek
Tartalom